Kedves "x",
a kérdésed nagyon jó, kidolgozatlan területet érintesz. Sajnos, kevés a "lopott idő", előkotrom, ami most hirtelen eszembe jut, bár biztos lesznek benne hibák.
Kezdjük egy talán meglepő megállapítással: a "magyarság", mint gyűjtőfogalom, szerintem is pusztulásra van ítélve - nem a tartalma, hanem annak hiánya, definiálatlansága miatt. Ez ma ugyanolyan veszekedési alap, mint a vallás: én magyar, te nem magyar, te milyen magyar, én nem olyan magyar - és közben elvész a lényeg.
Én úgy látom, hogy a mai világunk teljesen felesleges rohanása, iszonyú erőforrás-pocsékolása mögött hatalmas, csak a mai rendszerben kiaknázhatatlan tartalékok rejlenek - bár, ellentétben a VP elméleteivel, szerintem több fizikai munkát kell majd végeznünk azokon a területeken, ahol valójában nem hatékony, vagy nem szükséges a gépesítés. Összességében viszont én is úgy gondolom, a jó fizikai-lelki közérzetet biztosító szintet meg tudjuk teremteni úgy, hogy többen dolgozunk érte, de kevesebbet (a vízfej izommá válik, nem szégyen az...)
A közösség három területre osztja fel a rendelkezésre álló erőforrást (az emberi képességet és élet-időt): a fenntartásra, a megőrzésre és a fejlesztésre, ebben a sorrendben. A fenntartás az első, párhuzamosan az egyén motivációival: (extrém esetek kivételével) első az életben maradás - addig nem szép dolog ezer méteres felhőkarcolót vagy LHC-t építeni, amíg éhezéstől vagy gyomorrontástól halnak meg emberek. A második a megőrzés, a régebbi korok tudásának ápolása, mesterségek, kultúra, életmód, stb., egyebek között ennek segítségével lehet elkerülni a történelemben már előfordult hibák ismételt elkövetését (pl forradalmak...) - de ugyanúgy visszacsatolódik a fenntartáshoz is: táplálkozás, életmód, mesterségek. Csak a harmadik a fejlődés, ugyanis szemben a mai előre menekülő hozzáállással (amit egyébként szintén a monetáris rendszer diktál), egy egyensúlyban lévő rendszerben a fejlesztés sokkal óvatosabb munka, alapos átgondolást igényel.
(Ezért nem kritizálom túl erősen a mai rendszert: az a hihetetlen sebességű fejlődés, ami a mai lehetőségeinket megteremtette, egy globalizált, halálfélelem által hajtott rendszer terméke, máshogy nem jöhetett volna létre - viszont ha folytatjuk a sprintet, abba halunk bele. Másrészt, szerintem a "megőrzés" témakörben felkutatható régi tudáshoz mi ma túl kapkodó, gyerekes gondolkodással bírunk, közösségileg meg kell érnünk arra, hogy "felnyithassuk" ezeket a ládákat - a jövőben a "felfedezés" iránya nem biztos hogy csak előrefelé fog mutatni.)
Na és a következtetés? Minden közösség elsődleges feladata a fennmaradás, az ehhez szükséges infrastruktúra kialakítása és fenntartása: élelem, energia, oktatás, gyógyítás, kommunikáció, ... - ez globálisan igaz. Az egy területen élő közösség ezen túl okosan használja adottságait, pl a Magyarország területén élő emberek elsődleges feladata a föld, a vizek művelése lesz. Amennyiben jól végezzük a dolgunkat, ez az ország éléskamra lehet, és ezzel tartozunk a világnak: ajándékba egy csodálatos kertet kaptunk, de a virágai nem csak a miénk, hanem közös kincsünk - míg más vidékek mással gyarapítják majd a közös vagyont. (Ma ezt mi nem látjuk, de mások igen, és nem csoda, ha mindent megtesznek azért, hogy elvehessék: nekünk hamis álmokat adnak, amelyek kergetésében elszegényedünk, dühünkben egymás ellen fordulunk - ők pedig "megmentenek" minket, és megveszik olcsón azt a kincset, amit mi nem is veszünk észre...)
Még így is "sokan" leszünk (ennyien egyszerre el sem férnénk a földeken és a valóban szükséges fenntartó struktúrában) - így a Magyarországon élő emberek közösségének lesz erőforrása a "megőrzésre". Lesznek, akik csak eljárnak néptáncot, éneket, mesterségeket, barantát, íjászatot, lovaglást, ... tanulni; és lesznek olyanok, akiket a közösség eltart azért, hogy a megőrzésben teljes életre elmélyülhessenek.
Aki tehát azt mondja, hogy "ő magyar", azt jelenti majd, hogy hosszú ideje támogatja és részt vesz olyan közösségek munkájában, akik a magyar nyelvet, kultúrát kutatják és gyakorolják, íjászatra jár egy mesterhez, lovagol, helyi kézművesek által készített hagyományos ruhákat visel, ilyen házban, ilyen bútorok között él - sőt beáll néha egy-egy műhelybe segíteni, tanulni. És nagyon helyes, ha az ugyanitt élő roma, zsidó, szlovák, ... nem asszimilálódva a magyar hagyományokat, hanem saját népe, kultúrája értékeit őrzi ugyanígy, mert az szintén megőrzésre érdemes érték - ugyanakkor mindnyájan egyforma felelősséggel veszünk részt az első helyen álló fenntartás feladataiban, illetve eltérő tapasztalatainkat, bölcsességünket visszük be a fejlődés munkájába.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
