Kedves julius,
köszönöm a válaszodat. El kell ismernem, első olvasásra ingerült lettem miatta - olyasmit mormogva, hogy "legalább egy kicsit akarnád megérteni, amit mondok, mielőtt kérdezel..." - aztán leesett, hogy még mindig mennyire elvárás-alapú a kommunikációm, milyen nehezen látom meg a pillanat lehetőségét... a válasz megfogalmazása során érdekes dolgokat találtam, remélem, sikerül érthetően leírnom.
Motivációk: a beidézett linken több, mint 100 oldalon írok le egy alternatív elemzést, és a belőlük levont következtetéseket - a 116.oldalon a Motivációk fejezetben remélem megtalálod a választ a kérdésedre (elvégre, nem én vagyok a lényeg, hanem az elemzés, annak értékeléséhez viszont szükséges a háttér ismerete). Röviden: a halál fogalmával való hosszú, sok szempontból történő ismerkedés jelent számomra motivációt, és ennek fényében tűnik kevésnek a VP. Igazából a Hajnalvilág gondolatmenet kritikája, értelmezése érdekelne mások nézőpontjából - illetve, ha tetszik, azon gondolkodni, hogy mit csináljunk (ma, holnap, ...). Sajnos igen nehéz olyan emberekre bukkanni, akiktől visszajelzést kapok, a legutóbbira pedig eddig nem volt példa.
Igyekeztem világosan fogalmazni a kérdéseimet is.
1: az elemzés "végső ok"-ként tekint a pénzre, mondván, ha ezt kivonjuk a társadalomból, akkor minden szép és jó lesz. No de... a pénz az emberiség történetében mindenütt felbukkan, az ember teremti meg. Funkcióit és működését alaposabban körbejártam már, mint egy szükségképpen szűk másfél órás előadás. Problémám: szerintem alapvetően a pénzzel nincs baj, az valójában absztrakt erőforrás-reprezentáció, csupán néhány jellemzője (név szerint: a kamat, illetve a tartalék/adósság fogalmára való kiterjesztés) rontja el. A történelemben voltak idők, amikor helyrerakták ezeket a tulajdonságokat, aminek fantasztikus fellendülés lett az eredménye - azonban a hibák idővel visszatértek, és újra a ma ismert rendszer lett az úr. Szóval, első állítás: a pénz csupán eszköz, önmagában nem rossz, de mi mindig elrontjuk - a hiba oka mélyebben keresendő.
2: aki házi gyorsulási versenyeken rohangál, aki szteroidot nyom magába a gyúrás mellé, aki kitalált világokba vagy kábítószeres bódulatba menekül, nem a pénz motiválja (persze a kiszolgálóit már igen), mégis hibás mintát követ. A hatalmi harcokban a pénz eszköz, a cél a másik legyűrése. Az elmélet azt mondja, a Szép új világban (nem véletlenül linkeltem be, tényleg érdemes elolvasni, mielőtt megrészegülnénk egy utópiától - bocs, ezt nem bírtam kihagyni...) nincs "hiány". Dehogy nincs! Az erőforrás-gazdálkodás megoldja a viszonzatlan szerelmet? Az érzelmek változását, szeretteink elvesztését? A sérüléseket, betegségeket? Az élet-idő nem lesz rövid? Röviden: téves az állítás, hogy az emberek automatikusan boldogok lesznek a VP-ben, pedig az ő boldogságukra, harmóniájukra alapozódik az a feltevés, hogy tudományosan, helyes motivációk alapján vesznek részt a tevékenységekben, döntésekben. Erre nem látok garanciát.
3: a tudat-forradalom: valószínűleg ez bosszant az egészben leginkább, és téged is megkérdezlek: benned lezajlott? Mit tudsz mondani róla? Mivel igen kevés információt találtam eddig ezzel kapcsolatban. Mint minden esetben, azért mérgelődöm, mert majdnem egyetértünk. Szerintem is az egyetlen és nagyon vékony reménysugár az, hogy az ember tudata megváltozik, nem gondolatai, hanem legmélyebb motivációi szintjén harmonizálódik önmagával, közösségeivel, környezetével. Ez a Hajnalvilág gondolatának a lényege, a legtöbb időt ennek az átalakulásnak a leírásával (illetve annak magyarázatával, hogy miért nem zajlott le eddig) töltöm. Röviden: az út félelmeinken, gyengeségünk és halandóságunk megismerésén, elfogadásán át vezet, ezért szívesebben kreálunk magunknak bármilyen rossz álomvilágot, még mindig inkább küzdünk a csinált mumusokkal, minthogy elfogadjuk önmagunkat. Szóval, nekem a tudat átalakulása a kulcs, a középpont - itt meg ripsz-ropsz megtörténik, mert robotok gyártják a robotokat.
4: megvalósíthatóság. Gyerekkoromban olvastam egy ismeretterjesztő könyvben (elnézést, ha pontatlan lenne), hogy egy pohár víz teljes elektromos töltésének taszításával az egész Balaton víztömege felemelhető. Ezt biztos kiszámolták, igaz - viszont ennek alapján helytelen azt mondani, hogy fel tudjuk emelni a Balatont, amíg nem válaszolunk a hogyan kérdésére. Igen, hatalmas erőforrás-tartalék van, mint pohár vízben a töltés, csak nem nyerhető ki belőle. Ma az energiaszolgáltató rendszerek üveghangon fütyülve dolgoznak, hogy működjön minden lakásban a hajszárító, a kenyérpirító, a TV; fusson az autó, utazzon az áru, stb. HA ezt racionalizálni tudnánk, igen, sok LENNE a felesleg. Mégsem elhanyagolható a kérdés: HOGYAN? Ezért keresek én választ, feladatokat ma, holnap, holnapután; ezért tartom zsákutcának a "ma inkább csináljunk nemtommilyen tudatforradalmat", és majd akkor minden megoldódik.
Eszembe jutott egy hasonlat. Fekszik egy beteg az ágyon, mellette egy hatalmas, zörgő, fújtató, csörömpölő berendezés: a lélegeztető gép. Vagyunk néhányan, akik úgy gondoljuk, a gép rosszul működik, ki itt, ki ott javítgatja folyton. Mi itt egyetértünk abban, hogy már az energiabekötésnél is baj van, egész máshogy kellene csinálni - de most jön a különbség. Én azt mondom, a feladat: megismerkedni azokkal a csókákkal, akik hosszú idő óta szerelgetik ezt a gépet, mi az ő véleményük, tapasztalatuk? Keresni olyan csatornákat, amikbe bele lehet nyúlni anélkül, hogy a gép működését veszélyeztetnénk, és megnézni, hogy a jónak tűnő átkötések tényleg működnek-e - nem "megjavítani", hanem szép sorban átépíteni a gépet olyanra, hogy optimálisan működjön, közben folyton figyelni a beteget és remélni, hogy rendbe jön.
A VP olyan, mint egy újabb színes amerikai képeskönyv: Hogyan építsünk lélegeztető gépet? Első lap: húzzuk ki a régi romot és rúgjuk odébb... Szerintem ez nem az a szituáció, amiben kísérletezni lehet, mert az ágyon fekszik valaki, aki esetleg belehal az ötletelésbe (a "rabbi esete a libavésszel" vicc megvan, remélem).
Remélem, sikerült elég konkrét módon megfogalmazni az aggályaimat.
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
