Kedves Penge,
az "egymás mellett elbeszélés" azt is tartalmazza, hogy lényegében párhuzamos dolgokat mondunk, amelyek valahogy nem tudnak találkozni.
"Valami mindenképp fog ott állni." Igen, teljesen egyetértünk: én ezt úgy fogalmazom, hogy a saját életem struktúráját logikusan építem fel, ám a legalján mindig hézag lesz: ez a struktúra egy végletesen rövid élettartamú, korlátozott megismerési és értékelőképességgel rendelkező egyedhez tartozik, semmiképp nem abszolút, örökkévaló vagy igaz. Ezért elkerülhetetlen, hogy a külvilággal egyfajta hiten, értékrenden, világképen keresztül érintkezzen, mint ahogy a vízcsepp gurul a saját gőzén a forró vaskályha tetején. (A megállapítás és az analógia mögött még sok minden van, de ez messzire vezetne.)
Viszont: nem látok különbséget a vallási és a tudományos babona (amikor a vallásos hitet tudományos köntösbe igyekszünk bújtatni - vagy ellenkezőleg, a szükségképpen gyenge lábakon álló emberi ismeretekből faragunk bálványt) között. Az általam nagyra becsült hit a tárgyától független, lényege az a felismerés, hogy a hitem saját döntésemen alapul, és felelős vagyok érte - akár Istent, akár a VP-t, a humanizmust, Buddhát, stb. tettem arra a helyre. Továbbá egy személyben teljes mértékben felelős vagyok az életemért: minden egyes döntésemért, szavamért és tettemért, nem tolhatok át semmit a hitre, semmilyen nagy cél nem szentesíti az eszközt. Mondom ezt én, ezt egy magát hívőnek valló ember.
"Azt ne várd már el tőlem" ... kérlek, olvasd el újra azt a bekezdést. Pontosan arra kérlek, hogy ne érvelj ilyenek mellett, mert akárhogy próbálkozol, az ellenkezőjét mondod, vagyis pont azt amit gondolsz: fogadd el, hogy kihalásra váró csökevénynek, értelmetlen erőforrás pazarlásnak tartod azt, amit én az életem közepének nevezek. Azt állítod, hogy a kultúrában nincs megőrzendő érték - én meg azt, hogy eddig az összes, a végén erőszakba, vérbe, borzalmas pusztulásba torkolló, a kiinduló eszméket végül megcsúfoló világot olyan gondolkodásra építették, amiről azt hitték, hogy "meghaladja" a korábbi nemzedékek tapasztalatán alapuló bölcsességet. A szavaid, a hited, a VP-ben leírt "szép új világ" számomra ugyanolyan, mint a francia forradalom felvilágosulása, a kommunisták eszményei, stb. Eredetileg ők is úgy képzelték, hogy együtt tudnak élni a másféle gondolkodással, csak amikor rájöttek, hogy a hit, a gyökerek ellenállnak a darálónak, akkor kezdték a képviselőket kényszeríteni, majd irtani.
"Már látom kezded megérteni a lényeget." Nem akarom megváltoztatni a gondolkodásodat, csak szeretném elérni, hogy megértsd: pontosan értem, hogy mit mondasz, biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal hiszed és mondod - ennek ellenére tartom szűk látókörűnek és hosszú távon veszélyesnek a hozzáállásodat. Én tudok veled együtt élni, a te gondolkodásod viszont történelmi ismereteim és személyes tapasztalataim szerint hosszú távon el fog pusztítani engem.
"triviális kérdések" - erre a kérdésre nem a keresztények válaszolnak, hanem egy Gödel nevű matematikus, a nemteljességi tételében, nézz utána. A kérdés logikailag ekvivalens a "megállíthatatlan ágyúgolyó és az áttörhetetlen fal" esetével, Isten lététől vagy nemlététől függetlenül önmagában paradoxon. Ez, hogy egy logikai rendszer lehetőséget teremt hülyeségek megfogalmazására, nem igazol és nem cáfol semmit - az pedig, hogy egy zárt rendszerben képtelen vagyok bizonyítani vagy cáfolni egy olyan entitás létét vagy nemlétét, amely definíció szerint kívül áll rajta, számomra sem meglepőnek nem tűnik, sem olyasminek, amire érdemes lenne ennél több szót vesztegetni :-)
Mégis megtettem, amikor ezelőtt tizenpár évvel megírtam Az örökkévalóság pillanatait. A VP-t sem szórakozásból kritizálom, hanem azért, mert a Hajnalvilág nevű megoldáson dolgozom. Ha van hozzá türelmed, sok szerencsét.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
