Kedves julius, Wizek
köszönöm a válaszokat, és mivel ezzel a szellemmel tudok azonosulni, kicsit kezdem "belakni" a fórumot.
1. Wizek, a bemutatkozásomban megtalálod a Hajnalvilág linket és a Kulacs Projektet is, mint induló kísérletet. Nagyobb szabású - épp ezért szükségképpen elnagyolt útitervet a Hajnalvilág 101. oldalától kezdődően találhatsz, de az értelmezéshez félek, szükség lehet az előzmények ismeretére is - amiből kiderül, hogy teljesen egyetértek az erőforrás-bőség, illetve a pénzrendszer eltávolításának gondolatával. Utóbbival csak az a bajom, hogy a VP "lázcsillapító módszerként" tűnik fel számomra, ami (a számomra kezeletlennek tűnő) betegséget nem gyógyítja.
2. Itt nem értünk egyet. Én úgy látom, fájdalmaim, félelmeim, boldogtalanságom elől menekülök - ennek nem csak forrása, de terméke is a mai fantáziavilág. Hibás mintának azt nevezem, amikor... hmm, nem is egyszerű röviden összefoglalni. Na próbáljuk meg ezt: a problémámat nem mindig tudom megoldani, a vele való állandó küszködésbe bele lehet hülyülni. Szükség van a pihenésre, lazításra, fantáziákra, más tevékenységekre - de ezekbe belekötődni (ezek a felsorolt minták, és még ezer más, egyáltalán nem szélsőséges, ma abszolút megszokott viselkedés) szintén hiba. A kettő között húzódik a vékony ösvény: fight the good fight, ahogy Charlie mondja, vagy a Békés harcos útja, stb. A pénzvilág mai mumusa azért olyan erős, mert önteremtő: gyakorlatilag a hibás minták, látszat-igények kielégítéséből él, és mindig újakat teremt. Nélküle is nehéz azt a bizonyos ösvényt járni, ő pedig minden alkalmat megragad, hogy letérítsen róla, nem "gonoszságból", hanem egyszerűen ebből él...
A 90%/10% sem stimmel nekem. Én inkább úgy mondanám, a mai "északnyugati" ember megoldotta a 200 évvel ezelőtti (vagy: a velünk egy időben, szerencsétlenebb földrészeken élő) ember problémáinak 99%-át: tovább él, biztonságban van, hatalmas tudással bír, stb. - mégis, folyton lelki beteg, és nyavalyái miatt éppen önmagát és környezetét teszi tönkre. Mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, minden probléma lehet 100%-os. Ami ezen át tud segíteni, az a hit önmagamban (hogy ha van még tennivalóm, akkor túlélem és jobb leszek általa) és közösségemben (átsegít, és "jól segít" azon a szakaszon, amikor padlón vagyok).
100%-ban vidám embert nem ismerek - viszont boldognak tartom magam, és amikor ez eszembe is jut, vidám leszek tőle :-) Nem vagyok mindig vidám, fájnak, idegesítenek dolgok, és lehet, hogy halálom percében sem leszek túl laza - de mondom, nem ez a cél, hanem a boldogság, nyugalom önmagamban. Nyilván ez most önreklám-féleség, és józan kritikával kezelendő, de nem érzem akkora hülyeségnek, hogy vigyorogva kitöröljem...
Én ezt látom garanciának, ezt nevezem "helyes motivációk alapján" való tevékenykedésnek - mert nem lehet cél az állandó helyes döntés, de a hibák nyugodt elfogadására, elismerésére és a megoldás keresésére nyitottnak lenni elengedhetetlen. Csak példa: balesetek mindig lesznek, és keletkeznek nyomorékok és halottak, mert nincs tökéletes megoldás. Az az ember, aki megírja az erőforrás elosztó (jelen esetben segélyküldő rendszert), felelős annak működéséért és hibáiért: egy számításba nem vett útvonal, egy nem tökéletes optimalizáció, egy korábban hozott döntés, ami miatt az életmentő csapat éppen egy szálkát piszkál ki egy szenvedő kisfiúból és már csak halottat talál az új helyszínen.
Egyébként mondom, programozó vagyok, és nem hiszek abban a rendszerben, amit a VP leír, szerintem az optimális megoldás egy teljes informatikai hálózat, és az azt átlátó, jó lelkiállapotban levő, tapasztalt, felelős ember egyéni döntése. Nem először kerülök abba a helyzetbe, hogy a mesterségemtől mások többet várnak, mint én, aki ismerem belülről - de az orvostól is mindig a gyógyulást várjuk és nem a rossz híreket :-)
3. Értem, és itt mély eltérés van köztünk. Én alapvetően és megváltoztathatatlanul bizonytalan alapnak tartom az embert, önmagamat: nem látom értelmét, és ezért nem is pazarlom arra az időmet, hogy biztos alapokat keressek. A kiutat abban látom, hogy önmagam átalakításával jobban lássam és tudjam lehetőleg objektív módon értékelni képességeimet, lehetőségeimet és motivációimat, majd ennek birtokában és tudatában a leghelyesebben cselekedni. A többi a közösség és az evolúció dolga - vagy Istené, az Erőé, stb. A VP-re alkalmazott "szilárd" és "biztos" jelzőket ugyanakkor nem az előzőek miatt kérdőjelezem meg, hanem azért, mert a saját logikám, ismereteim és tapasztalatom szerint nem bizonyítja ezek meglétét, bár jólesik hinni bennük.
4+. Ismét részben egyetértünk: szerintem is összeomolhat - viszont az rettentő drága mulatság lenne. A jelenlegi intenzív, iparosított, távolsági szállításokon, magas technológián, energiabőségen alapuló civilizáció eltartóképessége sokszorosa a korábbinak. Egy tartós összeomlás és az azt törvényszerűen követő anarchia még a meglévő lehetőségek kiaknázását is lehetetlenné teszik - az eredmény véleményem szerint emberi ésszel nehezen felfogható katasztrófa. Valahol olvastam, hogy az ember olyan, mint a patkány: a populáció első 10%-ának kiirtása rendkívül egyszerű - az utolsó 10%-é viszont csaknem lehetetlen. Tartok tőle, hogy egy összeomlás vesztesége inkább az utóbbihoz lenne közel. Ha megtörténik, nem az a kérdés, hogy mikor valósul meg a VP, hanem az, hogy tudok-e enni és enni adni a gyerekeimnek, belehalok-e egy sérülésbe, hogyan szabadulok meg egy fájó fogtól, stb... nem lesz szabad kapacitás elmélkedni. Csak egy példa: tudtommal ma a "szünetmentes informatikai szolgáltatások" fenntartási ideje 3 nap. Ha azon túl nincs áram a rendszerben, akkor a népnek úgyis sokkal több baja lesz, minthogy ezzel foglalkozzon: meleg, víz, étel, ... Ha ez tartós, hát az gáz.
Végül, idő és energia: az elmúlt másfél év szabadidejének jó részét (gyerekek + munka mellett nem sok ilyen van) a Hajnalvilággal töltöttem - de idő mindig van arra, amire rászánom; ez megérte, mert értelmet ad a megelőző éveknek és feladatot ad a hátralévő időre. Ugyanakkor, bár érdekes a beszélgetés, pontonként lényegében kivonatolni a már leírtakat - nos, kevesebb motivációt jelent... Ma sem vagyok időmilliomos, ráadásul az "új gép építése" számomra most is konkrét feladatokat jelent (programozóként!), lehet, hogy nem leszek túl gyors a válaszadásban... A kulacs-téma csak 5 oldal és részemről is csak egy délelőtt, míg a programozós feladat lassan tizenöt éve érik, és kicsit több erőforrást igényel.
Eredeti hely
Válaszul erre
