OV reloaded - érteni vélem végre...

Kedves G!

Köszönöm a választ, és a személyes találkozás felvetését is - részemről semmi akadálya. Kérdés viszont, hogy érdemes-e.

Ami miatt részemről igen: gyakorlatilag ti vagytok az egyetlen lehetőség arra, hogy ez a mostani, diktatúra felé forduló történet a legutolsó (következésképpen az éppen megfelelő) pillanatban irányt váltson. 

 - Elég lelkesedés van bennetek, elveket tekintetek fontosnak múltbeli történetek emlegetése helyett, és egyértelműen elhatárolódtok minden politikai ráépüléstől, vagyis nem egy szerintem összeomló rendszeren belül kerestek megoldást.

 - Megfelelő időben jelentetek meg a palettán, a diktatúra már célegyenesbe fordult, de még nincs meg az a kétségbeesés, amely végül oda is kergeti a tömeget. Ez azonban nincs messze, még ahhoz is optimistának kell lennem, hogy "egy éven belül" várjam az államcsődöt - eszerint ti vagytok az utolsó, még értékelhető, média felülethez jutó fellángolás.

Ami miatt kevésbé:

Leveledben is következményeket emlegetsz okok helyett, ahogy az egész kampány ezekre épül jelenleg. Az én felvetésem egyszerű. Kiindulhattok abból, hogy Orbán Viktor hülye, ez kényelmes és egyszerű megoldás; jöhettek azzal, hogy kitaláljátok az egyébként triviális "követeléseket", tömeget szerveztek és jól megbuktatjátok. Magyarul: "rendszerváltás 2.0". Na és? Nem ez a kérdés, hanem az, hogy a "rendszerváltás 1.0", benne a hozzátok teljesen hasonló fiatal Orbán Viktorral, miért és hogyan fordult a mai kiépülő diktatúrává.

Nem fogadom el azt a könnyű választ, hogy "Orbán Viktor meghülyült". Akár csak a személyes szakmai tapasztalatom alapján is állíthatom: kibicnek könnyű. Természetesen lehet megvalósíthatatlan specifikációt teljes mellszélességgel követelni akár egy számítógépes rendszer, akár egy állam esetén. Szerintetek az az idióta, akinek le kell programoznia, vagy meg kell valósítania - és láthatóan nem sikerül neki. Ezt sokáig én is így gondoltam, ma viszont úgy látom, hogy a vezérlőfülkében Orbán Viktor találkozott a valósággal: a világ jelenlegi gazdasági-politikai helyzetével, és a magyar emberek szellemi tunyaságával (ez persze világjelenség, de most erről az országról beszélünk). Kiindulhattok abból, hogy a Fidesz körül álló szakértők egytől egyig ostobák - mert ha nem, akkor azt kellene elfogadnotok, hogy az általatok megfogalmazható igények ismertek, csak az általatok nem látható körülmények miatt nem megvalósíthatók. Számomra logikusabbnak tűnik az utóbbi változat.

Egyre erősebb a meggyőződésem, hogy a jelenlegi folyamatok értelme a következő: a kocsinak nincs tapadása, sodródik a szakadék felé vezető úton, a sofőr pedig egyetlen kiutat lát: letér az útról és a falnak vezeti az autót. Lefordítva: a gazdasági csőd nem egyedi, hanem világjelenség (egyébként általános iskolai matematikai ismeretekkel megérthető); ha hagyjuk, hogy a társadalmi szervezettségünket (amely egyébként az egyetlen "modern" tulajdonságunk jelenleg) szétverje, akkor elképzelhetetlen káoszba sodródunk. Ennél még egy diktatúra is jobb, ha az észhez térítés nem sikerül. Még azt is elhiszem, hogy Orbán Viktor ezzel teljesen őszintén próbálkozott, csak a messiás-váró tömeg zsibbadtsága és a végtelenül szűk látókörű elit önzése ellen tehetetlen volt. Azt is elhiszem, hogy az "ázsiai horda" szöveg nem öntömjénezés, hanem szomorúan elfogadott tapasztalat. Sokkal kisebb méretekben (vagyis minden hatalmi sallang nélkül, közvetlen kommunikációban) én is ugyanezt a következtetést voltam kénytelen levonni. 

Szóval, a Fidesz ellen acsarogni (már... ;-) ) nem vagyok hajlandó még akkor sem, ha a kiút egyetlen lehetőségét látom bennetek, mert az út szerintem nem arra vezet. Bőven eleget írtam az általam látott, és hitem szerint józan gondolkodással bárki által felfogható folyamatokról ahhoz, hogy azt mondjam: kérlek nézzetek rá ezekre, mondjuk innen kezdve: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/03/jovo-erdeklodes-hianyaban-elmarad.html 

Ha erről szerintetek is van értelme beszélni, meg fogjuk tenni, ha nem, nem :-)

Mélyvíz, csak úszóknak!

Ezt az írást a Humán Platform blogjára szántam, ahol néma csend fogadta az előző bejegyzést. Miután megírtam, kaptam egy választ levélben, még pár dolgot végiggondoltam, és még inkább elfogadhatóvá vált számomra a Fidesz jelenlegi tevékenysége, amit itt még ostorozok. Vicces.

Sehol? Senki? Az elég nagy baj, bár sajnos nem meglepő. Azért pár gondolatot még hozzáteszek ehhez a monológhoz. Remélem ez volt az utolsó alkalom, amikor íráskényszerrel ébredtem.

Vicces, ahogy demokráciának nevezzük azt a rendszert, amelyben élünk. Vajon közületek hányan gondoltak bele abba, hogy egyéni szinten hogyan viszonyulunk a görög polisz-lakóhoz? Oké, azt könnyen lenyeljük, hogy a fizikai képességeink nevetségesek hozzájuk képest: az üldögélve vakarózás, fészbúkolás nem sok izmot fejleszt. De a gondolkodás? Persze ifjaink bizonyos (a nem puskázó "lúzer") része hősiesen megtanul egy rakás szabályt, amit akkor még nem tudtak - aztán vizsga után harmadnapra el is felejtik. De vajon hányan rendelkeznek tiszta képpel arról, mit nevezünk logikus gondolkodásnak? Következtetésnek? Megismerésnek? Képesek lennének saját kútfőből kitalálni azokat a törvényeket, belőlük összerakni, vagy akár csak érzékelni azt a bonyolult rendszert, amelyre ma egész világunk épül? Sokszor hangoztatott "fejlettségünk" sokkal inkább technikai infrastruktúránknak és az általa lehetővé vált szervezettségünknek köszönhető, mint egyéni, rohamosan csökkenő teljesítményünknek. Előbbiek objektív okokból egyre komolyabb veszélyben vannak, ez a valós gond, nem a gazdasági-politikai hőbörgés.

Elnézést, de annyira könnyű transzparensekkel szaladgálni, felelősökre mutogatni, lelkesen kiabálni, hősiesen "vállalni a következményeket"... Ugyan már, milyen következményeket? A "Nagy Előd", Orbán Viktor még joggal félhetett attól, hogy leesik néhány pofon, de már ennek sem volt semmi köze ahhoz, hogy pár évvel azelőtt tényleg félholtra verték a másként gondolkodót; családját, gyerekei jövőjét tette kockára a megszólalással, ESÉLY NÉLKÜL. Igen, erre haladunk ismét. Ángyán József már negyedmillió forint büntetéssel néz szembe azért, mert neki még egyszerre van szakértelme és lelkiismerete (igen, ő valóban követendő példát mutat). A "végeken" már valóban működik az ideológiai tisztogatás: civil szervezetek talpnyalókra cserélése, államigazgatás "igazodása", a hírek már egyirányúak, lassan az igazságszolgáltatás is a "fizető megrendelőhöz" idomul majd. Itt is vannak ma már esélytelen, névtelen hősök, akiket a többség "tipikus lúzernek" lát.

Aki nem tanul a történelemből, megismétli azt, ez jól látható Orbán Viktor és a Fidesz pályáján. A "Humán Platform" vajon milyen alapon hiszi, hogy megúszhatja ugyanezt? Ha nem tanul ebből a példából, csak megismételni lenne képes ugyanezt a történetet. Szerencsére esély sincs rá. Ha nem tud érdemi, tartalmi alternatívát felmutatni ez a társaság a következő fél év során, akkor már nem is kell sportolnia tovább. Rövid helyzetelemzés következik.

Eddig azért nincs államcsőd Magyarországon, mert a pénzvilág számára jól látszik: a kormány pont erre játszik! Valójában tőlük kaptunk egy kis haladékot az észhez térésre, MI, az "istenadta nép", a magát nem "kedves vezetőre áhítozó ázsiai hordaként" definiáló magyarság. Ha viszont Matolcsy úr és piros pöttyös fenekű barátai "beveszik" a Nemzeti Bankot, akkor tényleg reménytelenné válik, hogy Magyarország bármikor bármit visszafizessen. Persze a magán megtakarítások lenyúlásából történő kifizetéseket örömmel eltették - miért ne? A nemzetközi vállalatok, bankok megsarcolására már köhögnek, de még belefér az egyik zsebből másikba pakolás. Viszont ha már semmi mozdítható nem marad, akkor nem fognak magyar államkötvényt venni, ami a folyamatos hiány mellett kifejezetten rosszul veszi ki magát. Lehet nyomni az új óriásplakátokat az EU és a gonosz pénzvilág elleni hőbörgéssel. És lehet majd örülni az állami energiacégnek, mobilszolgáltatónak, médiának, közmunkának és Erzsébet-utalványnak (ami magyarul jegyrendszert jelent). Hamarosan kiderül, mennyire tévedek mindebben - de ha stimmel, akkor nem marad sok mozgástér az alternatív gondolatok számára.

Persze, el lehet menni. Ti viszont, "leendő értelmiség", csak másodhegedűsnek lesztek jók abban a Nyugat-Európában, amely évtizedekkel előttünk jár a bevándorlók EU-kompatibilis, kultúrált, de valahogy mégis a honfitársakat előtérbe helyező kezelésében. Ahogy azt itthon mi is helyesnek tartjuk. És igaza van Orbán Viktornak abban is, hogy ezzel szembesülve az értéktelenebb rész visszajön majd az ő országába, ostorpattogtatónak. Mert ahhoz pont ennyi kell: lelkesedés, nagy arc, hit a vezérszónokokban - továbbá az elemző, önkritikus gondolkodás hiánya. Ha a mai magyar "elittől" valóban csak ennyire telik, akkor jobban járunk egy kiteljesedő orbáni diktatúrával, mint a káosszal.

"Nyíltan a jövőnkről..."

Kedves "Humán Platform", és tüntető diákok!

Amikor ugyanezek a gondolatok a Milla (később nem meglepő módon visszhang nélküli bohózatba fulladó) alternatív elnöki kampányában kerültek elő, megpróbálkoztam néhány szerintem konstruktív gondolat felvetésével, amit most megismételnék.

Szerintetek a Fidesz, és az egyébként minden vereségtől, sőt a gyengeség legapróbb jelétől is irtózó vezetője nincs tisztában azzal, hogy a felvetett kérések teljesítése esetén mindenki aranyba foglalná a nevét, és biztos nyertes lenne a következő választáson? Ha a jelenlegi globális körülmények, és helyi emberi erőforrás lehetővé tenné, akkor bizonyára törekedne is mindezek megoldására. A tény, hogy nem ezt teszik, szerintem egyértelműen arra utal, hogy minden szép elképzelés ellenére ezek a kérések megvalósíthatatlanok. Logikus lépés tehát a "széles tömegek" teljesíthetetlen álmai helyett egy hatalmi szempontból meghatározó erejű, szűkebb kör igényeire koncentrálni, illetve ezt a kört helyzetbe hozni a többiek kiszorításával.

Egyáltalán nem véletlen, hogy annak idején a Fidesz ugyanilyen célokat tűzött maga elé, sőt, az ifjú Orbán Viktor bizonyára sikeres vezetője lenne a mai hallgatói tüntetéseknek - sajnos ezzel analóg módon az is borítékolható, hogy a mai megmozdulások vezéralakjai győzelem esetén pár évtized múlva ugyanebben a szerepben találnák magukat. Hacsak... nem képesek szembenézni a valós kérdésekkel, amelyek elől álmodozásba, majd szükségszerűen a mai káoszba menekülünk. Kérdés viszont, hogy van-e hajlandóság az utcára vonuló fiatalságban erre a szembenézésre? Vajon csak a transzparenseken mutat jól a "beszéljünk nyíltan a jövőnkről" felirat, vagy komoly a szándék? Én mindenesetre most megpróbálom, kérek egy kis figyelmet.

Ma a világon senki nincs, akinek képe lenne a jövőtökről - csak az állítható teljes bizonyossággal, hogy a mai állapottól teljesen eltérő lesz. Az európai jóléti államok, amelyek évtizedek során globális rendszerekre bízták, "exportálták", bevándorlókkal végeztették a kellemetlen fizikai és szellemi munkát, pénzügyi és társadalmi tartalékaik végére értek; a bankrendszer csődjeinek a java még csak most következik, az államok mai irányítása ezeket nem fogja tudni kezelni. A feltörekvő államok villámgyors fejlődése hatalmas társadalmi feszültségekkel jár, és félelmetes kárt okozott a helyi ökológiai rendszerekben (vízháztartás, szennyezések). A kizárólag pénzügyi hatékonyságra optimalizált globális infrastruktúránk a végletekig pazarló módon bánik a valós, véges erőforrásokkal (energia, talaj, ásványkincsek), semmi tekintettel nincs az ökológia és társadalmi rendszerek fenntartására. Az ezekben okozott hatalmas károk növekvő mértékben ütnek vissza ránk, mialatt a ma egyeduralkodó monetáris irányítási rendszer szépen összeroskad.

Személyes véleményem szerint képesek lehetünk megoldani ezeket a problémákat - amennyiben meg tudjuk tartani globális szervezettségünket a mai szinten. Ehhez azonban fizikai szinten (erőforrás és energia használat, szállítás, utazás, ...) sokkal kisebb körfolyamatokat, helyi ellátó rendszereket kell kialakítani. Közületek nagyon sok fiatalra nem az egyetemen van szükség, hanem az ellátó rendszerekben: a földeken, ipari üzemekben, szolgáltató rétegben; az erőforrások ésszerű kihasználása mellett csak a mai mértékhez képest kevés, de irgalmatlan kemény szellemi munkára képes jövendőbeli értelmiségi kiképzésére van lehetőség. Ezt vagy belátjátok/belátjuk, és ennek megfelelően gondolkozunk a felsőoktatásról (és közös jövőnkről) - vagy nem, és a jelenlegi szép, ám értelmetlen listákkal tüntettek, szónokoltok tovább.

Ez viszont valós tartalom, alternatíva hiányában törvényszerűen ki fog fulladni, akkor pedig mai vezetőink szervezik meg helyettünk lényegében ugyanezt (közszolgálati egyetem, közmunka, "jó multiknak" állami szervezésben eladott biorobotok, új földesurak, elsorvadó közoktatás és közellátás). A különbség annyi, hogy a képességek helyett a származás és a "rendszer" iránti hűség lesz a legfontosabb követelmény. A társadalmi feszültségek csak fokozódni fognak, a valós problémák elhárításához elengedhetetlen szervezettségű, méretű és szaktudású "elit" helyett közutálatnak örvendő gerinctelen hajbókoló csapat fog kikerülni az egyetemekről. A "Civilizációnk túlélése" című tárgyból pedig nincs pótvizsga.

Ez az én véleményem. Mi a tiétek?

Az írástudók árulása

Antalffy-blog: Legyek ura

Az alátámasztás nélküli puffogásra nem reagálok, és igazából arra sem vagyok kíváncsi már, hogy Tibor bá mit képes hülyeségnek értékelni a részemről, a többiek milyen alapon állítanak bármit arról, hogy én miről mit gondolok. A válasz nyilvánvaló: minden eszközt megragadtok, amivel elkerülhető, hogy az érvekkel a saját szintjükön foglalkozzatok. Mindannyiunk óriási szerencséjére, erre a süketek párbeszédére a már régen nyilvánvaló értelmetlenségből származó motivációhiányon túl valóban egyre kevesebb időm is van. Hála Istennek!

Tibor bá, nyilván megismételheted ezerszer, ha képtelen vagy felfogni: elsőre is leesett, hogy te az intelligencia képviseletét abban látod, hogy a középszertől az idiótáig terjedő „tömeg” igehirdetőjeként tekintesz magadra. Neked éppen a rögzített énképed miatt nem eshet le: pont EZ A BAJOM veled – pontosabban az általad képviselt, és nagy vehemenciával terjesztett mintával.

Ha Galilei megszavaztatta volna a „tömeget”, vajon állítja, hogy a Föld mozog? Ha a matematika, logika, orvoslás, elektromosság, magfizika, pszichológia, társadalomtudomány, stb. törvényei a „tömeg” értelmi színvonalán lettek volna kidolgozva, itt tartanánk? Nem. Viszont a mindenkori hatalom tisztában volt vele, hogy csak a magasabb szintű és valóban MINŐSÉGI tudás kihasználásával ismerheti meg a tömeg motivációit, gerjeszthet elismerést és csodálatot, és ezek révén irányíthatja is azt. Eközben, többé-kevésbé mellékhatásként a „tömeg” által felfogható, vagy annak vélt tudás mennyisége nőtt, illetve ennek hétköznapi életben megjelenő hasznát is érzékeli, egyre inkább természetesnek veszi (a gőzgéptől a vízvezetéken és kórházon keresztül a mobilinternetig).

Mára éppen ez vált kritikus problémává. A hatalom rájött, hogy az „érteni vélő” tömeg valódi tudás nélkül, üveggyöngyökkel megvezethető, ordítozásra bírható, szavazásra terelhető. A valódi, sok éves erőfeszítést követelő, és csak a megfelelő képességekkel rendelkező kevesek által művelhető (Tibor bá szavaival: érthetetlen és ezért értelmetlen) valódi, minőségi tudásra már nincs igény. (Érdekes, azt mindenki könnyen felfogja, hogy Cseh Lacival nem érdemes versenyt úszni – na de hogy ez a gondolkodásra, véleményformálásra is igaz lenne, az „magas”. Aha…) Hiába lehetetlen ilyen szinten elmagyarázni egy fizikai mennyiség értelmezését (pl: sugárzó elem aktivitása), vagy éppen egy vélemény társadalmi hatását a saját igazáról meggyőzött embernek, attól az még érvényes. Pontosabban: a babonás hiedelmekkel és vágyakkal szemben CSAK az érvényes.

A gondolkodás képességével megáldott, ismeretekkel is rendelkező emberek pedig (Tibor bá filozófiáját követve) beállnak a tömeg szintjén üvölteni, hangadót játszani, mert egyrészt ebből meg lehet élni, másrészt minek belefektetni komoly munkát és időt, valóban igényes szellemi terméket előállítani, amikor az „értékelés” a középszer felfogóképességén múlik? (Én is megpróbáltam, én is elbuktam, a leckét megtanultam. Mostantól jól fogok élni, mert rátok nincs értelme várni.) Az „intelligensek” beállnak a tömeg álmodozásai által magasba emelt, csak álmodásra képes mesélők "mögé" súgónak, "elé" magyarázónak vagy "velük szemben" kritizálónak. Ismétlem: TELJESEN MINDEGY, hogy támogatják vagy ellenzik a vezérürük kolompolását, amíg azt a látszatot keltik, hogy ezek egyáltalán MONDANAK valamit, ami megbeszélésre érdemes. És lehet csodálkozást mímelni, amikor kiderül, hogy saját önös érdekeiket követik a szellemi színvonaluknak megfelelően, és hogy a matematika, pszichológia vagy ökológia törvényeit megváltoztatni nem képesek. Na EZT a hozzáállást képviseled és terjeszted, Tibor bá, és ismétlem: jelen pillanatban minden esély megvan rá, hogy ennek következményeivel fogunk szembesülni rövidesen. Bár szerintem nem azokkal, amiket előre vetítesz, mert sajnos az elemzésed harmatgyenge: a világképed alapján válogatod ki a figyelembe vett tényezőket (és számtalan példa ellenére képtelen vagy felfogni, hogy én például tudatosan törekszem ennek elkerülésére).

Ha ez bárki számára megnyugtató: én egyáltalán nem „akarom feláldozni magam”. Csupán az a helyzet, hogy a saját szentséges hátsómon kívül ismerek magasabb szintű érdekeket és értékeket, amelyekért hajlandó vagyok komoly árat fizetni élet-időben, munkában. A ti zsibbadtságotok rajzol célkeresztet a homlokomra, mert nekem vannak megvalósítható, ezért veszélyes alternatíváim, míg az itt terjesztett borongás csak a hatalom érdekeit szolgálja. Viszont ezennel közhírré teszem, ha eddig nem esett volna le: ha itt diktatúra lesz, és ha kéri, nyugodt lélekkel beállok szolgálni „ellenetek” és „elveim ellen”. Ugyanis az itt hirdetett kilencven (szerintem kidolgozottabb elemzésem és kissé eltérő értelmezésem szerint száz) százalékos veszteséggel járó összeomlás helyett jobb a tíz százalék veszteséggel (hőbörgők és tényleg gyengék) felépíthető „sok birka – kevés úr” struktúra, amely felé éppen a közbülső réteg, az „intelligensek” szűklátókörűsége, önzése miatt haladunk. Érdektelen, hogy mit „szeretnék”, ha azt minden erőfeszítésem dacára sem „lehet”. Nem ez az egyetlen környezet, ahol próbálkoztam. (Jani: korábban több türelmem volt - viszont túl rövid az élet ahhoz, hogy korábban sikertelen mintákat ismételgessek. Szinte minden eddigi próbálkozásom elérhető, elolvasható. Bocs.)

Kertész helyett sírásó

2012.november.25th. at 06:45

Tibor bá’ (52 végére beszúrva): “A másságot a végtelenségig tűröm. A hülyeséget csak egy darabig. A durva, közönséges megnyilvánulásokat semeddig.”

Ez nagyon szép. Nekem egyetlen bajom azzal van, hogy a SAJÁT hülyeségeddel szemben a végtelenségig toleráns vagy, ami persze jogodban áll, csak az necces, hogy mástól is elvárod, miközben az ő “szálkáikat” ostorozod. Kicsit orbánosan hangzik, nem? Vegyük csak az 55-ös hozzászólást! Egy versike és egy sommás megállapítás. Logikai értéke nulla, bizonyító értéke nulla, de vicces, “tömeg által felfogható”, tehát szerinted oké. Ámde…

1: elvileg válaszként született az 52-re. Ugyan már… Az ÉS kötőszót nem sikerült értelmezni, Tibor bá? Állításom szerint ez a viselkedésmód IS jellemző az emberre, ahogy ugyanott SZÓ SZERINT le is írom. De akkor meg MI KÖZE HOZZÁM a rólam alkotott véleményednek? Mondjuk azon kívül, olyan ember írta rólam, aki nem vagy hajlandó OLVASNI?
Viszont létezik az ellentéte, és ugyanolyan jellemző az is. Engedtessék meg Vámosi János dalocskájával szemben Csányi Vilmos etológus professzor kijelentésére hivatkoznom, amely szerint “az ember a legbékésebb állat”. Bár bizonyára az ő bizonyítása, szakvéleménye sokkal bonyolultabb, számodra (és az általad vizionált átlagolvasónak) túl fárasztó is talán. Én naiv módon hiszek abban, hogy ha te nem is, de van, aki felfogja a két érv közötti szintkülönbséget, logikai tartalmazási viszonyokat. Hátha… (mondjuk itt egy rövid összefoglaló)

2: A dalocskádból általánosítani nettó ostobaság. Egyértelmű kérésemnek megfelelően helyezz az említett aranyásók köré húsz indiánt! Rögtön összefogást, talán még önfeláldozást is tapasztalsz, amíg a túlerőben lévő “közös ellenséget” kell hentelni. Az egyéni érdekek minden fölé helyezése azután jön, hogy a résztvevők önmagukat biztonságban hiszik, mert az összefogás mögötti motiváció ereje lecsökken.
EZÉRT ordító baromság a “minden rendben van” tudat folyamatos terjesztése (az erre egyébként vágyódó tömegnek, szóval végső soron a hiba az ön készülékében van: “replace user error”). Az egyéni halál, a civilizációs problémák szőnyeg alá söprése, stb. azt az illúziót keltik, hogy nincs miért összefognunk. Pedig éppen ellenkezőleg: ennek hiánya szó szerint veszélyezteti a civilizált ember létét.

3: Ugyan hol van ez a felfogásod akkor, amikor hangosan hőbörögsz fideszék hatalommániájával szemben? Erkölcsös viselkedést várnál el egy álmodozó tömeg által magasba emelt, csak a saját álmát látni képes embertől? Vagy akkor minek papolsz erről egyáltalán?
Igen, hitleri érában élünk, és akit érdekel a folyamatok mögött álló motiváció, a használt eszközkészlet és a várható jövő, tanulmányozza nyugodtan a Mein Kampf-ot, hiszen ma is “háborúban állunk” a gonosz világgal. Rossz hír: a németek se ébredtek fel időben – a rövidesen bekövetkező államcsőd és a válságkezelés ürügyén bevezetendő parancsuralmi rendszer alatt (amelynek előkészületei folynak valójában a Matolcsy piros pöttyös, nekünk szóló “pávatánca” mögött) már késő lesz. Nem “geddon” lesz itt, hanem diktatúra, amely elválasztja az urat a szolgától, és végre elnémíthatja, vagy akár gond nélkül agyonlőheti a másként vélekedőket.

4: És végül: TE VAGY AZ, aki felfegyverzett túlélő vadállatok bandájának szervezésében látja a jövőt, ezt az igét hirdeted orrba-szájba…
Itt meg (igen az 53-ban) leírod a receptet, hogyan irtanák ki ŐK egymást, amikor kiderül, hogy szervezettség, erőforrások, szaktudás és helyismeret hiányában KÉPTELENEK fenntartani önmagukat. Ezt talán inkább beszéld meg magaddal, mielőtt arról álmodoznál, hogy értelmes dolgot csinálsz…

Tudom, hogy semmi értelme ezt leírnom, mert ugyanúgy figyelmen kívül hagyod, vagy kiskapukat keresel benne, ahogy mindig – pedig már nagybetűvel írom azt, amit figyelmen kívül szoktál hagyni, hátha úgy feltűnik. Öregnek érzed már magad ahhoz, hogy esetleg a saját véleményeden kívül mást is figyelembe végy, netán változtass a saját megkövült, önző, másokat ekéző, mindig másokban hibát kereső hozzáállásodon. Mielőtt megint az igehirdetésedre hivatkoznál, olvasd újra a 4-est!
Nem érdekel, és nincs türelmem végigjátszani ezt sokadszor. Igénytelen hülyeséget beszélsz, és hiába vagy intelligens, attól még lehetsz ostoba – vagy szép magyar szóval: OKTALAN. Hiába tudsz “szinte mindenről valamit”, ha nem tudsz “valamiről szinte mindent”, és nem vagy hajlandó felismerni az összefüggéseket.

Szerintem.

… egyébként a másik véleményét sommásan “faszságnak” nevezni (Tibor bá, 62) SZERINTEM durva és közönséges dolog. És ez így hogy, házigazda, blog policy maker uram? ;-)

53, Technomuzsik: Világtörténelmet, ennél rövidebben leírva még nem láttam. Gratulálok ! Kár (?), hogy a mondat folytatását jelenleg még senki sem tudja.

Köszönöm. Tudod, semmi erőfeszítésbe nem kerül nekem ilyen frappáns mondat összerakása, nem is figyeltem közben. Csakhogy ehhez nekem LEFELÉ kell mennem egy olyan szintre, ahol Tibor bának IGAZA VAN, és nincs megoldás. Olyan emberek tapsáért, akik megsértődnek, ha azt mondom: MÁSZNI kéne a megoldáshoz, nem “tömegeknek” meg mindig másoknak, hanem SZEMÉLYESEN NEKIK kellene megemelni a nagyságos feneküket. Igaz, Jani?

“a mondat folytatását jelenleg még senki sem tudja”?

Tudod, a téteket akkor szokás az asztalra tenni, amikor még forog a kerék.
Nem vagyok senki, és mivel ez a profi szinten űzött szakmám, legjobb tudásom szerint összeállítottam a lehetséges forgatókönyveket, ezt nem akarom már ezredszer elismételni. Ezek között igen, szerepel az itteni szánalmas verzió is, sokkal nagyobb eséllyel (figyeltél, Tibor bá?), mint az általam támogatott kimenetel.

A végeredmény viszont tőlem, tőled, tőlünk függ. Attól, hogy milyennek látjuk ma a világot, hiszünk-e a jövőben, hajlandóak vagyunk-e felelősséget vállalni érte és saját tetteinkért. “Fogyasztóként”, “leendő túlélőként” vagy “egy mainál élhetőbb jövőt építőként” gondolunk magunkra. Az első kettő között a jövő szempontjából SEMMI KÜLÖNBSÉG.

Kertész helyett sírásó mindkettő.

Legyek ura

2012.november.22nd. at 06:00

Tibor bá: Olyan szépen álltok be a sorba és nyilatkozataikkal igazoljátok azt, amit írtam, hogy meg kell ismételnem. A tény az, hogy az Ember nem “humánus”. Ez egy hatalmas önbecsapás. Aki ezt nem fogadja el, az képtelen szembenézni a tényekkel. Nem ritka jelenség! De igazán értelmes emberekre nem jellemző. Nyugodtan nyomjátok csak tovább, hogy milyen jó az ember. Ez olyan, mint amikor valaki a sötétben kiabál, mert FÉL. Nyomjátok csak, nyomjátok. Talán akkor majd elmúlik.

Érdekes, mennyire képtelen az önző, kizárólag egyedi tulajdonságokban gondolkodni képes, majd abból elfogadhatatlan logikával általánosító “igazán értelmes ember” megérteni, hogy a valóság (akár a tömeg-alapú: biológia, evolúció, társadalomtudomány, akár az egyéni: pszichológia) NEM fekete-fehér.

Nincs jelentősége annak, hogy “Tibor bá tudja a tutit”. Itt nem precedencia alapú ítéletek vannak, minden egyes eset egy kaotikus környezetben kerül kiértékelésre, és statisztikai valószínűségek adják az eredményt. Az ember empatikus ÉS agresszív. Együttműködő ÉS versengő. Képes feláldozni másokat saját érdekeiért ÉS képes feláldozni önmagát mások érdekeiért.

Konkrét példa: “ölnél a kajáért” – ellenpélda: “összefognál a másikkal, és ketten jóval kisebb kockázattal ölnétek meg a harmadikat kajáért” – folytatás: “összefogva KÉNYSZERÍTHETNÉTEK a harmadikat, hogy kaját szerezzen/termeljen nektek” – tovább folytatva: “összefogva MEGGYŐZHETNÉTEK a harmadikat, hogy neki is az a jó, ha kaját szerez/termel ‘nekünk’” – még tovább: “elérhetnétek, hogy ESZÉBE SE JUSSON más lehetőség, mint kaját szerezni/termelni nektek”.
Erőforrások, terület és hatékonyság – máris a közösségi evolúciónál, mémeknél, mintáknál, törzsnél tartunk. A ma (a hálózatos gondolkodásra képtelen, ügyesen megvezetett okoskodók által) piedesztálra emelt egyén pedig definíció szerint esélytelen áldozat a rá szervezetten vadászó törzs ellenében. Legyen az egy kitalált gyerekcsapat, a Hitlerjugend/úttörő mozgalom/cserkészet, államhatalom vagy a globális pénz alapú irányító struktúra.

Minden egyes egyénben rövid és hosszú távú hatások keverékének pillanatnyi állapota eredményezi a döntést (ugye emlékszünk még arra az MRI vizsgálatra, amely bizonyítja, hogy a döntés előbb születik meg, mint a hozzá vezető “logikus magyarázat”? Ide is linkeltem…) Társadalmi szinten az egyedek és a rendszer kölcsönhatásai még kavarnak rajta egyet, ami egyedi szinten megoldhatatlan végtelen paraméteres függvényhalmaz, “megoldhatatlan”. Viszont léteznek tudományosan ellenőrzött módszerek amelyek pont ilyen rendszerek viselkedésének felmérésére és befolyásolására alkalmasak – nem egyedi szinten, de megfelelő halmazon és időtávon egyre stabilabb módon.

Szabad feltenni a kérdést, hogy aki hajlandó (khmm…) utánanézni és felfogni ennek jelentőségét, továbbá megfelelő erőforrásokkal rendelkezik hozzá, vajon használja-e rajtunk? Vajon képesek vagyunk-e a kocsmai hőzöngés szintjén megragadva felfogni, hogy mit miért látunk (és gondolunk) úgy, ahogy azt “látnunk adatik”? Vajon érdemes-e fekete-fehéret játszani és minősítgetni a többieket – vagy ez pontosan az a minta, amelynek követése révén egyének statisztikailag kezelhető homogén masszájává alakulunk?

Na aki EZT nem képes felfogni és helyén kezelni, az talán kisebb lelkesedéssel osztogassa az eszét, mert magának sem elég. (Bocs Tibor bá… veled ellentétben én csak most kezdtem el “nem veled beszélni”, hanem a véleményemet hangoztatni. Vajon te meddig mész el a “nálam lehet ezt is” demonstrációval?)

Identifiers and aspect references

How does a business logic object access other aspects? The connection can be dynamic and static.

Dynamic connection means something that the code accesses "right now" and it can change. Like in the messenger application, get a list of messages and select one. The selected and displayed mail is a temporal connection to a message, you can select another message and switch the display to it.

A static connection is something that the actual code can't change, only uses them, it creates the environment where the code is running. There are known examples for this in "standard programming": this is the Runtime for a static application, or the Servlet Context / Session for a web service; the start up parameters and the Environment variables, content of a configuration file or servlet / context xml.

In Dust this goes further. In standard programming, the code contains the function and member variable names, static / global variables. They are resolved by the compiler and linker to memory offsets and jump table indexes, burnt into the binary (and causing unwanted component dependency network, version compatibility issues and the  "dll hell").

Here you have aspect references only. Simple put: you have dynamic aspect references to object that you want to work with; and static references for telling what you want to do. When you declare that you want to use a certain type, field or shared instance, you actually issue Dust to generate a new constant: an index in a reference table through which you want to access that field or instance. The signature of your implementation contains this list with the referred identifiers, and when your code is active, this list is resolved (either immediately or in lazy-fashion: when first referred to) to actual type and field references - which are Aspect instances again. When you refer to a field, you actually use an index in your reference table, and behind it you get the aspect instance defining that field (and actually knowing not only the memory offset of that data, but all other settings like type, life cycle, access rights, etc.) The code there is responsible for giving you the content of that field from the actual Entity instance (which is then required to contain the memory for all the aspects with proper offsets again).

This finally answers the oldest question of mine: what is an "initial" Dust application and how it starts? The minimum Dust is the meta entity (Type, Aspect, ...) instances in a self-containing Context, with all their static references resolved to each other in code level (this code is generated from the core configuration). The core configuration can be extended to the required types, and we have a static-typed application (no type or binary loading, upgrading, like a GWT presenter); or even to all the entity instances (and we have an embedded application with no dynamic memory management). Of course, memory management and type / binary loading is the "next ring" of Dust kernel, above the absolute necessary core.

I still have issues with the Reference management. It now seems that Aspect instances can only contain generic variables; references to other Aspects require special care, using Containers and / or a dedicated Reference manager. This will be the next run.