Tibor bá: Olyan szépen álltok be a sorba és nyilatkozataikkal igazoljátok azt, amit írtam, hogy meg kell ismételnem. A tény az, hogy az Ember nem “humánus”. Ez egy hatalmas önbecsapás. Aki ezt nem fogadja el, az képtelen szembenézni a tényekkel. Nem ritka jelenség! De igazán értelmes emberekre nem jellemző. Nyugodtan nyomjátok csak tovább, hogy milyen jó az ember. Ez olyan, mint amikor valaki a sötétben kiabál, mert FÉL. Nyomjátok csak, nyomjátok. Talán akkor majd elmúlik.
Érdekes, mennyire képtelen az önző, kizárólag egyedi tulajdonságokban gondolkodni képes, majd abból elfogadhatatlan logikával általánosító “igazán értelmes ember” megérteni, hogy a valóság (akár a tömeg-alapú: biológia, evolúció, társadalomtudomány, akár az egyéni: pszichológia) NEM fekete-fehér.
Nincs jelentősége annak, hogy “Tibor bá tudja a tutit”. Itt nem precedencia alapú ítéletek vannak, minden egyes eset egy kaotikus környezetben kerül kiértékelésre, és statisztikai valószínűségek adják az eredményt. Az ember empatikus ÉS agresszív. Együttműködő ÉS versengő. Képes feláldozni másokat saját érdekeiért ÉS képes feláldozni önmagát mások érdekeiért.
Konkrét példa: “ölnél a kajáért” – ellenpélda: “összefognál a másikkal, és ketten jóval kisebb kockázattal ölnétek meg a harmadikat kajáért” – folytatás: “összefogva KÉNYSZERÍTHETNÉTEK a harmadikat, hogy kaját szerezzen/termeljen nektek” – tovább folytatva: “összefogva MEGGYŐZHETNÉTEK a harmadikat, hogy neki is az a jó, ha kaját szerez/termel ‘nekünk’” – még tovább: “elérhetnétek, hogy ESZÉBE SE JUSSON más lehetőség, mint kaját szerezni/termelni nektek”.
Erőforrások, terület és hatékonyság – máris a közösségi evolúciónál, mémeknél, mintáknál, törzsnél tartunk. A ma (a hálózatos gondolkodásra képtelen, ügyesen megvezetett okoskodók által) piedesztálra emelt egyén pedig definíció szerint esélytelen áldozat a rá szervezetten vadászó törzs ellenében. Legyen az egy kitalált gyerekcsapat, a Hitlerjugend/úttörő mozgalom/cserkészet, államhatalom vagy a globális pénz alapú irányító struktúra.
Minden egyes egyénben rövid és hosszú távú hatások keverékének pillanatnyi állapota eredményezi a döntést (ugye emlékszünk még arra az MRI vizsgálatra, amely bizonyítja, hogy a döntés előbb születik meg, mint a hozzá vezető “logikus magyarázat”? Ide is linkeltem…) Társadalmi szinten az egyedek és a rendszer kölcsönhatásai még kavarnak rajta egyet, ami egyedi szinten megoldhatatlan végtelen paraméteres függvényhalmaz, “megoldhatatlan”. Viszont léteznek tudományosan ellenőrzött módszerek amelyek pont ilyen rendszerek viselkedésének felmérésére és befolyásolására alkalmasak – nem egyedi szinten, de megfelelő halmazon és időtávon egyre stabilabb módon.
Szabad feltenni a kérdést, hogy aki hajlandó (khmm…) utánanézni és felfogni ennek jelentőségét, továbbá megfelelő erőforrásokkal rendelkezik hozzá, vajon használja-e rajtunk? Vajon képesek vagyunk-e a kocsmai hőzöngés szintjén megragadva felfogni, hogy mit miért látunk (és gondolunk) úgy, ahogy azt “látnunk adatik”? Vajon érdemes-e fekete-fehéret játszani és minősítgetni a többieket – vagy ez pontosan az a minta, amelynek követése révén egyének statisztikailag kezelhető homogén masszájává alakulunk?
Na aki EZT nem képes felfogni és helyén kezelni, az talán kisebb lelkesedéssel osztogassa az eszét, mert magának sem elég. (Bocs Tibor bá… veled ellentétben én csak most kezdtem el “nem veled beszélni”, hanem a véleményemet hangoztatni. Vajon te meddig mész el a “nálam lehet ezt is” demonstrációval?)
