antalffy-40

75:
"Mindenben" biztos nincs igazam, de igyekszem megtalálni a tévedéseimet és korrigálni őket.
"Nálunk" sokkal rosszabb a helyzet. Szándékosan sarkosan fogalmazva: el kell rontanunk azt amit csinálunk, ha holnap is el akarunk adni valamit.
"Tömeges hülyeség" - nos, ez nem újdonság. "A népet meg lehet tanítani arra, hogy a helyes úton járjon, de arra nem, hogy a helyeset megértse." Kung Fu-Ce (i. e. 551 - i. e. 479)
A kérdés, hogy a "tömegből" tudása, képességei által (valójában a "tömeg" munkafeleslegének révén) kiemelkedő "mintaalkotó réteg" milyen mintát alkot. Ezzel van a gond, és én ennek megváltozásában hiszek - bár nem tagadom, nagyon keménynek látszik.

76: Természetesen a villanyautó is energiát (fosszilist, atomot, stb) használ. Nem ez a megoldás. Ebben a konkrét esetben az optimalizáció a következőt jelenti:
- Miért kell utazni, szállítani? Helyi munka, helyi termékek fogyasztása, "turizmus" megszűnése, ha ott is jól érzed magad, ahol élsz... - és az igény elenyésző töredékre esett vissza. De VAN valós igény, aminek a kielégítésére viszont a jelenlegi eszközpark és energiafelhasználás nevetséges töredéke elég.
- A maradékot hogyan? Az egyéni járműtulajdonlás és használat a létező igény legbénább kielégítése: ritkán használt, többnyire üres eszközök tömege rosszul képzett vezetők irányítása alatt. Kiváltható lenne közösségi közlekedés+taxik fehlasználásával. A minta is megvan: a csomagküldő hálózatok sokkal hatékonyabbak és kényelmesebbek, mint amit ma "humán transzport" terén adni tudunk.
- Miből? Csak próbáljuk meg számszerűsíteni azt a hihetetlen mennyiségű erőforrást, amit az egyéni közlekedési rendszer kielégítésére elpazarlunk - milyen minőségű közösségi szolgáltatást lehetne ennek töredékéből, a jelenlegi infrastruktúra felhasználásával kialakítani? Szerintem elképzelni is nehéz.

Nem új találmányok, energia meg hasonlók kérdése, csupán belátás, szervezőképesség és a ma is meglévő infrastruktúra töredéke kell hozzá.

77:
1: kényelmes ellenségként kezelni engem. Arra utaltam, hogy nem ésszerű a viselkedésem: "nálad" vagyok és a te hittételeidet vitatom, kihasználva az egyértelműen elismert hozzáállásodat. Pont amiatt, hogy ennyit pofázok "nálad", gondolkodom el azon, hogy ezt miért itt, és miért nem máshol teszem.
2: A kommunikáció elfogadás kérdése! Minden fogalom többszörösen foglalt, például a "fejlődéslélektan" (a pszichológia egyik ága) bizonyára nem a halhatatlan lélekkel foglalkozik - ezért tisztázom, hogy a több értelemben használt fogalmon ebben a szövegkörnyezetben mit értek.
Ha számodra is elfogadható, maradjunk az "idealistánál" - és azok az emberek, akiket én mintának, az emberi faj "nagyjainak" tekintek, szintén ilyenek voltak. Bocsásd meg nekem, hogy nem tekintem "fejlődésnek", sem pedig "törvényszerűnek" a hit, idealizmus megszűnését.
3: Nem téged támadlak, emberi értékedet, hozzáállásodat és munkádat elismerem. A pesszimista nézőpontodat, illetve egy (szerintem) félreérthető javaslatot támadok - szembeállítva vele az én javaslatomat, amelyben meg nekem volt, illetve van jelenleg is sok munkám. Sajnálom, hogy nincs kapacitásod ezt megismerni és tartalmában megvitatni (ezt nem várom el tőled) de tisztelettel kérnélek, ne deklaráld "hiányzónak" emiatt.
4: Lélek: lásd 2. Kiút: mint már többször említettem: 120 A4-es oldalt nem tudok, de nem is akarok pár oldalba tömöríteni, mert az csupán marketing anyag lenne, nem vitaalap. Vitatkozni a pontos terveken lehet, nem a vázlatrajzokon (ezért igyekszem pontosítani a te vázlataidat).
5: Igen egyetértünk. HA folyamatosan menetelünk tovább, vége a dalnak - és ebbe a menetelésbe belefér az egyéni spájzolás is. Ha le akarunk térni az útról, gyökeresen mást kell csinálni.
6: Arra nem láttam ellenérvet, hogy egy összeomlás során miért ne robbanna fel pár atomerőmű kezeletlen utóhatásokkal, illetve hogy ez miért ne tenné lehetetlenné az életet, és bármilyen "konszolidációt".
Azt kérdőjelezem meg, hogy a spájzolásra fordított erőfeszítés a várható eredmények tudatában valóban megéri-e a fáradságot? Illetve ennek fényében is annyira értelmetlen-e "idealistának" lenni, és a megtartásért küzdeni?
7: Nem elfogadni, hanem KÖZREMŰKÖDNI nem vagyok hajlandó benne. Az történik, aminek végül történnie kell, én pedig ugyanúgy meghalok, mint mindenki más - de amikor meghalok, arra akarok gondolni, hogy amit tudtam, megtettem MINDNYÁJUNKÉRT, és nem a saját érdekemben. Az én ismereteim szerint nem ezt hívják "tagadó stádiumnak", de lehet, hogy más forrásokból dolgozunk.

79-80: Akkor ide is beszúrom: a Linux a Windows, és minden OS gyártó legnagyobb barátja, a köztük lévő, "népnek szóló" cirkusz közben ugyanis nem merül fel a legfontosabb kérdés: MI is az operációs rendszer? Létezik egyáltalán? Vagy (tapasztalataim, és remélhetőleg idővel működő kódjaim alapján) pont annyira valóságos, mint a "pénz"...

---

Eredeti hely

antalffy-39

68: Ó, te most hallasz! és nekem válaszolsz! Így érdemes beszélgetni

Mivel itt mindenki jobban ismer engem önmagamnál, kicsit személyesen kezdem.

Én kétféle halálról tudok. Az egyik a fizikai halál, a biológiai működések törvényszerű megszűnése. Ezzel hatodikos koromban barátkoztam meg, amikor egy este úgy feküdtem le aludni, hogy mi lenne, ha másnap nem kelnék fel. Reggelre meglett a válasz: SEMMI különös, azon kívül hogy többé nem létezem. Ez azóta sem zavar.
A másik a lélek halála, amikor az eszméit, álmait, embertársai és a világ iránt érzett szeretetét és tiszteletét elveszíti, és létidejét kizárólag saját fizikai jólléte érdekében használja. EZ az, amit nem szeretnék megélni.

Elismerem, ma az emberek látható többsége az utóbbi halott állapotban van, ezért gyilkolja ész nélkül maga körül a világot. Erre kínálod azt a megoldást, hogy ha már a többiek halottak, és úgyis mindegy, haljak meg lélekben én is annak érdekében, hogy jó eséllyel rettenetes körülmények között fizikailag pár évvel tovább vegetáljak.
Én meg azt mondom, hogy hiszek a lélek újjászületésének a képességében, mert ez lehetséges, ha kiutat látunk egy helyzetből. Külön jelezném, hogy ebben nem volt semmi vallásos tartalom, csupán lélektani jelenségekről beszélek.

Továbbá, felhívnám a figyelmet arra, hogy egy szóval sem javasoltam az atomerőművek bezárását, ez nagyon durva, bár nyilvánvalóan nem szándékos félreértés. Arról beszélek folyamatosan, hogy a te vegetálós javaslatod véleményem szerint bizonyított értelmetlenség. Nem az itt reklámozott "természetközeli életmód" jön, hanem borzalmas emberveszteség, fosztogató hordák és globális atomtemető, csak ezt udvariasan elhallgatod. Pontosabban: hagyod egy ilyen pozitív illúzió kialakulását, bár tudatában vagy az ellenkezőjének. Javíts ki, ha tévedek.

Szóval a köztünk lévő ellentét szerintem ennyi.
- Te menthetetlennek (0%) deklarálod(!) a helyzetet, és azt állítod, az emberek megfelelően felkészült 5%-a túlélheti, igaz, a mai szemmel nézve nagyon nehéz körülmények között, de hát ez van, jobb nincs.
- Én azt mondom, van minimális esély arra, hogy a mai krízisből ELŐREFELÉ menjünk ki, csak ehhez dolgozni is kell, meg jó nagyot változni (mondjuk 1%). Felületességnek gondolod, de nem ismered azt a sok éves munkával összerakott elméletet, aminek birtokában azt állítom, létezik ez az esély. Nem azt, hogy biztos, és nyitott vagyok bármilyen ezzel kapcsolatos kritikára, ami nem abból indul ki, hogy valaki jobban ismer engem, mint én önmagamat, és biztosan állítja, hogy hülye vagyok Persze megalapozott(!) érvekkel nyugodtan meg lehet lepni ezen a téren is Továbbá az általam ismert tényekből szerintem logikusan levezettem, hogy a te megoldási javaslatod elfogadhatatlan áron elfogadhatatlan körülményeket teremt, igen rövid idővel meghosszabbítva a "spájzolók" szenvedését. Számomra meg ez 0%.

Én a csekély esélyre szavazok az előrelépés oldalán, nem a csekély időre a spájzolás révén. És igen, ha bekövetkezik a katasztrófa, nem lesznek tartalékaim, és az elsők között halok meg. Ez Legalább nem terhellek titeket. (Jó, ez drámai volt, de persze nem igaz, bizonyos szintű önfenntartásra én is képes vagyok, jó helyen élek.)

Továbbra is úgy gondolod, hogy én nem értelek téged, te viszont értesz engem?

Mindezt csak tisztázásként gondoltam ideírni, mert tényleg nincs abban semmi ráció, hogy a te blogodon a te láthatóan megkérdőjelezhetetlen elméleted ellenében hadakozzam - a te házad a te várad. Csak olyan hívogató volt az "értelmes emberek vitafóruma" alcím, illetve a valóban elismerésre méltó őszinteség és stílus, ahogy írsz. Tényleg örömmel írogattam ide és olvastam a cikkeket, válaszokat (na jó, az esetek többségében, igaz-e, "kalotaszegi"? )

69: energia VAN, hatalmas mennyiségben - de nem látjuk, mert a fenntartó rendszerünk őrületes mértékben pazarolja.
Egy dologban szakmámnál fogva biztos vagyok: az informatika területén valóban jó eszközökkel nagyságrendekkel jobb megoldásokat lehetne kialakítani, ha nem üzleti szemmel néznénk a feladatokat. Na ezen legalább tudok dolgozni, és teszem is
Viszont a többivel kapcsolatban is ugyanez a véleményem. Nagyságrendekkel kevesebb anyag-, és energiafelhasználás mellett is képesek lennénk a mainál biztonságosabb, emberhez méltóbb létfeltételek biztosítására (igaz, ehhez sajnos le kellene mondani a hipermarketek kínálatáról, a megasztárról, viktoriádákról/gyurcsányizmusokról, ... ööö... lehet, hogy ez is inkább az "emberhez méltóbb" kategóriába tartozik? )
Egy a bibi: ÉSSZEL kell leépíteni a pazarlást, megtalálva és megszabadulva azoktól a hibáktól, amelyek felelősek a mai helyzet kialakulásáért, hogy ne generálódjon újra. Ez sem agysebészet, itt a blogon is elhangzott minden eleme - csak nem akarjuk látni őket.

72: Talán nem egyértelmű: semmi bajom az egyéni megoldásokkal, amelyek az ellátó rendszertől függetlenítenek, ez egy helyes hozzáállás, nyitott gondolkodás következménye. Az ellen hadakozom, hogy ez a válság megoldásaként (helyesebben: az elkerülhetetlennek deklarált összeomlás túlélési eszközeként) kezeljük, mert szerintem csupán része a kivezető útnak.
Azzal pedig nyilván egyetértek, hogy nincs újrakezdés, ez a mostani az egyetlen lövésünk arra, hogy globális fajjá alakuljunk - de miért olyan meglepő, hogy ez a folyamat nem írható le néhány hangzatos közhellyel?
Csak arra céloztam, hogy az utódaink majd SZERETNÉK megteremteni annak valamilyen változatát, amiben most élünk, csak nekik már nem lesz esélyük rá, mert azt mi, most elcsesszük, meg "lemondunk róla".

---

Eredeti hely

korszellem-183

Szerintem nem igényel kiegészítést, csupán elolvasást. Kiemelem, amit nem sikerült értelmezned.

Nem "ők". Egyedül TE számítasz! A TE világképed, a TE döntéseid, a TE szavaid azok, amelyekért valóban felelős vagy, amelyeken valóban változtatni tudsz. Nem "ŐK".

Így érthető, hogy természetesen a "számít" is szubjektív módon, a személyes tevékenység fókuszaként értelmezendő? Szerintem valóban nem "cél" mások megváltoztatása (ahogy a "megbékéltetése" sem). Azt pedig nem hinném, hogy közösség-központú hozzáállásom bizonyításra szorul.

Nem jó nekünk egymással csacsogni, Gida... Én "megvalósítóként" szándékosan vagyok baromi szőröző, mert az én világomban egy hajszál is elválaszthatja a működőképest a használhatatlantól. Te "felvilágosítóként" a különbségek elmosását, a békéltetést helyezed a fókuszba. Nekem ez már megvolt, és köszi, azóta más területen motorozok. Jól csinálod, csak számomra nincs értelme.

---

Eredeti hely

Válaszul erre

Válasz 1

korszellem-182

Egyáltalán nem akarom leharapni a fejed, bár tény, kíméletlenül kergetlek egy irányba: hogy a logikád ne mentségként szolgáljon, hanem továbbvigyen azon a ponton, ahol már személyes következményekkel jár. Te pedig félelmetes ügyességgel térsz ki előle, értelmezed félre a hasonlatokat, mire én ugyanoda ütök vissza. Minden elismerésem azért, hogy még mindig nem csúsztunk hallgatásba vagy személyeskedésbe (sajnos ez gyakran megesik). Másrészt lehet, hogy így a jobb, mert ahol a dolog személyessé válik, kevés a logika, jön a hit, a spiritualitás ingoványos talaja, és az ár, amit ezért a lépésért mindenki megfizet (a tégla égetése fájdalmas, ha nem így lenne, mindenki tégla lenne). A külvilág véleménye gyakran aprósággá törpül ezek mellett.
Ez valóban a te életed, a te döntésed, csak addig szerettem volna eljutni, hogy lásd. Innen nem folytatom.

A mostani elcsúszás: a letett tégla nem "várja" az agyagot, a többieket. Ellenkezőleg: igyekszik felkészülni arra, hogy HA valaha nagyobb terhet kellene viselnie, arra valóban, megbízható módon képes legyen. HA valahol még van számára feladat, azt megtalálja és végrehajtsa. Addig, amíg tart a véges ideje. És természetesnek tekinti, elfogadja, ha végül semmi nem történik, mert önmagában keresi az idő értékét, nem az eredményben, nem "a többiek" reakciójában.

Viszont passzív volt ez a hasonlat, mondok másikat. Cseréljük le az agyagot őssejtre, a téglát pedig testi sejtre. Ha az őssejt nem szaporodik, nem lesz belőle semmi. Ha viszont elért egy kritikus pontot, testi sejtté kell alakulnia - ezzel elveszíti a szabadságát, cserébe viszont egy élethosszig tartó szerepet kap egy nagyobb szervezetben. Attól, hogy ő mostantól májsejt, nem irányítja a többi őssejtet, nem "várja" őket... az a feladata, hogy "jó májsejt" legyen. Ha ez az átalakulás helyesen végbemegy, egy minőségileg magasabb szintű szervezetet kapunk - ha nem, törpét, óriást vagy rákos beteget. A szervezetért egy sejtje pontosan egy sejtnyit tud tenni - viszont ha nem teszi meg, nem a szervezet, hanem a daganat része lesz.

Ez jó hasonlat, mert messzire visz.
A történelem során az emberek többsége valóban testi sejtként létezett, névtelenül - az egyéni akarat mindig kisebb volt, mint a felsőbb szervező erő (földesúr, egyház, állam) szándéka. Ezek a nagy struktúrák versenyeztek (az evolúció örök törvényei szerint) a területért, erőforrásokért, irányító szerepért mindaddig, amíg az egész bolygót nem uralta két, egymással szemben álló entitás. Ekkor jött a csoda: a szervezetek és az evolúció logikáját, az "utolsó, mindent eldöntő harcot" a fegyverek erejétől megrettent egyének elszabotálták! A legmagasabb vezetői szinten és a "tömeg" szintjén egyaránt megjelent a szervezet oszlása, a sejtek őssejtté alakultak, nem voltak hajlandóak saját struktúrájuk részévé válni, ha ez a struktúra tovább vívja az evolúció által rákényszerített harcot. Nem csak a kommunista, de a kapitalista struktúra is összeomlott (csak például: a cégek ott és annyira szabotálják a szabad piac elvét, amennyire csak képesek rá), újra, de most már globális, egyidejű őssejt-halmazzá alakult.
Persze, most is vívunk különféle háborúkat különféle hazugságok mentén, de pont ez a lényeg: a rendszer kénytelen hazudni a sejtjeinek, mert azoknak már nem elég, hogy "Kossuth Lajos azt üzente...": "vad, önző, szabad" őssejtek, nem irányítható, eldobható, csereszabatos testi sejtek!
Most, előttünk áll az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e az egész bolygót, térben és időben, minden lakójával együtt magába foglalni képes struktúrát álmodni és annak testi sejtjévé alakulni. Ha nem, úgy végezzük, ahogy egy globális tumornak végeznie kell: darabokra hullva, egyéni túlélésért küzdve. Ha igen - nos, az egy másik történelem kezdete.

---

A programozós kérdések itt nagyon off-topic lennének, és nem is akarnék most sok évnyi tapasztalatból származó következtetéseket ragozgatni - mindegyik kérdésről órákig tudnék beszélni, de az érveim nem mindig illeszthetők bele a mai konvenciókba. Ha sikerül továbblépnem a dust-tal, remélem egyértelmű lesz - addig csak egy bogaras programozó véleménye, kicsit olyan, mint a Hajnalvilág.

---

Eredeti hely

Válaszul erre

Válasz 1

antalffy-38

58: Egyetértünk.
Én is így gondolkodnék, ha önmagam számára nem sikerült volna bebizonyítanom, hogy lehetséges (igaz, nagyon kicsi eséllyel) a javítás, vagy ha ennek a meggyőződésnek a birtokában képes lennék racionálisan mérlegelni, és az (elismerem, jóval nagyobb eséllyel bekövetkező) "magától összeomlásra" spájzolni.

Ugyanakkor képtelen vagyok felfogni, hogy ti képtelenek vagytok felfogni, hogy ( ) ha egyszer bizonyított: az erősen korlátozott, és azóta is folyamatosan kezelt fukushimai katasztrófából származó radioaktív szennyezés körbejárja a világot, akkor egy összeomlás során itt Európában, sokkal durvábban és utókezelés nélkül felrobbanó atomerőművek állandó szennyezése ellen semmit sem ér a spájzolás meg a szélirány. Ahogy a fosztogatók ellen sem.
Azt sem értem, hogy miről beszélsz a tudás fenntartása kapcsán. Ha az átlagéletkor több évtizeddel csökken, a létfenntartás élőmunka igénye óriási mértékben megnő, akkor a fajunk pontosan abba az alacsony szintű vegetatív létformába zuhan vissza, amilyennek most elképzeled. Nincs elég szabad kapacitás mondjuk egy orvos kitanítására, eszközökkel ellátására. (Apropó, javaslom az önfennartók számára, hogy építsenek egy jó állatorvosi rendelőt - az ma is működik, és ha a ti álmotok teljesül, kincset ér majd! Csak ki ne irtsanak érte.)
Figyelmen kívül hagyod a történelmet általában. Fajunk, az egyéni természetes motivációkat követve bejárt egy utat. Ha visszadobod kétszáz évvel, akkor visszaállnak a korábbi motivációk, és ugyanazt az utat próbálja ismét bejárni, újraépíteni a most menthetetlennek bélyegzett fenntartó struktúrákat.
És így tovább.

Azzal pedig, hogy "az emberek miatt nem érdemes küzdeni a világért", végképp nem tudok mit kezdeni. Aki így képes gondolkodni, azért talán tényleg nem - de hiszem, hogy ez a fásultság átmeneti állapot. Szerencsére én életemben számtalan olyan emberrel találkoztam, akikért viszont igen, Igen, IGEN!

Mindez legyen az én problémám, de képtelen vagyok ilyen módon gondolkozni, számomra mást jelent az emberi érték, erkölcs, vagy akár az "értelmes ember" fogalma. Nem kívántam "térítő" szerepet játszani, csak rettentő egyoldalúnak és szemellenzősnek tűnt az itt népszerű megközelítés, gondoltam, hátha sikerül érdemi válaszokat kapnom azokra a kérdéseimre, amiket nem tesztek fel magatoknak - de nem kapok választ, ha megkérdezem, az alternatív megközelítés megismerésére, megvitatására pedig nincs kapacitás.
Így hát elnézést a zavarásért.

---

Eredeti hely

korszellem-181

VenuX
- What experience is required: PHP, MySQL, JavaScript, HTML
- Salaries are starting from $90,000+

Those are overpaid script kiddies, man! Ilyen rendszert bottal se piszkálnék :-)

OK, ma ez a menő, és megvan a maga helye, de nekem közöm nincs hozzá. Ha már muszáj a web, Java - Tomcat - GWT. Éppen úgyis ezzel törpölök, megyek is.

---

Eredeti hely

Válaszul erre

korszellem-180

Tökéletesen egyetértünk. Szerinted hiányzik az odavezető út. Szerintem én azon járok, ismerem azokat az embereket, akikkel a következő lépéseket meg fogjuk tenni, ha elég ügyi vagyok, hogy segítségükre legyek. Ugye nem baj, ha ezek után figyelmen kívül hagyom a véleményedet, és folytatom amit csinálok? Kívánom, hogy te még eredményesebb legyél abban, amit nálam megalapozottabb úton járva a jövőért teszel ebben a pillanatban... Remélem a VP útiterve számodra ugyanolyan konkrét attól, hogy számomra üresnek tűnik, mint a Hajnalvilág útiterve fordított felállásban.

Eszperantó: én sem beszélek eszperantóul, viszont tervezés közben sokszor angolul gondolkodom. Megint elsiklottál egy lényeges momentum felett: maga a nyelv jellege. De ezen ne fussunk új kört, szerintem már megvolt ez is.

Ahogy a Gandhis szövegem se "ment át". Nem "ők". Egyedül TE számítasz! A TE világképed, a TE döntéseid, a TE szavaid azok, amelyekért valóban felelős vagy, amelyeken valóban változtatni tudsz. Nem "ŐK".

Beszélek és süket fülekre találok. Talán körbe kéne sétálnom, és mindenki fülét húzogatni, nyitogatni, hangosabban kiabálni? Meg azon búslakodni, hogy "ők", vagy "ti" nem hallotok? (Ezt csinálod most, pajtás, de javíts ki, ha tévedek).
Én visszahúzódom, és keresem azt, hogy mit mondok rosszul, mi van bennem, ami megakadályozza azt, hogy "A Hang" megjelenjen, dolgozom a párhuzamos feladatokon. Hiszem, hogy ahogy egy programozási feladatnál is létezik egy belső lényeg, a megoldás gerince, amit csak körbe kell kódolni a végén - úgy a civilizációnál is megvan ugyanez. Ezért példa Gandhi, mert ezt az utat járta és benne megjelent az a Hang, ami történelmet csinált.

Várj csak, egy hasonlat (Gidának biztos tetszeni fog):

A téglák agyagkupacokból készülnek. A házak téglából - és nem sok-sok kupac agyagból.
OK, földszintes házat lehet tapasztani agyagból - ezek a mai struktúrák. De katedrálist: egy globális és valóban pozitív civilizációt hiába tervezünk, hiába hordunk össze hatalmas kupac agyagot, azokat egyenként meg kell formálni és ki kell égetni. Ahhoz, hogy a katedrális felépüljön, egy dolgot tehetek: önmagamat, ennek egy tégláját megformálom és kiégetem. A "többieket kiégetni" nem lehet. Ha te is téglává égeted magad, akkor két tégla lesz. Nevetséges mennyiség - ugyanakkor összehasonlíthatatlan minőségi különbség, ami gyökeresen más építkezést tesz lehetővé, ami végtelen mennyiségű agyaggal is megvalósíthatatlan.

---

Eredeti hely

Válaszul erre

Válasz 1

Válasz 2