Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani. (Gandhi)
Itt ez nehéz, és elég erőteljes szelekcióra kényszerít, elnézést mindazoktól, akiket emiatt kihagyok. Nyilván nem látom sok értelmét rólam beszélgetni azokkal, akik velem nem képesek vagy hajlandóak. Azért sem fogok elnézést kérni, hogy egy (legalábbis szavak szintjén) mindannyiunk számára fontos témával én mérnöki precizitással igyekszem foglalkozni és másoktól ugyanezt várnám el, mert a megoldás keresése, de egyáltalán a felmerülő vélemények bármennyire is használható értékelése csak ezen a szinten értelmezhető. A többi népszerű, de üres fecsegés.
71, 74 Balázs: köszönöm a pozitív visszajelzést; lehet hogy számodra érdekes lehetnek korábbi, “spirituálisabb” írásaim, ha keresed, megtalálod őket, és rájössz, hogy miért váltottam mégis erre a vonalra. Viszont a vörös posztót lobogtatni nincs sok értelme.
Természetesen nem várhatom el senkitől, hogy feladja egy életen át magába égetett gondolkodási mintáit csak azért, hogy képes legyen felfogni azt, amit mondok. Csak abban reménykedhetem, hogy egyszer, véletlenül felfedezi önmagában azokat a folyamatokat, amelyek a megértést megakadályozzák a számára. Talán egyszer leesik, hogy “hopp, én is emberi aggyal gondolkodom? Nekem is neuronháló állítja elő a gondolataimat? Rám is igaz lenne, hogy ha valamit régóta ismételek, akkor nem vagyok képes objektív módon értékelni az ettől eltérő véleményt? Nem csak másokra hat a kognitív disszonancia, hanem rá is?” Szerencsére az érintettek akár ebben a párbeszédben is számtalan ilyen felfedezést tehetnek, ha képesek lennének a saját szövegeiket objektív módon szemlélni. Minden egyéb csak ezután a kezdőlépés után következik. Talán egyszer sikerül, én igyekeztem mindent megtenni érte.
73, Arma: Egy zárt körben gondolkodol, ha valaki nem ért veled egyet, az csak azért lehet, mert butább nálad…Természetesen zárt (a saját világképem által behatárolt) körben gondolkodom, ahogy például te is. Viszont úgy érzem, az enyém sokkal megengedőbb, befogadóbb és konstruktívabb, mint amit te elővezetsz, így engedelmeddel maradok is nála. Lehet, hogy te emiatt butábbnak érzed magad, de borzasztóan meglepődnék, ha egyetlen olyan mondatot tudnál mutatni, amiben én téged annak neveztelek volna. A változatlanul fenntartott “rasszista balfék” megnevezés egy számomra elfogadhatatlan intellektuális mosdatlanságra utal, nem az intellektus hiányára.
Szerinted mi vezetett a mai bajokhoz? Amit csak a te Vénusz-projekted tud megoldani… A rendszerednek van köze a neuro-linguistic programminghoz?
Nem egyetértést kérek, csupán a véleményem megismerésének és megértésének szándékát; és nem nevezem párbeszédnek azt, amikor valaki, például te az előítéleteiddel vitázol. Csak kicsit fáraszt, hogy ehhez az én nevemet használod, ahogy annak sem örülnék, hogy a célbalövésnél az én fényképemet ragasztod a céltáblára. Nem fáj, nem izgat, de valahogy mégsem… korrekt. (Tibor bá dettó)
Köszönöm az NLP felvetést, nem ismertem a fogalmat, most wikipédia szinten ránéztem. Ha jól látom, ez egy módszertan, amelynek működése levezethető az általam itt dióhéjban leírt agy-nyelv kapcsolatból. Csupán ez arra törekszik, hogy anyanyelven tanítsa meg a precíz gondolkodást, és rámutasson a jellemző fogalmazási pongyolaságokra.
A rendszeremnek annyi köze van hozzá, hogy a kialakításához nekem természetesen ilyen módon, tudatosan kellett átfaragnom a gondolkodásomat, és a megértéséhez is kell legalább némi hasonló önelemzés. Mondom: önelemzés, nem “valaki más”, például a “nagyszájú stb. Loránd” elemzése…
76, tücsöktávlat: rendben, bár számomra kifejezetten hasznos volt ennyi is, még egyszer köszönöm a felvetéseim korrekt, tartalmi kezelését.
A kérésednek viszont nem teszek eleget. Kritikád számomra nagyon értékes volt, párbeszédünk értelmetlen lenne anélkül, hogy idézem azokat a részeket, amelyekre reagálok. Publikus formában megjelenített tartalmat vettem át, nem módosítottam, a kihagyásokat egyértelműen jeleztem, és az eredeti forrást linken elérhetővé tettem. Ahogy azt Tibor bá (aki “párbeszédben” egyetlen mondatomat sem képes tartalmi csúsztatás nélkül idézni) nagyon helyesen írja: a szelekció önmagában utal a gondolkodásomra, és mit ilyen, a “netes karmám” fontos része. Mivel semmi kifogásom nincs az ellen, hogy mások így járjanak el az én szövegeimmel, én is nyugodt lélekkel teszem ezt a tiéddel. Remélem, nincs harag.
85, 89, Tibor bá: ha kérdeznél, kevesebbet tévednél. Természetesen olvastam a Legyek urát, és a szerintem megfelelő (szépirodalom) polcra tettem, nem a Biblia helyére, ahol nálad szerepel. Fontosabbnak tartom azonban valós pszichológiai kísérletek, például a stanfordi börtönkísérlet eredményeit, és a kapcsolódó elemzéseket. A témában relevánsabb számomra egy elismert szakember (Philip Zimbardo) véleménye, mint egy meghasonlott tanárból lett, saját területén elismerésre méltó íróé (William Golding) – viszont így wikipédia szinten ránézve a szimpátiád teljesen logikus következménye gondolkodásodnak. Golding a te íród.
—
Tanmese következik, a helyi szemléletmódhoz igazítva.
A birka élete természeti környezetben nehéz és meglehetősen rövid: állandóan menekül, szűkös erőforrásokért tülekszik a társaival, ahol ugyanakkor ragadozók lesnek rá; egyedszáma alacsony, de az egyedek álladó szenvedése dacára fajszinten képes fennmaradni.
A birkanyáj szimbiózisban él a pásztorokkal és a kutyákkal. Ők gondoskodnak a kényelmükről, biztonságukról, szaporodásukról. Sok generáció után a birkák már nem is lennének képesek természeti viszonyok között fennmaradni. Az pedig tény, hogy a pásztorok a birkákból élnek; a “jó pásztorok” igyekeznek korrekt üzletet kötni, a “rosszak” meg hatalommániás balfékek. Ha viszont túl rossz lesz a helyzet, a birkák képesek fellázadni és eltiporni a rossz pásztort.
Ez a nyáj azonban nem egy akolban él, hanem vándorútra indult (megváltoztatja saját életterét), és most egy folyó partjára ért. Folyamatosan tülekszik előre, a partra szorulók üvöltöznek ugyan, de a nyáj tehetetlensége a vízbe taszítja és megfojtja őket. A tömeg halad a szokott úton, és ha így folytatja, mind egy szálig megfulladnak. A pásztor nyilván tépi a haját és üvöltözik, de a nyáj csak ballag a folyóba tovább.
Szerencsére vannak “másként gondolkodó” birkák! Ezek azonban azt bégetik, hogy úgyis mind megfulladunk, mert a nyáj mindig erre fog menni, tehát vegyünk úszóleckét – arról nem beszélnek, hogy sajnos a birka nem úszásra termett, az a kapálódzással töltött plusz fél óra nem éri meg a fáradságot. Másik birkák óriási felfedezésként kiabálják a világba, hogy vannak pásztorok! És természetesen minden az ő felelősségük, ha valami rossz történik, ők a ludasok. Lásd még: Monty Python, Brian élete, mit adtak nekünk a rómaiak?
Na most, van egy idióta birka, amelyik előremegy a folyó partjára, aztán ide-oda rohangál, míg talál egy hidat. Nyilván nincs garancia arra, hogy amit ő hídnak vél, tényleg az is, hogy elbírja-e a nyájat, hogy a nyáj képes-e elkanyarodni, hogy a túlparton minden oké lesz mint a mesében. Viszont nyugodt lélekkel és szorgosan bégeti, hogy jó lenne érdemben megvizsgálni ezt a lehetőséget – vagy bármi más, (“mérnöki szinten” végiggondolva is) megoldást ígérő alternatívát. Aztán megszervezni a kanyarodást, ami igenis alapvetően szervezési probléma, és amit természetesen egyedül szintén nem tud megtenni. Egyedül tehát biztosan elbukik, de nem feltétlenül azért, mert tévedett. Akárhogy is, sokkal értelmesebbnek tűnik, mint akár tudatlanul, akár lemondó sóhajjal, akár harcosan üvöltözve belegyalogolni a folyóba és megfulladni.
Ez az idióta birka kicsit tart attól, hogy egyszer megjelenik mellette a pásztor és megkérdezi: lehetne egy egyértelműen gyilkos erejű villanypásztort építeni a folyó partjára? Még ha bele is döglik egy rakás birka, a végén a nyáj rákényszeríthető arra, hogy legalább egy része a hídra menjen, mert a személyes, közvetlen fenyegetés képes lehet megállítani? A válasz ugyanis: igen. Persze nincs arra sem garancia, hogy kényszerrel megoldható az, ami a józan gondolkodás hiányában nem ment, de ha más nincs, egy próbát megér. Még mindig jobb, mint a teljes nyáj pusztulása.
Próbáljátok meg felfogni.
