A Mi Hazánk - 4 (salak)

2013.06.29. 06:22:16
Egy újabb szép példáját mutatod fel a „hogyan nem érdemes gondolkodni” problémának.

@pocaklakó minimanó: Legenda és rettegés Boborjáncsömörön.

Mi is történt? Tettem egy állítást, amely nem egyezik a te állításoddal. Értelmes és konstruktív lépés: megkérdezem, hogy mire alapozod a kijelentésedet. Értelmetlen és destruktív lépés: ítéletet mondok. Te az utóbbit választottad. Pedig lehet, hogy én nem csak a számomra szimpatikus tájékoztatás szócsövének látom magam, hanem igyekszem minden oldal véleményét megismerni, értékelni, és SAJÁT véleményt alkotni. Lehet, hogy nem csak olvastam azt, amit utána kritika nélkül továbbmondok, hanem személyes ismerőseim, kollégáim, volt osztálytársaim történetét, államirányítással kapcsolatos közvetlen tapasztalataimat adom tovább.

@pocaklakó minimanó: Érdekes, hogy amikor csődöt jelentett a szocialista módszer, akkor sem játszódtak le ezek az apokaliptikus vízióban megálmodott jelenetek. Pedighát és desőt...

Azon pedig végképp nem tudok segíteni, ha nem tudsz olvasni (ez nem leszólás, hanem a kognitív disszonancia hatására való utalás). NEM csak erről a helyi pofonpartiról beszélek, hanem globális jelenségekről. Abban teljesen igazat adok neked, hogy erről a te hozzáállásoddal nem érdemes beszélni, mert (jelenség szinten) rendkívül bonyolult. Ebből azonban még nem feltétlenül következik, hogy senki nem foglalkozhat vele, és az sem, hogy nekem sem érdemes. Állításom szerint tényleg nagy a gond, ezt az állításomat szerintem jól alátámasztják mind a bel-, mind pedig a külpolitikai, gazdasági történések. Amit pedig alátámasztottnak tekintek, arra talán érdemes odafigyelni, ugyanis én a minőségi gondolkodásomból élek. Emiatt NEM elhinni kell, csak érdemben belegondolni, értékelni és érvekkel vitatni. A "desőt" nem az.

---

2013.06.29. 07:41:04

@1001nappal: "ugyanis én a minőségi gondolkodásomból élek"
Ha valamire büszke vagy, az a szerénységed? :-)
(Én is hasonlóból éltem sokáig, de én sohasem gondoltam, hogy minőségi lenne ettől a gondolkodásom. A kreativ gondolkodást igénylő programozói munkakörökről én azt gondoltam, hogy speciális gondolkodásmódot igényelnek, de azt sohasem gondoltam, hogy ez bármiben is felette álna más gondolkodásmódoknak. Mivel a fél szakmát ismertem, éppen azt tapasztaltam, hogy például a politikai vagy a praktikus gondolkodásuk ezeknek a "minőségi gondolkodású" embereknek igencsak egyszerű, némelyeknek kifejezetten primitív. Tudom, hogy minden szakmához kell az önbizalom, de azért a realitásérzék sem árt.)

Nem vagyok szerény, első helyre a felelősségtudatomat és a hitemet tenném.

Szóval szerinted akár csak az itteni írásaim primitív gondolkodásra utalnak - egyébként elég komoly logikai hibát vétesz (ismét) az általánosítás során. Arról nem tehetek, hogy nincs türelmed megismerkedni mindazzal, amire állításaimat alapozom - persze megértem: kényelmesebb, mint a megközelítéseddel szemben felhozott érveimet komolyan venni. Kognitív disszonancia, ismét.

Több időt nem kívánok a tartalmi kommunikáció teljes mellőzésére és személyeskedő feltételezésekre, amit eddig felhozni képes voltál. Szerénytelennek hangozhat, de ez nem az én színvonalam. Elnézést kérek érte.

---

2013.06.29. 08:03:09

@1001nappal: Azzal ne törődj, hogy nem rólad írtam, hanem a szekmabeliekről szerzett általános tapasztalatomról. Téged nem ismerlek ahhoz eléggé, hogy bármit is mondjak a szellemi képességeidről. A programozókra is jellemző a szép nő szindróma. Ha az iskolában a mosolyukra megkapják az ötösöket olyankor, amikor a többiek csak a hármast, minek strapálják magukat. Ennek ellenére sok szép és okos nőt ismertem, de sok olyat is, akinél a szépség szellemi igénytelenséggel járt az említett okból.
Az pedig, hogy ide csak zsenik járnak, nyilvánvaló a fölényeskedésük alapján, ennek ellenére az eddigi politikai produktumuk nulla.

Oké, és kérlek nézd el nekem, hogy ez a csacsogás meg így számomra érdektelen időpocsékolás. Inkább megyek kaszálni.

Az előzőre: teljesen érdektelen, hogy "minek tartalak" (egyébként ebben is ugyanolyan megalapozott a feltételezésed, mint eddig folyamatosan?). Az észrevételeid használhatatlanok a számomra.

Nekik ugyanis a hatalom a kábítószerük...

Bűnbakkeresés, megértés szándékának hiánya. Egyes esetekben bizonyára igaz, rendszerszinten haszontalan megállapítás.

... hallottál már Maslow munkásságáról? ...

Természetesen igen, sok minden más mellett. Ezért nem is tekintem avatott szakértőjének magam, de engedelmeddel továbbgondoltam és rendszerbe illesztettem az általa felhozott szempontokat.

---

2013.06.30. 07:37:47

@ggaborx: > Egy nagyon primitív informatikai rendszerrel valósítható meg - hidd el nekem mert ez nagyjából az én szakterületem, de akár kérdezz meg bármely rendszertervezőt, akinek hiszel.

Átfutottam a korábbi hozzászólásokat, és örömmel találtam rá az írásaidra. Ezzel is egyetértek – félig. Ha csak az építgetős, szimulációs játékok fejlesztésébe ölt emberévek töredékét venném, már kész lenne. A gond az, hogy nem megfelelő a környezet.

Egy ilyen rendszernek az általános elérhetősége kritikus, ami ellenkezik az IT ipar alapvető motivációival (újabb, jobb, más, vedd meg). Ennek felülírásához nagyon fel kell kötni a nadrágot. Ha érdekel, itt az én kísérletem.

Másrészt, ez a rendszer kizárólag „érzékeny adatokat” kezelne. Ahhoz, hogy ez ne váljon azonnal (hivatalos és magánjellegű; hozzáférést, felülírást és használhatatlanná tételt célzó), összességében kivédhetetlen támadások célpontjává, ahhoz gyökeresen más egyéni és közösségi motivációs rendszerre lenne szükség. Ilyesmiről írtam itt.

Szóval szerintem technikailag megvalósítható – a környezetet is figyelembe véve jelenleg "nem értelmezhető".

… és ha már megint itt vagyok:

@1001nappal: > Sohasem lesz az értelmes emberek között párbeszéd, ha mindenki csak saját magát tartja értelmesnek.

Megint egy burkolt, alaptalan állítás: szerinted nem tartalak értelmesnek. Téves. Ugyan miről tanúskodik az, hogy egy bekezdésedre hússzal válaszolok?
Képes vagyok különbséget tenni egy ember gondolkodása és az általa alkotott vélemény között. Tekinthetem a véleményedet számomra haszontalannak – ez még semmilyen állítást nem tartalmaz a képességeidről, hozzáállásodról. Ajánlom figyelmedbe Dr. Aczél Petra előadását szubjektum és identitás különbségéről:duftv.duf.hu/?q=node/44

@pocaklakó minimanó (2013.06.29. 09:53:52, 2013.06.29. 09:55:52, 2013.06.29. 09:58:51, 2013.06.29. 10:00:18)

Kénytelen vagyok elismerni: nem vagyunk egy súlycsoportban. Ezt mindketten vehetjük önmagunkra nézve dicséretnek. :-D
Remélem ennél többet nem vársz tőlem.

A Mi Hazánk - 3

2013.06.28. 05:45:26

@1001nappal: Magyarországon az egy választópolgárra eső világmegváltók száma kettő.
Akkor lesz itt normális ország, ha végre a világmegváltóink rájönnek, hogy nem alkalmasak sem a politikai vezetésre, sem az ország jövőjének meghatározására. Azért nem alkalmasak, mert minden produktumuk, minden gondolatuk saját hatalmas egojukból származik, miközben vakok és süketek arra a társadalomra, amiben élnek.
Láttam már világmegváltókat párrtá összeállni. Ugyanolyan semmitmondó, alkalmatlan választási programokat írtak, mint lenézett vetélytársaik. Mert a politika teljesen más képességeket, tehetségeket igényel, mint a hivatásuk, amelyben sikereiket elérték, amelyben hatalmasra nőhetett az egojuk.
A világmegváltók ugyanolyan károsak, mint a bajnaisták. Azt az illúziót keltik, hogy elég lesz majd szavazni 2014-ben, nem kell saját kezünkbe venni a sorsunk.
Tessék végre letenni kellően részletes és alátámasztott gazdasági programokat, anélkül ugyanis a világmegváltás nem több, mint egoerősítő parasztvakítás.

Kedves "1001"!

Szóval elvárod, hogy mint "egy a millió megváltó-jelöltből", "alátámasztott gazdasági programmal" kopogjanak nálad, és majd te eldöntöd, hogy ez jó-e. Tekintsünk el attól, hogy rendelkezel-e elég szaktudással, háttérismerettel (de akár türelemmel és idővel!) egy ilyen kérdés eldöntéséhez, felületesen nézve akár jogosnak is tűnhet – viszont szerintem egy alapvető tévedést hordoz. Köszönöm a kérdést, segítségével nagyszerűen bemutatható, mire mondom azt, hogy ez a gondolkodás maga a probléma.

Komolyan úgy véled, hogy csak mi keressük a megoldást arra, hogy a gazdagok legyenek megint "csak kicsit gazdagok", és éldegéljenek gazdagon, miközben mi eltartjuk őket, de legalább lehetnek reális terveink, jövőképünk, hiszünk egymásban meg gyermekeink boldogulásában? Szerintem viszont ugyanezzel foglalkozik egy egész rakás gazdasági és politikai szakértő, óriási tudással, iszonyat tömegű elemezhető adat birtokában, hátuk mögött pedig ott áll gyakorlatilag minden politikai és gazdasági erő! Hiszen NEKIK lenne a legfontosabb, hogy végre megint hátradőlve irányítgathassanak minket, miközben mi mosolyogva és nyugodtan nekik dolgozunk.

Szerintem kényelmes, de végtelenül alaptalan abból kiindulni, hogy "dilettánsok vezetik az országot, és még nagyobb dilettánsok kiabálnak ellenük"; bár igazad lenne. Sokkal nagyobb esélyt adok arra, hogy ha létezne az általad elvárt gazdasági program, akkor az már kitalálták volna, az alkotó megkapta volna a Nobel díját, és mindnyájan ezen az úton járnánk. Valójában azonban nem nálunk, de a világon nem létezik a jelen fogalmainkkal leírható megoldás, csak a tűzoltás különböző módjai, és az egyre növekvő feszültség Amerikától Kínáig, Németországtól Görögországig és Ciprusig.

Ha viszont hajlandóak vagyunk elszakadni gondolkodásunk korlátaitól, akkor végtelenül abszurd folyamatokat láthatunk fellengzős rizsába csomagolva. A nyugat-európai államok "megmentik" a görög gazdaságot, olyan feltételekért cserébe, amelyek tovább rontják a teljesítőképességét – azért, hogy a görögök ezt a pénzt azonnal visszapakolják nyugat-európai bankok számláira, hogy azok képesek legyenek kamatot fizetni a nyugat-európai polgárok által nálunk fialtatott pénzre. Modern és demokratikus politikusaink elsődleges célja, hogy minket meggyőzzenek saját nagyszerűségükről, és ezért megválasszuk őket – tehát hatalmas pénzeket szednek össze a gazdasági elittől, aztán VISSZAADJÁK nekik médiafelületért, szakértőkért cserébe. Logikus, de miért kell meglepettnek látszani, ha végül mégsem a mi érdekeinket képviselik, csak egy igen drága színdarabot adnak elő? Vagy a kedvencem: az "adósság elnövéséhez" exponenciális gazdasági növekedés kell – szemben azzal, hogy az ökológiai ellátórendszerünk természetesen képtelen kezelni az ezzel párhuzamos globális népesség, energia és erőforrásigény, illetve szeméttermelés növekedését.

Klasszikust idézve: "és akkor ez így most hogy…?" :-)
De akár feltehetjük a te kérdésedet is piac-orientáltan. Panaszolod, hogy minden oldalról csak a parasztvakítás folyik. Igaz, de ez egy piacgazdaság, az jelenik benne, amire igény van: következésképpen a paraszt akarja, hogy elvakítsák! Valójában EZ a Fidesz nagy felfedezése és elmúlt húsz évének története, alapvető hiba pont ezt a tanulságot a szőnyeg alá söpörni.

HA létezik egyáltalán megoldás, akkor annak egyrészt tartalmaznia kell a mai folyamatok logikus magyarázatát, választ arra a kérdésre, hogy milyen alapvető változásra épül, ami miatt valóban új pályát jelenthet, és hogyan képes egymás mellé rendelni a bennünk lévő motivációkat (nem új törvények, hanem rendszerszintű működési mechanizmusok formájában). Szóval gazdasági programot nem adok neked, mert a fentiek alapján szerintem nincs ilyen és hiába vársz rá. Viszont ha érdekel, szerintem milyen mély a nyúl ürege, mondjuk itt egy bejárat (további linkekre kattintani is szabad).

Persze garanciát nem vállalhatok a megállapítások helyességére, de arra sem, hogy találsz értelmet benne: kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy sokak számára "túl hálózatos", és a kognitív disszonancia jelenségébe ütközik a gondolkodásom. Ahogy a stílusomra, erre is csak ezt mondhatom: ez van. Mindig magasabbra teszem a lécet, mint amit át tudtam ugrani korábban, mert…

---

2013.06.29. 07:12:08

@1001nappal: Elolvashatok tőled többszáz oldalnyi eszmefuttatást a világ felépítéséről, az embermilliárdok hibáiról és ostobaságáról, de ezzel nem jutunk előbbre.

Nem, ha számodra az olvasás célja csak az, hogy érveket keress a következő kritikai megjegyzéshez. Én nem ezt értem alatta, és ez annyira fontos számomra, hogy amikor másfél évvel (és sok csalódással) ezelőtt a Milla kampányában a tiédhez hasonló lelkesedéssel megfogalmaztam a számomra fontos szempontokat, ez volt az egyik. Azóta leírtam kockanyelven is.

Én azzal a céllal regisztráltam néhány napja a blog.hu-ra, hogy politikus-, sőt miniszterelnök jelöltekkel vitathassam meg...

Értem. És mondd, szerinted a „jelöltek” szintén regisztrálnak, hogy veled megvitathassanak? Nem, a következő nyertes is azok közül kerül ki, akiket a többség megszavaz. A többség alapvetően minta-követő egyszerű ember (ez nem lenézés, hanem objektív különbségtétel egy rendszeresen sportoló és egy „hétköznapi” ember között).
Egyébként, amikor a Bajnai-csoport még alapítvány volt, megpróbáltam kérdésekkel zaklatni őket. Nulla válasz. Modern demokráciában nem beszélgetőtársat, hanem híveket keresnek, mert az hatékonyabb. Az LMP megpróbálta azt, amit te szeretnél. Még LMV korukban próbáltam beszélni velük, de nekik is elegük lett belőlem. Kábé a mai történetet festettem fel.

Amikor írásaidban gyakorlatilag kijelented, hogy mindenki ostoba, csak te vagy vizibicikli, akkor beállsz a világmegváltó felelőtlenek sorába.

Pontosítok: SZERINTED jelentek ki ilyesmit, mert számodra az, hogy én valóban profi rendszerelemző vagyok, az olvasók többsége meg nem az, az rögtön azt jelenti, hogy rajtam kívül mindenki ostoba. Te is ítéletet mondasz ahelyett, hogy kérdeznél, egyébként oda sorolsz, ahová akarsz, én viszont még senkit nem látok abban a „sorban”, ahová álltam :-)

Egyetlen dologban értek egyet Orbánnal. Azzal, hogy a kormányzás végső célja az emberek jólétének növelése.

Ez szerintem óriási tévedés, és épp ezért annak, amiről én próbálok beszélni, semmi köze a te elvárásaidhoz.

Számomra érdektelen, hogy mi a neve a vezetőnek és milyen mértékben kábítja el azokat, akik kábításra vágynak. A jólét fogalmát ugyanis kizárólag sokgenerációs, civilizációs szinten vagyok hajlandó értelmezni, és ennek szó szerint semmi köze nincs ahhoz, amit ma egy „gazdasági programba” bele lehet írni. Általános iskolai matematikai eszközökkel bebizonyítható, hogy a mai klisékkel lehetetlen a hosszabb távú jövőre vonatkozó helyes állítást megfogalmazni. Ismétlem: ez teljesen független a jó szándéktól, ez elemi matek.

Az megint más kérdés, hogy abban a világban, amit én megvalósíthatónak tartok, a mai félistenek is boldogabbak lennének, pedig velünk egy szintre kerülnének. Pont úgy, ahogy egy középkori uralkodó minden pompa ellenére is csak álmodozhatott volna a ma megszokott létbiztonságról, orvosi ellátásról, tudásról. Csak sajnos a „mai gondolkodás” számára leírhatatlan, komolyan vehetetlen fogalmakra, „lehetetlen” lépésekre épül (amelyeket azonban én a napi munkámban eredményesen használok).

Telebeszélheted a fejüket a szegénység globális hasznáról, egyet is érthetnek veled, de nem rád fognak szavazni. Ugyanis minden sejtjükben érzik, hogy csak saját anyagi felemelkedésükön keresztül vezet az út egy jobb világhoz.

Tökéletesen egyetértünk. Egyebek mellett éppen azt állítom, hogy civilizációs kérdések megoldására, de még útkeresésre sem alkalmas a mai irányítási rendszer, amely logikus, önvizsgáló gondolkodás hiányában a „sejtjeiben érző” tömeg előtt parádézó színészekre épül, és teljesen érdektelen, hogy milyen jelszavakat skandáltatnak velük.

Gondolom, abban egyetértünk, hogy egy „jobb világ” kialakítására, működtetésére alkalmas rendszer talán kicsit bonyolultabb, mint egy hűtőszekrény. De egy hűtőszekrény tervét sem lehet „a tömeg számára érthetően” előadni, a tömeg képtelen nyolc, képregény-szintre egyszerűsített terv közül a legjobbat kiválasztani. Ez még a szakértők számára is lehetetlen, mert a különbségek pont az „érthetetlen részletekben” vannak, abban mindenki egyetért, hogy legyen bent hideg, kint meg meleg. Viszont ahogy az itteni párbeszéd is jól mutatja, nem mindegy, hogy ki melyik hőmérőt nézi. Ezen lehet pofozkodni, de minek?

Szóval az én véleményem az, hogy ez a mozgalmi felvetés ugyanolyan értelmetlen, mint a te elvárásaid vele szemben. A tiéd pedig az, hogy az én véleményem értelmetlen, mert nem lehet választást nyerni vele – és ezzel egyet is értek. Örülök, hogy ezt tisztáztuk, de az alapvető nézetkülönbség miatt ennek a párbeszédnek nincs értelme. Ahogy az itteni „szereplésemnek” sem, de nem is azért tépem a szám. Péter szavait kicsit átírva: „Menjünk előre, amíg még tehetjük. Ha már nem mehetünk, tudni fogjuk, ennyi volt az élet, és legalább nyugodtan halunk meg: megcselekedtük, amit megkövetelt az emberbe vetett hit.”

A Mi Hazánk - 2

2013.06.26. 20:35:26

@HaFr: Hát ha te ismered a hamis megváltók és mozgalmárok lelkét, én meg ismerem a kommentelőkét. De provizórikusan elhiszem, hogy van alapod, lássuk!
...
Föntebb úgy tűnt egy pillanatig, hogy a Fidesz at LMP egyik fiókpártja aka lenni, aztán kiderült, szerencsétlenül elszámította magát (nem jön az összeomlás), aztán egy sorral lejjebb csupán amatőröknek látszanak, akik belekerültek egy olyan játszmába, amelyet a "nagyok" már évszázadok óta játszanak.
Hát először is, milyen koherencia ez? Melyikkel szemben érveljek akkor? Másodszor is, abból a herdálásból és l'art pour l'art hatalomépítéséből, amit a Fidesz folytat semmi de semmi még csak nyomaiban sem emlékeztet egy 19. közepi liberál- kapitalizmusra, egy 20. század közepi welfare fordulatra, egy 20. század végi posztmodern tech fordulatra, amelyből a mai válsága ellenére a mai világ lett, amelyben csak a hozzáadott érték számít, igaz, azt manipulatívan és kegyetlenül teremtik meg, de OV ebben a világban a viszonylagos fiatalsága ellenére egy dinoszaurusz -- mi akkor itt a megértendő? Mi az a hozzáadott érték pontosan, amit Orbán állama teremt? Erről egy büdös szó nincs az önmutogatásban.
Helyette van a részedről a cikken áthúzódó feneketlen ego, néha zavaros, máskor csak rossz stílus (nem gond, ebből mindenkinek kijut, na de ilyen egóval?), köszönjükemesézés, generation gap-es humor, serdülőkri szájtépés. Én meg azt mondom erre, nem leleplezed a mozgalmi stb. retorika csődjét, hanem te vagy a motiváció mögötte.

Kedves Péter!

Több, mint tizenöt éve mondhatom magam szakmai szempontból sikeres rendszertervező programozónak – vagyis abból élek, hogy objektív mérésre alkalmas környezetben igen hatékonyan gondolkodom. Ráadásul gyerekkorom óta szenvedélyesen érdekel az emberi gondolkodás, interakció, közösségek és társadalmak működése, az emberi civilizáció. Meglepne, ha a "kommentelők lelkivilágának ismerete" alapján helyes következtetéseket tudnál levonni rám nézve (ahogy meglepett az is, hogy szerinted a tiéddel foglalkoztam, amikor szakmai hibákra igyekeztem rámutatni). De ez nem lényeges. Kérdéseket tettél fel:

1: koherencia. Ezek szerint nem volt világos, hogy én a Fidesz "élettörténetét" vázoltam fel, nem a jelen pillanatképet kritizáltam. Szerintem sokkal többet mond, ahogy a szép reményekkel induló, demokráciában és liberális gondolkodásban hívő, valóban fiatal és demokrata csoportból a mai Fidesz keletkezett. A jelenség magyarázatát is leírtam.

2: mi az érték? Éppen az, amit a legkevésbé szeretünk benne: személyes függéseken alapuló hálózatos rendőrállamot épít, tömegmédiával butított népet teremt, az értékes gondolkodókat megosztja, illetve a határon kívülre tereli. Csúnyán hangzik, tudom. Viszont egy gazdasági és ökológiai káosz esetén, (amely ha nagyon gyorsan, nagyon nagyot nem fordítunk a SAJÁT gondolkodásunkon, be is fog következni) ez alkalmasabb a népesség rendezett működtetésére, mint bármi más, jelenleg futó alternatíva. Ebbe az általad javasolt mozgalmat (és számtalan testvérét, például minden őszinte tiszteletem ellenére Ángyán József küzdelmét) is beleértem.

Állításom: mai gondolkodásunk, világképünk, fogalmaink (beleértve az általad felsorolt, nyilván szép célokat is), nem a megoldás részei, hanem maga a probléma. Ha nem vagyunk képesek megszabadulni tőlük, és a dobozon kívül keresni a megoldást, akkor csúnyán ráfaragunk. Nem kötelező ezzel egyetérteni, de válaszként csak a tárgyra vonatkozó érveket tudok elfogadni, amelyek tükrözik azt, hogy a megértés szándékával olvasol. Sajnos, túl sokat írtam már a levegőbe, és emiatt türelmetlen vagyok, ha ez bosszant téged, akkor valóban nem érdemes sok időt pazarolnod rám, és nekem se élet-halál…
Sok sikert!

---

2013.06.27. 03:33:47

@HaFr: Eszem ágában sincs megszabadulni tőled, csak -- bevallom -- 15 év filozófia tanulmányok :) után sem értem, mit akarsz mondani azon túl, hogy a rendszerek kötöttek akkor is, hanem ismerjük egy adott álláspontból az elefánt farkát és a fülét is; azt is értem, hogy OV-t nem szereted, de próbálod megérteni; de akkor miért nem szervezhetünk mi mozgalmat, és miért vagyunk maga a probléma? Bocs, biztos lassú vagyok.

Nem mondtam olyat, hogy "nem szervezhettek" – dehogynem, és természetesen minden jobbító kísérlet már a szándék miatt is tiszteletre méltó. Az egy másik kérdés, hogy "nem középiskolás fokú" szaktudás birtokában egyelőre úgy látom, nincs értelme ilyen módon tenni. Nyitott vagyok az ellenérvekre, de tényleg éveket töltöttem a helyzet elemzésével, nem ok nélkül és nem jókedvemben mondok ilyeneket. Az alábbi hasonlattal ébredtem (hajnal kettőkor, a fene a prófétálásba).

A magyar társadalom Gulliver, mi egyénenként lilliputi törpék vagyunk körülötte. Mindnyájan látjuk, hogy Gulliver igen rossz bőrben van. Az általam kritizált kezdeményezések arról szólnak, hogy itassunk vele gyógyteát, csillapítsuk a lázát, kérdezzük meg, mi a baja, stb. Én viszont azt látom, hogy ütőeres vérzése van, és piszkosul mindegy, hogy mit érez vagy szeretne: perceken belül elájul, és ha ez bekövetkezik, akkor esélyünk nincs a megmentésére.

Lefordítva: mai megszokott világunk alapja hatalmas emberi közösségek szervezett együttműködése, amely fenntartja az egyének által beláthatatlan méretű infrastruktúrát (közrend, kommunikáció, egészségügy, szállítás, oktatás, ...) Ez az egész szerkezet mára a fennmaradás peremére sodródott, ami nem magyar, hanem globális állapot: hosszú távú jövőkép nélkül, egyéni túlélésre játszunk, viszont van egy összeomló kultúránk, gazdasági rendszerünk, erőforrás szerkezetünk, ökoszisztémánk. Ekkora problémával csak akkor tudunk megbirkózni, ha szervezettségünk (lokális közösségeink, a belőlük épülő állam, az államok által alkotott emberi civilizáció EGYÜTTMŰKÖDÉSE) fennmarad – ha nem, akkor lehúztuk a rolót. Végleg, és nagyon csúnyán.

A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom. Ezt veri szét kalapáccsal a mai vezetés, minden Varga-csomag, minden trafik ügy, minden ordító hazugság egy újabb vértócsa, és nem lehet tudni, melyik az utolsó: mikor megy nálunk is utcára a tömeg, mikor jön a könnygáz, mikor hal meg az első ember az utcán. Onnan borzasztó nehéz lesz visszajönni, a félelem és gyász mellett ésszerűnek maradni.

Káosz pedig mindenképpen lesz, mert gazdasági, politikai rendszerünk csődbe ment, alkalmatlan arra, hogy a mai világot irányítsa – az új rendszer kialakításához viszont gyökeresen új gondolkodásra van szükség EGYÉNI szinten. Nem minden emberben, de az irányításra vállalkozók, tervezők, szervezők fejében a valós helyzetnek kell megjelenni, nem a mai, elavult kliséknek. Ennek hiányában még egy (katasztrofálisan alacsony erkölcsi színvonalú) diktatúra is jobb, mint egy összeomló társadalom. Ennyit a NER dicséretéről.

Én erről beszélek, és nagyon szeretném, ha nem lenne igazam – de ez a vágyam nem elég ahhoz, hogy a becsukjam a szemem és (szerintem) álmodozni kezdjek (szerintem megalapozott) gondolkodás és cselekvés helyett. Nyilván senkinek nem akarom megmondani, mit csináljon és mit ne – de még beleszólok egy-egy társalgásba, meg írogatok néha. Például: hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/a-vegso-kerdes_15.htmlvagy hajnalvilag.blogspot.hu/2011/09/98-geza-tokeletesen-egyetertek-veled.html
Tudom, rossz a stílusom, de ez van. Nem vagyok író vagy színész, nem ezt tanultam, nem ez a legjobb oldalam.

---

2013.06.27. 05:16:12

@HaFr: Szerintem a lényegben teljesen egyetértünk: A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom.
Már csak az nem világos, miért ne tegyünk a helyzet ellen okosan, amíg fennáll és az átmenet kézben tartható? Miért várjuk meg, míg összeomlik sokkal súlyosabb konzekvenciákkal?

Na ezért reklamáltam a "megértés szándékának hiánya" miatt: a kérdésednek semmi köze az írásomhoz!

Én is a kézben tartható átmenetről beszélek, az "összeomlás után" éppen számomra jelenik meg menthetetlen katasztrófaként. Az eltérés az "okosan" definíciójában van, eltérő tapasztalataink és világlátásunk miatt. Ha ezt minden törekvésem ellenére sem sikerült számodra egyértelmű formában közölnöm, akkor nincs sok értelme tovább sportolnunk rajta.

Adalék: szoftver projektek csúszása, bukása esetén (komoly tanulmányok szerint) az ok 80%-ban NEM programozási, megvalósítási hiba, hanem a követelmények és körülmények felületes elemzése, félreértése, kommunikációs és szervezési problémák. Ez nagyszerűen követhető a Fidesz példáján, de nem látok senkit, aki a folyamatból tanulni próbálna, csak a "jobban csinálás" célja létezik. Ez persze jogos, csak nekem kevés... de ki vagyok én, hogy ez számítana? :-)

Tedd azt, amit jónak látsz, én is teszem, amit én jónak látok. Aztán majd kiderül, miből lesz a cserebogár... Nekem sokkal jobb lenne, ha bejönne a te változatod, ezért sok sikert kívánok hozzá, ha nem is hiszek benne.

A Mi Hazánk - 1

Érdekes írás/felhívás jelent meg Béndek Péter blogján A Mi Hazánk címmel. Beszálltam, egész tanulságos beszélgetés lett belőle.

2013.06.25. 05:30:09
@Khonsu: Jó reggelt...

A HaHa fórumon ígért párbeszéd végül nem jött össze - és talán nem is olyan nagy baj, mert a "majd indítandó valamid" itteni felsorolás alapján ugyanúgy az érdektelen kategóriába tartozónak tűnik (számomra!), mint a HaHa körei.

Az itteni felvetés szerintem jól használható arra, hogyan nem érdemes gondolkodni.
- "Szimpatikus célokat" fogalmaz meg. Minek? Tele vagyunk "jóra vágyó" emberekkel, véleményem szerint beleértve a jelenlegi kormányt is. A különbség közöttünk ELSŐSORBAN az, amit látunk a világból, utána pedig az, hogy ezen látásunk hatására milyen kompromisszumokat vállalunk. Talán nem voltak elég szimpatikusak a Fidesz céljai? Dehogynem. Ez azonban SEMMIT sem jelent.
- Nem hajlandó tanulni. A kiindulópont: "Majd én jobban tudom. Ma azért nem jól mennek a dolgok, mert a vezetők rosszul csinálják." Nem kézenfekvő, hogy a vezetők is "jól csinálnák" ám, ha a mozgásterük ezt lehetővé tenné? Nem kellene a korlátokat is figyelembe venni a jövő tervezésénél? Jó, mi "nem láthatjuk ezeket" - de a helyzetük elég jól felmérhető azáltal, hogy a támogatásunkra ácsingózó jelenlegi vezetők hol kénytelenek minket mégis pofon vágni. (segítek: mindenhol...)
- Nem veszi figyelembe azt, hogy a jelen helyzet milyen mértékben kritikus (klíma, társadalmi feszültségek, csőd), állandósuló "vészhelyzet" most éppen a törököknél, braziloknál: bármelyik apró rezzenés lehet az utolsó csepp, és jön a könnygáz. Indítsunk országos mozgalmat a ház áttervezésére! Kit érdekel, hogy éppen most dől a fejünkre?

Mindez kicsit részletesebben itt is elolvasható (ha ezek után még érdekel valakit).
Márciusban írtam, azóta elkezdődött annak beetetése, hogy "külföldi pénzügyi körök" megpróbálják majd a választás eredményét hiteltelenné tenni. Teccik érteni? Óriásplakátokon visszaverjük az IMF-et, megvédjük a hazát az EU-tól, ha meg esetleg nemzetközi megfigyelők ugatnának bele a magyar választás tisztaságába, az már mindennek a teteje lenne! És vajon mit is jelent ez pontosan az, hogy Orbán Viktor támogatja a török kormány problémakezelését?

Értem én, hogy a kifestőkönyvek világa átláthatóbb, de nem kéne lassan mégis félretenni őket, kedves "gondolkodók"?

---

Kedves Loránd x 2013.06.25. 05:54:23

@Khonsu: Nem felejtettem el, meglesz a párbeszéd, bár ahogy olvasom már nem érdekel.

Ha így olvasol, tényleg nem lesz hosszú. EZT írom: "az érdektelen kategóriába tartozónak tűnik". Majd leírom, hogy miért.

Azt valóban nem szeretném, ha felületes vagy alapvetéseiben inkompatibilis kijelentésekkel feleslegesen rabolnánk egymás idejét. HA számodra a felsorolt szempontok nem számítanak, akkor valóban nem érdekel.

Ha viszont vitatod a szempontjaim jogosságát, vagy téves feltételezéssel éltem a terveiddel kapcsolatban, alig várom, hogy meggyőzz róla. De javaslom, hogy előtte olvass bele a dolgaimba, mert az ismételgetés igen alacsony prioritású tevékenység nálam, túl sok olyan dolog van, amiben éppen "úttörök" :-)

Peace? ;-)

Az érdem fogalma

2013.06.23. 08:13:21

@l ember: jó gondolat lenne, ha az érdem nem volna olyan relatív és kisajátítható fogalom. Egy részvételi rendszer ezzel szemben önmagában hordhatja ezt, például ha a szavazati jog előfeltétele a döntéselőkészítésben való részvétel

A "részvétel" viszont semmit nem mond arról, hogy a résztvevő mit tett hozzá (vagy akár vett el) a folyamat során, és rögvest ott van az "érdem relatív és kisajátítható fogalma". Elég sokat vettem részt olyan megbeszéléseken, amelyek sokkal jobbak lettek volna, ha néhányan be se jönnek - pedig "szavazati jogot" sem nyertek általa...

Gyakorlatilag azonban ezt a témát a lelkesen elfelejtett görögök logika, vita és hasonló témákban piszok alaposan kutatták - de elmehetünk a Csan buddhizmus irányába is, ha jól értelmezem azt a pár sort, amit erről olvastam. Egy vita során a szereplőkről teljesen objektív módon megállapítható, hogy követik-e a konstruktív párbeszéd szabályait, vagy sem. (Ennek gyenge modern másolatai a különféle tréningek, mediáció és társaik) Ennek alapján gond nélkül megállapítható az általuk hozzáadott érték, "érdem", amely például a szavazatuk súlyozásának alapját képezheti - vagy terjedelmi korlátot szabhat a hozzászólásnak (például az enyémek aránytalanul hosszúak).

Ugyanígy működik a tárgyi tudás értékelése (ha nem a szokásos hőbörgős-szavazós módszert nézzük). Tudományos életünk valamilyen szinten még mindig ezen alapul, hiába olyan óriási erő a gazdasági érdek által vezérelt erózió. De egy szimpla munkás brigád is így működik: a talicskás talicskázik, a lapátos lapátol, a ravasz képű figura meg megmondja, melyik mikor mit csináljon. Nem cserélnek egymással, mert tudják, hogy MINDENKINEK így a legjobb.

Az egész kulcskérdése a motiváció és a transzparencia. Valóban látom és tudom-e, hogy pontosan milyen folyamat zajlik, abban milyen módon tudok részt venni, mit csinálnak a többiek - és akarom-e, hogy így legyen.

A megoldás iránya nem egy általános elmélet (pl: "részvételi rendszer") ezredik megálmodása (a 999 korábbi sikertelen kísérlet kudarcát bűnbakokra kenve), hanem eszköz és módszer kialakítása arra, hogy a konkrét, a résztvevők által ismert feladat, a megoldás folyamata, a résztvevők szerepe átlátható legyen. A valóban működő rendszerek (egy jó család, iskola, egészségügyi intézmény, vagy akár a márciusi hófúvásos történet) így állnak össze. Vagy akár nézz rá a stackoverflow.com -ra: vegytiszta meritokrácia, és annyira hatékony, hogy mostanában bármilyen programozási kérdésem van, a Google lista elején ottani, tömör és releváns(!) cikk szerepel. (úgy tűnt, szakmabeli vagy, így könnyebb példákat hoznom)

A többi kérdést éppen a szükségtelen absztrakciók ("hatalom", "szavazat", "befektetés és hozam", ...) hozzák be a történetbe - ezért ezen a szinten megoldhatatlanná is teszik őket. Ez meg (konyhaszintű ismereteim számára) Gödel tételét idézik, szintén konyhanyelven: minden rendszerben megfogalmazható olyan állítás, amelyet sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet - ergo: végtelen időkig lehet vitatkozni rajtuk.

Miért fontos ez? Mert egy pénzügyi alapon működő rendszerben NEM cél egy feladat megoldása(!!!), éppen ellenkezőleg: a legjobb egyetlen feladat folyamatos "oldogatása". Lásd pl: a Microsoft Word ezredik változata kontra TeX, vagy a szakállas vicc az ügyvédbojtárról, aki egy csomó ügyet lezár a főnök szabadsága alatt, mire az kétségbeesetten: "De én ebből akartam élni még három évig!!! Most mit csináljak?"

Az egyetlen gond, hogy a valós, élő rendszerek ezzel a mentalitással nem kezelhetők, így a mai gondolkodásunk lassan (mit lassan... egyre gyorsuló tempóban) ránk rohad.

Kapcsolatkeresés: Csermely Péter

Újabb kapcsolatkeresési kísérlet, ahová végül "nem fértem be".

---

2013. június 8. 5:42

Tisztelt Professzor Úr!

Néhány napja, egy meglehetősen egyoldalú beszélgetés során felmerült bennem, hogy nevet találjak a annak a társadalmi rendszernek, amelyről álmodom, amelyben akár egymagamban, de már ma is létezem, amelynek létrehozásáért dolgozom. Amikor megtaláltam a "meritokrácia" szót, és rákerestem a neten, örömmel olvastam gondolatait, nem is a konkrét tartalmuk, hanem a más témákkal való kapcsolataik miatt; úgy érzem, hasonló hálózatba rendeződnek az én kulcskérdéseim is.

Túl sokszor érzem azt, hogy ha valamit keresek, végül nekem kell azt létrehozni, mindig öröm olyat találni, amit más (kortárs) alkotott - időben vagy térben elérhetetlen emberek teljesítménye mindig kicsit kicsit kesernyés ízű. Nem szoktam ellenállni az ilyen "véletlen találkozásoknak", és mivel az Ön profiljába illő "tehetségnek" tartom magam, örömmel venném, ha ránézne néhány dolgomra, hátha találunk közös pontokat, vagy (végre) értő kritikát kaphatok.

Kiindulópontok:

• mivel társadalmi témáról jutottam ide, talán a Milla elnök-kampányába való bejelentkezésem és a történet összefoglalója jó kezdet lehet; 
• a Hajnalvilág című könyvem hosszú olvasmány, de én nagyon fontosnak tartom; 
• "meta-programozás": leírások és korábbi projektek forrásai a GitHub-on, első (és talán egyetlen) előadásom a Pannon Egyetemen; 
• a Hajnalvilág honlap és a blogom. 

---

2013. június 10. 2:16

(Érdekes ez a megszólítás a Te neved esetén... :)
... abba is belegondoltál, hogy "innen nézve" mennyire furcsa? :-)
Bárkinek levelet írok, családtaggá teszem a megszólítással; történetesen a főnökömet (Tamás) édesapám nevével üdvözlöm.
Ráadásul néha nagyon nehéz méltónak lenni erre a névre (akár a jelentésére, akár a korábbi viselőire és eredményeikre gondolok).

Tegeződjünk. Felemás érzésekkel olvastam a leveledet. Miért?

Köszönöm, élek vele. Az érzés kölcsönös, részemről is felemás. Miért?

12 évesen startoltam a Tao te kinggel; pár évvel később (gyermek számára feldolgozhatatlan krízishelyzetben) Buddha beszédeinél tartottam. A "bölcsülésre" válaszul az első könyvemet tudnám felhozni, amit tizenöt évvel ezelőtt írtam; a "life is a journey, not a destination" mondatot én is sokszor idéztem már. Nem szerencsés, hogy abban az időben, amikor aktív voltál ilyen kapcsolatok irányában, én a "korszellem" fórumon, az Antalffy-féle blogon és néhány más helyen próbáltam szerintem értelmes kommunikációt folytatni. Talán nem itt tartanánk... de ez nem feltétlenül hátrány: nagyon fontos tapasztalatokat és a motivációim letisztulását hozta számomra ez a csoportban megélt végtelen magány.

Most ettől függetlenül visszaélnék még egy kicsit a türelmeddel, következzék a lift-beszédem...

Programozóként húsz éve gyakorlatilag egyetlen kérdés foglalkoztat: mi valójában a programozás, mi egy program.
A válasz nem a számtalan külső körülménytől függő konkrét forráskód, hanem a létrehozásának képessége: az, hogy az agyamban megszületett az a modell, amelyet egy konkrét környezetben programkóddá tudok alakítani. Nagyon sok éve teljesen tudatosan törekszem ennek a képességnek a fejlesztésére, amit tehetségről, az alkotás folyamatáról például a TED-es előadásodban elmondtál, nekem mindennapos gyakorlat. Tudatosan éltem végig, és ma is pontosan látom azokat a hónapokat, amelyeket egyetlen nap alatt építek bele mai kódjaimba, terveimbe - a velem együtt dolgozó emberektől a "megszállott" és "elvetemült" jelzőket dicséretnek fogom fel, a rendszereim pedig futnak, és nem halnak meg lábon (mint gyakorlatilag bármi, amivel eddig találkoztam). Ez a környezet ráadásul meglehetősen objektív mércét jelent arra nézve, hogy milyen szinten járok. Például a magyarországi agrárinformatikai rendszerek közös alkalmazáskeretének jó részét én terveztem és kódoltam le pár évvel ezelőtt. Most a nálunk járt egyetemi kutatók konzultációi csak neveket hoztak számomra, a minták jelentős részét már régen kitaláltam és alkalmaztam. "Hobbiprojektem" pedig (nyilván "szerintem") olyan szintű alapkutatás, amelyhez hasonlót sem láttam sehol (pedig sokat kerestem); a mai rendszertervező eszközöknél jobbat írni apró mellékfeladat csupán :-)

Ugyanezzel az aggyal ugrok neki a jelen gazdasági és társadalmi kérdéseinek. Ugyanúgy vagyok képes meglátni a valóban fontos szerkezeteket és folyamatokat a fecsegő felszín alatt. A programkódjaimhoz hasonló módon az itteni megállapítások is rendkívül "tömények" és hatékonyak, a rájuk épített előrejelzéseim elég pontosak. Csak példaként: a hibákkal és kezelésükkel foglalkozó elemzésemre tökéletesen passzolt a kolontári "baleset"; amely után leírtam, hogyan fogják "kezelni" a problémát - és miért. Szerintem az is bejött.

Számomra elég világosan látszik, hogy hol járunk most, miért és mi felé tartunk. Szerintem itt az idő, hogy az arra valóban alkalmas, felkészült emberek vegyék kezükbe az emberi civilizáció közelmúltban bekövetkezett evolúciós ugrásának kérdését, és ezáltal képessé váljunk irányítani ezt a folyamatot (nem véletlenül kerültem meg a mára elavult "hatalom" szót). Ha nem tesszük, a vegetatív motivációk mentén sodródva elveszítjük az uralmat fölötte. Éveink vannak erre csupán, és lehet, hogy a többes szám is optimista feltételezés. Az eddig általam megkeresett szakértőktől maximum a tiédhez hasonló udvarias bátorítást kaptam, értő kritikát nem, amely alapján tévedésemet belátva nyugodt lélekkel visszatérhettem volna a lassú bölcsüléshez és saját egzisztenciám gatyába rázásához (így viszont egy nemzetközi bank fejlesztői állásinterjú sokadik körében kirúgattam magam azzal, hogy "a technikai rész érdekel, de pontosan tudom, mi a pénz és nem szeretem"...)

Az elemzéseim világos és teljesíthető (bár persze őrült nehéz) feladatokat jelölnek ki számomra: a meritokrácia informatikai támogatásának megvalósítását, kezdve a "minden-szerkesztővel", amellyel jelenleg önmagát építem fel. Szó szerint. A mostani nekirugaszkodásomban eddig a kilencedik újrakezdésnél tartok, terveim szerint innentől a harmadik már éles rendszer alatt fog futni. Viszont furcsa érzés lesz, ha még akkor is teljesen egyedül leszek a koncepcióimmal. Ebben a kontextusban kifejezetten zavar saját esendőségem tudata, meg persze az, hogy mindez zárt forrású rendszerben történik (hiába érhető el a teljes elmélet, ha azt meg nem olvassa, értékeli senki, aki erre képes lenne).

Szőrmentén megismerve gondolataidat és jelenlegi tevékenységedet, úgy éreztem, érdemes lenne "intenzívebb" kapcsolatba kerülnünk. Részemről ez nem elvárás, tisztában vagyok azzal, hogy sok fontos dologgal foglalkozol, nincs okod ennek magas prioritást adni, ugyanakkor nagyon sok időt venne igénybe egy érdemi együttműködés. Ha nem látsz valós lehetőséget a fentiekben, azzal egy általam továbbra is tisztelt csoportba kerülsz (Bojár Gábor is megtisztelt a válaszával, mégsem találkoztunk az AIT-n :-) ) Saját lelkiismeretemnek viszont tartoztam azzal, hogy a válaszod adta lehetőséggel élve a fentieket leírjam.

---

2013. június 11. 11:05

Tegnap átnéztem a Humania honlapját, este még arra is módom volt, hogy László bemutató videóit és a korszellemes előadást meghallgassam (gondolom, közben Gyulai Ivánra hivatkozott, akiről szintén lepattantam párszor).

Korábban is találkoztam már ilyen kísérletekkel, és alapvető különbséget látok köztünk. László igen széles tudás birtokában komoly elemzéseket nyújt a jelenségek szintjén, amelyek jó részével egyet is értek. Én viszont "iparos vagyok", néhány rendkívül szűk területen mentem nagyon messzire, és ezen keresztül állt össze a kép. Ő széles rendszert épít - én egy marék poron dolgozom húsz éve; ő sok vizet mozgat meg - én egy cseppben találtam meg a tengert.

Meglátjuk, hol tartunk majd 1-2-3 év múlva, addig bizonyára eldől, hogy szélmalmok állnak a mezőn, vagy Góliát, ahogy én látom. Bármelyik legyen is, úgy tűnik, zárt körű rendezvény lesz, amit nem örömre vagy sikerre játszanak.

Új fogalom: meritokrácia

2013.06.05. 06:29:00
@l ember: Kedves Gergely!

Tartozom neked két dologgal, amit pár napja még nem gondoltam volna: bocsánatkéréssel és köszönettel. :-)

Időközben megnéztem Ángyán József előadását a földkérdésről, olvastam Békesi László írását a gazdasági ügyeinkről, eszembe jutottak Róna Péter nyilatkozatai, és arra gondoltam: a fenébe! Őket tartom a csúcsnak, és ők sem értik nálad jobban azt, amit szerintem én igen. Ismétlem: nyilván nagy esély van arra, hogy én tévedek – viszont a saját (nagyon szigorú) ellenőrzéseimen ez az elmélet átment, a jelenben zajló folyamatok megmagyarázására és előjelzésére (ellenőrizhető módon) alkalmas volt. Kutya kötelességem tehát a legjobb tudásom szerint válaszolni erre a kérdésre ahelyett, hogy azt magyarázgatom, miért nem teszem.

El is kezdtem írni egy reményeim szerint érthető és elfogadhatóan rövid kivonatot eddigi töprengéseimből, amikor beleütköztem abba a kérdésbe, hogy minek nevezzem az általam megálmodott rendszert. "Szuper-demokrácia"? Nem, hiszen nem az... de akkor mi? Megpróbáltam kitalálni azt a fogalmat, amely a legjobban passzol erre a régóta kergetett struktúrára, amely szerint dolgozni, élni törekszem ma is. És amikor meglett, kiderült, hogy a fogalom létezik, és ahogy eddig látom, pontosan azt jelenti, amit leírni szeretnék.

Volt már ilyen néhányszor. Amikor hasonló módon felmerült az, hogy én milyen emberben hiszek, némi morfondírozás után kiötlöttem ezt a fogalmat: "homo communis", a "közösségi ember". Aztán kiderült, hogy erről már más is írt, pontosan ugyanúgy, ahogy én gondoltam. Ilyen volt Aczél Petra előadása az indentitás és szubjektum fogalmáról. Jelen esetben ez a fogalom a "meritokrácia", az érdem-alapú beleszólási jog. Egy ideig még el fog tartani, amíg megírom a saját változatomat, kiindulási alapnak viszont ezt érdemes megnézni Csermely Péter blogján.

Visszatérve az elejére: az sem először fordul már elő velem, hogy feszült leszek a vitapartnerem (saját elvárásaim szerinti) felkészületlensége miatt. Ez azonban nem akadályoz, sőt hasznomra válik, mert nagyobb lendülettel ugrok neki egy már megoldottnak tekintett kérdésnek, és új válaszokat találok, ahogy ez a jelen esetben is történt. Tehát köszönöm a jó kérdést!
Tőled "éveket" kértem számon, amelyeket még csak ezután fogsz beletenni ebbe a témába; ugyanakkor talán nem értékeltem látható módon a pozitív hozzáállást, stílust és a valóban jó kérdéseket. Sok sikert és kitartást kívánok neked ezen az úton. Remélem, sikerült megfelelően kiegyenlítenem a korábbi hozzászólásaim alapvetően negatív hangvételét - már csak az arányos kommunikáció kedvéért is ;-)