Self containing framework

And here I am again at the root question: how does a Dust application start up? With the addition of the new idea that "there is no Dust framework"... The latter means that there is no static entry point, no framework functions; all such thing are done by the kondutos of the Dust core terms. The only interesting thing is that the "main" function has to set up those items and connect them to each other: this core component network is able to serve the basic functions: message passing and data/reference access requests. Later, when I can add other unuos like serialization, binary loading, GUI, etc, then the framework can stand on its feet.

But first of all, I have to start up the self containing core service network. To do this, I have to create a kunteksto, and put the root components into it in the root initialization call. This code will be generated later from the system deployment information, but now of course I have to write this code myself.

The kunteksto, as this will go later, can be modified in a transaction. I can send ento initialization information (not actual instances, because the objects must be created by the kunteksto - on the other hand: how can the kunteksto create external, not yet added types? hmm...) The ento contains one or more aspektos with initial data and references to other entos. The references are resolved in a lazy creation fashion, so the referred ones get placeholders in the kunteksto, and later when their actual content arrives, are initialized. At the end, the transaction is committed - at this point this means the kunteksto runs a consistency check if all the references are resolved. The kunteksto ento is added to itself (because it is also referred from the entos inside).

At this point I will have a kunteksto from which I can access different functions, but naturally it would not be "Dust-like", so instead of this, I also have to add a test "Runnable" ento, and do those actions in its run message processor. Later on, drivers, external message handlers, etc. will be "Runnable" and started in this way.

Identifiers

This is where the nice idea seems to fail. The identifier (identigilo) is a string constant; the instance should represent its own name. The instance should be

• accessible for the user codes (in generated sources the coder will use them);
• should not be mixed with external objects (cannot be created by the user code, and the messages should contain only these constant values)

It is so nice that I keep forgetting what I already thought over... All components, including this initial framework core is inside a realigo: it has a connection interface to the framework - to itself. The identifiers are generated source codes: enums; the access functions use these enums. On the other hand, the framework resolves the names (the enum name strings) to actual identifier instances, which are lazy created. Now I have to type the eums, but later on that code will also be generated from the identigilos in the unuo. The enum strings are loaded into the global identifier table, and also attached to the enum order number table contained in the realigo. So the client code refers to the table index through the enum, and the reference is resolved by the framework by the enum name at the first call.

The only difference is that during the initialization, this local index table is pushed directly into the kunteksto from the source code.

What to add?

... to be continued...

A "pártatlanság vélelme"

Hankiss Elemér blogján

Valahogy úgy vagyok a politikával, mint Göre Gábor/Kohn bácsi a futballal. Nem az egyik vagy másik pártnak drukkolok, hanem az országnak.  És ezen belül annak, aki szebben és jobban játszik. Mindazoknak, akik többet tesznek vagy tehetnek azért, hogy az ország előre haladjon és ne hátrafelé bukdácsoljon, araszoljon. 

Számomra ez meglehetősen abszurd hozzáállás és tökéletes példa. Vegyünk egy gyökeréig kompetitív szabályrendszert, tegyünk bele embereket, végül "szurkoljunk a játéknak", és ne a csapatoknak! :-D Ehhez "csak" az kell, hogy semmilyen érzelmi kötődésünk ne legyen egyik csapathoz, játékoshoz sem (hogy ne szurkoljunk senkiért), krisztusi jelleggel nézzük el az összes hibát, szabálytalanságot, esetleg durvaságot (hogy ne szurkoljunk senki ellen sem).

Könyörgöm, ez az emberek hány százaléka által követhető minta? Nem lehetne végre észrevenni, hogy amit most a politikában, gazdaságban, társadalomban látunk, az nem egyéb, mint a legalapvetőbb motivációs törvények kikerülhetetlen következménye? Hogy nem a szereplőkkel van az igazi baj, hanem a szerepekkel, amelyeket az általunk létrehozott(!), de megváltoztathatatlannak képzelt rendszer definiál?

Ja, bocs: a kötődés viszont törvényszerű, hiszen hatalmi pozícióról, döntéshozói helyzetről, erőforrásokhoz való hozzáférésről van szó, és mint mindig, "üzletről" (lehetőségért cserébe támogatás, "hit"). Következésképpen az itt reklámozott hozzáállás szépen hangzik, egy ideális világban értelmezhető, reálértéke viszont pontosan nulla. De hogy ne csak kritizáljak, ez meg az én mondásom ugyanebben a témában.

Dust core terms

Now trying to collect the first terms in the Dust vocabulary.

Meta-meta layer

• identigilo: Generic variable type for identifying core data elements: attributes, messages, references. Atomic information, general implementation is an ASCII string identifier (small and upper case English characters, numbers, underscore). Has NO functionality, works like generic constant variable for declaration-level codes (like a GUI display or expression); high level business logic components "see" the identifiers through generated source constants (enum and alike). Not to be confused with the unique identifiers of entities (although it works as that for the core elements, but only within the closest context).
• variablodeklaro: The declaration information of one variable, either a local temporal value in a certain context or a member value inside a type. This connects an identigilo to a usage information structure: data type, life cycle (constant, final, modifiable, etc), ... contained within this component. The identifier must be unique in its actual context, as the value is referred to by it. The type may either be a generic type or a (single or multi-value) reference to other aspects. Handling references is different from generic data, but the identification, passing and resolving should "look similar", especially in expressions and language constructs, this is why they both covered by this component. Side note: "value set" for option selector is handled by a set reference to other entos in this type: the elements of that enumeration are entos themselves. This is different from 
• tipo: This is similar to the normal "type" or "class", contains 0-n variablodeklaro elements forming the "data context", and a list of other tipos that it can accept. All kondutos (business logic) are implemented as being inside the context of an aspekto ("object instance of tipo "class"), that gives the "member variables and references". All logic entry points are reactions to an incoming "message": ento with the primary aspekto of the referred tipo. Furthermore, each tipo contains 0-n "required" tipo elements, which are also required to exist in the same ento. The business logic can refer to these other aspektos of those tipos as present, this feature provides behaviors similar to inherintance without the forces tree structure.
• datumo (generic type) wrapper type for generic types handled by Dust: boolean, integer, etc. The common set is extended by identigilo, which is also a "generic type" in Dust. Funny question: I started reducing this set by saying: no, string is not generic, float is not generic; what remains? Integers with different byte size, like in assembly, and the special identigilo. Am I surprised?

Meta layer

• aspekto: This is similar to the normal "type" or "class", although in Dust you have no independent "Object instances" by an aspekto. It contains 0-n variablodeklaro elements forming the "data context", and a list of other aspektos that it can accept. All business logic are implemented as being inside the context of an aspekto, that gives the "member variables and references" of the business logic. All logic entry points are reactions to an incoming aspekto "message". Furthermore, each aspekto contains 0-n "required" aspekto elements, which are also required to exist in the same ento. The business logic can refer to these other aspektos as present, this feature provides behaviors similar to inherintance without the forces tree structure.
• ento: Entity, a programming object instance inside Dust representing a "being" either in the outer world  (like a person, a booked resource, ...) or inside the virtual world of the running environment (like a GUI element, an event message or even an exception). Each ento has at least one aspekto, and always have a primaraaspekto, which the ento "is".
• kunteksto: container of entos and their relationships. Responsible for storing, resolving ento instances and also for their relationships (which is not stored inside the entos). The kuntekstos form a tree, the root is the first, meta-kunteksto. The connection is invisible for the entos inside, any resolution request not found in the current kunteksto is passed up to the parent until the root. The root kunteksto contains itself as a normal ento, and (as far as I think now) all the other kunteksto instances as well. However, a child kunteksto may contain internal kuntekstos acting as a "virtual machine".

Term context

• vendanto (vendor): the responsible owner of terms and behaviors, responsible for the coherence and the unique identification of the provided element tree.
• bieno (domain, field): the higher area of connected terms. From the application point of view, bieno is the highest level: "all" terms that are handled by Dust has to be distributed into disjunctive, coherent subsets: these domains. However, this is life, different owners can have altering ideas of these domains, their separation and content, there can be multiple, competing alternatives. So, Dust does not try to enforce its own structure as "the" solution, the framework (as meta layer) is designed to handle multiple approaches from different vendors (Dust is only one of them). This is why bieno is under vendanto.
• unuo: a "working unit" inside a bieno. Unuos contain a set of tipos; and an optional list of referred unuos. The tipos can only refer to other tipos from the registered unuos. The Dust running environment ("an application") consists of several unuos, where these references are all resolved within the set, so all used tipos have their declaration and behavior loaded. 

Service layer

• konduto (behavior): the application logic assigned to a tipo. The konduto itself is stateless, exists in one instance, has no "member variables" in any programming language. However, is can be stateful by injecting a workarea object into the aspekto that it handles, so when needed, it can analyze the data (publicly available and handled by Dust), but store local information to it to speed up processing. However, such entos will be harder to serialize (for example).
• realigo: an unuo has a single declaration, but possibly multiple implementations for different actual running environments, like drivers, GUI display frameworks, etc. A vendor an provide multiple realigos for the same unuo, even for unuos from other vendors. Entos representing an actual hardware have to be bound to their own realigo. The realigo contains kondutos for some or all of the tipos in the unuo. Question: what happens when a specialized konduto for an ento refers to a shared ento that has different kondutos in the available realigos?
• sendito (behavior container): in the kunteksto, this component contains the kondutos of the knows tipos. Responsible for calling the proper method with the target aspekto and the received message ento.

OV reloaded - érteni vélem végre...

Kedves G!

Köszönöm a választ, és a személyes találkozás felvetését is - részemről semmi akadálya. Kérdés viszont, hogy érdemes-e.

Ami miatt részemről igen: gyakorlatilag ti vagytok az egyetlen lehetőség arra, hogy ez a mostani, diktatúra felé forduló történet a legutolsó (következésképpen az éppen megfelelő) pillanatban irányt váltson. 

 - Elég lelkesedés van bennetek, elveket tekintetek fontosnak múltbeli történetek emlegetése helyett, és egyértelműen elhatárolódtok minden politikai ráépüléstől, vagyis nem egy szerintem összeomló rendszeren belül kerestek megoldást.

 - Megfelelő időben jelentetek meg a palettán, a diktatúra már célegyenesbe fordult, de még nincs meg az a kétségbeesés, amely végül oda is kergeti a tömeget. Ez azonban nincs messze, még ahhoz is optimistának kell lennem, hogy "egy éven belül" várjam az államcsődöt - eszerint ti vagytok az utolsó, még értékelhető, média felülethez jutó fellángolás.

Ami miatt kevésbé:

Leveledben is következményeket emlegetsz okok helyett, ahogy az egész kampány ezekre épül jelenleg. Az én felvetésem egyszerű. Kiindulhattok abból, hogy Orbán Viktor hülye, ez kényelmes és egyszerű megoldás; jöhettek azzal, hogy kitaláljátok az egyébként triviális "követeléseket", tömeget szerveztek és jól megbuktatjátok. Magyarul: "rendszerváltás 2.0". Na és? Nem ez a kérdés, hanem az, hogy a "rendszerváltás 1.0", benne a hozzátok teljesen hasonló fiatal Orbán Viktorral, miért és hogyan fordult a mai kiépülő diktatúrává.

Nem fogadom el azt a könnyű választ, hogy "Orbán Viktor meghülyült". Akár csak a személyes szakmai tapasztalatom alapján is állíthatom: kibicnek könnyű. Természetesen lehet megvalósíthatatlan specifikációt teljes mellszélességgel követelni akár egy számítógépes rendszer, akár egy állam esetén. Szerintetek az az idióta, akinek le kell programoznia, vagy meg kell valósítania - és láthatóan nem sikerül neki. Ezt sokáig én is így gondoltam, ma viszont úgy látom, hogy a vezérlőfülkében Orbán Viktor találkozott a valósággal: a világ jelenlegi gazdasági-politikai helyzetével, és a magyar emberek szellemi tunyaságával (ez persze világjelenség, de most erről az országról beszélünk). Kiindulhattok abból, hogy a Fidesz körül álló szakértők egytől egyig ostobák - mert ha nem, akkor azt kellene elfogadnotok, hogy az általatok megfogalmazható igények ismertek, csak az általatok nem látható körülmények miatt nem megvalósíthatók. Számomra logikusabbnak tűnik az utóbbi változat.

Egyre erősebb a meggyőződésem, hogy a jelenlegi folyamatok értelme a következő: a kocsinak nincs tapadása, sodródik a szakadék felé vezető úton, a sofőr pedig egyetlen kiutat lát: letér az útról és a falnak vezeti az autót. Lefordítva: a gazdasági csőd nem egyedi, hanem világjelenség (egyébként általános iskolai matematikai ismeretekkel megérthető); ha hagyjuk, hogy a társadalmi szervezettségünket (amely egyébként az egyetlen "modern" tulajdonságunk jelenleg) szétverje, akkor elképzelhetetlen káoszba sodródunk. Ennél még egy diktatúra is jobb, ha az észhez térítés nem sikerül. Még azt is elhiszem, hogy Orbán Viktor ezzel teljesen őszintén próbálkozott, csak a messiás-váró tömeg zsibbadtsága és a végtelenül szűk látókörű elit önzése ellen tehetetlen volt. Azt is elhiszem, hogy az "ázsiai horda" szöveg nem öntömjénezés, hanem szomorúan elfogadott tapasztalat. Sokkal kisebb méretekben (vagyis minden hatalmi sallang nélkül, közvetlen kommunikációban) én is ugyanezt a következtetést voltam kénytelen levonni. 

Szóval, a Fidesz ellen acsarogni (már... ;-) ) nem vagyok hajlandó még akkor sem, ha a kiút egyetlen lehetőségét látom bennetek, mert az út szerintem nem arra vezet. Bőven eleget írtam az általam látott, és hitem szerint józan gondolkodással bárki által felfogható folyamatokról ahhoz, hogy azt mondjam: kérlek nézzetek rá ezekre, mondjuk innen kezdve: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/03/jovo-erdeklodes-hianyaban-elmarad.html 

Ha erről szerintetek is van értelme beszélni, meg fogjuk tenni, ha nem, nem :-)

Mélyvíz, csak úszóknak!

Ezt az írást a Humán Platform blogjára szántam, ahol néma csend fogadta az előző bejegyzést. Miután megírtam, kaptam egy választ levélben, még pár dolgot végiggondoltam, és még inkább elfogadhatóvá vált számomra a Fidesz jelenlegi tevékenysége, amit itt még ostorozok. Vicces.

Sehol? Senki? Az elég nagy baj, bár sajnos nem meglepő. Azért pár gondolatot még hozzáteszek ehhez a monológhoz. Remélem ez volt az utolsó alkalom, amikor íráskényszerrel ébredtem.

Vicces, ahogy demokráciának nevezzük azt a rendszert, amelyben élünk. Vajon közületek hányan gondoltak bele abba, hogy egyéni szinten hogyan viszonyulunk a görög polisz-lakóhoz? Oké, azt könnyen lenyeljük, hogy a fizikai képességeink nevetségesek hozzájuk képest: az üldögélve vakarózás, fészbúkolás nem sok izmot fejleszt. De a gondolkodás? Persze ifjaink bizonyos (a nem puskázó "lúzer") része hősiesen megtanul egy rakás szabályt, amit akkor még nem tudtak - aztán vizsga után harmadnapra el is felejtik. De vajon hányan rendelkeznek tiszta képpel arról, mit nevezünk logikus gondolkodásnak? Következtetésnek? Megismerésnek? Képesek lennének saját kútfőből kitalálni azokat a törvényeket, belőlük összerakni, vagy akár csak érzékelni azt a bonyolult rendszert, amelyre ma egész világunk épül? Sokszor hangoztatott "fejlettségünk" sokkal inkább technikai infrastruktúránknak és az általa lehetővé vált szervezettségünknek köszönhető, mint egyéni, rohamosan csökkenő teljesítményünknek. Előbbiek objektív okokból egyre komolyabb veszélyben vannak, ez a valós gond, nem a gazdasági-politikai hőbörgés.

Elnézést, de annyira könnyű transzparensekkel szaladgálni, felelősökre mutogatni, lelkesen kiabálni, hősiesen "vállalni a következményeket"... Ugyan már, milyen következményeket? A "Nagy Előd", Orbán Viktor még joggal félhetett attól, hogy leesik néhány pofon, de már ennek sem volt semmi köze ahhoz, hogy pár évvel azelőtt tényleg félholtra verték a másként gondolkodót; családját, gyerekei jövőjét tette kockára a megszólalással, ESÉLY NÉLKÜL. Igen, erre haladunk ismét. Ángyán József már negyedmillió forint büntetéssel néz szembe azért, mert neki még egyszerre van szakértelme és lelkiismerete (igen, ő valóban követendő példát mutat). A "végeken" már valóban működik az ideológiai tisztogatás: civil szervezetek talpnyalókra cserélése, államigazgatás "igazodása", a hírek már egyirányúak, lassan az igazságszolgáltatás is a "fizető megrendelőhöz" idomul majd. Itt is vannak ma már esélytelen, névtelen hősök, akiket a többség "tipikus lúzernek" lát.

Aki nem tanul a történelemből, megismétli azt, ez jól látható Orbán Viktor és a Fidesz pályáján. A "Humán Platform" vajon milyen alapon hiszi, hogy megúszhatja ugyanezt? Ha nem tanul ebből a példából, csak megismételni lenne képes ugyanezt a történetet. Szerencsére esély sincs rá. Ha nem tud érdemi, tartalmi alternatívát felmutatni ez a társaság a következő fél év során, akkor már nem is kell sportolnia tovább. Rövid helyzetelemzés következik.

Eddig azért nincs államcsőd Magyarországon, mert a pénzvilág számára jól látszik: a kormány pont erre játszik! Valójában tőlük kaptunk egy kis haladékot az észhez térésre, MI, az "istenadta nép", a magát nem "kedves vezetőre áhítozó ázsiai hordaként" definiáló magyarság. Ha viszont Matolcsy úr és piros pöttyös fenekű barátai "beveszik" a Nemzeti Bankot, akkor tényleg reménytelenné válik, hogy Magyarország bármikor bármit visszafizessen. Persze a magán megtakarítások lenyúlásából történő kifizetéseket örömmel eltették - miért ne? A nemzetközi vállalatok, bankok megsarcolására már köhögnek, de még belefér az egyik zsebből másikba pakolás. Viszont ha már semmi mozdítható nem marad, akkor nem fognak magyar államkötvényt venni, ami a folyamatos hiány mellett kifejezetten rosszul veszi ki magát. Lehet nyomni az új óriásplakátokat az EU és a gonosz pénzvilág elleni hőbörgéssel. És lehet majd örülni az állami energiacégnek, mobilszolgáltatónak, médiának, közmunkának és Erzsébet-utalványnak (ami magyarul jegyrendszert jelent). Hamarosan kiderül, mennyire tévedek mindebben - de ha stimmel, akkor nem marad sok mozgástér az alternatív gondolatok számára.

Persze, el lehet menni. Ti viszont, "leendő értelmiség", csak másodhegedűsnek lesztek jók abban a Nyugat-Európában, amely évtizedekkel előttünk jár a bevándorlók EU-kompatibilis, kultúrált, de valahogy mégis a honfitársakat előtérbe helyező kezelésében. Ahogy azt itthon mi is helyesnek tartjuk. És igaza van Orbán Viktornak abban is, hogy ezzel szembesülve az értéktelenebb rész visszajön majd az ő országába, ostorpattogtatónak. Mert ahhoz pont ennyi kell: lelkesedés, nagy arc, hit a vezérszónokokban - továbbá az elemző, önkritikus gondolkodás hiánya. Ha a mai magyar "elittől" valóban csak ennyire telik, akkor jobban járunk egy kiteljesedő orbáni diktatúrával, mint a káosszal.

"Nyíltan a jövőnkről..."

Kedves "Humán Platform", és tüntető diákok!

Amikor ugyanezek a gondolatok a Milla (később nem meglepő módon visszhang nélküli bohózatba fulladó) alternatív elnöki kampányában kerültek elő, megpróbálkoztam néhány szerintem konstruktív gondolat felvetésével, amit most megismételnék.

Szerintetek a Fidesz, és az egyébként minden vereségtől, sőt a gyengeség legapróbb jelétől is irtózó vezetője nincs tisztában azzal, hogy a felvetett kérések teljesítése esetén mindenki aranyba foglalná a nevét, és biztos nyertes lenne a következő választáson? Ha a jelenlegi globális körülmények, és helyi emberi erőforrás lehetővé tenné, akkor bizonyára törekedne is mindezek megoldására. A tény, hogy nem ezt teszik, szerintem egyértelműen arra utal, hogy minden szép elképzelés ellenére ezek a kérések megvalósíthatatlanok. Logikus lépés tehát a "széles tömegek" teljesíthetetlen álmai helyett egy hatalmi szempontból meghatározó erejű, szűkebb kör igényeire koncentrálni, illetve ezt a kört helyzetbe hozni a többiek kiszorításával.

Egyáltalán nem véletlen, hogy annak idején a Fidesz ugyanilyen célokat tűzött maga elé, sőt, az ifjú Orbán Viktor bizonyára sikeres vezetője lenne a mai hallgatói tüntetéseknek - sajnos ezzel analóg módon az is borítékolható, hogy a mai megmozdulások vezéralakjai győzelem esetén pár évtized múlva ugyanebben a szerepben találnák magukat. Hacsak... nem képesek szembenézni a valós kérdésekkel, amelyek elől álmodozásba, majd szükségszerűen a mai káoszba menekülünk. Kérdés viszont, hogy van-e hajlandóság az utcára vonuló fiatalságban erre a szembenézésre? Vajon csak a transzparenseken mutat jól a "beszéljünk nyíltan a jövőnkről" felirat, vagy komoly a szándék? Én mindenesetre most megpróbálom, kérek egy kis figyelmet.

Ma a világon senki nincs, akinek képe lenne a jövőtökről - csak az állítható teljes bizonyossággal, hogy a mai állapottól teljesen eltérő lesz. Az európai jóléti államok, amelyek évtizedek során globális rendszerekre bízták, "exportálták", bevándorlókkal végeztették a kellemetlen fizikai és szellemi munkát, pénzügyi és társadalmi tartalékaik végére értek; a bankrendszer csődjeinek a java még csak most következik, az államok mai irányítása ezeket nem fogja tudni kezelni. A feltörekvő államok villámgyors fejlődése hatalmas társadalmi feszültségekkel jár, és félelmetes kárt okozott a helyi ökológiai rendszerekben (vízháztartás, szennyezések). A kizárólag pénzügyi hatékonyságra optimalizált globális infrastruktúránk a végletekig pazarló módon bánik a valós, véges erőforrásokkal (energia, talaj, ásványkincsek), semmi tekintettel nincs az ökológia és társadalmi rendszerek fenntartására. Az ezekben okozott hatalmas károk növekvő mértékben ütnek vissza ránk, mialatt a ma egyeduralkodó monetáris irányítási rendszer szépen összeroskad.

Személyes véleményem szerint képesek lehetünk megoldani ezeket a problémákat - amennyiben meg tudjuk tartani globális szervezettségünket a mai szinten. Ehhez azonban fizikai szinten (erőforrás és energia használat, szállítás, utazás, ...) sokkal kisebb körfolyamatokat, helyi ellátó rendszereket kell kialakítani. Közületek nagyon sok fiatalra nem az egyetemen van szükség, hanem az ellátó rendszerekben: a földeken, ipari üzemekben, szolgáltató rétegben; az erőforrások ésszerű kihasználása mellett csak a mai mértékhez képest kevés, de irgalmatlan kemény szellemi munkára képes jövendőbeli értelmiségi kiképzésére van lehetőség. Ezt vagy belátjátok/belátjuk, és ennek megfelelően gondolkozunk a felsőoktatásról (és közös jövőnkről) - vagy nem, és a jelenlegi szép, ám értelmetlen listákkal tüntettek, szónokoltok tovább.

Ez viszont valós tartalom, alternatíva hiányában törvényszerűen ki fog fulladni, akkor pedig mai vezetőink szervezik meg helyettünk lényegében ugyanezt (közszolgálati egyetem, közmunka, "jó multiknak" állami szervezésben eladott biorobotok, új földesurak, elsorvadó közoktatás és közellátás). A különbség annyi, hogy a képességek helyett a származás és a "rendszer" iránti hűség lesz a legfontosabb követelmény. A társadalmi feszültségek csak fokozódni fognak, a valós problémák elhárításához elengedhetetlen szervezettségű, méretű és szaktudású "elit" helyett közutálatnak örvendő gerinctelen hajbókoló csapat fog kikerülni az egyetemekről. A "Civilizációnk túlélése" című tárgyból pedig nincs pótvizsga.

Ez az én véleményem. Mi a tiétek?

Az írástudók árulása

Antalffy-blog: Legyek ura

Az alátámasztás nélküli puffogásra nem reagálok, és igazából arra sem vagyok kíváncsi már, hogy Tibor bá mit képes hülyeségnek értékelni a részemről, a többiek milyen alapon állítanak bármit arról, hogy én miről mit gondolok. A válasz nyilvánvaló: minden eszközt megragadtok, amivel elkerülhető, hogy az érvekkel a saját szintjükön foglalkozzatok. Mindannyiunk óriási szerencséjére, erre a süketek párbeszédére a már régen nyilvánvaló értelmetlenségből származó motivációhiányon túl valóban egyre kevesebb időm is van. Hála Istennek!

Tibor bá, nyilván megismételheted ezerszer, ha képtelen vagy felfogni: elsőre is leesett, hogy te az intelligencia képviseletét abban látod, hogy a középszertől az idiótáig terjedő „tömeg” igehirdetőjeként tekintesz magadra. Neked éppen a rögzített énképed miatt nem eshet le: pont EZ A BAJOM veled – pontosabban az általad képviselt, és nagy vehemenciával terjesztett mintával.

Ha Galilei megszavaztatta volna a „tömeget”, vajon állítja, hogy a Föld mozog? Ha a matematika, logika, orvoslás, elektromosság, magfizika, pszichológia, társadalomtudomány, stb. törvényei a „tömeg” értelmi színvonalán lettek volna kidolgozva, itt tartanánk? Nem. Viszont a mindenkori hatalom tisztában volt vele, hogy csak a magasabb szintű és valóban MINŐSÉGI tudás kihasználásával ismerheti meg a tömeg motivációit, gerjeszthet elismerést és csodálatot, és ezek révén irányíthatja is azt. Eközben, többé-kevésbé mellékhatásként a „tömeg” által felfogható, vagy annak vélt tudás mennyisége nőtt, illetve ennek hétköznapi életben megjelenő hasznát is érzékeli, egyre inkább természetesnek veszi (a gőzgéptől a vízvezetéken és kórházon keresztül a mobilinternetig).

Mára éppen ez vált kritikus problémává. A hatalom rájött, hogy az „érteni vélő” tömeg valódi tudás nélkül, üveggyöngyökkel megvezethető, ordítozásra bírható, szavazásra terelhető. A valódi, sok éves erőfeszítést követelő, és csak a megfelelő képességekkel rendelkező kevesek által művelhető (Tibor bá szavaival: érthetetlen és ezért értelmetlen) valódi, minőségi tudásra már nincs igény. (Érdekes, azt mindenki könnyen felfogja, hogy Cseh Lacival nem érdemes versenyt úszni – na de hogy ez a gondolkodásra, véleményformálásra is igaz lenne, az „magas”. Aha…) Hiába lehetetlen ilyen szinten elmagyarázni egy fizikai mennyiség értelmezését (pl: sugárzó elem aktivitása), vagy éppen egy vélemény társadalmi hatását a saját igazáról meggyőzött embernek, attól az még érvényes. Pontosabban: a babonás hiedelmekkel és vágyakkal szemben CSAK az érvényes.

A gondolkodás képességével megáldott, ismeretekkel is rendelkező emberek pedig (Tibor bá filozófiáját követve) beállnak a tömeg szintjén üvölteni, hangadót játszani, mert egyrészt ebből meg lehet élni, másrészt minek belefektetni komoly munkát és időt, valóban igényes szellemi terméket előállítani, amikor az „értékelés” a középszer felfogóképességén múlik? (Én is megpróbáltam, én is elbuktam, a leckét megtanultam. Mostantól jól fogok élni, mert rátok nincs értelme várni.) Az „intelligensek” beállnak a tömeg álmodozásai által magasba emelt, csak álmodásra képes mesélők "mögé" súgónak, "elé" magyarázónak vagy "velük szemben" kritizálónak. Ismétlem: TELJESEN MINDEGY, hogy támogatják vagy ellenzik a vezérürük kolompolását, amíg azt a látszatot keltik, hogy ezek egyáltalán MONDANAK valamit, ami megbeszélésre érdemes. És lehet csodálkozást mímelni, amikor kiderül, hogy saját önös érdekeiket követik a szellemi színvonaluknak megfelelően, és hogy a matematika, pszichológia vagy ökológia törvényeit megváltoztatni nem képesek. Na EZT a hozzáállást képviseled és terjeszted, Tibor bá, és ismétlem: jelen pillanatban minden esély megvan rá, hogy ennek következményeivel fogunk szembesülni rövidesen. Bár szerintem nem azokkal, amiket előre vetítesz, mert sajnos az elemzésed harmatgyenge: a világképed alapján válogatod ki a figyelembe vett tényezőket (és számtalan példa ellenére képtelen vagy felfogni, hogy én például tudatosan törekszem ennek elkerülésére).

Ha ez bárki számára megnyugtató: én egyáltalán nem „akarom feláldozni magam”. Csupán az a helyzet, hogy a saját szentséges hátsómon kívül ismerek magasabb szintű érdekeket és értékeket, amelyekért hajlandó vagyok komoly árat fizetni élet-időben, munkában. A ti zsibbadtságotok rajzol célkeresztet a homlokomra, mert nekem vannak megvalósítható, ezért veszélyes alternatíváim, míg az itt terjesztett borongás csak a hatalom érdekeit szolgálja. Viszont ezennel közhírré teszem, ha eddig nem esett volna le: ha itt diktatúra lesz, és ha kéri, nyugodt lélekkel beállok szolgálni „ellenetek” és „elveim ellen”. Ugyanis az itt hirdetett kilencven (szerintem kidolgozottabb elemzésem és kissé eltérő értelmezésem szerint száz) százalékos veszteséggel járó összeomlás helyett jobb a tíz százalék veszteséggel (hőbörgők és tényleg gyengék) felépíthető „sok birka – kevés úr” struktúra, amely felé éppen a közbülső réteg, az „intelligensek” szűklátókörűsége, önzése miatt haladunk. Érdektelen, hogy mit „szeretnék”, ha azt minden erőfeszítésem dacára sem „lehet”. Nem ez az egyetlen környezet, ahol próbálkoztam. (Jani: korábban több türelmem volt - viszont túl rövid az élet ahhoz, hogy korábban sikertelen mintákat ismételgessek. Szinte minden eddigi próbálkozásom elérhető, elolvasható. Bocs.)