2012. július 27., péntek

Being alone

Not a great surprise: my registration to Duke's Choice Award (Java Oscar) ended with this nice letter here. 

Thank you for your 2012 Duke’s Choice Award submission.  This year we received a record number of submissions, and it gave the judges an extraordinarily difficult task of determining the winners.

Unfortunately, your submission was not selected as a 2012 Duke’s Choice Award winner.  We very much appreciate your support of the award program and look forward to receiving future submissions from you.

Best regards,

Yolande Poirier

Program Marketing Manager
Oracle Technology Network

This is a nice way to close my useless battle for any response to Dust framework. I gave it up after more than a year long search to get any support, and I have a job again. I will do my best to become a good Quality Assurance Software Engineer, wish me success... 


And no, this was my only one submission :-)

2012. július 10., kedd

A szeretet fogalmának ürügyén

Antalffy Tibor blogján, a "Reménytelenség hullámhosszán" ... és igen, vicces is lett... :-)


2012.július.8th. at 08:45 (KL)

Hmm… valami történik. Egymás után veszed elő a kulcspontjaimat (hit, életminőség, szeretet) – de mindig ugyanazzal a jellemzően Tibor bá-s szarkazmussal és szkepszissel, néha egész egyértelmű, és az én látásmódommal homlokegyenest ellenkező prekoncepciókkal (hit és tudás egymást kölcsönösen kizáró jellege, és társai).

SZERINTEM nincs igazad. Viszont ilyen módon SOHA nem is lehet neked megmutatni ezt: önmagad számára mindig igazad lesz. Ez azonban nem fog kielégíteni, ezért újra és újra felteszed ugyanazokat a kérdéseket. Mókuskerék, amiből OLDALRA lehet csak kiszállni, előre és hátra “végtelen”. Egy példa talán segít…

Te az az ember vagy, aki elmegy a színházba, kritikusan hallgatja a szereplőket és végig nagyon tudja, hogy melyik szereplő válik éppen, kinek mekkora a gázsija és hogy az egész vár úgyis csak papírból van.

Két bibi van ezzel.

A színjáték a HATÁSRÓL szól, amit a nézőre gyakorol, ez pedig az empátiára, azonosulásra, élet-minták befogadására, beépítésére, mérlegelésére épül. Te öreg vagy (ami önmagában tiszteletre és nem sajnálatra méltó), de közben megkeseredtél, nincs benned ragaszkodás az utódaid iránt, nem nézel fel rájuk. Tudom, szerinted nincs miért. Mégis, ők fognak élni akkor, amikor te már nem, és ha ebből nem vagy képes megnyugvást nyerni, akkor ez kifejezetten bosszantó, és nehéz szépet látni bármiben körülötted. Elnézést a személyeskedésért, de láthatóan ez a legfontosabb célod: “elfelejteni”, hogy senki, még te sem lehetsz objektív, valójában azért gondolkodunk, hogy emlékekkel és mintákkal ELŐKÉSZÍTSÜK, aztán pedig IGAZOLJUK a döntéseinket, amelyek valójában a tudat alatti szinten keletkeznek (lásd a valamivel korábban belinkelt MRI vizsgálatot).

Ez vezet a másik bibihez: a színjáték nem csak a színházban játszódik, valójában csupán belefolyik a te saját életedbe, amelyben az “objektív kritikust” játszod önmagad, és az erre fogékony közönség számára. Ez a fásult kritikus SOHA nem fog emberi definíciót találni a szeretetre, amely (hadd ne idézzek az Újszövetségből, pont neked ) a viszonzás elvárásától való megszabadulással KEZDŐDIK! Azért szeretek, mert a szeretetem ENGEM tesz jobbá, ez az EMBER szeretete a biológia, etológia szabályain túl (bár azokkal természetesen harmóniában van). Ez a szeretet tart engem a blogod előtt, de nem adok kötözködési lehetőséget a “kritikusnak” azzal, hogy elmagyarázom. Kiröhögnél, és megint okod lenne engem idiótának nevezni, az meg már megvolt, minek ismételnéd.


2012.július.8th. at 09:13 (Tibor bá)

Érdekes jelenség, hogy újra és újra én leszek a topik. Akkora falat lennék, hogy nem lehet lenyelni? Persze kénytelen vagyok reáreagálni, mert többnyire mellé lőtök. Befolyásol benneteket az, hogy alaposan ismeritek a „családi körülményeimet”. Ezt átvetítitek magatokra, és megszületik a vélemény, ami azért hibás, mert eleve egészen más fából vagyok faragva, mint ti. 15 éves koromban az egyik osztálytársnőmet nagyon ette a fene utánam, ami számomra közömbös volt. Ezzel kapcsolatban két (számomra meghatározó) közmondást tanultam meg: 1) Nem kötelező a disznótor (mondta a csaj). 2) ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel (mondta neki a barátnője). Gyermekeimmel kapcsolatban én ezt a két, kamaszkorban tanult közmondást alkalmazom, mert nagyon bölcsnek találtam őket. Ha ezt megérted, akkor rádöbbenhetsz, hogy rossz irányba haladtál. És képzeld el, ez nem „savanyú a szőlő”, az őszinte valóság.
A színházi hasonlatod jó és esetemben ül, de ne hidd, hogy kényszerpálya. Ha nekem nem felelne meg, akkor változtatnék rajta. De miért felel meg? Azért mert alapvetően vezetőnek születtem (csak volt annyi eszem, hogy ne törekedjek rá). Egy vezetőnek pedig felelősségteljes döntéseket kell hozni, ami rajta kívül sok más emberre is kihat. Jó döntést pedig csak úgy lehet hozni, ha mindent a maga realitásában látsz. Ha elvakít a látszat, akkor rossz döntés fog születni. Igaz, elveszítem az átélés kellemes élményét, de kárpótol érte a tudat, hogy teljes valóságában ismerem a lényeget. Amit te bibinek nevezel, a rám gyakorolt hatás. Te jó ég, ez nem bibi, ez hasznos hozadék. Éppen, hogy a hatásokat akarom elkerülni, mert tiszta fejjel akarok döntést hozni.
Valóban, legfőbb célom az objektivitás, és készségesen beismerem, hogy az elérése lehetetlen, de a lehető legjobb megközelítése nem. Nem vagyok maximalista nekem megfelel a lehető legjobb megközelítés is.
Itt van egy tárgyszerű hibád. A döntések nem tudat alatt keletkeznek, hanem előbb hozod meg, mint az manifesztálódik, mert a tudathoz kell a nyelv. A döntéshez nem.
Miért nevezel fásult kritikusnak? Frissebb vagyok, mint gondolnád! Kreáltam egy definíciót. Nem tetszik, írj egy másikat és ne a bibliát idézd! A viszonzás elvárása nagyon is valós, és mindenki találkozik vele nap, mint nap.
Végül, miért zavar az téged, ha kiröhöglek. Engem ez egyáltalán nem zavar. Tudod! A disznótor.


2012.július.8th. at 11:12 (KL)

Tudom, saját objektivitásod szerepe annyira fontos a számodra, hogy bármit írok is neked, megfordul az olvasó szűrődön. Ezért nem megy át például, hogy emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”, erre meg az “őszinte valóságra”, “tiszta fejre” való hivatkozás egyszerű önbecsapás. Talán én is tudok valamit a racionalitásról: az egész életemet számítógépek programozásával töltöm. És tudom, hogy embernek ahhoz, amiről beszélsz, SEMMI köze. Még neked sem. Ahogy nekem sem.

Pár mondattal később már ugyanezt deklarálod lehetetlennek, és előrántod a “legjobb megközelítést”, ami ugyanakkora ostobaság (csak kis önkritikus csokoládéöntettel, de így sem finom): ha nem tudod az objektív választ, honnan tudnád, milyen messze vagy tőle? Szerintem ez nevetséges, de mivel komolyan mondod, inkább szánalmas.

Természetesen megvan a saját definícióm a szeretetre, amely azonban benne van az Újszövetségben, a Bhagavad Gítában, Lao-ce elmélkedéseiben. Az egészben (vagy pontosabban: az olvasóra gyakorolt hatásban) és nem egy-egy mondatban – vagyis ha néhány szóvá faragom, a lényegét veszítem el. Én is inkább megélni igyekszem, meg könyvet írtam arról, hogyan jelenik meg és hogyan lehet használni annak érdekében, hogy túléljük, mind, együtt ezt a mostani időszakot.

A villogó intelligencia mögött pedig bőven elfér egy kiábrándult, a saját életével csak az agyalás szűrőjén azonosulni képes ember, akit külső erő ebből a helyzetéből ki nem mozdíthat, hiszen minden alternatív megközelítést hadüzenetként értelmez. Csak példaként az indító bejegyzés: “Vigyázz, kész, rajt! Lehet támadni.” Pff… EZ nem kérdés és nem kíváncsiság – értelmetlen kukorékolás csupán, bár legalább őszinte.

Téged mindez nem érdekel, ami engem nem zavar, ahogy a rólam kialakított változatos véleményed sem, csak feleslegesnek tartom az időnket erre fecsérelni. Az első hozzászólásom is a téma választás miatt, a jegyzőkönyv kedvéért történt, és nem azért, hogy “megváltoztassalak” – ugyanis pontosan itt a magja annak ar orbitális gondolkodási hibának, amelynek általad elfogadott, általam pedig elfogadhatatlannak tartott egyenes következménye az emberi civilizáció összeomlása.

De nem folytatom, hiszen tudod: “a szekér…”


2012.július.8th. at 13:13 (Tibor bá)

Ha egyszerűbben és rövidebben fogalmaznál, akkor talán megértenélek. De őszintén, fogalmam sincs mit akarsz mondani. Aki ért téged, az – szerintem – azt érti, amit érteni akar. Olyan vagy, mint egy Jancsó film. Értelmesnek tűnő mondatok össze vannak ragasztva, és mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Ezt persze nem érted, akkor néhány példa:
1) “Saját objektívitásod” = Ilyen nincs. Van objektívitás, és lehet valaki objektív. De “saját”?
2) “emberként nem láthatunk SEMMIT” = Miért, megvakultunk? Mivel emberek vagyunk, mindent emberként teszünk. Mi baj van a látásunkkal, és főleg, mi lenne rá a bizonyítékod? csak úgy kijelented, és nekem seggre kell tőle esnem, mert milyen mély meglátás?
3) “A villogó intelligencia mögött pedig bőven elfér egy kiábrándult, a saját életével csak az agyalás szűrőjén azonosulni képes ember,” = Ez azt jelentené, hogy kiábrándult lennék? Miből ábrándultam ki? Ugyan! csak az ábrándulhat ki, akinek voltak elvárásai. Nekem nem voltak. Az éldetet mindig is elfogadtam úgy, ahogy van, mert ennél okosabbat nem lehet tenni. Ugyanis az életet nem lehet megváltoztatni. Nem tudok azonosulni a saját életemmel? Azt se tudom, hogyan kell azonosulni az életemmel. Mi a fenét jelent? Nem vagyok megelégedve vele? Már hogyne lennék. Az én évfolyamom 70 százaláka már a sírban van. A maradék bambán bámul magaelé, és beapritja a zsemlét a tejeskávéba, aztán fél napon át örül, hogy már meg volt a mindennapi szarás. Én meg büszkén hirdetem, hogy az ország legidősebb bloggere vagyok. Loránd! Nézz körül, mielőtt írsz.


2012.július.8th. at 15:34 (KL)

A számomra lehetséges mértékig egyetértek veled. Ha egyszer külső szemlélőként képes leszel olvasni a saját mondataidat, biztosan fel fog tűnni a korábban említett “beviteli szűrő” működése. Például úgy idézed a mondataimat, hogy ezáltal(!) értelmüket veszítsék… vagyis: te nem érted meg azt, amit nem akarsz megérteni

Mutatom, oké?

1: “saját objektivitásod” – nem érted. Mit írtam én? “Saját objektivitásod szerepe”: vagyis úgy igyekszel feltüntetni magad a tükör és mások számára, mint aki objektív szemlélő (aminek azonnal ellent is mondasz, hiszen sejted, hogy ez magas labda, le is csapom rögtön).

2: “emberként nem láthatunk SEMMIT” – nem érted, vaknak nézem talán az embereket? Khmm, mit is írok? “Emberként nem láthatunk SEMMIT a “maga realitásában”…”. Tényleg nem érthető, hogy nem a látással van baj, hanem annak eleve korlátozott voltával?

3: PONTOSAN! Ez a mondat: “az életet nem lehet megváltoztatni” a szótáramban a kiábrándultság, megtörtség definíciója. Mit mondok helyette? Nem fogod szeretni, így hangzik:

“Uram, adj békét annak elfogadására, amin nem változtathatok,
bátorságot, hogy megváltoztassam amit megváltoztathatok,
és bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt egymástól!”

Íme, pontosan ennyi a világaink közötti különbség. Ezért szól azonos kiinduló feltételek mellett (mert talán azt már hajlandó vagy elfogadni, hogy nem fogom be a saját szememet és tisztában vagyok a körülményekkel és esélyekkel) az enyém feladatokról, felelősségről, tervekről, reményről, hitről, szeretetről – a tiéd pedig beletörődésről, magyarázkodásról és egérutakról. Bocs, de az “úgyis odalesz az emberiség 90%-a”, “mentsük a menthetőt”, “olyan szar lesz nektek, hogy el sem tudjátok képzelni” témákat csak így tudom összefoglalni, ha nem is hangzik túl szépen.

—

Teljesen tisztában vagyok szellemi fittségeddel, elismerésre méltóan vívsz még egy olyan megszállott szemében is, mint én. Remélem egyszer leszek olyan idős, mint te, és akkor is úgy fog majd az agyam (bár remélem, nem leszek büszke, erre sem).

Ez viszont nem jelenti azt, hogy kiemelkedő képességeiddel automatikusan jó ügyet védenél.

Hiszem, hogy sokkal több van benned, és ha egyszer nem velem szembe, hanem saját kliséid felé fordítanád (mondjuk a kérdéseim mentén) ezt a frissességet, érdekes dolgok történhetnének. Ez részemről nem “elvárás”, mert egyrészt tiszteletben tartom a szabadságodat amellyel saját világképedet megválasztod, másrészt nyilván lehet, hogy igazad van és valóban csak egy holdvilágfaló álmodozó vagyok. Ettől még néha kedvem támad futni egy edzőkört veled. Szórakoztatóbb, mint amit csinálnom kell ebben a pillanatban.


Erre a bejegyzésre már nem született válasz, mintha nem is írtam volna (egy lépésre vagyok a halhatatlanságtól: hallhatatlan vagyok :-) ) - nyilván kötözködésként értelmezhető mindenki számára, aki "nem érti". A legszebb mégis a befejezés:


Pákozdi Csaba Says:
2012.július.9th. at 09:01

Elég nyamvadt, vérszegény hozzászóláscsokor gyűlt össze, nem hiszem hogy ezektől bárki okosabb lenne.
Negyvenvalahány semmitmondás.

Jani Says:
2012.július.9th. at 09:26

Örülök, hogy neked is (és most nekem is) sikerült egy szép semmit hozzáadnod.

Dorka Says:
2012.július.9th. at 09:44

És már 48! Tibor bá’ pedig a tavalyi türelmetlenséghez képest a mediterrán melegben megpróbálhatja bosszankodás nélkül élvezni egy magát értelmesnek mondó közösség üres locsifecsijét élvezni:)
Ősszel okosabbak leszünk,ígérem.



Számomra kapcsolódónak tűnik egy ma hajnali, igen erős álmom. 
Egy barlangban voltunk sokan felfedezőként, amikor feltűnt, hogy a lefelé vezető lépcsőn folyik be a víz. Igen rossz érzésem támadt, kiabáltam, hogy menjünk ki, de mindenki nagyon elfoglalt volt... Én másztam kifelé, a bejárat már nagyon szűk, agyagos lyuk volt, ástam magam keresztül és kiabáltam, meg nyújtottam a kezem lefelé. Aztán kijöttem, és az alagút beszakadt mögöttem. 
Semmi rossz érzés nem maradt bennem. Mert van a Darwin díj, amit annak bizonyításáért adnak, hogy az ostobaság ma is lehet szelekciós tényező - de van a Darwin Extra, ami azért nyerhető, ha valaki együtt pusztul olyanokkal, akik túl ostobák ahhoz, hogy felfogják a helyzetüket és megmentsék magukat. Csak például a srác, aki nem képes értelmezni az aktivitás mértékegységét, de véleménye, az van...

2012. június 30., szombat

Hitvallás következik...


184, jancsika: Akkor elárulok egy "titkot" a hittel kapcsolatban.

A hit az én definícióm szerint a "nem tudott" tényezők gyűjteménye, vagyis azon dolgok, amelyekről nem szerezhetek megbízható bizonyítékot, vagy levezetése során nem támaszkodhatok teljes mértékben ellenőrizhető logikai következtetésekre. Ez az a területe a gondolkodásomnak, ahol a megállapításokért: azok tartalmáért, kapcsolataiért, tudatos és tudat alatti gondolkodásomra, ezen keresztül döntéseimre, életemre és mások életére gyakorolt hatásáért ÉN vagyok a felelős.

A "hívő ember" definíciója számomra nem más, minthogy ezt FELISMERI, és felelősséggel kezeli.

A "nem hívő" csak annyiban más, hogy nem látja be: igen szűk az a tartomány, ahol valóban megbízható adataink és következtető képességünk van - a babonás pedig egy valamilyen könyvben rögzített tudás-illúzióval pótolja ezt a hiányt. Mindkettő egyaránt illúzióval fedi el azt a tényt, hogy ember számára nincs abszolút ismeret és objektív gondolkodás - van viszont korlátos és bizonytalan lét-idő.

Szó nincs arról, hogy én "még mindig hinnék a kiútban", dehogy!

Racionális elemzés szerint az esélye gyakorlatilag nulla - ahogy egyébként a nem irányított összeomlásé is, és ebben igazat adok Armának: ehhez az kellene, hogy a valódi irányítók hülyék legyenek. Szerintem nem azok, így a legnagyobb esélyt egy tömegpánik után bevezetett isten-királyságnak adom. Na és?

A kétségbeesésen határán ki-be járok mostanában is, de a "még mindig hitem" nem csodavárás, hanem tudatos döntés, amely így hangzik (elnézést a stílusért, de ide ez passzol)

EBBŐL AMÍG BÍROM, NEM ENGEDEK, MERT SZERINTEM EMBERKÉNT ÉLNI CSAK ÍGY ÉRDEMES!

---

183, Arma: "Sose dicsekedtem a spanyolviasz feltalálásával, de pár dolgot mégis sikerült hozzátennem. Először is te mit tettél hozzá mihez?
Én kimutattam pl., hogy a Velszi bárdok valójában Kont új ruhában. Kimutattam pár Petőfi vers eredeti, nyugati sátánista, kabbalista forrását, amit tudtommal előttem más nem. És pár dolgot még tervezek hozzátenni saját kútfőből..."

Ugyan minek hivatkozzam NEKED bármire, amikor arra nem vagy képes rájönni, hogy a nevem egy link?

Rákattintasz, találsz két könyvet, baromi hosszú saját blogot, film fordításokat, és egy olyan informatikai rendszer tervét és forráskódjait, amiben jó eséllyel a kérdő mondatokat sem fogod megérteni... de persze nem is kell, ha nem vagy profi rendszertervező. Mindez nem arról szól, hogy ötszáz évvel ezelőtt ki volt SZERINTED zsidó meg szabadkőműves, hanem hogy valójában miért ilyen a világ és mit tehetünk érte.

Továbbá... KÖPÖK RÁ, hogy mit látsz TE bele a Velszi bárdokba! Ez volt az EGYETLEN vers, amit középiskolában azért tanultam meg, mert a gyomromban éreztem minden egyes szavát, és ma is képtelen vagyok akár megnézni Sinkovits Imrétől úgy, hogy ne lábadjon könnybe a szemem.







Ez az én GERINCEM, ezek azok a sémák, amikkel való azonosulás a lényem része, és ha az ezzel való pöcsölésre vagy büszke, akkor egyél békát!

Talán álságosnak tűnik ez itt, de nem személyedben bántani vagy sértegetni akarlak, nyilván jó okod van arra, ahogyan gondolkodsz - viszont ez (szerintem) egy kezelésre szoruló fertőző betegség, amelytől szeretném távol tartani magam.
Még egyszer: NEM az a baj, "amit" mondasz, hanem az alapvető következtetési, strukturális, fogalmi hibák és összemosások, amikkel SEGÍTSÉGÉRE vagy azoknak, akik ellen ágálsz - és akik ellenében az én esélyeimet is nullázza az általad keltett ricsaj: a hallgató emberekben növelt feszültség, felületesség, értetlenkedés.

Ugye megértetted?
Mert ehhez a szöveghez is elég sokat kellett törölnöm, hogy a fiaim előtt is vállalható legyen, ha ismételnem kéne, az már durva lenne.

[Beszúrás: a válasz így hangzott:

2012.július.3rd. at 08:51
Loránd, én nem kattintok a linkedre, mert még a hozzászólásaidat is büntetés lenne végigolvasni, nem is teszem…  Legyél boldog a Sinkovitsoddal, aki 56-os versmonólánykodását igyekezett azonnal jóvátenni, már 57-ben készült filmben pufajkást játszott, visszanyalta magát. A tudás nem mindenkinek való, neked jobban passzol a vakhit.]



2012.július.2nd. at 05:39

190, Attila: "... A “rend” teremtése a politkusok, közgazdászok, pénzügyesek, mésiamogulok dolga. A tömeg az ő által felállított paraméterek és korlátok szerint reagál.
Nem az a baj, hogy a zsidók vezetik a világot, hanem az hogy rosszul..."

Nem!

Ez a személyes felelősséget másokra kenő, aztán rájuk panaszkodó, mögéjük bújó hozzáállás, amelynek “éle” és természetszerű következménye az Arma-féle (vagy az általad most leírt) meddő bűnbak-keresés.

Az én kérdésem az ÉN rendem, amelyért ÉN vagyok egy személyben felelős és amely RÁM vonatkozik – és amelyet megváltoztatni képes vagyok (bár nem könnyű).
Képes vagyok-e megtalálni a saját motivációimat, a saját rendemet, SZERemet, amely engem (és nem egy önmagam számára kitalált mesefigurát!) a körülöttem élő (valódi) emberek, a körülöttem létező (és nem az elképzeléseim szerint forgó, általam teljességében SOHA meg nem ismerhető) világ rendjébe pozitív, alkotó elemként beköt? Lásd például itt!

Sokáig tartott, amíg az én durván “szőröző” gondolkodásom számára elfogadható módon levezettem, MIÉRT dobjuk el magunktól ezt a felelősséget, és miért nyerte meg a motivációs rendszerek evolúciós harcát pont a monetáris irányító rendszer, amely LEHETETLENNÉ teszi a “jó vezetés” kialakítását. Következésképpen ÉRTELMETLEN a vezetőket hibáztatni! Természetesen van személyes felelősségük, de kirúgásuk után törvényszerűen következik ugyanolyan vagy még rosszabb balfék. Mindebben nincs semmi varázslat, gonosz szándék, stb. – egyszerű, és szerintem zárt logikai sorokról beszélek, amiket viszont szinte lehetetlen elfogadni, mert a személyiség önvédelmi reflexeit támadják.

Elfogadom, hogy nincs türelmed ennek leírását elolvasni – de nézd el nekem, hogy nincs türelmem (egyébként sokadszor, és mindeddig minden egyes esetben eredménytelenül) elismételni. A kulcspontokat itt is felsoroltam, a többi sincs messzebb három kattintásnál.

Zsidóztam!

Mert ugyanakkor vannak szavak és gondolatok, amelyeket hallgatóságtól és hangulattól függetlenül, bárhol és bármikor ki kell mondani.


2012.június.29th. at 12:16

134 Hochstein, 141 Dorka:
Csak nem tudom magamban tartani, annyira stimmel a történetetek arra, amit anno a Hajnalvilág 79-81 oldalán leírtam.
Arma, menj el egy neked tetsző templomba vagy szertartásra, és éld át a saját gondolatvilágodnak megfelelően, de ugyanezt az élményt – mert az a lényeg, nem a zászlók, gondolkodási sablonok, nevek, dallamok és főzési praktikák.


2012.június.29th. at 13:26

162-163 Arma:
Nekem úgy tűnik, te valamilyen lánglelkű igazsághirdetőnek és feltárónak éled meg önmagad. Kívülről nézve viszont csak egy elcsépelt frázisokkal szaladgáló gyújtogatónak tűnsz, akinek halvány fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki valódi élő emberekben a meglehetősen szelektíven előbányászott és abszolút egyoldalúan értelmezett adathalmaz. Meglátásom szerint EZ az, ami “öl, butít és nyomorba dönt”, nem a definiálatlan és légből előrángatott “zsidó identitás” – továbbá a legjobb eszköz azok kezében, akik ellen kikelsz.
Erről nyilván nem tudlak, nem is akarlak meggyőzni, csak a jegyzőkönyv kedvéért leírtam. Már itt se vagyok…
Shalom!


2012.június.29th. at 13:58

164 Dorka: Számomra ez a két történet is több “szép gondolatnál”.

Én programozó vagyok, számomra a világ erőforrások, motivációs struktúrák, és az általuk mozgatott szereplők hálózata – ezek pedig az én szememben működési folyamatok, okok és következmények matematikai pontosságú leírásai. Ahogy belemegyek a részletekbe, nem a mese és a valóság közötti határvonal élesedik – éppen ellenkezőleg, a kép finomságai csak még pontosabban világítanak rá a külvilág folyamataira.

Ezek itt halálpontos figyelmeztető táblák, csak mi tekintjük őket díszítésnek – mert nincs türelmünk elolvasni és komolyan venni őket. HA nem töröljük le, AKKOR elpusztulunk, ennyire egyszerű. Azt kapjuk, amit érdemlünk. “Materialista nyelven”: ha nem olvasod el a használati utasítást, vagy úgy használsz egy eszközt, hogy nem értetted meg, akkor ne reklamálj…


2012.június.29th. at 14:24

168, Attila
Akkor miért van az, hogy minden szövegétől az alábbi reakcióim vannak:
– ásítozás: triviális dolgokat feszeget
– ásítozás: ÉRDEKTELEN számomra, a jelen pillanatban, a mai nap meghozandó döntések során
– vérnyomás emelkedés: egyoldalú, undorító propaganda, semmivel nem jobb, mint ugyanennek az ellentéte vagy az egésznek az elhallgatása.

Na jó, inkább egyenesben. Arma Uram!

Te minden idődet azzal töltöd, hogy a fekete pöttyöket keresed, és diadalmasan kiabálsz: itt is fekete, ott is fekete, mindenütt fekete! NA ÉS???

Aki a sárgát utálja, azt találja meg mindenhol, aki a zöldet, az meg azt. Pont olyan vagy, mint mondjuk egy magyar-gyűlölő román – csak SZERINTED neked van igazad. Amiben ő is pontosan ugyanígy gondolkodik: SZERINTE neki van igaza, és a román/szlovák/… történelmet a magyarok áskálódása tette rosszá. Ő ugyanolyan listát vagdalhat a fejedhez, mint te az övéhez, és semmire nem mentek azzal, hogy egymás forrásait hiteltelennek, feltételezéseit alaptalannak deklaráljátok. Érted?

NEM ez a kérdés, hanem az, hogy a jelen eszközökkel, a jelen társadalommal, a jelen pillanatban hogyan tudunk kimászni abból a trutymóból, amiben vagyunk. Nem érdekel, hogy Rócsild SZERINTED mit csinál és mit akar. Nem érdekel, hogy az itt SZERINTEM összehasonlíthatatlanul magasabb erkölcsi színvonalon nyilatkozó (a trágárság pedig ennyi egysíkú darálással szemben belőlem hamarabb jönne ki, mint belőlük) zsidó vallású/identitású/… beszélgetőtársaid SZERINTED látens vadállatok. Amit csinálsz, az téged tesz kétoldalú kommunikációra képtelenül ordibáló, nyílt rombolóvá! Már csak praktikus okokból, prioritási alapon először téged kéne lehiggasztani valahogy, aztán UTÁNA kihámozni azt a részt a mondanivalódból, ami használható konstruktív gondolkodásra.

Attila, ajánlott témák? Például tessék:
– a pénzrendszer MINDEN feltételezett rossz szándéktól függetlenül önjáró és önpusztító egy zárt rendszerben, amilyen mára az emberi társadalom lett;
– az életminőségünk FÜGGETLEN a mára agyunkba taposott igényhalmaz túlnyomó részétől, amelynek nevében viszont kinyírjuk a velünk egy időben de “rosszabb helyen” – illetve az egy generációval utánunk jövő teljes emberiség nagy részét;
…

Szerintem túlélhetnénk ezt a katyvaszt – csak sajnos, az Arma-féle (mindenféle színű és elfogultságú) kiabálás közepette el sem tudjuk képzelni, hogy a “dobozon kívüli gondolkodás” nem csak “gonosz háttérmunkások leleplezését és memetikus bűnbakkeresést” jelenthet, hanem értelmes és megoldás-orientált tervezést is.

Uff. Mára elég belőlem.


2012.június.29th. at 17:19

172, Attila
… és nem tűnik fel, hogy elég folyékonyan beszélem a kabbala / tibeti / keresztény / Zen-buddhista / … “lingót” is, mert elég ideje foglalkozom velük ahhoz hogy tapasztalatból tudjam: passzolnak?

Továbbá IGEN, neurológiai, pszichológiai szempontból bizony meglehetősen meghatározott és megismerhető szabályokat követünk – kérdés, hogy van-e merszünk ezt tényleg végiggondolni. Mondjuk nem tudom, tudod-e, hogy MRI vizsgálatok szerint az agyunk a döntéseket AZELŐTT hozza meg, hogy tudatosulnának A képernyőn már régen látszik az aktivitás változása – aztán kitaláljuk, hogy miért döntöttünk úgy…

Arról meg nem tehetek, hogy nálam az agyműködést helyettesítő zsidó (cigány, balos, jobbos, libsi, kazár, piréz, gonoszbankos, …) mantrázás még a “máz vakarászás” szintjét sem éri el. Arma sem tesz hozzá SEMMIT saját kútfőből, mindent olvasott valahol – ergo, korábban is ugyanezt nyomták a hozzá(tok) hasonlók ezerrel, és pontosan ott tartunk, ahol vagyunk!
Most mi újat is kellene elérni azáltal, hogy berreg tovább az imamalom?

Amit viszont én kérdeztem, no arról keveset beszélünk, mert az tényleg nem divat. Mondok még kettőt. A halál tudatának feldolgozatlansága miatt tesszük tönkre ezt a világot, és amíg ezt a problémát egyénileg, ki-ki magában fel nem tudja dolgozni, addig nincs semmi esélyünk a társadalmi szintű túlélésre. A másik: emiatt a tisztán intellektuális gondolkodás reménytelen zsákutca, a tudatos gondolkodás önvédelmi reflexei egy ponton túl nem engedik helyesen, a logika törvényei szerint működni. Számtalan párbeszédben tapasztaltam meg ennek a szűrőnek a tényleg gépies, automatikus bekapcsolódását (egyebek mellett itt is). Következésképpen a hit és a tudás NEM ellentétesek, éppen ellenkezőleg: egy bizonyos szint felett elengedhetetlen kiegészítői egymásnak. Kár hogy folyamatosan “versenynek” próbálják ezt beállítani mindazok, akik előbbin babonát, utóbbin pedig tudálékosságot értenek.

Nem várom el, hogy most ez le is essen, de addig szeretnék eljutni, hogy a totálisan légből kapott zsigeri hárításod számodra is egy kicsit nevetséges legyen. Te még ráérsz. Én már nem.

173, Arma
Ha én olyan gonosz zsidó lennék, amilyennek te az összeset képzeled, pont arról gondoskodnék, hogy elég érzelemtől fűtött “örök igazmondó felvilágosító hős” (remélem így elfogadod, hogy rólad beszélek) MOSSON ÖSSZE engem (faji vagy “identitás”-alapon) százezernyi békés, egyszerűen csak elfogadható emberi életre, gondolkodási és vallási szabadságra, biztonságra vágyó emberrel.

KÖSZÖNNÉM neked, Arma, hogy lehetővé teszed számomra mindazon szörnyűségek végrehajtását az ÁLTALAD keltett zavarosban, amit egyébként nem tudnék megtenni. És BOSSZANTANÁLAK ezerrel gumicsontokkal, rávennélek, hogy egy egészséges nemzeti öntudatot telepakolj kukacokkal, hogy azt érezzék sokan: MINDENHOL, ÖRÖKKÉ az én kezem munkál, és TEHETETLENEK ellenem.

Ez az, Arma! Még szidj, Arma! Találj meg engem itt is, ott is, Arma, gyerünk, gyerünk! Még mindig van valakiben gerinc, amit el akarok töretni VELED, még mindig vannak, akik EMBERNEK látják és különböző véleményük, vallásuk, gondolkodásuk dacára TISZTELIK egymást! Nehogy már!

No, én ezt nevezem kontraproduktívnak. Így már érted?


2012.június.29th. at 17:42

171, Attila
Höhö, ezt most vettem észre. Hát igen.

Én nem mondtam egyetlen felhasználónak sem, hogy RTFM, mert az az interfész ROSSZ, ami nem intuitív – ha nem érti, jó eséllyel ÉN hibáztam! Jobsék ezzel az egyetlen felfedezéssel keresik gennyesre magukat, mert az a csóka kivágta akármilyen emberét, ha ilyen minőségű megoldást adott.

Én pedig dupla szolga voltam az idő nagy részében, mert a többiek alá toltam keretet. Képes vagyok ötször újraírni a saját kódomat csak azért, mert nem értem, amikor pár hónap múltán újraolvasom. És képes voltam leugatni a kollégáimat, amikor “ötletekkel” jöttek – ugyanis a felhasználót NEM a kedves programozó kreativitása érdekli, hanem az, hogy ha egy rendszerre ránéz, akkor a tizedik felületet már gondolkodás nélkül tudja használni, mert minden ugyanott van és ugyanúgy működik, csak akkor figyelmeztet, ha tényleg figyelni kell, stb.

Így is lehet, bár tényleg nem divat. Biztos nem sikerült tökéletesen. De biztos, hogy sokkal jobb lett, mintha az RTFM-et mantráztam volna. A kézikönyv ugyanis NEKEM, a PROGRAMOZÓNAK szól, és tervezés közben kell megírnom, mert így magyarázom el magamnak, hogy mit akar tőlem a felhasználó…

Amit ma magam körül látok, én is informatikai kőkorszaknak nevezem, és pontosan tudom, hogy miért ilyen. Kicsi vagyok, székre állok, és amit tudok, megteszek ellene.


2012.június.30th. at 07:07

179, melike00: Hát, ha az a stílus, empátia és megértő képesség “fent” van, amit Arma sugároz, akkor köszönöm, nem kérek belőle. 

Összefoglalom a problémámat.

Az Arma által közreadott információkkal NEM vitatkozom. Hozzáteszem: elfogultnak és szelektívnek tartom amit továbbít, ettől függetlenül mondjuk 80%-ban helyes, ami igen jó arány. Viszont őrületesen szelektív és a kontextusból kiragadó módon keres, ezért egy adott területről elérhető információnak mondjuk 5%-át dolgozza fel egyáltalán, mert számára nem érdekes, amiben nincs zsidó összeesküvés, vagy urambocsá kiderül, hogy zsidók hasznára IS vannak annak a közegnek, amiben élnek. (Ez tipikus emberi gondolkodási hiba egyébként, például ugyanígy avatkozunk be ökológiai rendszerekbe egy konkrét igény mentén, aztán csak bámulunk a “mellékhatásokon”.) Ettől lesz végletesen egyoldalú az egész kárálás, és ezért szimpatikusabb számomra az itt ennek dacára türelemmel, értékes emberként nyilatkozó zsidók szövege, mint az övé.

Megértem, hogy levegőnek néz, mert nem tud velem mit kezdeni: NEM vagyok zsidó, a körei által róluk feltételezett “identitáshoz” semmi közöm (minden időmet annak ellenében használom, lehet ellenőrizni) – ahogy meggyőződésem szerint a zsidók TÚLNYOMÓ többségének SEM! Mégis elhatárolódom a tevékenységétől. És ez rendben is van, ugyanis én most szokásomtól teljesen idegen módon nem vele vitatkozom (értelmetlennek tartom), hanem ELLENE kampányolok, a “többieknek” beszélek.

Csak öt perc valódi figyelmet kérek!

Az, hogy ma ilyen politikai vezetésünk van, NEM az “elit” kizárólagos felelőssége, hanem MINDANNYIUNK SZÉGYENE: hogy ez az ordenáré banda volt képes kiemelkedni közülünk és évtizedeken át minket egymás ellen uszítva fennmaradni a nyakunkon (színektől, logóktól és marketing rizsától függetlenül).

Ugyanilyen szégyen számomra, hogy Arma uszító szövege magukat intelligensnek deklaráló emberek között egyáltalán témává emelkedhet, és egyetértő hümmögés kísérheti.

Még egyszer: NEM elhallgatni vagy elhallgattatni akarom azt, amit darál – de jó lenne, ha éber tudattal sikerülne felfogni a következőket:

Az a baj, hogy Arma gondolkodása logikai téren az óvodás szintet sem üti meg. Emlékeztek ti is a színes, lyukas/teli, kicsi/nagy síkidomokra, ugye? Arma a kicsi lyukas piros háromszög tulajdonságait vetíti ki MINDEN piros síkidomra, figyelmen kívül hagyva két “apróságot”: számtalan “piros” síkidom láthatóan és bizonyítottan NEM kicsi lyukas háromszög, illetve bosszantóan sok NEM piros, ám kicsi lyukas háromszög van.

A biztonság kedvéért lefordítom: az én ismereteim szerint elit szintű hatalommal párosult közösségromboló tevékenység NEM zsidó privilégium. Igen, mindenütt meg lehet találni, HA csak erre vagyunk kíváncsiak. Viszont a problémák oka – és így megoldásaik sem ebben az irányban vannak.

—

Az emberi civilizáció és gondolkodás lemoshatatlan szégyene (bár a fejlődés adott szintjének része), hogy faji, világnézeti alapon egymást megbélyegezzük, táborokba zárjuk, megkínozzuk, megöljük. Akár keresztes háborúként, reformációként, hutu-tuszi, hindu-keresztény-muzulmán, … címkék alatt követjük el. Így nem fogok vitázni arról, hogy a holokauszt volt-e, milyen volt, mennyi volt, stb.

Azt állítom: ha Arma szövegét ugyanez a hümmögés, bólogatás sokáig kíséri, LESZ következő!

És ezért nem ő a hibás, mert az ő “kérlelhetetlen, feltáró, igaz térítő” tevékenysége és hozzáállása szükségszerű része MINDEN társadalomnak, MINDEN ideológia mentén (pánszláv, óromán, ősi szlovák föld, … hogy csak a helyi folklórt emlegessem), így ha úgy tetszik, megtartásra érdemes néphagyomány.

A tűzvészt nem az eldobott gyufa okozza, hanem a rendetlenség, szerte hagyott szemét és az oltási szabályok, eszközök, rutin hiánya. Társadalmi tragédiák, válságok oka pedig a “tömeg”, a TI gondolkodásotok felületessége, rendetlensége, következetlensége – SZERtelensége és szeretetlensége. Enélkül az eldobott gyufa csupán felszedendő szemét, a harcos zsidóellenesség érdekes kultúrtörténeti jelenség és egy konkrét terület valóban részletes, megbecsülésre és elemzésre érdemes adatforrása.

RAJTUNK MÚLIK, mindannyiunk egyéni, személyes felelőssége, hogy mi lesz holnap, és ez nem játék.

Ennyit szerettem volna még hozzátenni.

2012. június 29., péntek

Mert ha nem...

fogadom meg a saját tanácsomat, akkor ilyen hülyeségeket irkálok - ahol megint nem a tartalommal van a gond, hanem a stílussal (személyes feszültséget adok át) és a közönséggel.

"Az esztelen lázadó törvényszerűen válik azok eszközévé, akik ellen lázad."

Jó, én írtam, de mikor tanulom már meg, hogy rám is igaz?



Tisztelt Hetesi Úr!

Munkája túl nagy ívű ahhoz, hogy megítéljem. Látom, hogy sok fontos szempontot elemzett, első átnézésre nem egészen értem a rendszert, amit helyettesítőnek szánt.

Őszintén szólva meg is lepődnék, ha így lenne, elvégre inkább húsz mit tíz év munka van benne, én pedig profi rendszertervező vagyok, amit nem várhatok el az olvasótól. Ugyanígy jártam Gyulai Ivánnal, Bogár Lászlóval, Molnár Gézával, környezetvédőkkel és különféle "kreatívokkal", fórumozókkal, ... ha egyáltalán válaszoltak.

Sajnos így sem vagyok képes megszabadulni attól a rögeszmémtől, hogy vészharangokat kongatni nem elég, sőt éppen hozzájárul a helyzet megoldhatatlanságához(!): növeli az elkeseredést és a fásultságot, a felelősségtől való szabadulás vágyát. Megoldásokhoz pedig csak az okok feltárása vezethet - ez pedig egy gyakorlatilag MINDEN területet érintő civilizációs válság esetén nyilván kicsit bonyolultabb, minthogy "első átnézésre" leessen.

Aztán meg az a baj vele, hogy bosszantóan egyszerű és végtelenül személyes problémává alakul.

Idő hiányában, sajnálattal: hzs

Sajnos, nekem sincs rá több időm.

Abban reménykedtem, hogy az Önhöz hasonló emberek, szervezetek figyelmét sikerül felkeltenem, és a hivatásos borongás helyett érdemi megoldáson lehet együtt dolgozni. Több mint egy év sikertelen próbálkozás után, amelyre minden időmet feltettem, és így minden anyagi tartalékunkat feléltük, azonnal állást és pénzt kell keresnem újra. Sajnos egy nemzetközi banknál nem jó ajánlólevél, amikor a sokadik interjú körben bemondom, hogy a pénzrendszert alapvetően hibásnak tartom... és attól sem leszek boldog, ha azért nem válaszolnak egy jelentkezésemre, mert "túl jó" az önéletrajzom.

Egyetemi emberként talán adja ki viccből valamilyen hallgatónak vagy szakdolgozónak - hátha jót tudnak derülni majd azon, hogyan szerette volna kétségbeesett erőfeszítéssel az önök deklarált feladatát önöknél jobban csinálni egy amatőr, egyedül... indulásnak mondjuk íme ez.

PS. Blogbejegyzését kérem módosítsa, válaszoltam

Megtörtént. Levelét köszönöm, a továbbiakban nem kívánok visszaélni a türelmével.

Sok sikert
Kedves Loránd



Az atomerőművek és a biztonság kérdésében úgy látszik feleslegesen futottunk köröket. Mivel nemrég mással is megtettem ugyanezt, ajánlom elolvasására ezt az összefoglalót...

Ami pedig a "tudományos előrejelzéseket" illeti, érdemes belekukkantani az alábbi videóba. Ha az angol nem megy, segítek: ha abiztonságosan leállított reaktort nem látják el külső áram betáplálással, vagy a másodlagos hűtőrendszert gázolajjal, akkor a mag leolvad. Ezt az első pár napban Fukushimának nevezik, ha később következik be, akkor talán nincs átolvadás - erre jelenleg nincs élő példa. És akkor még nem volt szó a "pihentető medencékről".

Az "előrejelzéseidet" szerintem az IAEA nevű marketing ügynökségen készítik... Idézet a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség küldetéséből, a honlapjukról: "The IAEA is the world's center of cooperation in the nuclear field. It was set up in 1957 as the world's "Atoms for Peace" organization within the United Nations family. The Agency works with its Member States and multiple partners worldwide to promote safe, secure and peaceful nuclear technologies."

...

A paksi bibi tanulságairól talán olvas és értelmez: KFKI jelentés (főleg a vége), az erőmű igazgatójának (gondolom utólagos) elemzése és következtetései. Nyilván szerinted ez nem mérvadó - de ki is vagy te?

Japán a baleset után az összes reaktorát leállította, most indul újra az első közülük - valahogy mégsem következett be a középkor, aminek vágyát egyébként csak te próbálod dühítő módon belemagyarázni a szavaimba.

Szerinted én rettegek - szerintem pedig te beszélsz befogott szemmel és fülekkel: "Nem süllyedünk, nem süllyedünk". Én hajót építe(né)k értelmes társakkal, de csak hozzád hasonló mindent túlkiabáló takarék-lángelméket találok, meg ordító lustaságot. Ehh...

A megértés és önálló gondolkodás szándékának hiányát nem tudom pótolni, eddig sem sikerült, nem is számítottam többre - csak a jegyzőkönyv kedvéért ugattam bele. Logoff.

...

Nem "várok", hanem üzemszerűen, napi szinten csinálok olyan dolgokat, amik hivatalosan "lehetetlenek".

Ha a személyes létfenntartási problémák miatt nem tehetem aközben, hogy (reményeim szerint) a többieknek is segítenék megúszni ezt a válságot (érdemes lenne megkérdezni a görögöket, mennyire érzik valóságosnak a "képzelt összeomlást" - és amikor a végül mégis bevállalt csődök mentén továbbterjed, a többiek), akkor azon feladatok megoldása közben, amikért pénzt adnak.

Hiszem, hogy ha így kell lennie, egyedül is képes leszek eljutni arra a pontra, ahol már nem lehet legyintéssel vagy el nem olvasással, meg nem értéssel lesöpörni az asztalról. Máshonnan nézve: azért vagyok még mindig egyedül, mert még nem oldottam meg a saját házi feladatomat - amiben persze nem segít az, hogy szerintem valós veszélyek miatt, szerintem értetlenkedő embereknek kiabálok.

Az bosszant, hogy nem tudom számodra érthetően elmondani: mindazon, amit itt leírsz, túl vagyok. Ezért leszek dühös, ami teljes mértékben kontraproduktív: éppen erősíti a falaidat, mert védekezned kell ellenem. Elnézést a személyeskedésért. Nem szokom meg és nem szököm sehová. Változtatok, amit tudok: mivel szavakkal itt sem megyek semmire, ezért tervekkel, forráskódokkal. Üdv.

2012. június 17., vasárnap

Speak only if it improves upon the silence

Értelmezésemben: csak akkor szólalj meg, ha az hasznosabb, mint a hallgatás. (M.K Gandhi) A hasznosság viszont kétoldalú: kell hozzá értékes tartalom, és az azt befogadó olvasó.

Talán túl sok időt töltöttem azzal, hogy a tartalmat kialakítsam és megfogalmazzam, talán túl távoli szempontokat és alapelveket tekintek kulcsfontosságúnak, ezért beszélek ugyan, de úgy látom, inkább kárt okozok vele, törésvonalakat mélyítek, elzárkózást növelek. Lásd például:

Lehet, hogy én olvastam mostanában túl sokat Antalffy Tibor és Kedves Loránd blogot, de szerintem kúrva nagy szarban vagyunk. A válságból csak egy komolyabb összeroggyanás után fogunk tudni csak kimászni.

"Én a legszívesebben KÖZÖS célokért dolgozom, nyűgnek tekintem az önfenntartást."
ez nagyon derék de MAGÁNÜGY


Vagyis nem lehetett megérteni, hogy ez itt nem az "én" blogom, hanem egy álomé, amely soha nem válik valóra, ha egyedül én veszem komolyan. Egy veszélyé, amely nem válhat valóra, mert ha megtörténik, akkor nincs "azután". A mindnyájunk otthonát jelentő ház recseg-ropog, omlik össze, nem elméletben, hanem gyakorlatban, nem sokára, hanem ebben a pillanatban. Az okát kell felfognunk, és valós értékekbe, egymásba kapaszkodnunk abban a pillanatban, amikor elkerülhetetlenül leroskad. Ha megtesszük, állva maradunk nélküle is, és felfogjuk végre: az egész mai monopoly-játék csupán egy állványzat, amelynek célja és értelme az utána következő rendszer létfeltételeinek megteremtése, és mivel ez létrejött, most össze kell dőlnie. Ha nem vagyunk képesek felismerni a tudatos közösségként elénk került lehetőséget, és azért személyesen, egyenként felelősséget vállalva cselekedni, akkor nincs sok esélyünk.

Én ennek elmondására, és benne a saját feladatom megvalósítására feltettem mindent: karriert, megtakarításokat, leendő állás lehetőségét, családi nyugalmat; megtettem mindent, ami erőmből kitelt, többet, mint amennyit befogadni bárkinek türelme volt - és vesztettem. Talán végre elég ennyi, és megszűnik az a belső késztetésem, hogy nyilvánosan bolondot csináljak magamból. Amit írtam, komolyan gondoltam, és itt hagyom - viszont belefáradtam a néma csendbe vagy értetlenségbe fulladó írásba. Remélem képes leszek rá, és teljes mértékben visszatérek ahhoz a területhez, ahol a logika nem "a másik görög izé a joghurton kívül"; ahol a szavak kizárólag a saját értelmükben használhatók, ahol a vélemények, elméletek objektív módon összevethetők, ellenőrizhetők - és a résztvevőknek szándékában és érdekében is áll ezt tenni. Programozóként, számítógéppel lehet így beszélni és haladni, alkotni, megoldani akár elsőre lehetetlennek tűnő feladatokat - társadalmi, gazdasági, politikai kérdésekben, emberrel képtelen voltam ezt elérni.
...
Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott.
A nap az égen lassan ballagott.
Messze lépcsős tornyai Ninivének
a hőtől ringatva emelkedének.
A szörnyü város mint zihálva roppant
eleven állat, nyúlt el a homokban.



Ugyanez részletesebben, egy válaszlevelemben:

A végéről kezdem. A Zeitgeist a jelenleg általam ismert kivételes "mozgalmak" egyike, amely helyes kérdéseket tesz fel - azonban nem teszi fel az összeset, és nem viszi el őket a végpontig, hanem megáll, és elkezd a fél-megismerés alapján sémákat kitalálni, ezekre "megoldásokat" építeni. A Vénusz Projekttel való "házasítása" számomra már akkor erőltetettnek tűnt, amikor megismertem az egész gondolatkört, feszegettem is egy darabig a témát a "magyar szakértőknek", sikertelenül. Nemrég, "meglepő módon" szétvált a két irányzat, akkor megint próbáltam kicsit beszélgetni erről, szintén sikertelenül.

A Hajnalvilág gondolat lényege az, hogy a jelen világ kérdéseit ebben a körben, hétköznapi fogalmakkal szükséges elvinni a legvégső pontokig, ahol (nem meglepő, de igen megdöbbentő módon) végtelen egyszerű válaszok rejtőznek. Számomra ez egyfajta megvilágosodást jelent, vagy másként fogalmazva: jelenlegi látásom szerint régen ezt hívták megvilágosodásnak. Képben olyan ez, hogy elindulunk "minden irányban" megoldásokat keresni, és amilyen messzire jutunk, annyira lesz "nagy" és összetett. Azonban ha nem állunk meg félúton, akkor egy ponton túl ismét közeledni kezdenek az ellentétes irányban indított keresések, majd végül újra egyetlen pontban találkoznak - ugyanis ami végtelen síknak tűnik, valójában egy gömb felszíne belülről, amely végül magába hajlik. Visszatekintve ez nem meglepő, hiszen az emberi létezés definíciója magában hordozza a végességet és végtelenséget egyaránt, a korlátos élettartam és megismerő képesség, illetve a döntési szabadság és összefonódó következmények végtelen száma formájában.

Ehhez azonban rendkívül precíz, gépies gondolkodásra van szükség - ennek képessége miatt vagyok programozó. Őszinte leszek. A szinkron hiányát abban érzem, hogy ezt a precizitást nem látom az írásodban. Jó szándékot igen, több síkot átfogó, analógiákra építő látást igen. Nem tudom egyértelműen követni a fonalakat, de úgy érzem, fogékony vagy a kapcsolatok, képek alapján történő következtetésre, erőt érzel az idegen, de kapcsolódónak tűnő gondolatok között. Ez nagyon jó! Viszont tapasztalatom szerint még nagyon sok idő, amíg ebből a jelen pillanatban és környezetben, személyesen általad megvalósítható, saját életprogram lesz.

Ugyanis az egész játék erről szól, nem arról, hogy másoknak mit tudunk "átadni". Megélésem szerint mindnyájan csavarok vagyunk egy hatalmas szerkezet egy-egy pontján: nekünk csak "jól kell tartani" ahhoz, hogy a többiek jobban tarthassanak. Hiába igaz, hogy mindnyájunknak "jól kell tartani" ahhoz, hogy a szerkezet rendben legyen, a csavarkulcs nem a mi kezünkben van - azt Istennek nevezzük, és hisszük róla, hogy mindenkin pont annyit húz, amennyit megszakadás nélkül húzhat. Ha jól bírom, teker rajtam, ha jól tartok, akkor a többieken a megszakadás veszélye nélkül húzhat megint egy kicsit. Szerintem legalábbis így megy ez. Mondom ezt én, aki pár évet eltöltöttem egy spirituális körben, alapítóként és egyfajta szellemi iránymutatóként. Aztán kiszálltam, mert egy ponton túl nem volt őszinte, amit csináltam, nem volt "saját életem", hiába éreztem "spirituális szinten" igaznak, amit mondtam, ha egyéni élet szinten megélt örömök, fájdalmak, csalódások nem voltak mögötte.

Szakmában is igaz ugyanez. Én amióta programozáson gondolkodom, UGYANAZT a dolgot csinálom: huszonöt éve, minden egyes feladatomban, újra és újra. Nincs "eget verő" különbség aközött, ahogy ma "kinéz", meg ahogy huszonöt éve "elképzeltem". De az is biztos, hogy ez a huszonöt év NEKEM kellett ahhoz, hogy az akkori álomból mára valódi forráskód legyen; még egy éve sem értettem volna azt a minimális eltérést, ami a mostani megoldást jóvá, bármi mást "majdnem jó", vagyis igen meggyőző, de hibás megközelítéssé teszi. Huszonöt éve is pontosan éreztem volna, hogy jó, amit most csinálok - de nem lettem volna képes megcsinálni, vagy meglátni a különbség lényegét más, hasonló megoldásokhoz képest.

A rossz hír. Minden kérdésedre válaszoltam már, és valószínűleg sok olyanra is, amit ezek után írnál. Viszont éppen most ütött meg az a gondolat, hogy megint "eleget beszéltem" - pont úgy, mint annak idején, a "spirituális köröm" végén. Szándékom szerint most egy időre újra csak programozó leszek, minden erőmet erre a területre fogom összpontosítani, mert végül itt kell áttörnöm, miután mostanra "megerősítettem a hídfőt" a többi területen. Ha tényleg jól látom, amit most látok, akkor elég ütős dolgot fogok letenni az asztalra, de mellé azt fogom tudni mondani: oké, lehet csodálkozni, de ez csak egy számítógépes rendszer, a lényeg nem itt van.

Szóval, nem tudok most sokat beszélgetni - de ha elfogadod ezt a kissé egyoldalú, vagy ha úgy tetszik, időben eltolt párbeszédet, ajánlom a könyveimet és a blogomat, ahol elég sok év párbeszédeinek másolatát olvashatod, lényegében minden számomra fontos témában. Talán hasznosabb és tömörebb is, mintha egyenként leveleznénk le őket - és számomra most mindenképpen ez a jobb megoldás. Ha komolyan gondolod, jegyezd fel mindig azokat a pontokat, ahol vitatkoznál, vagy nem érted, miért fontos, írd le a szempontjaidat, és csak úgy menj tovább, hátha válaszolok rá máshol.

Elnézést kérek ezért, és amikor újra "elérhető leszek", a blogomon jelezni fogom.

Üdv, és sok sikert :-)

2012. június 15., péntek

Duke's Choice Award registration


My registration to Oracle's Duke's Choice Award...


Company URL: http://dust-framework.org/

Company Name: Hajnalvilag Foundation

Company's Industry/Vertical: Networked systems in hybrid running environments

Your Name: Lorand Kedves

Your Title: software architect, founder

What is the name of your product/technology/innovation: Dust Framework

Please list the specific Java technologies and versions you are using in this entry: Java SE 6

Any other technologies:
Reusing elements of the Dust concept in quick evaluation projects in Windows 7: C# / WPF; iOS: Objective C / Cocoa

Provide a 500 word (or less) description of your product/technology/innovation:

Von Neumann's invention was to define a „generic computer” instead of solving all new tasks with custom machines. This fundamentally changed computer technology, although it seemed “less efficient”: introduced an intermediate layer between the hardware and the required service. However it allowed optimizing and miniaturizing the “generic hardware”, and separating the function implementation from it, thus raised computing to a completely new, previously invisible level.

The same problem exists for software: we do have generic software patterns, but no directly reusable implementations, so we re-implement roughly the same services for each task or at least each version of the runtime environment. The same applies to data: for example the Person type exists in thousands of incompatible definitions and runtime environments, in millions of applications.

Dust creates the basic terms of “generic software”, like defining the types themselves (in a self-contained manner, using entities of Type type), the life cycle of the data items (temporal and persistent entities), their separation from the business logic implementation (binds them at runtime), their communication (sends message entities through channels instead of direct calls), managing data streams (converting between character data and entities using language definitions), etc.

There are interesting findings along the way, like
 - instead of building class hierarchies, we can use flat, yet sometimes dependent aspect lists inside an entity instance. This allows adding new aspect to an already existing instance, persist it and use just like it was there when the entity was created;
 - by implementing the elements of the EBNF language definition, any language that can be described in EBNF, can be parsed and written by using the appropriate tree of these element instances. This means independence from storage format and also from platforms: you can define the format itself as a graph of EBNF element entities;
 - writing the parser in event-based approach revealed that what looks “backtrack” from one side is in fact a parallel event processing from the other;
 - analyzing “project and resource management” shows that it is the same as writing computer software codes and scheduled tasks - and with EBNF components, the actual code is just a serialized form of a graph of algorithm nodes...

These concepts are not limited to Java language, can also be used in other platforms after implementing the core components. In fact, I have just found that Objective C and various services of the Cocoa framework are very similar to Dust, but of course locked to the Apple environment.

The Dust Framework is the result of almost 20 years of programming experience, but is also a one-man show. It contains lots of documentations and some parallel, POC level implementations like the aspect-entity based type management (until the start of DustLab, where you can edit the aspects of entities on property sheets automatically generated by the Types of the aspect); the EBNF serializer; and also a 3-week C# test with an application structure in JSON. Now it is suspended due to financial reasons.


In addition to your nomination, are there any other ways in which Java technology is helping your company:


Working with Java in big data management systems gave me lots of experience with modular, plugin-based systems. Java frameworks like Spring or OSGI, features like reflection or AOP convinced me that I am on the right track.

The flexibility of Java, and the great Java community makes it very likely that the first implementation of DustLab (the designer environment of Dust, something like a UML tool but creating the actual Dust runtime configurations and sources) if I ever have the chance to make it, will also be Java.


Which partner did you use (if any) to help you with this project:

I must thank a lot to the enthusiasm of Randy Pausch.