Tegnap két érdekes dolog is történt velem.
Hatalmas segítséget kaptam egy barátomtól, aki rávilágított arra, mit "nem akarok" csinálni, így végre személyes megéléssé vált az, hogy saját döntésem és visszahúzódásom miatt nem lépek át egy küszöböt.
Utána mesteremet látogattam meg a kórházban. Jó másfél órát töltöttem ott, én lényegében annyit mondtam, hogy továbbra is világmegváltó terveim vannak - ő erre azt mondta, neki elég az a néhány ember, akinek segíteni szeretne, és hosszan mesélt különféle (lényegében hétköznapi) élményeiről. Miközben eljöttem tőle, a történet átfordult a fejemben. Ő mester, és pontosan annyit kaptam tőle, amennyit én beletettem a beszélgetésbe - másrészt, elkezdett forogni a fejemben a kérdés: Figyeltél arra, amit mondott?
Álmomban egy színházban voltam. Robin Williams (Pán Péter a Hook kapitányban) rendezte a darabot, de nagyon furcsa volt, mert mintha én játszottam volna Robin Williams szerepét, miközben ő igazgatta a dolgokat a színpadon, és számtalan szereplőt is eljátszott egyszerre.
Tudtam, hogy valamikor már játszottam ezt a szerepet, és megtanultam a szöveget is, de most teljesen bizonytalan voltam, a szövegkönyv egyáltalán nem volt a fejemben. A darab futott, a nézők látták, én úgy gondoltam, hogy akkor biztos még nincs baj, hiszen furcsa csönd lenne, ha már be kellett volna jönnöm.
Az idő telt, bennem pedig egyre nőtt a feszültség, hogy elrontok valamit. Végül vettem a bátorságot, és szóltam Robinnak, aki megjelent mellettem. Iszonyú nehéz volt, de kipréseltem magamból a vallomást: tudom, hogy létezik a szerep, és talán valamikor tudtam is, töredékekre emlékszem belőle - de most képtelen vagyok eljátszani. Nem tudom, mikor kell bejönnöm, nem tudom, kinek mit kell mondanom, az egész előadás szét fog esni miattam, óriási botrány lesz. Mit csináljak?
Robin hosszan rám nézett, és látta, hogy teljesen kétségbe vagyok esve, őszintén hajlandó vagyok bármire, hogy ezt a kínos helyzetet elkerüljem. Azt mondta: Végre!
Kézen fogott engem, szép lassan visszasétált a színpadra, levette a jelmezét. Ott meghajolt, bemutatott engem, és azt mondta: ennek a darabnak vége, mostantól velem kell beérni. Én zavarban voltam, de egyre erősebben éreztem, hogy igaza van. A színdarab jó és szórakoztató, de nem a lényeg, és olyan dolgok elmondásáért vagyok itt, amiket nem lehet szerepként eljátszani.
A történetben volt még egy csavar: rájöttem, hogy "ő" nincs. Én voltam és én vagyok csupán a színpadon, egész idő alatt.
Most azt hiszem, mindössze ennyi a megvilágosodás. Annak megélése, hogy nincs szerep.
Csak én magam vagyok, és én alakítom magam körül a történetet. Minél őszintébb, nyíltabb vagyok, annál pontosabban érthetem a körülöttem játszódó történetet, és annál több lehetőséget adok a mellettem állóknak arra, hogy közösen játsszunk. Sokáig segít az, hogy elképzelek egy forgatókönyvet, és eljátszom a szerepemet, viszont van egy pont, amin túl csak akkor lehet lépni, ha ráébredek, hogy ez is csak illúzió.
A következtetés durva. Az általam megálmodott "kiút" csak akkor működik, ha a mintaadó, szervező emberek megvilágosodottak.
Erről szól a játék.
2012. január 16., hétfő
2012. január 14., szombat
Politika, kultúra, nép...
Örülünk, Vincent? 2012.01.14. 05:48:25
@Vödör: ígéretes kérdéseket feszegetsz, de szerintem nem szerencsés, ha az elemzést összekevered a minősítéssel.
Én oda lyukadtam ki, hogy teljesen természetes és alapvető emberi igényünk van arra, hogy becsapjanak minket, ez pedig a reménytelenségből táplálkozik. "Ha nem tud gyógyítani, vigasztaljon!" Orbán Viktor a placebo piac guruja itt Magyarországon, mi, az istenadta nép választottuk, és ezért választottuk.
A probléma nyilván az, hogy a placebo nyugodt zombisereggé alakítja azokat, akik beveszik, és őrjöngésig dühíti azokat, akik nem. Az egyetlen megoldás az, hogy akik nem vették be a nyugigumit, hajlandóak egymással értelmes, konstruktív vitát folytatni a valódi gyógyulásról: egyáltalán mi a cél, milyen közép és hosszú távú eszközök képesek abban az irányban elmozdítani minket.
Sajnos annak, aki valóban gyógyítani akar, ismernie kell a betegséget is, az meg nem megy néhány kiáltvány elolvasásával, olyan dolgokon kell ép elmével átrágnia magát, mint mondjuk az www.nfft.hu/nfft_jelentes/ hosszú változata; nem hangulat és vágyak, hanem objektív gondolkodás által megítélni a benne foglaltakat, és kiutat keresni. Enélkül csak egy rivális placebo gyártó szintre jut (pl: "jó gazdasági szakemberek, szakértő kormány kell", ...) Tudtommal a görögöknél éppen a szakértő kormány alatt szakad be most újra a padló. Elkrták? Szerintem nem, csak a gyógyításhoz nem elég, amit tehetnek.
"jotunder", én is próbálkoztam gondolatébresztéssel néhány fórumon, mérsékelt sikerrel, ami szintén a fenti gondolatmenetet támasztja alá... Lásd: hajnalvilag.blogspot.com/search/label/eln%C3%B6k
Milla projekt - 2012.01.14. 06:32:29
@TrueY: "prímán megférnek az egymással ellentétes elképzelések is."
Ezt nem is vitatom. Viszont amikor cselekszünk, akkor ezeket a tőlünk telhető racionalitással, saját felelősségünk tudatában ÉRTÉKELNÜNK kell, aztán pedig a megfelelő időben, módon és önkontroll mellett CSELEKEDNI. Na ezt nem lehet egyszerre nyolc, egymást kioltó irányban. Illetve közösségi szinten lehet: pontosan ezt csináljuk, és ezért vagyunk bajban. Ismétlés: "Oszd meg és uralkodj"...
Erős, fókuszált közösségi cselekvés csak úgy jöhet létre, ha az EGYÉN mindezt hajlandó megtenni. A diktatúra által felülről vezérelt közösségi egység csak illúzió, ezt pontosan igazolta a jelenkor történelme: a "kemény" diktatúrák mind kiestek az élmezőnyből. Persze az sem véletlen, hogy ma a vezető szerep egy "puha" diktatúráé (Kína), de ebbe ne menjünk bele, számunkra ez nem opció.
Szóval, például te nem azt mondod, hogy X ilyen cikket ír, Y olyan cikket ír, és "ki tudja, mi az igaz?", hanem elolvasod mindegyiket, értékeled, utánanézel, gondolkodsz. Amikor megkérdezem, hogy az enyémmel ellentétes állításodat mire alapozod, akkor képes vagy retorikai szempontból helyes cáfolatot adni az én megközelítésem kritikus pontjaira, és ugyanígy védeni a sajátodat.
Az én határozott véleményem, minden tudásom, háttérismeretem, szakmai és emberi tapasztalatom alapján az, hogy az NFFT (és számos más forrás, ezt most csak a konkrét vita kedvéért választottam) "pesszimista" felvetései helytállóak. Következésképpen, bármit szeretnénk érdemben előre lépni, ezekre a problémákra megoldást KELL találnunk, ez a megoldandó feladat, a "szerintem nincs akkora gond" dünnyögés semmit nem segít, csak hátráltat.
Következmény továbbá, hogy hiába beszélek bárkinek, aki megijed a feladatok nagyságától: a megoldási javaslatig el se jutok, mert pánikban kiugrott az ablakon az első emeletnél - "most még csak a lábamat töröm, de ha feljebb megyünk..."
"Sólyom László zavaros hang érzés"... Senki nem gátol abban (ma még), hogy utánanézz a történéseknek, mit mondott, mit nyilatkozott az események során. Elgondolkozhatsz azon, mi jöhetett át anno a médián, amikor már megvolt a "leendő nyertes párt", vagy később. Azon, hogy mit tehet, mondhat egy politikai kultúrát tiszteletben tartó, magas pozíciójának kötelezettségeit ismerő ember egy kocsmai verekedésnek megfelelő médiabohózatban.
Aztán tessék retorikailag helyes módon cáfolni az állításomat: Dr. Sólyom László nem zavarodott meg a feladattól, mindent megtett, amit megtehetett, és az első alkalommal ki is rúgták érte. Ő a lehető legjobb jelölt.
"leköpős téma"
Újra a lényeg. NEM azt mondom, hogy létezik egy "mindenki kedvence" - talán ennyire hülyének nem tűnhetek.
Azt mondom, hogy olyan embereket kell kiemelnünk közösségi vezető pozíciókba, akiket szégyen pocskondiázni, aki mégis megteszi, saját tanulatlanságáról, ostobaságáról tesz tanúbizonyságot. Nem kell "szeretni" a vezetőt, nem kell drogos mosollyal bólogatni minden tettére, viszont hajlandónak kell lenni gondolkodni, és eljutni addig a pontig, hogy "basszus, az ő helyében én sem tudnám jobban csinálni." Ha viszont igen, akkor tessék ezt elmondani, megvitatni, meggyőzni a többieket valós érvekkel, korrekt vitában.
Na EZ lehetetlen a mai netokráciában, és ezt a gyengeséget képes kihasználni egy Orbán Viktor osztályú sérült lelkű vitabajnok. AZÉRT irányítja ma ő az országot, mert nem vagyunk képesek magas szinten gondolkodni, vitatkozni, felelősséget vállalni. Viszont hőstettnek tekintjük az álneveken történő "vicces" beszólogatásokat és alpári szájkaratét, "demokráciának" és követendő példának tartjuk a rejtőzködő fotelforradalmár böfögési szabadságát. Bocs.
És itt kell felgörgetni a lap tetejére, az "elnöki kiáltványomhoz".
2012. január 11., szerda
A Szent Grál...
2012.01.11. 15:29:02
@hungarisztan:
"no drama, please"
Részemről semmi dráma - nem csak neked szokatlan, hogy szó szerint értem azt, amit írok. "Megtisztel" bárki, aki érdemben válaszol, ha nem kapok választ, az azt jelenti, hogy "nem tisztelt meg vele". Most viszont igen, sőt, értő szándékkal utánaolvastál néhány dolognak, és ennek alapján formáltál önálló véleményt, amit őszintén elmondasz. Ritka kincs! Ismét szó szerint. :-)
"vezethet teljesen más eredményre ugyanannak a döntésnek a mérlegelése attól függően, hogy az egyén vagy a közösség szemszögéből nézzük. A fönti megállapítás kizárólag az egyén szemszögére érvényes."
A döntés mindig az egyénben születik meg, azonban mi képesek vagyunk az empátia varázslatára, bele tudjuk érezni magunkat a másik helyzetébe, így a közösség szempontjai képesek beleolvadni a saját döntéseinkbe. Továbbá, ha az egyén végre felfogja, hogy milyen hatalmas mértékben függ a körülötte lévő közösségtől, abszolút önző szempontokból fog a közösség számára előnyös döntéseket hozni... :-)
"a tehetetlenség érzése kihívásként inspirál"
Hát, nem igazán - pontosan ugyanúgy kétségbe ejt és dühít, mint téged. A mostani aktivitásom abból fakad, hogy végre elértem az örvény alját, és megbarátkoztam a saját tehetetlenségemmel. Ha úgyis mindegy, hogy mit csinálok, miért NE csinálnám azt, ami lehetetlennek tűnik, de legalább értelmét látom? :-)
Óriási ajándékokat kaptam a munkámban: többször volt alkalmam kitalálni, és utána megvalósítani "lehetetlen" dolgokat - bár közben voltak iszonyú kétségbeejtő időszakok is. Úgy is mondhatnám, állandóan a lehetetlent kísértem. Ha érdekel, itt a Szent Grál, épp ma hajnalban fejeztem be:hajnalvilag.hu/projects/dust/dustVezetoi.pdf
"emberek azért ölik egymást, mert más a bőrszínük, vallásuk vagy politikai preferenciájuk..."
Ez megint a felszín. Száz évvel ezelőtt nem volt különös, ha egy gyereket halálra vert az apja, úgyis elvitt a faluban kettőt a farkas, hármat a tél csak úgy. Őrületes indulatok feszülnek bennünk, és képesek vagyunk (főleg álnevek mögött és virtuálisan) ordítozni egymással - mégis hitetlenkedünk egy fentihez hasonló történet hallatán.
Sajnos azonban a viselkedésünket alapvetően (a logikus érvelésnél sokkal mélyebben) meghatározó mintakészletünk katasztrofálisan rossz állapotban van, mert az állandó versengésre ösztönző politikai-gazdasági rendszer termékeivel van tele: lövöldözős filmek, krimik, szappanoperák, celeb-hírek. Az lenne a csoda, ha ilyen alappal képesek lennénk értelmes viselkedésre - az pedig valódi csoda, hogy ennek ellenére még mindig léteznek értékes emberi kapcsolatok és gondolatok. Az én tapasztalatom az, hogy ezek nincsenek is olyan nagyon mélyen a felszín alatt, főleg személyes kontaktusban, ahol a metakommunikáció is segít.
Pontosan tudom, hogy ez szándékosan torzított pozitív kép - de ha már tévedni kell, akkor tévedjek azzal, hogy ok nélkül hiszek az emberben, mintsem azzal, hogy rosszabbnak feltételezem a valósnál. Hát nem? De! :-)
"No, hát ez még engem is felülmúl, pedig az már azért kihívás..."
Akkor keveset tudsz például a termőtalaj kimerüléséről, a talajvízszint drasztikus csökkenéséről, vagy arról, hogy mi történik jelenleg is Fukushimában (és hogy ismétlődésének kockázatát vállaljuk további 400+ működő reaktorban minden nap). Ma tényleg meg tudjuk annyira mérgezni nukleáris hulladékkal az egész bolygót, hogy betegyen nekünk; ha pedig beindulnak az éhséglázadások és népvándorlások, akkor erre jókora esély mutatkozik. Ez az, amit nem szabad megvárnunk.
Ez minőségi különbség ám a korábbi korszakokhoz képest, amikor szintén szó szerint kidőlt ám egy rakás civilizáció (görög, római, dél-amerikai; sőt, ahol nem volt "backup", ott totálisan, lásd Húsvét-szigetek). Jelenleg az egész bolygót lefedő civilizációnk van, sok kimutatás szerint már jó ideje "dőlőben van" - és nincs "backup" a Marson...
Nem azt mondtam, hogy elpusztítjuk "a természetet" - az élet sokkal szívósabb annál. Viszont egyáltalán nem tudatosodik bennünk, milyen mértékben függ a "civilizáció" (amit ma ezen a fogalmon értünk) az ellátó rendszerünk folyamatos működésétől, amit ha hagyunk összeomlani, nem lesz több esélyünk újra felkapaszkodni.
Az én inspirációm innen származik. Látom a falat az út végén, és reménytelennek tartom a "valahogy csak lesz" mondást: elnézést a kifejezésért, de azon a falon szarrá megyünk és kész. Máshogy KELL lennie, és amit lehet, meg akarok tenni azért, hogy máshogy is legyen. Nyilván óriási esélye van annak, hogy ez nem lesz elég, de a fenébe is, ez nem ok vagy mentség arra, hogy leálljak.
Uff, én beszéltem! :-)
Mai Milla
2012.01.11. 03:52:57
@TrueY:
"Értem, hogy Te így látod. Én meg nem. ;)"
Értem, hogy számodra ez "demokratikusan megfelel". Én viszont rendszertervező, programozó vagyok, az általam ismert világban nincsenek egymással ellentétes, de egymás mellett éldegélő "vélemények". Ha van egy feladat, azt nyilván eltérő módon látjuk, valószínűleg egyikünk sem "tökéletesen". Ezért a véleményeket indokoljuk, ütköztetjük, hogy belőlük egyetlen, közösen elfogadható tervet alakítsunk ki, amelyet azután megvalósítunk. A vita nem öncélú, hanem az alkotás szükséges eszköze.
A "nem így látom" nem indoklás, az állítás tartalmilag pedig téves. Kérlek, nézd át Magyarország vezető ökológusai, társadalomtudósai, stb. által készített elemzést:www.nfft.hu/nfft_jelentes/
Amíg nem tudsz ilyen szintű indoklást hozni a "nincs baj" mellett, addig az csak kósza vágyálom, nem állítás.
"A problémákat viszont csak ők tudják megoldani, mert náluk van a pénzes ládika kulcsa."
Ez a látásmód szerintem téves, és társadalmi problémáink egyik alapvető oka. Nem pénzt eszünk, iszunk, nem pénzzel fűtünk, stb. A pénz csupán ESZKÖZ a rendelkezésre álló erőforrások, szaktudás és munkaidő szervezésére, azonban alaptörvényei eredendően fenntarthatatlanok, és MOST elértünk a falig. Erről már eddig irdatlan sokat írtam érdemi cáfolat nélkül - persze leírnám itt is százegyedszer, hogy miért, de talán egyszerűbb így: hajnalvilag.blogspot.com/search/label/p%C3%A9nz
"Hú, ezt a két mondatot nem sikerült dekódolnom."
Figyeld a híreket. Van az ordító nagy hőzöngés mindenféle mondvacsinált ügyeken - és van az a pont, ahol hirtelen elcsitulnak a hullámok, a média nem kelti, hanem "nyeli" a zajt. Kiderül, hogy ahol nagy pénzek mozognak, a birkózóknak egyszeriben nincs "színük", logójuk meg világnézetük. Ezekről a témákról szoktak időnként kiabálni a pártok a partvonalról, aztán ha elég szavazót szereztek vele és bekerülnek a darálóba, akkor hirtelen megpuhulnak azok a híres arcélek.
Volt alkalmam megtapasztalni "alulnézetből" a civil összefogás erejét, emberi értékeit - és totális reménytelenséget a hivatalok és anyagi érdekek ellenében. Na ott sincsenek szekértáborok, csak a pénz beszél.
"Egyetértek veled, hogy azért ilyen a magyar politika, mert mi magyarok ilyenek vagyunk."
Én viszont nem értek egyet azzal, amivel egyetértesz. Ez nem magyar sajátosság, ez a globális netokrácia működése magyar köntösben. "Oszd meg és uralkodj" - nem ismerős?
Meglátásom szerint nincs "oldal", ami emberi értékeket képviselni tudna ebben a politikai-gazdasági rendszerben. Egyes emberek vannak, akik személyiségükkel, kiállásukkal ezt teszik, a hangjuk azonban elvész ebben a borzalmas zajban, a mi tompa füleink és gondolkodásunk pedig nem alkalmas jelen állapotában arra, hogy kihallja a káoszból a tiszta szólamokat, felsorakozzon mögötte, és a hamisan üvöltő bandát elpofozza a mikrofontól, ha magától nem hajlandó odébb menni. Ez nem politikai kérdés, hanem közösségi életben maradás, először kicsiben, aztán egyre nagyobb méretekben.
Sólyom László professzor szerintem egy ilyen tiszta hang. Itt egy másik: Dr. Kőrösi Imre: www.youtube.com/watch?v=Ru8CFl6MGmk
Biztos sokan tudunk ilyen embereket, akik megérdemlik a tiszteletet, akikkel kapcsolatban személyes rossz érzés fog el, ha valaki gúnyt űz belőlük. Akiket nekünk fel kellene ismerni, kiemelni ebből a közös szemétládánkból azért, hogy végre ők, az erkölcsi, társadalmi, közösségi értékeket tisztelő emberek vezessenek minket (és nem azok, akik hangosabban képesek beszélni ezekről). Ezért tartom érdektelennek, és ezzel összehasonlíthatatlannak azt a "szabadságot", hogy leköphetem az előttem állót. Nem.
Azt AKAROM, hogy olyan ember vezessen engem, akit SZÉGYEN LEKÖPNI!
Azért tépem itt a szám, mert a Milla felhívásaiból ez a szándékot vélem kihallani, hiába megy ezen a fórumon is a szokásos trágyapiszkálás. Feleségem mindig mondja, hogy túl sokat írok, ezt nem olvassa el úgysem senki. Talán igaza van. Elnézést, hogy ennyi helyet foglalok.
2012. január 10., kedd
Hajnali gondolatok
http://hungarisztan.blog.hu - 2012.01.10. 04:09:11
@hungarisztan: Kedves "hungarisztán"!
Helyes a döntésed - ahogy valójában minden ember minden döntése helyes, hiszen az eddig ismert legprofibb döntéshozó szerv, az emberi agy választ utat a rendelkezésére álló információhalmaz és tapasztalatok alapján. A döntést nem most hoztad meg, hanem minden esetben, amikor valami zavart, de nem szóltál - most csak belenéztél a tükörbe, és abban reménykedsz, hogy valaki megmondja neked, miért?
Folytatnod pedig szerintem nem akkor érdemes, ha százan megkérnek rá, mert attól még ugyanúgy fáj a 99% tompasága. Akkor folytasd, ha nem tudod nem folytatni, ha önmagadat érzed kisebbnek attól, hogy nem írsz, ha képtelen vagy csendben maradni. Ahogy mondjuk én: tegnap megpróbáltam éjfélig tévézni, de hiába, ahogy mostanában folyamatosan, ma is fél négykor arra ébredtem, hogy mondanom kell valamit. Most éppen ezt, neked, pedig nem tiszteltél meg a válaszoddal, és jó eséllyel ezzel az írással sem fogsz foglalkozni, ugyanis nem értünk egyet.
Te azért hadakozol, hogy itt Magyarországon, politikai és társadalmi folyamatok elemzésével, kommentálásával érdemi vitát folytathass. Pedig amivel küzdesz, JELENSÉG csupán, sokkal mélyebb, globális folyamatok által hajtott változás közepén járunk, és egyelőre minden jel arra mutat, hogy mi leszünk az utolsó civilizált generációja az emberiségnek. Ez a méreg, nem a cián :-)
Sejtem, hogy mit érzel. Tizenöt éve írtam egy könyvet "az emberről", három éve egy másikat a "világról". Amit írtam, továbbra is tartom, egyelőre be is jönnek a feltételezéseim, aminek azonban örülni nem lehet. Megpróbáltam több fórumon megvitatni, de értő olvasással, érdemi vitával nem találkoztam, csak félreértéssel és hárítással. De én legalább tudom, hogy ez szintén természetes és helyes döntése azoknak, akik így reagálnak.
Egy dolog az, ami tartást ad nekem, ami a totális eredménytelenség ellenére hajt: látom, hogy hová tartunk, és attól jobban félek, mint bármi mástól. Nem tudnék saját szemembe nézni, ha azt érezném, hogy bármi is lesz itt tíz év múlva, nem lennék képes a gyermekeim szemébe nézni.
Na ez meg az a motiváció, amit nem lehet kikerülni. Ha ezt megérzed, folytatni fogod akkor is, ha egyetlen ember sem áll melléd.
http://alternativelnok.blog.hu/2012/01/05/tarsadalmi_celu_allashirdetes_jatekszabalyok_milla
2012.01.10. 04:35:43
@TrueY: Nem értünk egyet.
Az éremnek két oldala van. Az egyik, ha olyan emberek vezetnek, akik Matyik, Ferik és Kopaszok, akik nem érdemelnek tiszteletet, de kényszerítenek rá, hogy megadjuk nekik. Ez nem jó.
A másik, hogy ugyanők vezetnek, de megmondhatjuk nekik, ezzel "leereszthetjük a gőzt". Ez lenne a jó???
Pont erről szól az előző hozzászólásom. Egyik sem jó, és a megoldáshoz sem visz közelebb az, hogy értelem nélkül hőbörgünk és pocskondiázunk embereket, sőt!
Ezzel mi magunk szoktatjuk le magunkat az érdemi vitáról, gondolkodásról és kiút keresésről, ráadásul sajnáljuk magunkat azért, hogy "nincs egyetlen értékes ember". Pedig csak annyi történt, hogy annyi sarat köptünk már mindenkire, hogy mi magunk sem látjuk, alatta ki van. "Netokrácia", a belső és külső kommunikációképtelenség uralma. Ezért hiábavaló mindaz a szájtépés, amit ezen a blogon (is) folytatok.
Ha már videoklip, és George Michael, ezt nézd meg:
www.youtube.com/watch?v=dK0myiI918c
1990-ben született a szám... mi mondhat ennél többet? Az idő pedig most jár le. Ez pedig az én eddigi legdurvább kísérletem arra, hogy a szemedre szorított kezedet elrángassam onnan. Vajon sikerül?
hajnalvilag.blogspot.com/p/apokalipszis.html
2012. január 9., hétfő
Mit lehet tenni?
Egy érdekes beszélgetés (néhány személyes utalás kihagyásával)...
Gondolatkísérlet!
Fórum szervezése a térség országgyűlési képviselőivel - nem kell kormányzati nagyágyú. Országos unikum: a választók kérdeznek, néhány döntésre magyarázatot várnak, felelősséget firtatnak.
Előre megfogalmazott kérdések is lehetnek, bíztosítva, hogy az esemény nem provokáció, csőbehúzás. Időben meghirdetni, nyilvánosságot biztosítani, felkészült semleges moderátort keríteni. Február közepéig amúgy is törvényhozási szünet van, miközben helyzet van.
Szerintem a problémához a "képviselőknek" semmi közük, az a vonat már elment. Polgármester, közszolgáltatók, egészségügy, oktatás szakértői, termőfölddel, gépekkel, raktárakkal rendelkező emberek, fuvarosok, stb.
Kérdések: megfagy-e valaki, ha nincs energia behozatal? Hogyan lehet egy ilyen helyzetre felkészülni? Mennyi ideig tudunk enni, ha nincsenek kamionok? Hogyan lehet ezt az időtartamot növelni, vagy még inkább: fenntarthatóvá tenni? Kik azok, akik egészségügyi szempontból kritikus helyzetbe kerülnek, ha nincs gyógyszerszállítás? Milyen készletek, milyen alternatív megoldások jöhetnek szóba? Hogyan biztosítható az ivóvíz ellátás? Milyen szakértelem, milyen helyi ipar kell, ami hosszú távon képes lenne kielégíteni a lakosság igényeit (ruha, feldolgozott élelmiszerek, javítások, ...)
Miért hordjuk a boltba a pénzünket, amikor azzal a megfelelő szakértelem és szükséges eszközök beszerzését is támogathatnánk? Mit kell és érdemes helyben megvalósítani, mekkora az a távolság, amin belül "ma elképzelhetetlen körülmények között" (pl: nincs értelmes egymás közötti fizetőeszköz, nincs import a térségbe) is közösségként képesek lennénk működni?
Na valami ilyesmin lenne érdemes ötletelni szerintem.
Ez marhára nem vicc, a görögök most tanulják a saját bőrükön, Argentínában ugyanígy... én inkább arra látok garanciát, hogy ez valamilyen szinten be fog következni, csak az időzítés a kérdés. Ilyen esetben az országgyűlési képviselő sem több, mint izom, szerencsés esetben szaktudás, és éhes száj...
Miről beszélsz?
Ez valami scifi, de abból is a leginkább kilástástalanságot hirdető verziók forgatókönyve: eszkimó szín, MadMax. Azt se felejtsd el, hogy eddig az állapotig eljutni csak a totális anarchián keresztül lehet. Azt meg nem biztos ,hogy sokan túlélik, és utána nem az érdemek szerinti elosztás érvényesül - meg majd a társadalom, helyi közösségek szépen megszervezik magukat - hanem az erősebb kutyáké. Nincs alternatívája az integrációnak (EU, világgazdaság ...), ezzel együtt a decentralizált alrendszerek működtetésének (helyi természeti és emberi erőforrások) sem. Ezek kiaknázása, megszervezése csak működő, kooperáló ép társadalmi szerkezetben képzelhető el. Ezért kell megragadni befolyásolás lehetőségét. Ezt a mai hatalmi berendezkedés mellett a képviseleti rendszer intézményeinek használatával, még meg lehet tenni.
Szerintem.
Kis lépés ez a gonolatkisérlet, de a nagy utazások is így kezdődnek. Túl sokat lógsz a neten, különben is "elhűlyít a túl sok információ"- amint azt Freund Tamás is emlegette más szavakkal.
Olvastad a Hajnalvilágot, ezért nyilván tudod: én úgy látom, hogy
Ez pedig jó! Azt jelenti, hogy még működő globális háttér mellett van módunk kialakítani egy alternatív irányítási rendszert, amelynek megvalósíthatóságában hiszek. Ez a sokat emlegetett erőforrás és információ alapú rendszer, amelynek kiépítése irányába akkor kell elmozdulnunk, amikor még működnek a rendszereink.
Szerintem olyan ez, mint a vihar: jön, ha tetszik, ha nem, csak az a kérdés, leengedjük-e a vitorlákat, szélbe fordulunk-e, stb. mielőtt ideér. Ha igen, ésszel és néhány sérüléssel, de túléljük (és mintát adhatunk a többieknek, akikhez utánunk ér majd). Ha nem - no az gáz: Argentína, Görögország. Én nem "olvasom" ezeket, hanem a saját gondolatmenetemből levezetve "írom", mondjuk a Lehmann csődöt fél évvel megelőzve anno - és aki szakértővel beszélni tudok (pl az NFFT néhány tagja), kiderül, hogy még én vagyok optimista, és ők látják reménytelennek a helyzetet!
A felvetett kérdések szerintem teljesen logikusak egy közösség élete szempontjából - csak mostanra elfelejtettük, hogy ezek a helyes kérdések. Hozzászoktunk a minket körülvevő "rendhez", abszolút rugalmatlanok lettünk és szükségtelen totális függésben vagyunk hatalmas ellátó rendszerektől, amelyek iszonyú mennyiségű energiát emésztenek fel (pazarolnak el). Nincs semmilyen forgatókönyvünk komolyabb problémákra, mintha valami filozófiai vitába merülve sétálnánk a szakadék szélén. Mindenkitől elvárjuk, hogy oldja meg maga, fizesse a számláit, vegye meg a gyógyszereit, élelmét - ugyan mi közöm van ahhoz, hogy a saját házikójában megfagy a szomszédom? Hogy az ország szerencsétlenebb felében már tényleg kezd felbomlani a társadalom rendje?
Azt is tudod, hogy én is a globális integráció fenntartását tartom az egyetlen valódi megoldásnak, de ehhez elengedhetetlen szerintem az önállóan életképes, saját feladataival tisztában lévő "sejtek" újraszerveződése, amiből jelenleg a "világgazdaság" homogén masszát igyekszik darálni. Így a "káoszra készülés" feladatai pontosan egybevágnak az elkerülésének receptjével. Kérdés: szerinted el tudunk-e kezdeni egy ilyet itt helyben, vagy továbbra is sci-fi író maradok? Nyilván egy "fórum" jó indulás, csak szerintem a mai magyar politika totálisan ellenérdekelt ennek megvalósításában - a "lakosság" viszont igen, ezért az utóbbi a fontos.
Gondolatkísérlet!
Fórum szervezése a térség országgyűlési képviselőivel - nem kell kormányzati nagyágyú. Országos unikum: a választók kérdeznek, néhány döntésre magyarázatot várnak, felelősséget firtatnak.
Előre megfogalmazott kérdések is lehetnek, bíztosítva, hogy az esemény nem provokáció, csőbehúzás. Időben meghirdetni, nyilvánosságot biztosítani, felkészült semleges moderátort keríteni. Február közepéig amúgy is törvényhozási szünet van, miközben helyzet van.
Szerintem a problémához a "képviselőknek" semmi közük, az a vonat már elment. Polgármester, közszolgáltatók, egészségügy, oktatás szakértői, termőfölddel, gépekkel, raktárakkal rendelkező emberek, fuvarosok, stb.
Kérdések: megfagy-e valaki, ha nincs energia behozatal? Hogyan lehet egy ilyen helyzetre felkészülni? Mennyi ideig tudunk enni, ha nincsenek kamionok? Hogyan lehet ezt az időtartamot növelni, vagy még inkább: fenntarthatóvá tenni? Kik azok, akik egészségügyi szempontból kritikus helyzetbe kerülnek, ha nincs gyógyszerszállítás? Milyen készletek, milyen alternatív megoldások jöhetnek szóba? Hogyan biztosítható az ivóvíz ellátás? Milyen szakértelem, milyen helyi ipar kell, ami hosszú távon képes lenne kielégíteni a lakosság igényeit (ruha, feldolgozott élelmiszerek, javítások, ...)
Miért hordjuk a boltba a pénzünket, amikor azzal a megfelelő szakértelem és szükséges eszközök beszerzését is támogathatnánk? Mit kell és érdemes helyben megvalósítani, mekkora az a távolság, amin belül "ma elképzelhetetlen körülmények között" (pl: nincs értelmes egymás közötti fizetőeszköz, nincs import a térségbe) is közösségként képesek lennénk működni?
Na valami ilyesmin lenne érdemes ötletelni szerintem.
Ez marhára nem vicc, a görögök most tanulják a saját bőrükön, Argentínában ugyanígy... én inkább arra látok garanciát, hogy ez valamilyen szinten be fog következni, csak az időzítés a kérdés. Ilyen esetben az országgyűlési képviselő sem több, mint izom, szerencsés esetben szaktudás, és éhes száj...
Miről beszélsz?
Ez valami scifi, de abból is a leginkább kilástástalanságot hirdető verziók forgatókönyve: eszkimó szín, MadMax. Azt se felejtsd el, hogy eddig az állapotig eljutni csak a totális anarchián keresztül lehet. Azt meg nem biztos ,hogy sokan túlélik, és utána nem az érdemek szerinti elosztás érvényesül - meg majd a társadalom, helyi közösségek szépen megszervezik magukat - hanem az erősebb kutyáké. Nincs alternatívája az integrációnak (EU, világgazdaság ...), ezzel együtt a decentralizált alrendszerek működtetésének (helyi természeti és emberi erőforrások) sem. Ezek kiaknázása, megszervezése csak működő, kooperáló ép társadalmi szerkezetben képzelhető el. Ezért kell megragadni befolyásolás lehetőségét. Ezt a mai hatalmi berendezkedés mellett a képviseleti rendszer intézményeinek használatával, még meg lehet tenni.
Szerintem.
Kis lépés ez a gonolatkisérlet, de a nagy utazások is így kezdődnek. Túl sokat lógsz a neten, különben is "elhűlyít a túl sok információ"- amint azt Freund Tamás is emlegette más szavakkal.
Olvastad a Hajnalvilágot, ezért nyilván tudod: én úgy látom, hogy
- a globális pénzügyi csőd már hosszú idővel ezelőtt bekövetkezett, de minden évvel még mélyebbre ássuk magunkat bele
- a pénzügyi csőd logikus következménye az alaptörvényeknek, nem elkerülhető, ezért megismétlése értelmetlen
- ergo a következő durva válság szépen végig fogja pofozni a világot, és ebben a sorban mi valahol elöl vagyunk.
Ez pedig jó! Azt jelenti, hogy még működő globális háttér mellett van módunk kialakítani egy alternatív irányítási rendszert, amelynek megvalósíthatóságában hiszek. Ez a sokat emlegetett erőforrás és információ alapú rendszer, amelynek kiépítése irányába akkor kell elmozdulnunk, amikor még működnek a rendszereink.
Szerintem olyan ez, mint a vihar: jön, ha tetszik, ha nem, csak az a kérdés, leengedjük-e a vitorlákat, szélbe fordulunk-e, stb. mielőtt ideér. Ha igen, ésszel és néhány sérüléssel, de túléljük (és mintát adhatunk a többieknek, akikhez utánunk ér majd). Ha nem - no az gáz: Argentína, Görögország. Én nem "olvasom" ezeket, hanem a saját gondolatmenetemből levezetve "írom", mondjuk a Lehmann csődöt fél évvel megelőzve anno - és aki szakértővel beszélni tudok (pl az NFFT néhány tagja), kiderül, hogy még én vagyok optimista, és ők látják reménytelennek a helyzetet!
A felvetett kérdések szerintem teljesen logikusak egy közösség élete szempontjából - csak mostanra elfelejtettük, hogy ezek a helyes kérdések. Hozzászoktunk a minket körülvevő "rendhez", abszolút rugalmatlanok lettünk és szükségtelen totális függésben vagyunk hatalmas ellátó rendszerektől, amelyek iszonyú mennyiségű energiát emésztenek fel (pazarolnak el). Nincs semmilyen forgatókönyvünk komolyabb problémákra, mintha valami filozófiai vitába merülve sétálnánk a szakadék szélén. Mindenkitől elvárjuk, hogy oldja meg maga, fizesse a számláit, vegye meg a gyógyszereit, élelmét - ugyan mi közöm van ahhoz, hogy a saját házikójában megfagy a szomszédom? Hogy az ország szerencsétlenebb felében már tényleg kezd felbomlani a társadalom rendje?
Azt is tudod, hogy én is a globális integráció fenntartását tartom az egyetlen valódi megoldásnak, de ehhez elengedhetetlen szerintem az önállóan életképes, saját feladataival tisztában lévő "sejtek" újraszerveződése, amiből jelenleg a "világgazdaság" homogén masszát igyekszik darálni. Így a "káoszra készülés" feladatai pontosan egybevágnak az elkerülésének receptjével. Kérdés: szerinted el tudunk-e kezdeni egy ilyet itt helyben, vagy továbbra is sci-fi író maradok? Nyilván egy "fórum" jó indulás, csak szerintem a mai magyar politika totálisan ellenérdekelt ennek megvalósításában - a "lakosság" viszont igen, ezért az utóbbi a fontos.
2012. január 8., vasárnap
Kisfilmek a nagyvilágból
Szokásommal ellentétben videók (bár lehet, hogy meggondolom magam, és leveszem majd őket, de ma reggel nagyon megütött ez az egész)...
hvg.hu: Felelősnek tartja-e magát a forintgyengülés miatt?
Orbán Viktor: Mármint a jegybankelnök úr? Erről nem nyilatkozott.
hvg.hu: Nem. Ön, miniszterelnök úr!
Orbán Viktor: Semmilyen személyes felelőssége a jegybank elnöknek nem került szóba a tárgyaláson.
hvg.hu: Ön, személy szerint!
Orbán Viktor: Az sem.
A válaszok nyelvtanilag helyesek, szövegként olvasva szintén megfelelőek. Orbán Viktor sokadszor bizonyítja általuk, hogy a palettán elérhető legprofibb vagdalkozó, gondolkodási idő nélkül, rutinból "hárítja a támadást", ebben ő a legjobb.
A következő bejátszás tanúsága szerint a standup comedy eszköztára sem idegen tőle.
Egy a baj. Orbán Viktor nem a Showder Klub színpadán szerepel, nem független és gondolkodó hétköznapi emberek körében arat sikert, hanem csak azok körében, akik tőle közvetlen egzisztenciális függésben vannak... Orbán Viktor, bár talán nem vette észre, egy országot vezet (rángat), ahol a gondolkodás, vita és felelősségvállalás elméletben alapkövetelmény, és nem csak a "másikra" vonatkozik. Tőlük szintén lenne mit számon kérni, tehát a mondat igaz, csak nem abból a szájból.
Nem az én érdemem a felfedezés, viszont a jelenet minden szava és gesztusa telitalálat...
A szokásos tréfás feliratok helyett íme az eredeti szöveg. Nem célom személyek azonosítása, minősítése vagy megsértése - a lényeg a helyzetek, viselkedésmódok és látásmódok közötti, számomra legalábbis feltűnő, riasztó hasonlóság.
... most éppen nálam nem jelenik meg az utolsó film (valami gond van a szolgáltatóval, ahol a feliratot készítettem) a "Hitler gets angry" filmrészletről van szó, annak eredeti szövegével.
hvg.hu: Felelősnek tartja-e magát a forintgyengülés miatt?
Orbán Viktor: Mármint a jegybankelnök úr? Erről nem nyilatkozott.
hvg.hu: Nem. Ön, miniszterelnök úr!
Orbán Viktor: Semmilyen személyes felelőssége a jegybank elnöknek nem került szóba a tárgyaláson.
hvg.hu: Ön, személy szerint!
Orbán Viktor: Az sem.
A válaszok nyelvtanilag helyesek, szövegként olvasva szintén megfelelőek. Orbán Viktor sokadszor bizonyítja általuk, hogy a palettán elérhető legprofibb vagdalkozó, gondolkodási idő nélkül, rutinból "hárítja a támadást", ebben ő a legjobb.
A következő bejátszás tanúsága szerint a standup comedy eszköztára sem idegen tőle.
Egy a baj. Orbán Viktor nem a Showder Klub színpadán szerepel, nem független és gondolkodó hétköznapi emberek körében arat sikert, hanem csak azok körében, akik tőle közvetlen egzisztenciális függésben vannak... Orbán Viktor, bár talán nem vette észre, egy országot vezet (rángat), ahol a gondolkodás, vita és felelősségvállalás elméletben alapkövetelmény, és nem csak a "másikra" vonatkozik. Tőlük szintén lenne mit számon kérni, tehát a mondat igaz, csak nem abból a szájból.
Nem az én érdemem a felfedezés, viszont a jelenet minden szava és gesztusa telitalálat...
A szokásos tréfás feliratok helyett íme az eredeti szöveg. Nem célom személyek azonosítása, minősítése vagy megsértése - a lényeg a helyzetek, viselkedésmódok és látásmódok közötti, számomra legalábbis feltűnő, riasztó hasonlóság.
... most éppen nálam nem jelenik meg az utolsó film (valami gond van a szolgáltatóval, ahol a feliratot készítettem) a "Hitler gets angry" filmrészletről van szó, annak eredeti szövegével.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)