Na ezért viszont érdemes korszellemezni ("személytelenített" válaszom egy magán üzenetre).
Egyébként szokásomhoz híven ezt az üzenetet is felteszem a blogomra, hátha másokban is kelt valami visszhangot. Nyílt kártyákkal játszom, csak a zajt nem szeretem.
1. Meggyőztél. Egy új, csereeszközön alapuló, átmeneti rendszer kivitelezése túl sok erőforrást igényel ahhoz képest, amekkora előrelépést elérhetnénk vele. Részemről rátérhetünk a "Hogyan?" kérdésre.
Válaszom a Hajnalvilág "kiút" megvalósítása, ebben az én feladatom a Dust framework "bemutató szintű" működővé tétele. Ennek szerves, szinte "kernel" része egy erőforrás-management (személyek regisztrációja és kezelése, külső erőforrások regisztrációja, feladatkezelés és megosztás, tevékenység-management, ...) A CV-met megnézheted, ilyet már csináltam, viszont a "hogyan" baromi kemény dió, és sajnos egyelőre csak részeredményeket tudok felmutatni. A feladat ebből egy működő rendszert kialakítani, és helyi közösségek kezébe adni, hogy a saját tevékenységüket megszervezhessék vele.
A Dust felhasználási feltételei között van mindennemű pénz vagy pénzhelyettesítő eszköz belső használatának és nyilvántartásának tilalma, ilyesmi kizárólag "külső erőforrásként" kezelhető (ezért volt számomra ennyire fontos megegyezni ebben a pontban). Vagyis: adott cél megvalósításához "megszerezhető" és "hozzárendelhető", de a közösség tagjai egymás között, saját munkájuk ellenértékeként nem használhatják. Így a Dust egy adott, heterogén közösség önfenntartását ugyanolyan feladat-alapú kontextusba helyezi, ahogy egy család vagy egy cég működik, a "mi" fogalmát visszahelyezi a megfelelő szintre és kiiktatja a közbülső réteget ("gazdaság és pénz"). Ezen túl tervezési alapjainál fogva skálázható akár a hétmilliárd földlakóra, a nyelvi változatok létrehozása alapértelmezett képesség, erőforrásigénye pedig minimális (akár egy mobil (nem "okos")telefon szint már elég kell legyen).
Véleményem szerint az első lépés egy helyi közösség mondjuk 80%-os önellátásának kialakítása, amelynek során végre-valahára "jó kérdések" merülnek fel. Például: miért kell kész élelmiszereket boltban vásárolni, miért nem alapanyagokat alakítunk helyi munkával élelemmé? Miért nem termelünk alapanyagokat? Miért vásárolunk eldobásra készült ruhát, eszközöket, stb? Mennyi energiát csorgatunk be lakásonként a közösségbe (aminek a pénzfedezetét a közösségnek ki kell termelnie)? Hogyan lehetne csökkenteni ezt a mennyiséget? Mit jelent az, hogy "munkanélküliség", amikor mindenkinek ezer ötlete van a saját élőhelyünk jobbá tételére, csak értelmes sorba kellene rendezni őket... és így tovább. Ezek jó kérdések, a válaszok kialakítása, végrehajtása és tapasztalatai pedig a Dust rendszerben születnek meg, és felhasználhatók lesznek az újabb közösségek számára, akiknek nem kell mindent újrakezdeni, mert megkapják a munka közben kialakult, módosult programfelületeket éppúgy, mint azokat az adatokat (vizsgálatok, döntések, tervek és folyamattörténet), amit az elődeik végigjártak.
Ez szép elmélet, a Dust viszont, talán nem lep meg, őrületesen nehéz feladat. Pontosabban, mire képes leszek megírni, könnyűnek fog tűnni, de minden megszállottságom ellenére még mindig csak "majdnem jó" vagyok hozzá. És úgy néz ki, hogy nincs több tartalékom a folytatására, és nem tudom, miből élnék meg, de azt sem, hogy mennyi idő alatt lennék képes használható változatot felmutatni. Néha azt érzem, "csak" le kell kódolnom, de ezt már többször éreztem. Sajnos nem kaptam lehetőséget arra, hogy független szakértővel átnézhessük a terveket. Mondjuk erre is van még egy tippem, azt még megpróbálom, és ha neked van valamilyen ötleted bármilyen irányban, örömmel fogadom. Titok nincs, minden fent van a neten. Jó majdnem: zárt rendszerek forrásait, amikben kapcsolódó részfeladatokat alkalmazottként oldottam meg, nyilván nem pakolhattam fel.
2. Motiváció alatt mi szerintem ugyan azt értjük. A kérdés az, hogy az emberek miért fogadják el a jelen körülményeket, mikor változtathatnának is rajtuk például egy (minden(??) szempontból szebb és jobb,) erőforrás alapú gazdaságot szem előtt tartva.
Ha figyelmesen olvasod a Hajnalvilágot, akkor megtalálod erre a kérdésre a válaszomat. Zsigeri és jól megalapozott késztetésünk van arra, hogy bizonyos határon túl ne tegyünk fel kérdéseket és ne foglalkozzunk a válaszokkal. Ezt a határt húzza meg mindenki a saját szintje szerint, és átmenni rajta kívülről lehetetlen. Jó példa erre kronstadt-tal folytatott vitám, pedig érzésem szerint mindent megpróbáltam (és lehet, hogy csak a jegyzőkönyv kedvéért futok még két kört - hátha nekem is hoz valamit).
Motiváció szempontjából viszont ma kifejezetten jó helyzetben vagyunk! A mai politikai-gazdasági irányító rendszer lényegében arra épül, hogy emögé a fal mögé pakol be abszurd élet-mintákat (lásd: reklámok, sorozatok, de még a hírműsorok is). Ezek részévé válnak a saját félelmeink elfedésére felhúzott énképünknek és világképünknek, így ugyanazzal a felületességgel kezeljük, nem ellenőrizzük őket, ahogy az énképünket támadó véleményeket, tapasztalatokat is kezeljük. Ezért képes létezni a mai abszurd gondolkodás, amely mindent pénzre próbál lefordítani, bár senki sem eszik vagy "csinál" pénzt.
Most viszont egyre inkább kilóg a lóláb: a gazdasági, társadalmi és ökológiai csőd miatt a "rendszer" egyre több nyilvánvaló hazugságot, illetve "hallgatást" kénytelen betolni a minták közé, a racionális emberi gondolkodást ezzel gyakorlatilag arra kényszeríti, hogy mégis utánuk menjen a számára sötét területre, végre muszájból feltegye a kényelmetlen kérdéseket is és ne fogadja el a sablonos válaszokat. Ez ma egy felületi gondolkodási anarchiát eredményez, viszont a mély emberi motivációk közösek, és megvan a lehetőség ezekből hálózatot kialakítani először lokálisan, aztán globálisan.
Konkrét példa: az önkormányzatok a forráselvonás, hitelfelvétel után most a vagyonelkobzás lépésénél tartanak, egyre több a helyi pénz törekvés. Már maga az állami irányító szervezet alsó rétege is leszakadni igyekszik a felsőbb szinttől. Nyilván ez is rossz, és középtávon halálraítélt próbálkozás, de jelzi a motivációt, és érzésem szerint nem túl sokára már ezen a hivatalos szinten is be lehetne lépni a valóban érdemi és fenntartható, közvetlen erőforrás-alapú szervező rendszerrel.
Létezik ugyanakkor egy egész magas szint is: azok a szakértők, akik a fenntarthatóság kérdéseivel nagyon komolyan foglalkoznak Magyarországon. Igaz, hogy éppen most számolják fel őket, de létezik az NFFT, részt vettem én is egy stratégia megbeszélésen, és számomra is meglepő mértékben voltak nyitottak egy szerintem is elég durva javaslatra. Mondjuk egy ideje várom a szervező hölgy válaszát, de anno felhatalmazott arra, hogy piszkáljam, tehát meg is fogom tenni (egy kisfilm forgatókönyvet szerettem volna véleményeztetni vele).
Ha képes lennék megmutatni, hogy a Dust nem csak légvár, a fene egye meg. Szó szerint bármire nyitott vagyok, ami ebben segítene előrelépni.
2011. december 31., szombat
2011. december 30., péntek
korszellem - egy felesleges vita a pénz körül
Ez most nekem lett volna válasz? Akkor stimmel: a lényeget nem érted, összekevered a jelenséget, a következményt a kiváltó okkal, amit valamiért nem akarsz látni. Figyelj egy kicsit...
A képed tetejéről hiányzik két sor.
Az első sor úgy néz ki, hogy bal odalon kaja, pia, nők... na jó, szóval "dolgok" vannak, a jobb oldalon egy nagy kupac helyes kis aranypogácsa. Ugyanis az arany sem azért olyan marha nagy érték, mert sárga, puha, csillog, nehéz - hanem azért, mert ennek a sornak a bal oldalára át lehet váltani. Magyarul: közvetlen értékreprezentáció.
A második sor úgy néz ki, hogy ott van ugyanaz, sőt a fejlődés révén idővel kicsit több kaja, pia és nő... na jó, szóval dolog: szerszámok, nyersanyagok, ... A jobb oldalon viszont csak a korábbi kupac FELE látható, mert a másik fele egy ládában van. Azért, mert néhány egyén, akinek nem kellett felhasználni a teljes aranykészletet a saját szükségleteinek kielégítésére, úgy döntött, hogy jó helyen van az arany a ládikában, és esze ágában sincs kivenni belőle. Majd később. Vagy majd a gyerek.
És ott állunk, hogy a "dolgok" nem képesek eljutni forrásuktól azokhoz, akiknek szükségük lenne rá, egyszerűen azért, mert a csereeszköz nem elérhető. Nem az áruból van hiány, hanem pénzből, aminek az ellenkező irányban kellene folynia. Így aztán persze a "dolgok" túl soknak tűnnek, mert nincs rá "fizetőképes kereslet", hiába lenne rá igény - simán megtörténik, hogy az egyik azért hal éhen, mert nincs búzája, a másikra meg rárohad a termény, mert nem tudja eladni. Érthetően mondom?
Ekkor jön az, hogy a ládából kamat fejében visszacsorgatnak pénzt a csereforgalomba (a vevő kénytelen hitelt felvenni, mert magának nincs pénze), de nem ingyen, hanem azért cserébe, hogy még több pénzt kell visszafizetni. Igen ám, de csak annyi történt, hogy egy éhes ember jóllakott, viszont arany nem keletkezett, csak annak a hiánya, amivel az adós szintén tartozik. A kamat révén megszületik az elméleti arany, amit lefed a "gold note", de a kamatra hitelezés nem szűnik meg, exponenciális növekedés keletkezik (elméletben, hiány formájában) a csereeszközzel szemben.
Na itt kezdődik a képecskéid által ábrázolt folyamat. A lényeg, hogy ez nem egy "megfigyelt jelenség", ami történhet máshogy is, meg szabályokkal megjavítható vagy ilyesmi, hanem az alapfeltételek törvényszerű és kikerülhetetlen következménye.
Hajlandó vagy ezen gondolkodni egy kicsit, bár nem aranyos képecske, meg ismert közgazdasági szakértő állítása, hanem csak én mondom? Hajlandó vagy esetleg érdemben saját ellenkező állítást megfogalmazni, ha van ilyen is a tarsolyodban a szokásos "hülye vagy"-on meg egysoros vigyorgásokon túl? Van értelme kommunikálni veled?
...
Természetesen a jelenséget fékezik tényezők. Egy működő csere-rendszerhez nem kell "teljes értékfedést" biztosítani, elég, ha az egyidejű mozgatáshoz szükséges csereeszköz rendelkezésre áll. Másrészt a csereeszköz mennyisége is nőhet (aranyat lehet bányászni meg hódítással szerezni).
Viszont a kamat törvénye az elméleti csereeszköz mennyiségét exponenciálisan növeli, vagyis minden értelmes határon túl, egyre növekvő mértékben dagasztja évről évre a következő hiperinflációs válságig, ami aztán az ígérettömeget leradírozza. Az alapvető szereposztás (hitelező és adós) lényegében még ekkor is változatlan marad (még ha cserélődnek is a személyek), és folyamatosan egy irányba tereli a "vagyont".
Ráadásul közben megszűnt az egyéni és kisközösségi önellátó képesség - a végeredmény pedig a mai helyzet.
Te meg mindenféle képecskékkel jössz, hogy "De ez robog!" "De ez nem tud megállni!" "De odanézz, hogy gurul el a fák mellett!"
Igen! Pont erről beszélek. Csak azt nem tudom, te miről beszélsz, mit akarsz mondani mindezzel? Azt hiszed talán, hogy újdonság számomra egy exponenciális görbe? Csak azért, mert konkrétan az USA "pénzkészletét" (höhöhö...) ábrázolja, ami a kamat exponenciális szabályainak engedelmeskedik?
Nem megy ez nekünk, kolléga, ez az érdemi beszélgetés. Biztos én vagyok túl ködös.
Van viszont egy másik dolog is, amit életnek hívnak. Úgy tűnik, mintha erről nem sokat tudnál. Itt nem számít a menőzés és az idézgetés, kizárólag a saját tudásodat adhatod bele egy csapat munkájába, és amit csináltok, annak működnie kell. Ez a mérce. Itt kiderül, hogy az iskolában tanultak esetleg csak a felét mutatják a dolgoknak, esetleg felemás módon reprezentálják a valóságot. Esetleg meg kell kérdőjelezni az alaptételeket is, ha láthatóan nem működnek (ez mintha feltűnt volna neked is, csak a következtetést nem vontad le, és elakadt a tű). Esetleg vannak körülötted olyanok, akik nem értenek egyet veled, de nem azért, mert nem járták ki ugyanazt az iskolát, és nem tudják mindazt, amit nagy hévvel lobogtatsz - csak tudnak mást IS, még ha te ezt nagy hőzöngés és idézgetés közben nem is tudod meghallani.
Remélem, még fiatal vagy, és vannak, lesznek körülötted olyan kollégák, akiktől lassan megtanulod az utóbbi viselkedést - mert ha nem, akkor te egy eléggé utált középvezető szintjén lehetsz, akinek alkotni nem kell, elég ha tud alázni és nyalni, amíg össze nem keveri a kettőt. (LézerJanó a példaképed?) Volt kollégám, aki hasonló hozzáállással esett neki a dolgoknak, vélemény copy paste volt ezerrel. A javaslatát felhasználtuk, őt meg kirúgták, mert egy jó (persze "hozott", és rendesen meg sem értett) gondolattal nem lehet kiegyenlíteni a folyamatos destruktív hőbörgést. Ne akard ezt annyira, biztos jobbra is érdemes lennél.
Csak hogy ne kizárólag rólad szóljon:
Jaaaj, most néztem... Istenkém, még oktat... Még felolvassa a kedvenc mesekönyvét... komolyan, ha fele annyira hülye lennél, mint amilyennek engem nézel, ... na jó. Nem tudom. Lehet, hogy nem változna semmi.
Na ennyi. Jobbulást.
Eredeti hely - az utolsó a részemről
A képed tetejéről hiányzik két sor.
Az első sor úgy néz ki, hogy bal odalon kaja, pia, nők... na jó, szóval "dolgok" vannak, a jobb oldalon egy nagy kupac helyes kis aranypogácsa. Ugyanis az arany sem azért olyan marha nagy érték, mert sárga, puha, csillog, nehéz - hanem azért, mert ennek a sornak a bal oldalára át lehet váltani. Magyarul: közvetlen értékreprezentáció.
A második sor úgy néz ki, hogy ott van ugyanaz, sőt a fejlődés révén idővel kicsit több kaja, pia és nő... na jó, szóval dolog: szerszámok, nyersanyagok, ... A jobb oldalon viszont csak a korábbi kupac FELE látható, mert a másik fele egy ládában van. Azért, mert néhány egyén, akinek nem kellett felhasználni a teljes aranykészletet a saját szükségleteinek kielégítésére, úgy döntött, hogy jó helyen van az arany a ládikában, és esze ágában sincs kivenni belőle. Majd később. Vagy majd a gyerek.
És ott állunk, hogy a "dolgok" nem képesek eljutni forrásuktól azokhoz, akiknek szükségük lenne rá, egyszerűen azért, mert a csereeszköz nem elérhető. Nem az áruból van hiány, hanem pénzből, aminek az ellenkező irányban kellene folynia. Így aztán persze a "dolgok" túl soknak tűnnek, mert nincs rá "fizetőképes kereslet", hiába lenne rá igény - simán megtörténik, hogy az egyik azért hal éhen, mert nincs búzája, a másikra meg rárohad a termény, mert nem tudja eladni. Érthetően mondom?
Ekkor jön az, hogy a ládából kamat fejében visszacsorgatnak pénzt a csereforgalomba (a vevő kénytelen hitelt felvenni, mert magának nincs pénze), de nem ingyen, hanem azért cserébe, hogy még több pénzt kell visszafizetni. Igen ám, de csak annyi történt, hogy egy éhes ember jóllakott, viszont arany nem keletkezett, csak annak a hiánya, amivel az adós szintén tartozik. A kamat révén megszületik az elméleti arany, amit lefed a "gold note", de a kamatra hitelezés nem szűnik meg, exponenciális növekedés keletkezik (elméletben, hiány formájában) a csereeszközzel szemben.
Na itt kezdődik a képecskéid által ábrázolt folyamat. A lényeg, hogy ez nem egy "megfigyelt jelenség", ami történhet máshogy is, meg szabályokkal megjavítható vagy ilyesmi, hanem az alapfeltételek törvényszerű és kikerülhetetlen következménye.
Hajlandó vagy ezen gondolkodni egy kicsit, bár nem aranyos képecske, meg ismert közgazdasági szakértő állítása, hanem csak én mondom? Hajlandó vagy esetleg érdemben saját ellenkező állítást megfogalmazni, ha van ilyen is a tarsolyodban a szokásos "hülye vagy"-on meg egysoros vigyorgásokon túl? Van értelme kommunikálni veled?
...
Természetesen a jelenséget fékezik tényezők. Egy működő csere-rendszerhez nem kell "teljes értékfedést" biztosítani, elég, ha az egyidejű mozgatáshoz szükséges csereeszköz rendelkezésre áll. Másrészt a csereeszköz mennyisége is nőhet (aranyat lehet bányászni meg hódítással szerezni).
Viszont a kamat törvénye az elméleti csereeszköz mennyiségét exponenciálisan növeli, vagyis minden értelmes határon túl, egyre növekvő mértékben dagasztja évről évre a következő hiperinflációs válságig, ami aztán az ígérettömeget leradírozza. Az alapvető szereposztás (hitelező és adós) lényegében még ekkor is változatlan marad (még ha cserélődnek is a személyek), és folyamatosan egy irányba tereli a "vagyont".
Ráadásul közben megszűnt az egyéni és kisközösségi önellátó képesség - a végeredmény pedig a mai helyzet.
Ez tényleg mulatságos.
Írok neked jó sokat arról, hogy íme itt a lejtő, itt a golyó, ezek itt a fizika törvényei - szóval a golyó legurul a lejtőn. Bárminek is nevezem a lejtőt, és akármilyen színűre festem a golyót.Te meg mindenféle képecskékkel jössz, hogy "De ez robog!" "De ez nem tud megállni!" "De odanézz, hogy gurul el a fák mellett!"
Igen! Pont erről beszélek. Csak azt nem tudom, te miről beszélsz, mit akarsz mondani mindezzel? Azt hiszed talán, hogy újdonság számomra egy exponenciális görbe? Csak azért, mert konkrétan az USA "pénzkészletét" (höhöhö...) ábrázolja, ami a kamat exponenciális szabályainak engedelmeskedik?
Nem megy ez nekünk, kolléga, ez az érdemi beszélgetés. Biztos én vagyok túl ködös.
Oké, lehiggadtam. Nem tudom mennyi idős vagy, milyen élettapasztalatod van, és bizonyára most semmi hasznát nem veszed majd ennek, de mindegy. Még egy dolog van, amit el kell neked mondanom, utána abbahagyom a szájtépést, van jobb dolgom. Figyelj csak:
Van az iskola. Ez az a hely, ahol jól meg kell tanulni a tananyagot. Ahol menő az, ahogy a tankönyvből tudsz pontosan idézni, jó jegyet és dicséretet kapsz a tanártól, sőt, bizonyos körökben még a bulikon is lehet villogni vicces tudományos beszólásokkal. Ebben jó vagy, semmi kétségem.Van viszont egy másik dolog is, amit életnek hívnak. Úgy tűnik, mintha erről nem sokat tudnál. Itt nem számít a menőzés és az idézgetés, kizárólag a saját tudásodat adhatod bele egy csapat munkájába, és amit csináltok, annak működnie kell. Ez a mérce. Itt kiderül, hogy az iskolában tanultak esetleg csak a felét mutatják a dolgoknak, esetleg felemás módon reprezentálják a valóságot. Esetleg meg kell kérdőjelezni az alaptételeket is, ha láthatóan nem működnek (ez mintha feltűnt volna neked is, csak a következtetést nem vontad le, és elakadt a tű). Esetleg vannak körülötted olyanok, akik nem értenek egyet veled, de nem azért, mert nem járták ki ugyanazt az iskolát, és nem tudják mindazt, amit nagy hévvel lobogtatsz - csak tudnak mást IS, még ha te ezt nagy hőzöngés és idézgetés közben nem is tudod meghallani.
Remélem, még fiatal vagy, és vannak, lesznek körülötted olyan kollégák, akiktől lassan megtanulod az utóbbi viselkedést - mert ha nem, akkor te egy eléggé utált középvezető szintjén lehetsz, akinek alkotni nem kell, elég ha tud alázni és nyalni, amíg össze nem keveri a kettőt. (LézerJanó a példaképed?) Volt kollégám, aki hasonló hozzáállással esett neki a dolgoknak, vélemény copy paste volt ezerrel. A javaslatát felhasználtuk, őt meg kirúgták, mert egy jó (persze "hozott", és rendesen meg sem értett) gondolattal nem lehet kiegyenlíteni a folyamatos destruktív hőbörgést. Ne akard ezt annyira, biztos jobbra is érdemes lennél.
Csak hogy ne kizárólag rólad szóljon:
- Édesanyádnak mennyit fizettél a szoptatásodért? Szüleidnek a felnevelésedért? Befektetés? Munkamegosztás?
- Ha valaha normális munkahelyen fogsz dolgozni, nem fogtok egymásnak fizetni azért, hogy a közös munka elkészüljön. Kreatív (na ez rád nem illik) munkatársaknál a személyes, emberi visszajelzés számtalan tapasztalat (és hivatalos pszichológiai tesztek) szerint hasznosabb, mint a pénzjutalom (utóbbi egyértelműen, bizonyítottan káros!)
- Ha egy csoport embert magára hagysz egy területen, az első dolguk nyilván a pénzrendszer kialakítása lesz, mert anélkül egy lépést sem tudnak majd tenni? Na ide dukálna a nálad szokásos röhögés...
Jaaaj, most néztem... Istenkém, még oktat... Még felolvassa a kedvenc mesekönyvét... komolyan, ha fele annyira hülye lennél, mint amilyennek engem nézel, ... na jó. Nem tudom. Lehet, hogy nem változna semmi.
Na ennyi. Jobbulást.
Eredeti hely - az utolsó a részemről
korszellem - közösség
Szerintem nincs igazi erő, csak szimplán erő és annak mértéke.
Akkor nem láttál még közelről mondjuk igazi harcművészt, nem próbáltál megfogni egy komoly Tai-chi gyakorlót. Utóbbi példában én voltam a nehezebb, mérhetően bizonyára az erősebb is - csak szánalmasan esélytelen bármire. Csuklófogásnál például csak a csontját éreztem, meg a saját erőlködésemet, miközben akkor szabadult meg tőlem, amikor akart, könnyed mozdulatokkal és nyugodtan mosolyogva.
Azon kellene változtassunk, hogy inkább céltudatos csapatok, vagy tömegek legyenek előtérbe az irányítottak helyett.
Véleményem szerint a "cél" tudata, rögzítése téves, ez tökéletesen látható az itteni süketek kórusa előadáson is. A lényeg szerintem az "ok-tudatosság", ha már ennél a fogalomnál vagyunk.
A választás szabadsága egyenesen arányos a tudatlansággal: minél többet tudok egy szakmáról, a saját testemről, gondolkodásomról, képességeimről vagy az életemről, annál egyértelműbbé válik, hogy mi az "enyém" és mi "nem az enyém", mit érdemes megtennem és mi az, ami jónak tűnik, de zsákutca. Ha önmagammal szemben őszintén mérem fel a lehetőségeimet, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a választható lehetőségek száma drasztikusan csökken. Az már más kérdés, bár valójában a legfontosabb, hogy a "maradékot", illetve az elvesztett illúziókat hogyan tudom kezelni. Maya fátyla azért olyan marha erős, mert én tartom magam elé: ismerősebb és barátságosabb az a világ, amit rajta látok és rá festek, viszont félek attól, ami mögötte van.
Elemzésem szerint az emberi faj igen durva "ön-tenyésztési, nemesítési" projekt keretében sajátos és magas szintű egyensúlyt állított fel az egyéni és a közösségi viselkedésformák között. Ennek alapján azt állítom, hogy ha képesek vagyunk végigjárni belső utunkat az okok felé, és egészséges gondolkodással kezelni a szabadság illúziójának elvesztését, akkor olyan harmonikus közösséggé válhatunk, amely egyéni, és "igazi" erejét minden hatalmi harc nélkül képes valódi feladatok megoldásának szolgálatába állítani. Ha nem, az az emberi civilizáció végét jelenti.
És hogy "ma miért nem"? Azért, mert teljesen jogosan utáljuk elfogadni ezeket a következtetéseket, és teljesen jogosan menekülünk előlük bármilyen képzelt világba, az eszközeink pedig megvannak hozzá, hogy a képzelt világot meg is teremtsük (egy bizonyos szintig). Az már más kérdés, hogy a "közgazdaságtani elméletek" nem tudnak mit kezdeni az emberi motivációkkal, a médiacsend pedig nem csökkenti az óceán sugárszennyezését.
Eredeti hely
Válasz erre
Akkor nem láttál még közelről mondjuk igazi harcművészt, nem próbáltál megfogni egy komoly Tai-chi gyakorlót. Utóbbi példában én voltam a nehezebb, mérhetően bizonyára az erősebb is - csak szánalmasan esélytelen bármire. Csuklófogásnál például csak a csontját éreztem, meg a saját erőlködésemet, miközben akkor szabadult meg tőlem, amikor akart, könnyed mozdulatokkal és nyugodtan mosolyogva.
Azon kellene változtassunk, hogy inkább céltudatos csapatok, vagy tömegek legyenek előtérbe az irányítottak helyett.
Véleményem szerint a "cél" tudata, rögzítése téves, ez tökéletesen látható az itteni süketek kórusa előadáson is. A lényeg szerintem az "ok-tudatosság", ha már ennél a fogalomnál vagyunk.
A választás szabadsága egyenesen arányos a tudatlansággal: minél többet tudok egy szakmáról, a saját testemről, gondolkodásomról, képességeimről vagy az életemről, annál egyértelműbbé válik, hogy mi az "enyém" és mi "nem az enyém", mit érdemes megtennem és mi az, ami jónak tűnik, de zsákutca. Ha önmagammal szemben őszintén mérem fel a lehetőségeimet, a rendelkezésre álló erőforrásokat, a választható lehetőségek száma drasztikusan csökken. Az már más kérdés, bár valójában a legfontosabb, hogy a "maradékot", illetve az elvesztett illúziókat hogyan tudom kezelni. Maya fátyla azért olyan marha erős, mert én tartom magam elé: ismerősebb és barátságosabb az a világ, amit rajta látok és rá festek, viszont félek attól, ami mögötte van.
Elemzésem szerint az emberi faj igen durva "ön-tenyésztési, nemesítési" projekt keretében sajátos és magas szintű egyensúlyt állított fel az egyéni és a közösségi viselkedésformák között. Ennek alapján azt állítom, hogy ha képesek vagyunk végigjárni belső utunkat az okok felé, és egészséges gondolkodással kezelni a szabadság illúziójának elvesztését, akkor olyan harmonikus közösséggé válhatunk, amely egyéni, és "igazi" erejét minden hatalmi harc nélkül képes valódi feladatok megoldásának szolgálatába állítani. Ha nem, az az emberi civilizáció végét jelenti.
És hogy "ma miért nem"? Azért, mert teljesen jogosan utáljuk elfogadni ezeket a következtetéseket, és teljesen jogosan menekülünk előlük bármilyen képzelt világba, az eszközeink pedig megvannak hozzá, hogy a képzelt világot meg is teremtsük (egy bizonyos szintig). Az már más kérdés, hogy a "közgazdaságtani elméletek" nem tudnak mit kezdeni az emberi motivációkkal, a médiacsend pedig nem csökkenti az óceán sugárszennyezését.
Eredeti hely
Válasz erre
korszellem - és te?
... jócskán elszakadtunk az eredeti számozástól, restart.
1: felhalmozás. Véleményem szerint az eddigi összes pénzrendszer végigjátszotta ezeket az állomásokat: a pénz eredetileg igyekezett valós erőforrásokat reprezentálni, de elkezdték felhalmozni, így a közvetlen csereforgalomból kivonni, ami pénzhiányt teremtett, a forgalom csökkenését eredményezte. Ráadásul a hiány miatt tovább növelte a pénz felhalmozásának motivációját ÉS lehetőségét (emelkedő kamatok - egyértelmű szétválás állandóan gazdagodó hitelezőre illetve állandóan szegényedő adósra).
Ez ahogy látom egy elveiben elég erősen alátámasztott, és a történelem által igazolt feltételezés: a pénz törvényszerűen, pozitív visszacsatolásos folyamatok mentén sodródik le eredeti feladatairól. A pénz fogalmának fenntartása mellett a folyamattól elszakadni lehetetlen.
2: motivációk. Pontosan ezért tartom a legfontosabbnak az egész folyamat emberi motivációinak feltárását, illetve azt a feltételezést, hogy a mai informatikai rendszerek gyökeresen új helyzetet teremtettek - enélkül esélytelen bármilyen alternatíva kidolgozása. Ez indokolja a Hajnalvilág felosztását, amelyben a "megoldás" viszonylag rövid, sokkal hangsúlyosabb az, hogy milyen kérdésre válaszol, miért arra és miért lehetséges, hogy ez a jó válasz. Na ezt hiányolom például a VP-ből: rajzol egy csodavárost, mesél egy csodaprogramról, és meg sem kérdezi magától: ez miért is lenne jó? Ha ilyen jó, miért telt el az elmúlt harminc év egy kapavágás nélkül?
Nekünk, akik most itt csacsogunk, negyven év múlva a gyerekeink fogják cserélni az ágytálainkat, és jó eséllyel nem fogunk egyetlen földi űrállomást se látni - reményeim szerint egyébként is kinőjük ezt a gyermekbetegséget. Bocs. Nem azt kell kitalálnunk, hogy ők mit csináljanak, hanem azt hogy merre van az a jó irány, ami számunkra megléphető, és számukra lehetővé teszi majd az értelmes, civilizált életet. Aztán majd ők eldöntik, nekik mi lesz a jó.
3: "első generáció": a generációk nem a "mit" hanem a "hogyan" kérdésénél lépnek be. Elveiben minden forradalom nagyon szép és jó célokat fogalmazott meg - azonban rövid távon kanyarodott egyet, és máris a "szervezők" jólétéről kezdett szólni. Véleményem szerint ma nincs felesleges kapacitás és megfelelő tartalék még egy (esetleg sok egymás utáni) forradalomra.
Valódi, megalapozott megoldásra van szükség. Lehet hogy nem arra, amit javasolok, de azért írtam meg a Hajnalvilágot, mert hiába néztem körül és próbáltam hinni más változatokban, azok nem tűntek számomra megfelelően kidolgozottnak, vagy éppen túl hasonlónak látszanak korábbi elbukott próbálkozásokhoz.
----
Már megint felmerült bennem, hogy folytassuk inkább magánban, mert kifejezetten zavar, hogy lehetetlen célratörő és konstruktív vitát folytatni ezen a fórumon. Aztán rájöttem, hogy ez például kifejezetten orbánista megközelítés lenne a részemről, és elveszíteném annak lehetőségét, hogy számomra értékes dolgokat emeljek ki mellékszálakból. Ennek ellenére engedtessék meg nekem egy kicsit morogni az alábbi módon:
Nyilván nem kell mindenkinek profi rendszertervezőnek lennie, és nem kell képesnek lenni megkülönböztetni az ötletbörzét vagy az óvodás szintű beszólogatásokat az érdemi vitától. Viszont elnézést, de én tényleg többet öltem már ebbe a buliba annál, hogy olyanok "mellékes megjegyzéseit" kelljen lenyelnem, akik egyenes kérdésre sem magánban, sem nyílt felületen nem képesek érdemben, tartalom alapján válaszolni.
Például "kronstadt szakértő úr", aki képes állítani, hogy a csereeszköz felhalmozás, amely PÉNZHIÁNYT teremt a piacon (hiszen az erőforrás létezik, de az őt reprezentáló csereeszköz valaki ládájában pihen, aki nem is akarja azt kivenni onnan) csökkenti a termékek árát... Megérdemel egy Szijjártó pontot, még csak rákérdezni sem érdemes, mert azon kívül, hogy nettó hülyeség, válaszolni sem fog. Megértem a motivációkat, ami miatt intelligens emberek hülyét csinálnak magukból, őszintén hiszem, hogy el fog múlni, de most akkor is idegesít, hátráltat.
Ugyanakkor teljesen egyetértek a "mindenkinek magát kell megváltani" kijelentéssel, ebbe a folyamatba is jópár évet pakoltam (szóval, kronstadt írt egy Hajnalvilág-pontot is, bár nem tudom, ennek a futuro-marxista mesepontnak mekkora értéke van számára). Viszont rájöttem, hogy ez a jelen válságot még nem képes megoldani.
Igen, aki bármit is tenni szeretne, meg kell váltania önmagát, a saját útján. Csak és kizárólag ezen az úton válik képessé olyan szintű együttműködésre, amelyre valóban lehet alapozni egy működőképes mintarendszer kidolgozását, amelyet természetesen a megalkotói önmagukon kezdenek alkalmazni. Ez viszont csak közösségi szinten, éppen az igen eltérő képességű, tapasztalatú, más célokkal rendelkező egyének gondolkodásának és tevékenységének összehangolásával elérhető.
Nincs világmegváltó ötlet, a Hajnalvilág sem az - az egyetlen megoldás, hogy egyre többen vállaljuk a saját felelősségünket, helyes feladatot válasszunk és azt végezzük el a tőlünk telhető legjobb módon. Ez ám az utópia, nem a kupolaváros, igaz-e? Na ja, csak a kérdés nem az, hogy "ha mindenki képes lenne", hanem így szól:
Eredeti hely
Válasz erre
1: felhalmozás. Véleményem szerint az eddigi összes pénzrendszer végigjátszotta ezeket az állomásokat: a pénz eredetileg igyekezett valós erőforrásokat reprezentálni, de elkezdték felhalmozni, így a közvetlen csereforgalomból kivonni, ami pénzhiányt teremtett, a forgalom csökkenését eredményezte. Ráadásul a hiány miatt tovább növelte a pénz felhalmozásának motivációját ÉS lehetőségét (emelkedő kamatok - egyértelmű szétválás állandóan gazdagodó hitelezőre illetve állandóan szegényedő adósra).
Ez ahogy látom egy elveiben elég erősen alátámasztott, és a történelem által igazolt feltételezés: a pénz törvényszerűen, pozitív visszacsatolásos folyamatok mentén sodródik le eredeti feladatairól. A pénz fogalmának fenntartása mellett a folyamattól elszakadni lehetetlen.
2: motivációk. Pontosan ezért tartom a legfontosabbnak az egész folyamat emberi motivációinak feltárását, illetve azt a feltételezést, hogy a mai informatikai rendszerek gyökeresen új helyzetet teremtettek - enélkül esélytelen bármilyen alternatíva kidolgozása. Ez indokolja a Hajnalvilág felosztását, amelyben a "megoldás" viszonylag rövid, sokkal hangsúlyosabb az, hogy milyen kérdésre válaszol, miért arra és miért lehetséges, hogy ez a jó válasz. Na ezt hiányolom például a VP-ből: rajzol egy csodavárost, mesél egy csodaprogramról, és meg sem kérdezi magától: ez miért is lenne jó? Ha ilyen jó, miért telt el az elmúlt harminc év egy kapavágás nélkül?
Nekünk, akik most itt csacsogunk, negyven év múlva a gyerekeink fogják cserélni az ágytálainkat, és jó eséllyel nem fogunk egyetlen földi űrállomást se látni - reményeim szerint egyébként is kinőjük ezt a gyermekbetegséget. Bocs. Nem azt kell kitalálnunk, hogy ők mit csináljanak, hanem azt hogy merre van az a jó irány, ami számunkra megléphető, és számukra lehetővé teszi majd az értelmes, civilizált életet. Aztán majd ők eldöntik, nekik mi lesz a jó.
3: "első generáció": a generációk nem a "mit" hanem a "hogyan" kérdésénél lépnek be. Elveiben minden forradalom nagyon szép és jó célokat fogalmazott meg - azonban rövid távon kanyarodott egyet, és máris a "szervezők" jólétéről kezdett szólni. Véleményem szerint ma nincs felesleges kapacitás és megfelelő tartalék még egy (esetleg sok egymás utáni) forradalomra.
Valódi, megalapozott megoldásra van szükség. Lehet hogy nem arra, amit javasolok, de azért írtam meg a Hajnalvilágot, mert hiába néztem körül és próbáltam hinni más változatokban, azok nem tűntek számomra megfelelően kidolgozottnak, vagy éppen túl hasonlónak látszanak korábbi elbukott próbálkozásokhoz.
----
Már megint felmerült bennem, hogy folytassuk inkább magánban, mert kifejezetten zavar, hogy lehetetlen célratörő és konstruktív vitát folytatni ezen a fórumon. Aztán rájöttem, hogy ez például kifejezetten orbánista megközelítés lenne a részemről, és elveszíteném annak lehetőségét, hogy számomra értékes dolgokat emeljek ki mellékszálakból. Ennek ellenére engedtessék meg nekem egy kicsit morogni az alábbi módon:
Nyilván nem kell mindenkinek profi rendszertervezőnek lennie, és nem kell képesnek lenni megkülönböztetni az ötletbörzét vagy az óvodás szintű beszólogatásokat az érdemi vitától. Viszont elnézést, de én tényleg többet öltem már ebbe a buliba annál, hogy olyanok "mellékes megjegyzéseit" kelljen lenyelnem, akik egyenes kérdésre sem magánban, sem nyílt felületen nem képesek érdemben, tartalom alapján válaszolni.
Például "kronstadt szakértő úr", aki képes állítani, hogy a csereeszköz felhalmozás, amely PÉNZHIÁNYT teremt a piacon (hiszen az erőforrás létezik, de az őt reprezentáló csereeszköz valaki ládájában pihen, aki nem is akarja azt kivenni onnan) csökkenti a termékek árát... Megérdemel egy Szijjártó pontot, még csak rákérdezni sem érdemes, mert azon kívül, hogy nettó hülyeség, válaszolni sem fog. Megértem a motivációkat, ami miatt intelligens emberek hülyét csinálnak magukból, őszintén hiszem, hogy el fog múlni, de most akkor is idegesít, hátráltat.
Ugyanakkor teljesen egyetértek a "mindenkinek magát kell megváltani" kijelentéssel, ebbe a folyamatba is jópár évet pakoltam (szóval, kronstadt írt egy Hajnalvilág-pontot is, bár nem tudom, ennek a futuro-marxista mesepontnak mekkora értéke van számára). Viszont rájöttem, hogy ez a jelen válságot még nem képes megoldani.
Igen, aki bármit is tenni szeretne, meg kell váltania önmagát, a saját útján. Csak és kizárólag ezen az úton válik képessé olyan szintű együttműködésre, amelyre valóban lehet alapozni egy működőképes mintarendszer kidolgozását, amelyet természetesen a megalkotói önmagukon kezdenek alkalmazni. Ez viszont csak közösségi szinten, éppen az igen eltérő képességű, tapasztalatú, más célokkal rendelkező egyének gondolkodásának és tevékenységének összehangolásával elérhető.
Nincs világmegváltó ötlet, a Hajnalvilág sem az - az egyetlen megoldás, hogy egyre többen vállaljuk a saját felelősségünket, helyes feladatot válasszunk és azt végezzük el a tőlünk telhető legjobb módon. Ez ám az utópia, nem a kupolaváros, igaz-e? Na ja, csak a kérdés nem az, hogy "ha mindenki képes lenne", hanem így szól:
- TE képes vagy megváltani önmagad?
- TE képes vagy helyes feladatot választani, és azt minden erőddel megvalósítani - akkor is, ha az jelen elképzeléseid és életkörülményeid, létbiztonságod egy részének feladását jelenti?
- Nem "ha a többiek", hanem MOST?
Eredeti hely
Válasz erre
2011. december 25., vasárnap
Apokalipszis
Ha így folytatjuk, nagyon nehéz idők elé nézünk itt, Magyarországon is. Képviselők vonultak ki a Parlamentből, akiket az aktivistákkal együtt rendőrökkel vitettek el. A szavazógép folytatja dübörgését, és ostoba nyilatkozatokkal próbálja elnyomni saját félelmét, mintha hinne abban, hogy valaki még komolyan veszi.
Egész szabadságharcos rongyrázásunk nem több, mint amikor az agresszív kismalac tökön rúgja a böllért. Persze, hogy mindenkit le akar vágni előbb-utóbb, ezt csak az a hülye nem látta eddig.
Innentől viszont velünk akarja kezdeni...
Az egészben az a durva, hogy a fülkeforradalmárok még most is minden erejükkel azon foglalatoskodnak, hogy a demokrácia kényelmetlen, állandó ellenőrzéseken és egyeztetéseken alapuló "lassú" (a hatalom hebehurgyasága ellen szándékosan fékezett) rendszeréből az "elszámoltatáshoz", mindenféle háborúskodáshoz és bűnbakkereséshez kézre álló eszközt faragjon. Fogja a botot, amelyik bosszantó módon mindkét végén üt, a "saját" végére markolatot szerel, a másik végét kihegyezi.
Nem telik bele már sok idő, amikor leesik neki: nagyon közel áll ahhoz, hogy a "rossz végére" kerüljön a botnak. Akkor hirtelen megérti majd az elszámoltatás-specialista rendszer legnagyobb hibáját: mindig a legutolsó pofon fáj a legjobban, az "elmútnyócév" azonnal talonba kerül, amikor az "elmútkétév" ügyei és iratai napvilágra kerülnek. Amikor a "királyi szócsövek" megkapják jogos besorolásukat, és helyettük értelmes emberek érthető elemzései jelennek meg róluk.
Akkor kiderül, hogy az a "bebetonozott szék" csak az alaphoz rögzített, viszont a padlóval együtt kihajítható, a légkalapács pedig újabban állandóan használt, "törvényes" eszközzé lett. A mai "urakat" hirtelen személyesen kezdik fenyegetni (ők pontosan tudják, hogy jócskán megalapozott) perek, sikkasztástól hivatali visszaélésen keresztül hazaárulásig.
Figyelembe véve, hogy egy-egy zsírosabb koncért vagy kicsinyes bosszúért milyen mélyre képesek süllyedni, nem kérdés, hogy fenyegetés hatására milyen eszközökhöz próbálnak majd nyúlni. A legnagyobb kérdés, hogy ezek az "eszközök" - a sor végén mi magunk, egyszerű emberek, hajlandók leszünk-e ordítva, a szánkba adott különféle színű és logóval ellátott ostobaságokat fröcsögve egymásnak rontani?
Ennek is köszönhetően megszületett eddigi legnehezebb blog bejegyzésem. Vigyázat, "okkult tartalom", előtte angolul tudók számára ajánlott megtekinteni az alábbi videót (igyekszem elkészíteni a magyar átiratot is hamarosan).
És íme: Apokalipszis.
Egész szabadságharcos rongyrázásunk nem több, mint amikor az agresszív kismalac tökön rúgja a böllért. Persze, hogy mindenkit le akar vágni előbb-utóbb, ezt csak az a hülye nem látta eddig.
Innentől viszont velünk akarja kezdeni...
Az egészben az a durva, hogy a fülkeforradalmárok még most is minden erejükkel azon foglalatoskodnak, hogy a demokrácia kényelmetlen, állandó ellenőrzéseken és egyeztetéseken alapuló "lassú" (a hatalom hebehurgyasága ellen szándékosan fékezett) rendszeréből az "elszámoltatáshoz", mindenféle háborúskodáshoz és bűnbakkereséshez kézre álló eszközt faragjon. Fogja a botot, amelyik bosszantó módon mindkét végén üt, a "saját" végére markolatot szerel, a másik végét kihegyezi.
Nem telik bele már sok idő, amikor leesik neki: nagyon közel áll ahhoz, hogy a "rossz végére" kerüljön a botnak. Akkor hirtelen megérti majd az elszámoltatás-specialista rendszer legnagyobb hibáját: mindig a legutolsó pofon fáj a legjobban, az "elmútnyócév" azonnal talonba kerül, amikor az "elmútkétév" ügyei és iratai napvilágra kerülnek. Amikor a "királyi szócsövek" megkapják jogos besorolásukat, és helyettük értelmes emberek érthető elemzései jelennek meg róluk.
Akkor kiderül, hogy az a "bebetonozott szék" csak az alaphoz rögzített, viszont a padlóval együtt kihajítható, a légkalapács pedig újabban állandóan használt, "törvényes" eszközzé lett. A mai "urakat" hirtelen személyesen kezdik fenyegetni (ők pontosan tudják, hogy jócskán megalapozott) perek, sikkasztástól hivatali visszaélésen keresztül hazaárulásig.
Figyelembe véve, hogy egy-egy zsírosabb koncért vagy kicsinyes bosszúért milyen mélyre képesek süllyedni, nem kérdés, hogy fenyegetés hatására milyen eszközökhöz próbálnak majd nyúlni. A legnagyobb kérdés, hogy ezek az "eszközök" - a sor végén mi magunk, egyszerű emberek, hajlandók leszünk-e ordítva, a szánkba adott különféle színű és logóval ellátott ostobaságokat fröcsögve egymásnak rontani?
Ennek is köszönhetően megszületett eddigi legnehezebb blog bejegyzésem. Vigyázat, "okkult tartalom", előtte angolul tudók számára ajánlott megtekinteni az alábbi videót (igyekszem elkészíteni a magyar átiratot is hamarosan).
És íme: Apokalipszis.
2011. december 23., péntek
korszellem - pénz vita
zizmancs #1427
A kedvemet nem a jövőre vonatkozó, eddig elég pontosan teljesülő előrejelzéseim "rontják el", hanem az, hogy nyolc hónapja adtam fel minden bevételi forrásomat azért, mert úgy láttam, a jelen folyamatok ellen kell és tudok tenni valamit. Mostanra fogytak el a tartalékok, így például a gépemet, ami erre az alkalomra szintén feldobta a talpát, egyelőre nem javíttatom meg, "van másik".
Ami a jövőt illeti, tudom, hogy mi történik, tudom, hogy mi a feladat - annak ellenére hogy látom, nincs reális esély. Ezért nem puffogtatok közhelyeket meg linkelek mangás videókat (igen, bocsi, ez neked szólt), hanem a megszokott klisék, hivatkozások és álnevek nélkül próbálok küzdeni azért, hogy végre gondolkozni, vitatkozni kezdjünk a SAJÁT meggyőződésünk és SAJÁT gondolataink szerint, amiből kialakulhat valami közös, amiben valóban jelen vagyunk - elfogadva azt, hogy a közös egészbe nem fér bele minden kedvenc gondolatunk. Na ez az, amit a jelek szerint teljesen egyedül próbálok itt (is) képviselni. Ja, hogy én is ugyanazt csinálom: változtatás nélkül fújom a saját nótámat? Igen, viszont ezt a nótát én magam vertem szét számtalanszor, hittem már spirituális megoldásban, ledaráltam, hittem VP-szerűben, ledaráltam, ... és a használható darabokat megtartva építettem tovább. Bocs, én ebben vagyok profi, ezt tanultam, ezt csináltam egész életemben. Itt is tanultam és változtam egy csomót annak dacára, hogy a "hirdetett alapelvek" nem változtak - olyan szintű kritikát, új információt nem kaptam.
És nem vagyok depi, mert egyebek mellett három olyan fiam van, akiket egyre inkább tudok tisztelni - mi lehet ennél fontosabb? És hajlandó vagyok keményen bunyózni azért, hogy nekik, ugyanúgy, mint minden kortársuknak, legyen esélyük egy olyan életre, ami a mi mai cifra nyomorúságunknál értékesebb. Oké, nyafogok időnként én is, de nincs annyi idő, hogy ebbe nagyon belemerüljek.
athos #1429
LKedves, mint Kedves Loránd. Ez a nevem.
- a közlegelős történetet szintén feldolgoztam, és ugyanarra a következtetésre jutottam belőle (a feladat által teremtett körülmények a hibásak: az egyéni haszon igénye és az információáramlás gátlása; következésképpen esélyünk nincs a közösségi "jó" megoldásra, amíg nem vesszük figyelembe, hogy az alapszabályainkért vagyunk elsősorban felelősek, a hatásuk alatt végrehajtott cselekedetek már másodlagosak) - de most nem fogom megkeresni.
- "törvény" - frászt. Az ember soha nem volt valami angyalka, de ostoba barom sem, ezek illúziók ugyanúgy, ahogy a rájuk alapított megoldási javaslatok (visszatérés valami soha nem létezett álom-múltba / "felvilágosítás" útján elérhető mesejövő). A technikai és kommunikációs korlátok szabtak határt, és verték az orrát saját szemetébe, amire a fejlődéssel válaszolt, és eljutott a mai szintre, amikor a teljes bolygót képes kizsigerelni, és önmaga számára lakhatatlanná tenni.
- Nincs "reset", "abort" van. Ezt sem fogom most újra részletezni, de feléltük a könnyen elérhető erőforrásokat, amire a civilizációt fel lehetett építeni. Ez egyszeri lehetőség, a következő kártyát a patkányoknak vagy a csótányoknak osztja a bolygó.
Ha nem tűnt volna fel: éppen azzal próbálkozom láthatóan eredmény nélkül, hogy erről a "láthatatlan", valójában az állandóan az orrunk előtt lógó és megszokott dologról próbálok beszélni, de nem sikerül.
NaEztAdom #1435
cantillon egy értékes szereplő, nagyon sokat tud az általa favorizált rendszerekről. Vitatkozni viszont láthatóan annyira lehet vele, mint egy könyvespolccal - te meggyőzted már valamiről a könyvespolcodat? Én nem, de attól még olvasni érdemes. Ráadásul tudja, hogy az ő elmélete is beteg, és csak a jelenlegi erő pozíció szerint van igaza ("az én apukám az erősebb") - lehet, hogy tíz év múlva a kínai kommuno-kapitalista ideológia harcosa lesz. Ráadásul tudja, hogy ez a "tíz év múlva" valójában nincs (lásd népesedési grafikon), tehát marad a dühödt csapkodás meg a vihogás. Egy intelligens ember gyászreakciója. Amíg tart, egyet lehet tenni: ellenőrizni, hogy én (vagy éppen te) nem pont ugyanezt csinálom-e? Meg marad a hit, hogy elmúlik, mert szerintem tényleg értékes ember van mögötte, remélem egyszer látni is fogjuk.
Köszönöm az eddig egyedülálló pontos tartalmi választ - de nem értek egyet vele
4a - formaközpontú, nem releváns felvetés, a motiváció sokkal-sokkal egyszerűbb. Van "valami" (most egyszer mondom a szót: pénz), ami "bármire" átváltható. "Bármit" birtokolni döntést jelent és kockázata, következménye van: a búzát, sót, ... tárolni kell, esetleg megromlik, vagy pont nem sóra hanem kolbászra lesz égető szükségem, és ezt kihasználva valaki adott pillanatban nagyon sok sót kér kevés kolbászért. Annak a bizonyos "valaminek" a birtoklása előnyösebb, mert természetes kockázat nélkül felhalmozható és később "materializálható" - a felhalmozás vágya pedig nyilván felhalmozást eredményez (teljesen feleslegesek az elvek, szavak, törvények, az ember intelligens és mindig megoldja valahogy!), az pedig a csereeszköz funkció tönkretételét.
A lényeg: mindegy, hogy minek nevezem! Mindegy, hogy arany, papír, ökörpata, vagy bármi reprezentálja a fogalmat! Ez az "Egy gyűrű" szimbóluma, ami nem pusztítható el fizikai mivoltában, mert nem ott van, hanem a fejünkben.
4d - nyilván, ha almamag lenne a "pénz", akkor almamagért menne hódítani, mert amögött látja vak agyával a "bármit". Persze az arany (anno) ideális választás volt: túl puha fém ahhoz, hogy haszna legyen (nem "fogy", csak forog), nem rozsdásodik (nem kell rá vigyázni, gondozni, nem romlik magától), és még "szép" is...
Viszont ha szerinted tényleg elfogadható egy öncélú fejlődést követelő rendszer üzemeltetése egy véges környezetben (lásd például: rákos daganat), akkor nem tudunk közös nevezőre jutni. Én azt állítom, hogy a megoldás a feladatközpontú rendszer kialakítása, vagyis konkrét tennivalók és erőforrások közvetlen áttekintése. A legnagyobb baklövés a "fejlődés" fogalmának idióta, teljes mértékben definiálatlan mivolta - vagy pontosabban: csak az elosztó rendszer belső mérőszámait, és nem a valós környezetet, civilizációt, élő rendszereket figyelembe vevő megállapítása. Amíg a pénz fogalma létezik, nem leszünk képesek a valóságról beszélni vagy igazat mondani.
6b: én nem vagyok VP párti, basszus, Orbán-hívő sem vagyok azért, mert néha, két pörgés között olyat is mond, ami szerintem is helyes (vagy legalább a mondat egyik fele). A VP ugyanolyan rögzített gondolkodási forma, mint a pénz - Penge már unortodox, mert sikerült kibeszélni belőle a könyvégetést, meg némi elfogadás is került bele, de ez édeskevés. A jelenlegi gondolkodás mellett megvalósíthatatlan, az a gondolat, hogy "ha mindenki jóllakott, senki nem fog haragudni senkire" sík hülyeség, akkor a királyok lettek volna a történelem legbékésebb emberei, elégséges motivációt a tapasztalatok szerint (nyilvánvaló üressége miatt) nem gerjesztett eddig sem. Hála Istennek most már időnk sincs ezzel szerencsétlenkedni azon túl, hogy értelme sincs...
Nem "visszafejlődhet", hanem biztosan visszafejlődik, ahogy eddig minden egyes esetben tette, az alapvető motivációk miatt. Ezért nem is tudok hosszabb szöveget precíz értő olvasással áttekinteni, amelyben bármilyen pénz-fogalom szerepel, ne haragudj.
Nincs értelme. Összedől, mert az emberi gondolkodási törvények ellen próbál építkezni.
Eredeti hely
A kedvemet nem a jövőre vonatkozó, eddig elég pontosan teljesülő előrejelzéseim "rontják el", hanem az, hogy nyolc hónapja adtam fel minden bevételi forrásomat azért, mert úgy láttam, a jelen folyamatok ellen kell és tudok tenni valamit. Mostanra fogytak el a tartalékok, így például a gépemet, ami erre az alkalomra szintén feldobta a talpát, egyelőre nem javíttatom meg, "van másik".
Ami a jövőt illeti, tudom, hogy mi történik, tudom, hogy mi a feladat - annak ellenére hogy látom, nincs reális esély. Ezért nem puffogtatok közhelyeket meg linkelek mangás videókat (igen, bocsi, ez neked szólt), hanem a megszokott klisék, hivatkozások és álnevek nélkül próbálok küzdeni azért, hogy végre gondolkozni, vitatkozni kezdjünk a SAJÁT meggyőződésünk és SAJÁT gondolataink szerint, amiből kialakulhat valami közös, amiben valóban jelen vagyunk - elfogadva azt, hogy a közös egészbe nem fér bele minden kedvenc gondolatunk. Na ez az, amit a jelek szerint teljesen egyedül próbálok itt (is) képviselni. Ja, hogy én is ugyanazt csinálom: változtatás nélkül fújom a saját nótámat? Igen, viszont ezt a nótát én magam vertem szét számtalanszor, hittem már spirituális megoldásban, ledaráltam, hittem VP-szerűben, ledaráltam, ... és a használható darabokat megtartva építettem tovább. Bocs, én ebben vagyok profi, ezt tanultam, ezt csináltam egész életemben. Itt is tanultam és változtam egy csomót annak dacára, hogy a "hirdetett alapelvek" nem változtak - olyan szintű kritikát, új információt nem kaptam.
És nem vagyok depi, mert egyebek mellett három olyan fiam van, akiket egyre inkább tudok tisztelni - mi lehet ennél fontosabb? És hajlandó vagyok keményen bunyózni azért, hogy nekik, ugyanúgy, mint minden kortársuknak, legyen esélyük egy olyan életre, ami a mi mai cifra nyomorúságunknál értékesebb. Oké, nyafogok időnként én is, de nincs annyi idő, hogy ebbe nagyon belemerüljek.
athos #1429
LKedves, mint Kedves Loránd. Ez a nevem.
- a közlegelős történetet szintén feldolgoztam, és ugyanarra a következtetésre jutottam belőle (a feladat által teremtett körülmények a hibásak: az egyéni haszon igénye és az információáramlás gátlása; következésképpen esélyünk nincs a közösségi "jó" megoldásra, amíg nem vesszük figyelembe, hogy az alapszabályainkért vagyunk elsősorban felelősek, a hatásuk alatt végrehajtott cselekedetek már másodlagosak) - de most nem fogom megkeresni.
- "törvény" - frászt. Az ember soha nem volt valami angyalka, de ostoba barom sem, ezek illúziók ugyanúgy, ahogy a rájuk alapított megoldási javaslatok (visszatérés valami soha nem létezett álom-múltba / "felvilágosítás" útján elérhető mesejövő). A technikai és kommunikációs korlátok szabtak határt, és verték az orrát saját szemetébe, amire a fejlődéssel válaszolt, és eljutott a mai szintre, amikor a teljes bolygót képes kizsigerelni, és önmaga számára lakhatatlanná tenni.
- Nincs "reset", "abort" van. Ezt sem fogom most újra részletezni, de feléltük a könnyen elérhető erőforrásokat, amire a civilizációt fel lehetett építeni. Ez egyszeri lehetőség, a következő kártyát a patkányoknak vagy a csótányoknak osztja a bolygó.
Ha nem tűnt volna fel: éppen azzal próbálkozom láthatóan eredmény nélkül, hogy erről a "láthatatlan", valójában az állandóan az orrunk előtt lógó és megszokott dologról próbálok beszélni, de nem sikerül.
NaEztAdom #1435
cantillon egy értékes szereplő, nagyon sokat tud az általa favorizált rendszerekről. Vitatkozni viszont láthatóan annyira lehet vele, mint egy könyvespolccal - te meggyőzted már valamiről a könyvespolcodat? Én nem, de attól még olvasni érdemes. Ráadásul tudja, hogy az ő elmélete is beteg, és csak a jelenlegi erő pozíció szerint van igaza ("az én apukám az erősebb") - lehet, hogy tíz év múlva a kínai kommuno-kapitalista ideológia harcosa lesz. Ráadásul tudja, hogy ez a "tíz év múlva" valójában nincs (lásd népesedési grafikon), tehát marad a dühödt csapkodás meg a vihogás. Egy intelligens ember gyászreakciója. Amíg tart, egyet lehet tenni: ellenőrizni, hogy én (vagy éppen te) nem pont ugyanezt csinálom-e? Meg marad a hit, hogy elmúlik, mert szerintem tényleg értékes ember van mögötte, remélem egyszer látni is fogjuk.
Köszönöm az eddig egyedülálló pontos tartalmi választ - de nem értek egyet vele
4a - formaközpontú, nem releváns felvetés, a motiváció sokkal-sokkal egyszerűbb. Van "valami" (most egyszer mondom a szót: pénz), ami "bármire" átváltható. "Bármit" birtokolni döntést jelent és kockázata, következménye van: a búzát, sót, ... tárolni kell, esetleg megromlik, vagy pont nem sóra hanem kolbászra lesz égető szükségem, és ezt kihasználva valaki adott pillanatban nagyon sok sót kér kevés kolbászért. Annak a bizonyos "valaminek" a birtoklása előnyösebb, mert természetes kockázat nélkül felhalmozható és később "materializálható" - a felhalmozás vágya pedig nyilván felhalmozást eredményez (teljesen feleslegesek az elvek, szavak, törvények, az ember intelligens és mindig megoldja valahogy!), az pedig a csereeszköz funkció tönkretételét.
A lényeg: mindegy, hogy minek nevezem! Mindegy, hogy arany, papír, ökörpata, vagy bármi reprezentálja a fogalmat! Ez az "Egy gyűrű" szimbóluma, ami nem pusztítható el fizikai mivoltában, mert nem ott van, hanem a fejünkben.
4d - nyilván, ha almamag lenne a "pénz", akkor almamagért menne hódítani, mert amögött látja vak agyával a "bármit". Persze az arany (anno) ideális választás volt: túl puha fém ahhoz, hogy haszna legyen (nem "fogy", csak forog), nem rozsdásodik (nem kell rá vigyázni, gondozni, nem romlik magától), és még "szép" is...
Viszont ha szerinted tényleg elfogadható egy öncélú fejlődést követelő rendszer üzemeltetése egy véges környezetben (lásd például: rákos daganat), akkor nem tudunk közös nevezőre jutni. Én azt állítom, hogy a megoldás a feladatközpontú rendszer kialakítása, vagyis konkrét tennivalók és erőforrások közvetlen áttekintése. A legnagyobb baklövés a "fejlődés" fogalmának idióta, teljes mértékben definiálatlan mivolta - vagy pontosabban: csak az elosztó rendszer belső mérőszámait, és nem a valós környezetet, civilizációt, élő rendszereket figyelembe vevő megállapítása. Amíg a pénz fogalma létezik, nem leszünk képesek a valóságról beszélni vagy igazat mondani.
6b: én nem vagyok VP párti, basszus, Orbán-hívő sem vagyok azért, mert néha, két pörgés között olyat is mond, ami szerintem is helyes (vagy legalább a mondat egyik fele). A VP ugyanolyan rögzített gondolkodási forma, mint a pénz - Penge már unortodox, mert sikerült kibeszélni belőle a könyvégetést, meg némi elfogadás is került bele, de ez édeskevés. A jelenlegi gondolkodás mellett megvalósíthatatlan, az a gondolat, hogy "ha mindenki jóllakott, senki nem fog haragudni senkire" sík hülyeség, akkor a királyok lettek volna a történelem legbékésebb emberei, elégséges motivációt a tapasztalatok szerint (nyilvánvaló üressége miatt) nem gerjesztett eddig sem. Hála Istennek most már időnk sincs ezzel szerencsétlenkedni azon túl, hogy értelme sincs...
Nem "visszafejlődhet", hanem biztosan visszafejlődik, ahogy eddig minden egyes esetben tette, az alapvető motivációk miatt. Ezért nem is tudok hosszabb szöveget precíz értő olvasással áttekinteni, amelyben bármilyen pénz-fogalom szerepel, ne haragudj.
Nincs értelme. Összedől, mert az emberi gondolkodási törvények ellen próbál építkezni.
Eredeti hely
2011. december 22., csütörtök
Korszellem - ébresztő
Tehát kinyitottam a kiskaput (ha nem akarsz gondolkodni, ne is válaszolj), így ki is robogtál rajta, és folytatódik az értelmetlen dübörgés, ez az idióta vihogás csak hab a tortán. Ez persze mindenkire igaz. Ma egyébként ideges vagyok, elért a személyes létbizonytalanság, mert túl sokáig reménykedtem abban, hogy a hozzátok hasonló társaság hajlandó túllépni a közhelyek csattogtatásán. Szóval megismételném, mindenki számára, való világ népe, HEJ!
Aki bármilyen pénzrendszer mellett érvel, előbb cáfolnia kell a levezetésem valamelyik pontját, amelyből egyértelmű, hogy amíg létezik a pénz (és vele a gazdaság) jelenlegi definíciója, válságtól válságig sodródunk a természetes motivációink és a matematika törvényei szerint. Ha nem megy, akkor húzni kell egy vonalat: ez a feladat nem megoldható. Mintha ügyes evezési technikával szeretnétek megúszni az egymás után befutó vízeséseket. Lehetne inkább valami értelmes dologról beszélgetni?
Mivel azonban ezzel ébredtem (ismétlem, elég idegesen), adok egy másik fejtörőt, alapja szintén a globális pénz és a jelen infrastruktúra.
1: A "fejlett nyugati országok" munkaereje drága
2: Azért drága, mert az adóikból tartják fenn a nyugati színvonalú ellátórendszert: közoktatás, közegészségügy, közrend, közmédia, kultúra, ...
3: Globális szállítórendszerek esetén a munkát elvégezheti olyan, akinek ez nem áll rendelkezésére, csak szeretné - ezért kevesebb adóteherrel és kisebb megélhetési költségek mellett lehet vele termeltetni. Persze a "fogyasztó" először örül, mert a boltban kevesebbet fizet - aztán viszont szomorú lesz, mert...
4: a kihelyezett termelés miatt a "nyugati országok" munkanélkülisége nő, főleg az "alacsonyabb rétegekben", a bér (és adótömeg) hiányában az ellátórendszer elsorvad, megfizethetetlenné válik, majd összeomlik (Hol van Nicaragua? És hol lesz jövőre?)
5: "A nyugati típusú jólléti állam válságba jut" - Jut??? A frászt. A szabályoknak megfelelő módon felzabálja azt az "ember" helyett a "fogyasztóra" figyelmes globális kapitalizmus, mialatt a szállítórendszer elemei persze jól keresnek mindkét oldal ostobaságán.
Ez nem agysebészet, de a MagLev csövek és ásórobotok is csak piszkítanak a levesbe, viszont a lényeget ötezer éve leírták már: ami erős, az gyenge lesz, a gyenge pedig erős. Tao te king (ha itt már csak az idézetek játszanak). Aki ezt nem éri fel ésszel, az ha kinyitja a száját, egyen vagy hányjon, de beszélnie felesleges.
Könyörgöm, ébresztő, ti "tömegek ébresztői"! Dög-lő-dünk! Talán lassan már ti is látjátok a hírekben, ahogy egyre kisebb mozgástérrel rohanunk újabb megszorítások felé, miközben hitelválságba került az emberek tömege, önkormányzatok és az ország egésze egyaránt, "Veszprém megyei kórháza meg felkészül arra, hogy az állomány 70%-a felmond januárral".
Talán észre kéne venni, hogy nincs idő a lejárt lemezekre (ilyenpénz, olyanpénz, szentséges közgazdászok), meg a "miért nem esznek kalácsot?" típusú kérdésekre (ásórobot, MagLev, ufótelepek). Vagy még mindig nem elég?
Elnézést a dühöngésért, de szerintem most kéne felébredni, mert ez még csak az előszele az igazi pofonoknak, azokból viszont már iszonyat nehéz, egy idő után pedig lehetetlen felállni és versenyben maradni. A megroskadó ellátórendszerek miatt növekvő létbizonytalanság törvényszerűen elszakít egymástól, önzővé tesz vagy megöl, egy ponton túl már nem kialakítható az életképes közösségi alternatíva. Itt Magyarországon Argentína lesz államcsőddel, puccsal, Világbankkal és Monsantóval, ha a jövő év során ugyanerre menetelünk tovább ész nélkül.
Tessék csak figyelni, és ovis szinten fecsegni, elismerem, az a kényelmesebb.
Eredeti hely
Válaszul erre
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)