2011. június 17., péntek
antalffy-21
Observer: igen, valahol itt van az eb elhantolva.
Konkrétan belepusztulunk abba, hogy a "szükséglet" definiálatlan, és a "fejlett világ" polgárainak vélt(!) szükségletei önmagukban is kielégíthetetlenek a bolygó erőforrásaival, nem beszélve arról, hogy nem megoszthatóak minden embertársunkkal. Sajnos az összes mese-jövőkép (autó, csodaház, utazások, ...) csak növeli ezt a diszharmóniát. Egész egyszerűen nincs esélyünk a fennmaradásra, ha nem vagyunk képesek elkülöníteni a tényleges szükségleteinket a "gazdasági fejlődés" fenntartása érdekében mesterségesen generáltaktól.
Rólad sem hiszem el, hogy amíg a közvetlen környezetedben hajléktalanok élnek, alapvető orvosi ellátásra "nem jut" erőforrás, addig nyugodt szívvel beállnál a riói villára várók és befizetők sorába. Ma azért tesszük meg, mert falakat húz körénk az egyéni törtetést értékelő és támogató irányító rendszer.
Másrészt: a "jellem" nagy mértékben függ a környezettől, az aktuális közösségtől, az ott betöltött szereptől és jövőképtől. Ma abban hiszünk, hogy "money makes...", minden történet, minta, híradás ezt sugallja; nem kapnak teret a valós emberi, közösségi értékek, másfajta gondolkodás. Én úgy gondolom, ha sikerül működő mintát felmutatni amellett, hogy világossá válik a pénz-központú gondolkodás eredendően romboló jellege, ez a "környezet" alapvető változását jelenti, lehetőséget teremt a "jellem" átalakulására is. Nem feltétlenül, és nem mindenki esetében ugyanúgy (ahogy a monetáris gondolkodás sem ugyanazt váltja ki minden emberből), de a változás döntő lehet.
Eredeti hely
antalffy-20
139: Igen, ma a politikusokat válthatjuk le négyévente intézményes forradalom keretében (ebből is látszik, hogy hol volt, és ma hol van a valódi hatalom
)Eredeti hely
antalffy-19
Drakonisz: Nem. Arra utalok, hogy az informatika eszközeinek a segítségével ma egy globális és egyidejű bolygón élünk: az információ másodpercek alatt jut el a bolygó egy tetszőleges pontjáról egy másikra (most persze tegyük félre a fejlettség általunk kreált régióit és azt a szándékot, hogy titkolózzunk, mondjuk Fukushimánál - csak a lehetőségről beszélek).
Ilyen nem volt még a történelem során. Csak ennek segítségével vagyunk képesek valóban globális tervezésre szervezésre és alkotásra - mindez egyszerűen lehetetlen volt akár pár évtizeddel ezelőtt is. Ez hatalmas lehetőség, csak egy elavult gondolkodással próbálunk kezelni egy gyökeresen megváltozott környezetet - és ez szó szerint halálos veszélyt jelent.
Ugyanakkor véleményem szerint a kiút is errefelé: az alapvetően megváltozott világ valós működésére alapozott, lehetőségeit kihasználó irányítási rendszer kialakításában rejlik.
Eredeti hely
antalffy-18
A teljes rendszer szempontjából tökéletesen mindegy, hogy áll a két hadvezér - a kérdés, hogy miért alakul ki közösségek közötti konfliktus, és miért tűnik sokak számára jó megoldásnak a "másfélék" megjelölése, kirekesztése, elpusztítása.
Viszont úgy tűnik, a társalgás lassan visszakanyarodik arra a területre, aminek ebben a pillanatban is értelmét látom: a motivációk feltárásához.
Véleményem szerint stimmel is a dolog: van egyrészt az ember, akit értelmetlen csavarnak tekinteni a rendszerben - és van a rendszer, amely régi szólás szerint több, mint a részek összessége. Egyén és közösség kölcsönösen egymásrautalt: mindegyik függ a másiktól, ugyanakkor befolyásolja is azt, így a kettő által alkotott rendszer folyamatosan "sodródik" az evolúció törvényei szerint (de a biológiai evolúcióhoz képest őrületes tempóban, mert a változások sokkal gyorsabbak és kiterjedtebbek).
A mai világ problémáját véleményem szerint egyszerűen az okozza, hogy a közöttük lévő kapcsolat szerkezete nem tudatosul, a valós folyamatok helyett mára idejétmúlt modellek alapján (monetáris rendszer, hatalmi struktúrák, országhatárok, információ kontroll) próbáljuk meg leírni, irányítani, törvényszerűen katasztrofális végeredménnyel. A megoldás pedig mindezeken túl, azon a területen keresendő, amit mára megalkottunk, de még nem "laktunk be".
Eredeti hely
2011. június 15., szerda
antalffy-17
73: egyáltalán nem tartom "megoldásnak" a forradalmat. Ha valaki mégis ebben hinne, csak nézzen körül a hírekben: valójában mit érnek el a szerencsétlen felkelők Egyiptomban, Líbiában, ...? Semmit.
A nyomorukat egyáltalán nem a kirakatban lévő, és valóban szégyenletesen agresszív vezetőiknek köszönhetik. Őket elsöprik (esetleg), de mi van a sok százezer, jól szervezett vademberrel, akik révén valójában uralkodtak? Vajon tényleg a Mubarakok uralkodtak, vagy egy náluk sokkal hatalmasabb szürke elit, akiknek kényelmes volt "a gonosz diktátor" háta mögött élni, és valójában irányítani (médián, tanácsadókon, zsarolókon keresztül) fent és lent egyaránt?
A diktátorrá válás szükségszerű, logikus, egyetértek. Kívánatos? Egyáltalán nem. A folyamat ugyanilyen logikus következménye a beszűkülés és talán mondhatom, pszichiátriai tünetek erősödése. A diktátor mindig megőrül, és ha valahogy ő maga megúszná, a következő már tuti a legalja gondolkodású lesz: aki a többi jelöltet hajlandó és képes eltakarítani az útjából - és úgy is folytatja.
A diktátor nem KÉPES nagyobb csoportot mozgatni, pont ellenkezőleg: a fenti beszűkülés és a vetélytárstól való egyre jogosabb félelem törvényszerűen fogyasztja el az önálló gondolkodásra képes elemeket a "sleppből".
GONDOLKOZNI
Például ezt jelenti.
Forradalom kihúzva: értelmetlen, idejét múlt, hibás lépés.
Diktatúra kihúzva: reménytelen, a félisten szerepbe muszáj beleőrülni - és ha mégsem, ott a következő generáció.
Ezeket tehát dobjuk ki, húzzuk le a vécén (és könyörgöm, ne vegyük elő két perc múlva a trutyiból) hanem nézzük tovább, mink van?
Eredeti hely
antalffy-16
"jancsika", legmélyebb egyetértésem.
Számomra a 36-37 bejegyzésekben jelent meg a lényeg. Abban egyetértünk, hogy a jelenlegi folyamatok egész közeli jövőbe történő kivetítése is ködbe vész: NINCS látható, megalapozott, stabil jövőkép nem hogy száz, de öt évre, pesszimista nézőpont szerint öt hónapra sem. Az első, és legfontosabb dolog annak eldöntése, hogy "mi", akik azzal hízelgünk magunknak, hogy az "egységsugáron" túl látunk, mit kezdünk a látásunkkal.
Feladjuk (36)? Mert ismétlem, FELADÁS az, hogy "úgyis összetörik minden, próbáljunk utána túlélni, ahogy lehet." Hosszú listám van arról, hogy ez miért értelmetlen. Illetve elfogadható egy egyéni élet, esetleg egy választott, önálló egyedekből alkotott kis közösség vélt fenntartására - de számomra, aki személyes felelősséget érzek és vállalok a fiaim jövőjéért, mert szeretem őket, megengedhetetlen. Elnézést.
Vagy (37): azt mondjuk, hogy a jövő az, amit CSINÁLUNK. Ma, holnap, holnapután. És nem az a kérdés, hogy mit teszünk, amikor összeomlott, hanem az: hogyan csinálhatunk a mai állapotból egy olyan jövőt, amire büszkék lehetünk. Az én fejem lágya nem fog benőni, ha így kell nevezni "PC módon" a meghátrálást.
Találtam magamnak egy új gyakorlatot, bevallom, baromi nehéz. Le szeretnék szokni a káromkodásról, és erre az egy mondatra akarom cserélni a hosszú és szalonképtelen tirádáimat: "Hála légyen!" (egyelőre addig jutottam, hogy: "@%@#$%&&^!!!! ... hála légyen...")
Hála légyen Viktorunknak, aki nagyon sokat tesz azért, hogy összetörjön végre egy hamis illúziót, bebizonyítva, hogy a szép elméletek, amelyeket lassan hetenként cserélget, szétporladnak a semmibe vett világon. Közben megmutatja, hogyan lesz egy idealistából diktátor. Megmutatja, hogy ezen az úton, amelyet jár, nincs megoldás.
Látszólag már csak a hőzöngés vagy az apátia marad választási lehetőségként. Talán ez elég motiváció ahhoz, hogy néhányan hajlandóak legyenek (legyünk) végre...
GONDOLKOZNI!!
és nem csak szót csépelni, mondatokat ragasztgatni egymás után, hanem felelősséget vállalni értük, és ennek tudatában megválogatni, egymásra építeni őket.
Meggyőződésem, hogy a megoldás nincs messze. Csak nem arra van, amerre kényelmes keresgélni; nem "távol" van, hanem kicsit "magasabban"...
Eredeti hely
2011. június 12., vasárnap
Kapcsolatkeresés - AIT 2
Kedves Laci, Gergő!
Remélem nem zavarlak levelemmel, de legutóbbi jelentkezésem óta több dolog változott, és a "hogyan tovább" témában továbbra is segítséget kérnék - elsősorban Gergőre gondoltam, de úgy gondoltam, a legegyszerűbb, ha mindkettőtöknek elküldöm.
Szóval az történt, hogy a Magyar Telekom leépített minket, így jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok. Ez nem jelent azonnal megoldandó problémát, de ráirányította a figyelmemet arra, hogy ideje komolyan vennem a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet. Egész pontosan: ki kell találnom, hogy hogyan tudnék azzal foglalkozni, amivel szeretek, és ebből megélni.
A programozási keretem, amit a múltkor reklámoztam, úgy érzem, jól halad, olyan területen járok, amit lélek nyugalommal nevezhetek "informatikai kutatásnak"; amennyire belátom a területet, ilyen mélységű terveket egyáltalán nem találtam. Másrészt, elképzelhetetlennek tartom, hogy ebből üzletet csináljak: "kicsiben", egyedül nem tudom, meddig juthatok - "eladni" sem az ötletet, sem önmagamat nem szeretném, semmilyen feltétellel. Ezek után egy megoldás marad: egyetemi kutatás formájában folytatni a munkát.
Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ősztől az AIT kutatójaként szeretném folytatni a keretrendszert, illetve amennyiben mód van rá, egy ehhez kapcsolódó piacképes ötletet Gyuri (barátom, céges főnököm) vihetne tovább (hiszek abban, hogy több ilyen is van, az ő kedvence a Home Automation). Ez elég merész elképzelésnek tűnhet, de ha belegondolok, az életem során egy hasonló helyzetből ugyanígy jöttem ki, ami pedig végül akkor megvalósult, felülmúlta az álmaimat.
Szeretnék a nyáron eljutni Bojár Gáborhoz ezzel a projekttel, ehhez az előző kísérletem még nem volt elég, azóta viszont sokat haladtam tervezés és fejlesztés terén is. Így most elsősorban hozzád szeretnék fordulni, Gergő, azzal a kérdéssel, hogy lenne-e valamikor időd számomra, néhány órányi beszélgetésre (elég komoly "programozáselmélet" - levélben, skype-on vagy személyesen). Tapasztalt, és engem nem ismerő programozóként nagyon kíváncsi lennék az ötlettel kapcsolatos véleményedre, illetve hogy szerinted reális-e az AIT-vel kapcsolatos álmom. Ha az utóbbit elképzelhetőnek tartod, akkor nyilván reménykedem abban, hogy tudsz segíteni ezen az úton - ha pedig nem, akkor ezt elmondod, hogy más irányban folytathassam a keresgélést (azért üdvös lenne ezt a kérdést még idén megoldani).
A projekt (pontosabban a legújabb változat kezdeménye) elérhető a https://github.com/MondoAurora/DustFramework címen. Egyelőre leírásokat nem tettem fel, csak a forráskód és a fejlesztés története követhető (ebből azért képet lehet alkotni a programozói stílusomról és a kitűzött célokról - a tempó annak köszönhető, hogy korábbi változatok tartalmát emelem át a mostani, véglegesnek szánt környezetbe, ez persze kicsit rendetlenebbé teszi, mint szeretném, de ez egyelőre nem szempont).
Ha érdekel, tudok küldeni néhány jelenleg futó doksit, amik mentén most dolgozom, de ezek elég "saját használatúak" stílus és tartalom tekintetében egyaránt. Azt hiszem a CV-m és a bemutatkozó írásom megvan Lacinál, de azt is elküldhetem.
Segítségeteket előre is köszönöm, szép nyarat kívánok
KL
Hát, nem sikerült...
Remélem nem zavarlak levelemmel, de legutóbbi jelentkezésem óta több dolog változott, és a "hogyan tovább" témában továbbra is segítséget kérnék - elsősorban Gergőre gondoltam, de úgy gondoltam, a legegyszerűbb, ha mindkettőtöknek elküldöm.
Szóval az történt, hogy a Magyar Telekom leépített minket, így jelenleg fizetés nélküli szabadságon vagyok. Ez nem jelent azonnal megoldandó problémát, de ráirányította a figyelmemet arra, hogy ideje komolyan vennem a jövővel kapcsolatos elképzeléseimet. Egész pontosan: ki kell találnom, hogy hogyan tudnék azzal foglalkozni, amivel szeretek, és ebből megélni.
A programozási keretem, amit a múltkor reklámoztam, úgy érzem, jól halad, olyan területen járok, amit lélek nyugalommal nevezhetek "informatikai kutatásnak"; amennyire belátom a területet, ilyen mélységű terveket egyáltalán nem találtam. Másrészt, elképzelhetetlennek tartom, hogy ebből üzletet csináljak: "kicsiben", egyedül nem tudom, meddig juthatok - "eladni" sem az ötletet, sem önmagamat nem szeretném, semmilyen feltétellel. Ezek után egy megoldás marad: egyetemi kutatás formájában folytatni a munkát.
Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ősztől az AIT kutatójaként szeretném folytatni a keretrendszert, illetve amennyiben mód van rá, egy ehhez kapcsolódó piacképes ötletet Gyuri (barátom, céges főnököm) vihetne tovább (hiszek abban, hogy több ilyen is van, az ő kedvence a Home Automation). Ez elég merész elképzelésnek tűnhet, de ha belegondolok, az életem során egy hasonló helyzetből ugyanígy jöttem ki, ami pedig végül akkor megvalósult, felülmúlta az álmaimat.
Szeretnék a nyáron eljutni Bojár Gáborhoz ezzel a projekttel, ehhez az előző kísérletem még nem volt elég, azóta viszont sokat haladtam tervezés és fejlesztés terén is. Így most elsősorban hozzád szeretnék fordulni, Gergő, azzal a kérdéssel, hogy lenne-e valamikor időd számomra, néhány órányi beszélgetésre (elég komoly "programozáselmélet" - levélben, skype-on vagy személyesen). Tapasztalt, és engem nem ismerő programozóként nagyon kíváncsi lennék az ötlettel kapcsolatos véleményedre, illetve hogy szerinted reális-e az AIT-vel kapcsolatos álmom. Ha az utóbbit elképzelhetőnek tartod, akkor nyilván reménykedem abban, hogy tudsz segíteni ezen az úton - ha pedig nem, akkor ezt elmondod, hogy más irányban folytathassam a keresgélést (azért üdvös lenne ezt a kérdést még idén megoldani).
A projekt (pontosabban a legújabb változat kezdeménye) elérhető a https://github.com/MondoAurora/DustFramework címen. Egyelőre leírásokat nem tettem fel, csak a forráskód és a fejlesztés története követhető (ebből azért képet lehet alkotni a programozói stílusomról és a kitűzött célokról - a tempó annak köszönhető, hogy korábbi változatok tartalmát emelem át a mostani, véglegesnek szánt környezetbe, ez persze kicsit rendetlenebbé teszi, mint szeretném, de ez egyelőre nem szempont).
Ha érdekel, tudok küldeni néhány jelenleg futó doksit, amik mentén most dolgozom, de ezek elég "saját használatúak" stílus és tartalom tekintetében egyaránt. Azt hiszem a CV-m és a bemutatkozó írásom megvan Lacinál, de azt is elküldhetem.
Segítségeteket előre is köszönöm, szép nyarat kívánok
KL
Hát, nem sikerült...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)