Kedves Usztu!
Számomra mostanra tényleg terhessé vált ez a Hajnalvilág-szendvicsember szerep, és mihamarabb ki akarok szállni belőle, de mivel megtiszteltél azzal, hogy az én fogalmaim szerint is velem kommunikálsz, igyekszem válaszolni - és nem kérdezni többet.
Virtuális szubjektum ismét
Az egész informatika akkor jó, ha nem is látom. Ha így jobban tetszik: kimondott szó - kilőtt nyíl, függetlenül attól, hogy ezt a szót a levegő viszi el a mellettem álló ember fülébe, vagy egy komplex rendszer. A virtuális szubjektum nem több, mint az a "héj" az infrastruktúra oldalán, amely az én és csak az én szavaimat fogadja, illetve a nekem címzett szavakat hozzám eljuttatja. Nem kell látnom, nem kell foglakoznom vele - ugyanúgy, ahogy a tükör előtti vagy a hallgatóságnak címzett szereplés is felesleges akkor, ha csak önmagamat akarom adni.
Virtuális világ
Igen, Hammurabi táblái, a fáraók piramisai évezredeket ívelnek át. Ehhez ezeknek az embereknek "csak királyoknak" kellett lenniük (és az üzenet létrehozása sem volt éppen olcsó mulatság a közösség számára) - ám ez a néhány szereplős játék nem "világ".
Az informatika világa azt jelenti, hogy az információ, tudás, eszköz elszakad a fizikai világ kötöttségeitől. Persze maga az infrastruktúra továbbra is kötött, kell, hogy működjenek a központok, kábelek, műholdak, és nálam egy megfelelő eszköz - de ha ez megvan, a benne tárolt adatok fizikai tárgyak létrejötte és mozgatása nélkül, fizikai környezetben lehetetlen mennyiségben és sebességgel utaznak. Hammurabi tábláinak tartalmát hosszú időn át csak azok ismerték, akik 1:személyesen látták ÉS 2: el tudták olvasni ÉS 3: megfelelő háttérismeret birtokában képesek voltak értelmezni. Hammurabi táblái, vagy az egyiptomi hieroglifák tartalma a "világ" számára nem léteztek mindaddig, amíg a "korai informatika" fel nem dolgozta őket: megtalálás, fényképezés, másolás, fordítás, elemzés - ezáltal egy igen szűk elit réteghez eljuthatott. Az viszont, hogy egy könyvet egy időben sokmillióan olvashassanak anélkül, hogy azt fizikailag létre kéne hozni és hozzájuk el kellene juttatni, vagy éppen az, hogy egy probléma megoldásához azonnal be lehessen vonni a megfelelő szakértőket, függetlenül attól, hogy éppen hol vannak - ez csak a mai informatikai rendszerekkel lehetséges.
Ma a "két világ" közötti határon folyamatos harc dúl, mert törvényeik összeférhetetlenek (lásd: szabadalmak, szerzői jogok, használati licenszek - nem beszélve a valódi technológiai nehézségekről). Az informatika világa azonban nem az emberrel ellentétes, hanem ugyanazzal a hódító, pénzalapú gondolkodással, amely a fizikai világot és az általad emlegetett emberi értékeket is tönkreteszi, és amely ehhez ESZKÖZKÉNT használja a tudomány és a technológia vívmányait, így az informatikát is.
Víz
Az ókori folyami civilizációk központi kérdése volt, hogy egy helyi érdeken és ötleteken felül álló rendszerbe foglalják a víz kezelését. Nekem a térkép azt mondja, ezt a megközelítést itt Magyarországon nem lenne szerencsés felülbírálni. Mondjuk a Tisza gátrendszerének fenntartása nehéz lenne hírnökök útján úgy, hogy egyetlen ponton se törjön át a víz, nem lenne elég ahhoz, hogy a megfelelő szükségtározót órákon belül kiválasszák és gátszakítással igénybe vegyék. Nem beszélve a lakosság értesítéséről, esetleg szervezett kitelepítéséről - magyar történelemből is ismert, hogy enélkül mi történhet, csak azóta jól megemeltük a tétet - a gátat.
Nem levegőbe beszélek, hanem a most következő tavaszról, vagy az azutániról, és így tovább. És ez még csak a védekezés, nem pedig a probléma értelmes megoldása - gátmagasítás helyett újra bölcsességen alapuló együttélés a folyóval. Hatalmas munkákról van szó.
Csak király...
A yidam, a gondolkodásunk által teremtett lény, ha elég időt töltünk vele, pontosan olyan valóságos lehet, mint akármelyik tőlünk független létező, a különbség teljesen elmosódhat. Egyformán valóságosnak tűnik egy földműves, egy asztalos, egy ápolónő, egy adóellenőr, egy bankár vagy egy miniszterelnök, azonban míg a földműves munkájának eredménye a kenyér, amelyet megeszünk, az asztalos készíti a szekrényt a házunkba, az ápolónő a gyógyulásunkért küzd, addig a többiek egy általunk kitalált rendszer különböző pontjain, magának a rendszernek a fenntartásán foglalatoskodnak. A mai „gazdasági válság” egyértelműen mutatja, hogy a rendszer fenntartói hatalmuknál fogva sokszoros és indokolatlan túlsúlyba kerültek a valós értéket előállítókkal szemben, ezért a „csinált világ” beteg. Ez pedig hatalmas szerencse, mert így talán fellebben az állandó mesék és rejtegetések függönye, és kiderül: a valódi világgal is óriási baj van; ha valami dolgunk van, az egyáltalán nem a pénzügyi rendszer, a bankok, a mobiltelefon-gyártók vagy az autóipar megsegítése, hanem bolygónk és civilizációnk megmentése az előbbiek által végzett rombolástól.
(Hajnalvilág 81.oldal - szerintem nagyon hasonló dolgokról beszélünk)
Paraziták...
Két dolgot próbáltam egyszerre mondani. Egyik, hogy a mai társadalom részéről elfogadást, együttműködést az általad bemutatott viselkedés nem várhat, csak ideig-óráig tűrést, de ha túl erős lesz, támadást - az irányítók szemével nézve ez valóban élősködés, ez talán nem kérdés. Másik, hogy egy olyan méretű közösséghez való tartozás, mint mondjuk a magyar társadalom, szükséges. Ennek hiányában is lehet élni, csak annak a színvonala nem olyan, mint a mostani (pedig nem az enyémre, hanem a "tiétekre" gondolok). Az, hogy "nagyon ritkán megyek a boltba" és "csak a minimálisan szükséges dolgokat veszem meg, a többit megtermeljük mi" nem ekvivalens azzal a helyzettel, hogy NINCS BOLT, semmim nincs azon kívül, amit én vagy a közvetlen szomszédaim elő tudunk állítani, és ő sem tud elmenni a boltba olyan dolgokért, ami a nekem szükséges termékek előállításához neki kell. Beleértve mondjuk a Bánk bán könyvet is.
Továbbá: ma hatalmas területek vannak combig érő vízbe fagyva. Most hallottam, hogy rövidesen megkezdik a hepatitisz oltásokat, mert az olvadással kiöntenek a pöcegödrök. Az itt élők azok, akiket kétszáz éve "elvitt az Isten ítélete": sokan éhen haltak a következő évben, járványok tizedelték meg őket - ma az életben maradásuk nem is kérdés, a felettük álló közösség arra fordítja az erőforrásait, hogy egészségüket megőrizze, elvesztett javaikat pótolja. Akkor is, ha ők esetleg már nem akartak az elnyomó társadalom része lenni.
Nyilván a "parazita" megjelölés erős - de nem erősebb, mint annak feltételezése, hogy ez helyes, és a jövő útját kijelölő viselkedés.
Áramszünet
A totális káoszhoz felesleges 2 hónappal számolni. A fenntartó rendszerek a monetáris optimalizálásnak köszönhetően üveghangon fütyülnek, valóban konyha-szintű ismereteim szerint 3-5 nap totális áramszünet hatására elkezdenek megroskadni a nagyvárosi közvetlen létfenntartó rendszerek (ivóvíz, élelem, fűtés, kommunikáció, közlekedés), nincs rádió, nincs telefon, viszont van mondjuk egymillió éhes és kezelhetetlen ember. Ebben az esetben csak katonai megoldás létezik, amelyhez azonban nincs elég katona - ilyenkor jön a nemzetközi segítség, amelynek hatékonyságát jól láthatjuk Haitin. Ha viszont regionális, pl. Európa szintű a probléma, akkor az sincs, helyette jön a pánik, az őrület és a halál. Utána pedig nem két hónap áramszünet jön, hanem marad néhány hely, ahol van áram - de ott is minek? Mindez pedig nem "ha" (feltételes mód: valami elképzelhetetlen dolog történik), hanem "amikor" (amennyiben így folytatjuk, a közeljövőben bekövetkező elkerülhetetlen esemény, hiszen exponenciálisan próbálunk növekedni egy zárt térben).
Szóval kérdésedre válaszolva: bár családommal együtt kijöttünk a "nagyvárosból", ettől függetlenül mint alapvetően értelmiségi, a hozzám hasonló (csak itt Magyarországon) úgy hatmillió selejttel együtt meghalok - ha nem, akkor hozzád hasonló szakértők irányítása alatt gépeket helyettesítő állatként dolgozom a földeken. Félek, még így is nagyon bátran becsültem meg azt a népességet, amelyet egy ilyen katasztrófa időszakában és utána folyamatosan fenn lehetne tartani. Örülök, hogy te túl fogod élni, mert akkor lesz még emberi társadalom a Földön kétszáz év múlva is, akik emlékeikben és mondáikban valószínűleg a mai világot lassan egy újabb "elveszett Aranykorrá" álmodják.
Nem érdekel ez a végkifejlet még akkor sem, ha neked tuti recepted van arra, hogyan kell a túlélők közé kerülni.
----
Mindezt végül mégsem küldtem volna el, ha ma hajnalban nem ébredek egy olyan tréfával, amit talán érdemes megosztani.
Mi a civilizáció?
A civilizáció az életben maradáshoz szükséges munka nagy közösségen történő hatékony szervezés révén keletkező időfelesleg szervezett eltöltése, visszaforgatása a civilizációba (oktatás, tudomány, egészségügy, szervezés ...)
A mai "fél-civilizáció": a felesleg nem a hatékonyságból, hanem idegen, nem megújuló erőforrásokból (szén, olaj, gáz), és az elméletileg megújulók ostoba használatából (talaj, víz) keletkezik; továbbá az időfelesleg nem helyben kerül felhasználásra (helyi közösségek), hanem az utolsó morzsáig elszipkázza azért, hogy saját ostoba céljait és üres fejű irányítóit jutalmazza vele. Nézhetjük úgy, hogy az óriás szállodák, az LHC, a hiper-szuper autók és hajók, a reklámok, a kozmetikumok, a divat, a milliárd dolláros filmek, ... mind a mi nyugalomban, egymással eltölthető és eltöltendő, ellopott időnkből keletkezik.
Nem a szervezettség méretével vagy eszközkészletével van a gond, hanem a lopás tényével.
Tegnap este végre hallgattam egy kis Quimby-t, és ittam egy pohár forralt bort. Egészségünkre!
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
