Igen, kicsit szerintem is elbeszélünk egymás mellett - határozott véleményünk van, amely bizonyos pontokon nem találkozik.
Elöljáróban: nekem is van egy elég masszív spirituális hátterem... biztos unalmas ezt olvasni, de erről is írtam egy könyvet Az örökkévalóság pillanatai címen. Ma már más a stílusom, de a tartalommal semmi gondom. Azért "váltottam", mert úgy látom, önmagában nem jelent megoldást arra a ma előttünk álló feladatra, bár annak egyik nélkülözhetetlen eleme. Hasonlatként az építkezés jutott eszembe: a spiritualitás szükséges ahhoz, hogy a formátlan laza masszából tégla készüljön: az önmagát lehetőségei szintjén tisztán látó, belső erővel rendelkező, felelősségét ismerő és nyugodt lélekkel vállaló ember. Csak belőlük lehet nagy, megbízható házat építeni, amely a tégláknak feladatot és támogatást ad egyszerre - ez utóbbi a globális civilizáció.
A "technokrata" és a "lélek-központú" megközelítéssel ugyanaz a bajom, egyfajta vakságot érzek, ami nem engedi látni azt, ami az orrunk előtt van. A technokrata nem látja azt a hatalmas munkát, ami a mai infrastruktúrát felépítette és életben tartja, nem látja a "csináljunk újat" felkiáltás költségeit. A "lelki" nem látja, hogy gondolkodásunknak, világlátásunknak és lehetőségeinknek milyen hatalmas részét alkotja az a világ, amelyet a mai rendszer tart fenn. Nekem a szüleim és a gyerekeim tanították meg, hogy az akkor valóban aktív, "magasröptű, szellemi" gondolkodásom milyen törékeny az érzelmi behatásokkal, reménytelennek tűnő helyzetekkel, vagy a szimpla kialvatlansággal szemben.
Egy alkalommal legkisebb fiam egy hányós-fosós vírus (és egy csapnivaló ügyeletes "doktorbácsi") következtében kiszáradt, kórházba kellett rohannom vele. Sírva vittem a szegény kölköt a kezemben, mert éreztem, hogy tényleg meghal, ha nem kap orvosi kezelést - és rádöbbentem: mekkora különbséget jelent, hogy nekem VAN HOVA VINNEM őt! Milyen kapcsolat lehet olyan családban, ahol minden egyes szülő többször átéli a reménytelenséget és gyermeke halálát? Ennek elviselésére minden természeti társadalomban kialakult egy "szellemi infrastruktúra" - amit azonban mára mi szépen lebontottunk, és nem lehet hipp-hopp újraépíteni. Bizonyára lenne egy kis százalék, aki megtartja lelki erejét - de a társadalom átlagának életfelfogása, jövőképe a ma sokat szidott szinthez képest is óriásit zuhanna.
"A föld terem"... no azért ez erős csúsztatás, több okból:
- a joggal szidott, energiaigényes, fenntarthatatlan nagyüzemi mezőgazdaság révén a talaj terméshozama sokszorosára növekedett; mi ezzel az élelmiszer mennyiséggel gazdálkodunk, számolunk ma;
- a nagyságrendekkel kisebb hatékonyságú, hatalmas élőmunka igényű, gépek nélküli műveléshez is kell, csak másfajta, és mára szinte teljesen eltűnt infrastruktúra, szaktudás. Ez nem csak hogy hiányzik a legtöbb helyen, de egy kommunikációs rendszer nélkül el sem juthat oda, ahol szükség lenne rá;
- mi lesz azzal a Magyarországon (hasra csapva) 4? 6? millió nagyvárosi emberrel, aki mindenét elvesztve, éhezve menekül a földekre, ki fogja őket megszervezni, megnyugtatni?
- mi lesz azokkal, akiket a mai "erőforrásbőség" tart életben: idősek, krónikus betegek, rokkantak, kórházban ápoltak?
... a felsorolásba nem is vettem fel a pánikot, az erőszakot, a faji, vallási, gondolkodási ellentéteket.
Spirituális szemmel nézve lehet elfogadható egy (jóindulattal) 30%-os veszteség, mondjuk kétmilliárd ember? Mint bizonyára olvastad, én ennél pesszimistább vagyok, ráadásul továbbra is tartom, hogy visszajönni sem tudnánk ebből a káoszból. Én ezt látom New Orleans, Haiti vagy "kicsiben" Kolontár példáján, a történelem leckéiben (Húsvét szigetek, görögök, mayák, római kézművesség stb.) Nem tartom magam "fejlettebbnek", csak a jobb lehetőségeket kihasználónak, és úgy érzem, kutya kötelességem ezeket a lehetőségeket IS örökül hagyni az utánam következőkre. Ezért - bár a magam szintjén ismerem és használom a "nem-logikus" gondolati szinteket - ennek a feladatnak a megoldását értelmetlennek látom egyedül erre építeni.
Pénz - továbbra is szőrözök: nem "tereli a gondolkodást", hanem a gondolkodásunk teremti meg az önpusztító szabályokat. Az ok-okozat sorrendje ebben az esetben is alapvető, figyelmen kívül hagyása téves következtetésekhez vezet.
Történelem - amennyire én belátom, anno volt valami "közös jövőkép", amelyet megalapozott a fejlődés akkori iránya, amelyben a fiatalok részt akartak venni. Ma inkább tanácstalanságot, a tanulók szintjén pedig kiábrándultságot és egyéni törekvéseket érzek csupán. Azért ezt is figyelembe kell venni.
Holdutazás... mikor is volt az utolsó? Legközelebb a kínaiak mennek oda, mert ők képviselik ma azt, amit ötven éve a "nyugat" (lásd az előző bekezdést is). Viszont itt a Földön, a saját élőhelyünkből csinálunk holdbéli tájat - rakéta sem kell, és máris ott vagyunk :-S
Mit tennék, ha mindenemet elvennék? Mi az a minden? Én kommunikációs lehetőségek és számítógép nélkül egy derékfájós, bár izmos és dolgozni hajlandó ember vagyok. Feltételezett közösségi hasznosságom nevetséges töredéke lenne a mainak. Próbálnék az elveimnek megfelelően részt venni a közösségem fenntartásában, de soha nem érnék annyit, mint egy szakember. Elvennék a döntési szabadságomat, kényszerítenének olyasmi elvégzésére, amit helytelennek tartok? Lehet, hogy megtenném, nem tudom. Elvennék az egészségemet, az ételemet? Beteg lennék. Elvennék a családomat? Kétségbeesnék, talán megtörnék. Elvennék az életemet? Meghalnék. Mi értelme ennek a kérdésnek?
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 18., csütörtök
2010. november 17., szerda
korszellem-100
Valóban, szerencsés helyzetben vagyok, eddig még mindig olyan helyen dolgoztam, ahol a munkámat vették figyelembe és nem a gondolataimat. Vagy úgy is mondhatnám: "munkahelyem" volt, és nem "állásom"... persze most olyan masszívan kergetem a délibábjaimat, hogy éppen most játszom el munkatársaim, barátaim bizalmát és hitét. Az enyém se túl erős.
"Maréknyi" - pontosan. Minden változásnál alapvető fontosságú, hogy "elég sok" ember lépje át az egzisztenciális félelmek küszöbét; anélkül a néhány hangoskodó könnyű szerrel eltiporható. A mostanában példaként emlegetett Oroszországban vagy Kínában már talán kiradíroztak volna a vízióimmal együtt, amíg a "többiek" egymásra várnak :-) Vehetjük a szintén divatos "erre meg ki adott felhatalmazást?" kérdést is - hát nem csak azok, akik erre szavaztak, hanem a "kiábrándultak" is; "bűnösök közt cinkos, aki néma" stb...
Ez most "vádiratnak" hangzik, de te is tudod hogy nem az. Ha valóban elég jó vagyok, akkor ebből a rendszerből szemlélve két "eredményt" érhetek el: káoszba taszítok számtalan hozzám hasonló embert, illetve mérhetetlen károkat okozok olyanoknak, akik hozzám hasonlóból ezret taposhatnak el anélkül, hogy észrevennék. Szeretném jelezni, hogy nem "ellenük", hanem "értünk" cselekszem, és ha képes vagyok bármilyen kárt okozni, azt jelenti, hogy a műtétre szükség van. Attól, hogy én is ismerem Machiavellit még nem kell használnom; attól, hogy képes vagyok számolni az esélyekkel, még játszhatok a közösség érdekében és nem csak a saját hasznomra. Ha nem sikerül, csak az a kérdés, akad-e akár egy ember is, aki megérti, hogyan gondolkodom, mielőtt levesznek a pályáról. A felsoroltak miatt ezt a hozzáállást nem hogy elvárni, "népszerűsíteni" sincs jogom.
Vagy az egész hülyeség, és valami messiás-komplexust követve elpazarlom életidőm nagy részét - akkor viszont ez a világ szép és jó, én pedig nem leszek képes bántani. Végül is ez is egy jó megoldás lenne.
Ezt az ostoba lelkesedést egyszerűen a kétségbeesés táplálja. Nem tudom, hogy milyen lesz a világ húsz év múlva - de én biztos vagyok benne, hogy ha ebben a mederben folytatjuk, akkor elképzelni sem tudjuk, mekkora bajban leszünk (bár, azért tessék egy pillantást vetni Haitire...) A gyermekeink nem "megbélyegzettek", hanem halottak, vagy egy reménytelenül zuhanó civilizáció hajótöröttei lesznek. Most derült ki számomra, hogy az "egyetlen esély" gondolatom sem új, Olduvai elméletnek hívják a 60-as évek óta (gondolom, "az" a Fred Hoyle - abban az időben a sci-fi az elgondolkodtatás és nem az elhülyítés eszköze volt...)
OK, megint figyelmen kívül hagytam a "répát", két okból. 1: hiszem, ha látom, és úgy hiszem, ha lenne, látnám. Nem közvetlenül, hanem átvitt formában, apró cseppenként "átcsorogna" azért a hétköznapokba. 2: ha mégis van: egy apróságot mindig figyelmen kívül hagyunk a szép új világ tervezése során. A mai "rossz" ellátórendszer infrastruktúrájába hihetetlen mennyiségű erőforrást építettek be elődeink hosszú idő alatt. Ez az idő, ez az erőforrás nem áll rendelkezésre egy válság idején. A csoda-technika megint csak a felső kaszt életének és isteni hatalmának megőrzésére alkalmas; nekünk, a maradéknak már nem jut belőle.
Utazás - olvastad a véleményemet, nem akarom ismételni. Mondvacsinált, hatalmas károkat okozó marhaság. "Mert megérdemlem..." - egy fenét.
Szalmabála - sztereotípia... Egy megfelelő alapra rakott, bevakolt (betapasztott?) szalmabála (oxigén és kártevők elleni védelem, évenként egyszer érdemes átnézni és javítani), évszázadokat bír ki(!), miközben az előállítása, karbantartása, lebontása során keletkező károsanyag, a felhasznált energia, szállítási igény, helyi munkaerő, "elmaradott térségek", mai nyomortanyák... hmm? :-)
Továbbá: hivatalos mérés bizonyítja, hogy tökéletesen eleget tesz a tűzvédelmi előírásoknak: a kísérlet során a külső pár centi elszenesedik a vakolat alatt, és kész. Jó, egy tartálykocsival való ütközést nem bír ki, de az talán még Chuck Norrisnak se megy :-)
Érted: ez itt van kéznél, akár ma, tényleg, nulla IMF támogatással el lehet kezdeni, tényleg földhöz veri az energiaigényt, tényleg évszázadok bizonyítják a működését. Miért érdekelne a répa?
Nem várom el azt, hogy most, amíg ezzel a civilizációs szintű orbitális bunkó hozzáállással "majdnem kellemes" életkörülményeket kapunk, bárki kényelmetlen dolgokon gondolkodjon, felemelje a szavát és talán valós kockázatot vállaljon ahelyett, hogy dohog, meg álneveken észt oszt :-) Csak abban reménykedem, hogy amikor borul, elég felkészültek leszünk arra, hogy fogjuk egymás kezét; ne mondjunk le egyetlen légvárból kipotyogóról sem, és főleg: ne álljunk bosszút rajta közös hülyeségünk következményei miatt. Bocsi, kinek nem inge...
És persze lehet, hogy nincs igazam, csak egyelőre bejönnek a "jóslataim", és eddig nem találtam senkit, aki érdemben átlátta és cáfolta volna az elemzésemet. Addig pedig... uff, én beszéltem.
Eredeti hely
Válaszul erre
"Maréknyi" - pontosan. Minden változásnál alapvető fontosságú, hogy "elég sok" ember lépje át az egzisztenciális félelmek küszöbét; anélkül a néhány hangoskodó könnyű szerrel eltiporható. A mostanában példaként emlegetett Oroszországban vagy Kínában már talán kiradíroztak volna a vízióimmal együtt, amíg a "többiek" egymásra várnak :-) Vehetjük a szintén divatos "erre meg ki adott felhatalmazást?" kérdést is - hát nem csak azok, akik erre szavaztak, hanem a "kiábrándultak" is; "bűnösök közt cinkos, aki néma" stb...
Ez most "vádiratnak" hangzik, de te is tudod hogy nem az. Ha valóban elég jó vagyok, akkor ebből a rendszerből szemlélve két "eredményt" érhetek el: káoszba taszítok számtalan hozzám hasonló embert, illetve mérhetetlen károkat okozok olyanoknak, akik hozzám hasonlóból ezret taposhatnak el anélkül, hogy észrevennék. Szeretném jelezni, hogy nem "ellenük", hanem "értünk" cselekszem, és ha képes vagyok bármilyen kárt okozni, azt jelenti, hogy a műtétre szükség van. Attól, hogy én is ismerem Machiavellit még nem kell használnom; attól, hogy képes vagyok számolni az esélyekkel, még játszhatok a közösség érdekében és nem csak a saját hasznomra. Ha nem sikerül, csak az a kérdés, akad-e akár egy ember is, aki megérti, hogyan gondolkodom, mielőtt levesznek a pályáról. A felsoroltak miatt ezt a hozzáállást nem hogy elvárni, "népszerűsíteni" sincs jogom.
Vagy az egész hülyeség, és valami messiás-komplexust követve elpazarlom életidőm nagy részét - akkor viszont ez a világ szép és jó, én pedig nem leszek képes bántani. Végül is ez is egy jó megoldás lenne.
Ezt az ostoba lelkesedést egyszerűen a kétségbeesés táplálja. Nem tudom, hogy milyen lesz a világ húsz év múlva - de én biztos vagyok benne, hogy ha ebben a mederben folytatjuk, akkor elképzelni sem tudjuk, mekkora bajban leszünk (bár, azért tessék egy pillantást vetni Haitire...) A gyermekeink nem "megbélyegzettek", hanem halottak, vagy egy reménytelenül zuhanó civilizáció hajótöröttei lesznek. Most derült ki számomra, hogy az "egyetlen esély" gondolatom sem új, Olduvai elméletnek hívják a 60-as évek óta (gondolom, "az" a Fred Hoyle - abban az időben a sci-fi az elgondolkodtatás és nem az elhülyítés eszköze volt...)
OK, megint figyelmen kívül hagytam a "répát", két okból. 1: hiszem, ha látom, és úgy hiszem, ha lenne, látnám. Nem közvetlenül, hanem átvitt formában, apró cseppenként "átcsorogna" azért a hétköznapokba. 2: ha mégis van: egy apróságot mindig figyelmen kívül hagyunk a szép új világ tervezése során. A mai "rossz" ellátórendszer infrastruktúrájába hihetetlen mennyiségű erőforrást építettek be elődeink hosszú idő alatt. Ez az idő, ez az erőforrás nem áll rendelkezésre egy válság idején. A csoda-technika megint csak a felső kaszt életének és isteni hatalmának megőrzésére alkalmas; nekünk, a maradéknak már nem jut belőle.
Utazás - olvastad a véleményemet, nem akarom ismételni. Mondvacsinált, hatalmas károkat okozó marhaság. "Mert megérdemlem..." - egy fenét.
Szalmabála - sztereotípia... Egy megfelelő alapra rakott, bevakolt (betapasztott?) szalmabála (oxigén és kártevők elleni védelem, évenként egyszer érdemes átnézni és javítani), évszázadokat bír ki(!), miközben az előállítása, karbantartása, lebontása során keletkező károsanyag, a felhasznált energia, szállítási igény, helyi munkaerő, "elmaradott térségek", mai nyomortanyák... hmm? :-)
Továbbá: hivatalos mérés bizonyítja, hogy tökéletesen eleget tesz a tűzvédelmi előírásoknak: a kísérlet során a külső pár centi elszenesedik a vakolat alatt, és kész. Jó, egy tartálykocsival való ütközést nem bír ki, de az talán még Chuck Norrisnak se megy :-)
Érted: ez itt van kéznél, akár ma, tényleg, nulla IMF támogatással el lehet kezdeni, tényleg földhöz veri az energiaigényt, tényleg évszázadok bizonyítják a működését. Miért érdekelne a répa?
Nem várom el azt, hogy most, amíg ezzel a civilizációs szintű orbitális bunkó hozzáállással "majdnem kellemes" életkörülményeket kapunk, bárki kényelmetlen dolgokon gondolkodjon, felemelje a szavát és talán valós kockázatot vállaljon ahelyett, hogy dohog, meg álneveken észt oszt :-) Csak abban reménykedem, hogy amikor borul, elég felkészültek leszünk arra, hogy fogjuk egymás kezét; ne mondjunk le egyetlen légvárból kipotyogóról sem, és főleg: ne álljunk bosszút rajta közös hülyeségünk következményei miatt. Bocsi, kinek nem inge...
És persze lehet, hogy nincs igazam, csak egyelőre bejönnek a "jóslataim", és eddig nem találtam senkit, aki érdemben átlátta és cáfolta volna az elemzésemet. Addig pedig... uff, én beszéltem.
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. november 15., hétfő
korszellem-99
Kedves Penge,
örülök, ha találtál néhány hasznos gondolatot az írásomban, azonban természetesen vitatnám néhány megjegyzésedet :-)
Előre szólok, hogy azokon a területeken, amelyekkel komolyan foglalkozom, iszonyú szőröző vagyok. Nekem nem elég, hogy valami "olyan" (mint a VP), nekem "az" kell, ez utóbbi tesz engem szinte teljesen impotenssé: a Hajnalvilág gimis korom óta él bennem bizonyítható módon, de húsz év kellett hozzá, hogy "megérjen", hogy "az" legyen, amit képes vagyok leírni.
Programozás terén ugyanez a helyzet, most is ezzel küzdök. Mentségemre szóljon, szerintem ugyanilyen különbség van a hentes és a sebész között: mindkettő vág, de az egyiknél cél az is, hogy az "alany" a végén jobban legyen, ehhez viszont nagyon sok nyűglődés kell :-)
Szóval, a VP szerintem is "majdnem" az, amit én keresek, de nekem a majdnemből a "nem" hallatszik ki; amit te mondasz, minden tiszteletem ellenére szintén "majdnem" az, de néhány hangsúly nem stimmel (nekem).
Azt mondod, a pénz "beleivódott" a gondolkodásba - ami igaz, de én az ellenkezőjét állítom: a pénz (mármint a tárgytól elvonatkoztatott érték fogalma és kezelése) testet öltött formája az emberi gondolkodás egy aspektusának, az ember-világ viszonynak. Nem lehet "megszüntetni" (lásd: Gimli vagy Orbán Viktor); nem ismerem az anti-pénzt, de már a neve is a "nem gondolok a fehér elefántra"... Az egyetlen lehetséges megoldás a pénz "kiváltása" egy olyan rendszerrel, amely azokat a ma rejtett, elhanyagolt motivációkra épül (de nem folytatom, olvastad)
Úgy érted, én: Kedves Loránd, nick lkedves minden fórumon, ha úgy tetszik "rendszerellenes" (én inkább gondolkodás-, őszinteség- és főképp: életpártinak gondolom magam, ez ma valóban rendszerellenesség) - hátrányban lennék? Vagy inkább azok vannak hátrányban, akik egymás előtt titkolják saját személyiségüket, ugyanakkor a "hatalom" számára ugyanúgy lenyomozhatók, ha kell?
Újra a motiváció kérdése... Nekem az fontos, hogy "jelen legyek", megméressem a gondolataimat, helyes utakat találjak. Hogy csak olyan gondolatokat fogalmazzak meg, amelyeket nyugodt lelkiismerettel vállalok. Úgy gondolom, megoldásokat kizárólag ilyen hozzáállással lehet találni, a mismásolás mindig csak hátra mozdít. Naná, hogy csak a saját nevem alatt beszélek. Na de... ezt is olvastad :-)
Igen, van, amit jelenleg én is "titkolok", mert még nincs "kész" a fejemben - ahogy a Hajnalvilágnak is kellett az a húsz év. Megírhattam volna korábban, lehetett volna "egy másik VP", de nem lett volna "az".
Kulacs... pontosan jól látod a célokat. Kiindulópontom, hogy az emberi gondolkodás, hozzáállás megváltoztatása nélkül halottmosás bármi "megoldás" - ergo, csak egy teljesen abszurd gondolat megvalósítása megfelelő eszköz! Egyetlen pontjára sem tudnám megmondani, hogyan lehet megoldani, mégis ezt érdemesebb keresni, mint olyasmit, amit látom, hogyan kell megcsinálni, és hogyan hagy változatlanul mindent maga körül.
Továbbá: a higiénia szabályai évszázados tudást, tapasztalatot "tartalmaznak", a "keringő csomagolás" valóban iszonyú nehéz feladat - azért nem csinálja meg senki. Én is csak hiszek benne, hogy elég okosak vagyunk a feladat megoldásához, mert ha nem, akkor valóban nincs jobb, mint a mai őrületes pazarlás - ez viszont nem tetszik nekem.
Energia... nem tudom. Ezek a csoda-dolgok (legyen bár a "szabadenergia" vagy spirituális módszerek, deus ex machina meg földönkívüli barátok) számomra olyanok, mint a szamár elé lógatott répa meg az ingyen leves - valahol ára van. Ha valami annyira könnyű és jó lenne, már meglenne; ha valami nincs, annak oka van - Occam borotvája. De ezen is végigmentél, gondolom.
Nekem inkább az fáj, hogy pl az ország teljes energiafelhasználásának 75%-a fűtés - vagyis arra költjük az energiát, hogy egy térbe betesszük és nem tudjuk ott tartani. Hol van akkor a "hiány"? Ismerős állítása szerint a szalmabála megfelelő (nem űr-) technológia mellett minden létező elvárást teljesít (a tüzet is beleértve) eszméletlen hőszigetelő képesség mellett. Miért nem lehet szalmából hőszigetelő paneleket csinálni, miért a nyugaton már elavultnak számító technológiával szigetelünk (ha egyáltalán)?
Az fáj, hogy takarékos motorokkal szórakozunk, amikor a helyes kérdés: mi a fenének utazunk és szállítunk ennyit? De megint ismétlem magam... :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
örülök, ha találtál néhány hasznos gondolatot az írásomban, azonban természetesen vitatnám néhány megjegyzésedet :-)
Előre szólok, hogy azokon a területeken, amelyekkel komolyan foglalkozom, iszonyú szőröző vagyok. Nekem nem elég, hogy valami "olyan" (mint a VP), nekem "az" kell, ez utóbbi tesz engem szinte teljesen impotenssé: a Hajnalvilág gimis korom óta él bennem bizonyítható módon, de húsz év kellett hozzá, hogy "megérjen", hogy "az" legyen, amit képes vagyok leírni.
Programozás terén ugyanez a helyzet, most is ezzel küzdök. Mentségemre szóljon, szerintem ugyanilyen különbség van a hentes és a sebész között: mindkettő vág, de az egyiknél cél az is, hogy az "alany" a végén jobban legyen, ehhez viszont nagyon sok nyűglődés kell :-)
Szóval, a VP szerintem is "majdnem" az, amit én keresek, de nekem a majdnemből a "nem" hallatszik ki; amit te mondasz, minden tiszteletem ellenére szintén "majdnem" az, de néhány hangsúly nem stimmel (nekem).
Azt mondod, a pénz "beleivódott" a gondolkodásba - ami igaz, de én az ellenkezőjét állítom: a pénz (mármint a tárgytól elvonatkoztatott érték fogalma és kezelése) testet öltött formája az emberi gondolkodás egy aspektusának, az ember-világ viszonynak. Nem lehet "megszüntetni" (lásd: Gimli vagy Orbán Viktor); nem ismerem az anti-pénzt, de már a neve is a "nem gondolok a fehér elefántra"... Az egyetlen lehetséges megoldás a pénz "kiváltása" egy olyan rendszerrel, amely azokat a ma rejtett, elhanyagolt motivációkra épül (de nem folytatom, olvastad)
Úgy érted, én: Kedves Loránd, nick lkedves minden fórumon, ha úgy tetszik "rendszerellenes" (én inkább gondolkodás-, őszinteség- és főképp: életpártinak gondolom magam, ez ma valóban rendszerellenesség) - hátrányban lennék? Vagy inkább azok vannak hátrányban, akik egymás előtt titkolják saját személyiségüket, ugyanakkor a "hatalom" számára ugyanúgy lenyomozhatók, ha kell?
Újra a motiváció kérdése... Nekem az fontos, hogy "jelen legyek", megméressem a gondolataimat, helyes utakat találjak. Hogy csak olyan gondolatokat fogalmazzak meg, amelyeket nyugodt lelkiismerettel vállalok. Úgy gondolom, megoldásokat kizárólag ilyen hozzáállással lehet találni, a mismásolás mindig csak hátra mozdít. Naná, hogy csak a saját nevem alatt beszélek. Na de... ezt is olvastad :-)
Igen, van, amit jelenleg én is "titkolok", mert még nincs "kész" a fejemben - ahogy a Hajnalvilágnak is kellett az a húsz év. Megírhattam volna korábban, lehetett volna "egy másik VP", de nem lett volna "az".
Kulacs... pontosan jól látod a célokat. Kiindulópontom, hogy az emberi gondolkodás, hozzáállás megváltoztatása nélkül halottmosás bármi "megoldás" - ergo, csak egy teljesen abszurd gondolat megvalósítása megfelelő eszköz! Egyetlen pontjára sem tudnám megmondani, hogyan lehet megoldani, mégis ezt érdemesebb keresni, mint olyasmit, amit látom, hogyan kell megcsinálni, és hogyan hagy változatlanul mindent maga körül.
Továbbá: a higiénia szabályai évszázados tudást, tapasztalatot "tartalmaznak", a "keringő csomagolás" valóban iszonyú nehéz feladat - azért nem csinálja meg senki. Én is csak hiszek benne, hogy elég okosak vagyunk a feladat megoldásához, mert ha nem, akkor valóban nincs jobb, mint a mai őrületes pazarlás - ez viszont nem tetszik nekem.
Energia... nem tudom. Ezek a csoda-dolgok (legyen bár a "szabadenergia" vagy spirituális módszerek, deus ex machina meg földönkívüli barátok) számomra olyanok, mint a szamár elé lógatott répa meg az ingyen leves - valahol ára van. Ha valami annyira könnyű és jó lenne, már meglenne; ha valami nincs, annak oka van - Occam borotvája. De ezen is végigmentél, gondolom.
Nekem inkább az fáj, hogy pl az ország teljes energiafelhasználásának 75%-a fűtés - vagyis arra költjük az energiát, hogy egy térbe betesszük és nem tudjuk ott tartani. Hol van akkor a "hiány"? Ismerős állítása szerint a szalmabála megfelelő (nem űr-) technológia mellett minden létező elvárást teljesít (a tüzet is beleértve) eszméletlen hőszigetelő képesség mellett. Miért nem lehet szalmából hőszigetelő paneleket csinálni, miért a nyugaton már elavultnak számító technológiával szigetelünk (ha egyáltalán)?
Az fáj, hogy takarékos motorokkal szórakozunk, amikor a helyes kérdés: mi a fenének utazunk és szállítunk ennyit? De megint ismétlem magam... :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 14., vasárnap
korszellem-98
Apró pontosítás: nem a pénz miatt törvénykezünk rosszul - a pénzkezelés és az emberi gondolkodás alapszabályai nem összeférhetőek, ez adja a motivációt a hibás hozzáállásra, pazarlásra, értelmetlen törvényekre és cselekedetekre.
Lélek ellen nem törvény kell, csupán egy összeomló infrastruktúra. Ha a napi betevő falat nem biztosított, ha a látótávolságomon túli világ olyan, mintha nem is lenne, ha estére ugyanolyan nyomorék vagy halott lehetek, mint a szomszédom - a ma sztárolt léleknek sokkal kisebb esélye marad a megmutatkozásra.
Ezért van szükség két "lábra" egyszerre: egy (véleményem szerint bennünk létező) magasabb szintű, kooperatív gondolkodásra ÉS egy olyan erőforrás elosztó rendszerre, amely versenyképes a mai pénz-alapúval, amely fejlődése során valóban globálisan kiterjeszthető, mert nem tönkreteszi, hanem újjáéleszti a helyi közösségi gondolkodást.
Sem egyik, sem másik nem elég önmagában, épp ellenkezőleg: egymás nélkül meg sem valósíthatók.
... úgy érzem, lassan elmúlik a kóros ragaszkodásom az itteni dolgokhoz, ezért egy ideje már újra olvasó vagyok, sziasztok
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
Lélek ellen nem törvény kell, csupán egy összeomló infrastruktúra. Ha a napi betevő falat nem biztosított, ha a látótávolságomon túli világ olyan, mintha nem is lenne, ha estére ugyanolyan nyomorék vagy halott lehetek, mint a szomszédom - a ma sztárolt léleknek sokkal kisebb esélye marad a megmutatkozásra.
Ezért van szükség két "lábra" egyszerre: egy (véleményem szerint bennünk létező) magasabb szintű, kooperatív gondolkodásra ÉS egy olyan erőforrás elosztó rendszerre, amely versenyképes a mai pénz-alapúval, amely fejlődése során valóban globálisan kiterjeszthető, mert nem tönkreteszi, hanem újjáéleszti a helyi közösségi gondolkodást.
Sem egyik, sem másik nem elég önmagában, épp ellenkezőleg: egymás nélkül meg sem valósíthatók.
... úgy érzem, lassan elmúlik a kóros ragaszkodásom az itteni dolgokhoz, ezért egy ideje már újra olvasó vagyok, sziasztok
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
2010. november 5., péntek
Kapcsolatkeresés - Török Gábor politikai elemző
Kedves Gábor!
Remélem nem gond a tegeződés, ha már majdnem egy időben koptattuk a Nagy Lajos padjait... Bár persze erre csak most bukkantam rá, hogy levélírásra szántam el magam; blogod többé-kevésbé rendszeres olvasója vagyok, onnét az elhatározás.
Én programozó lettem, de nagyon nem hagyott nyugodni az a rendszer és azok a folyamatok, amiket ma "globálisan" magam körül látok, erről írtam egy közepesnek mondható méretű könyvet (120 A4-es oldal). Szegény környezetemet (és persze önmagamat) nem hagyom békén azzal, hogy nem látok magam körül olyan jelenséget, amely a megállapításaimat cáfolná, inkább minden szépen belesimul, és ez nem túl pozitív a jövőre nézve.
Megtisztelnél azzal, hogy elolvasod, és rávilágítasz mindarra, amiben tudásod és tapasztalatod mást mutat? (Vagy szólj vissza, ha nem tudsz foglalkozni ilyesmivel...)
Köszönöm
Kedves Loránd
Gábor nagyon kedvesen válaszolt, azóta váltottunk néhány levelet, de érdemi tartami vitára nem került sor.
Remélem nem gond a tegeződés, ha már majdnem egy időben koptattuk a Nagy Lajos padjait... Bár persze erre csak most bukkantam rá, hogy levélírásra szántam el magam; blogod többé-kevésbé rendszeres olvasója vagyok, onnét az elhatározás.
Én programozó lettem, de nagyon nem hagyott nyugodni az a rendszer és azok a folyamatok, amiket ma "globálisan" magam körül látok, erről írtam egy közepesnek mondható méretű könyvet (120 A4-es oldal). Szegény környezetemet (és persze önmagamat) nem hagyom békén azzal, hogy nem látok magam körül olyan jelenséget, amely a megállapításaimat cáfolná, inkább minden szépen belesimul, és ez nem túl pozitív a jövőre nézve.
Megtisztelnél azzal, hogy elolvasod, és rávilágítasz mindarra, amiben tudásod és tapasztalatod mást mutat? (Vagy szólj vissza, ha nem tudsz foglalkozni ilyesmivel...)
Köszönöm
Kedves Loránd
Gábor nagyon kedvesen válaszolt, azóta váltottunk néhány levelet, de érdemi tartami vitára nem került sor.
2010. október 13., szerda
Kapcsolatkeresés - AIT 1.
Tisztelt Bojár Úr!
Kérem, nézze el nekem, hogy levelemmel személyes kapcsolataimat felhasználva zavarom önt. Előbbire mentségem, hogy kérdésem számomra rendkívül fontos, utóbbira pedig az, hogy már több éve, amióta először olvastam néhány gondolatát Magyarországról, majd a programozásról, él bennem a vágy, hogy megkeressem önt. Az írásaiban, interjúiban megfogalmazott világos meglátások ismeretlenül is bizalmat ébresztettek ön iránt - most pedig úgy érzem, már van mit mutatnom.
Bemutatkozás
37 éves programozó - programtervező vagyok, és lényegében amióta a pályán vagyok, egyetlen téma foglalkoztat: hosszú távú megoldások keresése a feladatok szegmentálásával, valóban újrahasználható komponensek létrehozása, plugin architektúrák kialakítása. Ezt a vezérfonalat követtem, amíg rajzolóprogramot fejlesztettem a Wissen Kft-nél, adatbányász modulokat a Cygronnál, majd közös ügyviteli alkalmazás keretet az Ulyssys Kft-nél több országos mezőgazdasági rendszerhez. Az úton számtalan akadályt volt szerencsém megtapasztalni: egyrészt technológiai korlátokat (nyelv, környezet, eszközkészlet-függés), másrészt azt, hogy az újrahasznosítás legalább annyira szervezés és előzetes, "irreálisan alapos" átgondolás, illetve utólagos védelem ("minek trükközni, amikor van bevált megoldás?") kérdése, mint a stabil fejlesztésé. Talán az Ulyssysnél végzett munkám az egyetlen, ahol valóban megtérült a befektetés, mert az "elég nagy" volt hozzá.
Ismereteimet és tapasztalataimat több mint tíz éve igyekszem egy álom-projektben megvalósítani, ez a dust: distributed unit system technology, egy általános alkalmazás keretrendszer. Ennek tervein és pilot implementációin dolgoztam a háttérben, majd jelenleg már "fél-hivatalosan" az iCode Kft-ben, és ennyi ideig tartott megtalálnom a hitem szerint helyes megközelítést. Ez a mai felfogás szerint teljesen irracionális feltevésekre alapul, elvi síkon arra, hogy az informatika alapvetően "mondvacsinált iparág", az üzleti és a technológiai "jó" fogalma igen ritkán fedi egymást, lévén egy program immateriális, legalapvetőbb tulajdonságai: a korlátlan másolhatóság, az elhasználódás hiánya és az objektív értékelhetőség révén akár végleges megoldást is jelenthet egy feladatra. Ez kereskedelmi szempontból csőd - mérnöki szemmel viszont a létező legnagyobb kihívás. Ennek elfogadása jelentett támpontot ahhoz, hogy a megoldás keresése során megkérdőjelezzek minden szokványos alapfogalmat, mint például az operációs rendszer, az objektum orientált programozási nyelv, sőt végül az objektum fogalma; vagy hogy a legnehezebb feladattá emeljem a triviális nyelvi alapelemeket: adatszerkezet leírás, értékadás, függvényhívás.
A dust alapelvei
A dust legfontosabb elve a "late binding", minden szempontból. Egy feladat megoldásához szükséges adatszerkezet, interfész és felhasznált külső szolgáltatáskészlet mindentől (operációs rendszer, nyelv, futtató környezet, tervezőeszközök ...) független - mégis az első lépésektől kezdve választanunk kell közülük már a komponensek leírásához (OO nyelv, esetleg UML eszköz kiválasztása). A dustban a típusok adat- és szolgáltatáskészletének leírását a programozástól független adathierarchia valósítja meg, amelynek csak szerkezete kötött, a tárolási módja szabad (saját formátum / XML / LDAP / ...). Ezt a hierarchiát egy futtató környezet tölti be, amely e leírás segítségével felelős minden adat perzisztens tárolásáért, kezeléséért. A környezet feladata az, hogy a szolgáltatásokat megvalósító kódrészeket akár legkésőbb, a hívás pillanatában betöltse, illetve számukra hozzáférést biztosítson az igényelt külső modulok adataihoz és szolgáltatásaihoz. Ilyen módon a lehető legkisebb "téglák" és kapcsolataik nyelvtől függetlenül teljes mértékben deklarálhatók az első kódsor leírása előtt; az elkészült komponensek azonnal újrahasználhatók, illetve lecserélhetők, hiszen valóban teljes "fekete dobozként" jelennek meg a többi komponens számára.
A dust szakít a hagyományos objektum fogalmával, helyette az entitás fogalmát használja, amely pontosan egy elsődleges, és nem kötött számú egyéb aspektust ("képesség, jelleg") összefogó absztrakt egység, aspektusai révén kereshető illetve ezek révén vesz részt a tevékenységekben. Ez sokkal rugalmasabban és közvetlenebb módon reprezentálja a "valóságot", például akár futás közben homogén módon bővíthető olyan aspektussal, amely a fejlesztés ideje alatt akár még nem is létezett; továbbá megoldást jelent a többszörös öröklés kapcsán felvetődő problémákra.
Ugyanilyen jelentős az objektumtól elszakított "kontextus" fogalma, amely így több szintű lehet (global, user, session, call). Bizonyos aspektusok ugyanis nem állandó, helyben deklarált kapcsolatban vannak egymással, hanem egy adott tevékenység "környezetében" elérhetők, program szempontjából azonos módon, de valójában a deklarációnak megfelelő szinten közösen megosztott, akár cserélhető aspektusokról van szó. Ilyen lehet: log, üzenetközvetítő komponens, aktuális nyelv és erőforráskészlet, GUI megjelenítő, ... Továbbá a kontextus (mint például egy felhasználó jogosultságai, belépési szintje vagy az aktuálisan használt kommunikációs csatorna) adott pillanatban pontosan ugyanúgy befolyásolhatja egyes adatok láthatóságát, funkciók végrehajthatóságát, mint az objektum öröklődése vagy elhelyezkedése egy Java package struktúrában.
Mindez természetesen futási overheadet jelent - hozzá kell tenni azonban, hogy például a Java futtatókörnyezet feladatai hasonlóak, ugyanakkor a dust runtime ennek töredéke, hiszen nem tartalmaz egy rendkívül komplex nyelvet, (inkább egy moduláris mikrokernelhez hasonlít); illetve önmaga is dust komponens, implementációja akár elemenként cserélhető, adott futtató környezethez optimalizálható. A fejlesztés jelenlegi nyelve Java a produktivitás miatt, a végső cél viszont a standard C implementáció és az ezáltal nyújtott maximális hordozhatóság (a C++ által adott többletet a dust helyettesíti).
A dust állapota
A fenti alapelvek néhány hónapja nyerték el jelenlegi, véglegesnek tekintett állapotukat, egyes koncepcionális alapelemek még formálódnak.
A jelenlegi Java implementáció tartalmazza az a fejlesztői-tervezői struktúrát, amelyben megoldott a unitok szeparációja, a jar-ok elkészítése, megvan a helye a C változat párhuzamos fejlesztésének. Elkészültek a runtime alapelemei: azonosítók kezelése, üzleti logika betöltés, adat és üzenettovábbítás, entitás keresés, az aspektus deklarációért felelős komponensek, adatexport első változata. Kitűzött következő mérföldkő: az adatobjektumok jelenleg kézzel létrehozott Java forrásának generálása a deklaráció alapján.
Hosszú távú célok
Meggyőződésem szerint civilizációnk jelenleg nem fenntartható pályán halad: a globális pénzügyi értékelő rendszer alaptörvényei ellentétesek a véges eltartóképességű ökológiai rendszerével, ebből következően rövid távon, éveken belül ki kell azt váltani egy olyan rendszerrel, amely közvetlen kapcsolatot teremt az erőforrások és a szükségletek között. Ezt az állítást a http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf címen elérhető írásomban részletesen kifejtem. Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy mire az általam elkerülhetetlennek tartott erőforrás és pénzügyi válságok jelentkeznek, legyen a birtokunkban olyan informatikai rendszer, amely lehetővé teszi közösségeink önszervezését (ennek a folyamatnak a leírása a Hajnalvilág 101. oldalától kezdődő Útiterv fejezet). A dust ennek eszköze, ezért például alapelvnek tekintem, hogy dust alapú rendszerben csak létező dolgok adatai tárolhatók, pénzügyi információk nem.
Rövid távú célok
A dust futtató rendszerének kialakítása után, még akár Java nyelven elkezdődhetne olyan projektek fejlesztése, amelyek a jelenlegi infrastruktúránk által mostohán kezelt szükségleteket elégíthetne ki, illetve amelyek alapvetően támaszkodnak a dust által lehetővé tett moduláris felépítésre. Például:
Jelenlegi kérésem
Azért kerestem meg önt, mert hosszú keresgélés után most úgy érzem, helyes irányban haladok - ugyanakkor látnom kell, hogy ez a cél messze meghaladja lehetőségeimet és képességeimet. Nagy örömet jelentene számomra, ha a fentiek felkeltették volna érdeklődését, és lehetőséget kapnék egy viszonylag kötetlen személyes beszélgetésre, és így módom lenne az elképzeléseimet egy nagyobb tapasztalattal rendelkező és megbízható emberrel megosztani, megfelelő prioritásokat és rövid távú lépéssort kialakítani - vagy meghallgatni, miért nem látja kivitelezésre érdemesnek a koncepciót.
Bevallom, hosszabb távon kíváncsi lennék a véleményére a Hajnalvilágban leírtakkal kapcsolatban is... mind a dust alapvető céljai, mind pedig a felsorolt rövidtávú projekt-ötletek többsége alapvetően kötődik az ott leírt, a maitól teljesen idegen jövőképhez.
Együttműködés
Elsősorban természetesen "koldulok". Azért van lehetőségem ennyi energiát ölni egy szép elképzelésbe, mert jelenlegi munkahelyem, a barátom által vezetett iCode Kft alapvetően support tevékenységből tartja/tartotta fenn magát, ez a "kegyelmi idő" azonban a végéhez közelít. Ennek tudatában Gyuri új projekteket keresett, ezek egyike a HomeAutomation, Zigbee szabványon, Ember eszközökkel (egyébként kellemes programozni őket, és tréfás módon visszaköszönnek benne a dust alapkoncepciói...) - és mivel ez moduláris megközelítést igényel, a dust fejlesztést (amitől engem szinte lehetetlen elszakítani) a HomeAutomation projekthez kapcsolódó alapkutatásnak tekintettük. Erre azonban egy párfős cégnek nincs erőforrása, így nemsokára vagy átnyergelünk "pénzteremtő" fejlesztésekre, akár egy HA pilot kialakításával, akár más fejlesztői munkák elvállalásával - vagy találnom kell külső forrást a dust fejlesztésére.
Olyan megoldást keresek, ami nem jelenti az iCode "cserbenhagyását"; ráadásul számomra elfogadhatatlan megoldás "eladni" a dustot, amelyet csak úgy tudok elképzelni, mint a Hajnalvilág Alapítvány tulajdonát, és amely nem "termék": célja egy civilizációs probléma megoldásában való részvétel, nem pedig üzleti haszon. Ugyanakkor meg kell élnem valamiből, tehát lényegében azt kérdezem, milyen feltételekkel lenne hajlandó a közvetlen megtérülés reménye nélkül pénzt áldozni erre a célra...
Másodsorban szakértő konzultáció lehetőségét keresem. Az utóbbi időben sokat beszélgetek a tükörrel, de ez nem a leghatékonyabb módja a fejlesztésnek. Jól jönne egy megfelelően kritikus, de támogató és a fejlesztés céljával azonosulni képes segítő, aki valamennyi időt rá tudna szánni a dolog megértésére, feladattérkép és időtervek kialakítására, aki fel tudja fedezni a számomra nem látható szürke foltokat, látja mikor kell kizökkenteni egy beragadt folyamatot, illetve mikor lehet segítséget bevonni.
Amennyiben a dust tényleg képes "nagyra nőni", valós projektekben szerepelni, nyilván kevés egyetlen ember tudása és programozói kapacitása. Ma nyilván még nem lehet dust projektet indítani, mert a runtime kialakítása során azért még alakul, tisztul a belső interfész, hiányoznak az alapvető eszközök (deklaráció készítés leírása, esetleg szoftveres támogatása, forráskód generálás, core modulok). Ugyanakkor egy GUI unit deklaráció kialakítása már nem egyszemélyes feladat; annak átültetése valamilyen célplatformra szintén nem az; utána pedig jönnének a már "való világbeli" feladatok: emberek, földrajzi adatok, erőforrások, ... Sok programozói munka. Ennek egy része feltehetően "community" formájában is történhet, de annak szervezése - illetve "házon belüli", például egyetemi projektek további erőforrásokat igényelnek. Ebben, ha eljut ide a történet, szintén segítségre szorulok majd.
Remélem sikerült elfogadható tömörséggel és struktúrában összefoglalni a lényeget, köszönöm, hogy időt szakított elolvasására.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ezt ismerősön keresztül próbáltam eljuttatni Bojár úrhoz, akivel kapcsolatban már évek óta azt képzeltem, hogy egyszer a segítségét fogom kérni. Választ nem kaptam.
Kérem, nézze el nekem, hogy levelemmel személyes kapcsolataimat felhasználva zavarom önt. Előbbire mentségem, hogy kérdésem számomra rendkívül fontos, utóbbira pedig az, hogy már több éve, amióta először olvastam néhány gondolatát Magyarországról, majd a programozásról, él bennem a vágy, hogy megkeressem önt. Az írásaiban, interjúiban megfogalmazott világos meglátások ismeretlenül is bizalmat ébresztettek ön iránt - most pedig úgy érzem, már van mit mutatnom.
Bemutatkozás
37 éves programozó - programtervező vagyok, és lényegében amióta a pályán vagyok, egyetlen téma foglalkoztat: hosszú távú megoldások keresése a feladatok szegmentálásával, valóban újrahasználható komponensek létrehozása, plugin architektúrák kialakítása. Ezt a vezérfonalat követtem, amíg rajzolóprogramot fejlesztettem a Wissen Kft-nél, adatbányász modulokat a Cygronnál, majd közös ügyviteli alkalmazás keretet az Ulyssys Kft-nél több országos mezőgazdasági rendszerhez. Az úton számtalan akadályt volt szerencsém megtapasztalni: egyrészt technológiai korlátokat (nyelv, környezet, eszközkészlet-függés), másrészt azt, hogy az újrahasznosítás legalább annyira szervezés és előzetes, "irreálisan alapos" átgondolás, illetve utólagos védelem ("minek trükközni, amikor van bevált megoldás?") kérdése, mint a stabil fejlesztésé. Talán az Ulyssysnél végzett munkám az egyetlen, ahol valóban megtérült a befektetés, mert az "elég nagy" volt hozzá.
Ismereteimet és tapasztalataimat több mint tíz éve igyekszem egy álom-projektben megvalósítani, ez a dust: distributed unit system technology, egy általános alkalmazás keretrendszer. Ennek tervein és pilot implementációin dolgoztam a háttérben, majd jelenleg már "fél-hivatalosan" az iCode Kft-ben, és ennyi ideig tartott megtalálnom a hitem szerint helyes megközelítést. Ez a mai felfogás szerint teljesen irracionális feltevésekre alapul, elvi síkon arra, hogy az informatika alapvetően "mondvacsinált iparág", az üzleti és a technológiai "jó" fogalma igen ritkán fedi egymást, lévén egy program immateriális, legalapvetőbb tulajdonságai: a korlátlan másolhatóság, az elhasználódás hiánya és az objektív értékelhetőség révén akár végleges megoldást is jelenthet egy feladatra. Ez kereskedelmi szempontból csőd - mérnöki szemmel viszont a létező legnagyobb kihívás. Ennek elfogadása jelentett támpontot ahhoz, hogy a megoldás keresése során megkérdőjelezzek minden szokványos alapfogalmat, mint például az operációs rendszer, az objektum orientált programozási nyelv, sőt végül az objektum fogalma; vagy hogy a legnehezebb feladattá emeljem a triviális nyelvi alapelemeket: adatszerkezet leírás, értékadás, függvényhívás.
A dust alapelvei
A dust legfontosabb elve a "late binding", minden szempontból. Egy feladat megoldásához szükséges adatszerkezet, interfész és felhasznált külső szolgáltatáskészlet mindentől (operációs rendszer, nyelv, futtató környezet, tervezőeszközök ...) független - mégis az első lépésektől kezdve választanunk kell közülük már a komponensek leírásához (OO nyelv, esetleg UML eszköz kiválasztása). A dustban a típusok adat- és szolgáltatáskészletének leírását a programozástól független adathierarchia valósítja meg, amelynek csak szerkezete kötött, a tárolási módja szabad (saját formátum / XML / LDAP / ...). Ezt a hierarchiát egy futtató környezet tölti be, amely e leírás segítségével felelős minden adat perzisztens tárolásáért, kezeléséért. A környezet feladata az, hogy a szolgáltatásokat megvalósító kódrészeket akár legkésőbb, a hívás pillanatában betöltse, illetve számukra hozzáférést biztosítson az igényelt külső modulok adataihoz és szolgáltatásaihoz. Ilyen módon a lehető legkisebb "téglák" és kapcsolataik nyelvtől függetlenül teljes mértékben deklarálhatók az első kódsor leírása előtt; az elkészült komponensek azonnal újrahasználhatók, illetve lecserélhetők, hiszen valóban teljes "fekete dobozként" jelennek meg a többi komponens számára.
A dust szakít a hagyományos objektum fogalmával, helyette az entitás fogalmát használja, amely pontosan egy elsődleges, és nem kötött számú egyéb aspektust ("képesség, jelleg") összefogó absztrakt egység, aspektusai révén kereshető illetve ezek révén vesz részt a tevékenységekben. Ez sokkal rugalmasabban és közvetlenebb módon reprezentálja a "valóságot", például akár futás közben homogén módon bővíthető olyan aspektussal, amely a fejlesztés ideje alatt akár még nem is létezett; továbbá megoldást jelent a többszörös öröklés kapcsán felvetődő problémákra.
Ugyanilyen jelentős az objektumtól elszakított "kontextus" fogalma, amely így több szintű lehet (global, user, session, call). Bizonyos aspektusok ugyanis nem állandó, helyben deklarált kapcsolatban vannak egymással, hanem egy adott tevékenység "környezetében" elérhetők, program szempontjából azonos módon, de valójában a deklarációnak megfelelő szinten közösen megosztott, akár cserélhető aspektusokról van szó. Ilyen lehet: log, üzenetközvetítő komponens, aktuális nyelv és erőforráskészlet, GUI megjelenítő, ... Továbbá a kontextus (mint például egy felhasználó jogosultságai, belépési szintje vagy az aktuálisan használt kommunikációs csatorna) adott pillanatban pontosan ugyanúgy befolyásolhatja egyes adatok láthatóságát, funkciók végrehajthatóságát, mint az objektum öröklődése vagy elhelyezkedése egy Java package struktúrában.
Mindez természetesen futási overheadet jelent - hozzá kell tenni azonban, hogy például a Java futtatókörnyezet feladatai hasonlóak, ugyanakkor a dust runtime ennek töredéke, hiszen nem tartalmaz egy rendkívül komplex nyelvet, (inkább egy moduláris mikrokernelhez hasonlít); illetve önmaga is dust komponens, implementációja akár elemenként cserélhető, adott futtató környezethez optimalizálható. A fejlesztés jelenlegi nyelve Java a produktivitás miatt, a végső cél viszont a standard C implementáció és az ezáltal nyújtott maximális hordozhatóság (a C++ által adott többletet a dust helyettesíti).
A dust állapota
A fenti alapelvek néhány hónapja nyerték el jelenlegi, véglegesnek tekintett állapotukat, egyes koncepcionális alapelemek még formálódnak.
A jelenlegi Java implementáció tartalmazza az a fejlesztői-tervezői struktúrát, amelyben megoldott a unitok szeparációja, a jar-ok elkészítése, megvan a helye a C változat párhuzamos fejlesztésének. Elkészültek a runtime alapelemei: azonosítók kezelése, üzleti logika betöltés, adat és üzenettovábbítás, entitás keresés, az aspektus deklarációért felelős komponensek, adatexport első változata. Kitűzött következő mérföldkő: az adatobjektumok jelenleg kézzel létrehozott Java forrásának generálása a deklaráció alapján.
Hosszú távú célok
Meggyőződésem szerint civilizációnk jelenleg nem fenntartható pályán halad: a globális pénzügyi értékelő rendszer alaptörvényei ellentétesek a véges eltartóképességű ökológiai rendszerével, ebből következően rövid távon, éveken belül ki kell azt váltani egy olyan rendszerrel, amely közvetlen kapcsolatot teremt az erőforrások és a szükségletek között. Ezt az állítást a http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf címen elérhető írásomban részletesen kifejtem. Kiemelkedően fontosnak tartom, hogy mire az általam elkerülhetetlennek tartott erőforrás és pénzügyi válságok jelentkeznek, legyen a birtokunkban olyan informatikai rendszer, amely lehetővé teszi közösségeink önszervezését (ennek a folyamatnak a leírása a Hajnalvilág 101. oldalától kezdődő Útiterv fejezet). A dust ennek eszköze, ezért például alapelvnek tekintem, hogy dust alapú rendszerben csak létező dolgok adatai tárolhatók, pénzügyi információk nem.
Rövid távú célok
A dust futtató rendszerének kialakítása után, még akár Java nyelven elkezdődhetne olyan projektek fejlesztése, amelyek a jelenlegi infrastruktúránk által mostohán kezelt szükségleteket elégíthetne ki, illetve amelyek alapvetően támaszkodnak a dust által lehetővé tett moduláris felépítésre. Például:
- helyi termelők országos rendszere, termékek, elérhetőségek, szállítás és raktározás szervezés;
- helyi közösségek önszerveződése: eszközök, képességek és feladatok megszervezése, végrehajtása, ezáltal szállítási és eszköz optimalizáció, hulladékcsökkentés;
- oktatás: tananyag, segédeszközök, önálló tanulás, felmérések, stb; e-papír+érintőképernyő/kamera által megvalósítható "virtuális iskolatáska" tervek és prototípus készítése; szótárprogram
- "energiatudatos ház" létrehozása (Home Automation és Smart Energy komponensekkel)
- "pilot-projektek" létező szolgáltatások kiváltására dust alapon; új technológiák integrálásával (pl. 3D interfészek, megosztott virtuális környezet)
Jelenlegi kérésem
Azért kerestem meg önt, mert hosszú keresgélés után most úgy érzem, helyes irányban haladok - ugyanakkor látnom kell, hogy ez a cél messze meghaladja lehetőségeimet és képességeimet. Nagy örömet jelentene számomra, ha a fentiek felkeltették volna érdeklődését, és lehetőséget kapnék egy viszonylag kötetlen személyes beszélgetésre, és így módom lenne az elképzeléseimet egy nagyobb tapasztalattal rendelkező és megbízható emberrel megosztani, megfelelő prioritásokat és rövid távú lépéssort kialakítani - vagy meghallgatni, miért nem látja kivitelezésre érdemesnek a koncepciót.
Bevallom, hosszabb távon kíváncsi lennék a véleményére a Hajnalvilágban leírtakkal kapcsolatban is... mind a dust alapvető céljai, mind pedig a felsorolt rövidtávú projekt-ötletek többsége alapvetően kötődik az ott leírt, a maitól teljesen idegen jövőképhez.
Együttműködés
Elsősorban természetesen "koldulok". Azért van lehetőségem ennyi energiát ölni egy szép elképzelésbe, mert jelenlegi munkahelyem, a barátom által vezetett iCode Kft alapvetően support tevékenységből tartja/tartotta fenn magát, ez a "kegyelmi idő" azonban a végéhez közelít. Ennek tudatában Gyuri új projekteket keresett, ezek egyike a HomeAutomation, Zigbee szabványon, Ember eszközökkel (egyébként kellemes programozni őket, és tréfás módon visszaköszönnek benne a dust alapkoncepciói...) - és mivel ez moduláris megközelítést igényel, a dust fejlesztést (amitől engem szinte lehetetlen elszakítani) a HomeAutomation projekthez kapcsolódó alapkutatásnak tekintettük. Erre azonban egy párfős cégnek nincs erőforrása, így nemsokára vagy átnyergelünk "pénzteremtő" fejlesztésekre, akár egy HA pilot kialakításával, akár más fejlesztői munkák elvállalásával - vagy találnom kell külső forrást a dust fejlesztésére.
Olyan megoldást keresek, ami nem jelenti az iCode "cserbenhagyását"; ráadásul számomra elfogadhatatlan megoldás "eladni" a dustot, amelyet csak úgy tudok elképzelni, mint a Hajnalvilág Alapítvány tulajdonát, és amely nem "termék": célja egy civilizációs probléma megoldásában való részvétel, nem pedig üzleti haszon. Ugyanakkor meg kell élnem valamiből, tehát lényegében azt kérdezem, milyen feltételekkel lenne hajlandó a közvetlen megtérülés reménye nélkül pénzt áldozni erre a célra...
Másodsorban szakértő konzultáció lehetőségét keresem. Az utóbbi időben sokat beszélgetek a tükörrel, de ez nem a leghatékonyabb módja a fejlesztésnek. Jól jönne egy megfelelően kritikus, de támogató és a fejlesztés céljával azonosulni képes segítő, aki valamennyi időt rá tudna szánni a dolog megértésére, feladattérkép és időtervek kialakítására, aki fel tudja fedezni a számomra nem látható szürke foltokat, látja mikor kell kizökkenteni egy beragadt folyamatot, illetve mikor lehet segítséget bevonni.
Amennyiben a dust tényleg képes "nagyra nőni", valós projektekben szerepelni, nyilván kevés egyetlen ember tudása és programozói kapacitása. Ma nyilván még nem lehet dust projektet indítani, mert a runtime kialakítása során azért még alakul, tisztul a belső interfész, hiányoznak az alapvető eszközök (deklaráció készítés leírása, esetleg szoftveres támogatása, forráskód generálás, core modulok). Ugyanakkor egy GUI unit deklaráció kialakítása már nem egyszemélyes feladat; annak átültetése valamilyen célplatformra szintén nem az; utána pedig jönnének a már "való világbeli" feladatok: emberek, földrajzi adatok, erőforrások, ... Sok programozói munka. Ennek egy része feltehetően "community" formájában is történhet, de annak szervezése - illetve "házon belüli", például egyetemi projektek további erőforrásokat igényelnek. Ebben, ha eljut ide a történet, szintén segítségre szorulok majd.
Remélem sikerült elfogadható tömörséggel és struktúrában összefoglalni a lényeget, köszönöm, hogy időt szakított elolvasására.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ezt ismerősön keresztül próbáltam eljuttatni Bojár úrhoz, akivel kapcsolatban már évek óta azt képzeltem, hogy egyszer a segítségét fogom kérni. Választ nem kaptam.
2010. október 2., szombat
korszellem-97
Sziasztok,
szeretnék eloszlatni néhány félreértést, amit itt most olvastam (bár sajnos ennek egy része általam leírt mondatok ismétlése lesz, amit nem szeretek) Pangea, elnézést az off-topic szövegért.
Nem azért csuktam (csukom) be itteni "szereplésemet", mert "megharagudtam" Locutusra, vagy mert X kitiltása ellen "demonstrálok". L üzemeltet egy fórumot, ahol képtelenek voltak szót érteni X-szel, majd a sokadik sértegetőzés után L végrehajtotta X egyértelmű kérését, és elvette a kulcsát. Ergo, nem is "jövök vissza" akkor, ha X visszajöhet.
Az én problémám a folyamatos beszéd mellett a kommunikáció szinte teljes hiánya. Írogattam jó régen arról, hogy egy képzelt koordinátarendszerben igyekszem elhelyezni a szereplőket. Az én szememben a kommunikáció, a gondolatok megosztásának értelme az, hogy mások gondolatainak befogadása révén motivációt kapunk a saját helyünkről történő elmozdulásra - egy "élő" közösségben ez a fenti pontok táncát jelenti, a kölcsönhatások minden szereplőt elmozdulásra késztetnek. Ehhez azonban elengedhetetlen egy mély önazonosság-tudat, amelynek lényege, hogy nem a "véleményemmel" azonosulok, hanem a "lényemmel" - tehát egyáltalán nem feladatom egyetlen, változatlan gondolat "képviselete", hanem emberi lényként a többiek velem egyenrangú gondolatainak megismerése ÉS a sajátom őszinte átadása - illetve mindkettő hatására egy belső átalakulás.
Itt a sok beszéd ellenére a kommunikáció ezen működését szinte egyáltalán nem éreztem, tánc helyett klikkek, állóháborúk, a saját változatlan vélemény és "új információk" puffogtatása zajlik. Ez nem gond, mindenki ezt csinálja, csak éppen nekem semmi közöm hozzá - tudom, én megyek menetiránnyal szemben.
Konkrétabban... nekem fontos, hogy létezik a szólás szabadsága - de ugyanilyen fontos, hogy létezik a szólás JOGA, amelyet ki kell érdemelni. Pl: addig nincs jogom szólni, amíg a számomra elérhetővé tett információkat meg nem ismertem - vagy tudomásul nem vettem, hogy arról nincs jogom nyilatkozni. Addig nincs jogom szólni, amíg egy felém intézett direkt kérdésre nem válaszoltam. Addig nincs jogom szólni, amíg a vitapartnerem véleményét pontatlanul értem - ha ennek gyanúja felmerül, vissza kell kérdeznem, és egyeztetnem. UTÁNA van jogom a saját véleményemet, válaszomat, kritikámat kifejteni. A vita célja az én szememben a megismerés, megismertetés - így természetesen túlnyomó többségben VALÓDI érdeklődést tartalmazó kérdés szerepel benne, szemben az ész osztásával és piszkálódással, aminek hivatalos neve: szócséplés. Locutusra végül azért csattantam fel (ahogy korábban másokra is megtehettem volna), mert nem tekinti fontosnak az elveimet - vicces, nem?
Nem tudtam érthetően megfogalmazni, hogy véleményem szerint az első feladat egy diagnózis felállítása, UTÁNA következik a kezelési alternatívák értékelése. Az OK, hogy a beteg hasa fáj, lázas, rosszul van - vannak gyógyszerek ezek kezelésére. Nekem az a diagnózisom, hogy a "beteg", az emberi civilizáció (ha úgy vesszük) vérmérgezésben haldoklik, és érdektelennek látom a lázát csillapítani, vagy azon az alapon értékelni a kezelést, hogy a láz csökken-e (mert bocsi, lehet, hogy éppen elkezd kihűlni). Ezért kérdeztem vissza, hogy az ÁLLAPOT értékelésében egyetértünk-e, vagy vitatkozik-e valaki az elemzésemmel (és bocs, azt a 120 oldalt nem fogom a fórumra bemásolni csak azért hogy itt se olvassa el, ha már amott nem sikerült - darabokban újra beírogatni úgy, hogy szintén semmilyen reakció nincs rá, ugyan minek?)
(Kicsit magasabb szinten nézve nem haldoklik, hanem mutálódik, vagy "születik", ahogy tetszik - de ebbe bele is pusztulhat, amire akár csak ezt a fórumot elnézve jó esély van.)
Emiatt egy csomó mindenről nem tudok beszélgetni. OK zsidók, cigányok, politika, hazaárulás, gazdasági problémák, csalások, IMF, bla-bla-bla-bla... Az én nézőpontomból olyan ez, mintha nektek színes tévétek lenne és az árnyalatokon vitatkoznátok - én pedig fekete-fehér készüléket néznék, és nem látom azt, amiről beszéltek, mert számomra fekete, szürke és fehér van. Mint egy bulvárlap stand, a mónikasó a celebjeivel, olyan számomra ez az egész: parasztvakítás. Nem érdekel, hogy CelebA összeveszett CelebB-vel, éppen köpök rá, hogy PolitikusA mekkorát hazudott vagy ZsidóB milyen gonosz terveket szövöget. Mindannyian Emberek a szememben, egy élet-tagadó emberek (mindannyiunk) által kialakított élet-tagadó rendszerben, amely alapmotivációi szerint oda teszi őket, ahol kárt okozhatnak. Hallgatom a híreket, és alig van benne szó arról, ami VAN - arról locsog, amit KITALÁLTUNK magunknak és rettentően szenvedünk a közepén. Nem mondom, hogy hazugság, vagy rossz - viszont semmi közöm hozzá.
Igyekeztem tisztázni, hogy valójában önmagamra vagyok mérges. Az én egyetlen értékem (ha van egyáltalán) a töprengéssel töltött idő - munka közben, hajnalban ébredés után, ebéd közben, ... ekkor tudok előre haladni a feladataimmal, az írásaim ekkor készülnek, a programozási problémákat ekkor oldom meg. Nekem ezzel kell gazdálkodnom ugyanúgy, ahogy egy paraszt a földjével: mit hova vet, hogyan gondozza.
Két könyv és akár csak az itteni szófosás alapján elmondható, hogy igen erős kommunikációs késztetés van bennem. Ha olvasok valamit, amire felébred bennem a reagálhatnék, akkor az időm egy része erre fog elmenni, akaratomtól függetlenül. Nekem most dolgoznom kellene, de "gyenge" voltam, és a laptopon nem tettem elérhetetlenné a korszellemet, elolvastam a reakciókat, és az idő nem kis részében ezt a levelet fogalmaztam. Mivel nem tudom irányítani, miután ezt elküldtem, becsukom ezt a kiskaput is. Becsszó visszajövök, ha lesz mit mondanom, aki pedig keres, pár perc alatt megtalál a neten a fórumtól függetlenül is.
Aki olvasta az írásaimat, sejtheti, hogy mivel foglalkozom. Az emberiség működésével kapcsolatos elemzést írni lehet bármilyen következmény nélkül, és lehet hinni az emberi jóságban, nyitottságban, kommunikációképességben akkor is, ha szinte minden konkrétum ellene szól (ugye?) A programozás más tészta, ott csak azokról a "világmegváltó" elképzelésekről van értelme beszélni, amik lekódolhatók és működnek. Számomra most "itt van Rodosz", és lehet, hogy minden erőm kevés az "ugráshoz" (és persze lehet, hogy tévedek, ugyanúgy, ahogy a világképem is lehet alapvetően hibás). A feladat nagyon nehéz, akkor is nehezen fókuszálok, ha nem kergetik egymást a fejemben az itteni csörték.
Szép napokat...
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
szeretnék eloszlatni néhány félreértést, amit itt most olvastam (bár sajnos ennek egy része általam leírt mondatok ismétlése lesz, amit nem szeretek) Pangea, elnézést az off-topic szövegért.
Nem azért csuktam (csukom) be itteni "szereplésemet", mert "megharagudtam" Locutusra, vagy mert X kitiltása ellen "demonstrálok". L üzemeltet egy fórumot, ahol képtelenek voltak szót érteni X-szel, majd a sokadik sértegetőzés után L végrehajtotta X egyértelmű kérését, és elvette a kulcsát. Ergo, nem is "jövök vissza" akkor, ha X visszajöhet.
Az én problémám a folyamatos beszéd mellett a kommunikáció szinte teljes hiánya. Írogattam jó régen arról, hogy egy képzelt koordinátarendszerben igyekszem elhelyezni a szereplőket. Az én szememben a kommunikáció, a gondolatok megosztásának értelme az, hogy mások gondolatainak befogadása révén motivációt kapunk a saját helyünkről történő elmozdulásra - egy "élő" közösségben ez a fenti pontok táncát jelenti, a kölcsönhatások minden szereplőt elmozdulásra késztetnek. Ehhez azonban elengedhetetlen egy mély önazonosság-tudat, amelynek lényege, hogy nem a "véleményemmel" azonosulok, hanem a "lényemmel" - tehát egyáltalán nem feladatom egyetlen, változatlan gondolat "képviselete", hanem emberi lényként a többiek velem egyenrangú gondolatainak megismerése ÉS a sajátom őszinte átadása - illetve mindkettő hatására egy belső átalakulás.
Itt a sok beszéd ellenére a kommunikáció ezen működését szinte egyáltalán nem éreztem, tánc helyett klikkek, állóháborúk, a saját változatlan vélemény és "új információk" puffogtatása zajlik. Ez nem gond, mindenki ezt csinálja, csak éppen nekem semmi közöm hozzá - tudom, én megyek menetiránnyal szemben.
Konkrétabban... nekem fontos, hogy létezik a szólás szabadsága - de ugyanilyen fontos, hogy létezik a szólás JOGA, amelyet ki kell érdemelni. Pl: addig nincs jogom szólni, amíg a számomra elérhetővé tett információkat meg nem ismertem - vagy tudomásul nem vettem, hogy arról nincs jogom nyilatkozni. Addig nincs jogom szólni, amíg egy felém intézett direkt kérdésre nem válaszoltam. Addig nincs jogom szólni, amíg a vitapartnerem véleményét pontatlanul értem - ha ennek gyanúja felmerül, vissza kell kérdeznem, és egyeztetnem. UTÁNA van jogom a saját véleményemet, válaszomat, kritikámat kifejteni. A vita célja az én szememben a megismerés, megismertetés - így természetesen túlnyomó többségben VALÓDI érdeklődést tartalmazó kérdés szerepel benne, szemben az ész osztásával és piszkálódással, aminek hivatalos neve: szócséplés. Locutusra végül azért csattantam fel (ahogy korábban másokra is megtehettem volna), mert nem tekinti fontosnak az elveimet - vicces, nem?
Nem tudtam érthetően megfogalmazni, hogy véleményem szerint az első feladat egy diagnózis felállítása, UTÁNA következik a kezelési alternatívák értékelése. Az OK, hogy a beteg hasa fáj, lázas, rosszul van - vannak gyógyszerek ezek kezelésére. Nekem az a diagnózisom, hogy a "beteg", az emberi civilizáció (ha úgy vesszük) vérmérgezésben haldoklik, és érdektelennek látom a lázát csillapítani, vagy azon az alapon értékelni a kezelést, hogy a láz csökken-e (mert bocsi, lehet, hogy éppen elkezd kihűlni). Ezért kérdeztem vissza, hogy az ÁLLAPOT értékelésében egyetértünk-e, vagy vitatkozik-e valaki az elemzésemmel (és bocs, azt a 120 oldalt nem fogom a fórumra bemásolni csak azért hogy itt se olvassa el, ha már amott nem sikerült - darabokban újra beírogatni úgy, hogy szintén semmilyen reakció nincs rá, ugyan minek?)
(Kicsit magasabb szinten nézve nem haldoklik, hanem mutálódik, vagy "születik", ahogy tetszik - de ebbe bele is pusztulhat, amire akár csak ezt a fórumot elnézve jó esély van.)
Emiatt egy csomó mindenről nem tudok beszélgetni. OK zsidók, cigányok, politika, hazaárulás, gazdasági problémák, csalások, IMF, bla-bla-bla-bla... Az én nézőpontomból olyan ez, mintha nektek színes tévétek lenne és az árnyalatokon vitatkoznátok - én pedig fekete-fehér készüléket néznék, és nem látom azt, amiről beszéltek, mert számomra fekete, szürke és fehér van. Mint egy bulvárlap stand, a mónikasó a celebjeivel, olyan számomra ez az egész: parasztvakítás. Nem érdekel, hogy CelebA összeveszett CelebB-vel, éppen köpök rá, hogy PolitikusA mekkorát hazudott vagy ZsidóB milyen gonosz terveket szövöget. Mindannyian Emberek a szememben, egy élet-tagadó emberek (mindannyiunk) által kialakított élet-tagadó rendszerben, amely alapmotivációi szerint oda teszi őket, ahol kárt okozhatnak. Hallgatom a híreket, és alig van benne szó arról, ami VAN - arról locsog, amit KITALÁLTUNK magunknak és rettentően szenvedünk a közepén. Nem mondom, hogy hazugság, vagy rossz - viszont semmi közöm hozzá.
Igyekeztem tisztázni, hogy valójában önmagamra vagyok mérges. Az én egyetlen értékem (ha van egyáltalán) a töprengéssel töltött idő - munka közben, hajnalban ébredés után, ebéd közben, ... ekkor tudok előre haladni a feladataimmal, az írásaim ekkor készülnek, a programozási problémákat ekkor oldom meg. Nekem ezzel kell gazdálkodnom ugyanúgy, ahogy egy paraszt a földjével: mit hova vet, hogyan gondozza.
Két könyv és akár csak az itteni szófosás alapján elmondható, hogy igen erős kommunikációs késztetés van bennem. Ha olvasok valamit, amire felébred bennem a reagálhatnék, akkor az időm egy része erre fog elmenni, akaratomtól függetlenül. Nekem most dolgoznom kellene, de "gyenge" voltam, és a laptopon nem tettem elérhetetlenné a korszellemet, elolvastam a reakciókat, és az idő nem kis részében ezt a levelet fogalmaztam. Mivel nem tudom irányítani, miután ezt elküldtem, becsukom ezt a kiskaput is. Becsszó visszajövök, ha lesz mit mondanom, aki pedig keres, pár perc alatt megtalál a neten a fórumtól függetlenül is.
Aki olvasta az írásaimat, sejtheti, hogy mivel foglalkozom. Az emberiség működésével kapcsolatos elemzést írni lehet bármilyen következmény nélkül, és lehet hinni az emberi jóságban, nyitottságban, kommunikációképességben akkor is, ha szinte minden konkrétum ellene szól (ugye?) A programozás más tészta, ott csak azokról a "világmegváltó" elképzelésekről van értelme beszélni, amik lekódolhatók és működnek. Számomra most "itt van Rodosz", és lehet, hogy minden erőm kevés az "ugráshoz" (és persze lehet, hogy tévedek, ugyanúgy, ahogy a világképem is lehet alapvetően hibás). A feladat nagyon nehéz, akkor is nehezen fókuszálok, ha nem kergetik egymást a fejemben az itteni csörték.
Szép napokat...
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)