Sziasztok,
szeretnék eloszlatni néhány félreértést, amit itt most olvastam (bár sajnos ennek egy része általam leírt mondatok ismétlése lesz, amit nem szeretek) Pangea, elnézést az off-topic szövegért.
Nem azért csuktam (csukom) be itteni "szereplésemet", mert "megharagudtam" Locutusra, vagy mert X kitiltása ellen "demonstrálok". L üzemeltet egy fórumot, ahol képtelenek voltak szót érteni X-szel, majd a sokadik sértegetőzés után L végrehajtotta X egyértelmű kérését, és elvette a kulcsát. Ergo, nem is "jövök vissza" akkor, ha X visszajöhet.
Az én problémám a folyamatos beszéd mellett a kommunikáció szinte teljes hiánya. Írogattam jó régen arról, hogy egy képzelt koordinátarendszerben igyekszem elhelyezni a szereplőket. Az én szememben a kommunikáció, a gondolatok megosztásának értelme az, hogy mások gondolatainak befogadása révén motivációt kapunk a saját helyünkről történő elmozdulásra - egy "élő" közösségben ez a fenti pontok táncát jelenti, a kölcsönhatások minden szereplőt elmozdulásra késztetnek. Ehhez azonban elengedhetetlen egy mély önazonosság-tudat, amelynek lényege, hogy nem a "véleményemmel" azonosulok, hanem a "lényemmel" - tehát egyáltalán nem feladatom egyetlen, változatlan gondolat "képviselete", hanem emberi lényként a többiek velem egyenrangú gondolatainak megismerése ÉS a sajátom őszinte átadása - illetve mindkettő hatására egy belső átalakulás.
Itt a sok beszéd ellenére a kommunikáció ezen működését szinte egyáltalán nem éreztem, tánc helyett klikkek, állóháborúk, a saját változatlan vélemény és "új információk" puffogtatása zajlik. Ez nem gond, mindenki ezt csinálja, csak éppen nekem semmi közöm hozzá - tudom, én megyek menetiránnyal szemben.
Konkrétabban... nekem fontos, hogy létezik a szólás szabadsága - de ugyanilyen fontos, hogy létezik a szólás JOGA, amelyet ki kell érdemelni. Pl: addig nincs jogom szólni, amíg a számomra elérhetővé tett információkat meg nem ismertem - vagy tudomásul nem vettem, hogy arról nincs jogom nyilatkozni. Addig nincs jogom szólni, amíg egy felém intézett direkt kérdésre nem válaszoltam. Addig nincs jogom szólni, amíg a vitapartnerem véleményét pontatlanul értem - ha ennek gyanúja felmerül, vissza kell kérdeznem, és egyeztetnem. UTÁNA van jogom a saját véleményemet, válaszomat, kritikámat kifejteni. A vita célja az én szememben a megismerés, megismertetés - így természetesen túlnyomó többségben VALÓDI érdeklődést tartalmazó kérdés szerepel benne, szemben az ész osztásával és piszkálódással, aminek hivatalos neve: szócséplés. Locutusra végül azért csattantam fel (ahogy korábban másokra is megtehettem volna), mert nem tekinti fontosnak az elveimet - vicces, nem?
Nem tudtam érthetően megfogalmazni, hogy véleményem szerint az első feladat egy diagnózis felállítása, UTÁNA következik a kezelési alternatívák értékelése. Az OK, hogy a beteg hasa fáj, lázas, rosszul van - vannak gyógyszerek ezek kezelésére. Nekem az a diagnózisom, hogy a "beteg", az emberi civilizáció (ha úgy vesszük) vérmérgezésben haldoklik, és érdektelennek látom a lázát csillapítani, vagy azon az alapon értékelni a kezelést, hogy a láz csökken-e (mert bocsi, lehet, hogy éppen elkezd kihűlni). Ezért kérdeztem vissza, hogy az ÁLLAPOT értékelésében egyetértünk-e, vagy vitatkozik-e valaki az elemzésemmel (és bocs, azt a 120 oldalt nem fogom a fórumra bemásolni csak azért hogy itt se olvassa el, ha már amott nem sikerült - darabokban újra beírogatni úgy, hogy szintén semmilyen reakció nincs rá, ugyan minek?)
(Kicsit magasabb szinten nézve nem haldoklik, hanem mutálódik, vagy "születik", ahogy tetszik - de ebbe bele is pusztulhat, amire akár csak ezt a fórumot elnézve jó esély van.)
Emiatt egy csomó mindenről nem tudok beszélgetni. OK zsidók, cigányok, politika, hazaárulás, gazdasági problémák, csalások, IMF, bla-bla-bla-bla... Az én nézőpontomból olyan ez, mintha nektek színes tévétek lenne és az árnyalatokon vitatkoznátok - én pedig fekete-fehér készüléket néznék, és nem látom azt, amiről beszéltek, mert számomra fekete, szürke és fehér van. Mint egy bulvárlap stand, a mónikasó a celebjeivel, olyan számomra ez az egész: parasztvakítás. Nem érdekel, hogy CelebA összeveszett CelebB-vel, éppen köpök rá, hogy PolitikusA mekkorát hazudott vagy ZsidóB milyen gonosz terveket szövöget. Mindannyian Emberek a szememben, egy élet-tagadó emberek (mindannyiunk) által kialakított élet-tagadó rendszerben, amely alapmotivációi szerint oda teszi őket, ahol kárt okozhatnak. Hallgatom a híreket, és alig van benne szó arról, ami VAN - arról locsog, amit KITALÁLTUNK magunknak és rettentően szenvedünk a közepén. Nem mondom, hogy hazugság, vagy rossz - viszont semmi közöm hozzá.
Igyekeztem tisztázni, hogy valójában önmagamra vagyok mérges. Az én egyetlen értékem (ha van egyáltalán) a töprengéssel töltött idő - munka közben, hajnalban ébredés után, ebéd közben, ... ekkor tudok előre haladni a feladataimmal, az írásaim ekkor készülnek, a programozási problémákat ekkor oldom meg. Nekem ezzel kell gazdálkodnom ugyanúgy, ahogy egy paraszt a földjével: mit hova vet, hogyan gondozza.
Két könyv és akár csak az itteni szófosás alapján elmondható, hogy igen erős kommunikációs késztetés van bennem. Ha olvasok valamit, amire felébred bennem a reagálhatnék, akkor az időm egy része erre fog elmenni, akaratomtól függetlenül. Nekem most dolgoznom kellene, de "gyenge" voltam, és a laptopon nem tettem elérhetetlenné a korszellemet, elolvastam a reakciókat, és az idő nem kis részében ezt a levelet fogalmaztam. Mivel nem tudom irányítani, miután ezt elküldtem, becsukom ezt a kiskaput is. Becsszó visszajövök, ha lesz mit mondanom, aki pedig keres, pár perc alatt megtalál a neten a fórumtól függetlenül is.
Aki olvasta az írásaimat, sejtheti, hogy mivel foglalkozom. Az emberiség működésével kapcsolatos elemzést írni lehet bármilyen következmény nélkül, és lehet hinni az emberi jóságban, nyitottságban, kommunikációképességben akkor is, ha szinte minden konkrétum ellene szól (ugye?) A programozás más tészta, ott csak azokról a "világmegváltó" elképzelésekről van értelme beszélni, amik lekódolhatók és működnek. Számomra most "itt van Rodosz", és lehet, hogy minden erőm kevés az "ugráshoz" (és persze lehet, hogy tévedek, ugyanúgy, ahogy a világképem is lehet alapvetően hibás). A feladat nagyon nehéz, akkor is nehezen fókuszálok, ha nem kergetik egymást a fejemben az itteni csörték.
Szép napokat...
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
