Azt hiszem, hogy helyesebb a mai divat ellenében nem tegező módon írnom, bár sajnos életkorom lassan lehetővé tenné annak egyoldalú alkalmazását, ettől mégis ugyanúgy kiráz a hideg, mint attól, hogy Önök visszategezzenek engem.
Nincs okom kételkedni az Önök jó szándékában, sem lelkesedésében - azonban ugyanígy nincs okom józan ítélőképességet feltételezni az Önök részéről. Túlnyomó többségüknél az életkor és a kizárólag személyesen beszerezhető elmélyült tudás és tapasztalatok hiányoznak, a maradékuk pedig már túlságosan rögzített gondolati mintákat követ, és mindent megtesz azért, hogy az első állapotból a másodikhoz "segítse" az előbbieket.
Felnőtt tanácsadóikról már nem tudok ilyen megengedő módon nyilatkozni. Ha megfigyelik, az aktuális hatalom visszaélése a kiforratlan személyiségű gyermekek, fiatalok vakmerő lelkesedésével örök stratégia, a gyermekek keresztes háborújától a Hitlerjugenden át az afrikai gyermekkatonáig. Önök most azt gondolják, ez nagyon durva csúsztatás - én azt, hogy csak a környezet eltérő, az eszköz, és annak tűrhetetlen cinizmusa ugyanaz.
Remélem eléggé provokatívnak találják ezt a megállapítást ahhoz, hogy intellektuálisan is igyekezzenek követni a továbbiakat.
Az Önök szemében bizonyára csak egy vagyok azok közül, akik szerint Magyarország (amely sajnos mára már nem csak nevében veszítette el a "köztársaság" rangot) Miniszterelnöke egy veszélyesen szűklátókörű, a magyar társadalommal szembeni felelősségének valós mélységéről tudomást venni képtelen, nagyobb rendszerek irányítására habitusa miatt eleve alkalmatlan ember, ám kétségtelenül tehetséges "népvezér".
Az emberi civilizáció a kultúra vagy tudományok terén ezt a szerepet már évezredek óta túlhaladta, sőt még a politikai életből is kikopott már egy ideje a világ szerencsésebb régióiban. Sajnálatos módon azonban a magyar társadalom Önökkel együtt, egyébként magyarázható okból lelkesedik a mindenkinél bölcsebb vezér mítoszáért (mindegy, hogy Orbán Viktornak, Vona Gábornak, Gyurcsány Ferencnek, stb. hívják), így képes ezt a röpke párszáz évet visszalépni a kedvükért. Azok pedig, akik ennek árát is képesek felmérni vagy megérezni (mozgástér beszűkülése, ellátórendszerek megroskadása, hűbéri rendszerek feléledése), nem véletlenül menekülnek az országból.
Ennek a véleményemnek aktuális hangulatomtól függő mértékben minden kertelés nélkül hangot adok, még nyílt levelet is írtam egyszer neki.
Veszélyes és elfogadhatatlan csúsztatás azonban az Önök részéről azt feltételezni, hogy ehhez a véleményhez "pártaktivistának" szükséges lenni. Amennyiben van türelmük, elolvashatják korábbi, a címzettek által szintén gyakran ellenséges provokációnak minősített kommunikációs kísérleteimet akár az Önök számára most célpontként kijelölt OGYM, Bajnai Gordon "Haza és Haladás" álomgyára, az LMP, az akkoriban Ángyán József (Kishantos és a magyar termelők kisemmizése) és Horváth András (a magyar gazdaság NAV által intézményesített kirablása) ügyeivel fémjelzett TESZ, ... irányában. A listán valóban nincs fent a Jobbik, de ez nem dicséret, a velük való kommunikációt teljesen értelmetlennek tartom.
Akkor vajon mi visz rá engem arra, hogy ilyeneket írjak? A válasz egyszerűnek hangzik: a felelősségteljes, felnőtt emberhez méltó gondolkodás képessége, amely egyébként rendszertervező programozóként a megélhetésemet is biztosítja. Egyszerűnek hangzik, de ha kommunikációs kísérleteimet nyomon követik, kiderül, hogy egyetlen élő érdemi partnert sem sikerült találnom, pedig Önök közül sokan rövidebb ideje élnek, mint amióta én ilyet keresek.
Igen, én vagyok az, aki "szembemegy az autópályán". Én vagyok az, aki hajlandó megkérdezni, hogy akkor mi is a helyzet a jövővel, mondjuk tíz év múlva? Én vagyok az, aki összehasonlítja a válaszokat.
A "jövőkutató" azt mondja, ha elég sokáig élünk, már nem is fogunk meghalni (nanobotok, mesterséges szervek, felhő alapú hibrid intelligencia), az autók önmagukat vezetik, az emberek a Marson alapítanak kolóniát.
Az ökológus azt mondja, a megzavarodott természeti körfolyamatok, elfogyó talaj, elszennyező vizek, ... miatt egy poszt-civilizációs nyomor lesz az osztályrészünk. A hadi szakértők vallási okokon túl az elfogyó erőforrások, főként az olaj és az ivóvíz hiánya miatti háborúkat látnak. A pénzügyi "szakértők" órákat rizsáznak, de egyetlen értelmes szót nem tudnak mondani arról, hogyan is fog megoldódni a folyamatban lévő pénzügyi válság, amelyet józan ésszel csak röhögve figyelhető szerencsétlenkedéssel dobálnak egyik kezükből a másikba.
Én vagyok az, aki teljes mértékben megérti az Önök aggodalmát, elégedetlenségét. Az a világ, amelybe Önök születtek, már véget ért, és jelenleg Önök nem látnak olyan mintát, amely kiállná az Önök kritikáját, amely méltó lenne az Önök odaadó munkájára. Sajnos emiatt Önök elvesztegetik értékes élet-idejüket, a megfelelő szintű erőfeszítés hiányában gondolkodásuk, cselekvőképességük nem lesz elég az Önökre szakadó feladatok megoldására. Jelen világunk ugyanis a korábbi generációk tényleg minden elismerésre méltó, hatalmas egyéni erőfeszítésének köszönhető, már a fenntartásához is ehhez mérhető munkára lenne szükség: több évtizednyi folyamatos, kiemelkedő szintű gondolkodásra, elemzésre vagy éppen kétkezi munkára. Az nem elég, hogy az interneten utána lehet olvasni, vagy a Facebook-on százezer "lájkot" lehet gyűjteni egy közhely átfogalmazásával.
Önök a Fidelitasnál (de írhatnám akár a Jobbikot is) nagyon rossz reménysugarat választottak. Az Önök vezetői nem rendelkeznek semmilyen, a valós feladathoz mérhető jövőképpel, a politikát a "közösség feladatain való gondolkodás" helyett egy játszmának tekintik, ahol első a hatalom megtartása/megszerzése, majd utána lesz valahogy. Én rendszertervező vagyok, pontosan tudom, hogy így nem megy, pontosabban: így csak káoszt lehet létrehozni.
Csak egy példa: Paks és az atomenergia. Önök bíznak a vezetőik józanságában, ítélőképességében; Önök tarthatják hatalmi propagandának, vagy tudatlanságból származó "sötétzöldnek" azokat a hangokat, amelyek nem csak ezt a beruházást, hanem az atomenergia jelenlegi felhasználását az emberiség globális hibájának tekintik.
Önök tekinthetik Albert Einsteint, Isaac Asimovot "sötétzöldnek", amiért ezt az utat elhibázottnak tartották. Önök hihetnek abban a technológiában, amely "mindenre felkészült, és sokszorosan túlbiztosított" mindaddig, amíg a lehetetlen esemény, a reaktormag leolvadása mégis bekövetkezik (az eddigi átlagban hét évenként...). Önöknek nem kell tudni arról, mennyire közel voltunk ahhoz, hogy Pakson következzen be tízezer évig tartó következményekkel járó katasztrófa (és hogy az akkori elemzés végén olvasható "baljós körülmények" mennyivel enyhülhettek azóta). Önöknek nem kell tudni, hogyan fordult el az erőmű (szaktudás vagy elkötelezettség hiányával bajosan vádolható) akkori vezetője az atomenergiától (kapott is érte gondolom kígyót-békát, egykori cikke is csak web archívumból érhető el...)
Önöknek nem kell foglalkozni azzal, hogy Fukushima egy pontosan előre jelzett (csak túl költséges) természeti jelenség, és az egész technológia alapvető hibáinak következménye. Önök nézhetik hülyének a németeket, akik tisztában vannak azzal, hogy a Fukushimaival pontosan egyező rendszerek várják a következő "lehetetlen eseményt", és azzal, hogy az atomenergia jelenlegi felhasználási módja egyszerűen civilizációs zsákutca, amelyet kizárólag szakértőknek beállított marketing ügynökségek (pl: IAEA) felületes kampánya tart életben. Önöknek nem kell azzal foglalkozni, hogy mára például kiderült, Fukushimában az I-es reaktor teljes üzemanyagkészlete átégette magát a reaktormagon és az "áttörhetetlen" köpenyen, valahol az épület alagsorában vagy talajában heverészik, és a világon senki sem tudja, hogyan lehet megközelíteni, ártalmatlanítani. A Csendes-óceán partján, szennyezve a környékbeli hegyek felől folyamatosan áramló talajvizet.
Önök hihetnek bármit, ennek dacára az Önök életét számos elkövetkező generációval együtt meg fogja határozni ez a tény akkor is, ha új hasonló, esetleg nem ennyire szerencsés baleset (mert a fukushimai óriási szerencse révén nem lett sokkal rosszabb) nem is következik be. Önök olyan embereket támogatnak, akik az Önök jövőjét (számos egyéb ordító ostobaság mellett) ezzel is... kockára teszik? Nem, az feltételes módot jelentene. Helyesebb azt mondani: pillanatnyi érdekeiknek megfelelően eladják az Önök jövőjét.
Ja, ráadásul: miért kell nekünk Paksról beszélni, amikor Széles Gábor energiacellája már majdnem megvalósult? Valaki hazudott? Nem, ez egyebek mellett a náci Németországban is használt "csodafegyver" propaganda fogás, a hazugságnál sokkal súlyosabb: tudatos tömegmanipuláció.
42 éves vagyok. Ez egy civilizáció nélküli környezetben "öreg" kor: fizikai cselekvőképességem már nem túl nagy érték, nehezen, de tanulok vigyázni magamra, idővel egyre több segítségre lesz szükségem ahhoz, hogy munkaképes legyek. A mai civilizált környezetben ez az aktív kor kezdete: mostanra tanultam meg eleget saját mesterségemből ahhoz, hogy valamit hozzá is tegyek. Persze ez nem megy úgy, ha a derékfájástól éppen mozdulni sem tudok.
Nem panaszkodhatom. Amikor annyi idős voltam, mint most Önök, láttam gyerekeket meghalni, nem tévében, hanem másfél évig tartó polgári szolgálatom alatt beteghordóként a szegedi Gyermekklinikán.
Elég sokat éltem, és utamat nyugodt lélekkel vállalom az előtt a fiatalember előtt, aki valaha voltam. Bizonyos értelemben tartozom neki, és Önöknek azzal, hogy provokáljam: ostoba klisék ismételgetése helyett saját, önálló, felelősséggel vállalt gondolatok megfogalmazására igyekezzem kényszeríteni Önöket. Erről szólt sok minden más mellett a Milla (jól megérdemelten bohózatba fulladt) alternatív elnök kampányára készített, szánalmasan home-made videóm:
vagy a Pandora szelencéje című novella, amelyeket ez alkalommal az Önök figyelmébe ajánlok.
Amint látják, nehéz lenne engem azzal elriasztani, hogy az arcomat vagy nevemet valamilyen listára teszik, gondolataimat nagyjából az Önök életkora óta nyíltan vállalom, egy ideje minden közösségi megnyilatkozásomat, sőt (anonimizálás után) leveleim egy részét a blogomon is publikálom azért, hogy bárkinek módjában álljon engem korábbi szavaimmal szembesíteni. Nem szorulok arra, hogy önéletrajzomat aktuális köpönyegemhez igazítsam, mint mondjuk az önök példaképe, Orbán Viktor.
Természetesen (az Önök többségével ellentétben) önálló felelősséggel, munkával, családdal rendelkező felnőtt emberként személyiségi jogaim, magánszférám védelme számomra több, mint jámbor óhaj: elemi szükséglet. Tudom, hogy Magyarország mára már megszűnt jogállam lenni, és mivel Önök a "jó oldalon állnak", a törvény betűje már nem vonatkozik az Önök által elkövethető jogsértésekre, ettől függetlenül kérem ennek tiszteletben tartását.
Ugyanakkor melegen ajánlom "provokátor-figyelő" csapatuk szíves figyelmébe mindazt, amivel eddig foglalkoztam, és amivel a továbbiakban foglalkozni fogok. Érdemi, tartalmi kritikájukat, amennyiben a megértés szándéka érzékelhető benne, örömmel fogadom. Az én legjobb tudásom szerint Önöknek (beleértve a saját gyermekeimet is) szó szerint az élete múlik rajta, amelynek minőségéért ha kell, erőmhöz és lehetőségeimhez mérten (ez a magam elé tűzött célokhoz képest sajnos szánalmasan kevés) akár Önöket is hajlandó vagyok "provokálni".
Üdvözlettel
Kedves Loránd
