Nothing to add, nothing to take away. Not because of the tragedy of Robin Willams, but because our complete misunderstanding of values and human life as a whole.
[Come on, Disney lawyers, this was only 5 minutes from the Dead Poets Society... and the true legacy of a great man whom you had the luck to employ. Anyone watching this part would want to see the whole movie.]
---
Robin Williamsre emlékezve: Az 5 legjobb filmje, 2014.08.13. 20:57:38
... éppen most futottam bele Miller Az ügynök halála filmbe, Dustin Hoffmannal, torokszorító feldolgozás. A végén, Willy sírja fölött ezt mondja Charley:
Nobody dast blame this man. You don’t understand: Willy was a salesman. And for a salesman, there is no rock bottom to the life. He don’t put a bolt to a nut, he don’t tell you the law or give you medicine. He’s man way out there in the blue, riding on a smile and a Shoeshine. And when they start not smiling back — that’s an earthquake. And then you get yourself a couple of spots on your hat, and you’re finished. Nobody dast blame this man. A salesman is got to dream, boy. It comes with the territory.
Robin Williams szerintem egy élhetőbb, emberibb világot szeretett volna eladni nekünk, saját értékeinkkel házalt, amíg bele nem fáradt. Sokat köszönhetek neki, és szerintem is kevesebbek lettünk megint. Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel.
