A gondolkodásról

2013. július 21. 22:12

Adatkocka/spam – bukás nincs a dologból, de ideteszem a két időponttal kiegészített linket az előadásomból, ahol elmondom az OLAP-pal való adatbányászos találkozásomat (1), aztán pedig az újrahasználás történetét (2) :-D

Keménység – kevés zen/csan buddhista szöveget olvashattál, pedig ők a gondolkodás nagymesterei, a rendszerelemzésben az elme használat minősége döntő. Hála érte, mindig megkaptam azokat a mestereket, akikkel fél szavakból megértettük egymást, de órákat töltöttünk (mások számára) őrjítő szőrözéssel, néha hajtépéssel. Aztán megcsináltuk, és elmagyaráztuk, hogyan kell használni. Mert arra, hogy miért pont úgy kellett megcsinálni, úgysem kaptunk volna elég türelmes közönséget. Amit én csinálok, azzal nem sok embernek kell ezen a szinten foglalkozni – de néhánnyal mindig találkozom, és megtanultam, hogy ez elég legyen a számomra. A kommunikáció/megvalósítás területen pedig az eredmények beszélnek: időbe telik, amíg átérnek a dolgaim, mert elsőre ütősek, aztán fél év alatt kimásznak a kukából, nem egy esetben. Utána alaposabbá válik az olvasókör is.

A besorolás is ezt tükrözi, és nem látok semmi kapcsolatot a jelen korral, bármikor működőképes. A dolgok 1%-ában mester vagyok, az 1%-ba tartozom; 9%-uknak értője vagyok, így a 9%-ban vagyok; a maradék 90%-nak pedig felhasználója vagyok, a 90% része. Igyekszem betartani minden területen az ottani szintemnek megfelelő szabályokat. Egyébként először rendszertervezéskor került elő: a 90% a rendszer „normál” használata, amelynek az erőforrások 1%-át szabad lekötni, 9% az adminisztráció 9% költséggel, és 1% a kivételes eset, hiba, amely viszont 90%-ba kerülhet: javítások, különleges tevékenységek.
A Rogers-féle is biztos jó dolog, de bennem semmit nem mozgat meg.

Érdekes ugyanakkor a sarkos véleményed Tibor báról. Természetesen létezik az intelligenciának olyan definíciója, amelynek nem felel meg, de a felsorolt negatív jellemzők a köznapi „unintelligens” kategóriához tartoznak, míg Tibor bá esetében szerintem nem erről van szó. Röviden: gondolkodási alaptörvényei zárnak ki bizonyos irányokat, és a keletkező feszültség jelentkezik támadásként. Túl sok beidegződést kellene elengednie, és ez nagyon durva törés tud lenni. Ahhoz képest, amit a falai megengednek, kifejezetten rugalmas társalgó, kívánok neki még sok évet ilyen szellemi frissességben.

Refactor-aspektus – tényleg ajánlom, hogy gondolj bele. Velem nehezen lehet társalogni megoldás-orientált szemlélet alapján, mert én megismerés-központú vagyok. „Life is a journey, not a destination”: egy feladat megvalósítása kívülről „kibontás”, miközben belül megjelenik a modellezendő rendszer képe, iteratív módon, mindig működő, de egyre jobban illeszkedő formában. Ha esetleg ismerős: ez a biológiai evolúció módszere, amit mi a logikus gondolkodás módszerével modellezünk. Ez számomra nem „következtetési algoritmust” jelent, hanem a felmerült ötletek közötti szigorú válogatást, forrástól független egyenrangú mérlegelést, magyarul kíméletlen vagdalást – pont úgy, mint a természetben.

Nyilván az organikus megközelítés igaz az egyén-társadalom témában is: nagyon szűk első fejlesztői kör – első felhasználás, adaptáció – kis körben publikus éles használat, adaptáció – szabad felhasználás, adaptáció. Utána követés, kiterjesztés új területekre. Lehet máshogyan is működő rendszert csinálni? Első ötletből házilag, tökéletesen? Bizottságokban? Kézfeltartással occupy-módszerekkel? Úgy értem valóban működőt, nem olyat, mint a mai politikai, gazdasági rendszerünk, világfelfogásunk, hanem mondjuk olyat, mint egy autó, egy rakéta vagy akár mint egy apró (de minden megadott paraméternek megfelelő) csapágygolyó. Szerintem nem.

Jól látod, tényleg nem lehet kommentelni. És ha jobban megnézed, megtalálod a magyarázatát is :-) Viszont minden értékes párbeszédem (idővel) felkerül a blogra, amely valóban vett „napló”, és nem vendégkönyv.

---

2013. augusztus 5. 5:50

@Miklós: Előző, "Kedves Lóránd"-nak szentelt, blogposztomban előkerült Antalffy Tibor(=AT) "intelligenciája". Sajnos a Lóránddal való beszélgetés egyelőre félbemaradt, ami ezt firtatta volna. 

Kedves Miklós!

Nem szeretnék félreértéseket: a beszélgetésünk nem megszakadt, hanem véget ért. Feltettél kérdéseket, én válaszoltam, amely válaszok számodra nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy feldolgozd őket (az előadásom, a fejlesztési stílusom, stb.), csupán alternatívákra kérdeztél vissza, amik viszont számomra voltak érdektelenek.

Tibor bá hozzáállásával kapcsolatban nem "róla" beszélgetni akartam, hanem a sarkos ítéletalkotás gyakorlatát kritizáltam, amely nálad pont ugyanúgy megfigyelhető vele kapcsolatban, mint fordítva. Mondom ezt annak dacára, hogy érik bennem egy komolyabb zárszó nála is.

Ettől még szívesen társalognék veled, de hiszem, hogy megint alakul egy "itt van Rhodosz, itt ugorj!" időszak az életemben. Ahhoz, hogy ennek megfelelhessek, most igyekszem minden mellékszálat korrekt módon lezárni.

Sok sikert kívánok neked.

A miheztartás végett

2013.július.13th. at 13:56

24, Jani: Érdekes, én egy csomó embert ismerek, akik ki szeretnének mászni a dagonyából. Örülnek is minden segítségnek. A nagy részük nem került be a buliba, főleg mert nem volt gyomruk hozzá.

A dagonyával kapcsolatban nem voltam egyértelmű. A jelen kritikus helyzetért éppen a felületes gondolkodásunk felelős. A többség ezzel nem törődik, ez adottság. A “kisebbség” viszont ugyanolyan felületesen gondolkodva próbál felelősöket találni, meg kimászni belőle, vagy szomorkodni azon, hogy “a többiek miatt reménytelen”. Ha meg a pongyolaságra próbálok rámutatni, akkor rögtön küldik a kényszerzubbonyt.

Örülök, hogy létrejön körülötted egy szellemi műhely. Remélem, nyilvános lesz az eszmecsere, és bárki hozzászólhat majd. Más esetben ez egy újabb ezoterikus titkos társaság, amely meg akarja mondani a többieknek, hogy mi a jó nekik.

“Ezoterikus titkos társaság”, HAHAHA… dehogy. Csak lehet, hogy ami nem kellett open source formában, meg egyetemi környezetben, azt talán megcsinálhatjuk céges keretek között. Nekem így is jó. Sőt: “bárki” helyett elég azzal a néhány sráccal beszélgetni, akik értenek is hozzá... :-D

---

2013.július.16th. at 22:22

26, 30 Jani:  És nem örülök, hogy világmegváltó terveidet céges környezetben valósítanád meg. Aki fizet, az kéri a zenét. A társaság az a néhány srác, aki ért is hozzá. Titkos, mert nem open source. Ezoterikus, mert csak ti értetek hozzá. A blogodhoz nem találtam hozzászólási lehetőséget. (utoljára kb. 2 hónapja kerestem ilyen lehetőséget, bocs, ha azóta megoldottad volna) Ha beszélgetni akartál másokkal lényeges témákról, miért nem biztosítottál erre lehetőséget?
Elkeseredett, sértődött, lenéző, elitista hozzáállás sugárzik sok hozzászólásodból, bár te ezt objektivitásnak nevezed. Nem bízok benne, hogy egy általad készített tömegirányítási rendszer jobb lenne, mintha a tömegek alulról önszerveződnének. Magamban sem bíznék ilyen szempontból, ha nem biztosítanám a beleszólási lehetőséget mindenkinek. Te eldöntenéd mások helyett, hogy mi a jó nekik.
...
 Loránd nem csak gondolkodni akar globálisan, hanem hatni is. Ezt hirtelen csak úgy lehet megoldani, ahogy ő is nekilátott. Akármilyen jó dolgot találna ki, meg kell küzdenie az emberek ellenállásával, mert azok nem értik, vagy önzésből nem akarják. A másik lehetőség – ahogy Loránd folytatja – kihagyni a visszajelzés lehetőségét, létrehozni valamit és ráereszteni a tudatlan, felkészületlen népességre. Ez utóbbi módszer a könnyebb út, de szerintem nem korrekt, és sokkal nagyobb ellenállást, dacot vált ki a tömegekben, ha kiderül. Senki sem szereti, ha a feje felett döntenek a sorsáról ismeretlenek, ha gyereknek, vagy irányítandó tömegnek tekintik őket.

Szóval TE nem örülsz. Akkor figyelj! Én gyakorlatilag az egész életemet azzal töltöttem, hogy ezt a problémát kutattam. Hat éve hoztam létre egy alapítványt csak azért, hogy még én se tudjam eladni, mindig OS maradjon és közösségi célokra ingyen, tőlem függetlenül használható legyen. Másfél évet húztam le „munkanélküliként”, hogy végre áttörjek, ezalatt felkopott az állunk. Folyamatosan kerestem a kapcsolatot bárkivel levélben, fórumon, blogon, hogy mondjon véleményt róla, keressünk olyan alkalmazást, amelynek hátterében folytathatom a munkát. Bárhonnan jöhetett volna a segítség, de bebuktam. Most abban a helyzetben vagyok, hogy ha a szaktudásom révén kiérdemelt agyrohasztó lapátolást (PC: a szokottnál kicsit összetettebb programozási feladatok sora) az elvártnál sokkal gyorsabban megcsinálom, akkor foglalkozhatom az álmaimmal, zárt környezetben, egy “multi” hasznára. Örülök? Nem. De hálás vagyok a lehetőségért, a bizalomért – a többieknek meg most már toll a fülébe. Hát így kopnak el az álmok. Karinthy nagyon tudta ezt.

Lehet, hogy végül nem sikerül, akár azért, mert mégsem megoldható, vagy mert én leszek kevés a hiányzó elemek létrehozására. Vagy azért, mert végül mégis elegem lesz belőle. De még egyszer elmondom: MINDEN lényeges gondolatom elérhető a honlapjaimon… Például ha jól látom, végül mégis sikerült felfedezned a Megjegyzések című lapot a blogomon, ahol leírom, hogy miért tiltottam le a válaszokat. Éveket töltöttem egyoldalú párbeszédekkel, talán annyit elvárhatok, hogy ha az olvasó beszélgetni akar, szintén megtalálja ezt, majd pár perc alatt rájön az email címemre. Egyébként kissé vájtfülűbb érdeklődő egy percen belül rálel a lakcímemre és a telefonszámomra is.

Az általam megálmodott olvasónak nem kell újra elmagyaráznom, hogy a feltételezéseidnek semmi köze ahhoz, amivel próbálkozom. Ez az olvasó felfedezi azt, hogy az üres egyetértés érdektelen a számomra, nem kell kivastagítanom. A blog statisztika nagyon őszinte dolog: valójában nincs olyan olvasó, akit a szikár tartalom megfogna – bocs, én ilyen vagyok, amikor dolgozom, csacsogni és kedveskedni nem akarok. Korábban próbáltam, de annak sem volt értelme.

27-…
Tibor bá' : Beleestél abba a hibába, hogy Lorándot komolyan vetted. Kifejezetten intelligens emberi lény, de az agyában valami, valahol fordítva van bekötve. Ez a megállapításod: “Elkeseredett, sértődött, lenéző, elitista hozzáállás sugárzik sok hozzászólásodból” tökéletesen ül. Mit lehet az ilyennel csinálni? Szerintem semmit. 

Arma Gedeon : Erről már volt szó korábban (én sokkal durvábban fofgalmaztam, mint “valami fordítva van bekötve”). Lóránd veszélytelen, de ugyanezzel a hozzáállással egyesek országokat irányítanak… A hatalomra jutáshoz szinte előfeltétel,hogy a jelölt jellemében és agyában valami valahol fordítva legyen bekötve. Ugyanis a jólszocializált normális egyén nem tud elég gátlástalan lenni és nem érzi úgy, hogy rajta kívül mindenki hülye.

Időnként elővesz az érzés, hogy a belétek vetett csökönyös hitem valóban értelmetlen, és esetleg nektek van igazatok: nem éri meg.
Nem tudom eléggé megköszönni, hogy erre újra emlékeztettek.

---

2013.július.18th. at 05:50

33, Jani: Én élvezem ezt a beszélgetést, mert gondolkodásra sarkall. Ezt csak azért írom ide, mert örülnék neki, ha te is élveznéd. OK, hogy fontos neked a téma, de az indulatokat akkor is szögre akaszthatnád.

Írásod engem is gondolkodásra sarkallt: végiggondoltam, hogy én miért nem élvezem, és ez miért nem fog változni. Íme:

Abban egyetértünk az itt nyilatkozók többségével, hogy egy zátonyra futott hajóban ülünk, ráadásul vihar közeledik. Abban is, hogy az utasok túlnyomó többsége ezt nem akarja végiggondolni (miért is tenné). Viszont ezért törvényszerűen, ismétlem: törvényszerűen válik áldozatává olyan embereknek, akik hajlandóak a megmentő megmondóember szerepében tetszelegni. Ezért érdektelen, hogy mennyire szidjuk vagy tekintjük betegnek őket. Nyilván a tömeg természetes immunrendszere is kivetné magából az idiotizmust, ha nem a pánik helyett kényszerülne ezt választani.

A másként gondolkodók két pártot alkotnak.
A „békések” választanak egy szimpatikus léket és helyileg foltozgatnak rajta. Szép dolog, fontos dolog, ha minden léknél ilyen emberek állnának, és csendes lenne az idő, minden rendben is lenne. Csakhogy ezek a feltételek nem teljesülnek, és a foltozgatók a hajó megroppanásakor ugyanúgy megfulladnak, mint azok, akik jelenleg a fedélzeten táncórát vesznek.
A másik csapat a „túlélőké”, akik a maradék erőforrásokat az okosabb jogán, erejük függvényében magukhoz ragadják, és közben hülyének nézik a többieket. Nyilván muszáj így tenniük, egyébként milyen jogon fogadhatnák el az általuk tényként kezelt jövőt, amelyben a többiek halnak meg először. Ők kicsit később, már a saját tutajukon halnak meg embertelen körülmények között, a helyreállás minimális esélye nélkül.

Én végzettségem szerint mérnök vagyok, gondolkodásom szerint pedig fanatikus ember-hívő. Azt állítom, hogy a hajót kell menteni bármi áron, minden erővel!
Nem vagyok szájkarate-bajnok. Viszont tényleg mindent feltettem és jelen pillanatban is felteszek arra, hogy az általam elérhető, szerintem központi szerkezeti elemet rendbe rakjam. Mivel rendszer tervező programozó vagyok, ezért rendszert tervezek és programozok. Ettől nem képzelem magam félistennek – de ebben sokkal jobb vagyok, mint itt (sőt, ameddig ellátok) bárki. Az emberi civilizáció és gondolkodás pedig rendszer. Nyilván bonyolult, de ez még nem ok arra, hogy elemzés helyett elcsépelt és destruktív klisékkel, meg a “százmillió légy” felfogással kellene foglalkozni vele.
Azt is nagyon jól tudom, hogy mindez semmit nem ér, ha közben a kapcsolódó részeket szétlopják a túlélők, értetlenkedve nézik a foltozók, vagy széttapossa a táncikáló tömeg. Akkor sem vagyok képes máshogyan, mással foglalkozni.

Hogy akarok-e beszélni róla? Nem, az Isten áldjon meg! Nem beszélni akarok róla, hanem csinálni, ma hajnalban is az udvariasság által megkövetelt válasz helyett. Nem csacsogó társat keresek, hanem olyat, aki ebben a munkában tud segíteni, akinek nem kell elmagyaráznom minden egyes szerszám használatát ötvenszer, vagy aki olvasott egy könyvet róla és most megmondja, hogy mit csinálok rosszul. Ahogy anno a megjegyzéseknél sem az a kommunikációs salak érdekelt, amit annyiszor kaptam meg minden fórumon, minden párbeszédben, hanem a valóban hasznos gondolatok. Csak akkor ugatok bele időnként az itteni szócséplésbe, amikor nagyon idegesít, hogy az önmentő csóka megint ideológiát gyárt, amivel közben tovább növeli a kétségbeesést, és csökkenti a megoldás esélyét. Aztán abbahagynám, mert mindig tud újabb lapáttal rátenni…

Kérlek, ne érts félre. Örülök, hogy gondolatébresztőnek tartod az írásaimat: ott vannak, ha van kedved, olvasd őket. Olyan emberekkel is beszéltem elég sokat (pl. Usztu, Gida a korszellem fórumon), akik hozzád hasonlóan állnak a dolgokhoz. A veszprémi Csalán Egyesületnél is ez a gondolkodás megy, biztos jó dolgokat csinálhatnátok együtt. Tőlem most viszont csak türelmetlen és feszült válaszokra számíthatsz, mert mindezt már elmondtam, az idő haladt, én meg még nem eleget. És nagyon tartok azoktól a pillanatoktól és jelenségektől, amiket Tibor bá a saját (racionális, de a számomra több okból elfogadhatatlan) hozzáállásának támogatására ugyan, de elég pontosan elemez.

---

2013.július.19th. at 19:27

36, Jani: Ez korrekt válasz volt.
Te fanatikus ember-hívő vagy, én fanatikus ember-szerető.

Nos, ha gondolatébresztés… merengj el azon, mit jelent ez a két hozzáállás, mi a különbség. Például: lehet-e hinni valakiben anélkül, hogy szeretnéd – és lehet-e szeretni valakit anélkül, hogy hinnél benne.

---

2013.július.20th. at 06:44

Igen, igen.
Az elsőre lehet példa, hogy sokan hisznek a Sátán létezésében, pedig többségükben nem szeretik.
Én elfogadom az embereket (és a világot) olyannak, amilyenek, nincsenek prekoncepcióim, és így szeretem őket. Egyszerűen, nem tudok csalódni. Az anyai szeretet is feltétel nélküli, akkor is, ha tudja, hogy javíthatatlan bűnöző a gyereke. 

Tegnap hirtelen választ adtam. A Sátános példa nem túl szerencsés. Nem azért, mert valószínűtlen a létezése, hanem mert nem egy pozitív dolog megvalósítását hiszik tőle. Politikusok már jobb példák lehetnek. Például Orbánban sokan hisznek, hogy ő a legalkalmasabb az ország irányítására, szarból való kihúzására, pedig rühellik őt is. Egy pszichológusban, vagy papban is hihet valaki, hogy segíteni tud a problémás embereken, még akkor is, ha nem érez semmit, vagy idegenkedik a lélekbúvártól. Lehet hinni egy idegesítő szomszéd gyerekben, hogy felnőve nem fogja tojásokkal dobálni az ablakot.

Felszín. Válasz. Érdektelen. Azt kértem, merengj rajta – ha egyáltalán érdekel.

---

2013.július.20th. at 08:35

Jani: Merengtem rajta, bár a napokban egész más(valaki) tölti ki a gondolataim nagyját. Kicsit vizsgaíze van a kérdésednek. Nem tudom, mit jelentenek neked a hit és a szeretet szavak.
Apai nagyanyám nem sok okot adott a szeretetre, de amikor vigyáznom kellett rá sokszor heteket, nem lehetett nem szeretni. Főleg az Alzheimer-kór végstádiumában, pedig egyre nagyobb kín volt vele lenni, mert a nevemet sem tudta, nem értette, amit mondok, max. annyit tudott mondani egy csapat verébre, hogy „Jól elszórakoznak”. Nem hittem vele kapcsolatban semmiben. Abban sem hittem, hogy egy jobb helyre kerül, nincsenek képzeteim a halál utáni létről. Egyszerűen egy kiszolgáltatott lény volt, akinek szüksége (nem igénye) volt a gondoskodásra.

Nem vizsgáztatlak, nem is kérek választ. Viszont ez már kezd elszakadni a felszíntől, mélyebb és keményebb környék, elismerésem a bátorságodért. Itt nálam is halál, kínlódás van a serpenyőben, és nekem sem “fordítva van bekötve” az agyam, hanem mondhatom, harminc évnyi, egyre tudatosabb tréning van az “őrültségeim” mögött.

Kezd összeállni az első lépcsőfok: nem tudhatod, hogy én mit értek ezeken a fogalmakon, sőt azt sem, hogy létezik-e a világ. Az viszont bizonyosan tudható, hogy nem olyan, mint amilyennek látod (látom), mert érzékszerveink és felfogó képességünk egyaránt korlátozott, nem csak külső, objektív szempontból, hanem saját feltevéseink, világképünk által.

Ennek ellenére minden pillanatban döntéseket kell hoznunk. Vajon mennyire objektívek, megalapozottak – valójában min alapulnak kikerülhetetlen módon ezek a döntések? (megint nem vizsga, csak merengenivaló…)

---

2013.július.21st. at 20:30

Jani: Nálam a tapasztalaton és a kialakított értékrendemen (vagy értékkáoszomon  ) alapulnak a döntések. Úgy döntöttem, hogy az élet fennmaradása, az emberiség fennmaradása, közösségek létrejötte, fennmaradása, egyének boldogsága, boldogulása, amit segíteni szeretnék úgy, hogy ha ezek között érdekellentét van, akkor lehetőleg egyiket se károsítsa a döntésem, vagy legalább a mérleget pozitívnek lehessen tekinteni.
Az egyetlen objektív dolog a matematika.
Bátor nem vagyok. Nem félek, így egyszerű.
Annyira vagyok önző, hogy az önzetlenség miatt még ne küldjék a kényszerzubbonyt, és ne használjanak ki értelmetlenül. Nincsenek kitűzött céljaim, amiket minden áron, határidőig meg akarok valósítani. Eleve az akarom szót is csak tagadó formában szoktam használni. Úgy alakítom az életem, hogy kevés döntési kényszerem legyen. Másoknak sem szeretek tanácsot adni, inkább kielemzem nekik a körülményeket, lehetséges következményeket. Megtudakolom, hogy mit szeretnének elérni, és ha az nem árt a többieknek, akkor segítem a megvalósításban. Így vannak „lekötelezetteim”, akiket meg tudok kérni, hogy segítsenek mások álmait megvalósítani, esetleg már maguktól is megteszik ezt.
Párkeresésnél is gátló tényező, hogy jót akarok a másiknak, és nem vagyok biztos benne, hogy az a jó neki, ha velem van. Túl őszinte vagyok, és túl sokat tudok, így óhatatlanul eszik a tiltott fáról, és kiűzetik az Édenkertből. (vagy a dagonyából  )

Van egy ötletem. Szerencsére itt van egy palackban egy instant kivonat tizenöt évvel ezelőtti önmagamból. Hátha érdekesnek találod (úgy tűnt, még nem bukkantál rá), nekem elég hasonlónak tűnik a hozzáállásod.http://hajnalvilag.hu/books/ovp.pdf

A prófétaságról, egy kérdésre válaszolva

Molnár Miklós, a Lift Instinct blogon egy teljes bejegyzést szentelt nekem, és erről küldött is egy levelet.

2013. július 21. 7:35

Nos, ez felhívás keringőre, a legigényesebb fajtából :-) Igyekszem "tömörített formában" válaszolni.

Kolléga - a megjelölés talán azóta is áll, használtam például házi adatkockát spam aktivitás figyelésre mail szerver logban (Telekom, Java), meg statisztikai GUI modulhoz iOS Tablet alkalmazásban. Jelenleg egy workflow management rendszerből és a vele párhuzamos verziókövetőben tárolt xml/pdf/xls … dokumentumokból nyert adatokból generálok homogén struktúrát, hogy azon konzisztencia vizsgálatot végezzek. Sajnos erről csak terjengősen tudok beszélni :-)

Szubkultúra – nem tudtam, hogy ilyesminek része vagyok. Látom az ezzel foglalkozó (környezetvédő, önszervező közösség alkotó, pénzreformer, ...) csoportokat, de a gondolataimmal bármelyikhez képest idegen vagyok. Pedig „belegondolásnál” többet nem is kérek, örülök, hogy ezt írtad.

Gondolkodásmód, kommunikáció – évekkel ezelőtt, „keresőként” folyamatosan kínlódva fogalmazódott meg bennem, hogy gyakorlatilag „spárgázom az agyammal”, kényszerítem arra, hogy az igen távol álló jelenségek között, mögött kapcsolódó, használható analógiákat találjon. Ez kódolásban (refactor) szerencsére tesztelhető és fejleszthető képesség. Nem várom el senkitől, hogy egyből belássa azt, amit csinálok; azt is csak remélhetem, hogy lesz türelme és szándéka a felszín mögé nézni. Ennek szólt a „Felszín. Válasz. Érdektelen.” szöveg, és ha megnézed, utána sokkal mélyebb és értékesebb tartalmat is felhozott a címzett…

Érdemes-e olyan dologgal foglalkozni, amit csak szűk kör érthet? Az én szavaim szerint ez egyenértékű azzal, hogy érdemes-e mesterévé válni valaminek, és a válasz egyértelműen igen. Egyszer le fogom írni a (munkában és elmélkedésben egyaránt igen hatékonynak bizonyuló) 90/9/1 szabályomat rendesen is, addig lásd itt a többször is használt „hűtőszekrény-hasonlatot” a cikk végén.
Amikor pedig kivételes esetben „az olvasónak írok”, ilyen lesz, hogy tetszik?

A vita célja mindig a belső átalakulás, nem a meggyőzés. Lásd: A vita matematikája.
Ez az én oldalamra is igaz. Tibor bá blogján, vele „értelmetlenül” kommunikálva iszonyú sokat tanultam, az itteni minősítéssel sem értek egyet. Kognitív disszonancia, nem „unintelligencia”. Szerintem.

Ötlet / hatékony megvalósítás – én nem így bontom. Ötlet + megvalósítás + hatékonyság, három láb. Elsőre minden ötlet rossz, a (működő!) megvalósítás tapasztalatai segítenek a finomításban. A hatékonyságot az ötlet szintjén figyelembe kell venni, de a (mondjuk első öt…) refactor során még nem kell reszelgetni. Csak akkor, amikor már a struktúra elég stabil (a szolgáltatások összeálltak), akkor érdemes változatlan szolgáltatás mellett a hatékonyság alapján refactorolni (elvi szinten akár). Szóval nem vagy-vagy, csak megvalósítási sorrend.

És végül: „személyes figyelem”. Ne az ujjamat nézd, hanem a Holdat, amire mutatok. Amikor nevet adtam ennek a történetnek, két lehetőségem volt: Hajnal világa vagy Hajnalvilág (gondolkodásom "vezérfogalma" a hajnal). Az utóbbi a helyes változat, mert nem az „én világomról” van szó, hanem arról, hogy én ezért az álomért létezem.
Nem biztos, hogy helyes következtetéseket vonok le, ezért nem „követőket” keresek (tényleg egyre nyersebben marok el maga mellől bárkit, akiben nem érzem a konstruktív kritika élét). Leírom a következtetési utat a tőlem telhető részletességgel, hogy tőlem független véleményt alkothasson róla bárki, akinek van türelme megfigyelni az utamat.
A magam részéről viszont levonom a következtetéseket, és megteszem, amit tudok. Minden munkakörnyezetben két vád áll velem szemben: „túl sokat beszélek” aztán meg „egyeztetés nélkül, önfejűen dolgozom” – ez csak az én fejemben üti egymást? Viszont amit csinálok, működik; ha pedig valakinek beleugatok a munkájába és megfogadja a tanácsaimat, meglepődve tapasztalja, hogy mennyire hatékonyan dolgozik. Ez számomra elég visszajelzés.

Újabb vita-féle a vitáról

Antalffy Tibor: Gyorsabban
...
A globális társadalmi változás eredménye a folyamatos elidegenedés, mint a gyorsulás közvetlen következménye. Ez magával hozza az értékek, életstílus, és emberi kapcsolatok megváltozását. Ezeket valamennyien érezhetitek, legfeljebb nem tudtátok magatoknak konkrétan megfogalmazni.
Mindez a társadalmon belül komoly konfliktusokat eredményez, egyszerűen azért, mert egyesek már nem képesek megérteni az egyre bonyolultabb világot, ami oda hat, hogy az emberek menekülnek a múltba (azok a boldog idők).
A folyamat úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, lelassíthatatlan. Csupán néhány, kapcsolódó kérdést hagy nyitva, végül hová fogunk megérkezni, és ez mikorra várható? 

2013.július.8th. at 05:53

“A folyamat úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, lelassíthatatlan. Csupán néhány, kapcsolódó kérdést hagy nyitva, végül hová fogunk megérkezni, és ez mikorra várható?”

Ez önellentmondás: az első mondatod még feltételes, a másodikban viszont már tényként kezeled és alkalmazkodsz hozzá. Pedig van még egy megoldás: ha annyira megcsömörlünk saját elidegenedettségünktől és rohanásunktól, hogy vesszük a bátorságot és megállunk, körülnézünk.

Akkor visszanyerhetjük a szabadságunkat, és ahelyett, hogy a rohamosan közeledő falon (naná, hisz tiszta erővel rohanunk felé) keresnénk a becsapódási helyet és a “túlélés esélyét”, kereshetnénk más irányt is.

Ez utóbbi lehetőség az előbbi, általad ezen a blogon egyetlen valósként tárgyalt kérdést értelmetlenné teszi. Bár persze a dolog ennél sokkal összetettebb, de emlékeztet a viccre nyuszikáról és a medve halállistájáról...

---

2013.július.9th. at 05:11

3, Jani: Kétséges, hogy kritikus tömeget alkotnak-e valaha, és új irányt tudnak-e szabni. Akik megküzdöttek a döntési szabadságukért, azok nem szívesen tagozódnak hierarchiákba, nehéz őket kormányzati munkába befogni, nem egyirányba mutat a tevékenységük. ...

Ugyan már. Aki valóban szakértő egy területen, pontosan ismeri egyéni képességeinek határát, és állandóan közösség építésre, a tudás átadásra, újrahasználásra, illetve mások példájának, tudásának megismerésére törekszik. A kérdés csak az, hogy a hierarchia milyen értékek mentén épül fel és mennyire transzparens.
Szerintem az is logikus, hogy állami pávatáncmesterek és fórumos kibicek szemszögéből egyaránt öntörvényű Rambóknak látszanak. Le kell tenni valamit az asztalra, vagy legalább figyelni és jól kérdezni ahhoz, hogy ne legyintsenek…

4, Tibor bá: Badarság. Te, meg én, meg ők… mi nem számítunk bármennyire is nézünk körül. Akik számítanak, akik rendezik a világot, megszabják a dolgokat. Nos, azok nem néznek körül, mert pontosan tudják, hogy mi akarnak, és az van. Wishful thinking a neve annak, amit csináltok.

Sokadszor ismétlem: kettőnk közül én élek abból, hogy ismeretlen feladatokat mérek fel elég gyorsan, és “hihetetlen” terveket, majd azokból (hosszú távon) működő rendszereket állítok elő. Szerencsére egy működő informatikai rendszerrel szemben nem áll meg a kedvenc érved velem szemben: “Nem lehet jó, mert nem értem…” Ja, majdnem elfelejtettem a másikat: “Jobban ismerlek, mint te saját magadat, és tudom, hogy miért csapod be magad” :-)

Súlyos tévedés továbbá, hogy az általad démonizált “irányítóknak” megfelelő a mostani helyzet. Dehogy. Megfelelő az lenne, ha mindenki boldog mosollyal az arcán dolgozna nekik. Lásd még Aldous Huxley: Szép új világ. Sajnos ugyanaz a (gazdasági/politikai) rendszer, ami korábban ezt lehetővé tette, mára egyszerű matematikai törvények miatt a körmükre (és mindannyiunk körmére) égett.

Visszatérnék az eredeti kérdésemre: szerinted megállíthatatlannak tűnik (ahogy írod) – vagy megállíthatatlan (ahogy hivatkozol rá) a folyamat?

---

2013.július.10th. at 06:41

13, Jani: Az emberek a megismerés különböző útjait járják be, más-más távolságokba jutottak azon. A kulturális háttér és a személyes élmények is különbözőek. Emiatt különböző dolgokat neveznek ki a problémák fő forrásának, különböző megoldási lehetőségeket látnak. Mást látnak szükségesnek és megvalósíthatónak. ...

Igen, pont ez a lényeg, hogy különbözőnek tapasztaljuk meg ugyanazt a dolgot, mindenki a saját részleges, szubjektív megismerőképességén keresztül. Ez az alapja annak, hogy közös tudásunk magasabbra emelkedjen az ősközösség és a kőbalta szintjén, feltéve, hogy “az egész több, mint a részek összessége”. Az összeillesztést az egymás mellé hányástól a módszer különbözteti meg: a logikus, önreflexív gondolkodás és a vita tudománya. Itt írom le ezt részletesen: A vita matematikája.
Talán most elnézi Tibor bá egy saját link beillesztését, és nem fog újra az önreklám miatti köteles tiszteletről, meg arról, hogy ez nekem milyen jó, lapokon át papolni, mint a múltkor…

A felsorolt listáddal egyetértek, ahogy nyilván te is elfogadod azt az állításomat, hogy ezen szervezetek folyamatos működése és eredménytelensége utalhat arra, hogy rossz rendszerben keresik a megoldást. Egyébként már megtalálták volna ennyi melóval, nem? Kedvenc példám: tudod, mi a Világbank egymondatos mottója? “Egy szegénység nélküli világért dolgozunk”. Ha ekkora erőforrással ilyen szánalmas eredményt mutatnak fel, akkor ez jelentheti azt, hogy a mai gondolkodási rendszerünk nem teszi lehetővé a szegénység felszámolását. (A margóra: Gödel nemteljességi tétele pont ezért fontos: egy zárt rendszer hordozhat a saját fogalmaival megoldhatatlan problémákat, ettől még teljesen logikus és zárt, a bűnbak is csak szerep a rendszeren belül.)

Aztán ezt persze tudom matematikailag is bizonyítani, meg még sok minden mást is levezetni belőle, de ez már tényleg hosszabb, mint amennyire bárkit is érdekel jelenleg.

15, Tibor bá: Imádom, amikor magyar anyanyelvű rosszul értelemezi a szavaimat. Ha nekem egy gépkocsi a félhomályban sárgának tűnik, akkor úgy fogok eljárni, mintha sárga lenne. Mert ez adja a legnagyobb valószínűséggel bíró jó megoldást.

Nem értelmezgetlek, hanem terellek, abban bízva, hogy a saját szavaiddal kíméletesebben bánsz, mint az enyémekkel. Ott tartunk, hogy

neked egy kocsi a félhomályban sárgának tűnik, te annak tekinted, és eszerint jársz el.

Ebben a mondatban több bizonytalansági tényezőt ismertél el:
1: félhomály van, külső objektív okok nehezítik az észlelést;
2: neked tűnik sárgának, vagyis az állításod a saját szubjektív értékelő rendszered által keletkezett – akár teljesen téves is lehet;
3: viszont kikerülhetetlen és folyamatos hatást gyakorol arra, amit a továbbiakban gondolsz, mondasz és teszel.

Ha ezt az állításomat vitatni szeretnéd, most tedd meg. Ha nem vitatod, azzal elfogadod magadra nézve kikerülhetetlen ténynek, hogy bármilyen gondolatod bármilyen messze lehet a valóságtól. (A deja vu nem véletlen, már ezt is kérdeztem tőled korábban, akkor nem válaszoltál.) Ezzel léphetsz be arra a küzdőtérre, ahol én az egész életemet töltöm, és számomra csak ekkor van értelme veled tovább beszélgetni. Ha nem, akkor csak bátran “terjeszd a népnek az ismereteidet…”

---

2013.július.10th. at 21:33

21, Tibor bá: Szóval, te vagy az én puli kutyám, terelgetsz? Gondolom nem egy helyen voltak a gyerekszobáink. Én ilyet sose írtam volna nálam néhány évtizeddel idősebbnek, vagyis messze vagy te még a tökéletes emberhez, csupán feltételezed azt...
De nézzük csak, én azt tapasztaltam, hogy amit én sárgának látok, azt a színvakok kivételével mindenki más is sárgának lát. Ha neked az vörös és elefánt (szabadon Avatar után), akkor valami nagyon rossz dolog történt a percepcióddal.
...
Csak a baj az, hogy a sárga gépkocsit csak te látod piros elefántnak, esetleg még néhány betegesen reménykedő ember.

Én pedig senkinek, semmilyen körülmények között nem írtam volna olyan dolgokat, mint amikkel te kínáltál engem korábban. Ez számomra lényegtelen, ettől még nyugodt lélekkel kísérletezem azzal, hogy általam is kommunikációnak nevezhető dolgot hozzunk itt létre. A válaszod viszont egyértelműen jelzi, hogy értelmetlen folytatnom. Köszönöm.

---

2013.július.11th. at 07:03

Bocs, a többiek lemaradtak…

19, Avatar:  Mivel a szegénység egy relatív fogalom, ezért ez egy eleve lehetetlen küldetés. Régen, ha volt autód, akkor már biztos volt, hogy (relatív) gazdag vagy, még ha az a kocsi 10-20 éves volt is. Ma egy 10-20 éves autóval még simán tartozhat az ember a szegények közé.
Persze a szegények támogatására hivatkozva prímán lehet egy csomó pénzt lenyúlni, aminek aztán egy töredékét esetleg tényleg megkapnak a szegények, a többi pedig elmegy a szervezet tagjainak. Sok segélyszervezet és egyház nagyon jól megél ebből.

A lényeg elsikkadt: nem Rózsi néni adománygyűjtő vonaláról beszélek.
A Világbankról van szó, arról a bizonyos überalles pénzügyi intézményről, a főgonoszok egyik fedőintézményéről (egyesek szavajárása szerint). Akik például egy 32 millió dolláros beruházásba 20 millió dollárt adtak Budapestnek és a gemenci erdő rehabilitációjára azért, hogy kevesebb szerves anyagot toljunk a Dunába, és azon keresztül a Fekete-tengerbe. A gonoszok…

Ezen a szinten azért definiálható objektíve szegényként a naponta hasmenésben meghaló gyerekek serege. Szerintem.

Te meg azt mondod Tibor bának, hogy nem sárga és nem is kocsi, hanem piros elefánt, de vajon miért neked hinne, ha egyszer a te véleményed is lehet teljesen téves, pláne hogy Tibor bá ismeretei szerint az elefántok nem szoktak pirosak lenni?

Na, megint egy pont, ahol piros elefántról beszélek: mérlegelésről, nem pedig a ti sárga kocsitokról, a “hitről” (amin persze megint gyökeresen mást értek). Ezért én nem söpröm le gondolkodás nélkül a saját véleményemmel ellentétes állítást, és személyeskedés helyett érvelek: megmutatom azokat a külső forrásokat, amelyekre támaszkodom, és a következtetés menetét. Akkor hallgatok el, ha ez az egyoldalú erőfeszítés végképp bohózatnak tűnik.

Ezért lenne releváns példa a munkám: a tesztelt elemző képességre és nem az eredményre gondolok. Ott is jellemzően ugyanez a helyzet: én piros elefántot (megoldható feladatot) látok ott, ahol nagyon sokan csak káoszt (sárga kocsit). Csakhogy ha valaki hajlandó figyelni is, akkor meg tudom mutatni, miért lehet az piros elefánt (igaz, hogy sárga kocsi van az oldalára festve). És bocs: meg is oldom a feladatot. Ami jó eséllyel azt jelenti, hogy tényleg piros elefánt volt. Vagy zöld zsiráf, de ez csak akkor derül ki.

Vagy tényleg sárga kocsi, de én tudok menet közben váltani, és azt a feladatot megoldani. Viszont ilyen nagyon régen volt utoljára.

20, Jani: Alapvetően egyetértek a vitamódszereddel, de én alulról építkezem. A hatalmasok ellenérdekeltek egy ilyen nyilvános vita megrendezésével szemben. Üzleti érdeket, pártot, vallást, vagy egyéb ideológiát véd a legtöbb döntéshozó. Álláspontot képvisel, nem feltétlenül meggyőződésből. Kevés az olyan ember, aki képes és hajlandó olyan vitát lefolytatni, amit a belinkelt posztodban fejtegettél. Érdekeket képviselnek, inkább alku, mint eszmecsere. ...

Meglep, ha azt állítom, hogy mindezt tudom? Továbbá nyilván rám is hatással van, hiszen ugyanitt élek, nem mentem világgá (néha erős érvek szólnak mellette)- de miért befolyásolja a hozzáállásomat? Ahogy egyébként az üres “egyetértés” is érdektelen, mert ez nem szavazós kérdés. Az egyetlen számomra fontos kérdés: hogyan csinálom én. Nem az állandó mentségként, takaróként előrángatott “többiek”, meg tömeg, meg többség. Én, az egyetlen, akinek minden egyes pillanatáért, döntéséért valóban teljes felelősséggel tartozom. Tud ám szorítani ez a gúnya, nem véletlenül próbálunk helyette másokkal takarózni.

Szóval attól, hogy mások a sárban fürdenek (ami egyébként bizonyára szórakoztató és egészséges is egy bizonyos szintig), nekem miért kéne oda bemásznom? Legfeljebb azért, hogy segítsek annak, aki hajlandó lenne abbahagyni. Nyilván nincs ilyen, mert a buli a dagonyában van, mindenki ezt csinálja. Persze úgy már kicsit felemás, ha közben panaszkodik miatta, de kimászni nem akar… Mindegy.

Szóval én csak arról írtam, hogy számomra ezt jelenti a fogalom, én így vitázom, mert ennek látom értelmét. Ha van értékelhető partner, és látható, hogy haladunk is valahová. Hála Istennek, most alakul is egy ilyen környezet. Remélem, nem lesz sok időm csacsogni.

---

Milyen szomorú, hogy nem megy át a lényeg. 

A vita ez a küzdelem Morpheus és Neo között. Ne a mozdulatokat figyeld, az egy egyébként szépen koreografált balett, hanem a gesztusokat, a szöveget, a szerepek változását, az arckifejezéseket, a hangsúlyokat. Minden egyes mondat kulcsfontosságú.

Neo győz a végén, gondolnánk felületesen. Dehogy. Neo a végére képessé válik bevinni az első komoly ütést az addig sérthetetlen Morpheusnak (aki addigra számtalan sikeres támadást hajtott végre) - az eredmény mondjuk 10-1 Morpheusnak. De az egész nem azért van, hogy az egyik felülkerekedjen, hanem hogy Neo végre legyűrje saját hitetlenségét, és rájöjjön, hogy az elméjén valóban úrrá lehet, ha képes megszabadulni a megszokott korlátoktól. Tényleg képes lenne legyőzni Morpheust ebben a pillanatban? Nem valószínű. De van rá valós esélye, amit korábban nem hitt el, és ezért játéknak tekintette a dolgot. Most fogja fel, hogy ez komoly. Hogy "mestere" nem minőségi, csak mennyiségi szempontból több, mint ő maga, hogy Morpheus az általa folyamatosan vívott lehetetlennek tűnő harcban ugyanolyan sérülékeny, mint Neo.

Mindketten győztesek - Neo az önmagába vetett hitet szerezte meg, Morpheus egy társ-jelöltet kapott.

Alkalmazott tudomány

Emiksz blog: A fél fül effektus

...
A brüsszeli roadshow eredménye a hírekben a Tavares - Szovjetúnió, Tavares - baloldal, Tavares - kommunizmus kapcsolatok nyüzsgése, amit a híreket fél füllel hallgató, a 2014-es választást eldöntő bizonytalan szavazó úgy raktároz el, hogy igen, a kommunisták ránk akarnak törni, de csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.
...

2013.07.06. 07:51:56
Még valamit el szoktunk felejteni: az emberi agy nem számítógép, nincsenek egymással szigorúan logikus módon kapcsolódó kis dobozok, racionalitás. Az egész létezésünk egy kis fazéknyi szürke trutyi, egymással félelmetesen bonyolult kapcsolatban álló idegsejt halmaz, amelyben a "gondolataink", "véleményünk" sem más, mint a sejtek közötti hálózat. Ennek változása pedig kapcsolatok létrejötte, megerősödése, megszűnése csupán. Még egy adalék: ezt a hálózatos gondolkodást a saját bejáratott pályáiról kilökni már szinte lehetetlen, az idegennek tűnő gondolatokat zsigeri (neurológiai) szinten zárja ki (kognitív disszonancia).

Ezt a hálózatot (ahogy egyébként az informatikai neuronhálókat is) ismétléssel és jutalmazással/büntetéssel tanítják. Máshogy nem is lehet. Szóval amit leírsz, valóban nem véletlen, de nem is csupán a félfüllel hallgatóknak szóló etetés, hanem alkalmazott tudomány. Olyan embercsoport létrehozása és fenntartása, amely a "jobboldal" mesterséges világképét sajátjaként éli meg, és teljesen süket bármilyen kritikus megjegyzésre (arra is beégetett mintákkal reagál).

Ez azonban nem közvetlenül a "jobboldal" hibája, hanem a "modern demokrácia" rendszeréből fakadó probléma, így a "más oldalak" számára sincs egyéb lehetőség, mint a saját legendárium megteremtése. A valódi gondolkodás pedig, megfelelő táptalaj nélkül kihal a babonaháború viharában.

Kár, hogy ökológiai, társadalmi problémákat, erőforrásválságot és hasonló dolgokat még a magasztos népvezér sem tud hosszú távon megoldani a megfelelő nyilatkozattal és szigorú de szeretetteljes nézéssel. Ahhoz saját felelősségtudattal és önálló gondolatokkal rendelkező sok-sok emberre lenne szükség. Akik most halnak ki, menekülnek el vagy állnak be jobb híján valamelyik oldal mellé, hogy megéljenek.