83, Avatar: De a vallások egyik alaptétele az, hogy van egy láthatatlan pontozóbíró, aki a játék végén eredményt hirdet,és még ha mi nem is számoltuk a pontokat, ő mindent számon tart.És ha ezt elhiszed, akkor azt is meg fogják szabni neked, hogyan pingpongozz, mert persze ők tudják, hogy a pontozóbíró mit szeret, és nem az a fontos, hogy te élvezd a játékot, hanem hogy a bírónak megfelelj.
Pontosan: egy intézményesített, hatalmi harcok közepette fenntartani kívánt, magában is hatalmi tényezőt képviselő “vallás” (egyébként éppen a fentiek miatt szükségszerű) alaptétele az elszámolósdi. NEM a “hit” része. Lásd még: Jézus (hit) és a farizeusok (vallás) viszonya.
2013.február.11th. at 03:45
193, Balázs Ez igen! Még egy ember, akivel lett volna értelme beszélgetni. Akivel beszélgetni lehetett volna egyáltalán. Köszönöm.
2013.február.11th. at 06:04
195, RJ: “Még egy ember, akivel lett volna értelme beszélgetni.”
A többséggel nem érdemes, nem is lehet. Ezt írtad.
Ez baj? Ha igen, kinél van a hiba?
Nem baj. Korábban elkövettem azt a hibát, hogy ezt bajnak tekintettem, pedig csak arról van szó, hogy teljesen idegen mintarendszer alapján működöm.
A legalapvetőbb fogalmakon mást értek, mint a “köz”, és akár ezen a lapon is tökéletesen látható, ahogy szinte érintkezés nélkül beszélünk el egymás mellett. Az itteni “vitának” sincs semmi köze ahhoz, amit ez a szó számomra jelent, csupán értelmetlen, előre felrajzolható, örökké körbe-körbe járó szócséplés rögzített szerepekkel, a megértés, befogadás minimális szándéka nélkül. Az én szövegem pedig (ez is) ködös, nagyképű hőbörgés.
Emberi gyarlóság a részemről, hogy gyerekes örömet érzek, amikor számomra “rokon” gondolkodással találkozom, ha élőben nem is, de legalább könyvekben. Az pedig belső motivációm, hogy legalább “megjelenítsem” ezt a másféle sémát akkor is, ha semmilyen érdemi interakciót nem várhatok el.
2013.február.12th. at 05:28
A legalapvetőbb fogalmakon mást értek, mint a “köz”, és akár ezen a lapon is tökéletesen látható, ahogy szinte érintkezés nélkül beszélünk el egymás mellett. Az itteni “vitának” sincs semmi köze ahhoz, amit ez a szó számomra jelent, csupán értelmetlen, előre felrajzolható, örökké körbe-körbe járó szócséplés rögzített szerepekkel, a megértés, befogadás minimális szándéka nélkül. Az én szövegem pedig (ez is) ködös, nagyképű hőbörgés.
Emberi gyarlóság a részemről, hogy gyerekes örömet érzek, amikor számomra “rokon” gondolkodással találkozom, ha élőben nem is, de legalább könyvekben. Az pedig belső motivációm, hogy legalább “megjelenítsem” ezt a másféle sémát akkor is, ha semmilyen érdemi interakciót nem várhatok el.
2013.február.12th. at 05:28
198, Tibor bá: Weöres csak detektálta a valóságot, de te meg akarod változtatni. Ég és Föld.Téves. Én azt állítom, hogy a valóság nem feltétlenül az, amit TE annak látsz – és nyilván nem pontosan az, amit én annak látok. Viszont én objektív feltételek mellett bizonyítom nap mint nap, hogy elég jól kezelem ezt a helyzetet. Ebből a pozícióból állítom, hogy te viszont nem. Ez ugyan nem “Ég és Föld”, de elég nagy különbség.
200, bebek: Többször beleolvastam már a blogodba, és nagyrészt értelek, és jónak látom, amit írsz, csak nem igazán érett meg a világ erre. Az a baj, hogy nem írsz egyszerűen róla. Ha hétköznapi emberek számára érthetőbben írnál, többen megbecsülnének.Akkor a lényeg még nem ment át – mondjuk nekem is iszonyú sokáig tartott. Érdektelen, hogy “megbecsülnek-e”, nem ebből élek, hanem a munkámból.
Nem az a kérdés, hogy “hányan néznek fel rám” (tipikus “demokratikus” illúzió), hanem az, hogy ha akár egyetlen ember is felismerte az irányt és a mögötte lévő okot, hajlandó-e ebben (vagy az okok megértése után a szerinte megfelelő) irányban haladni (“szakértői”, szerintem működő megközelítés)? Képes-e konstruktív vitát folytatni az okokról és feladatokról? Akkor is így tesz, nem “hitből”, hanem józan meggyőződése szerint, amikor én már nem?
213, buza: Nekem világ életemben gondom volt az Istennel. Miért kell imádkozni hozzá? Miért kell kérni tőle?A 41-ben szerintem válaszoltam erre a kérdésre.
2013.február.12th. at 04:58
Tény az, hogy Orbán egyáltalán nem ért a gazdasághoz, arra hallgat, aki azt mondja, amit hallani akar, és ez történetesen a talpnyaló Matolcsy, aki egy álmodozó kelekótya, és persze notórius hazudozó, aki csak egy valamihez ért, újabb és újabb adók kiötléséhez. Ez ragyogóan megy neki, Orbán pedig szarik a népre (amit meg is értek, hiszen röhögve manipulál vele), kizárólag a saját holdudvara érdekli, és a felső tízezer (ha ugyan van annyi). Ennek ellenére másfél millió birka még mindig istenként tekint fel rá. És ezeket akarják maradék nélkül megmenteni olyan álmodozók, mint Attila és Loránd.
Tibor bá, csak én érzem visszásnak, hogy szerinted:
“Sose fog rájönni, hogy ő megy szembe a forgalommal és ‘az a sok marha mind neki akar jönni’.”
“Loránddal nincs semmi baj, egy javíthatatlan álmodozó, aki levendula illatú bejegyzéseket tesz a Mária lányok Internetes emlékkönyvébe.”
“Amit hiányolok, vagy ha úgy tetszik kritizálok, hogy nem vagy képes egyszerűen, érthetően, áttételek és sejtetések nélkül kifejezni magad. Ezért aztán nem is olvasom végig hosszas fejtegetéseidet és magyarázataidat.”
Szóval, ha ostoba vagyok, hülyeséget írok, amit nem is olvasol el, akkor minek szólítasz meg már nem először? (Innen töröltem a válaszomat, mert nincs értelme leírnom.)
—
A kérdésre.
A kognitív disszonancia durva jelenség, agyunk egyébként különösebb megerőltetés nélkül megérthető alapműködéséből származik. Akkor is, ha egy élemedett korú bloggert tesz képtelenné az olvasásra, a rendelkezésére bocsátott információk objektív értékelésére – és akkor is, amikor egy tömeget tesz képtelenné egy katasztrofális helyzet felfogására.
Csókolom, jó reggelt! Tőled kap bármilyen értelmes alternatívát, tervet ez a tömeg, amiért érdemes lenne szakítania a megszokott hitével? Nem, fröcsögésen és kiábránduláson kívül semmit. Ebből van neki is éppen elég, ezért marad a hiténél. Mert nem lát jobbat. Semmivel sem vagy jobb Orbánnál, sőt nemrég bizonyítottam, hogy hatalmi pozícióban éppen a te gondolkodásod eredményezi azt a hozzáállást, amire most duzzogsz.
Én meg jelentkezem a helyzet átfogó elemzésével és egy belőle levezetett javaslattal, amit azonban valóban nem lehet a mai “közgondolkodás” szintjén értékelni. Te pedig jó példát mutatsz arra, hogy ilyen esetben csak nevetni lehet a kísérletezőn, és kitartani a harcos dühöngés mellett, amit itt előadsz. Olyan dolgokon, amelyek elemi szinten következményei a “közgondolkodásnak”, tehát egyszerűen értelmetlen hőbörögni rajtuk. Gratulálok.
Ettől függetlenül sem te, sem ők nem érdemlik meg azokat a katasztrofális következményeket, amelyek felé együtt rohanunk (na jó, szerinted én “szembe a forgalommal”, köszönöm a megkülönböztetést). Főleg nem azok, akik még nincsenek döntési helyzetben, csak a mi hülyeségünk teszi tönkre a jövőjüket és a gondolkodásukat egyszerre.
Még egyszer leírom, hátha átmegy: tudom, hogy az esélyeim minimálisak, erre csak ezen a blogon eltöltött majdnem két év elég ékes bizonyíték. A fentiek miatt azonban ettől függetlenül teszek meg mindent azért, hogy az emberi civilizáció, amely lehetővé tette a tudatos létezést (és figyelem! ennél többet nem tehet: eljutnunk nekünk egyénileg kell(ene) erre a szintre) fennmaradjon utánam is. Ez számomra nem “választás” vagy “jog” kérdése, hanem kötelesség: tartozom vele a “világnak” akkor is ha a világ ezt (és engem) le se … Érted? Nem, de bizonyára kitalálsz majd hozzá valami lelki kórképet. :-)
Mindössze ennyit kellene felfogni egy valóban értelmes és hasznos életért, de ez (teljesen érthető és objektív okokból) nagyon nagy falat. Nem csak a tömegnek. Neked is, Tibor bá.
2013.február.13th. at 05:51
219, RJ, 222 buza Az objektív feltételekInformatikai rendszertervező, programozó vagyok. Ez azt jelenti, hogy
- olyan emberekkel dolgozom együtt, akik nagyon keveset tudnak egy rendszer megvalósításához szükséges eszközökről, módszerekről – és néha amit tudnak, többet árt, mint használ, mert az igényeik helyett a szerintük megvalósítható dolgokról beszélnek;
- én hozzájuk képest semmit nem tudok arról a területről, amire a megoldást szállítom;
- ennek birtokában építek fel magamban egy működő, számukra az elvárásaikat megoldó, technikailag megvalósítható tervet, amely azonban nem pontosan olyan, amit szeretnének (bonyolultabb, mint amit a kollégák, szigorúbb, mint amit a megrendelő látni szeretne);
- ezt vitatjuk meg (konstruktívan!) a “megrendelő” és a “megvalósító” oldal között, ahol senki álmai nem teljesülnek, mindenkinek meg kell értenie a peremfeltételeket, és engednie abból, amit eredetileg gondolt – közben én figyelek a legjobban, mert a vita során bárhonnan felmerülhet olyan felvetés, ami miatt az egészet kukázhatom és kezdhetem elölről;
- menet közben kisebb, de akár alapvető változásokat fognak kérni bármelyik oldalról, következésképpen olyan tervet kell előállítanom, amely ezekre “felkészül”: vagy ellenérvekkel, vagy egy közelítő megoldási javaslattal. Ha ugyanis ez nem sikerült, akkor visító főnökökkel a hátam mögött kukázok szép nagy darabokat az “elkészült”, de félrement rendszerből;
- rövid határidőre kell átadnom elégséges, működő megoldást; amely azonban a legalacsonyabb, megvalósítási szinten sem lehet ellentétes azokkal a kérésekkel, amelyek majd a működő megoldás láttán fogalmazódnak meg a felhasználókban. Következésképpen mire a tervvel előállok, fel kell tudom tenni, és meg kell válaszolnom azokat a kérdéseket, amelyek csak hónapok múlva jutnak a többiek eszébe;
- végül pedig mindezt meg is kell valósítani, mert az egész azért van, hogy működő, és a megrendelő elképzeléseit kiszolgáló rendszert hozzunk létre a rendelkezésre álló erőforrás és idő kereteken belül (vagy azokat csak a szükséges mértékben kiterjesztve). Na ez az “objektív”: az én szempontjaimtól, személyes megítélésemtől független ellenőrzés és visszajelzés.
Elnézést kérek azoktól, akiknek fárasztó vagy unalmas végigolvasni és végiggondolni ezt a listát.
Aki esetleg még itt lenne: én ez csinálom nap mint nap, ahogy más fát vág, gyógyít, stb.
Aki arra kíváncsi, hogy mit értem el ezzel, elég könnyen megtalálja a szakmai önéletrajzomat, a Pistike Bt-től országos kormányzati rendszerig. Jelenleg egy multinacionális cégnél tervezek és írok belső ügyviteli rendszereket (igen, sajnos jelenleg többet egyszerre), “kezdőként”. A “hobbimat” meg egyetemi oktatóknak nem tudom elmagyarázni, de amit ma “híres rendszerekben” látok, annál (szerkezetében) jobbat csinálok. Szerintem… de azért emögött érvek és tapasztalatok vannak.
Az eredményes munka alapfeltétele, hogy felfogjam tudásom határait, jól kérdezzek, nyitott legyek a tőlem teljesen idegen véleményre, és mindentől függetlenül azonnal integráljak minden apró használható morzsát. Tudjam, hogy mely területen nem vagyok objektív, és ott azonnal külső segítséget kérjek. Ez nem csak egy programozóra, hanem bármilyen témában történő értelmes gondolkodásra alkalmazható, viszont az erre való törekvés is csak minimális mértékben figyelhető meg Tibor bá szövegeiben, és a hozzászólások túlnyomó többségében.
ERRE hivatkozom, mint “objektív feltételek között ellenőrzött minőségű gondolkodás”, illetve “konstruktív vita”. Mindezek nélkül az eredmény véletlenszerű, a bukás esélye majdnem 100%, és még arra sem fognak rájönni a szereplők, hogy mit rontottak el. Ha csak ezt a lapot nézem, a szereplők többsége első pár megnyilatkozásában elmondta “az igazat”, és azóta csak püfölgetik egymás falait. Szócséplés.
218, Tibor bá Szánalmas, alaptalan állítás. A valóság az, amit az érzékszerveinkkel detektálunk. Csak van, akiknél ezt elhomályosítja egy alaptalan hit. Önbecsapás. Megtalálod magadban az istent = beteges önmegnyugtató képzelgés. Ép pszichéjű embernek nincs szüksége önbecsapásra. Rögeszmétek, hogy mi is megtalálhatjuk magunkban az istent, csak keresni kell. Persze! Annak, akinek szüksége van rá, és el se tudja képzelni, hogy (például nekem) semmi szükségem rá. Ti csak úgy tudjátok kibírni estig, hogy isten ott lebeg előttetek. Nekem nem kín az élet, nagyon jól megvagyok delúziók (tévhitek) nélkül, mert isten helyett az intellektusomra támaszkodom.Valóban intelligens csóka vagy, csakhogy én állandóan a kognitív disszonanciád határait püfölöm, és innen nincs tovább. Ez a hozzászólásod is sematikus és üres. Mondasz egy hülyeséget: “érzékszervekkel detektált valóság” – pontosan melyik érzékszerveddel fogod fel a rádióhullámokat? Egy kis tudománytörténet esetleg? Vajon száz év múlva “tudásunk” mekkora százaléka lesz nevetséges babona, az előző száz év alapján?
Utána váltasz a veled vitatkozók idiotizmusára, és felmagasztalod a saját intellektusodat. “Jól megvagy”, de fröcsögsz a dühtől, ha politikára vagy környezeti témákra váltasz; teszel nagy kinyilatkoztatást az összeszedett ismeretek alapján, de az általad hozzáadott érték nagy, kerek nulla. “Ismeretterjesztőként” deklarálod magad, de “az igazat” tudod, aki valamit másként gondol, az ostoba vagy beteg.
Most mit mondjak én erre? Semmi olyat nem tudok, ami átjutna a szűrőiden.
Elnézést az off-topic szövegért. A végére én is meguntam.
2013.február.15th. at 20:17
258, Tibor bá: Én tudom, hogy idejárásod fő motivációja a honlapod címének a propagálása. ... azon elgondolkodhatsz, hogy miért nem látogatják a honlapodat. Nem azért mert keserű csalódottságodban, nem kevés megvetéssel “spájzolóknak” nevezed a hozzászólóimat, még csak nem is azért, mert ideológiádat követhetetlennek tartják, pusztán azért, mert stílusod emészthetetlen...Ezt is rosszul tudod. Van saját életem, barátaim, munkatársaim, jó beszélgetéseim enélkül is. Tőled függetlenül is monologizálok, nem csak itt. Viszont néha benézek, és ha nagyon komoly mellélövést látok számomra fontos témákban, akkor beleszólok.
A saját blogom napló magamnak, meg azért, hogy ha valaki kíváncsi lenne a véleményemre, akkor utána tudjon nézni, ne bújhassak el előle, ne tűnjön el a netes guánó alatt. Külön érdekes tanulmány megfigyelni, ha beszólok egy-egy blogon, Facebookon egy beszélgetésbe, akkor hogyan jelenik meg a tüske és hogyan cseng le.
Szondázás, semmi több. Nem ismeretterjesztés meg kedvcsinálás, a “tömeghez” bevallott és elfogadott módon nincs sok közöm. Azon a szinten ugyanis a jelen problémákra egyszerűen nincs megoldás. A civilizációs harakirit elemezgető szövegekről pedig érzelemmentes ítéletet alkotok. Guánó. :-)
259, 260, Balázs: Az út hosszú számomra és szakaszai vannak, ide-oda ugrálok és ez kiborítja azt amit még ki lehet. Sok dolog volt de visszarántott és nem volt aki segítsen. Te nem voltál ilyen állapotban?Őszintén érdekelne. Mert baromira unom már ezt és talán ezért is provokáltalak tudat alatt.Igen, voltam ilyen állapotban, és egyebek mellett a hit fogalmának mély megélése segített tovább. Meg néhány tényleg furcsa élmény.
...
Miért nem valódi gyakorlatba ültetted át?
Az emberek nagy többsége nem érti, hogy amiről te beszélsz
anélkül minden mindegy. Miért kéne meggyőznőd bárkit is?
Átültetem a "valódi gyakorlatba"! Ez egy szerintem végrehajtható terv kialakítása, illetve a terv rám eső, informatikai részének a megvalósítása - pontosabban a saját agyam átformálása azzá az eszközzé, amely képes megvalósítani, mert a végén nevetségesen egyszerű lesz. A "valódi gyakorlatnak" szerintem sem része olyanok meggyőzése, akik képtelenek a felfogására ("értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja?"). Na ezt nagyon sokáig tartott megérteni.
Volt idő, amikor ez volt minden előtt; most annyiban változott a helyzet, hogy eladom az időm (és lelkesedésem) egy részét. Jó üzlet, mert így nem függök attól, hogy bárki megérti-e, amit mondok – viszont külső visszajelzést kapok arról, hogy ezek az “agyonbonyolított” tervek iszonyú hatékonnyá és gyorssá tesznek teljesen ismeretlen környezetben. És ha kedvem tartja, szabadon kotyogok bele egy vitába, mert bár szerintem téves megközelítések kerülnek elő, nem várom már el, hogy megváltozzanak.
