2013.január.31st. at 06:04
82, Jancsika: ... Tehát akkor szemezgessünk csak egy kicsikét az Újszövetségből. Mire is buzdít ez a kis irományocska? ... Öncsonkítás? Egy puszta félrenézésért? Nem valami humánus…Rosszabb, mint Sodoma és Gomorra? Tehát még felül is múljuk az Ószövetség legkegyetlenebb mészárlásait. Elég brutálisan hangzik… és mindezt csak azért, mert a kérdéses városok nem hallgatják a prédikációt.Érdekes. Én meg úgy tekintek az Újszövetségre, mint az általam ismert legtökéletesebb közösségformáló forráskódra (de feltételezem, hogy más környezetben ugyanilyen hatékonyak a többi vallás alapművei).
...
Persze, a tisztán racionális gondolkodás számára könnyű préda – de nyilván te is tudod, hogy a tiszta racionalitás törvényei csak egy számítógép processzorában érvényesek, és NEM működnek egy sokmilliárd párhuzamosan dolgozó neuronból álló mintaillesztő gépben – vagyis az agyunkban. Ahogy nem működnek a számtalan ilyen egyedből álló közösségben, társadalomban, emberi fajban sem. Ezek befolyásolására a tiszta racionalitás alkalmatlan.
Lásd még: népmesék, népdalok, balladák, görög drámák, … TELJES emberi lényeknek készült, nem csak a racionalitás szintjén ható, fontos értékeket, tanulságokat közvetítő, sok rétegű rendszerek. Nem bemagolandó és felmondható használati utasítás, mert ilyesmi emberi lények számára, az életre vonatkozóan nem létezik.
2013.február.1st. at 05:32
85, jancsika: Sok mindenben hasonlít a véleményünk. Tény, hogy az Újszövetség (illetve általában a vallás) alapvetően közösségformáló erő. A Biblia esetében még annak a történeti háttere is ismert, hogy ki milyen módon írta a “forráskódot” – erről már volt szó korábban.A véleményünk, és a racionalitással kapcsolatos lelkesedésünk valóban hasonló. A személyes hozzáállásunkban van alapvető eltérés. Te ÍTÉLSZ – én igyekszem a környezet és az általa behatárolt lehetőségek figyelembe vételével ÉRTÉKELNI (a szó minden jelentése szerint). A remény meghalhat, az udvariasság is csorbát szenvedhet, de a konstruktív, önkritikus megközelítést akkor is kötelezőnek tartom; ebből a listából nálad csak az azonnal, helyben hasznosítható építő következtetéseket hiányolom. Egyébként üdítő kivétel vagy nem csak ezen a blogon, mert ALAPOS kutatás után mondasz ítéletet a TÁRGYRÓL – bár ez lehet, hogy csak az én számomra emel ki magasra az itteni betűtengerből. Neked lehet ellentmondani anélkül, hogy rögtön a lelkivilágom kerülne terítékre :-)
...
És akkor mi a gondom a kereszténységgel?
Az első gondom az az erkölcsi piedesztál, amire felhelyezzük, pedig morális értelemben a kereszténység egy több ezer éves katasztrófa.
...
A másik hatalmas problémám a kereszténységgel, hogy mint társadalomformáló erő gyakorlatilag elavult. A jelenlegi problémáinkra nem jelenthet megoldást, mivel egyrészt egy növekedésalapú társadalmat kódol (egy jó példa erre a már sokat emlegetett abortusz- és családtervezés-ellenesség), másrészt képtelen kezelni olyan technikai kérdéseket, amik a mai “global village” típusú társadalmakban már megkerülhetetlenek.
Például ezt: amit a kereszténységnek rósz fel, megtehetnéd a buddhizmussal, a hindukkal, a kommunistákkal, … szemben is. Nem konkrétan az erkölcsi elvek megfogalmazása a gond, hanem ezek megjelenése egy élő társadalomban, amely természetesen nem alkalmas ezek pontos követésére. Az egészre gyakorolt hatást érdemes megfigyelni, illetve azt a kérdést megválaszolni, hogy adott környezetben mi lehetett volna jobb, működő(!) alternatíva. Aztán végignézni, ahogy a “jobb alternatívák” bevezetési kísérletei vérfürdőbe torkolltak (francia forradalom, kommunista történet).
A jelen állapothoz való viszony vizsgálatánál csak az abortuszt elővenni azért felemás. Ha hozzáteszed a házasságon kívüli szexualitás tiltását, az erkölcsi elvek megkerülhetetlenségét és a felelősséget, akkor a mai körülmények között éppenséggel egy fenntartható, 2-3 gyermeket nevelő, mindenek felett összetartó családot kapsz, ahol apuka nem “hullatja magját a világba”, és anyuka sem hoz új gyereket valaki mástól. Ha valamit tényleg változtatni kéne, akkor az a fogamzásgátláshoz való viszony, bár nem vagyok naprakész az ügyben.
Viszont itt nagyon off-topic vagyok, hiszen Tibor bá Isten létezéséről szeretne objektív kijelentést tenni, illetve bizonyítani azok ostobaságát/személyes motivációktól való befolyásoltságát, akik nincsenek egy véleményen vele ;-)
2013.február.2nd. at 06:08
96, jancsika: Hehehe, felhívnám szíves figyelmedet, hogy ez a mondattöredék:Oké, egyeztessük szótárainkat :-)
“Te ÍTÉLSZ… én igyekszem ÉRTÉKELNI…”
MAGA is ítélet, kvázi kinyilatkoztatás. De ez már csak egy kis játék a szavakkal, szemantika, ha úgy tetszik. Az üdítő kivétel megjelölést köszönöm, jól esett.
“Te ÍTÉLSZ… én igyekszem ÉRTÉKELNI…”
Ezt én úgy hívom, “vélemény”. Természetesen szubjektív, tartalma: a tárgyról általad ismertetett gondolatok, az én háttérismereteim, a témához való saját hozzáállásom. Ezekből áll össze az én viszonyom az általad közölt tartalomhoz, amit igyekszem egyértelműen közölni, hogy jól látható legyen a vonal a saját gondolkodásom és jelen esetben a tiéd között, vagyis: legyen miről beszélni. Ismétlem: VÉLEMÉNY.
Ha itt a vége, akkor ez a vélemény ÍTÉLET.
Ha nincs vége, hanem hozzáteszem a saját gondolataim hátterét, vagyis nem csak a véleményemet közlöm, hanem annak külső, független megítéléséhez szükséges hátteret, magyarázatot is fűzök hozzá, továbbá igyekszem feltárni a kritizált megfogalmazásban, hozzáállásban általam fellelt pozitív tartalmat, hatást is, akkor nem ítélkeztem, hanem ÉRTÉKELTEM. (Kiegészítés Tibor bá számára: ez a háttér a SAJÁT oldalam, motivációim elemzését tartalmazza, és nem a beszélgetőtárs általam feltételezett motivációit, mert az még mindig csak vélemény, és ha a saját rész elmarad, továbbra is ítélet…)
Reakciód tökéletesen megfelelt annak, ahogyan például a hit/vallás kérdését kezeled. Egyetértek a szövegem közepébe beszúrt állítással: eddig valóban ítélet, ha ott abbahagyom. De ez a különbség: nem teszem, hanem folytatom a pozitív tartalommal, és a saját háttér elemzésével. Ezért értékelés. És NEM azért teszem hozzá az utóbbit, hogy neked jó legyen, hanem azért, mert az értékelés így teljes. :-)
Mivel ehhez a szálhoz elég jól kapcsolódik, íme az én elemzésem: Hajnalvilág, 28. oldal, A Gyűrűk Ura. Mindössze három oldal, még talán neked is belefér, Tibor bá, és külön szólok: 2008-ban írtam, “régi”… ;-)
