Köszönöm.
Az ötlet csak annyi, hogy a jelen folyamatok (55) önmagukban is bukásra ítélik az emberi civilizációt, pláne nem alkalmasak egy külső okokból bekövetkező katasztrófa kezelésére. Önző ELEMI ÉRDEKEM, hogy létezzen egy valódi problémákat hosszú távon megoldó csoport (akármelyik szintjén vagyok is a kasztrendszernek)! Ha a létrehozására lenne erőforrásom, erre fordítanám; ha létezne már ilyen, csatlakoznék, és élet-kvótát vennék tőlük. A befektetett pénzemet a Szervezet saját működésére és személyes “hangyafarmom” létrehozására fordítaná. Minél nagyobb erőforrásokat tud most beforgatni, annál magasabb szinten őrizhető meg az infrastruktúra értékes része (tudományos intézetek, gyárak, egészségügy) nekem és a “leendő hangyáim” számára; annál hatékonyabb lesz a rendszer, így növekszik az ellátó kapacitása is.
(56) Jelen fejlettség mellett csak globális megoldások léteznek. 1: bármilyen fegyveres konfliktus csak pocsékolja az értékes erőforrásokat, és 2: regionális, globális rendszereket kell fenntartani (atom, folyamszabályozás, ökológiai rendszerek újraélesztése, szennyezések felszámolása). A versengő-területszerző magatartás, és az ennek szabályait rögzítő, motorját alkotó gazdasági-politikai rendszer ideje a globális egyidejű emberi faj létrejöttével LEJÁRT. Véleményem szerint ez logikus gondolkodással rövid úton belátható – főleg azok számára, akik a mai helyzetben is ugyanilyen logika mentén gondolkoznak. Ami nekünk hétköznapi élet, munkahely, infláció, az nekik egy kis cella egy Monopoly játékban, lásd például: “piaci verseny”, illetve a “versengő cégek” tulajdonosi szerkezete…
(52) A lényeges különbség a két történet között (amelyek természetesen párhuzamosan játszódnának le) a “mellékszereplők” (az emberiség túlnyomó többségének) sorsa. Imre (Tibor bá) története szerint ők (mondjuk 90%) a “járulékos veszteség” – de szerintem nem áll meg ezen a szinten. Nálam a pazarlásra felépített “fogyasztói társadalom” megszűnése után ez a 90% lesz a motor, az energiaforrás – ahogy az az ipari forradalom előtt is volt. A “járulékos veszteség” az összeomlás azonnali áldozatai és Imre “kirajzó héjái”, összességében mondjuk 10%. Viszont ma (az ipari forradalom korával szemben) 1: a valóban szükséges esetekben elérhető a technológiai támogatás; 2: ennek energiaigénye sokkal kisebb az eszközeink fejlettsége révén, 3: a globális szervezettség óriási tartalékokat, így stabilitást, biztonságot ad, +: kultúra, egészségügy, oktatás, tudomány, …
A lényeg a Maslow-piramis “mélysége” és “ára”. Nem csak az fontos, hogy kielégítsük fizikai szükségleteinket, biztonság igényünket, szociális szükségleteinket, külső elismerés és önmegvalósítás iránti vágyunkat – hanem az is, hogy egyáltalán MIT ÉRTÜNK ezek alatt, és mennyi energiát, erőforrást kell áldoznunk arra, hogy kielégítettnek tekintsük őket. Ezért fontos a Szervezetnek az, hogy még a leendő hangyák is rosszul érezzék magukat a mostani környezetben (Értékesítés és Piackutatás), így felszabadulásként élik meg, ahogy a farm gondoskodik róluk: “kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk…”
(53, 54) Felelősségtudattal és a lehetőségek határait ismerő, elfogadó “felnőttekkel” lehet szövetséget kötni; velük a pozitív szabályokra épülő globális civilizáció megvalósítása akár ma elkezdhető lenne (“MI” lehetnénk a “Szervezet”). Felfegyverzett, minden ismeretlen tényezőtől rettegő, minden korlátot ész nélkül kalapáló “homo ludens” bandával nem – akármit is gondolnak önmagukról. Ez teszi a legnagyobb eséllyel megvalósuló, “legkisebb rossz” forgatókönyvvé a történetben leírt, csak valamilyen katasztrófát meglovagolva kialakítható hangya – szolga – félisten kasztrendszert. Nem számít, hogy tetszik-e nekem vagy sem.
2012.október.12th. at 05:38
61, emery66: Ajánlott zenék (hangulat fokozáshoz)a novellák újbóli elolvasásához: ... Az alábbiakat pedig írás közben szoktam hallgatni, ezekre megy a legjobban az alkotás: ... Mi a véleményed?Ha véletlenül az én véleményem is érdekelne…
Nem vagy tisztában azzal, hogy az elménk NEM egy logikus elvek szerint, hibátlanul és minden bemenő adat racionális feldolgozására alkalmas GÉP, hanem egy élő, kaotikus neuronháló, amit befolyásol MINDEN, amit átengedsz rajta. A valódi döntést akkor hozod meg, amikor kiválasztod, MIT nézel, és HOGYAN nézed. A többi csak magyarázat, amit a logikusnak vélt gondolkodás pakol köré.
EZ az alkotás valóban erre a bemenetre épül, és ha én nézném sokáig, én is armageddonista lennék. De NEM vagyok az. Mert így döntöttem.
Cserébe tessék, néhány (a környezet elvárásainak megfelelően rövid) elem az én listámról. Amit én alkotok, az ilyesmire megy a legjobban.
Lehet választani, mert a DÖNTÉS a tiéd – MINDNYÁJATOKÉ… csak nem akkor hozzátok meg, amikor már a KÖVETKEZMÉNYEKKEL hadakoztok.
2012.október.13th. at 06:18
63, Tibor bá: Látod Lorád, ezzel a rövid, célratörő, logikus gondolatmenettel és mdegállapítással tökéletesen egyetértek.
Tudom. Hiszen amikor veled ellentétes véleményt fogalmazok meg, az enyémmel logikailag ekvivalens állítással válaszolsz:
“Minden “örült” azt hiszi magáról, hogy ő normális, és ezt bizonyítani is tudja. ”
Mégis, micsoda különbség…
64, emery66: Mindannyian mások vagyunk (szerencsére) így a szabad akarat dönt abban (is) hogy mit hallgatunk,nézünk,olvasunk.Ami nekem tetszik ízlik az neked nem és fordítva, ez így működik. Nekem a bemutatott zenék nem azt a célt szolgálják hogy “armageddonista” legyek,(mást is hallgatok) hanem csupán az írás folyamatát segítik.Sajnos a világ mai helyzetében nem tudok túl optimista, bizakodó lenni és írásaimmal igyekszem gondolatot ébreszteni, vitára sarkallva az olvasókat.(Sikerrel…) Még 1 kis zene: Gary Jules: Mad World
Nem ment át a lényeg. Én nem arról beszélek, hogy “finom” vagy “nem finom”, hanem arról, hogy “tápláló” vagy “mérgező”! Azt állítom, hogy a “nem tudok túl optimista, bizakodó lenni” állapot egyenes és elkerülhetetlen KÖVETKEZMÉNYE annak, ahogy a bemenő történeteket kiválasztod és értékeled.
Azt állítom, hogy a a jövőbe vetett HITET kizárólag úgy lehet megteremteni és fenntartani, hogy MINDEN erődet beleadod, minden képességedet maradéktalanul elégeted. Akkor is, ha semmilyen visszajelzést, igazolást nem kapsz – mert ez nem “külső”, hanem “belső kontroll” kérdése. Mint a fiam, aki többek szerint tehetséges zongorista-palánta, de “nem érzi, hogy kedve lenne zongorázni”. Persze. Azért a kedvért, vagy esetemben azért a kérlelhetetlen, rögeszme szintű belső késztetésért baromira meg kell dolgozni, képességünk és tudásunk legjavát adva elbukni ezerszer, de felkelni újra és újra, és újra. MERT ÍGY DÖNTÖTTEM.
Neked “nincs hited”. Nem csodálom. Ahhoz sokkal többet, sokkal tudatosabban kell beleadni. Te vitára sarkallsz, de az a fegyverekről és a készletezésről szól – ott keresgéltek, ahol a lámpa fénye világít. Én is vitára sarkallok, de az eredmény “félreértés” és néma csend, mert azon a piszok sötét területen motoszkálok, ahol a kulcsnak lennie kell, mert VÉGIGGONDOLTAM, hol hagyhattuk el. A fénykörből lehülyéznek, aztán vállon veregetnek olyanok, akik két mondatot nem tudnak kontextusban egymás mellé helyezni. Sebaj, én jövök a pofonért, kicsit pihenni a fény közelébe.
Volt egy csóka, aki eszméletlen mértékben értett az emberi elme programozásához. Mérhetetlenül érdektelen, hogy valójában “ki” volt az, a lényeg, hogy ez a mondat megszületett és beépült az emberi civilizáció sodrába: “Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek.” Így aztán ENGEM értékes, tiszteletre méltó emberek vesznek körül, akik erejük mértékében küzdenek egy őket megtaposó rendszerben, általuk választott értékekért. Így aztán én boldog vagyok! Az imént beidézett Gary Jules viszont ugyanazt a nyafogást adná elő róluk, mert elvakítja a saját szuttyogása.
Szóval egyetértünk: sem ezek a zenék, sem a te írásaid “nem az én ízlésem szerint valók”. Nézd el nekem, hogy ilyen cirkalmas módon bizonygatom is az értékelésemet. Lásd Tibor bá rólam alkotott véleményét.
