Így. És ezzel el is jutottunk újra a kezdőkörbe.
Az én állításom az, hogy ez a "növekedés" amelynek reménye, elvárása az egész pénzrendszer alapját képezi, csak addig igaz, amíg nyílt rendszerben, (relatíve kis befektetéssel) meghódítható erőforrások, piacok, területek vannak. Ezért VOLT sikeres, végül globális győztes a kapitalizmus teljesen egyértelműen és őszintén hódításra optimalizált gondolkodása. Abban a pillanatban, amikor ezt az egészet egy zárt rendszernek tekintjük, további szerzés lehetősége nélkül, lassan a falakat közelítve, akkor mindez alaptalan "lufivá" válik, amelyet a szereplők pillanatnyi érdekeiknek megfelelően fújogatnak, ugyanakkor tudják, ha BÁRMELYIK pillanatban el kéne számolni, mindenki csődöt kellene jelentsen; illetve, hogy az elszámolás ideje minden nappal közelebb jön, és súlyosabb lesz (kevesebb erdő, kevesebb víz, kevesebb termőtalaj - több szenny, több éhes és dühös, ráadásul reménytelenül gyermeki világképpel rendelkező ember).
A legfontosabb, életünk alapjait képező erőforrásokról: élelemről, vízről, nyersanyagokról, energiahordozókról, tiszta és élhető környezetről beszélek, amelyek jórészt "rugalmatlan" termékek, bizonyos határon túl ártól függetlenül muszáj beszerezni őket. Ezek egyike sem "nő", sőt jellemzően CSÖKKEN. Ha egyszer csak kevés lesz, annak káosz az eredménye, akkor a mai, tévékben, autókban, megahertzekben és dollárban (pardon, egyre inkább yüanban - ne fussuk most körbe, hogy valójában mi is az amerikai hitelválság) mért "fejlődés" nem ér majd többet, mint homokvár a cunamival szemben.
Ezért van az, hogy bár értem amit mondasz, és azon a szinten teljesen igazad is van, mégsem foglalkozom vele, mert az én fejemben ennek a bizonyos "valós elszámolásnak" a képe kísért. Konfliktusunk így összegezhető: nálad az a központi kérdés, hogy gazdaságilag (economy) nyílt rendszerben élünk - én ezt nem vitatom, viszont állítom, hogy valójában (ecology) zárt ez a rendszer. Az általunk kreált szabályrendszerrel szemben ez utóbbi a fontosabb, a mai gazdaság-felfogás pedig alapjaiban és javíthatatlanul téves. Nem helyi összeomolgatások és fejlődés van, hanem rendszerszintű katasztrofális hiba, és annak értelmetlen toldozgatásai.
Közben mosolyogtam is magamon: téged szidlak itt write-only gondolkodással, amikor az én szövegem semmivel sem különb :-) Azt hiszem most jutottam el megint arra a pontra, ahová itt a fórumon mindig kilyukadok: egyezzünk ki egy döntetlenben, és őszintén kívánom, legyen neked igazad. Akkor én is egy jámbor hobbista vagyok egy alapjában jól működő világban. Ha viszont nálam a pont, akkor nagyon fel kell kötnünk a gatyát ahhoz, hogy időben megszabaduljunk a saját hülyeségeinktől és túléljük őket...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
