Start with an example: Comparing the conventional and the digital photography.
The conventional requires huge amount of physical material, and records with physical tools. Requires later processing, but that is available, the magnification is possible because of the physical representation (requires fine lenses and photo material).
Digital photography digitizes the image on the input. Requires no physical material, only the infrastructure. Later processing is very limited, because the granularity of the image depends on the decision made at the creation of the image.
We have the false belief that our brain is like conventional photography - and for some people, it really is (gifted autism). So we have a proof that the information can be stored in human brain "as is", but using that information in our daily life still requires post processing: pruning, separation of usable and irrelevant parts. Autists are excellent at recording, but are completely lost in normal human life where they should use processed, simplified, "softened" information: practical knowledge.
For a normal human thinking, the pruning is done on the fly, while sorting out our daily experiences, most probably, during sleeping. When we wake up, the pruned patterns are recorded in our long term memory, by small changes in it, while the unnecessary parts start fading away. In the end, we actually "recall" memories by building them from our knowledge and very faint and blurry segments, how it should have been, and believe that it happened so.
This is why trained mind is so much important: the quality of the initial "digitization" or rather: "patternization" depends on it. The brain of an experienced viewer, automatically decomposes the situation or tasks to just parameters of existing patterns, instead of trying to hold as much information as it can for later processing. Or in other words: the previous processing time is reused in the preprocessing; and the current actions are used to refine, improve or change the current pattern set, and yet again, increase the preprocessing quality. The same way, the recalling process can be much more efficient - by rebuilding them from the parametrized patterns.
What can we say about the quality of his record and rebuild? It depends on the quality of the pattern set. If it is "good", the patternization is good, if it is wrong, the recall is worse than just taking the picture.
How can a pattern set be good? As much as it can be improved, adapted to the experiences. It depends on its structure, or more precisely, its granularity.
The initial model is always wrong, because it also builds on memories that were filtered by initial and naturally wrong concepts. The original monolithic concepts breaks up to smaller parts by new, conflicting experiences, and it has to be rebuilt from the fragments.
This is the key: how to find the proper separation lines between the components, and how reliable those components become, how reliably we can validate the separation and rebuild the whole structure from the new components.
This ability can be improved only by constant practicing, not accepting partial results, although knowing that the results will always be partial regardless of the best efforts.
Programming and architecting is a best training ground for this. First, we must learn not trusting our initial perception and output quality (source code errors), and also accept external, objective barriers (the language, components and environment where we work).
Then, we meet the constant need of refactoring our codes, because although they work fine, their structure does not allow reusing, because of the too tight dependencies among them. Getting used to it unconditionally changes our complete approach to the world and ourselves, and is applied automatically to everything we touch.
We gradually understand that the initial organization of our codes and component, the articulation of the initial requirement is the key to a good design. From refactoring the existing components (post processing), we get to refactoring the requirements, the understanding of the task (preprocessing). In this way, as programmers, we don't meet "hard tasks" anymore: if the requirement can be solved by computers, it is also easy to solve by the existing components and patterns. The initial patternization of the task is fast by decomposing it to known components and their network, and also recalling the requirement, running the actual software, applying the analysis to the actual events becomes very precise.
2014. október 30., csütörtök
2014. október 26., vasárnap
A tudás hatalom?
Bevezetés
Húsz éve dolgozom informatikusként, rendszertervező programozó vagyok. Az Önök túlnyomó többsége számára ez, a közismert mesefilmekből származó "ismeretek" alapján egy folyamatosan billentyűzetet püfölő, antiszociális alakot jelent. Nos...
Kevin Mitnick, a világ talán legsikeresebb hackere, egy időben az FBI számítógépes bűnözői listáján az első hely birtokosa volt - ma elismert biztonsági szakértő. Az ő, jócskán megalapozott állítása szerint tevékenységének nyolcvan százaléka "social engineering" volt: hogyan tűnjön bennfentesnek, hogyan szedjen ki ismeretlenekből olyan adatmorzsákat, amelyekkel több lépésen keresztül végül éles adatokhoz, nevekhez és jelszavakhoz juthat. Ezek nélkül a technikai tudása ugyanis teljesen használhatatlan.
Ha pedig egy rendszer feltörése alapvetően az emberi tényező ismeretére és használatára épül, hogy lenne ez másként a rendszerek felépítése során? Természetesen az én szakmám gyakorlása is lehetetlen a magas szintű technikai tudás és talán embertelennek tűnő precizitás nélkül. Élő, a változó igényekhez alkalmazkodni képes, használói életét valóban megkönnyítő rendszerek megálmodásához és felépítéséhez, aztán testre szabásához legalább ennyire fontos az emberi gondolkodás ismerete, a fecsegő felszín alá tekintés képessége. Az alábbiakban megmutatom, mit jelent a rendszerelemző szemével az adatforgalom megadóztatása a mélyebb rétegekben.
Állítás
Ma a globális informatikai ipar minden üzleti modellje a közvetítő csatorna ingyenességére épül. Természetesen tény, hogy a megbízható, nagy sávszélességű internetkapcsolat kialakítása és üzemeltetése óriási költség, ezt azonban nem direkt módon terhelik a végfelhasználóra, hanem egyrészt az eszközök és szolgáltatások árában, másrészt a reklámok révén gyakorlatilag a világ összes termékének és szolgáltatásának marketing költségében "terítik". A felhasználó forgalmi alapon történő adóztatása ezt a hallgatólagos egyezséget rúgja fel, amelynek igen komoly következményei vannak.
Miért kapcsolódunk informatikai rendszerekhez?
1: azért, hogy elérhetővé váljunk azok számára, akik minket keresnek. Ezért van postacímünk, telefonszámunk, ezért hordunk ma már a zsebünkben telefont, ezért van email címünk, Skype azonosítónk
2: azért, hogy keressünk számunkra fontos ismereteket, termékeket, szolgáltatásokat; illetve hogy elintézzünk dolgokat: jegyet vásároljunk, ügyeket intézzünk, szolgáltatást nyújtsunk másoknak
3: azért, hogy olyan információk is eljuthassanak hozzánk, amelyeket nem kerestünk, de mivel érdekesnek találjuk, elolvassuk, megnézzük őket, így a világról kialakult képünk bővül, új kérdéseket teszünk fel, máshogy látjuk a dolgokat.
Az első két pont egyszerű ügy. A két pont közötti kapcsolat kialakításához szükséges informatikai háttér egyidős a hálózatokkal, minimális költséggel kiépíthető és fenntartható, ezt még a magyar állami közigazgatási rendszer is meg tudja oldani. A keresés, ügyintézés területén egyértelmű az eladó, hirdető szerepe - legyen az egy mosógép, mozielőadás, vagy politikai ideológia, vallási tartalom: "vevőt" keres, ezért állja a költséget (ha a fejlesztését nem is, de a fenntartást igen). A vesztes egyértelműen a harmadik terület.
Amikor egy újság nem egy áruházlánc katalógusa, vagy a pártlap, hanem sok területről, sok szempontból kívánja megmutatni a világot, amelyből az olvasó szabadon választhat, akkor ezt a mai üzleti viszonyok között hirdetésekből tudja fedezni. Informatikai szempontból ez azt jelenti, hogy amikor egy hírportált megnézünk - legyen ez a Facebook, Index, Origo, ..., akkor az adatforgalmunk mennyiségének 90%-a teljesen kéretlen tartalom: reklám képek, filmecskék (ezzel fedezi a szolgáltató a saját költségeit); 9% olyan, amelyet nem kerestünk, de esetleg rákattintunk, elolvassuk, és olyan dolgot tudunk meg a világról, amelyre addig nem gondoltunk (vagyis: fejlődhetünk, változhatunk általa), és csak 1%, amit kerestünk volna, amire számítottunk (ez egybevág a mai tudásunkkal, hasznos a számunkra, ugyanakkor nem ad semmi újat, a beszűkülés, egyoldalú gondolkodás felé vezet).
A "médium" definíció szerint közvetítő csatorna. Nem azért megbízható, mert az általa közölt tartalom maga megbízható lenne: minden kommunikációnak kisebb-nagyobb mértékben az a célja, hogy egy ember vagy szervezet a saját "igazát" közvetítse, az olvasóba ültesse át. Viszont mint "médium", részrehajlás és ítélkezés nélkül továbbít számtalan forrást, amelynek a végén az egyén szabadsága ezeket megismerni, felelőssége ezekből a saját egyéni véleményét, világképét megalkotni.
A médium nem függhet a közvetített tartalom előállítóitól, ezért kénytelen homogén hirdetési felületként is megjelenni, és mivel a reklám lényege a csillogás, figyelemkeltés, a valós tartalom adatforgalmának sokszorosát igényli. Ha a felhasználónak fizetnie kell a hozzá eljuttatott, számára érdektelen hirdetésekért, akkor ellenérdekelt lesz a független hírforrások jelenlegi üzleti modelljével: ugyan miért adózzak én a magyar államnak azért, hogy a kedvenc portálom mobiltelefon, bank, stb. hirdetésekkel bombáz? Nyilván tömegesen telepít megfelelő blokkoló szoftvereket, és örül, hogy elég okos az adója csökkentéséhez. Következésképpen az ilyen portálok marketing értéke meredeken zuhanni kezd, bevételeik a töredékükre esnek vissza, pénzért kezdenek könyörögni, de ezt nem szeretik az "okos" olvasók. A médiumok csődbe mennek, amelyek végül fennmaradnak, már csak a kinézetükben emlékeztetnek az eredeti portálra, valójában propaganda felületekké válnak.
Valakinek mindig fizetnie kell.
Hogyan kapcsolódunk az informatikai rendszerekhez?
Az informatika világa természeténél fogva rendkívül gyorsan változik (hogy ez fejlődésnek is tekinthető-e, egy sokkal hosszabb és mélyebb szakmai elemzés tárgya lenne). Hónapról hónapra jelennek meg az új készülékek, szabványok, alkalmazások, rendszer verziók; a már kiadott rendszerek állandóan frissülnek. Az eszközeinkre telepített alkalmazások csak a folyamatos frissítések révén tekinthetők többé-kevésbé biztonságosnak. Egy víruskereső rendszer adatbázisának hetenkénti frissítése is "túl lassú" lehet, az operációs rendszer biztonsági javítócsomagjai jellemzően "későn" jelennek meg; szövegszerkesztőink, irodai alkalmazásaink a frissítések hiányában "elavulnak", használhatatlanná válnak, mert a frissebb változatokban létrehozott tartalmakat már nem tudják értelmezni.
Egyenként tíz, de akár több száz megabájt adatról beszélünk, folyamatos forgalomról, amely nélkül nem csak lassan leszakadunk az informatika világáról, hanem magunk is veszélyforrássá válunk: privátnak hitt adataink a sebezhető pontok révén illetéktelenekhez kerülhetnek, gépeink, akár telefonunk felett számítógépes bűnözők vehetik át az irányítást, támadásokra használhatják ezeket.
A "világ" nem fog tudomást venni arról, hogy Magyarországon fizetnem kell a javítócsomagokért, ezek mérete és száma nem csökkenni, hanem folyamatosan nőni fog, ráadásul egyre több eszköz (televízió, háztartási gépek, "okos otthon", autó, stb.) kerül ebbe a körbe. Nálunk lassan, ha esetleg több informatikai eszköz birtokosa vagyok, akkor ezeket gyakorlatilag az államtól bérlem, hiszen a működésben tartásukhoz ki kell fizetnem a megállapított adó plafont - amennyit éppen Lézer János azon a héten megálmodott. Ami a világon természetes, a mai definíció szerinti fejlődés, az itt luxus kategóriába kerül, legalábbis a "nép" számára. A "lecsúszó" informatikai eszközpark miatt Magyarország területe fertőző góccá válik (ne felejtsük el, ez nem a harmadik világ, hatalmas aktív informatikai kapacitásunk van, csak elkezd rohadni): a hazai informatikai rendszerek megbízhatatlanok lesznek a megnövekedő "sötét" forgalom miatt, nemzetközi szinten informatikai karanténba kell kerülnünk.
Ennek hosszú távú hatása felmérhetetlen; azok számára, akik nem autógyári betanított munkásként vagy állami zsellérként képzelik el saját vagy gyermekeik jövőjét, elfogadhatatlan.
A jó állam
Vezetőink kimagasló erénye, hogy hősiesen helytállnak a saját maguk által keltett viharokban - mint a gyerek, aki büszkén viseli a fájdalmat, amelyet az asztalterítővel a fejére rántott levesestál okoz. A fenti problémákra természetesen készen áll a válasz, ezek hatása szerintem az, amiért az egészet elkezdték. Lássuk csak...
Nyilván egyértelmű lesz, hogy a közmédia internetes felületeihez való hozzáférés megadóztatása elég kérdéses - azért fizessek, hogy megnézhessem azt, amit az én adómból állítanak össze? Ez nyilván kedvezményes vagy akár "magyar állampolgárnak alanyi jogon járó" adatforgalommá minősül, vagyis azzal törünk ismét a világ élvonalába, hogy a propagandáért nem kell fizetnünk. Gyengébbek kedvéért: ez nem dicséret, hanem súlyos kritika volt. A mai portálok vagy csatlakoznak, vagy vállalják a meredeken zuhanó látogatottsággal járó piaci következményeket: a magyar piacon nem lesznek életképesek.
Kérdéses az is, hogy miért is fizetek az általam látni nem kívánt tartalomért (például Facebook hirdetések, stb.)? A jó állam szakértői segíteni fognak kiválasztani, összeállítani a megfelelő tartalomszűrőket. Hiszen megéri a netadó-rezsicsökkentés azt, hogy az állami szakértők határozzák meg, mi jelenik meg a gépemen és mi nem. Akár le is cserélhetik a számomra érdektelen, "nemzetközi csoportokat szolgáló" hirdetéseket magyar szolgáltatók és termékek reklámjaira, amelyek, lásd fent, adómentesen jutnak a gépemre, kitöltve az egyébként elég furcsa lyukakat az oldalakon. Így nem zavar, hogy ott lenne valami, ami csak általam nem látható. Cserébe sajnos a nemzetközi portálok is felismerik, a hirdetőik számára érdektelen a felénk irányuló szolgáltatás fenntartása, csökkentett tartalmat vagy éppen semmit nem mutatnak a tőlünk érkező kérésekre - elvégre a fizető vendégeiktől vesszük el az ő kapacitásaikat. Ez persze megint nemzetközi csoportok támadása lesz a szegény magyarok ellen, de majd csinálunk Arckönyvet magunknak. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Gyengébbek kedvéért: ez sem dicséret volt.
A biztonsági kérdések megoldásában megint lehetünk világelsők. Természetesen az nem lehetséges, hogy az összes létező rendszer, telefon, alkalmazás, stb. frissítését központilag megoldjuk. Lehetséges ugyanakkor néhány partner kiválasztása után központilag (és természetesen adómentesen) gondoskodni a hozzájuk kapcsolódó frissítések terítéséről (Windows, Android - az Apple valószínűleg kimarad, nem igaz magyarnak való az a szivárványos elitista vonal). Végtére is, nem kell a világ összes típusa közül választani, ha van néhány megbízható, jó partner. Esetleg keleti, baráti ország. Aki pedig kimarad, mint a linuxos, túl önálló emberek, fizessenek adót, és gondoskodjanak a saját biztonságukról úgy, ahogy tudnak.
És elválasztá az Úr a világosságot a setétségtől
Talán feltűnt: nem beszélek pénzről sem egyéni vagy vállalati költség, sem pedig állami bevétel oldalon, mert az elhanyagolható apróság.
A lényeg az, hogy állami fennhatóság alá vonódik az információhoz való hozzáférés lehetősége. A fogyasztó ellenérdekeltté válik azzal a szolgáltatóval, amely neki részrehajlás nélküli ismereteket közvetítene reklámokért cserébe, és boldogan fordul az "olcsóbb", "magyar ember számára testre szabott" tartalmat kínáló propaganda források felé. Tegyük hozzá: a lakosság egy része ezt ráadásul boldogan teszi, mert számára zavaró a világ sokszínűsége, a tény, hogy a számára szimpatikus eszmék és emberek mögött mások hátsó szándékokat látnak. Zavaró, ha a sikereken való örvendezést csalást kiáltók állják körül. Bosszantó, ha a hőseit az ország határain túl nem tekintik elfogadható tárgyaló partnernek - ha beengedik egyáltalán. Sokkal jobban esik a hősöket hősöknek látni, együtt örülni az ország előre haladásának és gazdasági csodájának - még akkor is, ha ez csak a "Moszkvához hasonlító" EU támogatása nélkül azonnal véget is érne.
Azok pedig, akik számára mindez nem szimpatikus, sokkal nehezebbé válik gondolkodásuk, hozzáállásuk fenntartása. Ellenszélben, jelen esetben plusz adók alatt nyögve kell küzdeniük tudásvágyuk, szabadságuk, nyitottságuk megőrzéséért; állandó versenyhátrányból indulnak, a tőlük beszedett sarcból éppen lojálisabb ellenfeleiket támogatják velük szemben. És miért is tennék? Hiszen nem lesz kivel beszélniük: a "nemzeti nézet" oly mélységben ivódik be a körülöttük állók agyába, hogy egy más véleményt megfogalmazóra már külföldi gonosz ügynökként tekintenek. Az lesz a "közismert", hogy az internet állami csatornán kívüli része egy mocsár, ahová csak azok mennek, akik számára nem elég jó a tiszta magyar eszme; jelenlétük és tevékenységük inkább veszélyt jelent a nemzet számára, talán jobb is lenne, ha nem itt folytatnák, mert "ők" nem annyira magyarok, mint "mi".
És hogy kik "ők"? Ez a legszebb az egészben. Az internetfelhasználás jelen pillanatban homogén, nem lehet tudni, ki mit és miért keres, a forgalom tömege óriási. Viszont ha "megfestem" a számomra szimpatikus forgalmat, az adó-támogatott nemzeti propagandát, akkor egész egyszerűen a NAV adólistáin elkülönülnek azok, akik számára elég a nemzeti tartalom, és azok, akik ennél többet szeretnének tudni a világról. Kis játék a számokkal (ugyan, nincs itt semmi látnivaló, csak finomítunk néhány adó-szabályt), és máris tökéletesen behatárolható a lojális, megbízható, támogatást érdemlők köre. A többit elvégzik maguk az emberek, a piac egyszerű törvényei. A "magánutak" kriminalizálása pedig igen egyszerű egy olyan országban, ahol például a KEHI-Ökotárs parti jelen formájában lejátszható, az "emberek" még kevésbé értik majd, mi történik valójában.
Pesszimista vagyok?
Jogos kérdés. Én alapvetően azt a problémát vizsgálom, hogy miért folytak évezredeken keresztül folyamatosan háborúk és forradalmak a világon, és hova tűntek ma? Nincs még túl régen, amikor a szabadság fellegváraként marketingelt Amerikában az egyetemistákra éles lőszerrel tüzelt a rendőrség. Amikor lelkesítő beszédek hangzottak el a gondolkodás szabadságáról és hasonlókról, amelyek ma is, egész "fejlett világunkban", a perifériába magunkat is beleszámítva, szóról szóra aktuálisak.
A háború célja már nagyon régen nem emberek elpusztítása, nem is területek megszerzése, hanem az emberek feletti, lehetőleg generációkon át öröklődő irányítás megszerzése. Ez pedig kemény dió, mert az önrendelkezés jogát elvenni már egy csecsemőtől is nagyon nehéz, három éves korában pedig minden egyes emberpéldány fellázad az általa akkor ismert legnagyobb hatalom, a szülői akarat ellen.
Amit Magyarországon, az elmúlt évtizedekben (pártlogóktól függetlenül) tapasztalok, az az önrendelkezés képességének szisztematikus leépítése. Ismétlem, én abból élek, hogy a felszíni történések mögötti lényeges motivációkat, folyamatokat keresem, elemzem. Nekem mindegy, hogy változó szereposztásban és szlogenek mögött, hol komolykodó "européer", hol sarki ripacs álarcban feltűnve tevékenykednek azok, akik tökéletes sorrendben bontják el az önrendelkező közösség és egyén alapvető szükségleteit. Ennek hiányában az egyén felelősségérzete, és az önrendelkezés igénye válik köddé, vágyni kezd az egyoldalú, megnyugtató, megerősítő információkra, ellenségessé válik a tőle idegen gondolkodással szemben. Irányítható lesz.
Az internet adó ötlete, beismerem, nem jutott eszembe, valószínűleg azért, mert az én gondolkodásomba, mindennapjaimba különlegesen mélyen ivódott már be a használata, ez számomra vakfolt volt. Viszont a fentiek alapján tökéletesen illik a képbe. Jó húzás. Számomra nem az amerikai kitiltás téma mögötti terelő műveletről van szó - az csak tökéletes álca az újabb bomba telepítéséhez.
Van megoldás?
Igen, van. Csak sajnos az elmúlt időszak ráébresztett arra, hogy ha én látok megoldást, az attól még nem lesz megvalósítható. Ezt a cikket egy barátom bátorítása miatt írtam meg, aki szerint több, mint tíz ember van ma Magyarországon, aki meg is érti, amit leírok. Nos, ha van ilyen, folytatom...
Húsz éve dolgozom informatikusként, rendszertervező programozó vagyok. Az Önök túlnyomó többsége számára ez, a közismert mesefilmekből származó "ismeretek" alapján egy folyamatosan billentyűzetet püfölő, antiszociális alakot jelent. Nos...
Kevin Mitnick, a világ talán legsikeresebb hackere, egy időben az FBI számítógépes bűnözői listáján az első hely birtokosa volt - ma elismert biztonsági szakértő. Az ő, jócskán megalapozott állítása szerint tevékenységének nyolcvan százaléka "social engineering" volt: hogyan tűnjön bennfentesnek, hogyan szedjen ki ismeretlenekből olyan adatmorzsákat, amelyekkel több lépésen keresztül végül éles adatokhoz, nevekhez és jelszavakhoz juthat. Ezek nélkül a technikai tudása ugyanis teljesen használhatatlan.
Ha pedig egy rendszer feltörése alapvetően az emberi tényező ismeretére és használatára épül, hogy lenne ez másként a rendszerek felépítése során? Természetesen az én szakmám gyakorlása is lehetetlen a magas szintű technikai tudás és talán embertelennek tűnő precizitás nélkül. Élő, a változó igényekhez alkalmazkodni képes, használói életét valóban megkönnyítő rendszerek megálmodásához és felépítéséhez, aztán testre szabásához legalább ennyire fontos az emberi gondolkodás ismerete, a fecsegő felszín alá tekintés képessége. Az alábbiakban megmutatom, mit jelent a rendszerelemző szemével az adatforgalom megadóztatása a mélyebb rétegekben.
Állítás
Ma a globális informatikai ipar minden üzleti modellje a közvetítő csatorna ingyenességére épül. Természetesen tény, hogy a megbízható, nagy sávszélességű internetkapcsolat kialakítása és üzemeltetése óriási költség, ezt azonban nem direkt módon terhelik a végfelhasználóra, hanem egyrészt az eszközök és szolgáltatások árában, másrészt a reklámok révén gyakorlatilag a világ összes termékének és szolgáltatásának marketing költségében "terítik". A felhasználó forgalmi alapon történő adóztatása ezt a hallgatólagos egyezséget rúgja fel, amelynek igen komoly következményei vannak.
Miért kapcsolódunk informatikai rendszerekhez?
1: azért, hogy elérhetővé váljunk azok számára, akik minket keresnek. Ezért van postacímünk, telefonszámunk, ezért hordunk ma már a zsebünkben telefont, ezért van email címünk, Skype azonosítónk
2: azért, hogy keressünk számunkra fontos ismereteket, termékeket, szolgáltatásokat; illetve hogy elintézzünk dolgokat: jegyet vásároljunk, ügyeket intézzünk, szolgáltatást nyújtsunk másoknak
3: azért, hogy olyan információk is eljuthassanak hozzánk, amelyeket nem kerestünk, de mivel érdekesnek találjuk, elolvassuk, megnézzük őket, így a világról kialakult képünk bővül, új kérdéseket teszünk fel, máshogy látjuk a dolgokat.
Az első két pont egyszerű ügy. A két pont közötti kapcsolat kialakításához szükséges informatikai háttér egyidős a hálózatokkal, minimális költséggel kiépíthető és fenntartható, ezt még a magyar állami közigazgatási rendszer is meg tudja oldani. A keresés, ügyintézés területén egyértelmű az eladó, hirdető szerepe - legyen az egy mosógép, mozielőadás, vagy politikai ideológia, vallási tartalom: "vevőt" keres, ezért állja a költséget (ha a fejlesztését nem is, de a fenntartást igen). A vesztes egyértelműen a harmadik terület.
Amikor egy újság nem egy áruházlánc katalógusa, vagy a pártlap, hanem sok területről, sok szempontból kívánja megmutatni a világot, amelyből az olvasó szabadon választhat, akkor ezt a mai üzleti viszonyok között hirdetésekből tudja fedezni. Informatikai szempontból ez azt jelenti, hogy amikor egy hírportált megnézünk - legyen ez a Facebook, Index, Origo, ..., akkor az adatforgalmunk mennyiségének 90%-a teljesen kéretlen tartalom: reklám képek, filmecskék (ezzel fedezi a szolgáltató a saját költségeit); 9% olyan, amelyet nem kerestünk, de esetleg rákattintunk, elolvassuk, és olyan dolgot tudunk meg a világról, amelyre addig nem gondoltunk (vagyis: fejlődhetünk, változhatunk általa), és csak 1%, amit kerestünk volna, amire számítottunk (ez egybevág a mai tudásunkkal, hasznos a számunkra, ugyanakkor nem ad semmi újat, a beszűkülés, egyoldalú gondolkodás felé vezet).
A "médium" definíció szerint közvetítő csatorna. Nem azért megbízható, mert az általa közölt tartalom maga megbízható lenne: minden kommunikációnak kisebb-nagyobb mértékben az a célja, hogy egy ember vagy szervezet a saját "igazát" közvetítse, az olvasóba ültesse át. Viszont mint "médium", részrehajlás és ítélkezés nélkül továbbít számtalan forrást, amelynek a végén az egyén szabadsága ezeket megismerni, felelőssége ezekből a saját egyéni véleményét, világképét megalkotni.
A médium nem függhet a közvetített tartalom előállítóitól, ezért kénytelen homogén hirdetési felületként is megjelenni, és mivel a reklám lényege a csillogás, figyelemkeltés, a valós tartalom adatforgalmának sokszorosát igényli. Ha a felhasználónak fizetnie kell a hozzá eljuttatott, számára érdektelen hirdetésekért, akkor ellenérdekelt lesz a független hírforrások jelenlegi üzleti modelljével: ugyan miért adózzak én a magyar államnak azért, hogy a kedvenc portálom mobiltelefon, bank, stb. hirdetésekkel bombáz? Nyilván tömegesen telepít megfelelő blokkoló szoftvereket, és örül, hogy elég okos az adója csökkentéséhez. Következésképpen az ilyen portálok marketing értéke meredeken zuhanni kezd, bevételeik a töredékükre esnek vissza, pénzért kezdenek könyörögni, de ezt nem szeretik az "okos" olvasók. A médiumok csődbe mennek, amelyek végül fennmaradnak, már csak a kinézetükben emlékeztetnek az eredeti portálra, valójában propaganda felületekké válnak.
Valakinek mindig fizetnie kell.
Hogyan kapcsolódunk az informatikai rendszerekhez?
Az informatika világa természeténél fogva rendkívül gyorsan változik (hogy ez fejlődésnek is tekinthető-e, egy sokkal hosszabb és mélyebb szakmai elemzés tárgya lenne). Hónapról hónapra jelennek meg az új készülékek, szabványok, alkalmazások, rendszer verziók; a már kiadott rendszerek állandóan frissülnek. Az eszközeinkre telepített alkalmazások csak a folyamatos frissítések révén tekinthetők többé-kevésbé biztonságosnak. Egy víruskereső rendszer adatbázisának hetenkénti frissítése is "túl lassú" lehet, az operációs rendszer biztonsági javítócsomagjai jellemzően "későn" jelennek meg; szövegszerkesztőink, irodai alkalmazásaink a frissítések hiányában "elavulnak", használhatatlanná válnak, mert a frissebb változatokban létrehozott tartalmakat már nem tudják értelmezni.
Egyenként tíz, de akár több száz megabájt adatról beszélünk, folyamatos forgalomról, amely nélkül nem csak lassan leszakadunk az informatika világáról, hanem magunk is veszélyforrássá válunk: privátnak hitt adataink a sebezhető pontok révén illetéktelenekhez kerülhetnek, gépeink, akár telefonunk felett számítógépes bűnözők vehetik át az irányítást, támadásokra használhatják ezeket.
A "világ" nem fog tudomást venni arról, hogy Magyarországon fizetnem kell a javítócsomagokért, ezek mérete és száma nem csökkenni, hanem folyamatosan nőni fog, ráadásul egyre több eszköz (televízió, háztartási gépek, "okos otthon", autó, stb.) kerül ebbe a körbe. Nálunk lassan, ha esetleg több informatikai eszköz birtokosa vagyok, akkor ezeket gyakorlatilag az államtól bérlem, hiszen a működésben tartásukhoz ki kell fizetnem a megállapított adó plafont - amennyit éppen Lézer János azon a héten megálmodott. Ami a világon természetes, a mai definíció szerinti fejlődés, az itt luxus kategóriába kerül, legalábbis a "nép" számára. A "lecsúszó" informatikai eszközpark miatt Magyarország területe fertőző góccá válik (ne felejtsük el, ez nem a harmadik világ, hatalmas aktív informatikai kapacitásunk van, csak elkezd rohadni): a hazai informatikai rendszerek megbízhatatlanok lesznek a megnövekedő "sötét" forgalom miatt, nemzetközi szinten informatikai karanténba kell kerülnünk.
Ennek hosszú távú hatása felmérhetetlen; azok számára, akik nem autógyári betanított munkásként vagy állami zsellérként képzelik el saját vagy gyermekeik jövőjét, elfogadhatatlan.
A jó állam
Vezetőink kimagasló erénye, hogy hősiesen helytállnak a saját maguk által keltett viharokban - mint a gyerek, aki büszkén viseli a fájdalmat, amelyet az asztalterítővel a fejére rántott levesestál okoz. A fenti problémákra természetesen készen áll a válasz, ezek hatása szerintem az, amiért az egészet elkezdték. Lássuk csak...
Nyilván egyértelmű lesz, hogy a közmédia internetes felületeihez való hozzáférés megadóztatása elég kérdéses - azért fizessek, hogy megnézhessem azt, amit az én adómból állítanak össze? Ez nyilván kedvezményes vagy akár "magyar állampolgárnak alanyi jogon járó" adatforgalommá minősül, vagyis azzal törünk ismét a világ élvonalába, hogy a propagandáért nem kell fizetnünk. Gyengébbek kedvéért: ez nem dicséret, hanem súlyos kritika volt. A mai portálok vagy csatlakoznak, vagy vállalják a meredeken zuhanó látogatottsággal járó piaci következményeket: a magyar piacon nem lesznek életképesek.
Kérdéses az is, hogy miért is fizetek az általam látni nem kívánt tartalomért (például Facebook hirdetések, stb.)? A jó állam szakértői segíteni fognak kiválasztani, összeállítani a megfelelő tartalomszűrőket. Hiszen megéri a netadó-rezsicsökkentés azt, hogy az állami szakértők határozzák meg, mi jelenik meg a gépemen és mi nem. Akár le is cserélhetik a számomra érdektelen, "nemzetközi csoportokat szolgáló" hirdetéseket magyar szolgáltatók és termékek reklámjaira, amelyek, lásd fent, adómentesen jutnak a gépemre, kitöltve az egyébként elég furcsa lyukakat az oldalakon. Így nem zavar, hogy ott lenne valami, ami csak általam nem látható. Cserébe sajnos a nemzetközi portálok is felismerik, a hirdetőik számára érdektelen a felénk irányuló szolgáltatás fenntartása, csökkentett tartalmat vagy éppen semmit nem mutatnak a tőlünk érkező kérésekre - elvégre a fizető vendégeiktől vesszük el az ő kapacitásaikat. Ez persze megint nemzetközi csoportok támadása lesz a szegény magyarok ellen, de majd csinálunk Arckönyvet magunknak. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Gyengébbek kedvéért: ez sem dicséret volt.
A biztonsági kérdések megoldásában megint lehetünk világelsők. Természetesen az nem lehetséges, hogy az összes létező rendszer, telefon, alkalmazás, stb. frissítését központilag megoldjuk. Lehetséges ugyanakkor néhány partner kiválasztása után központilag (és természetesen adómentesen) gondoskodni a hozzájuk kapcsolódó frissítések terítéséről (Windows, Android - az Apple valószínűleg kimarad, nem igaz magyarnak való az a szivárványos elitista vonal). Végtére is, nem kell a világ összes típusa közül választani, ha van néhány megbízható, jó partner. Esetleg keleti, baráti ország. Aki pedig kimarad, mint a linuxos, túl önálló emberek, fizessenek adót, és gondoskodjanak a saját biztonságukról úgy, ahogy tudnak.
És elválasztá az Úr a világosságot a setétségtől
Talán feltűnt: nem beszélek pénzről sem egyéni vagy vállalati költség, sem pedig állami bevétel oldalon, mert az elhanyagolható apróság.
A lényeg az, hogy állami fennhatóság alá vonódik az információhoz való hozzáférés lehetősége. A fogyasztó ellenérdekeltté válik azzal a szolgáltatóval, amely neki részrehajlás nélküli ismereteket közvetítene reklámokért cserébe, és boldogan fordul az "olcsóbb", "magyar ember számára testre szabott" tartalmat kínáló propaganda források felé. Tegyük hozzá: a lakosság egy része ezt ráadásul boldogan teszi, mert számára zavaró a világ sokszínűsége, a tény, hogy a számára szimpatikus eszmék és emberek mögött mások hátsó szándékokat látnak. Zavaró, ha a sikereken való örvendezést csalást kiáltók állják körül. Bosszantó, ha a hőseit az ország határain túl nem tekintik elfogadható tárgyaló partnernek - ha beengedik egyáltalán. Sokkal jobban esik a hősöket hősöknek látni, együtt örülni az ország előre haladásának és gazdasági csodájának - még akkor is, ha ez csak a "Moszkvához hasonlító" EU támogatása nélkül azonnal véget is érne.
Azok pedig, akik számára mindez nem szimpatikus, sokkal nehezebbé válik gondolkodásuk, hozzáállásuk fenntartása. Ellenszélben, jelen esetben plusz adók alatt nyögve kell küzdeniük tudásvágyuk, szabadságuk, nyitottságuk megőrzéséért; állandó versenyhátrányból indulnak, a tőlük beszedett sarcból éppen lojálisabb ellenfeleiket támogatják velük szemben. És miért is tennék? Hiszen nem lesz kivel beszélniük: a "nemzeti nézet" oly mélységben ivódik be a körülöttük állók agyába, hogy egy más véleményt megfogalmazóra már külföldi gonosz ügynökként tekintenek. Az lesz a "közismert", hogy az internet állami csatornán kívüli része egy mocsár, ahová csak azok mennek, akik számára nem elég jó a tiszta magyar eszme; jelenlétük és tevékenységük inkább veszélyt jelent a nemzet számára, talán jobb is lenne, ha nem itt folytatnák, mert "ők" nem annyira magyarok, mint "mi".
És hogy kik "ők"? Ez a legszebb az egészben. Az internetfelhasználás jelen pillanatban homogén, nem lehet tudni, ki mit és miért keres, a forgalom tömege óriási. Viszont ha "megfestem" a számomra szimpatikus forgalmat, az adó-támogatott nemzeti propagandát, akkor egész egyszerűen a NAV adólistáin elkülönülnek azok, akik számára elég a nemzeti tartalom, és azok, akik ennél többet szeretnének tudni a világról. Kis játék a számokkal (ugyan, nincs itt semmi látnivaló, csak finomítunk néhány adó-szabályt), és máris tökéletesen behatárolható a lojális, megbízható, támogatást érdemlők köre. A többit elvégzik maguk az emberek, a piac egyszerű törvényei. A "magánutak" kriminalizálása pedig igen egyszerű egy olyan országban, ahol például a KEHI-Ökotárs parti jelen formájában lejátszható, az "emberek" még kevésbé értik majd, mi történik valójában.
Pesszimista vagyok?
Jogos kérdés. Én alapvetően azt a problémát vizsgálom, hogy miért folytak évezredeken keresztül folyamatosan háborúk és forradalmak a világon, és hova tűntek ma? Nincs még túl régen, amikor a szabadság fellegváraként marketingelt Amerikában az egyetemistákra éles lőszerrel tüzelt a rendőrség. Amikor lelkesítő beszédek hangzottak el a gondolkodás szabadságáról és hasonlókról, amelyek ma is, egész "fejlett világunkban", a perifériába magunkat is beleszámítva, szóról szóra aktuálisak.
A háború célja már nagyon régen nem emberek elpusztítása, nem is területek megszerzése, hanem az emberek feletti, lehetőleg generációkon át öröklődő irányítás megszerzése. Ez pedig kemény dió, mert az önrendelkezés jogát elvenni már egy csecsemőtől is nagyon nehéz, három éves korában pedig minden egyes emberpéldány fellázad az általa akkor ismert legnagyobb hatalom, a szülői akarat ellen.
Amit Magyarországon, az elmúlt évtizedekben (pártlogóktól függetlenül) tapasztalok, az az önrendelkezés képességének szisztematikus leépítése. Ismétlem, én abból élek, hogy a felszíni történések mögötti lényeges motivációkat, folyamatokat keresem, elemzem. Nekem mindegy, hogy változó szereposztásban és szlogenek mögött, hol komolykodó "européer", hol sarki ripacs álarcban feltűnve tevékenykednek azok, akik tökéletes sorrendben bontják el az önrendelkező közösség és egyén alapvető szükségleteit. Ennek hiányában az egyén felelősségérzete, és az önrendelkezés igénye válik köddé, vágyni kezd az egyoldalú, megnyugtató, megerősítő információkra, ellenségessé válik a tőle idegen gondolkodással szemben. Irányítható lesz.
Az internet adó ötlete, beismerem, nem jutott eszembe, valószínűleg azért, mert az én gondolkodásomba, mindennapjaimba különlegesen mélyen ivódott már be a használata, ez számomra vakfolt volt. Viszont a fentiek alapján tökéletesen illik a képbe. Jó húzás. Számomra nem az amerikai kitiltás téma mögötti terelő műveletről van szó - az csak tökéletes álca az újabb bomba telepítéséhez.
Van megoldás?
Igen, van. Csak sajnos az elmúlt időszak ráébresztett arra, hogy ha én látok megoldást, az attól még nem lesz megvalósítható. Ezt a cikket egy barátom bátorítása miatt írtam meg, aki szerint több, mint tíz ember van ma Magyarországon, aki meg is érti, amit leírok. Nos, ha van ilyen, folytatom...
2014. szeptember 25., csütörtök
Hang-ár
Tuareg - Meguntam a mocsokáradatot
"Írtam már korábban párszor azokról a magukat baloldali értelmiségieknek nevező körömreszelgetős semmittevőkről, akik mióta kimentünk a Kossuth térre, kizárólag engem anyáznak. Meguntam Őket, takarítok."
2014. szeptember 25. 3:41
Sajnálom, ez az egész "ad hominem" fröcsögés olyan gyerekes (minden oldalról).
Ami viszont szomorú: már megint lelkesedést és víziót ajánlani felelősségteljes gondolkodás helyett. Ez elég lejárt lemez, kiemelkedő változatát Fidesznek, kulcsfiguráját Orbán Viktornak hívják.
Gumicsontok helyett feldobnék egy gondolatébresztőt, ha van itt erre vevő egyáltalán.
Az elmúlt évtizedek alatt, színektől és hősöktől függetlenül, eljátszottuk a tartalékainkat. Társadalmi szinten az értékes emberek egymásban bízó közösségét, gazdasági szinten az értékteremtő és megtartó képességet (csak például az igényes, fenntartható földművelés vagy a tanári szakma tiszteletét). A csodaváró, álmodozó tömeg kitermelte hősét, a falu végéről messiássá váló ikont, aki szintén gyerekes gondolkodással folyamatosan tüzet olt más kárán (bankokat, teljes ágazatokat rabol ki vagy hiteltelenít el, bűnbakká téve őket a hívők szemében).
A stadionokra, haverokra, rongyrázásra eltapsolt erőforrások nem térnek vissza varázsütésre. Ez egy végletekig kirabolt rendszer, amelyet nem a falak, csak az összebarkácsolt támasztékokra feszített plakátok tartanak látszólag egyben. Az ország gazdasági és irányítási szempontból egyaránt totálisan alá van aknázva, és ezen nem segít pár száz vagy ezer álmodozó (amiből mindig is a Fidesznek lesz több).
Most jön a kérdés: VAJON AKAR AZ ELLENZÉK VÁLASZTÁST NYERNI?
Mert mi történik, ha nyer? A gravitáció, a matematika törvényei nem változnak. A stadionok állva maradnak, az egészségügy viszont összedől, a szakértőket kirúgták, Kishantost beműtrágyázták, a minden szempontból Fideszhez kötődő irányítók ott buktatják az új rendszert, ahol érik. Pár hónap alatt vége az eufóriának, jönnek a durva megszorítások, a "jobb volt a Fidesz idején" - aztán a hídlezárás, "nem engedjük a hazánkat!" - mert bizony a "külföld" is megunta már a nálunk folyó bábszínház támogatását, ez kérem üzlet, nem mesedélután. Ismét pár hónap, és újra a mai arcok vannak felül, csak már mint nemzetmentő kormányzó urak.
És mi van, ha marad a Fidesz? hát... ugyanez. Csak egyetlen "népfölkelés" helyett marad a mostani, arcátlan szalámi taktika.
Tényleg nem értitek a lényeget? A Fidesz ostoba és gyermekien álmodozó tömegre épített stratégiája beérett, win-win helyzetben van.
Erre lenne válasz a Demokrácia Erődje, Tuareg intuitív hangszóró-parádéja?
Hány éves vagy te, királyfi... ? :-D
"Írtam már korábban párszor azokról a magukat baloldali értelmiségieknek nevező körömreszelgetős semmittevőkről, akik mióta kimentünk a Kossuth térre, kizárólag engem anyáznak. Meguntam Őket, takarítok."
2014. szeptember 25. 3:41
Sajnálom, ez az egész "ad hominem" fröcsögés olyan gyerekes (minden oldalról).
Ami viszont szomorú: már megint lelkesedést és víziót ajánlani felelősségteljes gondolkodás helyett. Ez elég lejárt lemez, kiemelkedő változatát Fidesznek, kulcsfiguráját Orbán Viktornak hívják.
Gumicsontok helyett feldobnék egy gondolatébresztőt, ha van itt erre vevő egyáltalán.
Az elmúlt évtizedek alatt, színektől és hősöktől függetlenül, eljátszottuk a tartalékainkat. Társadalmi szinten az értékes emberek egymásban bízó közösségét, gazdasági szinten az értékteremtő és megtartó képességet (csak például az igényes, fenntartható földművelés vagy a tanári szakma tiszteletét). A csodaváró, álmodozó tömeg kitermelte hősét, a falu végéről messiássá váló ikont, aki szintén gyerekes gondolkodással folyamatosan tüzet olt más kárán (bankokat, teljes ágazatokat rabol ki vagy hiteltelenít el, bűnbakká téve őket a hívők szemében).
A stadionokra, haverokra, rongyrázásra eltapsolt erőforrások nem térnek vissza varázsütésre. Ez egy végletekig kirabolt rendszer, amelyet nem a falak, csak az összebarkácsolt támasztékokra feszített plakátok tartanak látszólag egyben. Az ország gazdasági és irányítási szempontból egyaránt totálisan alá van aknázva, és ezen nem segít pár száz vagy ezer álmodozó (amiből mindig is a Fidesznek lesz több).
Most jön a kérdés: VAJON AKAR AZ ELLENZÉK VÁLASZTÁST NYERNI?
Mert mi történik, ha nyer? A gravitáció, a matematika törvényei nem változnak. A stadionok állva maradnak, az egészségügy viszont összedől, a szakértőket kirúgták, Kishantost beműtrágyázták, a minden szempontból Fideszhez kötődő irányítók ott buktatják az új rendszert, ahol érik. Pár hónap alatt vége az eufóriának, jönnek a durva megszorítások, a "jobb volt a Fidesz idején" - aztán a hídlezárás, "nem engedjük a hazánkat!" - mert bizony a "külföld" is megunta már a nálunk folyó bábszínház támogatását, ez kérem üzlet, nem mesedélután. Ismét pár hónap, és újra a mai arcok vannak felül, csak már mint nemzetmentő kormányzó urak.
És mi van, ha marad a Fidesz? hát... ugyanez. Csak egyetlen "népfölkelés" helyett marad a mostani, arcátlan szalámi taktika.
Tényleg nem értitek a lényeget? A Fidesz ostoba és gyermekien álmodozó tömegre épített stratégiája beérett, win-win helyzetben van.
Erre lenne válasz a Demokrácia Erődje, Tuareg intuitív hangszóró-parádéja?
Hány éves vagy te, királyfi... ? :-D
2014. szeptember 14., vasárnap
Terv, tömeg, társadalom
Tuareg: Van valakinek jobb terve?
...
Az Ország Gyűlése Mozgalom letett az asztalra egy Tervet, amelyik mind a négy kulcskérdésre választ ad. Tömegesedés a legkritikusabb közterületeken, az emberekben szunnyadó elégedetlenség cselekvéssé formálása, minimálcélokra teljes ellenzéki összefogás, majd az alkotmányos keretek visszaállítása, és bebetonozása. A Tervet letettük, és annak megvalósításába bele is kezdtünk, nonstop tüntetés a Parlament előtt, szombatonkénti tömegesedésekkel, holnap délután 5-kor jön a következő. Szeptember 6-án a DK tartott egy Ellenállás Napját, ami az egyetlen látható ellenzéki valami volt pártjainktól. De senki ezenkívül semmit sem mond vagy tesz, illetve ha mégis, azt csak velünk, és nem Orbánnal szemben. Pedig valóban kíváncsi vagyok:
Van valakinek jobb terve?
2014. szeptember 12. 8:51
Terv az van.
Viszont sajnos a megértéséhez gondolkodó ember is kellene, aki például tud különbséget tenni egy ellátó rendszer megépítésére, üzemeltetésére, vagy felrobbantására készített terv között. Pontosabban: akik számára a felrobbantás (gyengébbek kedvéért: bemutogatás, "elűzés", vagy könyörgöm, elméletileg írástudó, történelemről vagy akár az elmúlt pár év híreivel elvileg tisztában lévő emberekkel az "utcán politizálás"...) nem "terv".
Ejj... bal lábbal keltem.
asta 2014. szeptember 12. 9:40
...
Mondom én, hogy sok dologban egyet tudnánk érteni. Pl. abban, hogy ez a terv, nem az a terv. Ez az építkezés és nem a robbantás terve. Ha ebből indulnál ki, lefogadom, mindjárt millió ötleted lenne..ugye? Nalátod!:))
...
Az utcán való politizálás valóban veszélyes üzem... értem én az aggodalmad. Pont ezért kell okos mederbe terelni mindjárt az elején. Erre akkor van lehetőség, ha a békét hangsúlyozzuk.
...
2014. szeptember 12. 12:03
Nem. Az "elűzzük", "erőd", "mutassunk be", "legyünk többen" a robbantás. Pont. Minden bizonnyal ugyanígy, békés jelszavakkal, az alkalmatlan vezetés elkergetésének, a demokrácia megteremtésének vágyával indult az "ukrajnai tavasz" is - de az utcán csak mutogatni, aztán üvöltözni, aztán ütni lehet.
És ma már semmi közöm egy elűzős mozgalomhoz (pedig egyetértek, tényleg nem oda való). Az egyetlen lényeges kérdés, hogy hogyan került oda? Mi az az alapvető probléma bennem, bennünk, amely megteremti a "hős és mindentudó vezér" szerepét, majd oda a szerepnek megfelelő - vagyis teljesen alkalmatlan személyiséget emel?
Ha pedig elemzés és terv, íme az enyém - elnézést, ez bizony hosszú... Hat éve írtam, a bokorban sem volt a mai állapot - mégsem tűnik elavultnak. Legalábbis számomra. http://hajnalvilag.hu/books/MondoAurora_hu.pdf
asta 2014. szeptember 12. 13:43
...
Akkor játsszunk értelmezősdit! A fenti szavakból egyedül a "mutassunk be" tűnik nekem kicsit neccesnek, bár ez csak az én kényes ízlésem...másoknak meg tetszik, ergo helye lehet.
...
Ezennel töröltem a "Pont." részt a szövegedből... nagyon elvágó.
...
Amit te lényeges kérdésnek nevezel, az valóban lényeges kérdés:) Nagyon régóta foglalkoztat.... és sajnos ma a szemünk előtt, mint egy film, játszódik a válasz...Kíváncsi vagyok, mit írtál erről. El fogom olvasni, bár ha erről vitázni akarsz , nem hiszem, hogy ez lenne az a hely. Lehet viszont kinn a téren személyesen...mint már mondtam.
Szent-Királyi István 2014. szeptember 12. 15:15
Kedves ballábas Kedves Lóránd! Terv az valóban van.. csakhogy ez a terv nem teljesen az a terv, aminek TE látod.. mert az, amit látsz, az a látszat, pontosabban a tervnek a kiindulási része..
...
Az az érzésem, hogy TE nagyon intuitív alkat lehetsz.. mert néhány címszóból meg felületi jelenségből megalkotod a mozgalom képét (bocs.. a benned élő képét!! - amit aztán úgy kezelsz, mintha az a mozgalom maga lenne..) Szóval ha elolvasod a Mozgalom alapjairól szóló írásokat/blogokat, remélhetően tisztulni fog a képed róla.. egészen valósághű is lehet.. nem biztos hogy azonnal, de idővel.. összeáll(hat).. és akkor nem kevered a célokat a pillanatnyilag alkalmazható eszközökkel.. A lényegi vitát azután lehet majd lefolytatni.. én szívesen részt veszek benne.. egy OGYM tag: Szent-Királyi István
2014. szeptember 12. 16:50
Nos, feltettem itt, írásban néhány kérdést, amelyre senkitől nem kaptam konkrét, komolyan vehető választ, csak lelkesedést meg a jó szándék kifejezéseit ("máshol katasztrófa lett belőle, de itt jó lesz, mert mi békések vagyunk"). Utazzak száz kilométert azért, hogy ezt személyesen is átélhessem? Megtettem néhányszor korábban, most már köszönöm, nem.
István, én pontosan ebből élek elég sok ideje, olyan területen, ahol az elemzői képesség, a tervek és megoldások minősége objektív módon mérhető, és tapasztalatom szerint társadalmi, gazdasági, emberi területeken is használható (nyilván nagyobb szórással).
Természetesen tévedhetek, de ez itt szerintem ostoba (az okos ember ugyanis tanul a más kárán) és értelmetlen játék a tűzzel, a megfogalmazott célok és tervek pedig értékelhetetlen, sekélyes klisék csupán. Értékelhető ellenérvet nem kaptam, csak arról tájékoztattatok, hogy nem értek a munkámhoz. Lehet - de nem valószínű.
Tuareg pontosan megfogalmazta: nem én vagyok a célcsoport. Az más kérdés, hogy egy ilyen "ki ha én nem" bejegyzés mellett nem tudok szó nélkül elmenni (amikor éppen bal lábbal keltem...) Elnézést kérek érte.
Gábor Szabó 2014. szeptember 12. 19:50
Nos, mindhányszor megtudjuk Tőled, hogy kiváló minőségű tanácsokat adsz, ám sajnos ezt máshonnan nem tudjuk meg, saját Magad piedesztálra helyezését nem látom alátámasztottnak a magyar nyilvánosságban. Van egy kis probléma egyébként is, mondhatni kínos ellentmondás: milyen minőségi tanácsot adnál saját Magadnak, hogy blogodat ne itt kelljen állandóan reklámoznod, hanem páran önmaguktól el is olvassák? Tudod, ez csak azért fontos, mertha a gyakorlatban az általad leírtak közérdektelenségbe fulladnak, akkor aligha tudod jól megítélni egy tömegmozgalom szervezetét, céljait, és kommunikációját, ugyanis a tömeg, mint emberek nagyobb csoportja számodra meg nem tapasztalt entitás. ;)
2014. szeptember 12. 22:00
Köszönöm a választ, Tuareg!
Pontosan rá is mutattál a lényegre. Megszállottan igyekszem minőséget, értéket teremteni, és ez lehetetlenné teszi a számomra, hogy a tömeg álmodozásával foglalkozzam. Sajnos azonban ha neked sikerül összehozni egy jó kis utcai bunyót az elmúlt évtizedek (pártok és nevek fölötti) idiotizmusának megkoronázására, az nekem se lesz jó. Ezért szólok bele, amikor mondjuk tervként adsz el egy jámbor óhajt erre nyitott, jó szándékú embereknek.
Félre ne érts, a te jó szándékodban sem kételkedem - az átgondoltságot hiányolom, amely nélkül az út a pokol felé vezet. Persze ha gondolkodni kezdesz, követőket veszítesz, míg végül olyan magányos leszel, mint én. Kinek a pap, kinek a papné.
Még azt sem mondom, hogy igazam van (és elnézést, hogy korábbi írásaimmal próbálom megmutatni a hátteret - végtelen kicsi az esélye annak, hogy itt futnék össze olyan emberrel, akit én keresek). Csak abban reménykedem, hogy talán néhányan felfogják a kockázatokat és mellékhatásokat, amelyek az elmúlt évek összes tömegbuliját messze vitték az álmoktól. (Szerintem ezért hallgat a média, ezért nem népszerű az általad kínált partnerség...)
A tömeggel kapcsolatban engedd meg, hogy (szokatlan módon ne önmagam, hanem) a "közismert humoristát" idézzem, Karinthy Frigyes: Barabbás című novelláját.
Gábor Szabó 2014. szeptember 13. 2:49
Áttörés lesz munkásságodban, mikor majd a társadalmat is megpróbálod figyelembe venni a társadalmi kérdések megválaszolásában. ;)
2014. szeptember 13. 20:28
A kérdések megválaszolásával kapcsolatban engedd meg, hogy tőled ne vegyek figyelembe megjegyzést... :-D
Ettől függetlenül a felvetés fontos. Számomra alapvető különbség van a végletekig egyszerűsített jelszavakkal mozgósítható, csupán a tagok számával jellemezhető, utcán tüntető tömeg, és egy szervezett, működő társadalom között. Szerintem a te tevékenységed az, amelynek semmi köze a valós társadalmi kérdésekhez, és az általa keltett zaj sem használ sokat. Ez (egyelőre még talán) nem a középkor...
...
Az Ország Gyűlése Mozgalom letett az asztalra egy Tervet, amelyik mind a négy kulcskérdésre választ ad. Tömegesedés a legkritikusabb közterületeken, az emberekben szunnyadó elégedetlenség cselekvéssé formálása, minimálcélokra teljes ellenzéki összefogás, majd az alkotmányos keretek visszaállítása, és bebetonozása. A Tervet letettük, és annak megvalósításába bele is kezdtünk, nonstop tüntetés a Parlament előtt, szombatonkénti tömegesedésekkel, holnap délután 5-kor jön a következő. Szeptember 6-án a DK tartott egy Ellenállás Napját, ami az egyetlen látható ellenzéki valami volt pártjainktól. De senki ezenkívül semmit sem mond vagy tesz, illetve ha mégis, azt csak velünk, és nem Orbánnal szemben. Pedig valóban kíváncsi vagyok:
Van valakinek jobb terve?
2014. szeptember 12. 8:51
Terv az van.
Viszont sajnos a megértéséhez gondolkodó ember is kellene, aki például tud különbséget tenni egy ellátó rendszer megépítésére, üzemeltetésére, vagy felrobbantására készített terv között. Pontosabban: akik számára a felrobbantás (gyengébbek kedvéért: bemutogatás, "elűzés", vagy könyörgöm, elméletileg írástudó, történelemről vagy akár az elmúlt pár év híreivel elvileg tisztában lévő emberekkel az "utcán politizálás"...) nem "terv".
Ejj... bal lábbal keltem.
asta 2014. szeptember 12. 9:40
...
Mondom én, hogy sok dologban egyet tudnánk érteni. Pl. abban, hogy ez a terv, nem az a terv. Ez az építkezés és nem a robbantás terve. Ha ebből indulnál ki, lefogadom, mindjárt millió ötleted lenne..ugye? Nalátod!:))
...
Az utcán való politizálás valóban veszélyes üzem... értem én az aggodalmad. Pont ezért kell okos mederbe terelni mindjárt az elején. Erre akkor van lehetőség, ha a békét hangsúlyozzuk.
...
2014. szeptember 12. 12:03
Nem. Az "elűzzük", "erőd", "mutassunk be", "legyünk többen" a robbantás. Pont. Minden bizonnyal ugyanígy, békés jelszavakkal, az alkalmatlan vezetés elkergetésének, a demokrácia megteremtésének vágyával indult az "ukrajnai tavasz" is - de az utcán csak mutogatni, aztán üvöltözni, aztán ütni lehet.
És ma már semmi közöm egy elűzős mozgalomhoz (pedig egyetértek, tényleg nem oda való). Az egyetlen lényeges kérdés, hogy hogyan került oda? Mi az az alapvető probléma bennem, bennünk, amely megteremti a "hős és mindentudó vezér" szerepét, majd oda a szerepnek megfelelő - vagyis teljesen alkalmatlan személyiséget emel?
Ha pedig elemzés és terv, íme az enyém - elnézést, ez bizony hosszú... Hat éve írtam, a bokorban sem volt a mai állapot - mégsem tűnik elavultnak. Legalábbis számomra. http://hajnalvilag.hu/books/MondoAurora_hu.pdf
asta 2014. szeptember 12. 13:43
...
Akkor játsszunk értelmezősdit! A fenti szavakból egyedül a "mutassunk be" tűnik nekem kicsit neccesnek, bár ez csak az én kényes ízlésem...másoknak meg tetszik, ergo helye lehet.
...
Ezennel töröltem a "Pont." részt a szövegedből... nagyon elvágó.
...
Amit te lényeges kérdésnek nevezel, az valóban lényeges kérdés:) Nagyon régóta foglalkoztat.... és sajnos ma a szemünk előtt, mint egy film, játszódik a válasz...Kíváncsi vagyok, mit írtál erről. El fogom olvasni, bár ha erről vitázni akarsz , nem hiszem, hogy ez lenne az a hely. Lehet viszont kinn a téren személyesen...mint már mondtam.
Szent-Királyi István 2014. szeptember 12. 15:15
Kedves ballábas Kedves Lóránd! Terv az valóban van.. csakhogy ez a terv nem teljesen az a terv, aminek TE látod.. mert az, amit látsz, az a látszat, pontosabban a tervnek a kiindulási része..
...
Az az érzésem, hogy TE nagyon intuitív alkat lehetsz.. mert néhány címszóból meg felületi jelenségből megalkotod a mozgalom képét (bocs.. a benned élő képét!! - amit aztán úgy kezelsz, mintha az a mozgalom maga lenne..) Szóval ha elolvasod a Mozgalom alapjairól szóló írásokat/blogokat, remélhetően tisztulni fog a képed róla.. egészen valósághű is lehet.. nem biztos hogy azonnal, de idővel.. összeáll(hat).. és akkor nem kevered a célokat a pillanatnyilag alkalmazható eszközökkel.. A lényegi vitát azután lehet majd lefolytatni.. én szívesen részt veszek benne.. egy OGYM tag: Szent-Királyi István
2014. szeptember 12. 16:50
Nos, feltettem itt, írásban néhány kérdést, amelyre senkitől nem kaptam konkrét, komolyan vehető választ, csak lelkesedést meg a jó szándék kifejezéseit ("máshol katasztrófa lett belőle, de itt jó lesz, mert mi békések vagyunk"). Utazzak száz kilométert azért, hogy ezt személyesen is átélhessem? Megtettem néhányszor korábban, most már köszönöm, nem.
István, én pontosan ebből élek elég sok ideje, olyan területen, ahol az elemzői képesség, a tervek és megoldások minősége objektív módon mérhető, és tapasztalatom szerint társadalmi, gazdasági, emberi területeken is használható (nyilván nagyobb szórással).
Természetesen tévedhetek, de ez itt szerintem ostoba (az okos ember ugyanis tanul a más kárán) és értelmetlen játék a tűzzel, a megfogalmazott célok és tervek pedig értékelhetetlen, sekélyes klisék csupán. Értékelhető ellenérvet nem kaptam, csak arról tájékoztattatok, hogy nem értek a munkámhoz. Lehet - de nem valószínű.
Tuareg pontosan megfogalmazta: nem én vagyok a célcsoport. Az más kérdés, hogy egy ilyen "ki ha én nem" bejegyzés mellett nem tudok szó nélkül elmenni (amikor éppen bal lábbal keltem...) Elnézést kérek érte.
Gábor Szabó 2014. szeptember 12. 19:50
Nos, mindhányszor megtudjuk Tőled, hogy kiváló minőségű tanácsokat adsz, ám sajnos ezt máshonnan nem tudjuk meg, saját Magad piedesztálra helyezését nem látom alátámasztottnak a magyar nyilvánosságban. Van egy kis probléma egyébként is, mondhatni kínos ellentmondás: milyen minőségi tanácsot adnál saját Magadnak, hogy blogodat ne itt kelljen állandóan reklámoznod, hanem páran önmaguktól el is olvassák? Tudod, ez csak azért fontos, mertha a gyakorlatban az általad leírtak közérdektelenségbe fulladnak, akkor aligha tudod jól megítélni egy tömegmozgalom szervezetét, céljait, és kommunikációját, ugyanis a tömeg, mint emberek nagyobb csoportja számodra meg nem tapasztalt entitás. ;)
2014. szeptember 12. 22:00
Köszönöm a választ, Tuareg!
Pontosan rá is mutattál a lényegre. Megszállottan igyekszem minőséget, értéket teremteni, és ez lehetetlenné teszi a számomra, hogy a tömeg álmodozásával foglalkozzam. Sajnos azonban ha neked sikerül összehozni egy jó kis utcai bunyót az elmúlt évtizedek (pártok és nevek fölötti) idiotizmusának megkoronázására, az nekem se lesz jó. Ezért szólok bele, amikor mondjuk tervként adsz el egy jámbor óhajt erre nyitott, jó szándékú embereknek.
Félre ne érts, a te jó szándékodban sem kételkedem - az átgondoltságot hiányolom, amely nélkül az út a pokol felé vezet. Persze ha gondolkodni kezdesz, követőket veszítesz, míg végül olyan magányos leszel, mint én. Kinek a pap, kinek a papné.
Még azt sem mondom, hogy igazam van (és elnézést, hogy korábbi írásaimmal próbálom megmutatni a hátteret - végtelen kicsi az esélye annak, hogy itt futnék össze olyan emberrel, akit én keresek). Csak abban reménykedem, hogy talán néhányan felfogják a kockázatokat és mellékhatásokat, amelyek az elmúlt évek összes tömegbuliját messze vitték az álmoktól. (Szerintem ezért hallgat a média, ezért nem népszerű az általad kínált partnerség...)
A tömeggel kapcsolatban engedd meg, hogy (szokatlan módon ne önmagam, hanem) a "közismert humoristát" idézzem, Karinthy Frigyes: Barabbás című novelláját.
Gábor Szabó 2014. szeptember 13. 2:49
Áttörés lesz munkásságodban, mikor majd a társadalmat is megpróbálod figyelembe venni a társadalmi kérdések megválaszolásában. ;)
2014. szeptember 13. 20:28
A kérdések megválaszolásával kapcsolatban engedd meg, hogy tőled ne vegyek figyelembe megjegyzést... :-D
Ettől függetlenül a felvetés fontos. Számomra alapvető különbség van a végletekig egyszerűsített jelszavakkal mozgósítható, csupán a tagok számával jellemezhető, utcán tüntető tömeg, és egy szervezett, működő társadalom között. Szerintem a te tevékenységed az, amelynek semmi köze a valós társadalmi kérdésekhez, és az általa keltett zaj sem használ sokat. Ez (egyelőre még talán) nem a középkor...
2014. szeptember 7., vasárnap
Egy beszélgetés margójára
Pár napja beszélgettünk egy barátommal, és azt mondtam, a valóban fontos állítások kimondásától nem kell félni. Például: A jövő, érdeklődés hiányában elmarad, vagy éppen: S a sírt, hol nemzet sűlyed el... A hallgató annyira udvarias lesz, hogy nem csak a fülét, de a szemét, száját és orrát is befogja, nehogy bejusson az, amiről nem kíván tudomást venni. És igen, inkább megfullad.
Szabó "Tuareg" Gábor, az elmúlt évek kezdeményezéseihez hasonlóan, azok eredményét figyelmen kívül hagyva, létrehozta a Demokrácia Erődjét (folyamatos tüntetést tart) a Kossuth téren, a Parlament előtt. A kapcsolódó blogon már többször megkérdeztem, hogy a motivációkkal és a lehetséges következményekkel tisztában van-e, (szerintem) érdemi válasz nélkül (... a tömeg kimegy a térre, Egy ostoba szolgáló, Köldöknézés).
Tegnap ismét érdeklődtem...
A Demokrata Közösség fölépítése
2014. szeptember 6. 6:18
Érdekes... Még mindig nem látok semmi különbséget a 25 évvel ezelőtti Fidesz (emlékszünk: "Fiatal Demokraták(!) Szövetsége", amely párttá sem akart alakulni), a tényleg durva kommunista elnyomás és fásultság alól az országot felrázni kívánó csoport, az egyszerű cél ("tovarisi konyec"), a szerény és karizmatikus vezető (Viktor, Viktor), a szimbólumok és kialakuló szertartások, stb.
"Akik nem képesek emlékezni, ismétlésre kárhoztatnak" - csak míg az aranyhalak vagy az iskolások esetében ez kívülről könnyen látható, évtizedes távlatban, belülről felismerni már nehezebb. Ki ébreszti az ébresztőket?
[válasz nem érkezett eddig]
Az Orbánvírus egyetlen ellenszere
2014. szeptember 6. 6:36
Na, neked meg azt kéne felfogni, hogy van egy ember az országban, aki pontosan ugyanezt a mantrát égeti huszonöt éve a saját agyába, nem tudva, hogy mit okoz ezzel (túlerőben lévő ellenség, fásult tömeg, én vagyok a hős, én tudom a tutit, ébresztő, kitartás, ...).
Pontosan tudod, hogy kiről beszélek. Ahogy én is tudom: hiába. Ha te leszel a főnök, én leszek az értelmiség, akit lecserélsz [idézet: "Ha ehhez értelmiséget is cserélnünk kell, hát ezen ne múljon."].
Gábor Szabó 2014. szeptember 6. 6:39
Archetípus érkezett :)
asta 2014. szeptember 6. 11:11
Kedves Lóránd!
Gyerekijarétre! Vitatkozzunk személyesen:))) Na?! Jeges vödör helyett itt a kihívás! Elfogadod? Ne félj... nem lesz nálam jégkocka, meg lovat sem viszek:O))
2014. szeptember 6. 11:21
Bizony, pont erről beszélek.
Te Danton kicsinyített mása vagy, az őszinte, "lánglelkű" szónok, aki elhiteti a néppel, hogy történelmet csinál. Nyilván jobb érzés, mint annak tudata, hogy a játékot Talleyrandok és Fouchék irányítják, az utcán egymást osztó tömeg csak egy érv a sok közül. Tragikomédia.
De te persze rám gondoltál archetípusként, nos, Cassandra megfelel. A "nép" egy szavát nem érti, mert ahhoz gondolkodni is kéne - az "istenek" meg utálják, mert egy kiszámítható világban nincs helyük.
Elnézést kérek, hogy kultúremberként próbálok beszélni veled. Tudom, hogy jobban kezeled a fenyegetőzést, olyat nem tudok. Hajrá, jövőcsináló hangszóró! :-)
2014. szeptember 6. 11:30
Asta, értékelem a jószándékot, de jegesvödrözni ugyanúgy nem fogok, mint Orbánnak bemutogató csoportba menni. Semmi közöm hozzá. Másban hiszek, máson dolgozom, akit tényleg érdekel, utánanéz, akit nem, minek papolnék neki személyesen.
Ha tényleg bejön Tuareg bulija, és a TEK meg a Békemenet fog veletek keringőzni, ahogy MINDEN ugyanilyen megmozdulás végén az elmúlt pár évben, akkor én éppen a nyugati határon fogok átlépni a családommal együtt. Ugyanis szerintem érdektelen, hogy egy ilyen pofonpartit ki nyer meg - én nem akarok egy levegőt szívni vele.
Bocs.
Gábor Szabó 2014. szeptember 6. 11:54
Érdekes amit írsz. Nyugi, vicceltem ;)
asta 2014. szeptember 6. 15:26
Érdekes, Kedves Loránd! Érdekes, olvastam is. Még igazad is lehet. Abban feltétlenül, hogy a világot Fuchék és Talleyrandok irányítják. Csak lenne egy ilyen kis hazánkban. De nincs.
Én is mennék, de már minek. Fiataloké a jövő... akik most majd hazátlanná válnak. Ahogy te is. Én kibírtam eddig, ki fogom bírni még ezt a kis időt, ami hátravan, addig is nem szeretném végignézni, ahogy tönkremegy minden, amiben addig hittem.
Te is hiszel valamiben, ami nincs is messze attól, amiben én hiszek. Érdekes vita lett volna, mikor ez kiderül.... sajnálom, hogy előítéletből vagy gyávaságból nincs fogadó készség. Te vesztettel:)
2014. szeptember 6. 23:49
Már akkor vesztettem, amikor itt hozzászóltam. Szerencsére nem kellett rám pazarolnod az idődet :-)
Szabó "Tuareg" Gábor, az elmúlt évek kezdeményezéseihez hasonlóan, azok eredményét figyelmen kívül hagyva, létrehozta a Demokrácia Erődjét (folyamatos tüntetést tart) a Kossuth téren, a Parlament előtt. A kapcsolódó blogon már többször megkérdeztem, hogy a motivációkkal és a lehetséges következményekkel tisztában van-e, (szerintem) érdemi válasz nélkül (... a tömeg kimegy a térre, Egy ostoba szolgáló, Köldöknézés).
Tegnap ismét érdeklődtem...
A Demokrata Közösség fölépítése
2014. szeptember 6. 6:18
Érdekes... Még mindig nem látok semmi különbséget a 25 évvel ezelőtti Fidesz (emlékszünk: "Fiatal Demokraták(!) Szövetsége", amely párttá sem akart alakulni), a tényleg durva kommunista elnyomás és fásultság alól az országot felrázni kívánó csoport, az egyszerű cél ("tovarisi konyec"), a szerény és karizmatikus vezető (Viktor, Viktor), a szimbólumok és kialakuló szertartások, stb.
"Akik nem képesek emlékezni, ismétlésre kárhoztatnak" - csak míg az aranyhalak vagy az iskolások esetében ez kívülről könnyen látható, évtizedes távlatban, belülről felismerni már nehezebb. Ki ébreszti az ébresztőket?
[válasz nem érkezett eddig]
Az Orbánvírus egyetlen ellenszere
2014. szeptember 6. 6:36
Na, neked meg azt kéne felfogni, hogy van egy ember az országban, aki pontosan ugyanezt a mantrát égeti huszonöt éve a saját agyába, nem tudva, hogy mit okoz ezzel (túlerőben lévő ellenség, fásult tömeg, én vagyok a hős, én tudom a tutit, ébresztő, kitartás, ...).
Pontosan tudod, hogy kiről beszélek. Ahogy én is tudom: hiába. Ha te leszel a főnök, én leszek az értelmiség, akit lecserélsz [idézet: "Ha ehhez értelmiséget is cserélnünk kell, hát ezen ne múljon."].
Gábor Szabó 2014. szeptember 6. 6:39
Archetípus érkezett :)
asta 2014. szeptember 6. 11:11
Kedves Lóránd!
Gyerekijarétre! Vitatkozzunk személyesen:))) Na?! Jeges vödör helyett itt a kihívás! Elfogadod? Ne félj... nem lesz nálam jégkocka, meg lovat sem viszek:O))
2014. szeptember 6. 11:21
Bizony, pont erről beszélek.
Te Danton kicsinyített mása vagy, az őszinte, "lánglelkű" szónok, aki elhiteti a néppel, hogy történelmet csinál. Nyilván jobb érzés, mint annak tudata, hogy a játékot Talleyrandok és Fouchék irányítják, az utcán egymást osztó tömeg csak egy érv a sok közül. Tragikomédia.
De te persze rám gondoltál archetípusként, nos, Cassandra megfelel. A "nép" egy szavát nem érti, mert ahhoz gondolkodni is kéne - az "istenek" meg utálják, mert egy kiszámítható világban nincs helyük.
Elnézést kérek, hogy kultúremberként próbálok beszélni veled. Tudom, hogy jobban kezeled a fenyegetőzést, olyat nem tudok. Hajrá, jövőcsináló hangszóró! :-)
2014. szeptember 6. 11:30
Asta, értékelem a jószándékot, de jegesvödrözni ugyanúgy nem fogok, mint Orbánnak bemutogató csoportba menni. Semmi közöm hozzá. Másban hiszek, máson dolgozom, akit tényleg érdekel, utánanéz, akit nem, minek papolnék neki személyesen.
Ha tényleg bejön Tuareg bulija, és a TEK meg a Békemenet fog veletek keringőzni, ahogy MINDEN ugyanilyen megmozdulás végén az elmúlt pár évben, akkor én éppen a nyugati határon fogok átlépni a családommal együtt. Ugyanis szerintem érdektelen, hogy egy ilyen pofonpartit ki nyer meg - én nem akarok egy levegőt szívni vele.
Bocs.
Gábor Szabó 2014. szeptember 6. 11:54
Érdekes amit írsz. Nyugi, vicceltem ;)
asta 2014. szeptember 6. 15:26
Érdekes, Kedves Loránd! Érdekes, olvastam is. Még igazad is lehet. Abban feltétlenül, hogy a világot Fuchék és Talleyrandok irányítják. Csak lenne egy ilyen kis hazánkban. De nincs.
Én is mennék, de már minek. Fiataloké a jövő... akik most majd hazátlanná válnak. Ahogy te is. Én kibírtam eddig, ki fogom bírni még ezt a kis időt, ami hátravan, addig is nem szeretném végignézni, ahogy tönkremegy minden, amiben addig hittem.
Te is hiszel valamiben, ami nincs is messze attól, amiben én hiszek. Érdekes vita lett volna, mikor ez kiderül.... sajnálom, hogy előítéletből vagy gyávaságból nincs fogadó készség. Te vesztettel:)
2014. szeptember 6. 23:49
Már akkor vesztettem, amikor itt hozzászóltam. Szerencsére nem kellett rám pazarolnod az idődet :-)
2014. szeptember 1., hétfő
The Anatomy of Learning
A memo for myself about the anatomy of learning.
When thinking about learning and teaching, we seem to forget about the fundamental facts.
When thinking about learning and teaching, we seem to forget about the fundamental facts.
- Our brain is a neural network, a very complex interconnected mesh of simple logical switches.
- Nature invented that having a large number of these switches, and the ability of changing the connections allows an entity to adapt to the environment on individual level. This method is of course much faster than the evolutionary adaptation, because that requires hundreds of generations instead of one.
- Nature also invented that the ability of transferring the knowledge between generations allows the individual not starting from zero, but with the cumulative knowledge of previous generations.
Of course "nature invented" means the original, long-long generation drift, caused by the statistical difference between the little bit better life chance of individuals having a more lucky pattern set in their brain.
What we have today in the human brain is the result of this long evolution. Our brain has a coded period (rather say pre-built structures) to learn together with the community adaptation. Later, most of us lose these structures and the behavior changes to using (90%, utilization of knowledge in practical tasks) or transferring (9%, teaching).
What is the point in this? Check this enumeration...
You think you are open to new ideas. In fact, you have a very little chance to be open to them, if only a very small percentage of the topics, where you successfully kept the original, learning structures. If you don't practice learning in a regular basis, that ability goes very far into the background. You don't use it, because you actually do things by utilizing, or teach therefore transfer the current knowledge. You don't regularly question what you base your life and personality on (which is, again, a side operation of your brain).
If you want to learn anything, that means you want to build new structures in your brain, a new connection set in your neural network. If that is not connected seriously into the existing structures, if your everyday thinking will not pass that segment in a regular basis every day, that structure will dissolve just like any other useless memory. Maybe it will not disappear, but a faint memory is definitely not a useful knowledge. It is definitely not enough to repeatedly re-learn to "keep it fresh" - unless you have a very exceptional brain that is able to do this. For all the rest: only try to learn what you need, and use it regularly. Otherwise you just waste your time.
So, if you want to keep something in your brain, you must tie yourself to it. You must need that knowledge, or otherwise connect other interesting events to them. This is how the brain control methods, memory hooks work. However, with this method, you can only keep static information in your brain, like a photo album. In the same way, the current teaching methods in the west, try to make the learning material "interesting" by adding pictures, making it mosaic-like, from interesting, colorful tiles. Yes, the brain will be able to repeat the content of those tiles - but this is not the aim of teaching. We learn not to "have" the information, but to modify our brain structure for understanding the world. Our brain must change and adapt, not only to hold, but to utilize the very complex knowledge structure of our civilization. It is not enough to faintly remember to the laws of maths, physics, biology or psychology. We must use them to understand the world around us, to become responsible adults who can improve things, instead of a mental state of a lifelong wondering child.
This is why (the proper) elementary school system is so essential. It has to literally squeeze the driest material of our cumulated knowledge into a child's flexible, open brain. That brain must be transformed into a more complex structure that is able to keep, later invent the connections among various topics, so that child will become an independent, responsible entity in our real world. It is an epic failure to convert the material to some toy-like thing because the child wants that. Yes, definitely, the child wants to have fun. But to keep the human civilization alive, that child should have to learn separating fun from work; learn to have fun and learn to work, separately.
The brain of the child accepts the knowledge of our civilization, because it is coded to adapt to the environment in the early ages. They can even learn using guns and grenades, kill and die by orders, if the environment requires that; shamefully this feature is tested and actively used today all around the world.
In a good school system, we should show to the child the structure of a working civilization: the working, caring community of children of the same age, with a tutor or tutors, who passes them huge amount of information but want them to use it creatively. Ask questions, form new ideas, which are childish of course, but a good teacher (who has the time and is not frustrated by micromanagement) can teach children to analyze their own ideas, find the good and the weak points, show the ways of improvement.
In a good school system, we should show to the child the structure of a working civilization: the working, caring community of children of the same age, with a tutor or tutors, who passes them huge amount of information but want them to use it creatively. Ask questions, form new ideas, which are childish of course, but a good teacher (who has the time and is not frustrated by micromanagement) can teach children to analyze their own ideas, find the good and the weak points, show the ways of improvement.
I woke up so early this morning because I see our "western"education system does not consider these basic facts, therefore it must fail. A child in a developing country has much greater chance to became a useful adult, but they don't have the opportunity to utilize that ability - while most of our children of the west are doomed to become a useless adult.
2014. augusztus 30., szombat
To believe in people
I had this statement among my "raisins":
When I wrote this, I focused on the fact that if your role is to manage others, you can do it two ways. If you believe in them, you will lead, and consequentially, help and inspire them - if you don't, you will start controlling and consequentially, stress and micromanage them. This is an inevitable result of your approach, regardless of your education, favorite books or slogans. If you don't believe in your people, you will be a bad leader.
However, this statement has a very special taste for me. I see that this world is rapidly sinking, destroying external and internal values every day in a quite hopeless path, because of you. Yes, I talk about you, my dear reader, don't look around, don't pretend that I can't see you, that I can't know how nice person you are, how much good you do. If you live together with me in this world and can read this blog (have internet connection, access and time to read my words), then the infrastructure and services that you are used to, is stolen from other people. They die because they can't pay as much as you for food, water, shelter or health care; others are actually slaves to keep your systems running; and yet others will suffer because of the lack of resources that you have wasted, the garbage that you have created.
No, this is not a movie. This is what you do, this is what you are, if you dare to look at a larger picture, not only what you paint on your mirror. I feel constant pain because of this. I hate this. It is so hard not to hate you and myself for being part of destroying this planet (or more precisely: making in unable to support the next generation of human civilization). It is hard to have the quest of making things for the better written into my soul so deep that my life worth less to me.
I am alone. Yes, I have a great family, I have good friends and colleagues, but with my ideas, my fundamental (and alien) view of this world, I am alone. I understand how hard it is to face the real problems instead of dreaming, so yes, I understand you all. I also know that the solution is not "telling the truth", because our brain is not a computer, it is not enough to explain how things work. You must see an example, a pattern that you can test, play with, and invent your parts to add to the whole picture. You need someone who leads the way. I have a structure that may help improving this situation. I have tried to explain you. OK, perhaps not to you personally, but lost of people like you. And I naturally failed because they were not computers, too. They are just as naturally scared of the facts as you are.
According to my logic, regardless of how much I dislike this statement, I should lead you instead of trying to teach; otherwise we are doomed. On the other hand, I should not lead you because I must admit, I don't believe in you. As I told you, it is already very hard for me not to hate you. Again: yes, you, who read this and try to pretend it is not you.
I also don't believe in myself that I could be a leader, being so impatient, frustrated, rigorous bastard. It is enough to see how my sons behave when I am around (even though we really love and respect each other - they know me better than anyone else). It is so hard for me not to hate myself for this, because it stops me in my primary objectives.
This morning gave me a kind of relief. I went back to the best definition of faith I know, the Bible. I am not a theologian, I even doubt that I can count myself Catholic officially, but I am a tough thinker and I do respect the Bible for the wisdom and the brilliant lessons. Heb 11:1 says
To believe in people who do what you think they should, is not faith. That is the dream of the one who don't believe in them and temporarily successfully control them.
Really believing in people is a personal decision to be stupid. To be blind to the actual visible acts, favoring the invisible values inside.
That gives frustration. If I believe in someone that exactly means I keep asking myself
"Am I really this stupid? Do I have to waste so much time on this loser? Do I really believe that one day (s)he will stop moaning, futile talks, go silent and start thinking, working? Do I think one day this toddler will stop teaching and testing me? Do I really think that it worth repeating the same thing again and again and again? ..."
To believe in someone means I take this conflict into myself. My frustration, anger, impatience is a natural reaction of my (hopefully at least partially) human personality, is nothing to be shy about, but something that I should also show.
You must see that I am your prosecutor and advocate at the same time (and not, I repeat: NOT) your judge. If you start thinking about what I do, first you should understand that yes, this is the court, but not by human laws, but of nature, worded by great people from Aristotle to Darwin, from Lao-ce to Jesus. If you look at what I do, you may agree with the prosecutor side: we are hopelessly doomed. But you should also see that regardless of the chances, I keep being your advocate (yes, yours) at the same time, because I have chosen to hope in our future, and it depends on you. Yes, you. But not on your temporal actions and momentary decisions, but on your understanding and long term fundamental change based on it.
In this blog, in my writings you can see a way that I think worth to follow. Do you have the massive curiosity to see where it goes? The patience to go through it lots and lots of time, because now you should not make a shallow and popular opinion about it that you can repeat anytime - like stopping at the start of the path, saying "this surely goes the wrong way". That can be true. That can be your choice, you are free to think this way, I don't beg you. This is only a question: do you dare to follow me?
(Never / You can't really) lead people in whom you don't believe.
When I wrote this, I focused on the fact that if your role is to manage others, you can do it two ways. If you believe in them, you will lead, and consequentially, help and inspire them - if you don't, you will start controlling and consequentially, stress and micromanage them. This is an inevitable result of your approach, regardless of your education, favorite books or slogans. If you don't believe in your people, you will be a bad leader.
However, this statement has a very special taste for me. I see that this world is rapidly sinking, destroying external and internal values every day in a quite hopeless path, because of you. Yes, I talk about you, my dear reader, don't look around, don't pretend that I can't see you, that I can't know how nice person you are, how much good you do. If you live together with me in this world and can read this blog (have internet connection, access and time to read my words), then the infrastructure and services that you are used to, is stolen from other people. They die because they can't pay as much as you for food, water, shelter or health care; others are actually slaves to keep your systems running; and yet others will suffer because of the lack of resources that you have wasted, the garbage that you have created.
No, this is not a movie. This is what you do, this is what you are, if you dare to look at a larger picture, not only what you paint on your mirror. I feel constant pain because of this. I hate this. It is so hard not to hate you and myself for being part of destroying this planet (or more precisely: making in unable to support the next generation of human civilization). It is hard to have the quest of making things for the better written into my soul so deep that my life worth less to me.
I am alone. Yes, I have a great family, I have good friends and colleagues, but with my ideas, my fundamental (and alien) view of this world, I am alone. I understand how hard it is to face the real problems instead of dreaming, so yes, I understand you all. I also know that the solution is not "telling the truth", because our brain is not a computer, it is not enough to explain how things work. You must see an example, a pattern that you can test, play with, and invent your parts to add to the whole picture. You need someone who leads the way. I have a structure that may help improving this situation. I have tried to explain you. OK, perhaps not to you personally, but lost of people like you. And I naturally failed because they were not computers, too. They are just as naturally scared of the facts as you are.
According to my logic, regardless of how much I dislike this statement, I should lead you instead of trying to teach; otherwise we are doomed. On the other hand, I should not lead you because I must admit, I don't believe in you. As I told you, it is already very hard for me not to hate you. Again: yes, you, who read this and try to pretend it is not you.
I also don't believe in myself that I could be a leader, being so impatient, frustrated, rigorous bastard. It is enough to see how my sons behave when I am around (even though we really love and respect each other - they know me better than anyone else). It is so hard for me not to hate myself for this, because it stops me in my primary objectives.
This morning gave me a kind of relief. I went back to the best definition of faith I know, the Bible. I am not a theologian, I even doubt that I can count myself Catholic officially, but I am a tough thinker and I do respect the Bible for the wisdom and the brilliant lessons. Heb 11:1 says
Now faith is confidence in what we hope for and assurance about what we do not see.
To believe in people who do what you think they should, is not faith. That is the dream of the one who don't believe in them and temporarily successfully control them.
Really believing in people is a personal decision to be stupid. To be blind to the actual visible acts, favoring the invisible values inside.
That gives frustration. If I believe in someone that exactly means I keep asking myself
"Am I really this stupid? Do I have to waste so much time on this loser? Do I really believe that one day (s)he will stop moaning, futile talks, go silent and start thinking, working? Do I think one day this toddler will stop teaching and testing me? Do I really think that it worth repeating the same thing again and again and again? ..."
To believe in someone means I take this conflict into myself. My frustration, anger, impatience is a natural reaction of my (hopefully at least partially) human personality, is nothing to be shy about, but something that I should also show.
You must see that I am your prosecutor and advocate at the same time (and not, I repeat: NOT) your judge. If you start thinking about what I do, first you should understand that yes, this is the court, but not by human laws, but of nature, worded by great people from Aristotle to Darwin, from Lao-ce to Jesus. If you look at what I do, you may agree with the prosecutor side: we are hopelessly doomed. But you should also see that regardless of the chances, I keep being your advocate (yes, yours) at the same time, because I have chosen to hope in our future, and it depends on you. Yes, you. But not on your temporal actions and momentary decisions, but on your understanding and long term fundamental change based on it.
In this blog, in my writings you can see a way that I think worth to follow. Do you have the massive curiosity to see where it goes? The patience to go through it lots and lots of time, because now you should not make a shallow and popular opinion about it that you can repeat anytime - like stopping at the start of the path, saying "this surely goes the wrong way". That can be true. That can be your choice, you are free to think this way, I don't beg you. This is only a question: do you dare to follow me?
This is not something you can vote for.
This is something you should live and die for.
Just as I do.
This is something you should live and die for.
Just as I do.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)