2012.06.06. 12:48:08
@Tűnődő:
"Megírtam neked, hogy hol a hiba a gondolataidban, de nem nagyon figyeltél oda."
Elnézést, figyeltem, csak nem reagáltam megfelelő mértékben - ez megint a modellező / elemző csőlátásom miatt van (bocs, én ezt csinálom egész életemben, profi színvonalon). Az általam bemutatott leírás egy durva egyszerűsítésre épülő elvi modell, amivel szemben ELVI kritikát várok: hol végeztem hibás egyszerűsítést a motivációk felmérése, matematikai műveletek során.
Ez a modell olyan, mint a gravitáció törvénye. Ezt sem látod soha a maga tiszta formájában működni: létezésére "ellenpélda" a madarak repülése, általánosságára a vasgolyó és a papírgalacsin mozgása; mérések szerint a Föld felszínén nem is állandó. Viszont kellő háttérismerettel mindegyik "fura" jelenséget MAGYARÁZZA, mérhetővé és elemezhetővé teszi.
A gyakorlati életből vett példákat így nem tekintem elvi szintű ellenérvnek, pont arról beszéltem, hogy egy totálisan életidegen irányítási rendszert próbálunk csikorogva, egyre nagyobbakat hazudva összhangba hozni a valóság tényezőivel. Vegyük sorra ezeket az általad felhozott szempontok szerint.
1.
"Először is a forgalomban lévő pénzeken átlagosan nincs 10% éves nominális hozam (kamat), de még 5 sem..."
Igen, ez a jelen helyzet az államkötvény és a betéti kamat oldalán - vagyis: a pénzét elhelyező befektető úgy látja, hogy már annak is örülnie kell, ha a pénze MEGTARTJA az értékét... pedig anno a "pénz pénzt fial" elmélet volt a nyerő, erre épül az egész kamatos játék. Viszont HITELT (amiről én beszéltem) is adnak nulla százalék kamatra? Magyarul: kezelik-e banki szinten CSEREESZKÖZKÉNT a pénzt???
Az egész elemzésem NEM a betétről, hanem a HITELRŐL szól. Hiába nulla százalék a betét kamata, attól még a bank a nála elhelyezett pénzt kamat ellenében (hány százalék is ez jelenleg, bankvezér?) adja ki a kezéből. Csak a betétes felé nem vállal garanciát arra, hogy nem bukik rajta! Ez tehát nem ellenérv.
És akkor még mindig kihagytuk a játékból mindazon területet, ahol totálisan virtuális értékeket "forintosítunk", no meg az uzsorát, a fekete gazdaságot. Ezek súlya a válságok során megnő, ami a "fehér" gazdaság nyereségcsökkenése ellen hat.
2.
"A nominális hozam jelentős részét elviszi az infláció, mostanában több évben is rendre negatív reálhozam van nagyon sok befektetésen. Emberek milliárdjai hiába keresnek pénzt egy életen át, nem halmoznak fel semmit..."
TUDOM, hogy nem növekszik olyan mértékben, éppen arról beszélek, hogy nem is növekedhet! Ez az OKA annak, hogy a pénz-valós érték átváltási arányt folyamatosan taszigálni kell. Az infláció gyakorlatilag az a jelenség, ahogy az egyre meredekebbre épített pénztorony a saját súlya miatt lassan belesüllyed a talajba.
Ez pedig teljesen független attól, hogy az emberek egy része (ahogy helyesen megállapítod) a szivattyú rossz végére kerül: soha nem tud megtakarítani annyit, hogy abból már az infláció fölötti kamatokra tehessen szert. Viszont az ő bankban lévő pénzét (NEM emlegetem a tartalékrátát, az már csúnya lenne, ugye?) is kiadja hitelbe a bank, és újabb kamatfedezeteket hordat be megint másokkal.
3.
"Ha növekszik is a pénzmenyiség, az emberi társadalmat ezért nem feszíti szét egyelőre, mert az emberi társadalom nem mutatja a végesség jeleit. Az emberiség gyarapszik, nő a lakásállomány, a gépkocsi állomány, a használati cikk állomány, azaz minden olyasmi is jelentősen nő, amire a pénzt el lehet költeni..."
Ez a gyarapodós felvetés szerintem szinkronban van "bankvezér" elméletével a növekvő, és majd rendbejövő gazdaságával, viszont köszönő viszonyban sincs az én ismereteimmel. Szerintem borzalmas méretű lufit fújtunk totálisan eszement értékelési rendszerekkel annak érdekében, hogy "valami" értéket tegyünk a pénz alá. Lefogadom, hogy a telefonod számítástechnikai kapacitása meghaladja azét a gépét, amivel húsz éve teljes vállalatirányítási rendszert üzemeltettek. SZÜKSÉGED van rá ahhoz, hogy TELEFONÁLJ?
Biztos jó helyen laksz, és ezeket az "állományokat" látod. Közben viszont a hozzám hasonló középről lecsúszó csapat, meg az egyre dühösebb és népesebb alattam lévő réteg NEM így látja. És Magyarország még jó helyzetben van... Ha nem tudod megmutatni, hogyan van az emberiség túlnyomó többségének hasznára a gazdaság ilyen növekedése (megfejelve az általa okozott károkkal), illetve a válság kezelésére kitalált jelenlegi ötletek, akkor húzd ki a listáról.
Elnézést, én bizonyítékokat, szakvéleményeket hozok a 3. állításod ellen már nem első alkalommal - hány linket kérsz az összeomló ökológiai rendszerekről, vagy arról, milyen MÉRHETETLENÜL NULLA az egész világ teljesítménye környezetvédelmi ügyekben immár negyven éve? Csak az történik meg, ami mögött pénzügyi nyereség van - a pazarlás csökkentése definíció szerint nem ilyesmi...
A hatalmasra nőtt emberiséget pedig a globális szervezettség és a technológiai fejlettség tartja el(!), nem a monetáris vezérlő rendszer - bár közhiedelem szerint előbbi nem létezik az utóbbi nélkül.
Én viszont számos példát tudok mondani a saját szakterületemen, ahol bizonyíthatóan KÁRÁRA van a technológiának az üzleti érdek. JOBB lenne nélküle! Szóval, valami jobbat kéne mondani az ellen, hogy ez a kapitalista rendszer képtelen kezelni a vezérlő elveiből közvetlenül levezethető válságot.
2012.06.08. 05:57:15
@Tűnődő:
1:
"Az, hogy exponenciálisnak tekintesz valamit, ami messze nem az a valóságban, nem egyszerűsítés, hanem elvi hiba..."
A fenti elemzés tisztán matematikai jellegű. Nem exponenciálisnak TEKINTEM a hitelrendszer működését, hanem matematikai szempontból AZ. Van ez ellen matematikai ellenérved?
2:
"Az, hogy zártnak és végesnek veszel egy rendszert, ami egyelőre láthatóan nem az, szintén nem egyszerűsítés, hanem elvi hiba..."
Nem zártnak VESZEM az általunk létrehozott elméleti gazdaság fizikai környezetét, hanem AZ: egy bolygó ökológiai rendszere, amely önstabilizáló folyamatai révén az optimálison messze túl terhelhető, de ha összeomlik, akkor az optimálisnál is messze kisebbre csökken a fenntartó képessége. Ez nem magánvéleményem, hanem vezető tudósoké - mondjuk Láng István akadémikus adja a nevét ehhez:
www.nfft.hu/dynamic/Jovokereso_Hosszu_Screen.pdf
Számomra elég hitelesnek tűnik.
"Ne haragudj a párhuzamért, de Arisztotelésznek azt a tévedését juttatod eszembe, amikor elvi alapon "bizonyította", hogy egy feldobott kő nem eshet vissza a földre. Bár gyakorlatban ő is látta, hogy visszaesik, még is makacsul kitartott a hibás elméleténél, egészen a haláláig."
Arisztotelészről ezt még nem hallottam, kérlek adj közelebbi hivatkozást. Ha viszont párhuzam, nekem inkább az jut eszembe, amikor az őslakos indiánok egy része nem volt képes látni a felfedezők hajóit, mert nem fért a tudatukba, hogy ekkora tárgyak úszhatnak a vízen.
Az emberi civilizáció, a globális ökológiai rendszerek összeomlása olyan dolog, ami definíció szerint nem férhet el a tudatunkban - viszont mégis képesnek kell lennünk a felfogásukra, hogy elkerülhessük ezeket, mert ha megérkeznek, akkor már mindegy. Ezért fontosak a szigorú logikai következtetések, műveletek, önellenőrzés. Ezért fontos például, hogy pontosan válaszolj az 1. kérdésre.
3:
"Csak azért hajlandó dolgozni, csak azt becsüli meg, csak arra vigyáz (néha még arra sem), ami a saját tulajdonában van."
Ha tényleg így gondolod, az kár. Én a legszívesebben KÖZÖS célokért dolgozom, nyűgnek tekintem az önfenntartást. Ha módomban állna, csak olyasmivel foglalkoznék, ami azoknak az embereknek hasznos, akikkel soha nem is fogok találkozni: az utánunk jövőknek.
Elfelejted, hogy a "fogyasztói társadalom" feltalálása előtt az emberek ESZMÉKÉRT dolgoztak, harcoltak, akár meg is haltak. Sőt, lenézték, kiközösítették azt, aki a saját motyócskáját többre becsülte a közös ügyeknél. Bizony, őszintén gondolták, hogy "sehonnai bitang ember..."
Ajánlom figyelmedbe a Motiváció 3.0 című könyvet. Ebben például szerepel egy érdekes tudományos pszichológiai kísérlet, amely bizonyítja, hogy KIZÁRÓLAG a monoton, személyes odafordulást nem igénylő tevékenység motiválható anyagi eszközökkel. Vagy egy másik, amely szerint mindez már a CSIMPÁNZNÁL is megfigyelhető!
Minden kreatív munkánál, számtalan felmérés és vizsgálat tapasztalata szerint a személyes megbecsülés, a csoport megfelelő visszajelzése ad valódi motivációt.
Nyilván nekem ez tetszik, mert a személyes meggyőződésemmel és tapasztalatommal rokon állításokat fogalmaz meg - viszont elég objektív vizsgálatokat ír le.
2012.06.08. 09:57:22
@Tűnődő: Oké, a jelek szerint eltérő tapasztalatokból eltérő következtetéseket vonunk le, azonos jelenségeket máshogyan magyarázunk, így a vitát nem tudjuk folytatni. Azért a pontokat még behúzogatnám:
1:
"Nem matematikai ellenérvem van, hanem logikai. Ha a valóság mást mutat, akkor a matematikai megközelítésed, amely exponenciális növekedést mutat, HELYTELEN. Másik matematikai modellt kell alkalmazni, amely a tapasztalati tényeket MEGERŐSÍTI, és abból kell extrapolálni. Pillanatnyilag egy rossz modellből extrapolálsz!"
Nézd meg, kérlek, mondjuk az amerikai államadósság görbéjét - nekem inkább tűnik exponenciálisnak, mint lineárisnak. Gondold végig, hogy a GDP növekedését az előző év százalékában mérjük, nem pedig abszolút számokban. Az inflációt is az előző év százalékában adjuk meg, nem forintban. Ezek szerintem mind exponenciális görbék.
Az én logikám azt mondja, hogy ez magyarázatra szorul - amit az elméletem megad. Továbbá (számomra) kielégítő magyarázatot ad az infláció jelenségére, a periodikus háborúkra, a jelenlegi válságra, és annak folyamatos elhúzódására, látható megoldási nehézségeire. Vagy akár a beszélgetést elindító megjegyzésedre:
"Ebben a hitelezési Monopoly játékban a szabályok láthatóan igen furcsán vannak megalkotva, úgy, hogy a játékban részt vevő hitelfelvevők játszhatnak ugyan, de gyakorlatilag soha nem nyerhetnek."
Az elemzésem tükrében ezek a szabályok nem "furcsák", és nem is meglepőek, hanem SZÜKSÉGSZERŰEK - és inkább azon kell csodálkozni, hogy ezen bárki is csodálkozik.
2:
"Megint helytelen a feltételezésed a rendszer zártságával kapcsolatban. neked nem a Föld bolygót kell rendszernek tekintened, hanem az EMBERI TÁRSADALMAT. Semmi bizonyíték nincs arra, hogy az emberiség záros határidőn belül ne tudna kilépni a Föld bolygóról, ne tudná elkezdeni más bolygók betelepítését, ezzel pedig az EMBERISÉG nevű rendszer teljesen nyílttá tenni. DE egyébként a populáció növekedése és a nyersanyagok egyre hatékonyabb kitermelése miatt gyakorlatban jelenleg még a Földön maradva sem tekinthető az EMBERISÉG nevű rendszer zártnak."
Szerintem nem gondolod végig ennek a kitelepülős ötletnek a megvalósíthatóságát (energia, erőforrások, technológia). Az én realitás érzékem pont azt mondja, hogy még GENERÁCIÓK fognak ezen a bolygón élni, hiába kényelmes abban reménykedni, hogy varázsütésre minden rendbe jön. ERRE kell felkészülni - és ha esetleg tényleg lehetőségünk nyílik másfelé menni, akkor legalább nem olyanok leszünk, mint a rákos daganat, amelynek szerepét ma a Föld nevű bolygón betöltjük.
3:
"Én is fontsnak tartom az eszméket, nagyon szívesen dolgozom közösségi célokért. De olyanok, mint te, vagy én, kisebbségben vagyunk. Az emberek túlnyomó többsége sajnos nem ilyen. Nézz körül, és láthatod! A motivációval ugyanez a helyzet. Vezetőként tisztában vagyok azzal, hogy a felelősségteljes kreatív munka motiváló - az emberek kisebbsége számára. A többség számára nem az, ők a munkát monotonnak és érdektelennek élik meg, csak azért csinálják, mert élniük kell valamiből."
Én pedig vezető és beosztott szerepben személyes tapasztalatként azt láttam, amit az említett könyv is leír. Emberek tudnak dühösen és ész nélkül szemetet csinálni akkor is, ha jól meg vannak fizetve - és képesek gyönyörű munkát végezni akkor, ha közös, saját célként élik meg. Ez igaz egy gödör kiásásától vagy klinikai beteghordástól egy munkafolyamat leprogramozásáig gyakorlatilag mindenre: ha a létfenntartás megnyugtató szinten megoldott, akkor a közösség hangulatán és viselkedési mintáin múlik MINDEN.
"Tehát, kedves Loránd, javaslom neked, hogy próbálj kicsit realistábban gondolkodni, jelenleg túl elvont és elméleti vagy, aki nem hajlandó figyelembe venni a tapasztalati tényeket és a gondolatait hozzá igazítani. Bocs, de ez az igazság."
Amit viszont én írok, nem az "igazság", hanem az én, tiédtől eltérő véleményem, amelyet egyelőre nem ingattál meg sem megalapozottság, sem felépítés szerint. Javasolnám a saját véleményed hasonló felülvizsgálatát az általam felhozott érvek és adatok tükrében. Továbbra is ajánlom az általam említett források tanulmányozását: Olduvai elmélet (a kitelepülős / "van időnk" elképzeléssel szemben); NFFT (a jelen valós folyamatairól); Motiváció 3.0 (arról, hogy valójában mi mozgatja az embert).
2012.06.09. 14:04:14
@pandava:
"Az elmúlt 20-30 évben az infláció globálisan 15-30 százalékról néhány százalékra esett vissza. Az elméletedből ez kikövetkeztethető?"
Nem vagyok képzett közgazdász, vagy pénzügyi szakértő - csak mint rendszertervező, elemző veszem a bátorságot, hogy a saját szaktudásommal kérdéseket tegyek fel. Nyilván, mivel számomra szimpatikus a saját elméletem, igyekszem vele minden általam látott jelenséget megmagyarázni. Az infláció csökkenése számomra ismeretlen adat, de ha így van, akkor az nekem azt jelzi, hogy elértük a falat, és tovább nem tudunk növekedést hazudni. Részletesebben:
Az infláció a pénz materiális javakra vagy szolgáltatásokra válthatóságát jellemzi; szintén a korábbi évhez viszonyított százalékban adjuk meg, vagyis egy exponenciális görbe (tartalmazza a korábbi növekmények összegét, a stabil 3% infláció egyre nagyobb pénzösszeget jelent).
Ahhoz, hogy a pénzt NEM befektetésként, hanem egy adott szinten létfenntartásra használó emberek ne kerüljenek bajba, nyilván a bevételeiknek ezt hasonló módon követniük kell. Ez a befektetések, vállalkozások állandó bérköltségét is növeli, de ami nagyobb gáz: a "nem termelő" ágazatok: egészségügy, oktatás, ... állami terheit is. Ez addig életképes, amíg az állam a saját termelő üzemeivel valamilyen szinten képes valós bevételt termelni, és így az "eladó", termék értékesítő oldalán is megjelenni. A privatizáció révén viszont jórészt csak az adók és illetékek maradnak, amiket a megfelelő morál hiányában (az állam nem "partner", hanem "púp a háton") nem lehet értelmes és elmagyarázott, valamint alulról átlátható módon beszedni és újraosztani.
Ekkor a gazdaság tőzsdén nem jegyzett, "humán oldala" süllyedni kezd (az állami, önkormányzati felelősségi körbe tartozó fenntartó rendszerektől a háztartásokig): a normál csereforgalomhoz elengedhetetlen pénz egyre nagyobb részét kell hitel formájában felvenni, ami csak a süllyedés folyamatát gyorsítja (lásd a "hiánycél" fogalma, amit a "normál esetben" exponenciálisan növekvő GDP arányában adunk meg...) Amíg ez képes zajlani, addig van egy folyamatos magas inflációs szint, a valós gazdaságba folyik a hitelpénz, az árak és a bérek párhuzamosan, exponenciálisan nőnek.
A gond ott következik, amikor az államadósságok elérik azt a lélektani határt, hogy a hitelező már nem szívesen vásárol államkötvényt, nőnek az elvárt hozamok, a csődbiztosítás mértéke. Nincs "új pénz", nincs mivel kitömni az egyszerű emberek zsebét - következésképpen nem lehet árakat növelni, mert az azonnali durva ellenállásba ütközhet. Így viszont a szent Grál, a GDP növekedés torpan meg, amitől a befektetők még inkább kétségbe esnek, még kevésbé adnak pénzt, még kevésbé lehet megtalálni az áru és szolgáltatás-forgalomhoz szükséges pénzt.
Na ekkor jön a SZÉP kártya, meg az állami mobilszolgáltató, meg a közvetlen, napi és eset-szintű törvényalkotás, magyarul: az önálló életre képtelen, halott gazdaság kézi vezérlése.
Szerintem.
@bankvezér:
"Amit te itt vizionálsz, az nem fog bekövetkezni, mert a rendszer nem merev, és ezért változni fog. El fogja kerülni az általad feltételezett összeomlást,- a mi életünkben biztosan."
Nem tudom, ezt a kijelentést mire alapozod, én másként látom.
Nincs "rendszer", a rendszer mi magunk vagyunk, a rendszer változása a mi gondolkodásunk átalakulása. Amikor te "pandavát" és "Tűnődőt" osztod, valójában a rendszer merevségével vitatkozol, és véleményem szerint azért vagy bosszús, mert hajlékonyságot, felismeréseket várnál, amik nem történnek meg.
A történelemben azt látjuk, hogy minden válság után jött egy új történet. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezekben a történetekben valóban nyílt rendszerekről beszéltünk, a változás egy külső hatalom, új rendszer vagy új lehetőség megjelenése volt (ahogy Tűnődő vagy te ezt a mai világról is feltételezed). Az én állításom az, hogy zárt ökológiai rendszerek képesek teljesen összeomlani, és erre is van ismert példa a Húsvét szigetek civilizációja, vagy egyes elemzések szerint a dél-amerikai indián kultúrák esetében. Hétköznapi gondolkodással egyszerűen felfoghatatlan, hogy ma az egész bolygó ökológiai rendszeréről és annak válságáról beszélünk, mondjuk 50 éves távlatokban olyan következményekkel, amelyekre semmilyen módon nem vagyunk felkészülve - és NINCS tartalék, nincs külső forrás vagy "menekülő út". Engem pedig igenis érdekel a gyermekeink, azok gyermekeinek, ... sorsa - sőt azoké is, akik MA élnek együtt velünk, de akik számára EZ a kor annyira sötét, amilyet itt Európában SOHA nem jelentett a történelem.
Azt írod, hogy a fordulópont a technológia által elérhető magasabb hatékonyság. Szerintem tévedsz. A hatékonyság csapdába ejthető, alárendelhető "örök életű", és kizárólag a profit szempontjait követő cégek érdekeinek a szabadalmi jogok révén, és a sajnos ugyanezen érdekeket követő(!) állami szabályozás által.
Csak például: szerinted
hány tankönyvre van SZÜKSÉG azok közül, amelyeket ma az én gyerekeim cipelnek a táskáikban?
Egyetlen egyre sem! A teljes általános iskolai tananyag elférne egyetlen, körömnyi memóriakártyán. Egy e-paper alapú, virtuálisan "örök életű", és gyakorlatilag nulla fogyasztású olvasó eszköz (az e-paper csak a frissítéshez igényel energiát, amit a lapba épített napelemmel lehet fedezni) - és kész. Nem a mesében, mint a fel sem fedezett lakható bolygók gyarmatosítása csak filmekben létező technológia és energia révén, hanem ITT és MOST, sőt akár ÉVEKKEL ezelőtt!!!
Na de... kinek állna érdekében felszámolni egy teljes iparágat? Mert ha ez megvan, ugyan hány kinyomtatott könyvre van szükség? Hány újságra? Hány könyvesboltra? ...
Más példa. Apple fejlesztőkörnyezet példa program, periódusos rendszer megjelenítő program, benne a periódusos rendszer elemlistája egy fájlban.
Hány példányban, hány formátumban van szükség erre az adatra?
Ha a rendszereink nem lennének ennyire (szándékosan, és üzleti szempontból tekintve nagyon helyesen) összeférhetetlenek, akkor EGYETLEN EGY forrás elég lenne, ahol ráadásul minden adat frissességéről a legmagasabb szinten gondoskodnának.
Minden eszközünk adott ahhoz, hogy felfoghatatlan mértékben hatékonyabbak legyünk. Kivéve a világról alkotott képünket, és a belőle származó motivációkat, amelyek révén EZT a rendszert építjük fel, és amely visszacsatolás révén gondoskodik arról, hogy gondolkozásunk változatlan maradjon.
Amíg bele nem pusztulunk.