Kedves Gábor,
Úgy látszik, közös nevezőn vagyunk: egyet is értünk, meg nem is. :-) Szerintem ugyanis az "egykori" és a mostani politika gyökeresen más környezetben van, azok a szabályok és elvárások, amelyek régen működtek, ma nem érvényesek.
Egyik kedvenc vesszőparipám (ezért sajnos túl sokat tudok róla beszélni), az alapvető formális logika gyakran elfelejtett szabálya: amennyiben egy következtetés alapfeltételei megkérdőjelezhetők, a belőle akármilyen alapossággal levezetett rendszer igazságáról semmi nem állítható, igaznak feltételezni pedig megengedhetetlen tévedés (egy egyetemi hallgató legalábbis komoly retorziókra számíthat érte).
Az, hogy a politika korábban működött, és ahogy működött (mondjuk az előszeretettel idealizált görögöknél), gyökeresen más feltételek között zajlott: helyi, zárt rendszerek, közvetlen emberi kapcsolatok, "emberi szinten limitált" és alig mozgatható erőforrások, megkerülhetetlen spiritualitás. A mai feltételek között (globális kapcsolatrendszerek és externalizálható mellékhatások, média által befolyásolható, tudományos módszerekkel analizálható "embertömeg", a pénzügyi rendszer által teremtett, gyakorlatilag korlátlan erőforrások, eszmei/erkölcsi kavalkád) az akkori tapasztalatok, eszközök egész egyszerűen nem érvényesek, ennek feltételezése önbecsapás.
Csak egy példa az egyik feltételre: 500 milliárd forint, "mint olyan", csak ma létezik. Persze korábban is le lehetett írni ilyesmit, de az, hogy a világon bárhová elvihető és beváltható; ismert módokon (offshore ügyek, banki és ügyintézési trükkök, stb) megcsapolható, és ami a fő: egyénileg elkölthető, mert lehet venni belőle palotát, szigetet, repülőt, cégbirodalmat, magánhadsereget - bármit... ez csak ma van. Persze, létezhet olyan ember, akit ez nem korrumpál. Nade az irányítása alatt álló teljes hierarchiáról, illetve a felelősséget esetleg lazábban értelmező összes lehetséges vetélytársról feltételezni, hogy csupa tökéletes ember? Ezt már megtették a történelemben, kommunizmusnak hívták, és nem jött be...
"Nem szabad, hogy a politika egyet jelentsen a korrupcióval" - ez egy szép elvárás, viszont ismereteim szerint a világon sehol nem igaz (vegyük akár az EU, az ENSZ, vagy bármely "nyugati", "keleti" vagy "déli" állam idevágó történeteit). Jó, a nagyobb hatalommal rendelkező országok a korrupciójuk egy részét "exportálják", és a kenések, csúsztatások, titkos alkuk másol, más érdekkörökben történnek meg - például nálunk. Meg persze, lévén a legnagyobb gazdasági erőközpontok között az államokkal szemben lassan túlsúlyba kerülnek a nemzetközi cégek, amelyek feletti társadalmi kontroll szintén a mesék világába tartozik nem csak itt, hanem mindenhol a világon.
A pontosság kedvéért: nem azt mondom, hogy lehetetlen sikert elérni egyes konkrét esetekben, mert igen, lehet. Viszont állítom, hogy ezek a sikerek átmenetiek, tüneti kezelések. Lehet sikeresen fellépni egy-egy korrupt személy, szervezet, stb. ellen, de a korrupcióra való motivációt, a rendelkezésre álló eszköztárat és a korrupt megoldásból származó előnyöket - tehát azokat a tényezőket, amelyek az evolúció ismert törvényei szerint szelektálják, kinevelik, éltetik majd megbuktatják a korrupt embereket - mindez nem érinti, a rendszer vidáman üzemel tovább.
Szerintem ez teljesíti a "konzekvens működésképtelenség" kritériumait, és mint ilyen, a vizsgálat szintjén túli, strukturális hibára utal. Mint amikor egy program minden toldozgatás ellenére folyamatosan rosszul működik: ilyenkor a hiba forrását a közös rétegben, a konkrét implementáció körén kívül kell keresni: mondjuk eszköztárak, oprendszer, hardver. Vagy még inkább: ha egy rendszert a felhasználói konzekvensen hibásan használnak minden tapasztalat és oktatás ellenére, akkor nem a felhasználóban kell keresni a hibát, hanem a rendszert kell áttervezni a valós működésnek megfelelően, hogy a jó és ne a rossz megoldások felé vezesse használóit.
Szóval, félreértés ne essék: nem nyugodtam bele ezekbe az embert és bolygót pusztító folyamatokba, viszont nem tartom magam okosabbnak, felkészültebbnek, tisztábbnak, stb. mindazoknál, akik előttem ringbe szálltak, és helyenként látványos sikereik ellenére e rendszer teljes gőzzel üzemel.
A mai politika egy olyan hadszíntér, amit az embert óhatatlanul kibelező, osztályozó és felhasználó mechanizmusok építettek fel és irányítanak. Itt "rendes embernek" helye nincs: a legtöbb, amit elérhet, néhány zajos siker, amivel kitűzőkre lehet kerülni, majd besodródni valamely áramlatba vagy peremre kerülni és onnan időnként bekiabálni. A honlapon felsorolt, általam valóban "rendesnek" érzett emberek az utóbbi kategóriába tartoznak, és ebben a piac-orientált rendszerben (sajnos) ott is a helyük - jelenlétükkel valójában erősítve azt, hiszen lehet hivatkozni arra, hogy lám, őket sem tapossa el senki, beszélhetnek, véleményük lehet, sőt szabad velük egyetérteni. Mindez nem számít, mert amikor megjelennek mondjuk az üdítőgyártók a környezetvédelmi ööö... "elveikkel" és gazdasági erejükkel, ellenállni képtelenek lévén maguktól állnak fel az asztaltól, és mindig lesz valaki, aki a helyükre ül.
Szerintem egyébként a "közügy" egy hatalmas lufi, "mémtőzsde" :-) , amely ezerszeresére fújja fel és misztikus hablatyba csomagolja azokat a viszonylag egyszerű igényeket, amelyek segítségével működésben lehetne tartani egy alapvetően decentralizált, helyi erőforrások kiaknázására és kizárólag a szükséges mértékű transzferekre épülő civilizációt. Az oszmán birodalomnak állítólag sikerült valami ilyesmi, csak a selyemzsinór intézményére volt szükség hozzá... :-)
Nekünk viszont van informatikánk! Hiszem, hogy képesek lennénk jól csinálni, csak jelenleg rosszak a motivációink...
Elnézést a hosszú levélért, csak jólesett, hogy válaszoltál (ha tegeződhetünk)
KL
Na, erre már nem kaptam választ...
2008. július 2., szerda
2008. július 1., kedd
Kapcsolatkeresés - LMP honlap 1
Kedves Gábor,
Gyermekkorom óta (és ez nem vicc) foglalkoztat a világ alakulása, ennek iránya és várható következményei. Ráadásul programozó vagyok, nem hiszek a véletlenül ismétlődő hibákban: ha valami folyamatosan téves irányba tart, akkor ott strukturális okokat kell keresni, nem elég "javítgatni" (erről szól az emberi történelem, amelynek a végét éppen mi írjuk)...
Éppen ezért tiszteletre méltónak tartom a "Lehet más a politika?" kérdés felvetését, de a válaszom az, hogy a "politika" nem lehet "más". Az embernek kell mássá lennie ahhoz, hogy olyan rendszert legyen képes teremteni maga köré, amely valóban képes harmóniában létezni önmagával és környezetével. Másként: emberi diszharmóniánk tükörképe a világ, és képtelenek vagyunk jobb tükröt csinálni, mint önmagunk - pontosabban: a rendszerrel szembeni dühünk fő oka az, hogy saját, nem szeretett arcunk jelenik meg minden cserepében, miközben törögetjük... :-)
Én csak egy sokkal mélyebbről induló változásban tudok hinni, amely először emberek, aztán kicsi, majd egyre nagyobb közösségeknek a piac-orientált gazdasági és társadalmi környezet felett álló közvetlen együttműködésén alapul. Hitem szerint ez a mai piaci rendszerek mesebeli (valójában a járulékos költségek externalizálásán alapuló) hatékonyságával szemben jóval sikeresebb tud lenni (amennyiben a politika nem veri agyon...)
Folyamatos frusztrációimat könyvírással próbáltam levezetni (Az örökkévalóság pillanatai, 1998, az interneten szabadon elérhető), illetve a hajnalvilag.hu honlapra írogattam frissebb ötleteimet. Jelenleg egy újabb könyvön törpölök, aminek A Gyűrű világa címet adtam. Ezen túl pedig olyan álmokat dédelgetek, hogy programozói tudásomat egyszer, a nem túl távoli jövőben a fenti célok támogatására is tudom fordítani - ehhez egy alapítványt is létrehoztam, mert tartok tőle, hogy "túl jók" is lehetnek az ötleteim. Persze az is lehet, hogy nem létezik a Grál, amit keresek - node mi másért érdemes élni, ha már megjelent előttem a képe? :-)
Mi a célom ezzel a levéllel? Lényegében semmi - jelezni szeretném örömömet, hogy problémáimmal nem vagyok egyedül, és mivel a honlap címe kérdést tett fel, nem tudtam magamban tartani saját válaszomat.
Sok sikert kívánok
Kedves Loránd
Az LMP honlapot olvasva írtam ezt a levelet. Még aznap este komoly választ kaptam, amely a politika megváltozásának lehetőségéről szólt.
Gyermekkorom óta (és ez nem vicc) foglalkoztat a világ alakulása, ennek iránya és várható következményei. Ráadásul programozó vagyok, nem hiszek a véletlenül ismétlődő hibákban: ha valami folyamatosan téves irányba tart, akkor ott strukturális okokat kell keresni, nem elég "javítgatni" (erről szól az emberi történelem, amelynek a végét éppen mi írjuk)...
Éppen ezért tiszteletre méltónak tartom a "Lehet más a politika?" kérdés felvetését, de a válaszom az, hogy a "politika" nem lehet "más". Az embernek kell mássá lennie ahhoz, hogy olyan rendszert legyen képes teremteni maga köré, amely valóban képes harmóniában létezni önmagával és környezetével. Másként: emberi diszharmóniánk tükörképe a világ, és képtelenek vagyunk jobb tükröt csinálni, mint önmagunk - pontosabban: a rendszerrel szembeni dühünk fő oka az, hogy saját, nem szeretett arcunk jelenik meg minden cserepében, miközben törögetjük... :-)
Én csak egy sokkal mélyebbről induló változásban tudok hinni, amely először emberek, aztán kicsi, majd egyre nagyobb közösségeknek a piac-orientált gazdasági és társadalmi környezet felett álló közvetlen együttműködésén alapul. Hitem szerint ez a mai piaci rendszerek mesebeli (valójában a járulékos költségek externalizálásán alapuló) hatékonyságával szemben jóval sikeresebb tud lenni (amennyiben a politika nem veri agyon...)
Folyamatos frusztrációimat könyvírással próbáltam levezetni (Az örökkévalóság pillanatai, 1998, az interneten szabadon elérhető), illetve a hajnalvilag.hu honlapra írogattam frissebb ötleteimet. Jelenleg egy újabb könyvön törpölök, aminek A Gyűrű világa címet adtam. Ezen túl pedig olyan álmokat dédelgetek, hogy programozói tudásomat egyszer, a nem túl távoli jövőben a fenti célok támogatására is tudom fordítani - ehhez egy alapítványt is létrehoztam, mert tartok tőle, hogy "túl jók" is lehetnek az ötleteim. Persze az is lehet, hogy nem létezik a Grál, amit keresek - node mi másért érdemes élni, ha már megjelent előttem a képe? :-)
Mi a célom ezzel a levéllel? Lényegében semmi - jelezni szeretném örömömet, hogy problémáimmal nem vagyok egyedül, és mivel a honlap címe kérdést tett fel, nem tudtam magamban tartani saját válaszomat.
Sok sikert kívánok
Kedves Loránd
Az LMP honlapot olvasva írtam ezt a levelet. Még aznap este komoly választ kaptam, amely a politika megváltozásának lehetőségéről szólt.
2008. május 17., szombat
Kapcsolatkeresés - Index kínai bojkott
Kedves János,
"Egyetért a bojkottal? Ellenzi? Ön sem használ kínai terméket? Csak azt használ? Vagy azt gyárt? Írja meg!"
Először is: a kezdeményezés példaértékű, üdítő színfolt, mert személyes gondolkodásra készteti az olvasót. A feltett kérdés is jó, mert a válasz felemás.
- Egyetértek, mert ismerős az az alapkérdés, hogy ostobaság az ismeretlen kínai (vagy akár vietnami, bangladesi, stb., mellesleg éhbérért robotoló) segédmunkás termékével kiváltani azt, amit a szomszédom is meg tudott csinálni valamikor, amikor az iparágát még nem "szervezték ki" Kínába (...) - hizlalni lényegében azt, aki kiszervezte az ipart... és hihetetlen hatalommá emelni Kínát, ami rövidesen lényegében azt csinál a világgal, amit akar (esetleg már most is ennek előszelét érezzük?)
- Nem értek egyet, mert ez a széllel szemben való kisdolgozás tipikus esete. Azért söpör el mindent a kínai import, mert a gazdaság törvényeinek ez a folyamat tökéletesen megfelel. Attól, hogy befogom a fülem/szemem és leguggolok az autópálya közepén, még nem biztos, hogy bármit is megváltoztatok, vagy hogy egyáltalán megúszom a dolgot.
Ha tényleg komoly ez a szándék, szerintem szerencsésebb lenne azzal foglalkozni, hogy keresni a még működő hazai termelőket, megnézni, megdícsérni azt ami megérdemli - megszidni, ami nem... Tehát nem azzal foglalkozni, hogy "kínait nem!" - hanem hogy a bojkott miatt a következő hiányok vannak: .... - ki, mennyiért tud magyar(!) terméket, hogyan jut el önhöz, kifizetni, kipróbálni, véleményezni. (Az indexen egyébként is láttam már fenyőfa, rövidital, sör, stb. teszteket - miért ne lehetne ugyanezt a játékot bevonni?) Olyan lenne ez, mint a házasságkötésnél az ajándéklista, csak kicsit másként; a források fent maradhatnának a neten, bárki követhetné a példát - illetve kedvet kapna hazai gyártóvá válni.
... én sajnos mezei programozó vagyok, valószínűleg ebben az akcióban felajánlóként nem tudnék részt venni, de szívesen látnám az eredményt, és valószínűleg sok téren magam is kipróbálnám a felmerülő forrásokat.
Sok sikert és hasonló érdekes "projektet" kívánok
Kedves Loránd
Erre a cikkre írtam a levelet. Választ nem kaptam.
"Egyetért a bojkottal? Ellenzi? Ön sem használ kínai terméket? Csak azt használ? Vagy azt gyárt? Írja meg!"
Először is: a kezdeményezés példaértékű, üdítő színfolt, mert személyes gondolkodásra készteti az olvasót. A feltett kérdés is jó, mert a válasz felemás.
- Egyetértek, mert ismerős az az alapkérdés, hogy ostobaság az ismeretlen kínai (vagy akár vietnami, bangladesi, stb., mellesleg éhbérért robotoló) segédmunkás termékével kiváltani azt, amit a szomszédom is meg tudott csinálni valamikor, amikor az iparágát még nem "szervezték ki" Kínába (...) - hizlalni lényegében azt, aki kiszervezte az ipart... és hihetetlen hatalommá emelni Kínát, ami rövidesen lényegében azt csinál a világgal, amit akar (esetleg már most is ennek előszelét érezzük?)
- Nem értek egyet, mert ez a széllel szemben való kisdolgozás tipikus esete. Azért söpör el mindent a kínai import, mert a gazdaság törvényeinek ez a folyamat tökéletesen megfelel. Attól, hogy befogom a fülem/szemem és leguggolok az autópálya közepén, még nem biztos, hogy bármit is megváltoztatok, vagy hogy egyáltalán megúszom a dolgot.
Ha tényleg komoly ez a szándék, szerintem szerencsésebb lenne azzal foglalkozni, hogy keresni a még működő hazai termelőket, megnézni, megdícsérni azt ami megérdemli - megszidni, ami nem... Tehát nem azzal foglalkozni, hogy "kínait nem!" - hanem hogy a bojkott miatt a következő hiányok vannak: .... - ki, mennyiért tud magyar(!) terméket, hogyan jut el önhöz, kifizetni, kipróbálni, véleményezni. (Az indexen egyébként is láttam már fenyőfa, rövidital, sör, stb. teszteket - miért ne lehetne ugyanezt a játékot bevonni?) Olyan lenne ez, mint a házasságkötésnél az ajándéklista, csak kicsit másként; a források fent maradhatnának a neten, bárki követhetné a példát - illetve kedvet kapna hazai gyártóvá válni.
... én sajnos mezei programozó vagyok, valószínűleg ebben az akcióban felajánlóként nem tudnék részt venni, de szívesen látnám az eredményt, és valószínűleg sok téren magam is kipróbálnám a felmerülő forrásokat.
Sok sikert és hasonló érdekes "projektet" kívánok
Kedves Loránd
Erre a cikkre írtam a levelet. Választ nem kaptam.
2008. március 21., péntek
Kapcsolatkeresés - Élőfalu Hálózat
Az Élőfalu Hálózat hírlevele járt nekünk, egy ottani cikkre írtam válaszként és küldtem el a szerkesztőnek. Érdemes megfigyelni a dátumot, a "nagy bukta" előtt fél évvel vagyunk... Mordor trombitásai
Semmilyen választ nem kaptam.
Semmilyen választ nem kaptam.
2008. február 29., péntek
Kapcsolatkeresés - Czakó Gábor 2
Kedves Gábor,
én azt hiszem, túl kemény fejű vagyok ahhoz, hogy egyértelműen és pont "katolikusnak" mondjam magam. Mindenek felett hiszek Istenben (és tudom, hány év kellett nekem ahhoz, hogy ezt a mondatot képes legyek leírni, tehát ismerem az értékét is). Az én hitem viszont azt súgja: Isten nem jön be a gyerekszobánkba rendet tenni. Ő az, aki talentumokat ad nekünk, és ránk, tehetségünkre, bölcsességünkre, érzékenységünkre bízza, hogy mihez kezdünk velük.
Ma a legtöbben elássuk talentumainkat, és lehajtott fejjel szolgáljuk Mammont - néha irigyeljük azokat, akik lehetőségeiket sajátjukként szórják szét és ostobaságukat fürdetik benne. Azokat pedig, akik megpróbálják használni, elsodorja az ár, szerintem azért, mert az ostoba "pillanat-urakkal" kezdenek harcolni, majd törvényszerűen maguk is azzá válnak. ...Én talán nem vagyok a "nemzetközi nagytőke kiszolgálója", amikor fizetem az OTP kölcsön részleteit, mert otthont teremtettünk a gyermekeinknek? Amikor nagy terveim megvalósítása helyett egy multi "udvarát söprögetem", hogy fizetni tudjak?
Hinni akarom, hogy életem minden történése előre vitt azon az úton, amelyen hasznossá válhatok. Hinni akarom, hogy mindaz a gondolat és terv, ami mindig bennem van, azért van itt, hogy a megfelelő pillanatban képes legyek megvalósítani őket. És általában azt is hiszem, hogy engedelmeskednem kell annak a hangnak, ami most azt mondja bennem: keress másokat, akik hasonlóan látják a világot, mert egyedül nem tudsz megváltoztatni semmit (rosszabb napjaimon úgy gondolom, azért keresgélek, mert megingott a hitem önmagamban).
Talán jobban járnék, ha az Ön (vagy az ajánlott írók) műveiből ismertem volna meg a jelen helyzetet, akkor onnan meríthetnék reményt is. Nekem azonban egy programozó elemző, rendszerező, folyamatokat áttekintő szeme jutott (nem muszáj értenem minden részletet, de fel kell tudnom tenni azokat a kérdéseket, amik csak pár hónap múlva jutnának mások eszébe) - és ez azt mondja: egyedül bennünk, egyes emberekben van az OK, ami miatt sajnos jelenleg ez a világ "a lehetséges világok legjobbika" - ugyanígy bennünk van a lehetőség, és miénk a felelősség, hogy megváltozzunk, és ezáltal talán mássá tegyük a világot. Ez a kor nem "múlik el", mert a jelenkor mi magunk vagyunk, ("ők", az "elnyomók", az "ügynökök" is én vagyok, csak más szerepben) - az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e rájönni, hogy miért teremtjük pont ezt a világot, tudunk-e időben megváltozni, és ezáltal egy új kort elkezdeni.
Máshonnan nézve persze igaz: ez a kor el fog múlni - de hogy civilizációnk, tudásunk, eredményeink, lehetőségeink mekkora darabját viszi magával, milyen messziről kell újra kezdeni gyermekeinknek; hogy megtanult leckeként íródik belénk, vagy az út megismétlésére kárhoztat minket, ez rajtunk múlik. (Persze adott az a lehetőség is, hogy ez itt tényleg a "végjáték" - ez azonban szerintem semmit nem csökkent felelősségünkön.)
Elnézést kérek az ismételt zavarásért, ez részemről egyfajta pótcselekvés, az a bő óra, amíg ezt a levelet (hétköznapi feladataim közben) fogalmazom, kikapcsolódást jelent. Ha nem kívánja ezt a furcsa beszélgetést folytatni, kérem, írja meg. Türelmét mindenképpen köszönöm:
KL
PS: bő tíz éve így fogalmaztam meg a saját Isten-képemet, de azt hiszem, ma sem tudnám jobban:
Képzeld el, hogy gyermeked hason fekszik, és nem akar felkelni. Nem fekhet a világ végezetéig, meg kell tanulnia járni, futni, táncolni, élni..., és ő csak fekszik. Nem nyúlhatsz a hóna alá, nem emelheted fel, mert ha nem akar, nem fog felállni, visszaesik. Nincs más választásod, mint hogy kényszeríted valamivel arra, hogy felkeljen; elég, ha nem takarítasz utána. Téged fog szidni persze, hogy saját mocskában hever (Ugye? Hogy engedheti ezt Isten, akiről azt mondják, hogy jó!), megtagad (nem is anya/apa az ilyen), utál majd (gyűlöllek téged, te igazságtalan, kiszámíthatatlan, önző, figyelmetlen, hazug...) Ki ígérte meg neked, hogy tejben-vajban füröszt majd az élet? Ki mondta neked, hogy a világ a te játékszabályaidat követi? Ha megismered őket, érteni fogod. Ha kinyitod a szemed és elviseled a látványt, látni fogsz. Ha vállalod a megingást, a bizonytalanságot, elesést, fel fogsz állni, járni, futni... Mindig segíteni fogok neked, ha szándékod jó, bár erőd kevés, s végül tiszta leszel, erős és szép, amilyennek megálmodtalak, gyönyörű gyermekem. És ha nem tudsz felállni, akkor meghalsz, és minden az égen és a földön siratni fog téged... Bár teremtő vagyok, teremtésem fog megroppanni, magam fogok zokogni sírod felett. KÉRLEK... ÉBREDJ...
A párbeszédnek itt vége lett.
én azt hiszem, túl kemény fejű vagyok ahhoz, hogy egyértelműen és pont "katolikusnak" mondjam magam. Mindenek felett hiszek Istenben (és tudom, hány év kellett nekem ahhoz, hogy ezt a mondatot képes legyek leírni, tehát ismerem az értékét is). Az én hitem viszont azt súgja: Isten nem jön be a gyerekszobánkba rendet tenni. Ő az, aki talentumokat ad nekünk, és ránk, tehetségünkre, bölcsességünkre, érzékenységünkre bízza, hogy mihez kezdünk velük.
Ma a legtöbben elássuk talentumainkat, és lehajtott fejjel szolgáljuk Mammont - néha irigyeljük azokat, akik lehetőségeiket sajátjukként szórják szét és ostobaságukat fürdetik benne. Azokat pedig, akik megpróbálják használni, elsodorja az ár, szerintem azért, mert az ostoba "pillanat-urakkal" kezdenek harcolni, majd törvényszerűen maguk is azzá válnak. ...Én talán nem vagyok a "nemzetközi nagytőke kiszolgálója", amikor fizetem az OTP kölcsön részleteit, mert otthont teremtettünk a gyermekeinknek? Amikor nagy terveim megvalósítása helyett egy multi "udvarát söprögetem", hogy fizetni tudjak?
Hinni akarom, hogy életem minden történése előre vitt azon az úton, amelyen hasznossá válhatok. Hinni akarom, hogy mindaz a gondolat és terv, ami mindig bennem van, azért van itt, hogy a megfelelő pillanatban képes legyek megvalósítani őket. És általában azt is hiszem, hogy engedelmeskednem kell annak a hangnak, ami most azt mondja bennem: keress másokat, akik hasonlóan látják a világot, mert egyedül nem tudsz megváltoztatni semmit (rosszabb napjaimon úgy gondolom, azért keresgélek, mert megingott a hitem önmagamban).
Talán jobban járnék, ha az Ön (vagy az ajánlott írók) műveiből ismertem volna meg a jelen helyzetet, akkor onnan meríthetnék reményt is. Nekem azonban egy programozó elemző, rendszerező, folyamatokat áttekintő szeme jutott (nem muszáj értenem minden részletet, de fel kell tudnom tenni azokat a kérdéseket, amik csak pár hónap múlva jutnának mások eszébe) - és ez azt mondja: egyedül bennünk, egyes emberekben van az OK, ami miatt sajnos jelenleg ez a világ "a lehetséges világok legjobbika" - ugyanígy bennünk van a lehetőség, és miénk a felelősség, hogy megváltozzunk, és ezáltal talán mássá tegyük a világot. Ez a kor nem "múlik el", mert a jelenkor mi magunk vagyunk, ("ők", az "elnyomók", az "ügynökök" is én vagyok, csak más szerepben) - az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e rájönni, hogy miért teremtjük pont ezt a világot, tudunk-e időben megváltozni, és ezáltal egy új kort elkezdeni.
Máshonnan nézve persze igaz: ez a kor el fog múlni - de hogy civilizációnk, tudásunk, eredményeink, lehetőségeink mekkora darabját viszi magával, milyen messziről kell újra kezdeni gyermekeinknek; hogy megtanult leckeként íródik belénk, vagy az út megismétlésére kárhoztat minket, ez rajtunk múlik. (Persze adott az a lehetőség is, hogy ez itt tényleg a "végjáték" - ez azonban szerintem semmit nem csökkent felelősségünkön.)
Elnézést kérek az ismételt zavarásért, ez részemről egyfajta pótcselekvés, az a bő óra, amíg ezt a levelet (hétköznapi feladataim közben) fogalmazom, kikapcsolódást jelent. Ha nem kívánja ezt a furcsa beszélgetést folytatni, kérem, írja meg. Türelmét mindenképpen köszönöm:
KL
PS: bő tíz éve így fogalmaztam meg a saját Isten-képemet, de azt hiszem, ma sem tudnám jobban:
Képzeld el, hogy gyermeked hason fekszik, és nem akar felkelni. Nem fekhet a világ végezetéig, meg kell tanulnia járni, futni, táncolni, élni..., és ő csak fekszik. Nem nyúlhatsz a hóna alá, nem emelheted fel, mert ha nem akar, nem fog felállni, visszaesik. Nincs más választásod, mint hogy kényszeríted valamivel arra, hogy felkeljen; elég, ha nem takarítasz utána. Téged fog szidni persze, hogy saját mocskában hever (Ugye? Hogy engedheti ezt Isten, akiről azt mondják, hogy jó!), megtagad (nem is anya/apa az ilyen), utál majd (gyűlöllek téged, te igazságtalan, kiszámíthatatlan, önző, figyelmetlen, hazug...) Ki ígérte meg neked, hogy tejben-vajban füröszt majd az élet? Ki mondta neked, hogy a világ a te játékszabályaidat követi? Ha megismered őket, érteni fogod. Ha kinyitod a szemed és elviseled a látványt, látni fogsz. Ha vállalod a megingást, a bizonytalanságot, elesést, fel fogsz állni, járni, futni... Mindig segíteni fogok neked, ha szándékod jó, bár erőd kevés, s végül tiszta leszel, erős és szép, amilyennek megálmodtalak, gyönyörű gyermekem. És ha nem tudsz felállni, akkor meghalsz, és minden az égen és a földön siratni fog téged... Bár teremtő vagyok, teremtésem fog megroppanni, magam fogok zokogni sírod felett. KÉRLEK... ÉBREDJ...
A párbeszédnek itt vége lett.
2008. február 28., csütörtök
Kapcsolatkeresés - Czakó Gábor 1
Tisztelt Czakó Úr,
Kedves Loránd, háromgyermekes programozó matematikus vagyok, továbbá javíthatatlan és kiábrándíthatatlan álmodó. Él bennem egy kép emberről, világról és technológiáról, ami gyökeresen más mint amit ma magam körül látok - ennek látható jelei is vannak: most lett tíz éves Az örökkévalóság pillanatai című (interneten elérhető, nyomtatásba sosem került) könyvem, aktuális töprengéseim egy része a hajnalvilag.hu honlapon található (bár továbbra sem vagyok író).
Most, 2008 elején valami megváltozott bennem: mintha lezárult volna a keresgélés időszaka, és helyére a tenni vágyás lépett (bár pontosabb a "megvalósítás kényszere" kifejezés...). Aktuális feladataim nem mennek jól, más irányba noszogat az intuícióm. Sokat olvasok, így került a kezembe David Korten: Tőkés társaságok világuralma című könyve, rajta keresztül jutottam el Kindler József, majd az Ön nevéhez - ahol végre kapcsolatfelvételi lehetőséget is találtam, ennek köszönhető ez a levél.
Ezt és hasonló könyveket olvasva alapvetően nem a tartalom döbbent meg - inkább megnyugtat, hogy azért léteznek hasonló gondolkodású emberek a világon, akik ugyanolyan kérdéseket tesznek fel, ugyanolyan problémákat látnak, mint amiken én is töprengek.
A rémítő a kiadás évszáma. Korten könyve több, mint tíz éve jelent meg, de az általa kritizált folyamatokban semmilyen változást nem fedezek fel. Kindler József előszava (hasonlóan az Ön 1987-es lakitelki beszédéhez, vagy akár Hofi összes szakállas viccéhez) semmit nem veszített aktualitásából. Látható, hogy ezek az igen jószándékú, megalapozott, tiszteletre méltó megnyilvánulások, amelyek őszinteségéhez semmi kétség sem férhet, annyit értek, mint egy papírrepülőraj támadása egy olajtanker ellen.
Szinte semmit nem tudok Önről azon kívül, hogy a Korten-könyv nyomán a google-on keresztül a honlapjára bukkantam és pár gondolatát elolvastam. Ennek alapján úgy tűnik, Öntől sem idegen az a küzdelem, amihez nekem kardot adott Isten (annyira erősen jelent meg ez a kép, hogy le kellett írnom ezt a mondatot).
Tovább olvasva kissé elbizonytalanodtam: az írások számomra "jobboldali" politikai elkötelezettséget mutatnak. Szeretném tisztázni, hogy számomra a gondolatok tisztasága az egyetlen mérték, hitem szerint a mai politika (bal és jobboldal; helyi, országos és globális egyaránt) ugyanannak az erőnek, motivációnak a bábszínháza, amely világunkat és minket egyenként is egyre távolabb visz a valós értékektől, és ezzel gyakorlatilag a túlélés reményétől. Természetes, hogy az ember bal és jobb szemével másként látja a világot - így ha valakit szakadékba akarok vezetni, elég, ha elérem, hogy a két szeme folyamatosan egymást szapulja, és végül észre sem veszi, hogy mikor nincs már talaj a lába alatt.
A kérdésem csupán annyi lenne, hogy ma, amikor oly sok éve tudjuk, mit csinálunk helyileg és globálisan egyaránt rosszul; amikor e tudás ellenére a folyamatok, amellyel tönkretesszük ezt a világot, csak gyorsulnak; amikor mindössze talán néhány évünk van arra, hogy megfordítsuk mindezt, mielőtt reménytelenül sodródni kezdenénk - miben hisz Ön? Mi az, amiben a problémák forrását látja, mi az, amitől megoldást remél?
Én hinni akarok abban, hogy a gyermekeim nem globális katasztrófák között fognak élni. Hinni akarok abban, hogy megláttam a jelenségek mögött azt az erőt, amivel meg kell küzdeni az érdekükben. Szeretnék olyan embereket találni, akikkel erről beszélgetni, meglátásokat egyeztetni, utakat keresni, és tenni lehet.
Üdvözlettel (és elnézést a kéretlen levélért)
Kedves Loránd
Udvarias választ kaptam, amelynek lényege, hogy az akkori baloldal valójában jobb, és olvassak Evangéliumot, Hamvast, Buji Ferencet, Kovászt, Szent Ágostont, Jungot, Rózsás Jánost, Böjte Csabát.
Kedves Loránd, háromgyermekes programozó matematikus vagyok, továbbá javíthatatlan és kiábrándíthatatlan álmodó. Él bennem egy kép emberről, világról és technológiáról, ami gyökeresen más mint amit ma magam körül látok - ennek látható jelei is vannak: most lett tíz éves Az örökkévalóság pillanatai című (interneten elérhető, nyomtatásba sosem került) könyvem, aktuális töprengéseim egy része a hajnalvilag.hu honlapon található (bár továbbra sem vagyok író).
Most, 2008 elején valami megváltozott bennem: mintha lezárult volna a keresgélés időszaka, és helyére a tenni vágyás lépett (bár pontosabb a "megvalósítás kényszere" kifejezés...). Aktuális feladataim nem mennek jól, más irányba noszogat az intuícióm. Sokat olvasok, így került a kezembe David Korten: Tőkés társaságok világuralma című könyve, rajta keresztül jutottam el Kindler József, majd az Ön nevéhez - ahol végre kapcsolatfelvételi lehetőséget is találtam, ennek köszönhető ez a levél.
Ezt és hasonló könyveket olvasva alapvetően nem a tartalom döbbent meg - inkább megnyugtat, hogy azért léteznek hasonló gondolkodású emberek a világon, akik ugyanolyan kérdéseket tesznek fel, ugyanolyan problémákat látnak, mint amiken én is töprengek.
A rémítő a kiadás évszáma. Korten könyve több, mint tíz éve jelent meg, de az általa kritizált folyamatokban semmilyen változást nem fedezek fel. Kindler József előszava (hasonlóan az Ön 1987-es lakitelki beszédéhez, vagy akár Hofi összes szakállas viccéhez) semmit nem veszített aktualitásából. Látható, hogy ezek az igen jószándékú, megalapozott, tiszteletre méltó megnyilvánulások, amelyek őszinteségéhez semmi kétség sem férhet, annyit értek, mint egy papírrepülőraj támadása egy olajtanker ellen.
Szinte semmit nem tudok Önről azon kívül, hogy a Korten-könyv nyomán a google-on keresztül a honlapjára bukkantam és pár gondolatát elolvastam. Ennek alapján úgy tűnik, Öntől sem idegen az a küzdelem, amihez nekem kardot adott Isten (annyira erősen jelent meg ez a kép, hogy le kellett írnom ezt a mondatot).
Tovább olvasva kissé elbizonytalanodtam: az írások számomra "jobboldali" politikai elkötelezettséget mutatnak. Szeretném tisztázni, hogy számomra a gondolatok tisztasága az egyetlen mérték, hitem szerint a mai politika (bal és jobboldal; helyi, országos és globális egyaránt) ugyanannak az erőnek, motivációnak a bábszínháza, amely világunkat és minket egyenként is egyre távolabb visz a valós értékektől, és ezzel gyakorlatilag a túlélés reményétől. Természetes, hogy az ember bal és jobb szemével másként látja a világot - így ha valakit szakadékba akarok vezetni, elég, ha elérem, hogy a két szeme folyamatosan egymást szapulja, és végül észre sem veszi, hogy mikor nincs már talaj a lába alatt.
A kérdésem csupán annyi lenne, hogy ma, amikor oly sok éve tudjuk, mit csinálunk helyileg és globálisan egyaránt rosszul; amikor e tudás ellenére a folyamatok, amellyel tönkretesszük ezt a világot, csak gyorsulnak; amikor mindössze talán néhány évünk van arra, hogy megfordítsuk mindezt, mielőtt reménytelenül sodródni kezdenénk - miben hisz Ön? Mi az, amiben a problémák forrását látja, mi az, amitől megoldást remél?
Én hinni akarok abban, hogy a gyermekeim nem globális katasztrófák között fognak élni. Hinni akarok abban, hogy megláttam a jelenségek mögött azt az erőt, amivel meg kell küzdeni az érdekükben. Szeretnék olyan embereket találni, akikkel erről beszélgetni, meglátásokat egyeztetni, utakat keresni, és tenni lehet.
Üdvözlettel (és elnézést a kéretlen levélért)
Kedves Loránd
Udvarias választ kaptam, amelynek lényege, hogy az akkori baloldal valójában jobb, és olvassak Evangéliumot, Hamvast, Buji Ferencet, Kovászt, Szent Ágostont, Jungot, Rózsás Jánost, Böjte Csabát.
2007. július 24., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)