Tisztelt Czakó Úr,
Kedves Loránd, háromgyermekes programozó matematikus vagyok, továbbá javíthatatlan és kiábrándíthatatlan álmodó. Él bennem egy kép emberről, világról és technológiáról, ami gyökeresen más mint amit ma magam körül látok - ennek látható jelei is vannak: most lett tíz éves Az örökkévalóság pillanatai című (interneten elérhető, nyomtatásba sosem került) könyvem, aktuális töprengéseim egy része a hajnalvilag.hu honlapon található (bár továbbra sem vagyok író).
Most, 2008 elején valami megváltozott bennem: mintha lezárult volna a keresgélés időszaka, és helyére a tenni vágyás lépett (bár pontosabb a "megvalósítás kényszere" kifejezés...). Aktuális feladataim nem mennek jól, más irányba noszogat az intuícióm. Sokat olvasok, így került a kezembe David Korten: Tőkés társaságok világuralma című könyve, rajta keresztül jutottam el Kindler József, majd az Ön nevéhez - ahol végre kapcsolatfelvételi lehetőséget is találtam, ennek köszönhető ez a levél.
Ezt és hasonló könyveket olvasva alapvetően nem a tartalom döbbent meg - inkább megnyugtat, hogy azért léteznek hasonló gondolkodású emberek a világon, akik ugyanolyan kérdéseket tesznek fel, ugyanolyan problémákat látnak, mint amiken én is töprengek.
A rémítő a kiadás évszáma. Korten könyve több, mint tíz éve jelent meg, de az általa kritizált folyamatokban semmilyen változást nem fedezek fel. Kindler József előszava (hasonlóan az Ön 1987-es lakitelki beszédéhez, vagy akár Hofi összes szakállas viccéhez) semmit nem veszített aktualitásából. Látható, hogy ezek az igen jószándékú, megalapozott, tiszteletre méltó megnyilvánulások, amelyek őszinteségéhez semmi kétség sem férhet, annyit értek, mint egy papírrepülőraj támadása egy olajtanker ellen.
Szinte semmit nem tudok Önről azon kívül, hogy a Korten-könyv nyomán a google-on keresztül a honlapjára bukkantam és pár gondolatát elolvastam. Ennek alapján úgy tűnik, Öntől sem idegen az a küzdelem, amihez nekem kardot adott Isten (annyira erősen jelent meg ez a kép, hogy le kellett írnom ezt a mondatot).
Tovább olvasva kissé elbizonytalanodtam: az írások számomra "jobboldali" politikai elkötelezettséget mutatnak.
Szeretném tisztázni, hogy számomra a gondolatok tisztasága az egyetlen mérték, hitem szerint a mai politika (bal és jobboldal; helyi, országos és globális egyaránt) ugyanannak az erőnek, motivációnak a bábszínháza, amely világunkat és minket egyenként is egyre távolabb visz a valós értékektől, és ezzel gyakorlatilag a túlélés reményétől. Természetes, hogy az ember bal és jobb szemével másként látja a világot - így ha valakit szakadékba akarok vezetni, elég, ha elérem, hogy a két szeme folyamatosan egymást szapulja, és végül észre sem veszi, hogy mikor nincs már talaj a lába alatt.
A kérdésem csupán annyi lenne, hogy ma, amikor oly sok éve tudjuk, mit csinálunk helyileg és globálisan egyaránt rosszul; amikor e tudás ellenére a folyamatok, amellyel tönkretesszük ezt a világot, csak gyorsulnak; amikor mindössze talán néhány évünk van arra, hogy megfordítsuk mindezt, mielőtt reménytelenül sodródni kezdenénk - miben hisz Ön? Mi az, amiben a problémák forrását látja, mi az, amitől megoldást remél?
Én hinni akarok abban, hogy a gyermekeim nem globális katasztrófák között fognak élni. Hinni akarok abban, hogy megláttam a jelenségek mögött azt az erőt, amivel meg kell küzdeni az érdekükben. Szeretnék olyan embereket találni, akikkel erről beszélgetni, meglátásokat egyeztetni, utakat keresni, és tenni lehet.
Üdvözlettel (és elnézést a kéretlen levélért)
Kedves Loránd
Udvarias választ kaptam, amelynek lényege, hogy az akkori baloldal valójában jobb, és olvassak Evangéliumot, Hamvast, Buji Ferencet, Kovászt, Szent
Ágostont, Jungot, Rózsás Jánost, Böjte Csabát.
