Tuareg: Vigyázz, dől a fa!
2015. január 9. 8:21
Jaj, Gáborom, te inkább lelkesítő beszédeket mondj, mert amikor filozofálni kezdesz, abból orbitális marhaság lesz.
Szobrászéknál (meg a hozzám hasonló rendszertervezőknél) ELŐSZÖR tervet csinálunk. UTÁNA fát döntünk, faragunk, csiszolunk. Teccik érteni? Mert ha nincs terv, csak a döntés, akkor az eredmény törvényszerűen nem más, mint egy letarolt erdő: kidönt, farigcsál, nem jó, eldob, kidönt, farigcsál, nem jó, ... Vagy ahogy azt a vízigótok mondják: "Failing to plan is planning to fail"
Helló, ez éppen az Orbán rezsim módszere és eredménye. "Csaxólok".
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy ez nem jó - de attól, hogy te ez ellen lázadsz, még nem leszel jobb.
A falakról meg az ugrásokról hiába hoznám fel analógiaként a kvantummechanika alagút effektusát. Attól még tény, hogy a "köznép" számára így is nehezen érthető butított fizikai törvények hiába használhatók a normál életben, attól még nem igazak, hiszen az alaposabban megfigyelt természeti jelenségeket lehetetlen megmagyarázni velük.
Naív Demokrata 2015. január 9. 9:06
Loránd : Jó lenne, ha most már nyíltan és érthetően leírnád, hogy neked jó ez a rezsim, ami most van, vagy nem!
2015. január 9. 9:23
Most sírjak vagy nevessek? Minek, ha képtelen vagy OLVASNI?
... ez éppen az Orbán rezsim módszere és eredménye. "Csaxólok".
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy ez nem jó...
Szerinted ez vajon mi a bánatot jelent???
2015. január 9. 9:41
Ha arra vagy kíváncsi, hogyan ekéztem másfél éve a mi urunkat, tessék...
Gábor nem sokat szólhat arról, hogy a blogján látogatókért kuncsorgok, ezt elég sokan "olvasták" akkor - pont olyan szinten megértve, mint ahogy te a fenti beszólásomat... ;-)
Tudom, bunkó vagyok. Majd ezt is törlöm nemsokára, nehogy én rontsam el a megváltó hangulatot.
Gábor Szabó 2015. január 9. 12:07
Lóri kedves, nem vagy bunkó, írogass csak nyugodtan, ugyanis ha a saját magad által nagyra becsült rendszertervezői képességed arra nem elég, hogy egy társadalmi nagyrendszer legfontosabb elemeit - lásd olvasók, alias: Nép - képtelen légy önmagad tevékenységével elérni, addig max hülyét csinálsz magadból, a visszhangtalan téziseiddel. :)
Kedves Loránd 2015. január 9. 23:11
Hmm... szerintem meg a "Nép" SOHA nem "csinálta" a történelmet. Amikor előkerült, akkor az "agresszív érvrendszer" részét alkotta (és alkotja ma is): Orbán Viktorhoz vagy hozzád hasonló (fél)profi manipulátorok által felheccelt ágyútöltelék. Ugyanis ez az egyetlen környezet, ahol a tízezer több, mint a hatezer: nyomakodni meg (szám?)háborúzni. Csoda, hogy a szövegem nem NÉPszerű? :-D
Minden más esetben az számít, hogy milyen minőségű tervek mentén szerveződnek a megfelelően felkészült és motivált EGYÉNEK. Ezt próbálja szegény Orbán Viktor úgy megoldani, hogy ő legyen az Nemzet Agya meg "Lelke" - amire elég gyenge válasz, hogy te meg a Nép Szája vagy. Foghúzáshoz elég, és te úgy látod, erre van szükség (és azok gyűlnek köréd, akik ugyanígy vélik, és nyilván lelkesen bólogatnak minden szavadra).
Én csupán időnként jelzem, hogy szerintem meg nem, csak sajnos ennek (mivel rám ugyanolyan veszélyt jelent a Fidesz rezsim, viszont nem látok előrelépést az utcai üvöltözésből kialakuló megváltásban sem, pl mert a Fidesz PONTOSAN ugyanígy indult 25 éve! Aranyhal...) feszülten adok hangot, egy erre természetesen totálisan érzéketlen környezetben.
Nyilván nincs értelme, és ezt végtelenül sajnálom. Lásd pl Konfucius: "A népet meg lehet tanítani arra, hogy a helyes úton járjon, de arra nem, hogy a helyeset megértse”. A csóka akkor volt “rendszertervező”, amikor még könnyen osztották a halált; ő se volt népszerű, de elég sokáig élt...
Az én képességeimet nyilván nem tudod megítélni, de talán elég az, hogy (időnként nemzetközi környezetben) jól megélek belőle, pedig senkinek senkije nem vagyok, a főnökeimmel meg ugyanúgy beszélek, mint veled... Mondjuk ők többet értenek belőle, és felfogják, hogy nem “ellenük” hanem “értünk” vitatkozom ;-)
Mindegy, szép napot!
góbé 2015. január 10. 6:17
Lóri! Te már megint vagdalkozol, ráadásul pontatlanul fogalmazol. Valójában a "tömeg" nem csinált soha történelmet önmagától, azonban ha meg tudták nyerni valamely célért, akkor megmozdult.
De kérlek egy Széchenyit, egy Kossuthot, Görgeyt ne nevezd félprofi manipulátoroknak - de mondhatnám Wahingtont, Cromwellt, vagy a franciákat 1789-ről. Az főleg irritáló, hogy a 48-as honvédeket vagy akár a függetlenségi háburú katonáit felheccelt ágyútöltelékként definiálod.
2015. január 10. 9:15
góbé: Már megint neked van igazad!
2015. január 10. 9:38
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből." (Albert Einstein)
2015. január 9., péntek
42
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rá! :-)
Szóval igen, 42 lettem, tudjuk: "Élet, Világmindenség, meg Minden".
Nos, valóban hosszú idő óta először érzem úgy, hogy lényegében elégedett vagyok azzal, akivé lettem és ameddig eljutottam. Nyugodt lélekkel állíthatom,
Nem függök mások meséitől, és nem vakítanak el a sajátjaim sem. Én vagyok a mesélő. Ez pedig elég érdekes, mert szerintem az emberi civilizáció eddigi történetében nem sok olyan időszak volt, amikor ekkora szükség lett volna egy új mesére.
Jelenleg ugyanis három lehetőség van. A legnagyobb matematikai eséllyel rendelkező elsőre: az ostoba ember tönkreteszi a világot, aztán a túlélők hősködnek, vagy jön valami gonosz ellenség, akire rá lehet kenni ugyanezt, vagy jön a "deus ex machina" és mindenki boldog lesz,... nem vesztegetek időt, megtette már ezernyi idióta könyv és film (3D, IMAX, Dolby surround bölcsőde, a Mad Max 2-től az Interstellar-ig).
A szerintem töprengésre érdemes lehetőségek: ha maradt még a világon olyan pénzügyi elit, amelynek agya is van, mi meg maradunk a falka-szellemnél, a következő lépés egy újabb istenkirályság lehet, lásd a Sötét nap túloldalán. Ezt nem is szeretem annyira, mint azt a lehetőséget, hogy kinyitjuk ismét Pandora szelencéjét és "előre" mászunk ki a mostani válságból.
Az általunk ismerni vélt, jelenlegi fogalmainkkal leírható világ ugyanis véget ért (az elemi matematika törvényeiből következő globális pénzügyi csőd; társadalmi, vallási és etnikai feszültségek; klímaváltozás; Fukushima és a várható következő atomkatasztrófák, ...) Egy egymással versengve terjeszkedő közösségekből álló, fizikai feltételek által korlátozott módon kommunikáló civilizáció fogalmai nem alkalmazhatók egy globális, valós időben szerveződő, egyetlen rendszerben gondolkodó faj számára. A kérdés csak az, melyik mese válik valósággá?
A döntés pedig a te kezedben van. Talán ismered a régi történetet a két farkasról:
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas győz?" Az öreg indián mosolyogva válaszolt: "Az, amelyiket eteted."
Nos, én mondok mellé egy másikat.
Jellemzően abból indulunk ki, minden mai mesénk (az előző is) azt sugallja, hogy a csata fehér és fekete között zajlik, és így ha egy küzdelmet látsz, te is keresed a fekete és a fehér oldalt, igyekszel a szerinted jó mellé állni. Pedig attól, hogy ádáz harcot folytatnak, még nem biztos, hogy az egyik fél fehér, a másik fekete - épp ellenkezőleg.
Öldöklő küzdelmet csak fekete folytat feketével; amit ma láthatsz magad körül, mind ilyen. Két fehér küzdelme olyan szinten zajlik, amelyből kívülálló vajmi keveset érthet, ilyenek például nagy tudósok elméleti vitái. Fekete és fehér pedig csak átmenetileg akaszkodik össze, mert semmi közük egymáshoz.
A fekete a győzelemért harcol - a fehér azért, hogy a másik fél segítségével felismerje és javítsa saját tévedéseit. A fekete a saját véleményét szeretné látni - a fehér a legjobb megoldást, bárhonnan is származzon. A fekete "hibátlan", titkolja saját tévedéseit - a fehér büszke minden felismert gyengeségére, és nyíltan beszél a tanulságokról. A fekete azért magyaráz neked, hogy őt kövesd - a fehér azért, hogy felismerd saját valódi értékeidet, és azokat kövesd. A fekete fehérnek igyekszik látszani, hogy jó benyomást keltsen - a fehér a feketeségét mutatja fel, mert a fehér számára természetes. A fekete babonás, értékei rideg gyémántok - a fehér hite hajlékony, körülvesz, mint a köd.
A fekete az, akivé nehéz küzdelem díjaként lenni szeretnél. A fehér az, akivé önmagadat korlátaiddal együtt megismerve és elfogadva válhatsz. A istenkirályság a fekete út - a fehér egy valóban új világé.
Ha a kettő között választani szeretnél, rosszul fogsz dönteni. A különbség megértése kelthet benned olyan motivációt, amely döntésről döntésre, napról napra, évek hosszú során át húz a fehér gondolkodás felé, míg egy nap képes leszel felébredni.
Szóval igen, 42 lettem, tudjuk: "Élet, Világmindenség, meg Minden".
Nos, valóban hosszú idő óta először érzem úgy, hogy lényegében elégedett vagyok azzal, akivé lettem és ameddig eljutottam. Nyugodt lélekkel állíthatom,
- harminc éve foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyeken mások nem szeretnek gondolkodni;
- húsz éve dolgozom egy olyan környezetben, amely semmilyen pontatlanságot nem tűr, minden hibát megőriz és a fejemre olvas;
- így mára elég jól fel tudom mérni, mennyire jó egy kérdésre adott válaszom;
- de ami még fontosabb: meg tudom ítélni, menyire jó egy kérdés: van-e esélyem a saját vágyaimtól független választ találnom rá. Ha nem, nincs értelme foglalkozni vele, hiszen csak a saját feltételezéseimet fogom bizonygatni valódi keresés helyett.
Nem függök mások meséitől, és nem vakítanak el a sajátjaim sem. Én vagyok a mesélő. Ez pedig elég érdekes, mert szerintem az emberi civilizáció eddigi történetében nem sok olyan időszak volt, amikor ekkora szükség lett volna egy új mesére.
Jelenleg ugyanis három lehetőség van. A legnagyobb matematikai eséllyel rendelkező elsőre: az ostoba ember tönkreteszi a világot, aztán a túlélők hősködnek, vagy jön valami gonosz ellenség, akire rá lehet kenni ugyanezt, vagy jön a "deus ex machina" és mindenki boldog lesz,... nem vesztegetek időt, megtette már ezernyi idióta könyv és film (3D, IMAX, Dolby surround bölcsőde, a Mad Max 2-től az Interstellar-ig).
A szerintem töprengésre érdemes lehetőségek: ha maradt még a világon olyan pénzügyi elit, amelynek agya is van, mi meg maradunk a falka-szellemnél, a következő lépés egy újabb istenkirályság lehet, lásd a Sötét nap túloldalán. Ezt nem is szeretem annyira, mint azt a lehetőséget, hogy kinyitjuk ismét Pandora szelencéjét és "előre" mászunk ki a mostani válságból.
Az általunk ismerni vélt, jelenlegi fogalmainkkal leírható világ ugyanis véget ért (az elemi matematika törvényeiből következő globális pénzügyi csőd; társadalmi, vallási és etnikai feszültségek; klímaváltozás; Fukushima és a várható következő atomkatasztrófák, ...) Egy egymással versengve terjeszkedő közösségekből álló, fizikai feltételek által korlátozott módon kommunikáló civilizáció fogalmai nem alkalmazhatók egy globális, valós időben szerveződő, egyetlen rendszerben gondolkodó faj számára. A kérdés csak az, melyik mese válik valósággá?
A döntés pedig a te kezedben van. Talán ismered a régi történetet a két farkasról:
Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik. Azt mondta: "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: "És melyik farkas győz?" Az öreg indián mosolyogva válaszolt: "Az, amelyiket eteted."
Nos, én mondok mellé egy másikat.
Jellemzően abból indulunk ki, minden mai mesénk (az előző is) azt sugallja, hogy a csata fehér és fekete között zajlik, és így ha egy küzdelmet látsz, te is keresed a fekete és a fehér oldalt, igyekszel a szerinted jó mellé állni. Pedig attól, hogy ádáz harcot folytatnak, még nem biztos, hogy az egyik fél fehér, a másik fekete - épp ellenkezőleg.
Öldöklő küzdelmet csak fekete folytat feketével; amit ma láthatsz magad körül, mind ilyen. Két fehér küzdelme olyan szinten zajlik, amelyből kívülálló vajmi keveset érthet, ilyenek például nagy tudósok elméleti vitái. Fekete és fehér pedig csak átmenetileg akaszkodik össze, mert semmi közük egymáshoz.
A fekete a győzelemért harcol - a fehér azért, hogy a másik fél segítségével felismerje és javítsa saját tévedéseit. A fekete a saját véleményét szeretné látni - a fehér a legjobb megoldást, bárhonnan is származzon. A fekete "hibátlan", titkolja saját tévedéseit - a fehér büszke minden felismert gyengeségére, és nyíltan beszél a tanulságokról. A fekete azért magyaráz neked, hogy őt kövesd - a fehér azért, hogy felismerd saját valódi értékeidet, és azokat kövesd. A fekete fehérnek igyekszik látszani, hogy jó benyomást keltsen - a fehér a feketeségét mutatja fel, mert a fehér számára természetes. A fekete babonás, értékei rideg gyémántok - a fehér hite hajlékony, körülvesz, mint a köd.
A fekete az, akivé nehéz küzdelem díjaként lenni szeretnél. A fehér az, akivé önmagadat korlátaiddal együtt megismerve és elfogadva válhatsz. A istenkirályság a fekete út - a fehér egy valóban új világé.
Ha a kettő között választani szeretnél, rosszul fogsz dönteni. A különbség megértése kelthet benned olyan motivációt, amely döntésről döntésre, napról napra, évek hosszú során át húz a fehér gondolkodás felé, míg egy nap képes leszel felébredni.
2015. január 3., szombat
Most én is... :-)
Nem hozott csodát a MostMi...
Kedves András!
Én valóban nem két hónapja, hanem huszonöt éve töröm a fejem ezen a feladaton, így talán jogosan dobok fel néhány részeredményt megvitatásra. Először is egy rövid idézet 2010 szeptemberéről:
---
Tökéletesen egyetértünk abban, hogy nem látjuk a jövőt, a megvalósítás folyamatát.
Én azonban ezt nem tartom hibának, hiszen pont arról van szó, hogy egy teljes gondolkodásmód, amire egy egész világrendet alapítottunk, elérte határait, és vagy szétken minket rajta, vagy vállaljuk az utat az ismeretlenbe. Utóbbihoz pedig szerintem nem az a módszer, hogy saját elveinket üvöltözve szétrohanunk a szélrózsa minden irányába, hanem egymás kezét fogjuk, beszélgetünk, tapogatózunk, keresünk, segítünk. Egyvalamiben lehetünk biztosak: egyikünk sem látja a kiutat, hiszen ha így lenne, már azon járnánk! Együtt viszont esélyünk van rátalálni.
---
Az aktuális feladatról: Orbán Viktor rendszerét nem kell megdönteni, ugyanis nincs neki.
A vele való szembenállás, a "mögötte" és "vele szemben" felsorakozók által keltett zaj tartja fenn létezésének illúzióját, pedig a sámlit már számtalanszor kirúgta maga alól. Például a legújabb ilyen húzás a "külföldi titkosszolgálatok, gonosz Soros, jön az új liberális párt" szöveg, amelyet elvileg a "mögötte állók" feltüzelésére használ. Na de tessék már összehasonlítani a saját életrajzait:
- 1996, a Parlament honlapja
- mai változat: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/eletrajz
Mi a különbség? A "miniszterelnöki változatban" eltűnt a hivatkozás a Soros Alapítványra, amely őt a "Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetének továbbképzéseket szervező szociológus gyakornoka" pozícióból kiemelte; továbbá az 1993-as Fidesz besorolása az eredeti "liberális középpárt" helyett a ma jobban csengő "polgári néppárt" lett.
Aki pedig tényleg kíváncsi a "külföld által gyakorolt nyomásra", az olvasson utána a New Atlantic Initiative-nak ( http://www.jcpa.org/nai.htm ), amelynek magyarországi bizottságát 1996-ban az akkor egyáltalán nem "nemzeti" Orbán Viktor vezette.
Nagyon helyes, hogy vannak önmagukat konzervatív, nemzeti gondolkodásúként definiáló emberek. De mit keres előttük egy olyan ember, aki a saját életrajzainak összehasonlítása alapján inkább szélkakasnak tűnik? :-D
---
Na ez után ajánlanék még egy helyzetelemzést 2013-ból: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/evertekelo.html és egy kicsit "kocka" összefoglalót a vitáról: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/02/a-vita-matematikaja.html
Utóbbiból álljon még itt egy szerintem idevágó idézet:
---
Miért kéne ilyen bonyolult módon vitatkozni?
Egyszerű. A jelen fejlettségünk, mindaz, ami minket körülvesz, kimagasló képességű emberek közös tudásán, építő vitáikon alapul: tudomány, hétköznapi technikai megoldások, szolgáltatások, társadalmi szerkezetek. Ezeket az eszközöket azonban jelenleg egy alacsony gondolkodási elvárásokat támasztó tömeg előtt egymásra acsargó, többségükben súlyos önértékelési problémával is küzdő "harcosok" kezelik - így többszörösen is alkalmatlanok építő vitára.
Következésképpen a tényleg "varázslatos" eszköztár birtokában is megállíthatatlanul sodródunk egy meglehetősen jól látható pályán, a felelőtlenségünk miatt összeomló ökológiai rendszerekben, egyre inkább széthulló társadalmi keretek között.
Ha nem vagyunk képesek felnőni az elődeinkhez és az általuk megteremtett környezethez, akkor szükségképpen elveszítjük azt; az emberiség jelenlegi méreteit tekintve viszont ez elképzelhetetlen és elfogadhatatlan károkat okozna. Ha ezt el kívánjuk kerülni, újra meg kell tanulnunk vitázni, kicsiben (önmagunkban, családunkban) és nagyban (munkahelyen, közösségi szinteken falutól a világig) egyaránt.
Kedves András!
Én valóban nem két hónapja, hanem huszonöt éve töröm a fejem ezen a feladaton, így talán jogosan dobok fel néhány részeredményt megvitatásra. Először is egy rövid idézet 2010 szeptemberéről:
---
Tökéletesen egyetértünk abban, hogy nem látjuk a jövőt, a megvalósítás folyamatát.
Én azonban ezt nem tartom hibának, hiszen pont arról van szó, hogy egy teljes gondolkodásmód, amire egy egész világrendet alapítottunk, elérte határait, és vagy szétken minket rajta, vagy vállaljuk az utat az ismeretlenbe. Utóbbihoz pedig szerintem nem az a módszer, hogy saját elveinket üvöltözve szétrohanunk a szélrózsa minden irányába, hanem egymás kezét fogjuk, beszélgetünk, tapogatózunk, keresünk, segítünk. Egyvalamiben lehetünk biztosak: egyikünk sem látja a kiutat, hiszen ha így lenne, már azon járnánk! Együtt viszont esélyünk van rátalálni.
---
Az aktuális feladatról: Orbán Viktor rendszerét nem kell megdönteni, ugyanis nincs neki.
A vele való szembenállás, a "mögötte" és "vele szemben" felsorakozók által keltett zaj tartja fenn létezésének illúzióját, pedig a sámlit már számtalanszor kirúgta maga alól. Például a legújabb ilyen húzás a "külföldi titkosszolgálatok, gonosz Soros, jön az új liberális párt" szöveg, amelyet elvileg a "mögötte állók" feltüzelésére használ. Na de tessék már összehasonlítani a saját életrajzait:
- 1996, a Parlament honlapja
- mai változat: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/eletrajz
Mi a különbség? A "miniszterelnöki változatban" eltűnt a hivatkozás a Soros Alapítványra, amely őt a "Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetének továbbképzéseket szervező szociológus gyakornoka" pozícióból kiemelte; továbbá az 1993-as Fidesz besorolása az eredeti "liberális középpárt" helyett a ma jobban csengő "polgári néppárt" lett.
Aki pedig tényleg kíváncsi a "külföld által gyakorolt nyomásra", az olvasson utána a New Atlantic Initiative-nak ( http://www.jcpa.org/nai.htm ), amelynek magyarországi bizottságát 1996-ban az akkor egyáltalán nem "nemzeti" Orbán Viktor vezette.
Nagyon helyes, hogy vannak önmagukat konzervatív, nemzeti gondolkodásúként definiáló emberek. De mit keres előttük egy olyan ember, aki a saját életrajzainak összehasonlítása alapján inkább szélkakasnak tűnik? :-D
---
Na ez után ajánlanék még egy helyzetelemzést 2013-ból: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/evertekelo.html és egy kicsit "kocka" összefoglalót a vitáról: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2013/02/a-vita-matematikaja.html
Utóbbiból álljon még itt egy szerintem idevágó idézet:
---
Miért kéne ilyen bonyolult módon vitatkozni?
Egyszerű. A jelen fejlettségünk, mindaz, ami minket körülvesz, kimagasló képességű emberek közös tudásán, építő vitáikon alapul: tudomány, hétköznapi technikai megoldások, szolgáltatások, társadalmi szerkezetek. Ezeket az eszközöket azonban jelenleg egy alacsony gondolkodási elvárásokat támasztó tömeg előtt egymásra acsargó, többségükben súlyos önértékelési problémával is küzdő "harcosok" kezelik - így többszörösen is alkalmatlanok építő vitára.
Következésképpen a tényleg "varázslatos" eszköztár birtokában is megállíthatatlanul sodródunk egy meglehetősen jól látható pályán, a felelőtlenségünk miatt összeomló ökológiai rendszerekben, egyre inkább széthulló társadalmi keretek között.
Ha nem vagyunk képesek felnőni az elődeinkhez és az általuk megteremtett környezethez, akkor szükségképpen elveszítjük azt; az emberiség jelenlegi méreteit tekintve viszont ez elképzelhetetlen és elfogadhatatlan károkat okozna. Ha ezt el kívánjuk kerülni, újra meg kell tanulnunk vitázni, kicsiben (önmagunkban, családunkban) és nagyban (munkahelyen, közösségi szinteken falutól a világig) egyaránt.
2015. január 2., péntek
A 22-es csapdája
2014. december 31. 8:54
Kívülről szemlélve úgy tűnik, hasonló forrásokból hasonló következtetéseket vontatok le, és mintha mindketten a "színektől" független tartalmi értékelés mellett érvelnétek :-)
Például:
Henrik: Személy szerint én semmilyen körülmények között sem hinnék a DK/MSZP/EGYÜTT/FIDESZ stb.. képviselte emberekben. Ezek leszerepeltek !
Zoltán: ebben az országban mindenki játsza a hülye agymosottat, az ellenzék is (nota bene, Gyurcsány is...)
Kíváncsi vagyok, az alábbi idézetről mi a véleményetek?
---
A demokrácia szó jelentése: a nép uralma, valójában azonban vajmi kevés köze van ehhez a jelentéshez, hiszen egy városállamnyi, közvetlen életközösséget alkotó, azonos vallású, nyelvű, nemzetiségű embercsoportnál nagyobb méretekben mind a „nép” mind pedig az „uralom” jelentése azonnal homályossá válik. A modern demokrácia nem más, mint a gyakorlati (pénzügyi) hatalom elválasztása a látható (politikai) hatalomtól, a felgyülemlő társadalmi feszültségek levezetésére rendszeres, szabályozott „polgárháborúk” szervezésével, amit parlamenti választásnak neveznek.
Mindezek során a gyakorlati hatalom birtokosainak (bankok, befektetők) uralma töretlen, sőt... Csak egy gyors példa: a politikai pártok támogatottsága nagyban függ a médiában való megjelenésüktől: reklámok, szakértők, tanácsadók, felmérések – hatalmas, és igen drága ipara van a hírverésnek. A média birtokosai (a demokrácia védelmének érdekében) természetesen nem politikusok, hanem „civil” hatalmasságok, lényegében ugyanazok, akik pénzt adnak a pártoknak arra, hogy a kampányaikat finanszírozzák. A politikusok pedig szorgalmasan hirdetnek, vásárolják a szakértőket, tv-reklámokat, plakátokat és műsoridőt, és így a támogatást valójában kifizetik ugyanazoknak, akiktől kapták, csak közben elkötelezetté is váltak.
---
Ha ez így van, mi mást várhatnánk, mint amit tapasztalunk?
Zoltan Lukacs 2015. január 1. 22:39: Az a véleményem, hogy a való világon (pardon, Való Világon) nincs értelme tankönyvi definíciókat számonkérni.
2015. január 2. 8:30
Ezzel teljesen egyetértek, de nem a "tankönyvi definícióra", hanem a "közhiedelemre" gondoltam.
Az "istenadta nép" általam ismert, itt is olvasható megnyilatkozásai szerint úgy véli, a demokrácia azt jelenti, hogy az óhajai teljesülnek, ennek megfelelően ha kivonul százezrével, akkor "rendszert vált". Ez történelmi ismereteim illetve a jelenkori események tapasztalatai alapján alapvetően téves, ezért jogos egy gyökeresen eltérő definíció felvetése, amely azonban magyarázza a tapasztalatokat. A véleményedet erre az alternatív definícióra, és a működésére felhozott példára kérem, amely ha elfogadható, akkor az utcai parádézásnak nincs sok értelme.
Hozzáállásod alapján feltételezem, a tézis-antitézis-szintézis "szentháromságot" nem kell bemutatnom (bár édesapám a negyedik "protézis" fázist is hozzátette, mai fejemmel teljesen jogosan: ha sokat filozofálsz, kiverik a fogaidat).
A "hatalom" mindenkori tézise, hogy a tömeg egyszerű, zsigeri módszerekkel távvezérelhető. Erre épült a kommunista rendszer, amely ellen Orbán Viktor a "Demokrácia, Európa, XXXTakarodj" jelszavak mentén (egy sokkal támogatóbb világpolitikai környezetben), az akkori rendszerváltás szószólója volt. Aztán (évezredek óta pontosan ismert és leírt fejlődési folyamat során) önmaga ellentétébe fordult, most ő képviseli a "hatalom" tézisét, és Tuareg az antitézist - pontosan ugyanazokkal a jelszavakkal. Ez nem előre lépés, hanem körhinta.
"Előre" a szintézis van, a folyamat megértése és ezáltal való kiemelkedés a mókuskerékből - viszont ez a tanulság az álmodozó tömeg szintjén nem értelmezhető. Íme a 22-es csapdája...
Kívülről szemlélve úgy tűnik, hasonló forrásokból hasonló következtetéseket vontatok le, és mintha mindketten a "színektől" független tartalmi értékelés mellett érvelnétek :-)
Például:
Henrik: Személy szerint én semmilyen körülmények között sem hinnék a DK/MSZP/EGYÜTT/FIDESZ stb.. képviselte emberekben. Ezek leszerepeltek !
Zoltán: ebben az országban mindenki játsza a hülye agymosottat, az ellenzék is (nota bene, Gyurcsány is...)
Kíváncsi vagyok, az alábbi idézetről mi a véleményetek?
---
A demokrácia szó jelentése: a nép uralma, valójában azonban vajmi kevés köze van ehhez a jelentéshez, hiszen egy városállamnyi, közvetlen életközösséget alkotó, azonos vallású, nyelvű, nemzetiségű embercsoportnál nagyobb méretekben mind a „nép” mind pedig az „uralom” jelentése azonnal homályossá válik. A modern demokrácia nem más, mint a gyakorlati (pénzügyi) hatalom elválasztása a látható (politikai) hatalomtól, a felgyülemlő társadalmi feszültségek levezetésére rendszeres, szabályozott „polgárháborúk” szervezésével, amit parlamenti választásnak neveznek.
Mindezek során a gyakorlati hatalom birtokosainak (bankok, befektetők) uralma töretlen, sőt... Csak egy gyors példa: a politikai pártok támogatottsága nagyban függ a médiában való megjelenésüktől: reklámok, szakértők, tanácsadók, felmérések – hatalmas, és igen drága ipara van a hírverésnek. A média birtokosai (a demokrácia védelmének érdekében) természetesen nem politikusok, hanem „civil” hatalmasságok, lényegében ugyanazok, akik pénzt adnak a pártoknak arra, hogy a kampányaikat finanszírozzák. A politikusok pedig szorgalmasan hirdetnek, vásárolják a szakértőket, tv-reklámokat, plakátokat és műsoridőt, és így a támogatást valójában kifizetik ugyanazoknak, akiktől kapták, csak közben elkötelezetté is váltak.
---
Ha ez így van, mi mást várhatnánk, mint amit tapasztalunk?
Zoltan Lukacs 2015. január 1. 22:39: Az a véleményem, hogy a való világon (pardon, Való Világon) nincs értelme tankönyvi definíciókat számonkérni.
2015. január 2. 8:30
Ezzel teljesen egyetértek, de nem a "tankönyvi definícióra", hanem a "közhiedelemre" gondoltam.
Az "istenadta nép" általam ismert, itt is olvasható megnyilatkozásai szerint úgy véli, a demokrácia azt jelenti, hogy az óhajai teljesülnek, ennek megfelelően ha kivonul százezrével, akkor "rendszert vált". Ez történelmi ismereteim illetve a jelenkori események tapasztalatai alapján alapvetően téves, ezért jogos egy gyökeresen eltérő definíció felvetése, amely azonban magyarázza a tapasztalatokat. A véleményedet erre az alternatív definícióra, és a működésére felhozott példára kérem, amely ha elfogadható, akkor az utcai parádézásnak nincs sok értelme.
Hozzáállásod alapján feltételezem, a tézis-antitézis-szintézis "szentháromságot" nem kell bemutatnom (bár édesapám a negyedik "protézis" fázist is hozzátette, mai fejemmel teljesen jogosan: ha sokat filozofálsz, kiverik a fogaidat).
A "hatalom" mindenkori tézise, hogy a tömeg egyszerű, zsigeri módszerekkel távvezérelhető. Erre épült a kommunista rendszer, amely ellen Orbán Viktor a "Demokrácia, Európa, XXXTakarodj" jelszavak mentén (egy sokkal támogatóbb világpolitikai környezetben), az akkori rendszerváltás szószólója volt. Aztán (évezredek óta pontosan ismert és leírt fejlődési folyamat során) önmaga ellentétébe fordult, most ő képviseli a "hatalom" tézisét, és Tuareg az antitézist - pontosan ugyanazokkal a jelszavakkal. Ez nem előre lépés, hanem körhinta.
"Előre" a szintézis van, a folyamat megértése és ezáltal való kiemelkedés a mókuskerékből - viszont ez a tanulság az álmodozó tömeg szintjén nem értelmezhető. Íme a 22-es csapdája...
2014. december 28., vasárnap
Sínen vagyunk...
2014. december 28. 23:02
@Gábor: Tudod, van ez a civilizáció nevű valami, amely hétköznapivá tesz olyan eszközöket, amelyek "érthetetlen" emberek generációinak teljesítményén alapulnak. Na, én ezek közé törekszem. Viszont ha szavazásos alapon, a tömeg tetszése határozta volna meg a fejlődés irányát, akkor ma is a lovas szekérnél és a kiskirályoknál tartanánk. Érthető ez a számodra?
Nem azért írok a blogodra, hogy "veled dübörögjek", jajj :-D Éppen ellenkezőleg: írtam egy kis programot, amelynek segítségével az összes korábbi hozzászólásomat töröltem innen (nehogy megzavarjon bárkit is) amikor úgy nézett ki, hogy külföldön folytatom. Most viszont úgy tűnik, maradok, és kifejezetten feszélyez a gondolat, hogy egymásra acsargó tömegek között kellene munkába mennem. Helyesbítek. Dühít.
Huszonpár évvel ezelőtt jött Orbán Viktor, és az előbb linkelt videón látható beszédével tömegeket rázott fel. A szöveg ma is megállja a helyét: szovjet helyett mondj oroszt, kommunisták helyett Fideszt, és már ismételheted is szóról szóra a kedvenc hangszóródba.
Orbán Viktor volt radikális, aztán mérsékelt liberális, európai, aztán jobboldali, "első polgár" keresztény, most éppen neobalkáni vagy mi a tök. Nem nézetei, elvei, stb. vannak, hanem azt mondja, amit adott pillanatban a megszólítandó közönség hallani akar. Nem értékek őrzése vagy teremtése, intelligens egyedek meggyőzése a cél, hanem a hívő tömeg, a massza mérete, a "lájkok" száma. Egyszerű, gondolkodás nélkül skandálható szlogenek.
Mik is voltak az "egyszerű, tömeg által követelt" jelszavak? Demokráciát? Ruszkik haza? Európa? Nem az a lényeg, hogy kik vagyunk, mit értünk meg a folyamatokból, hanem az, hogy az aktuális bűnbak takarodjon, aztán jön a Kánaán...
Bocs, nem látom a lényegi eltérést. Megpróbálom egy hasonlattal szemléltetni, mi a bajom.
Egy ország olyan, mint egy vonat: szépen össze vagyunk kötve és együtt zakatolunk a síneken. Nyilvánvaló volt, hogy rossz az irány, ezért a rendszerváltók berontottak a vezetőfülkébe, és... na jó, mondjuk úgy, átvették az irányítást. Aztán huzakodtak jó darabig egymás között, mire kiderült egy apróság: hoppá, a mozdonyban nincs kormány! Gyorsítani, fékezni, dudálni lehet, de a vonat irányát a váltók és a sínek határozzák meg (erőforrások, külső tényezők, és, most figyelj: a "nép" szellemi színvonala, igényessége!).
A mostani csapat minden köntörfalazás nélkül, ostoba őszinteséggel mutatja meg, hogy saját rövid távú érdekeinek kielégítésén túl semmit nem tud tenni a hatalmával. Tehát felsorakoztok újra a vezetőfülke ajtajánál, hogy átvegyétek az irányítást. Az igény jogos, de mi a fenét érünk el vele? Az irányt a váltókkal (és csak azokkal) lehet módosítani. Viszont ha újra randalírozni kezdünk a vezetőfülkében, akkor tönkretehetjük a műszereket és az irányítást (közintézmények, ellátórendszerek). Na akkor a hajunkra kenhetjük a váltókat, a vonat az első kanyarban felborul (aki nem vette volna észre, rázós szakaszon vagyunk).
Gondolom, ez is túl bonyolult olyanok számára, akiknek kifejteni való véleményük van rólam, de a nevemet nem képesek begépelni a Google keresőbe. Vagy olvasni nem tudnak (azért magyarul is írtam már éppen eleget, nem csak kockaságot).
Emiatt gondolom megint elnézést kéne kérnem, ugye? (Ejj, Máté, Máté...)
2014. december 29. 6:56
Gábor, kár is tovább fárasztanod magad azzal, hogy reagálni próbálsz az írásaimra. Már régen bizonyítottad, hogy egyetlen gondolatot nem fogsz fel belőle, ezt minek ismételni. De neked, külön, ide írom még egyszer, nagy betűkkel, hátha felfogod végre:
NEM ÉRDEKEL A "SZÉLES NYILVÁNOSSÁGOD"
Azt meghagyom neked, meg az Orbán, Gyurcsány, stb hangembereknek. MINDEN, amit elértem ("saját erőből"), a megszokott sémákat követők véleménye ellenére, és nem azokat kiszolgálva lett az enyém.
Az bosszant, hogy a kommunikáció, emberi és közösségi gondolkodás alapfogalmait sem ismerő (vagy ami még rosszabb, azokat tudatosan, alacsony szinten manipulációra felhasználó, lásd például a te főpolgi "kampányodat") főkolomposok és az őket követő nyáj (mindegy, milyen jelszavakat skandálva, de az már tragikomédia, amikor UGYANAZT üvöltitek) az én és családom életminőségét pontosan előre látható módon veszélyeztetitek. És tudod, számomra létezik a gondolkodó ember felelősségtudata, amely nem hagy békén, beszélni kényszerít, és amikor megpróbáltam megtagadni, úgy vágott földhöz, hogy azóta se szedtem össze magam teljesen.
Ne foglalkozz velem, nem éri meg az időnket. Neked Orbánt kell eltakarítanod, koncentrálj erre a feladatra. Én meg engedelmeddel abban reménykedem, hogy akár EGYETLEN, gondolkodásra is képes emberhez eljutnak a szavaim az általad felkavart pocsolyában. Szánalmas kis cél a tiédhez képest, de a tízszer annyi időben, amit ennek a búval bélelt világnak megértésével és a szellemi erózió elleni küzdelemmel töltöttem, megtanultam a másokkal szembeni elvárások terén szerénynek lenni.
Például nem várom el, hogy az "ad hominem" érvelési hibát felismerje a saját szövegében - pedig tudod, az érvelési hiba olyan dolog, amit ha elkövetsz, kár volt kinyitnod a szád. (Oké, Orbán Viktornak azért írtam egy dühös nyílt levelet miatta, de sajnos a "nép" már a nyílt levél fogalmának értelmezésénél leakadt).
Viszont a Google korában tíz másodperc alatt bizonyíthatóan baromsággal talán nem kéne senkinek égetni magát, mert utána már nehéz normálisan beszélgetni.
@Gábor: Tudod, van ez a civilizáció nevű valami, amely hétköznapivá tesz olyan eszközöket, amelyek "érthetetlen" emberek generációinak teljesítményén alapulnak. Na, én ezek közé törekszem. Viszont ha szavazásos alapon, a tömeg tetszése határozta volna meg a fejlődés irányát, akkor ma is a lovas szekérnél és a kiskirályoknál tartanánk. Érthető ez a számodra?
Nem azért írok a blogodra, hogy "veled dübörögjek", jajj :-D Éppen ellenkezőleg: írtam egy kis programot, amelynek segítségével az összes korábbi hozzászólásomat töröltem innen (nehogy megzavarjon bárkit is) amikor úgy nézett ki, hogy külföldön folytatom. Most viszont úgy tűnik, maradok, és kifejezetten feszélyez a gondolat, hogy egymásra acsargó tömegek között kellene munkába mennem. Helyesbítek. Dühít.
Huszonpár évvel ezelőtt jött Orbán Viktor, és az előbb linkelt videón látható beszédével tömegeket rázott fel. A szöveg ma is megállja a helyét: szovjet helyett mondj oroszt, kommunisták helyett Fideszt, és már ismételheted is szóról szóra a kedvenc hangszóródba.
Orbán Viktor volt radikális, aztán mérsékelt liberális, európai, aztán jobboldali, "első polgár" keresztény, most éppen neobalkáni vagy mi a tök. Nem nézetei, elvei, stb. vannak, hanem azt mondja, amit adott pillanatban a megszólítandó közönség hallani akar. Nem értékek őrzése vagy teremtése, intelligens egyedek meggyőzése a cél, hanem a hívő tömeg, a massza mérete, a "lájkok" száma. Egyszerű, gondolkodás nélkül skandálható szlogenek.
Mik is voltak az "egyszerű, tömeg által követelt" jelszavak? Demokráciát? Ruszkik haza? Európa? Nem az a lényeg, hogy kik vagyunk, mit értünk meg a folyamatokból, hanem az, hogy az aktuális bűnbak takarodjon, aztán jön a Kánaán...
Bocs, nem látom a lényegi eltérést. Megpróbálom egy hasonlattal szemléltetni, mi a bajom.
Egy ország olyan, mint egy vonat: szépen össze vagyunk kötve és együtt zakatolunk a síneken. Nyilvánvaló volt, hogy rossz az irány, ezért a rendszerváltók berontottak a vezetőfülkébe, és... na jó, mondjuk úgy, átvették az irányítást. Aztán huzakodtak jó darabig egymás között, mire kiderült egy apróság: hoppá, a mozdonyban nincs kormány! Gyorsítani, fékezni, dudálni lehet, de a vonat irányát a váltók és a sínek határozzák meg (erőforrások, külső tényezők, és, most figyelj: a "nép" szellemi színvonala, igényessége!).
A mostani csapat minden köntörfalazás nélkül, ostoba őszinteséggel mutatja meg, hogy saját rövid távú érdekeinek kielégítésén túl semmit nem tud tenni a hatalmával. Tehát felsorakoztok újra a vezetőfülke ajtajánál, hogy átvegyétek az irányítást. Az igény jogos, de mi a fenét érünk el vele? Az irányt a váltókkal (és csak azokkal) lehet módosítani. Viszont ha újra randalírozni kezdünk a vezetőfülkében, akkor tönkretehetjük a műszereket és az irányítást (közintézmények, ellátórendszerek). Na akkor a hajunkra kenhetjük a váltókat, a vonat az első kanyarban felborul (aki nem vette volna észre, rázós szakaszon vagyunk).
Gondolom, ez is túl bonyolult olyanok számára, akiknek kifejteni való véleményük van rólam, de a nevemet nem képesek begépelni a Google keresőbe. Vagy olvasni nem tudnak (azért magyarul is írtam már éppen eleget, nem csak kockaságot).
Emiatt gondolom megint elnézést kéne kérnem, ugye? (Ejj, Máté, Máté...)
2014. december 29. 6:56
Gábor, kár is tovább fárasztanod magad azzal, hogy reagálni próbálsz az írásaimra. Már régen bizonyítottad, hogy egyetlen gondolatot nem fogsz fel belőle, ezt minek ismételni. De neked, külön, ide írom még egyszer, nagy betűkkel, hátha felfogod végre:
NEM ÉRDEKEL A "SZÉLES NYILVÁNOSSÁGOD"
Azt meghagyom neked, meg az Orbán, Gyurcsány, stb hangembereknek. MINDEN, amit elértem ("saját erőből"), a megszokott sémákat követők véleménye ellenére, és nem azokat kiszolgálva lett az enyém.
Az bosszant, hogy a kommunikáció, emberi és közösségi gondolkodás alapfogalmait sem ismerő (vagy ami még rosszabb, azokat tudatosan, alacsony szinten manipulációra felhasználó, lásd például a te főpolgi "kampányodat") főkolomposok és az őket követő nyáj (mindegy, milyen jelszavakat skandálva, de az már tragikomédia, amikor UGYANAZT üvöltitek) az én és családom életminőségét pontosan előre látható módon veszélyeztetitek. És tudod, számomra létezik a gondolkodó ember felelősségtudata, amely nem hagy békén, beszélni kényszerít, és amikor megpróbáltam megtagadni, úgy vágott földhöz, hogy azóta se szedtem össze magam teljesen.
Ne foglalkozz velem, nem éri meg az időnket. Neked Orbánt kell eltakarítanod, koncentrálj erre a feladatra. Én meg engedelmeddel abban reménykedem, hogy akár EGYETLEN, gondolkodásra is képes emberhez eljutnak a szavaim az általad felkavart pocsolyában. Szánalmas kis cél a tiédhez képest, de a tízszer annyi időben, amit ennek a búval bélelt világnak megértésével és a szellemi erózió elleni küzdelemmel töltöttem, megtanultam a másokkal szembeni elvárások terén szerénynek lenni.
Például nem várom el, hogy az "ad hominem" érvelési hibát felismerje a saját szövegében - pedig tudod, az érvelési hiba olyan dolog, amit ha elkövetsz, kár volt kinyitnod a szád. (Oké, Orbán Viktornak azért írtam egy dühös nyílt levelet miatta, de sajnos a "nép" már a nyílt levél fogalmának értelmezésénél leakadt).
Viszont a Google korában tíz másodperc alatt bizonyíthatóan baromsággal talán nem kéne senkinek égetni magát, mert utána már nehéz normálisan beszélgetni.
2014. december 29. 8:45
@góbé: Itt a bibi. Nem tudok úgy beszélni, hogy az komoly erőfeszítés nélkül érthető, ugyanakkor az én szemszögemből legalább minimális mértékben elfogadhatóan precíz legyen. De ez is ismétlés, ezt a beszélgetést is lefutottam már sokszor, például itt, utolsó bekezdések.
A tömegállattal kapcsolatban ismét javaslom Karinthy "Barabbás" novellájának megértését, vagy Szathmári Sándortól a Kazohiniát. Esetleg Douglas Adams rövid megjegyzését az emberi gondolkodásról, bizonyítékul mellétéve az Utoljára látható című könyvét.
Ja, a te érvelési hibád: "szalmabáb". Sajnálom.
@góbé: Itt a bibi. Nem tudok úgy beszélni, hogy az komoly erőfeszítés nélkül érthető, ugyanakkor az én szemszögemből legalább minimális mértékben elfogadhatóan precíz legyen. De ez is ismétlés, ezt a beszélgetést is lefutottam már sokszor, például itt, utolsó bekezdések.
A tömegállattal kapcsolatban ismét javaslom Karinthy "Barabbás" novellájának megértését, vagy Szathmári Sándortól a Kazohiniát. Esetleg Douglas Adams rövid megjegyzését az emberi gondolkodásról, bizonyítékul mellétéve az Utoljára látható című könyvét.
Ja, a te érvelési hibád: "szalmabáb". Sajnálom.
Egyet jobbra - egyet balra
Úgy tűnik, továbbra is egy országba leszek zárva ezzel az óvodás bandával, és ha már így alakult, dühöngtem egyet, szépen, igazságosan, ahogy gondolkodó emberhez illik.
Tuareg forradalmárnak ilyet
Hajrá, hajrá... ha még pedálozol egy darabig, majdnem olyan jó leszel, mint aki ellen ágálsz. :-D
Még mindig nem érted, hogy nincs semmi új abban, amit csinálsz, és éppen Orbán Viktor testesíti meg mindazt, ami ezen az agyatlan tömegállat terelésen-követésen alapuló úton elérhető? Pont azt a rövidlátást, felelőtlenséget, "hatalmat mindenáron" felfogást kritizálod, amelyet magad hirdetsz ("döntsük meg a diktátort a tömeggel, amelyben SEMMI érdemi gondolat vagy közös jövőkép nincs azon kívül, hogy Orbán ne legyen"). Hát pont EZ a mai nap az a jövő, amit kínálsz, doktor úr. Csak sajnos nincs újabb húsz év emberi és erőforrás tartalék, amelynek végén majd ellened gyűlik össze az újabb "mozgalom".
Csöbörből vödörbe. Szánalmas.
Kövér Világháború Lászlónak meg ilyet
A Házelnök Úr pontosan tudja, miről beszél.
A birtokomban van egy hivatalos életrajz, amely ennek alapjául szolgál. Az alábbiakban részleteket idézek belőle:
---
XXXX. áprilistól a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. XXXX. szeptembertől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta;
...
XXXX. június 16-án XXXX szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte - országosan ismert politikussá vált.
...
XXXX. szeptember 6-án, a Liberális Internacionálé mainzi kongresszusán alelnökké, XXXX januárjában a szervezet végrehajtó bizottságának a tagjává választották. Irányítása alatt a XXXX egy radikális ifjúsági politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségű mérsékelt liberális középpárt lett.
...
Az XXXX áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának az elnöke.
---
Találós kérdés: vajon kiről van szó, honnan (és mikorról) származik a szöveg?
---
Na jó, aki itt olvassa, ne menjen tovább: Orbán Viktor 1996-os hivatalos parlamenti életrajzát dekoráltam.
Utólagos betoldás, és ez már tényleg röhej: az általam hivatkozott életrajz "apróbb módosításokkal" ma is elérhető a http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/eletrajz címen.
Mi az eltérés? Hát, a "miniszterelnöki változatban" eltűnt a hivatkozás a Soros Alapítványra, amely őt a "Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetének továbbképzéseket szervező szociológus gyakornoka" pozícióból kiemelte; továbbá az 1993-as Fidesz besorolása az eredeti "liberális középpárt" helyett a ma jobban csengő "polgári néppárt" lett.
Szánalmas...
Tuareg forradalmárnak ilyet
Hajrá, hajrá... ha még pedálozol egy darabig, majdnem olyan jó leszel, mint aki ellen ágálsz. :-D
Még mindig nem érted, hogy nincs semmi új abban, amit csinálsz, és éppen Orbán Viktor testesíti meg mindazt, ami ezen az agyatlan tömegállat terelésen-követésen alapuló úton elérhető? Pont azt a rövidlátást, felelőtlenséget, "hatalmat mindenáron" felfogást kritizálod, amelyet magad hirdetsz ("döntsük meg a diktátort a tömeggel, amelyben SEMMI érdemi gondolat vagy közös jövőkép nincs azon kívül, hogy Orbán ne legyen"). Hát pont EZ a mai nap az a jövő, amit kínálsz, doktor úr. Csak sajnos nincs újabb húsz év emberi és erőforrás tartalék, amelynek végén majd ellened gyűlik össze az újabb "mozgalom".
Csöbörből vödörbe. Szánalmas.
Kövér Világháború Lászlónak meg ilyet
A Házelnök Úr pontosan tudja, miről beszél.
A birtokomban van egy hivatalos életrajz, amely ennek alapjául szolgál. Az alábbiakban részleteket idézek belőle:
---
XXXX. áprilistól a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. XXXX. szeptembertől a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta;
...
XXXX. június 16-án XXXX szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonulását követelte - országosan ismert politikussá vált.
...
XXXX. szeptember 6-án, a Liberális Internacionálé mainzi kongresszusán alelnökké, XXXX januárjában a szervezet végrehajtó bizottságának a tagjává választották. Irányítása alatt a XXXX egy radikális ifjúsági politikai mozgalomból nemzeti elkötelezettségű mérsékelt liberális középpárt lett.
...
Az XXXX áprilisában megalakult Új Atlanti Kezdeményezés (New Atlantic Initiative) magyar nemzeti bizottságának az elnöke.
---
Találós kérdés: vajon kiről van szó, honnan (és mikorról) származik a szöveg?
---
Na jó, aki itt olvassa, ne menjen tovább: Orbán Viktor 1996-os hivatalos parlamenti életrajzát dekoráltam.
Utólagos betoldás, és ez már tényleg röhej: az általam hivatkozott életrajz "apróbb módosításokkal" ma is elérhető a http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/eletrajz címen.
Mi az eltérés? Hát, a "miniszterelnöki változatban" eltűnt a hivatkozás a Soros Alapítványra, amely őt a "Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetének továbbképzéseket szervező szociológus gyakornoka" pozícióból kiemelte; továbbá az 1993-as Fidesz besorolása az eredeti "liberális középpárt" helyett a ma jobban csengő "polgári néppárt" lett.
Szánalmas...
2014. december 7., vasárnap
System layers
LinkedIn: Isolation Business layer from UI - Does it make sense?
This is a great question, but I have the completely opposite answer: I am a passionate Data/Business/UI separation believer, because it payed back in the long run.
All IT systems work with data items.
Some of these items are persistent, and stored externally to our system, in files, databases, etc. Others are also external, but changing: coming from a clock, sensors, ...
There are "worker" items in our system: database connectors, printing engines, GUI frameworks, etc. They have a complex, generic business logic, like managing SQL queries, etc; their "data content" is their configuration: location and access to the database server, the location and format of a data file.
We also have assistants, they help the user work with our components, like selecting the proper parameters for a process; they "stand behind" the more complex GUIs.
All items communicate with each other via messages which are temporal data items themselves.
Data layer is responsible for the interaction with those external data and event sources: from databases to home automation gadgets; its task is to reliably transform their information to our business data entities (Person, Door, Truck, etc.), manage the update transactions.
Business is the behavior of these items, this is where we implement the "knowledge" of our system. Key elements are the "plain data" items. They have no "activity", but they must ensure their consistency, and provide a status report (and not a single first error message or exception). You can put anything into these data items, but as long as they report any error, you can't use or save them. You can drop a featherweight GUI on each data item in this way: edit all fields and let the data item complain - or build a complex one, where you manage the underlying data elements' states and add your own messages.
Workflow is just another generic task: you can create a workflow engine that plays by its configuration. Or wrap one of the many existing engines.
If you do this, GUI gets relatively simple: you need a framework that connects the widgets of the current platform to the data objects, and let the user play with it. (It was one man-month for me in GWT, after I had the data framework.)
Complex for the first glimpse, but look at what you get:
- the more you connect your logic to the actual GUI framework, the more pain it means when you have to change it (move to another platform or adapt to a new version);
- you can use the complete system without the GUI, so instead of a complex GUI simulation engine, you can run tests or do mass processing tasks;
- there is a simple way to log the user actions (a very pleasant feature in testing or bug hunting);
- and the ultimate goal for me: transparent system structure! In the long run, all systems change like our bodies, the only question is how much work it takes to keep it in coherent state.
I have created such things in closed source environments, so unfortunately I can't show you actual codes, but I have to tell you: it rocks :-D
(Even though I could not find anyone "above" who could understand it, so I quit my job right now...)
I am not so keen on popular terminologies and technologies (seen too many already), I would rather like to understand what and why we (architects) do.
For example, we have a database.
Yes, we could do everything directly in SQL, typing commands, creating scripts, giving the user an SQL console - but we don't. We prefer using our own terms (like C++ or Java classes and objects), so we create a layer that wraps SQL communication and shows us our objects.
Yes, we could allow the users to do anything with these objects and instruct them how to play nice - but we don't. We add our knowledge to the objects so they can report on their states, and we can protect our system against incoherent states or illegal usage.
Yes, we could just drop these intelligent objects on the screen for the users to do something with them - but we don't. We assist users so they can learn working with these objects when they use the system, by showing them the next possible moves, and the steps they should do to set up a valid operation - and hide information and actions they have no rights to see or execute.
Dmytro, you asked if Navigation is business logic. My answer is: yes, definitely. But for me this does not mean moving the BL layer "up", to the GUI surface, but the opposite: the "assistant logic" should go down and share the same place as the lower business logic components like consistency checkers.
The UI should be feather-weight: only displaying information from the Data and the Control objects, reflecting to their changes. Data means displaying the selected printer, Control means the list of settings tab pages for that printer, the list of missing required parameters, or the actual pageID to display on the Next button, depending on the current data values.
When it comes to a remote desktop, message-based communication comes very handy again: it allows transparent proxy communication between the server and the client. In most cases, that is inevitable for platform or security reason: you can't have the same functionality in a web browser as in a "fat" client; you can't access the database server from a client machine directly; you can't access the administrative user account which is used to accomplish your requests on the database. It also allows you "batching": sending multiple requests to the server, or allows the server to send client information that it perhaps did not even asked.
This is a great question, but I have the completely opposite answer: I am a passionate Data/Business/UI separation believer, because it payed back in the long run.
All IT systems work with data items.
Some of these items are persistent, and stored externally to our system, in files, databases, etc. Others are also external, but changing: coming from a clock, sensors, ...
There are "worker" items in our system: database connectors, printing engines, GUI frameworks, etc. They have a complex, generic business logic, like managing SQL queries, etc; their "data content" is their configuration: location and access to the database server, the location and format of a data file.
We also have assistants, they help the user work with our components, like selecting the proper parameters for a process; they "stand behind" the more complex GUIs.
All items communicate with each other via messages which are temporal data items themselves.
Data layer is responsible for the interaction with those external data and event sources: from databases to home automation gadgets; its task is to reliably transform their information to our business data entities (Person, Door, Truck, etc.), manage the update transactions.
Business is the behavior of these items, this is where we implement the "knowledge" of our system. Key elements are the "plain data" items. They have no "activity", but they must ensure their consistency, and provide a status report (and not a single first error message or exception). You can put anything into these data items, but as long as they report any error, you can't use or save them. You can drop a featherweight GUI on each data item in this way: edit all fields and let the data item complain - or build a complex one, where you manage the underlying data elements' states and add your own messages.
Workflow is just another generic task: you can create a workflow engine that plays by its configuration. Or wrap one of the many existing engines.
If you do this, GUI gets relatively simple: you need a framework that connects the widgets of the current platform to the data objects, and let the user play with it. (It was one man-month for me in GWT, after I had the data framework.)
Complex for the first glimpse, but look at what you get:
- the more you connect your logic to the actual GUI framework, the more pain it means when you have to change it (move to another platform or adapt to a new version);
- you can use the complete system without the GUI, so instead of a complex GUI simulation engine, you can run tests or do mass processing tasks;
- there is a simple way to log the user actions (a very pleasant feature in testing or bug hunting);
- and the ultimate goal for me: transparent system structure! In the long run, all systems change like our bodies, the only question is how much work it takes to keep it in coherent state.
I have created such things in closed source environments, so unfortunately I can't show you actual codes, but I have to tell you: it rocks :-D
(Even though I could not find anyone "above" who could understand it, so I quit my job right now...)
I am not so keen on popular terminologies and technologies (seen too many already), I would rather like to understand what and why we (architects) do.
For example, we have a database.
Yes, we could do everything directly in SQL, typing commands, creating scripts, giving the user an SQL console - but we don't. We prefer using our own terms (like C++ or Java classes and objects), so we create a layer that wraps SQL communication and shows us our objects.
Yes, we could allow the users to do anything with these objects and instruct them how to play nice - but we don't. We add our knowledge to the objects so they can report on their states, and we can protect our system against incoherent states or illegal usage.
Yes, we could just drop these intelligent objects on the screen for the users to do something with them - but we don't. We assist users so they can learn working with these objects when they use the system, by showing them the next possible moves, and the steps they should do to set up a valid operation - and hide information and actions they have no rights to see or execute.
Dmytro, you asked if Navigation is business logic. My answer is: yes, definitely. But for me this does not mean moving the BL layer "up", to the GUI surface, but the opposite: the "assistant logic" should go down and share the same place as the lower business logic components like consistency checkers.
The UI should be feather-weight: only displaying information from the Data and the Control objects, reflecting to their changes. Data means displaying the selected printer, Control means the list of settings tab pages for that printer, the list of missing required parameters, or the actual pageID to display on the Next button, depending on the current data values.
When it comes to a remote desktop, message-based communication comes very handy again: it allows transparent proxy communication between the server and the client. In most cases, that is inevitable for platform or security reason: you can't have the same functionality in a web browser as in a "fat" client; you can't access the database server from a client machine directly; you can't access the administrative user account which is used to accomplish your requests on the database. It also allows you "batching": sending multiple requests to the server, or allows the server to send client information that it perhaps did not even asked.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)