Egy Facebook párbeszéd, és némi tanulság... (türelmetlenek számára
ugrás a lényegre)
Az egész egy hozzászólással kezdődött ehhez a Washington Post cikkhez:
Holocaust historian returning award to Hungary -
Holocaust survivor and historian Randolph L. Braham says he is returning a high state award to Hungary to protest what he says are government efforts to rewrite history and exonerate the country from its role in the Holocaust.
“Those who cannot remember the past, are condemned to repeat it,” (George Santayana)
… and it’s not about Viktor Orban or Gabor Vona, but “us”, the nation – our leaders only serve our needs. We don’t remember, or even worse, do our best to forget about this:
When the Nazis came for the communists,
I remained silent;
I was not a communist.
When they locked up the social democrats,
I remained silent;
I was not a social democrat.
When they came for the trade unionists,
I did not speak out;
I was not a trade unionist.
When they came for the Jews,
I remained silent;
I wasn’t a Jew.
When they came for me,
there was no one left to speak out.
(Martin Niemöller)
Jews were unarmed against Nazi soldiers. My great-grandfather was armed with a unreliable carbine against Sovilet T-34 tanks at the crossing at River Don. Later, many defenceless member of my nation was raped or executed by raging russian soldiers. What is the difference?
Why is it enabled to monopolize all of the sufferings for just ONE race all over the world, neglecting every other casualities?
I don't deny Holocaust. But I have to raise my voice for ALL members of the mankind on every single continent, who suffered in thoose days.
If you read more carefully, you may realize that the story is NOT about the Holocaust, but about creating a false history for ideological reasons. I have responded with two quotes, Santayana wrote his one in 1905, Niemöller was a Lutheran pastor, and he mentioned Jews as one of the suffering groups. I do not see any reason for your comment here.
I'm just stated that there were much more casualities of that era - I could mentioned the Japaneese army's training camps in China, where the targets were chinese civilians prisoned for no reasons.
At that time, hate and blood spread all over the world - and I feel that is the fact, that we all have to make clear in our minds. We cannot live anymore in blaming Romanians for Transylvania and blaming Hungarians for Holocaust. That has no sense.
We have to mantain a common place, where everyone can meet in peace, where everyone's pain and suffering get respected regardless of it's cause - that's the only way to sustain humanity within the mankind.
I've just stated that your statement is not related to the current topic (it rather shows that you have not got the point). It's like when some people talks about a problem with the engine of an airplane, and you come with saying: "Do you know the most famous crashes? I hate them!" True, but how it comes here?
Kedves Lóránd!
Lehet, rosszul értelmezted hozzászólásaimat, vagy én írtam nem megfelelő nyelvezettel vagy "logikával". Lényeg a lényeg, annyit szerettem volna kifejteni, hogy amíg az ember különbséget tesz a fajok/nemzetek között, addig kirekesztő a magatartása, és át kéne adni ezt a helyet valami nagyobbnak, valami többnek.
Sokan fujjognak a holokausztra, ezzel szemben én pont azt akartam megfogalmazni, hogy a továbblépéshez az kell, hogy minden ember a másik fájdalmát kellő tiszteletben tartsa. Ez sokszor úgy érzem sérül, amikor a magyarokat okolják bizonyos dolgokért, hiszen - más kontextusban és másoktól, de - mi is ugyanúgy szenvedtünk, mint a tébolyult kor akármely más nemzete.
A lelkésztől származó idézeted továbbfűzéseként gondoltam azt, hogy nem kellett fegyvertelennek lenni ahhoz, hogy áldozattá váljon az ember.
Az emberek közti megértéssel kapcsolatban a Hajnalvilágban is valami hasonlóról beszéltél - most nem értem, miért "akasztottál tengelyt" hozzászólásomért. (még ha ki is hagytam 1-2 érvelési lépcsőfokot)
Személyes benyomásom Veled kapcsolatban az, hogy tudásodat végső soron arra használod, hogy áthatolhatatlan védelmi rendszerként megvétózz minden hozzád kerülő információt bármilyen - akár formai - hibáért. Ezek szerint ez még nem a "JÓ" tudás, mert még elválaszt és nem felold. Szerintem sokkal érthetőbben át tudnád adni a Benned felgyűlt tudásanyagot, ha kicsit másképpen viszonyulnál az emberekhez. Az pedig szerintem mindenki épülését szolgálná.
Szeretném, ha tényleg átgondolnád, szabad-e elzárnod a Benned rejlő tudást azok elől, akikkel nem értesz mindenben egyet.
A kérdés tökéletes. Elzárásnak nevezhető-e az, ha MINDEN gondolatomat utólagos toldozás nélkül, húsz éve elérhetővé teszem? Szerintem nem. Viszont programozó vagyok, arra képeztem magam, hogy "embertelen precizitással" gondolkodjam, mert a felületesség az oka annak, hogy a szép álmaink ellenére a falnak megyünk. A gondolataiddal, remélem ez egyértelmű volt, egyetértek. Viszont amit csinálsz, nem építő kommunikáció, mert nem struktúrát épít, csak hozzáken valamit. "Igazságokat" egymásra hajigáló emberekkel tele van a padlás. Ezeket objektívan értékelni, belőlük rendszert építeni képesekből meg totális hiány. Én az utóbbi vagyok, ezt, és csak ezt tudom, akarom hozzátenni a világhoz, mert hiába nem esik jól senkinek (mellesleg nekem sem mindig), ERRE VAN SZÜKSÉG. Megengeded, hogy ezt a párbeszédet a blogomra feltegyem? Nem te vagy az egyetlen, akit ezzel kergetek el.
Megengedni megengedem, de jobban örülnék, ha gondolati sémádon hangolnál, és felállítanál egy új szempontot, egy új koordinátát rendszeredben, ami az elfogadás.
Nem a populizmusra akarlak sarkallni - abból tényleg nincs hiány -, pusztán azt szeretném, ha nem zárnál el könyörtelen hozzáállásoddal útkeresőket, hanem mondjuk úgy, inspirálnál. Hogy hovatovább ne menjek, itt a facebookon a Coelho-idézetek mintájára sok ember életére tudnál hatni.
Amúgy egy filozófus mondta:
"Az igazsághoz két ember kell, egy, aki kimondja, és egy, aki meghallgatja."
Saját élettapasztalatom valahogyan azt sugallja számomra, hogy van egy egyetemes rendezői elv, ami alapján épült ez az egész, de "igazságok"hoz mindenki csak felismerései által juthat. Az az igazság, amit - esetleg - Te, mint bölcsebb, mint érettebb rábeszélnél a másikra, az nem ivódna bele úgysem a tetteibe, hanem egy kellőképp ködös és jól hangzó fedőelmélet lenne, amivel tudná igazolni tetteit, ezzel szemben ha 3-4 év tapasztalás után magától rájönne ugyanezen igazságra, és a mögötte álló tartalomra, akkor az életében valódi változást hozna.
Ezért mondom azt, hogy a cél nem a kegyetlen igazságok kikürtölése, hanem sokkal inkább utalások, inspirációk, ösztönzések terén található. Mondhatni nem konzervet kell adni az embernek, mert lehet, nincs ahhoz való konzervnyitója. Egyszerűen kell az a burok, amiből mindenki magának kihámozhatja az igazat. És ha az csak a féligazságig jut el? A semminél az is 0,5-tel több. Egy idő után úgyis megérti majd a másik felét is. Nem versenyfutás.
Érted, mit szeretnék mondani?
A Mennyiségi helyett a Minőségire tedd a hangsúlyt. Ne az legyen a kérdés, hogy hányszor szóltál igazat, hanem hogy hány másik ember tudta megérteni.
Objektív világnézeted lehet kulcsa a Te ajtódnak, de mások ajtajához lehet, hogy szubjektív kulcsok kellenek.
Megint a precizitás. Arra kérsz, hogy a minőségre tegyem a hangsúlyt, és azért kritizálsz, mert... a minőségre teszem a hangsúlyt. Nem érdekel az általam elért emberek mennyisége. Az számít, hogy legyen néhány, aki tényleg megérti, amit mondok, és nem azok tömege, akik valami ködös ábrándokat kergetnek róla. Vannak feladatok, amikhez tömeg kell, de az én játékom a konkrét megvalósítás, nem az álmodozás.
Figyelj, én kertész vagyok. NEM termelhetek ehetetlen növényt. Fenn kell tartanom egy "mások számára OK" listát. Így már remélem érted.
Nem az a bajom, hogy miket nyilatkoztatsz ki, hanem az, hogy a stílusoddal rengeteg olyan embert kizársz, akiknek ettől még a szavaidra ugyanúgy szüksége lenne.
Azt mondtam, hogy az eddigiek mellé készíts egy új szempontot, kiegészítésnek, ahol azt is megvizsgálod, hogy csak a tárhelynek írtad a dolgokat, vagy konkrétan EMBERI életeken is javítottál vele.
Legalább egy kipróbálás erejéig üzemeld be ezt a koncepciót úgy, hogy az eddigi elveidből egy tapodtat sem engedtél.
A legtöbb diktatúra amúgy nem a féligazságai miatt lesz diktatúra, hanem mert kikapcsolják ezt a "monitoringot", amit mondok.
Olyan kedves lenne tőled, ha vennéd a fáradságot és a blogomat olvasva rájönnél: ÉVEKET töltöttem pont ezzel a kísérlettel. ÉN sokat tanultam belőle, a "másik oldal" viszont SEMMIT, mert azt feltételezte, hogy tényleg érti azt, amit írok. Sajnálom, ha ezzel megbántok bárkit, de tapasztalatom szerint van egy minimális szint, ami alá nem érdemes lemennem, mert aki ezt kéri, az nem is akar feljebb lépni. Te sem fárasztod magad azzal, hogy tényleg utánanézz, belegondolj abba, amit mondok - de tanácsokat adsz. Kösz, erre nincs szükségem.
Rendben, akkor jó folytatást kívánok ezen az úton.
... én pedig örömmel látlak viszont, ha lesz kedved beletenni azt a melót, amit gonosz módon elvárok. Nemsokára megpróbálom mindezt (szerintem) értelmes módon, ezt a párbeszédet felhasználva megfogalmazni a blogon is...
Szóval...
Igen, végtelenül magányosnak érzem magam, mert hosszú keresgélés dacára SENKIT nem találtam, akivel egyenrangú félként tudtam volna beszélni a számomra legfontosabb problémákról. Ezzel nyilván megsértettem azokat is, akik átmenetileg rám szántak valamennyi időt az életükből, de talán elfogadható ez az ár azért cserébe, hogy a te számodra tisztább legyen a kép.
Én abból élek, hogy gondolkodom. Ezt tanultam, és ezt művelem még a szakmámon belül is egyedi módon, folyamatosan elemzem saját megoldásaimat, mindig keresem a gyenge pontokat és nem félek kidobni hónapok keserves munkáját, mert tudom, hogy a lényeg nem az eredmény, hanem a tapasztalat, megismerés. Ezzel a hozzáállással dolgozom fel a mai világ szerkezetét, folyamatait.
Hőzöngő rizsa, ugye? Neked igen. De vegyünk köznapi példát. Bemész a kórházba, és találkozol egy kutató orvossal. Bemész egy bányába, találkozol egy húsz éve ott dolgozó vájárral. Bemész egy asztalosműhelybe, találkozol a mesterrel. Elkezded oktatni a szakmájáról? Szerinted tanácsot, segítséget kér tőled?
Te
feltételezed, hogy tudsz gondolkodni. Tisztában vagy azzal, hogy ezt a tevékenységet mondjuk a görögöknél a legmagasabb szintű tudománynak tekintették? Zen buddhista szerzetesek évtizedeket szántak rá az életükből, de a mi világunkban sem ismeretlen a "lelkigyakorlat" fogalma. Úgy véled, hogy mindezek idejétmúlt ostobaságok, és neked, mert van mobiltelefonod, tudsz Facebookozni és ott "véleményt mondani", már minderre nincs szükséged?
Lehet, de akkor itt nem jó helyen jársz. Én ugyanis úgy vélem, hogy egyikünk sem bölcsebb mondjuk Marcus Aureliusnál, Lao-ce-nél vagy Jézusnál csak azért, mert nekünk van villanykapcsolónk, nekik meg nem volt. Nekem évtizedeim vannak abban, hogy ma úgy érzem, elég jól felfogom a gondolataikat, és több év elkeserítően hiábavaló kísérletezés azzal, hogy ezt megosszam olyanokkal, akik érteni vélik a szavaimat.
[Szerk] Na jó, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, mutatok is valamit. Ezt a játékot senki nem vállalta be velem, de megismétlem a kedvedért, oké?
2012.július.28th. at 07:41
Höhö… Majd a moderálás után látható lesz az előző szövegem is (két link van benne), de ez nagyon fáj:
Diktatórikus
Nemzeti
Együttműködés
Rendszere
Mi ez? REND, csak fordítva…
2012.július.28th. at 09:22
Tudjátok mit? Játsszunk egyet!
Ugye, annyira nagyra vagyok a gondolkodásommal. Most például az történt, hogy újraolvastam az előző poénomat, vakartam a fejem és azt mondtam: basszus, ez piszkosul nem vicc. Találós kérdés: vajon mi futott át azon a hibbant agyamon pár másodperc alatt?
Akinek van kedve, forgassa meg a fejében, és írja le a saját változatát; pár nap múlva én is ideírom az enyémet (nekem öt bekezdés, 232 szó). Nem minősítés vagy egyéb a cél, hanem az, hogy “más, fura”, de talán így is logikus. Persze szabad szánalmas önfényezésnek is tekinteni most is, utólag is, mindegy. Akinek van kedve játszani, fel van festve a pálya.
2012.július.28th. at 09:37
63, Jani "... Az itteni megnyilvánulásaid alapján a fő gondod az, hogy nem tudod megértetni az emberekkel a mondanivalódat..."
65 Tibor bá "...Senki se olvassa végig, amikor látja, hogy még mennyi minden hátra van..."
Láthatjátok: éppen hogy teljes mértékben igazat adok nektek! Nem tudom magam érthetően kifejezni, és talán megbocsátható, hogy kicsit meguntam: évek során, jó pár igen hosszú személyes beszélgetés alatt megtanultam felismerni az első pontokat, ami után már érdektelen folytatni. Itt már azonnal hátralépek, vagy egyszer-egyszer megint próbálkozom a “magam értelmetlen módján”. Érted, tök mindegy, akár bennem, akár másokban van a hiba.
Ha egyszerű hőbörgéssel meg bűnbak-kereséssel megoldható lenne a civilizációs problémánk, akkor már meg lenne oldva! Miért olyan furcsa, hogy esetleg bonyolult, hosszú, és személyes ellenkezést is kiváltó irányokban érdemes egyáltalán kutatni???
ÉN legjobb tudásom szerint megvalósíthatónak és megvalósítandónak látom.
Tibor bá romantikus álmodozásnak.
A bizonyítás meg nem novella, hanem több lexikon, ami csurig van informatikai struktúrákkal (amik ráadásul az ottani “köztudattól” ugyanolyan idegenek, mint nektek az itteni eszmefuttatásaim).
Lényegtelen, hogy mi a véleményetek róla, vagy rólam – az egyetlen kérdés, hogy amit csinálok, működik-e. Ha működik, akkor lesz néhány olyan ember, aki utánanéz annak, amit már (elfogadom, “udvariatlan, nem ismeretterjesztő” módon) nem kivonatolok éppen ide, éppen nektek, de számomra már századszor. Ha nem működik, akkor meg tök mindegy, nem?
Szóval most csukok, a játék felhívás áll: írtam egy három szavas programot, adtam kis háttér információt – nektek hogyan futtatja le ezt az agyatok?
Kérlek, gondolkodj el ezen a "REND, csak fordítva" kifejezésen, a tőled telhető legbonyolultabb összefüggésrendszerben, ameddig akarsz. Aztán kattints
erre a linkre, az én megoldásom a lap közepe táján olvasható.
Túlbonyolítom? Dehogy, ellenkezőleg: egy nagyon pici részt mutatok abból a hálózatból, ami az én koponyámban üldögélve darálja le az aktuális eseményeket. Csak pillants bele
ebbe a könyvbe, amelyet 17 évesen kezdtem írni, 25 évesen fejeztem be, és alapvetően inkább az ezoterikus irodalom polcon lenne a helye egy gondolkodni is hajlandó világban. Most 41 vagyok, és
ilyen (a közönség miatt angol nyelvű) előadást raktam össze a gondolataimból.
Az én napjaim általában hajnali négy körül kezdődnek azzal, hogy átnézem az éjszaka a tudatom küszöbe alatt keletkezett üzeneteket. Egy részük azonnali feladat, mint például ez a betoldás itt; más részük a napi programozási munkámmal kapcsolatos, amelyek nélkül nem érteném, miért nem megy az, amit csinálok, és merre keressem a helyes megoldást.
Számomra ez a gondolkodás...
Nagyon egyszerűnek látom a helyzetet. Egy éven belül érdemi előrehaladást kell tennünk egy gyökeresen más civilizáció irányába, mert amikor, mondjuk öt év múlva, már valóban az ellátórendszereinket fenyegeti a klímaváltozás, vagy beüt a következő, kevésbé szerencsés atombaleset, már késő lesz.
Tudom, hogy az agyad ebben a pillanatban "film-módba" kapcsolt, és a vilgámegmentő hős után forgatod a fejed, aki néhány véletlenszerű rúgással megjavítja a központi reaktort. Helló! Nincs ilyen hős!
Mondom újra. Egy éven belül egy valóban működő, új civilizáció részrendszereire van szükség. Különben a gyerekeinknek esélye nincs érdemi, emberi életre, hacsak nem jön a csoda, a Jóisten, az ufók. Hahó! Nem jönnek, mert az evolúció már csak ilyen: aki túl ostoba az életben maradáshoz, az elpusztul. Ez az emberi fajra is igaz.
Na, én ezzel foglalkozom, a saját szakterületemen: újra akarom definiálni a számítástechnika mai alapfogalmait. Szerintem egész jól haladok, bár mivel nem tudtam elmagyarázni például Bojár Gábornak, ezért ma nem nyilvános egyetemi kutatásról és oktatásról, hanem munkahelyen végzett, zárt forrású fejlesztésről van szó, és nem tudom, hogyan lehet majd közössé tenni.
[Szerk2: Akinek
Bojár Gábor neve nem ismerős: a Graphisoft céggel nemzetközi terepen sikeres vállalkozó, aki az amerikai álom helyett Magyarországon hozott létre magánegyetemet (AIT-Budapest),
meggyőződése, hogy a saját vagyonát oktatásba fektetni Magyarországon érdemes, mert ez a jövő záloga. Vesd ezt össze a mai magyar oktatáspolitikával, a mi adónkból kövéredő (érted), minket közmunkás rabszolgaként használó "nemzeti oligarcháinkkal". Azt pedig, hogy pár évvel ezelőtt miért nem jelentkeztem állami egyetemen, ma már talán senkinek nem kell magyarázni. Nekem meg érne a pofám, ha ennyire nyilvánvaló dolgot nem láttam volna előre.]
Nem érdekel a mai politikai, gazdasági, nemzeti, ... cicaharc. Igen, persze ebbe is bele lehet dögleni, a mai Magyarország bármelyik nagyura röhögve sétálhat át rajtam. Na és? "Okos tanácsadóim" (miután állítólag olvasták az írásaimat) felhívják a figyelmemet arra, hogy esélytelen küzdelmet vívok. Ha nem írtam le harmincszor, akkor egyszer sem: tudom, és ezt választottam. Továbbá: nem tudok mit kezdeni senkivel, aki ezt nem képes vagy hajlandó felfogni, és ennek dacára az intézményesített hülyeség helyett értelmes módon gondolkodni, cselekedni, élni.
Tehát, a Hajnalvilág nagykövetsége nyitva van, de az ajtón be kell jönni. Ha kíváncsi vagy minderre, olvass! Ne lapozgass, hanem vedd tudomásul, hogy minimális esélyed van elsőre felfogni azt, amit írok. Nekem nem a "hited" vagy a "szavazatod" kell, nem érdekel a "tömeg", a "Like gombot" nem találod meg rajtam, nem kell nyomogatni. Fogd fel, nézz utána, keress gyenge pontokat (de ne találj ki olyanokat, amelyek nincsenek ott). Sok éve blogolok, jó eséllyel válaszoltam már arra, amit kérdezel, keress utána.
Akkor mi a fenét akarok? Nyitottságot, a változásra való hajlandóságot - most, amikor még nem a következmények elől menekülsz, amikor még van mozgástered. Azt, hogy a saját szakterületeden (amihez én ugyanúgy nem értek, ahogy neked gőzöd nincs arról, amit én csinálok) keresd a valóban működő mintákat, mert ezeket kell nagyon hamar működő rendszerré alakítanunk. Ne kérdezd, hogyan és mikor, mert természetesen fogalmam sincs róla. Azt tudom, hogy a magam oldalát oda kell tennem, mert a világon nem találtam senkit aki ezzel így foglalkozna (és persze ez jelentheti azt is, hogy én csinálom rosszul).
Azt is tudom, hogy ha egyedül bohóckodom mindezzel, akkor úgyis hiába csinálom. De kérlek, ne rabold az időmet, mert éppen lehetetlen feladaton dolgozom. Éveket töltöttem mindazok leírásával, amiket el tudnék mondani - akkor miért akarsz csacsogni velem? Bocsáss meg azért, mert ettől dühös leszek Az értelmes terveidről szeretnék beszélgetni (ha orvos vagy, akkor egészségügyről, és nem a fizika megújításáról, hacsak nincs egy éven belül tömegben használható megoldásod).
Remélem, érthető voltam - de tudom, hogy nem... Ezen nem tudok segíteni. Viszont ha mondjuk ezt itt elolvasod annyiszor, hogy belülről érzed, mit akarok vele mondani, akkor talán beljebb vagyunk:
Megvilágosodás
