2014. február 13., csütörtök
IT in the 21st century
We IT guys claim to be the edge of the human civilization, but that is a lie. We stopped at Gates, beg for Jobs, and dream about mountains of sugar (Zuckerberg). Some of us even claim to be evangelists, but fail to realize: building a really new world takes a new man (Neumann)...
2014. február 7., péntek
Megvilágosodás 2
Nyilván hajnalban, lehet ennél megfelelőbb idő ilyen történetekre?
Szóval rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok - ami nem meglepetés, és ahhoz is kell egy elég különös agyszerkezet, hogy ennek örülni tudjak. Ám én pontosan erre gyúrok gyakorlatilag azóta, mióta az eszemet tudom: a tapasztalatra fókuszálok, nem az eredményre. Így az egész életemet képes vagyok edzésnek, felkészülésnek tekinteni, megmarad a gondolkodásom gyermeki rugalmassága, viszont olyan tapasztalatokat gyűjtök, amelyeket ahogy látom, senki más. Az ok egyszerű: olyan dolgokkal próbálkozom, amelyekre te azt mondanád, lehetetlen, többet hibázok és többet tanulok belőle mint te.
Nagyon sokáig egyenrangúnak próbáltam feltételezni önmagam veled, abban reménykedtem, hogy csak meg kell mutatni neked a dolgok egy újszerű elrendezését, azt te megérted, és a világ megváltozik. Én úgy értelmezem, erről az illúzióról írt Szepes Mária sok könyvet: ahogy megjelenik az új minta, az hopp, átültethető másokba. Ezért írtam meg az Örökkévalóság pillanatai, majd a Hajnalvilág című könyveket, és tettem elérhetővé őket minden felületen. A kísérleteim arra utalnak, hogy ez legalábbis nekem nem megy: mi magunk teremtjük meg ezt a mintarendszert, majd általa (édesmindegy, hogy a törvényeit vakon, objektív kérdések nélkül követve, vagy elborult aggyal támadva) ezt a világot. Ahhoz, hogy egy új gondolkodásmód megjelenhessen az agyunkban, helyet kell neki csinálni, ez pedig fájdalmas folyamat (lásd: "tényleg ekkora hülye vagyok? - igen..."), azonnali érzelmi hárítást, a tudat beszűkülését vonja maga után.
Miután elfogadtam, hogy az "ember" szó köznapi definíciója nem érvényes rám, hosszú időt töltöttem azzal, hogy e kötöttségtől megszabadulva olyan messzire menjek le a megszokott térképről, amilyen messzire csak tudok, egy fonalat húzva magam után, hogy ha rossz irányba mennék, legalább a tévedéseim hasznosak lehessenek mások számára. Ez a Hajnalvilág blog. Közben persze próbálkoztam kommunikációval is különféle fórumokon, ahol akkor még nem értettem ugyan, de a fenti hárítással találkoztam.
Az is sok idő volt, mire elfogadtam, hogy nem csak hogy kilógok a sorból, de hasonló módon kilógó emberek szervezett hálózata nélkül el fog pusztulni az emberi civilizáció; következésképpen meg kell próbálnom megváltoztatni az embereket. Kedvenc képem a lángoló óvoda, ahol először én is óvodás szerepben próbáltam a csoporttársakat a szerintem helyes viselkedésre ösztönözni, utána az óvóbácsi szerepét öltöttem magamra és kiabáltam. Semmi eredmény.
Akkor felvettem a tűzoltó ruhát, elhatároztam, hogy a szaktudásom segítségével meg kell terveznem és részben meg is alkotni azt az informatikai környezetet, amely az új emberi civilizáció gerincét alkothatja. Merész vállalás, de mit csináljak, ha senki nem foglalkozik ezzel, én meg azt látom, hogy muszáj? Egész jól haladok vele, de azért a racionális korlátokat túlfeszítettem sok szempontból. Viszont működnek azok a dolgok, amiket írok, és olyannal játszom, amivel a Google, Eclipse community, OSGI, Apple, stb. - csak nekem koherens képem is van a háttérben. Szóval szerintem szerkezetében jobb, de mennyiségében és "vonzerejében" nevetséges - hiszen meg kellene érteni. És már megint ugyanott járok.
Szóval megérkeztem arra a pontra, ahol Micimackónak végre feltűnik, hogy a követett lábnyomok a sajátjai a hóban, és fel tudja tenni az értelmes kérdést: elfogadva a körülményeket, mit lehet tenni? És a jó kérdésre már lehet jó választ keresni.
Hiába érzem jogosnak a frusztrációmat (lásd Küszöb), attól még nem lesz vonzó. Hiába gondolom, hogy nem butíthatom le a gondolataimat, mert azok az értéküket veszítik - attól még nem keletkezik motiváció például benned arra, hogy megismerd őket. Hiába vagyok dühös [szerk: innen egy kis nyafogás törölve] ezzel nyilván nem teremtek vonzó mintát.
Úgy kell tekintenem rád, mint egy turistára. Vastag természetrajzi könyvekkel (mint az írásaim) nem tudlak új utakra csábítani, hiába gondolom, hogy márpedig ezt kell megértened ahhoz, hogy valóban részt tudj venni a tűzoltásban. Színes, csábító brosúrákat kell készítenem, amelyek a mai szokásokkal szemben a valóságot csomagolják számodra emészthető formába. "Evangéliumot", örömhírt kell mondanom neked, mert csak arra vagy fogékony - és ha felcsillant a szemed, akkor már hozzád vághatom a tűzoltó szerelést azzal, hogy örülök, hogy tetszik az álmom, de még meg kell csinálni...
Szóval vissza kell térnem a Hajnalvilág Nagykövetség képhez, csak értelmes formában: marketinges szerepben, prospektusokkal. Még a hely is adott, a mondoaurora.org címen elkezdhetem a játékot. Elnézést, de valószínűleg angolul, mert igen, számít a megszólítható emberek mennyisége. Nagyobb tenger - nagyobb fogás.
Azt mondod, hogy hiszen ez az, amit évek óta minden kritikusom számon kér rajtam? Ezt nyilván én is tudom. Viszont korábban mást értettem ezen a feladaton, más lett volna az eredmény (valami ugyanolyan butító szekta-irodalom, mint a Szcientológia, a Túlélő-felkészülő emberek, vagy a Fidesz kánonja) - és azt valóban nem kellett volna létrehozni. Akkor nem lettem volna képes jól megoldani. Persze most sincs erre garancia, de ma reggel már másként látom ezt a területet, és készen állok arra, hogy megpróbáljam.
Nos, ha eddig el is jutottál, nyilván azt hiszed, viccelek. Valami kampányt folytatok, fogadásból csinálok bohócot magamból, majd összekacsint veled valaki valahol emiatt, kandi kamerás műsorban szerepelsz és igyekszel okosnak látszani. Körülnéztél? Nincs ott senki...
Mivel most biztosítalak, hogy egyikről sincs szó, elkezdesz "aggódni" értem. Azt hiszed, megijesztettem magam, pánikot keltek; messiás-komplexusban szenvedek. Komolyan azt gondolod, aggódnod kell a gyermekeim, családom (ha tényleg vannak, és nem csak mesélek róluk) vagy a munkahelyem (ha nem az elmegyógyintézetből írogatok) miatt. Utánanézhetsz, de elég valószínű, hogy egy szót nem fogsz érteni abból, amivel foglalkozom, viszont bocsi, tényleg működik. Ilyen dolgokat csak a filmekben raknak össze nyáladzó őrültek, a való világban ehhez működőképes gondolkodás kell.
Természetesen lehet, hogy őrült vagyok, azt pedig örömmel aláírom, hogy régen elveszítettem, pontosabban tudatosan darabokra téptem azt, amit te józan gondolkodásnak tartasz. Viszont ha te vagy magadnál, igazán nem kell félned még egy kis játéktól, amiben a te józan eszedre hivatkozom.
Az emberiség minden egyes tagjának, még ötven évvel ezelőtt is, volt reális képe a jövőről. Te, "felvilágosult" mobiltelefon és internethasználóként babonásnak tartod őket, mert ez a kép a hitre épült - de ők tisztában voltak a személyes felelősségükkel, feladatukkal azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan szabad tenniük annak érdekében, hogy helyesen használják a (tiédhez képest nevetségesen csekély) lehetőségeiket.
És mi a helyzet veled? Ha hajlandó vagy végiggondolni a tényeket? Állandó, a megoldódás jeleit csak időnként, "szakértői nyilatkozatban" (lásd még: kincstári optimizmus) mutató gazdasági folyamatok; politikai, etnikai, vallási feszültségek; a klímaváltozás egyre egyértelműbb, a normális működést akadályozó jelei (több hetes iszonyú fagyok Amerikában vagy Szlovéniában; Anglia víz alatt, ...); haldokló óceánok, megoldatlan atomkatasztrófák ("még" a roskadozó csernobili szarkofágról, a folyamatosan szennyző Fukushimáról beszélek, de mire ezt olvasod, újabb is lehet); vidáman gömbölyödő szemét-kontinens...
Neked ezek birtokában van képed arról, milyen lesz a világ valójában ötven év múlva? Pontosítok: olyan, amiről tudod, hogy nem tündérmese (Star Trek és társai), nem krimi (nyomozós marhaságok) vagy világpusztulás és háborúk (maradék sci-fi-k); amelyet nyugodt lélekkel vállalsz az ötven év múlva születendő gyermekek szemébe nézve? Amelyről tudod, hogy személyesen neked mit és hogyan kell tenned azért, hogy megvalósuljon? Neked, aki hagytad és elfogadtad, hogy egyre szánalmasabb idióták és harácsoló vadállatok generációi irányítsák a "szabad" életed (Magyarország, rendszerváltozás után), aki ma is csak dünnyögni vagy agyatlanul hőzöngeni vagy képes ebben a kérdésben? Aki tényleg azt hiszed, hogy a négyéves választási ciklusokban gondolkodó politikai, vagy a negyedéves nyereség-jelentések alapján jutalmazott gazdasági vezetőkre, erre a rendszerre szabad bízni a jövőt?
Hahó, kispajtás! Társam az óvodás csoportban, akit éppen a gonosz világgal állandó hadban álló kotlós bácsi terel meleg szárnyai alá, hogy megvédjen az aggodalomtól, amit a beszakadó plafon recsegése kelthetne! Ez nem mese, nem játék, és nem bújhatsz senki háta mögé, ez személyes kérdés.
Szóval rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok - ami nem meglepetés, és ahhoz is kell egy elég különös agyszerkezet, hogy ennek örülni tudjak. Ám én pontosan erre gyúrok gyakorlatilag azóta, mióta az eszemet tudom: a tapasztalatra fókuszálok, nem az eredményre. Így az egész életemet képes vagyok edzésnek, felkészülésnek tekinteni, megmarad a gondolkodásom gyermeki rugalmassága, viszont olyan tapasztalatokat gyűjtök, amelyeket ahogy látom, senki más. Az ok egyszerű: olyan dolgokkal próbálkozom, amelyekre te azt mondanád, lehetetlen, többet hibázok és többet tanulok belőle mint te.
Nagyon sokáig egyenrangúnak próbáltam feltételezni önmagam veled, abban reménykedtem, hogy csak meg kell mutatni neked a dolgok egy újszerű elrendezését, azt te megérted, és a világ megváltozik. Én úgy értelmezem, erről az illúzióról írt Szepes Mária sok könyvet: ahogy megjelenik az új minta, az hopp, átültethető másokba. Ezért írtam meg az Örökkévalóság pillanatai, majd a Hajnalvilág című könyveket, és tettem elérhetővé őket minden felületen. A kísérleteim arra utalnak, hogy ez legalábbis nekem nem megy: mi magunk teremtjük meg ezt a mintarendszert, majd általa (édesmindegy, hogy a törvényeit vakon, objektív kérdések nélkül követve, vagy elborult aggyal támadva) ezt a világot. Ahhoz, hogy egy új gondolkodásmód megjelenhessen az agyunkban, helyet kell neki csinálni, ez pedig fájdalmas folyamat (lásd: "tényleg ekkora hülye vagyok? - igen..."), azonnali érzelmi hárítást, a tudat beszűkülését vonja maga után.
Miután elfogadtam, hogy az "ember" szó köznapi definíciója nem érvényes rám, hosszú időt töltöttem azzal, hogy e kötöttségtől megszabadulva olyan messzire menjek le a megszokott térképről, amilyen messzire csak tudok, egy fonalat húzva magam után, hogy ha rossz irányba mennék, legalább a tévedéseim hasznosak lehessenek mások számára. Ez a Hajnalvilág blog. Közben persze próbálkoztam kommunikációval is különféle fórumokon, ahol akkor még nem értettem ugyan, de a fenti hárítással találkoztam.
Az is sok idő volt, mire elfogadtam, hogy nem csak hogy kilógok a sorból, de hasonló módon kilógó emberek szervezett hálózata nélkül el fog pusztulni az emberi civilizáció; következésképpen meg kell próbálnom megváltoztatni az embereket. Kedvenc képem a lángoló óvoda, ahol először én is óvodás szerepben próbáltam a csoporttársakat a szerintem helyes viselkedésre ösztönözni, utána az óvóbácsi szerepét öltöttem magamra és kiabáltam. Semmi eredmény.
Akkor felvettem a tűzoltó ruhát, elhatároztam, hogy a szaktudásom segítségével meg kell terveznem és részben meg is alkotni azt az informatikai környezetet, amely az új emberi civilizáció gerincét alkothatja. Merész vállalás, de mit csináljak, ha senki nem foglalkozik ezzel, én meg azt látom, hogy muszáj? Egész jól haladok vele, de azért a racionális korlátokat túlfeszítettem sok szempontból. Viszont működnek azok a dolgok, amiket írok, és olyannal játszom, amivel a Google, Eclipse community, OSGI, Apple, stb. - csak nekem koherens képem is van a háttérben. Szóval szerintem szerkezetében jobb, de mennyiségében és "vonzerejében" nevetséges - hiszen meg kellene érteni. És már megint ugyanott járok.
Szóval megérkeztem arra a pontra, ahol Micimackónak végre feltűnik, hogy a követett lábnyomok a sajátjai a hóban, és fel tudja tenni az értelmes kérdést: elfogadva a körülményeket, mit lehet tenni? És a jó kérdésre már lehet jó választ keresni.
Hiába érzem jogosnak a frusztrációmat (lásd Küszöb), attól még nem lesz vonzó. Hiába gondolom, hogy nem butíthatom le a gondolataimat, mert azok az értéküket veszítik - attól még nem keletkezik motiváció például benned arra, hogy megismerd őket. Hiába vagyok dühös [szerk: innen egy kis nyafogás törölve] ezzel nyilván nem teremtek vonzó mintát.
Úgy kell tekintenem rád, mint egy turistára. Vastag természetrajzi könyvekkel (mint az írásaim) nem tudlak új utakra csábítani, hiába gondolom, hogy márpedig ezt kell megértened ahhoz, hogy valóban részt tudj venni a tűzoltásban. Színes, csábító brosúrákat kell készítenem, amelyek a mai szokásokkal szemben a valóságot csomagolják számodra emészthető formába. "Evangéliumot", örömhírt kell mondanom neked, mert csak arra vagy fogékony - és ha felcsillant a szemed, akkor már hozzád vághatom a tűzoltó szerelést azzal, hogy örülök, hogy tetszik az álmom, de még meg kell csinálni...
Szóval vissza kell térnem a Hajnalvilág Nagykövetség képhez, csak értelmes formában: marketinges szerepben, prospektusokkal. Még a hely is adott, a mondoaurora.org címen elkezdhetem a játékot. Elnézést, de valószínűleg angolul, mert igen, számít a megszólítható emberek mennyisége. Nagyobb tenger - nagyobb fogás.
Azt mondod, hogy hiszen ez az, amit évek óta minden kritikusom számon kér rajtam? Ezt nyilván én is tudom. Viszont korábban mást értettem ezen a feladaton, más lett volna az eredmény (valami ugyanolyan butító szekta-irodalom, mint a Szcientológia, a Túlélő-felkészülő emberek, vagy a Fidesz kánonja) - és azt valóban nem kellett volna létrehozni. Akkor nem lettem volna képes jól megoldani. Persze most sincs erre garancia, de ma reggel már másként látom ezt a területet, és készen állok arra, hogy megpróbáljam.
Nos, ha eddig el is jutottál, nyilván azt hiszed, viccelek. Valami kampányt folytatok, fogadásból csinálok bohócot magamból, majd összekacsint veled valaki valahol emiatt, kandi kamerás műsorban szerepelsz és igyekszel okosnak látszani. Körülnéztél? Nincs ott senki...
Mivel most biztosítalak, hogy egyikről sincs szó, elkezdesz "aggódni" értem. Azt hiszed, megijesztettem magam, pánikot keltek; messiás-komplexusban szenvedek. Komolyan azt gondolod, aggódnod kell a gyermekeim, családom (ha tényleg vannak, és nem csak mesélek róluk) vagy a munkahelyem (ha nem az elmegyógyintézetből írogatok) miatt. Utánanézhetsz, de elég valószínű, hogy egy szót nem fogsz érteni abból, amivel foglalkozom, viszont bocsi, tényleg működik. Ilyen dolgokat csak a filmekben raknak össze nyáladzó őrültek, a való világban ehhez működőképes gondolkodás kell.
Természetesen lehet, hogy őrült vagyok, azt pedig örömmel aláírom, hogy régen elveszítettem, pontosabban tudatosan darabokra téptem azt, amit te józan gondolkodásnak tartasz. Viszont ha te vagy magadnál, igazán nem kell félned még egy kis játéktól, amiben a te józan eszedre hivatkozom.
Az emberiség minden egyes tagjának, még ötven évvel ezelőtt is, volt reális képe a jövőről. Te, "felvilágosult" mobiltelefon és internethasználóként babonásnak tartod őket, mert ez a kép a hitre épült - de ők tisztában voltak a személyes felelősségükkel, feladatukkal azzal kapcsolatban, hogy mit és hogyan szabad tenniük annak érdekében, hogy helyesen használják a (tiédhez képest nevetségesen csekély) lehetőségeiket.
És mi a helyzet veled? Ha hajlandó vagy végiggondolni a tényeket? Állandó, a megoldódás jeleit csak időnként, "szakértői nyilatkozatban" (lásd még: kincstári optimizmus) mutató gazdasági folyamatok; politikai, etnikai, vallási feszültségek; a klímaváltozás egyre egyértelműbb, a normális működést akadályozó jelei (több hetes iszonyú fagyok Amerikában vagy Szlovéniában; Anglia víz alatt, ...); haldokló óceánok, megoldatlan atomkatasztrófák ("még" a roskadozó csernobili szarkofágról, a folyamatosan szennyző Fukushimáról beszélek, de mire ezt olvasod, újabb is lehet); vidáman gömbölyödő szemét-kontinens...
Neked ezek birtokában van képed arról, milyen lesz a világ valójában ötven év múlva? Pontosítok: olyan, amiről tudod, hogy nem tündérmese (Star Trek és társai), nem krimi (nyomozós marhaságok) vagy világpusztulás és háborúk (maradék sci-fi-k); amelyet nyugodt lélekkel vállalsz az ötven év múlva születendő gyermekek szemébe nézve? Amelyről tudod, hogy személyesen neked mit és hogyan kell tenned azért, hogy megvalósuljon? Neked, aki hagytad és elfogadtad, hogy egyre szánalmasabb idióták és harácsoló vadállatok generációi irányítsák a "szabad" életed (Magyarország, rendszerváltozás után), aki ma is csak dünnyögni vagy agyatlanul hőzöngeni vagy képes ebben a kérdésben? Aki tényleg azt hiszed, hogy a négyéves választási ciklusokban gondolkodó politikai, vagy a negyedéves nyereség-jelentések alapján jutalmazott gazdasági vezetőkre, erre a rendszerre szabad bízni a jövőt?
Hahó, kispajtás! Társam az óvodás csoportban, akit éppen a gonosz világgal állandó hadban álló kotlós bácsi terel meleg szárnyai alá, hogy megvédjen az aggodalomtól, amit a beszakadó plafon recsegése kelthetne! Ez nem mese, nem játék, és nem bújhatsz senki háta mögé, ez személyes kérdés.
Én vagyok én, te vagy te. Ki a hülye, én vagy te?
2014. február 4., kedd
Küszöb
Egy Facebook párbeszéd, és némi tanulság... (türelmetlenek számára ugrás a lényegre)
Az egész egy hozzászólással kezdődött ehhez a Washington Post cikkhez: Holocaust historian returning award to Hungary - Holocaust survivor and historian Randolph L. Braham says he is returning a high state award to Hungary to protest what he says are government efforts to rewrite history and exonerate the country from its role in the Holocaust.
“Those who cannot remember the past, are condemned to repeat it,” (George Santayana)
… and it’s not about Viktor Orban or Gabor Vona, but “us”, the nation – our leaders only serve our needs. We don’t remember, or even worse, do our best to forget about this:
When the Nazis came for the communists,
I remained silent;
I was not a communist.
When they locked up the social democrats,
I remained silent;
I was not a social democrat.
When they came for the trade unionists,
I did not speak out;
I was not a trade unionist.
When they came for the Jews,
I remained silent;
I wasn’t a Jew.
When they came for me,
there was no one left to speak out.
(Martin Niemöller)
If you read more carefully, you may realize that the story is NOT about the Holocaust, but about creating a false history for ideological reasons. I have responded with two quotes, Santayana wrote his one in 1905, Niemöller was a Lutheran pastor, and he mentioned Jews as one of the suffering groups. I do not see any reason for your comment here.
I'm just stated that there were much more casualities of that era - I could mentioned the Japaneese army's training camps in China, where the targets were chinese civilians prisoned for no reasons.
At that time, hate and blood spread all over the world - and I feel that is the fact, that we all have to make clear in our minds. We cannot live anymore in blaming Romanians for Transylvania and blaming Hungarians for Holocaust. That has no sense.
We have to mantain a common place, where everyone can meet in peace, where everyone's pain and suffering get respected regardless of it's cause - that's the only way to sustain humanity within the mankind.
I've just stated that your statement is not related to the current topic (it rather shows that you have not got the point). It's like when some people talks about a problem with the engine of an airplane, and you come with saying: "Do you know the most famous crashes? I hate them!" True, but how it comes here?
Kedves Lóránd!
Lehet, rosszul értelmezted hozzászólásaimat, vagy én írtam nem megfelelő nyelvezettel vagy "logikával". Lényeg a lényeg, annyit szerettem volna kifejteni, hogy amíg az ember különbséget tesz a fajok/nemzetek között, addig kirekesztő a magatartása, és át kéne adni ezt a helyet valami nagyobbnak, valami többnek.
Sokan fujjognak a holokausztra, ezzel szemben én pont azt akartam megfogalmazni, hogy a továbblépéshez az kell, hogy minden ember a másik fájdalmát kellő tiszteletben tartsa. Ez sokszor úgy érzem sérül, amikor a magyarokat okolják bizonyos dolgokért, hiszen - más kontextusban és másoktól, de - mi is ugyanúgy szenvedtünk, mint a tébolyult kor akármely más nemzete.
A lelkésztől származó idézeted továbbfűzéseként gondoltam azt, hogy nem kellett fegyvertelennek lenni ahhoz, hogy áldozattá váljon az ember.
Az emberek közti megértéssel kapcsolatban a Hajnalvilágban is valami hasonlóról beszéltél - most nem értem, miért "akasztottál tengelyt" hozzászólásomért. (még ha ki is hagytam 1-2 érvelési lépcsőfokot)
Személyes benyomásom Veled kapcsolatban az, hogy tudásodat végső soron arra használod, hogy áthatolhatatlan védelmi rendszerként megvétózz minden hozzád kerülő információt bármilyen - akár formai - hibáért. Ezek szerint ez még nem a "JÓ" tudás, mert még elválaszt és nem felold. Szerintem sokkal érthetőbben át tudnád adni a Benned felgyűlt tudásanyagot, ha kicsit másképpen viszonyulnál az emberekhez. Az pedig szerintem mindenki épülését szolgálná.
Szeretném, ha tényleg átgondolnád, szabad-e elzárnod a Benned rejlő tudást azok elől, akikkel nem értesz mindenben egyet.
A kérdés tökéletes. Elzárásnak nevezhető-e az, ha MINDEN gondolatomat utólagos toldozás nélkül, húsz éve elérhetővé teszem? Szerintem nem. Viszont programozó vagyok, arra képeztem magam, hogy "embertelen precizitással" gondolkodjam, mert a felületesség az oka annak, hogy a szép álmaink ellenére a falnak megyünk. A gondolataiddal, remélem ez egyértelmű volt, egyetértek. Viszont amit csinálsz, nem építő kommunikáció, mert nem struktúrát épít, csak hozzáken valamit. "Igazságokat" egymásra hajigáló emberekkel tele van a padlás. Ezeket objektívan értékelni, belőlük rendszert építeni képesekből meg totális hiány. Én az utóbbi vagyok, ezt, és csak ezt tudom, akarom hozzátenni a világhoz, mert hiába nem esik jól senkinek (mellesleg nekem sem mindig), ERRE VAN SZÜKSÉG. Megengeded, hogy ezt a párbeszédet a blogomra feltegyem? Nem te vagy az egyetlen, akit ezzel kergetek el.
Megengedni megengedem, de jobban örülnék, ha gondolati sémádon hangolnál, és felállítanál egy új szempontot, egy új koordinátát rendszeredben, ami az elfogadás.
Nem a populizmusra akarlak sarkallni - abból tényleg nincs hiány -, pusztán azt szeretném, ha nem zárnál el könyörtelen hozzáállásoddal útkeresőket, hanem mondjuk úgy, inspirálnál. Hogy hovatovább ne menjek, itt a facebookon a Coelho-idézetek mintájára sok ember életére tudnál hatni.
Amúgy egy filozófus mondta:
"Az igazsághoz két ember kell, egy, aki kimondja, és egy, aki meghallgatja."
Saját élettapasztalatom valahogyan azt sugallja számomra, hogy van egy egyetemes rendezői elv, ami alapján épült ez az egész, de "igazságok"hoz mindenki csak felismerései által juthat. Az az igazság, amit - esetleg - Te, mint bölcsebb, mint érettebb rábeszélnél a másikra, az nem ivódna bele úgysem a tetteibe, hanem egy kellőképp ködös és jól hangzó fedőelmélet lenne, amivel tudná igazolni tetteit, ezzel szemben ha 3-4 év tapasztalás után magától rájönne ugyanezen igazságra, és a mögötte álló tartalomra, akkor az életében valódi változást hozna.
Ezért mondom azt, hogy a cél nem a kegyetlen igazságok kikürtölése, hanem sokkal inkább utalások, inspirációk, ösztönzések terén található. Mondhatni nem konzervet kell adni az embernek, mert lehet, nincs ahhoz való konzervnyitója. Egyszerűen kell az a burok, amiből mindenki magának kihámozhatja az igazat. És ha az csak a féligazságig jut el? A semminél az is 0,5-tel több. Egy idő után úgyis megérti majd a másik felét is. Nem versenyfutás.
Érted, mit szeretnék mondani?
A Mennyiségi helyett a Minőségire tedd a hangsúlyt. Ne az legyen a kérdés, hogy hányszor szóltál igazat, hanem hogy hány másik ember tudta megérteni.
Objektív világnézeted lehet kulcsa a Te ajtódnak, de mások ajtajához lehet, hogy szubjektív kulcsok kellenek.
Megint a precizitás. Arra kérsz, hogy a minőségre tegyem a hangsúlyt, és azért kritizálsz, mert... a minőségre teszem a hangsúlyt. Nem érdekel az általam elért emberek mennyisége. Az számít, hogy legyen néhány, aki tényleg megérti, amit mondok, és nem azok tömege, akik valami ködös ábrándokat kergetnek róla. Vannak feladatok, amikhez tömeg kell, de az én játékom a konkrét megvalósítás, nem az álmodozás.
Figyelj, én kertész vagyok. NEM termelhetek ehetetlen növényt. Fenn kell tartanom egy "mások számára OK" listát. Így már remélem érted.
Nem az a bajom, hogy miket nyilatkoztatsz ki, hanem az, hogy a stílusoddal rengeteg olyan embert kizársz, akiknek ettől még a szavaidra ugyanúgy szüksége lenne.
Azt mondtam, hogy az eddigiek mellé készíts egy új szempontot, kiegészítésnek, ahol azt is megvizsgálod, hogy csak a tárhelynek írtad a dolgokat, vagy konkrétan EMBERI életeken is javítottál vele.
Legalább egy kipróbálás erejéig üzemeld be ezt a koncepciót úgy, hogy az eddigi elveidből egy tapodtat sem engedtél.
A legtöbb diktatúra amúgy nem a féligazságai miatt lesz diktatúra, hanem mert kikapcsolják ezt a "monitoringot", amit mondok.
Olyan kedves lenne tőled, ha vennéd a fáradságot és a blogomat olvasva rájönnél: ÉVEKET töltöttem pont ezzel a kísérlettel. ÉN sokat tanultam belőle, a "másik oldal" viszont SEMMIT, mert azt feltételezte, hogy tényleg érti azt, amit írok. Sajnálom, ha ezzel megbántok bárkit, de tapasztalatom szerint van egy minimális szint, ami alá nem érdemes lemennem, mert aki ezt kéri, az nem is akar feljebb lépni. Te sem fárasztod magad azzal, hogy tényleg utánanézz, belegondolj abba, amit mondok - de tanácsokat adsz. Kösz, erre nincs szükségem.
Rendben, akkor jó folytatást kívánok ezen az úton.
... én pedig örömmel látlak viszont, ha lesz kedved beletenni azt a melót, amit gonosz módon elvárok. Nemsokára megpróbálom mindezt (szerintem) értelmes módon, ezt a párbeszédet felhasználva megfogalmazni a blogon is...
Szóval...
Igen, végtelenül magányosnak érzem magam, mert hosszú keresgélés dacára SENKIT nem találtam, akivel egyenrangú félként tudtam volna beszélni a számomra legfontosabb problémákról. Ezzel nyilván megsértettem azokat is, akik átmenetileg rám szántak valamennyi időt az életükből, de talán elfogadható ez az ár azért cserébe, hogy a te számodra tisztább legyen a kép.
Én abból élek, hogy gondolkodom. Ezt tanultam, és ezt művelem még a szakmámon belül is egyedi módon, folyamatosan elemzem saját megoldásaimat, mindig keresem a gyenge pontokat és nem félek kidobni hónapok keserves munkáját, mert tudom, hogy a lényeg nem az eredmény, hanem a tapasztalat, megismerés. Ezzel a hozzáállással dolgozom fel a mai világ szerkezetét, folyamatait.
Hőzöngő rizsa, ugye? Neked igen. De vegyünk köznapi példát. Bemész a kórházba, és találkozol egy kutató orvossal. Bemész egy bányába, találkozol egy húsz éve ott dolgozó vájárral. Bemész egy asztalosműhelybe, találkozol a mesterrel. Elkezded oktatni a szakmájáról? Szerinted tanácsot, segítséget kér tőled?
Te feltételezed, hogy tudsz gondolkodni. Tisztában vagy azzal, hogy ezt a tevékenységet mondjuk a görögöknél a legmagasabb szintű tudománynak tekintették? Zen buddhista szerzetesek évtizedeket szántak rá az életükből, de a mi világunkban sem ismeretlen a "lelkigyakorlat" fogalma. Úgy véled, hogy mindezek idejétmúlt ostobaságok, és neked, mert van mobiltelefonod, tudsz Facebookozni és ott "véleményt mondani", már minderre nincs szükséged?
Lehet, de akkor itt nem jó helyen jársz. Én ugyanis úgy vélem, hogy egyikünk sem bölcsebb mondjuk Marcus Aureliusnál, Lao-ce-nél vagy Jézusnál csak azért, mert nekünk van villanykapcsolónk, nekik meg nem volt. Nekem évtizedeim vannak abban, hogy ma úgy érzem, elég jól felfogom a gondolataikat, és több év elkeserítően hiábavaló kísérletezés azzal, hogy ezt megosszam olyanokkal, akik érteni vélik a szavaimat.
[Szerk] Na jó, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, mutatok is valamit. Ezt a játékot senki nem vállalta be velem, de megismétlem a kedvedért, oké?
2012.július.28th. at 07:41
Höhö… Majd a moderálás után látható lesz az előző szövegem is (két link van benne), de ez nagyon fáj:
Diktatórikus
Nemzeti
Együttműködés
Rendszere
Mi ez? REND, csak fordítva…
2012.július.28th. at 09:22
Tudjátok mit? Játsszunk egyet!
Ugye, annyira nagyra vagyok a gondolkodásommal. Most például az történt, hogy újraolvastam az előző poénomat, vakartam a fejem és azt mondtam: basszus, ez piszkosul nem vicc. Találós kérdés: vajon mi futott át azon a hibbant agyamon pár másodperc alatt?
Akinek van kedve, forgassa meg a fejében, és írja le a saját változatát; pár nap múlva én is ideírom az enyémet (nekem öt bekezdés, 232 szó). Nem minősítés vagy egyéb a cél, hanem az, hogy “más, fura”, de talán így is logikus. Persze szabad szánalmas önfényezésnek is tekinteni most is, utólag is, mindegy. Akinek van kedve játszani, fel van festve a pálya.
2012.július.28th. at 09:37
63, Jani "... Az itteni megnyilvánulásaid alapján a fő gondod az, hogy nem tudod megértetni az emberekkel a mondanivalódat..."
65 Tibor bá "...Senki se olvassa végig, amikor látja, hogy még mennyi minden hátra van..."
Láthatjátok: éppen hogy teljes mértékben igazat adok nektek! Nem tudom magam érthetően kifejezni, és talán megbocsátható, hogy kicsit meguntam: évek során, jó pár igen hosszú személyes beszélgetés alatt megtanultam felismerni az első pontokat, ami után már érdektelen folytatni. Itt már azonnal hátralépek, vagy egyszer-egyszer megint próbálkozom a “magam értelmetlen módján”. Érted, tök mindegy, akár bennem, akár másokban van a hiba.
Ha egyszerű hőbörgéssel meg bűnbak-kereséssel megoldható lenne a civilizációs problémánk, akkor már meg lenne oldva! Miért olyan furcsa, hogy esetleg bonyolult, hosszú, és személyes ellenkezést is kiváltó irányokban érdemes egyáltalán kutatni???
ÉN legjobb tudásom szerint megvalósíthatónak és megvalósítandónak látom.
Tibor bá romantikus álmodozásnak.
A bizonyítás meg nem novella, hanem több lexikon, ami csurig van informatikai struktúrákkal (amik ráadásul az ottani “köztudattól” ugyanolyan idegenek, mint nektek az itteni eszmefuttatásaim).
Lényegtelen, hogy mi a véleményetek róla, vagy rólam – az egyetlen kérdés, hogy amit csinálok, működik-e. Ha működik, akkor lesz néhány olyan ember, aki utánanéz annak, amit már (elfogadom, “udvariatlan, nem ismeretterjesztő” módon) nem kivonatolok éppen ide, éppen nektek, de számomra már századszor. Ha nem működik, akkor meg tök mindegy, nem?
Szóval most csukok, a játék felhívás áll: írtam egy három szavas programot, adtam kis háttér információt – nektek hogyan futtatja le ezt az agyatok?
Kérlek, gondolkodj el ezen a "REND, csak fordítva" kifejezésen, a tőled telhető legbonyolultabb összefüggésrendszerben, ameddig akarsz. Aztán kattints erre a linkre, az én megoldásom a lap közepe táján olvasható.
Túlbonyolítom? Dehogy, ellenkezőleg: egy nagyon pici részt mutatok abból a hálózatból, ami az én koponyámban üldögélve darálja le az aktuális eseményeket. Csak pillants bele ebbe a könyvbe, amelyet 17 évesen kezdtem írni, 25 évesen fejeztem be, és alapvetően inkább az ezoterikus irodalom polcon lenne a helye egy gondolkodni is hajlandó világban. Most 41 vagyok, és ilyen (a közönség miatt angol nyelvű) előadást raktam össze a gondolataimból.
Az én napjaim általában hajnali négy körül kezdődnek azzal, hogy átnézem az éjszaka a tudatom küszöbe alatt keletkezett üzeneteket. Egy részük azonnali feladat, mint például ez a betoldás itt; más részük a napi programozási munkámmal kapcsolatos, amelyek nélkül nem érteném, miért nem megy az, amit csinálok, és merre keressem a helyes megoldást.
Számomra ez a gondolkodás...
Nagyon egyszerűnek látom a helyzetet. Egy éven belül érdemi előrehaladást kell tennünk egy gyökeresen más civilizáció irányába, mert amikor, mondjuk öt év múlva, már valóban az ellátórendszereinket fenyegeti a klímaváltozás, vagy beüt a következő, kevésbé szerencsés atombaleset, már késő lesz.
Tudom, hogy az agyad ebben a pillanatban "film-módba" kapcsolt, és a vilgámegmentő hős után forgatod a fejed, aki néhány véletlenszerű rúgással megjavítja a központi reaktort. Helló! Nincs ilyen hős!
Mondom újra. Egy éven belül egy valóban működő, új civilizáció részrendszereire van szükség. Különben a gyerekeinknek esélye nincs érdemi, emberi életre, hacsak nem jön a csoda, a Jóisten, az ufók. Hahó! Nem jönnek, mert az evolúció már csak ilyen: aki túl ostoba az életben maradáshoz, az elpusztul. Ez az emberi fajra is igaz.
Na, én ezzel foglalkozom, a saját szakterületemen: újra akarom definiálni a számítástechnika mai alapfogalmait. Szerintem egész jól haladok, bár mivel nem tudtam elmagyarázni például Bojár Gábornak, ezért ma nem nyilvános egyetemi kutatásról és oktatásról, hanem munkahelyen végzett, zárt forrású fejlesztésről van szó, és nem tudom, hogyan lehet majd közössé tenni.
[Szerk2: Akinek Bojár Gábor neve nem ismerős: a Graphisoft céggel nemzetközi terepen sikeres vállalkozó, aki az amerikai álom helyett Magyarországon hozott létre magánegyetemet (AIT-Budapest), meggyőződése, hogy a saját vagyonát oktatásba fektetni Magyarországon érdemes, mert ez a jövő záloga. Vesd ezt össze a mai magyar oktatáspolitikával, a mi adónkból kövéredő (érted), minket közmunkás rabszolgaként használó "nemzeti oligarcháinkkal". Azt pedig, hogy pár évvel ezelőtt miért nem jelentkeztem állami egyetemen, ma már talán senkinek nem kell magyarázni. Nekem meg érne a pofám, ha ennyire nyilvánvaló dolgot nem láttam volna előre.]
Nem érdekel a mai politikai, gazdasági, nemzeti, ... cicaharc. Igen, persze ebbe is bele lehet dögleni, a mai Magyarország bármelyik nagyura röhögve sétálhat át rajtam. Na és? "Okos tanácsadóim" (miután állítólag olvasták az írásaimat) felhívják a figyelmemet arra, hogy esélytelen küzdelmet vívok. Ha nem írtam le harmincszor, akkor egyszer sem: tudom, és ezt választottam. Továbbá: nem tudok mit kezdeni senkivel, aki ezt nem képes vagy hajlandó felfogni, és ennek dacára az intézményesített hülyeség helyett értelmes módon gondolkodni, cselekedni, élni.
Tehát, a Hajnalvilág nagykövetsége nyitva van, de az ajtón be kell jönni. Ha kíváncsi vagy minderre, olvass! Ne lapozgass, hanem vedd tudomásul, hogy minimális esélyed van elsőre felfogni azt, amit írok. Nekem nem a "hited" vagy a "szavazatod" kell, nem érdekel a "tömeg", a "Like gombot" nem találod meg rajtam, nem kell nyomogatni. Fogd fel, nézz utána, keress gyenge pontokat (de ne találj ki olyanokat, amelyek nincsenek ott). Sok éve blogolok, jó eséllyel válaszoltam már arra, amit kérdezel, keress utána.
Akkor mi a fenét akarok? Nyitottságot, a változásra való hajlandóságot - most, amikor még nem a következmények elől menekülsz, amikor még van mozgástered. Azt, hogy a saját szakterületeden (amihez én ugyanúgy nem értek, ahogy neked gőzöd nincs arról, amit én csinálok) keresd a valóban működő mintákat, mert ezeket kell nagyon hamar működő rendszerré alakítanunk. Ne kérdezd, hogyan és mikor, mert természetesen fogalmam sincs róla. Azt tudom, hogy a magam oldalát oda kell tennem, mert a világon nem találtam senkit aki ezzel így foglalkozna (és persze ez jelentheti azt is, hogy én csinálom rosszul).
Azt is tudom, hogy ha egyedül bohóckodom mindezzel, akkor úgyis hiába csinálom. De kérlek, ne rabold az időmet, mert éppen lehetetlen feladaton dolgozom. Éveket töltöttem mindazok leírásával, amiket el tudnék mondani - akkor miért akarsz csacsogni velem? Bocsáss meg azért, mert ettől dühös leszek Az értelmes terveidről szeretnék beszélgetni (ha orvos vagy, akkor egészségügyről, és nem a fizika megújításáról, hacsak nincs egy éven belül tömegben használható megoldásod).
Remélem, érthető voltam - de tudom, hogy nem... Ezen nem tudok segíteni. Viszont ha mondjuk ezt itt elolvasod annyiszor, hogy belülről érzed, mit akarok vele mondani, akkor talán beljebb vagyunk: Megvilágosodás
Az egész egy hozzászólással kezdődött ehhez a Washington Post cikkhez: Holocaust historian returning award to Hungary - Holocaust survivor and historian Randolph L. Braham says he is returning a high state award to Hungary to protest what he says are government efforts to rewrite history and exonerate the country from its role in the Holocaust.
“Those who cannot remember the past, are condemned to repeat it,” (George Santayana)
… and it’s not about Viktor Orban or Gabor Vona, but “us”, the nation – our leaders only serve our needs. We don’t remember, or even worse, do our best to forget about this:
When the Nazis came for the communists,
I remained silent;
I was not a communist.
When they locked up the social democrats,
I remained silent;
I was not a social democrat.
When they came for the trade unionists,
I did not speak out;
I was not a trade unionist.
When they came for the Jews,
I remained silent;
I wasn’t a Jew.
When they came for me,
there was no one left to speak out.
(Martin Niemöller)
Jews were unarmed against Nazi soldiers. My great-grandfather was armed with a unreliable carbine against Sovilet T-34 tanks at the crossing at River Don. Later, many defenceless member of my nation was raped or executed by raging russian soldiers. What is the difference?
Why is it enabled to monopolize all of the sufferings for just ONE race all over the world, neglecting every other casualities?
I don't deny Holocaust. But I have to raise my voice for ALL members of the mankind on every single continent, who suffered in thoose days.
I'm just stated that there were much more casualities of that era - I could mentioned the Japaneese army's training camps in China, where the targets were chinese civilians prisoned for no reasons.
At that time, hate and blood spread all over the world - and I feel that is the fact, that we all have to make clear in our minds. We cannot live anymore in blaming Romanians for Transylvania and blaming Hungarians for Holocaust. That has no sense.
We have to mantain a common place, where everyone can meet in peace, where everyone's pain and suffering get respected regardless of it's cause - that's the only way to sustain humanity within the mankind.
I've just stated that your statement is not related to the current topic (it rather shows that you have not got the point). It's like when some people talks about a problem with the engine of an airplane, and you come with saying: "Do you know the most famous crashes? I hate them!" True, but how it comes here?
Kedves Lóránd!
Lehet, rosszul értelmezted hozzászólásaimat, vagy én írtam nem megfelelő nyelvezettel vagy "logikával". Lényeg a lényeg, annyit szerettem volna kifejteni, hogy amíg az ember különbséget tesz a fajok/nemzetek között, addig kirekesztő a magatartása, és át kéne adni ezt a helyet valami nagyobbnak, valami többnek.
Sokan fujjognak a holokausztra, ezzel szemben én pont azt akartam megfogalmazni, hogy a továbblépéshez az kell, hogy minden ember a másik fájdalmát kellő tiszteletben tartsa. Ez sokszor úgy érzem sérül, amikor a magyarokat okolják bizonyos dolgokért, hiszen - más kontextusban és másoktól, de - mi is ugyanúgy szenvedtünk, mint a tébolyult kor akármely más nemzete.
A lelkésztől származó idézeted továbbfűzéseként gondoltam azt, hogy nem kellett fegyvertelennek lenni ahhoz, hogy áldozattá váljon az ember.
Az emberek közti megértéssel kapcsolatban a Hajnalvilágban is valami hasonlóról beszéltél - most nem értem, miért "akasztottál tengelyt" hozzászólásomért. (még ha ki is hagytam 1-2 érvelési lépcsőfokot)
Személyes benyomásom Veled kapcsolatban az, hogy tudásodat végső soron arra használod, hogy áthatolhatatlan védelmi rendszerként megvétózz minden hozzád kerülő információt bármilyen - akár formai - hibáért. Ezek szerint ez még nem a "JÓ" tudás, mert még elválaszt és nem felold. Szerintem sokkal érthetőbben át tudnád adni a Benned felgyűlt tudásanyagot, ha kicsit másképpen viszonyulnál az emberekhez. Az pedig szerintem mindenki épülését szolgálná.
Szeretném, ha tényleg átgondolnád, szabad-e elzárnod a Benned rejlő tudást azok elől, akikkel nem értesz mindenben egyet.
A kérdés tökéletes. Elzárásnak nevezhető-e az, ha MINDEN gondolatomat utólagos toldozás nélkül, húsz éve elérhetővé teszem? Szerintem nem. Viszont programozó vagyok, arra képeztem magam, hogy "embertelen precizitással" gondolkodjam, mert a felületesség az oka annak, hogy a szép álmaink ellenére a falnak megyünk. A gondolataiddal, remélem ez egyértelmű volt, egyetértek. Viszont amit csinálsz, nem építő kommunikáció, mert nem struktúrát épít, csak hozzáken valamit. "Igazságokat" egymásra hajigáló emberekkel tele van a padlás. Ezeket objektívan értékelni, belőlük rendszert építeni képesekből meg totális hiány. Én az utóbbi vagyok, ezt, és csak ezt tudom, akarom hozzátenni a világhoz, mert hiába nem esik jól senkinek (mellesleg nekem sem mindig), ERRE VAN SZÜKSÉG. Megengeded, hogy ezt a párbeszédet a blogomra feltegyem? Nem te vagy az egyetlen, akit ezzel kergetek el.
Megengedni megengedem, de jobban örülnék, ha gondolati sémádon hangolnál, és felállítanál egy új szempontot, egy új koordinátát rendszeredben, ami az elfogadás.
Nem a populizmusra akarlak sarkallni - abból tényleg nincs hiány -, pusztán azt szeretném, ha nem zárnál el könyörtelen hozzáállásoddal útkeresőket, hanem mondjuk úgy, inspirálnál. Hogy hovatovább ne menjek, itt a facebookon a Coelho-idézetek mintájára sok ember életére tudnál hatni.
Amúgy egy filozófus mondta:
"Az igazsághoz két ember kell, egy, aki kimondja, és egy, aki meghallgatja."
Saját élettapasztalatom valahogyan azt sugallja számomra, hogy van egy egyetemes rendezői elv, ami alapján épült ez az egész, de "igazságok"hoz mindenki csak felismerései által juthat. Az az igazság, amit - esetleg - Te, mint bölcsebb, mint érettebb rábeszélnél a másikra, az nem ivódna bele úgysem a tetteibe, hanem egy kellőképp ködös és jól hangzó fedőelmélet lenne, amivel tudná igazolni tetteit, ezzel szemben ha 3-4 év tapasztalás után magától rájönne ugyanezen igazságra, és a mögötte álló tartalomra, akkor az életében valódi változást hozna.
Ezért mondom azt, hogy a cél nem a kegyetlen igazságok kikürtölése, hanem sokkal inkább utalások, inspirációk, ösztönzések terén található. Mondhatni nem konzervet kell adni az embernek, mert lehet, nincs ahhoz való konzervnyitója. Egyszerűen kell az a burok, amiből mindenki magának kihámozhatja az igazat. És ha az csak a féligazságig jut el? A semminél az is 0,5-tel több. Egy idő után úgyis megérti majd a másik felét is. Nem versenyfutás.
Érted, mit szeretnék mondani?
A Mennyiségi helyett a Minőségire tedd a hangsúlyt. Ne az legyen a kérdés, hogy hányszor szóltál igazat, hanem hogy hány másik ember tudta megérteni.
Objektív világnézeted lehet kulcsa a Te ajtódnak, de mások ajtajához lehet, hogy szubjektív kulcsok kellenek.
Megint a precizitás. Arra kérsz, hogy a minőségre tegyem a hangsúlyt, és azért kritizálsz, mert... a minőségre teszem a hangsúlyt. Nem érdekel az általam elért emberek mennyisége. Az számít, hogy legyen néhány, aki tényleg megérti, amit mondok, és nem azok tömege, akik valami ködös ábrándokat kergetnek róla. Vannak feladatok, amikhez tömeg kell, de az én játékom a konkrét megvalósítás, nem az álmodozás.
Figyelj, én kertész vagyok. NEM termelhetek ehetetlen növényt. Fenn kell tartanom egy "mások számára OK" listát. Így már remélem érted.
Nem az a bajom, hogy miket nyilatkoztatsz ki, hanem az, hogy a stílusoddal rengeteg olyan embert kizársz, akiknek ettől még a szavaidra ugyanúgy szüksége lenne.
Azt mondtam, hogy az eddigiek mellé készíts egy új szempontot, kiegészítésnek, ahol azt is megvizsgálod, hogy csak a tárhelynek írtad a dolgokat, vagy konkrétan EMBERI életeken is javítottál vele.
Legalább egy kipróbálás erejéig üzemeld be ezt a koncepciót úgy, hogy az eddigi elveidből egy tapodtat sem engedtél.
A legtöbb diktatúra amúgy nem a féligazságai miatt lesz diktatúra, hanem mert kikapcsolják ezt a "monitoringot", amit mondok.
Olyan kedves lenne tőled, ha vennéd a fáradságot és a blogomat olvasva rájönnél: ÉVEKET töltöttem pont ezzel a kísérlettel. ÉN sokat tanultam belőle, a "másik oldal" viszont SEMMIT, mert azt feltételezte, hogy tényleg érti azt, amit írok. Sajnálom, ha ezzel megbántok bárkit, de tapasztalatom szerint van egy minimális szint, ami alá nem érdemes lemennem, mert aki ezt kéri, az nem is akar feljebb lépni. Te sem fárasztod magad azzal, hogy tényleg utánanézz, belegondolj abba, amit mondok - de tanácsokat adsz. Kösz, erre nincs szükségem.
Rendben, akkor jó folytatást kívánok ezen az úton.
... én pedig örömmel látlak viszont, ha lesz kedved beletenni azt a melót, amit gonosz módon elvárok. Nemsokára megpróbálom mindezt (szerintem) értelmes módon, ezt a párbeszédet felhasználva megfogalmazni a blogon is...
Szóval...
Igen, végtelenül magányosnak érzem magam, mert hosszú keresgélés dacára SENKIT nem találtam, akivel egyenrangú félként tudtam volna beszélni a számomra legfontosabb problémákról. Ezzel nyilván megsértettem azokat is, akik átmenetileg rám szántak valamennyi időt az életükből, de talán elfogadható ez az ár azért cserébe, hogy a te számodra tisztább legyen a kép.
Én abból élek, hogy gondolkodom. Ezt tanultam, és ezt művelem még a szakmámon belül is egyedi módon, folyamatosan elemzem saját megoldásaimat, mindig keresem a gyenge pontokat és nem félek kidobni hónapok keserves munkáját, mert tudom, hogy a lényeg nem az eredmény, hanem a tapasztalat, megismerés. Ezzel a hozzáállással dolgozom fel a mai világ szerkezetét, folyamatait.
Hőzöngő rizsa, ugye? Neked igen. De vegyünk köznapi példát. Bemész a kórházba, és találkozol egy kutató orvossal. Bemész egy bányába, találkozol egy húsz éve ott dolgozó vájárral. Bemész egy asztalosműhelybe, találkozol a mesterrel. Elkezded oktatni a szakmájáról? Szerinted tanácsot, segítséget kér tőled?
Te feltételezed, hogy tudsz gondolkodni. Tisztában vagy azzal, hogy ezt a tevékenységet mondjuk a görögöknél a legmagasabb szintű tudománynak tekintették? Zen buddhista szerzetesek évtizedeket szántak rá az életükből, de a mi világunkban sem ismeretlen a "lelkigyakorlat" fogalma. Úgy véled, hogy mindezek idejétmúlt ostobaságok, és neked, mert van mobiltelefonod, tudsz Facebookozni és ott "véleményt mondani", már minderre nincs szükséged?
Lehet, de akkor itt nem jó helyen jársz. Én ugyanis úgy vélem, hogy egyikünk sem bölcsebb mondjuk Marcus Aureliusnál, Lao-ce-nél vagy Jézusnál csak azért, mert nekünk van villanykapcsolónk, nekik meg nem volt. Nekem évtizedeim vannak abban, hogy ma úgy érzem, elég jól felfogom a gondolataikat, és több év elkeserítően hiábavaló kísérletezés azzal, hogy ezt megosszam olyanokkal, akik érteni vélik a szavaimat.
[Szerk] Na jó, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, mutatok is valamit. Ezt a játékot senki nem vállalta be velem, de megismétlem a kedvedért, oké?
2012.július.28th. at 07:41
Höhö… Majd a moderálás után látható lesz az előző szövegem is (két link van benne), de ez nagyon fáj:
Diktatórikus
Nemzeti
Együttműködés
Rendszere
Mi ez? REND, csak fordítva…
2012.július.28th. at 09:22
Tudjátok mit? Játsszunk egyet!
Ugye, annyira nagyra vagyok a gondolkodásommal. Most például az történt, hogy újraolvastam az előző poénomat, vakartam a fejem és azt mondtam: basszus, ez piszkosul nem vicc. Találós kérdés: vajon mi futott át azon a hibbant agyamon pár másodperc alatt?
Akinek van kedve, forgassa meg a fejében, és írja le a saját változatát; pár nap múlva én is ideírom az enyémet (nekem öt bekezdés, 232 szó). Nem minősítés vagy egyéb a cél, hanem az, hogy “más, fura”, de talán így is logikus. Persze szabad szánalmas önfényezésnek is tekinteni most is, utólag is, mindegy. Akinek van kedve játszani, fel van festve a pálya.
2012.július.28th. at 09:37
63, Jani "... Az itteni megnyilvánulásaid alapján a fő gondod az, hogy nem tudod megértetni az emberekkel a mondanivalódat..."
65 Tibor bá "...Senki se olvassa végig, amikor látja, hogy még mennyi minden hátra van..."
Láthatjátok: éppen hogy teljes mértékben igazat adok nektek! Nem tudom magam érthetően kifejezni, és talán megbocsátható, hogy kicsit meguntam: évek során, jó pár igen hosszú személyes beszélgetés alatt megtanultam felismerni az első pontokat, ami után már érdektelen folytatni. Itt már azonnal hátralépek, vagy egyszer-egyszer megint próbálkozom a “magam értelmetlen módján”. Érted, tök mindegy, akár bennem, akár másokban van a hiba.
Ha egyszerű hőbörgéssel meg bűnbak-kereséssel megoldható lenne a civilizációs problémánk, akkor már meg lenne oldva! Miért olyan furcsa, hogy esetleg bonyolult, hosszú, és személyes ellenkezést is kiváltó irányokban érdemes egyáltalán kutatni???
ÉN legjobb tudásom szerint megvalósíthatónak és megvalósítandónak látom.
Tibor bá romantikus álmodozásnak.
A bizonyítás meg nem novella, hanem több lexikon, ami csurig van informatikai struktúrákkal (amik ráadásul az ottani “köztudattól” ugyanolyan idegenek, mint nektek az itteni eszmefuttatásaim).
Lényegtelen, hogy mi a véleményetek róla, vagy rólam – az egyetlen kérdés, hogy amit csinálok, működik-e. Ha működik, akkor lesz néhány olyan ember, aki utánanéz annak, amit már (elfogadom, “udvariatlan, nem ismeretterjesztő” módon) nem kivonatolok éppen ide, éppen nektek, de számomra már századszor. Ha nem működik, akkor meg tök mindegy, nem?
Szóval most csukok, a játék felhívás áll: írtam egy három szavas programot, adtam kis háttér információt – nektek hogyan futtatja le ezt az agyatok?
Kérlek, gondolkodj el ezen a "REND, csak fordítva" kifejezésen, a tőled telhető legbonyolultabb összefüggésrendszerben, ameddig akarsz. Aztán kattints erre a linkre, az én megoldásom a lap közepe táján olvasható.
Túlbonyolítom? Dehogy, ellenkezőleg: egy nagyon pici részt mutatok abból a hálózatból, ami az én koponyámban üldögélve darálja le az aktuális eseményeket. Csak pillants bele ebbe a könyvbe, amelyet 17 évesen kezdtem írni, 25 évesen fejeztem be, és alapvetően inkább az ezoterikus irodalom polcon lenne a helye egy gondolkodni is hajlandó világban. Most 41 vagyok, és ilyen (a közönség miatt angol nyelvű) előadást raktam össze a gondolataimból.
Az én napjaim általában hajnali négy körül kezdődnek azzal, hogy átnézem az éjszaka a tudatom küszöbe alatt keletkezett üzeneteket. Egy részük azonnali feladat, mint például ez a betoldás itt; más részük a napi programozási munkámmal kapcsolatos, amelyek nélkül nem érteném, miért nem megy az, amit csinálok, és merre keressem a helyes megoldást.
Számomra ez a gondolkodás...
Nagyon egyszerűnek látom a helyzetet. Egy éven belül érdemi előrehaladást kell tennünk egy gyökeresen más civilizáció irányába, mert amikor, mondjuk öt év múlva, már valóban az ellátórendszereinket fenyegeti a klímaváltozás, vagy beüt a következő, kevésbé szerencsés atombaleset, már késő lesz.
Tudom, hogy az agyad ebben a pillanatban "film-módba" kapcsolt, és a vilgámegmentő hős után forgatod a fejed, aki néhány véletlenszerű rúgással megjavítja a központi reaktort. Helló! Nincs ilyen hős!
Mondom újra. Egy éven belül egy valóban működő, új civilizáció részrendszereire van szükség. Különben a gyerekeinknek esélye nincs érdemi, emberi életre, hacsak nem jön a csoda, a Jóisten, az ufók. Hahó! Nem jönnek, mert az evolúció már csak ilyen: aki túl ostoba az életben maradáshoz, az elpusztul. Ez az emberi fajra is igaz.
Na, én ezzel foglalkozom, a saját szakterületemen: újra akarom definiálni a számítástechnika mai alapfogalmait. Szerintem egész jól haladok, bár mivel nem tudtam elmagyarázni például Bojár Gábornak, ezért ma nem nyilvános egyetemi kutatásról és oktatásról, hanem munkahelyen végzett, zárt forrású fejlesztésről van szó, és nem tudom, hogyan lehet majd közössé tenni.
[Szerk2: Akinek Bojár Gábor neve nem ismerős: a Graphisoft céggel nemzetközi terepen sikeres vállalkozó, aki az amerikai álom helyett Magyarországon hozott létre magánegyetemet (AIT-Budapest), meggyőződése, hogy a saját vagyonát oktatásba fektetni Magyarországon érdemes, mert ez a jövő záloga. Vesd ezt össze a mai magyar oktatáspolitikával, a mi adónkból kövéredő (érted), minket közmunkás rabszolgaként használó "nemzeti oligarcháinkkal". Azt pedig, hogy pár évvel ezelőtt miért nem jelentkeztem állami egyetemen, ma már talán senkinek nem kell magyarázni. Nekem meg érne a pofám, ha ennyire nyilvánvaló dolgot nem láttam volna előre.]
Nem érdekel a mai politikai, gazdasági, nemzeti, ... cicaharc. Igen, persze ebbe is bele lehet dögleni, a mai Magyarország bármelyik nagyura röhögve sétálhat át rajtam. Na és? "Okos tanácsadóim" (miután állítólag olvasták az írásaimat) felhívják a figyelmemet arra, hogy esélytelen küzdelmet vívok. Ha nem írtam le harmincszor, akkor egyszer sem: tudom, és ezt választottam. Továbbá: nem tudok mit kezdeni senkivel, aki ezt nem képes vagy hajlandó felfogni, és ennek dacára az intézményesített hülyeség helyett értelmes módon gondolkodni, cselekedni, élni.
Tehát, a Hajnalvilág nagykövetsége nyitva van, de az ajtón be kell jönni. Ha kíváncsi vagy minderre, olvass! Ne lapozgass, hanem vedd tudomásul, hogy minimális esélyed van elsőre felfogni azt, amit írok. Nekem nem a "hited" vagy a "szavazatod" kell, nem érdekel a "tömeg", a "Like gombot" nem találod meg rajtam, nem kell nyomogatni. Fogd fel, nézz utána, keress gyenge pontokat (de ne találj ki olyanokat, amelyek nincsenek ott). Sok éve blogolok, jó eséllyel válaszoltam már arra, amit kérdezel, keress utána.
Akkor mi a fenét akarok? Nyitottságot, a változásra való hajlandóságot - most, amikor még nem a következmények elől menekülsz, amikor még van mozgástered. Azt, hogy a saját szakterületeden (amihez én ugyanúgy nem értek, ahogy neked gőzöd nincs arról, amit én csinálok) keresd a valóban működő mintákat, mert ezeket kell nagyon hamar működő rendszerré alakítanunk. Ne kérdezd, hogyan és mikor, mert természetesen fogalmam sincs róla. Azt tudom, hogy a magam oldalát oda kell tennem, mert a világon nem találtam senkit aki ezzel így foglalkozna (és persze ez jelentheti azt is, hogy én csinálom rosszul).
Azt is tudom, hogy ha egyedül bohóckodom mindezzel, akkor úgyis hiába csinálom. De kérlek, ne rabold az időmet, mert éppen lehetetlen feladaton dolgozom. Éveket töltöttem mindazok leírásával, amiket el tudnék mondani - akkor miért akarsz csacsogni velem? Bocsáss meg azért, mert ettől dühös leszek Az értelmes terveidről szeretnék beszélgetni (ha orvos vagy, akkor egészségügyről, és nem a fizika megújításáról, hacsak nincs egy éven belül tömegben használható megoldásod).
Remélem, érthető voltam - de tudom, hogy nem... Ezen nem tudok segíteni. Viszont ha mondjuk ezt itt elolvasod annyiszor, hogy belülről érzed, mit akarok vele mondani, akkor talán beljebb vagyunk: Megvilágosodás
2014. január 30., csütörtök
Taste of Luck
I had a lecture at Rotary Club Budapest-City, on 21th January, 2014, about "Life, the Universe and Everything", showing the simple rules that make us blind and very dangerous. I think it was a good one, and I have created a short booklet from the text and images.
Here it is: Taste of Luck.
And not to forget: this is only a small marketing brochure for the real stuff created in 2009: Dawnworld
Here it is: Taste of Luck.
And not to forget: this is only a small marketing brochure for the real stuff created in 2009: Dawnworld
2014. január 11., szombat
Business Insider - Programmer Salary
Jan 11, 12:08 AM
@John Doe:
I agree that an average code writer does not worth that much. But a bunch of these IT people have changed the world in the past few decades by asking better questions than any marketer, sales guy or lawyer (who also don't worth much in an economy collapse, by the way). I mean the Palo Alto Research Center in 1970, not the "big names" who stole and sold their ideas, or try to follow their way today.
"Elite programmers" are not comparable with any number of code writers because they think differently, and able to build a framework that allows solving otherwise hopeless problems. Furthermore, if they are good enough, this framework will be usable without them, and allows average code writers to maintain and keep up to date a very complex and huge system with minimal errors. That is priceless, and they also don't work for the money but because they love to do it.
Personal part: I get much, much less than even that "startup guy", but it's OK; and I'll leave Hungary (small collapsing country in Europe) only if forced to. But I would NEVER go to Google for any money because I do consider myself a "noble" person, which means there are things that I am not able to sell, especially to them. Like a vision of a future worth working for.
@John Doe:
I agree that an average code writer does not worth that much. But a bunch of these IT people have changed the world in the past few decades by asking better questions than any marketer, sales guy or lawyer (who also don't worth much in an economy collapse, by the way). I mean the Palo Alto Research Center in 1970, not the "big names" who stole and sold their ideas, or try to follow their way today.
"Elite programmers" are not comparable with any number of code writers because they think differently, and able to build a framework that allows solving otherwise hopeless problems. Furthermore, if they are good enough, this framework will be usable without them, and allows average code writers to maintain and keep up to date a very complex and huge system with minimal errors. That is priceless, and they also don't work for the money but because they love to do it.
Personal part: I get much, much less than even that "startup guy", but it's OK; and I'll leave Hungary (small collapsing country in Europe) only if forced to. But I would NEVER go to Google for any money because I do consider myself a "noble" person, which means there are things that I am not able to sell, especially to them. Like a vision of a future worth working for.
2014. január 5., vasárnap
Újévi fogadalom - megtörve...
2014.01.04. 06:11:30
@tesz-vesz: Szerencsére a gondolkodás imitációd is ezer éves, azért van erre is történet.
Számomra ez tökéletesen egybevág a már idézett yourlogicalfallacyis.com/ honlappal, amit láthatóan továbbra sem voltál hajlandó végiggondolni; továbbá mindazzal, amit az álmodás REM fázisáról, illetve a legújabb tanuló memória fejlesztésről tudok.
Jópofa mesék, szerinted? Ezek a gondolkodás alapszabályai, ha még ez sincs meg, nyilván számodra lila gőz minden mondatom, mert nem beszéled azt a nyelvet, amin válaszolok.
IQ teszt, csak nem óvodás szinten. A képzelt közönségnek való kiszólogatás után meg csodálkozol, hogy a kocsmai bunyóbajnok kategóriába soroltalak? :-D
2014.01.05. 06:33:54
@tesz-vesz: nos, a válaszok igen egyszerűek.
Azért válaszolok, mert számomra elfogadhatatlan módon szóltál utánam, amikor megpróbáltam kiszállni (2014.01.03. 07:30:30).
Azért, mert gondolkodásomat nem tudom irányítani, és az a terület, amely előre visz (hajnal kettő és négy között, félálomban újradolgozza az ismereteket), nem programozási problémákon pörög, hanem az itteni párbeszéden. Ha végre abbahagynánk, ha végre megelégednél azzal, hogy sznob bunkónak nevezel (ad hominem hiba), végre tudnék tovább dolgozni, de nem, te egy veszélyes téveszmét ismételsz folyamatosan, ami mellett nem vagyok képes elmenni.
Abból indulsz ki, hogy komoly erőfeszítés nélkül képes vagy megérteni, amit mondok, és ha valamit nem értesz belőle, akkor a hiba nálam van (hitetlenkedés érvelési hiba).
Azt nem vagy hajlandó elfogadni, hogy ha én húsz éve abból élek, hogy másoknál jobban látok át problémákat, akkor lehet, hogy a te kedvenc témáidban is olyan gondolataim vannak, amelyek számodra idegenek, újak lehetnek. Ezt te személyes támadásnak tekinted, és abból indulsz ki, hogy butának tartalak. Nem fogod fel, hogy ezt csak te képzeled bele a szavaimba (mivel én pont az ellenkezőjét írom egyébként), magadat húzod fel rajtuk a szándékaimtól teljesen függetlenül (strawman hiba). Nagyon meglepnél, ha szó szerinti idézetben, belemagyarázás nélkül ezt képes lennél alátámasztani. Az pedig, hogy 20000 (több nyilván "idióta" által trollkodásnak minősített, ha már a közönségnél tartunk) kommented során nem találkoztál hasonlóval, nem lep meg. Én is úgy érzem, hogy rendkívül egyedül vagyok ebben a korban, sokkal jobban érzem magam a Csan buddhista mesterek (meg persze Buddha, Lao-ce, Jézus, Marcus Aurelius, stb.) társaságában, mint mondjuk veled. De ez nem az én közérzetemről szól...
A kedvedért, Bős-Nagymaros.
Azért nem válaszolok erre, mert 1: NEM ÉRTEK HOZZÁ, a véleményem IRRELEVÁNS. Nem rendelkezem a szükséges szakismerettel ahhoz, hogy objektív módon megítéljem a hosszú távú környezeti hatásokat pro és kontra (az egész egy orbitális beavatkozás, de a klímaváltozás miatt ma már nem hagyhatjuk "csak úgy" folyni a folyókat sem, főleg így fél-állapotban), mellétéve az erőmű és folyami szállítás energiamérlegét.
Nem is fogom felszedni a szükséges tudást, mert sokkal kisebb problémának látom, mint az atomenergia ügyet, amellyel valóban a pusztulás szélére sodortuk magunkat. Baromira nem szeretnék ma Japánban élni, és rettenetes vékony az a szalmaszál amely minket attól elválaszt, hogy itt is bekövetkezzen hasonló. Ráadásul a mai globális rendszer Fukushimát sem volt képes kezelni, pedig igen "mázlista" baleset; a következő sokkal rosszabb lehet, és a statisztika azt mondja, lesz következő. Tehát 2: Bős-Nagymaros SZÁMOMRA mellékes kérdés, az időm kevés, nem foglalkozom vele.
A te szakértelmedről nem tudok nyilatkozni, de (komolyan elnézést kérek ezért) 3: nem vagy az a személyiség, akivel akár szakmai vitát is szívesen folytatnék.
És végül, 4: ez az egész ezen a lapon off-topic - de ezen már sajnos régen túl vagyunk.
Amivel viszont nagyon sokat foglalkoztam, az őrületes pazarlás, amit az erőforrásainkkal végrehajtunk, közöttük az energiával. Bős-Nagymaros egy TÜNET, ahogy a paksi bővítés is TÜNET, a fukushimai katasztrófa és annak ma is életveszélyes, gyilkos bagatellizálása is TÜNET.
Az ok a rossz kérdés: "hogyan termeljünk a fejlődéshez szükséges még több energiát?"
A jó kérdés: "Mit nevezünk fejlődésnek, jövőnek? Mennyi energiára (erőforrásra, időre) van valóban szükségünk, mennyi az, amit a mai gazdasági alapfogalmaink légvárait építgetve, ordítva elpazarlunk?"
Rávezető kérdés: "Hány pohár vízre van szükség ahhoz, hogy megtöltsünk egy szitát?"
Csak hát a valódi OK MEGLÁTÁSÁHOZ is dobozon kívüli, ugyanakkor őrületesen precíz gondolkodásra van szükség. Ezt keresem, próbálom felpiszkálni benned, még akkor is, ha emiatt dühöngsz rám. És nem tudom abbahagyni, mert te sem hagyod: az asztalcsapkodás mellett mindig írsz valamit, ami nem hagy dolgozni. Bár ne tennéd.
Mutatok egy másik példát, épp ma láttam Facebook-on. Matt Damon olvasott fel egy igen jó, mai napra tökéletesen aktuális beszédet, feltételezem, hogy neked is tetszeni fog:
Lelkesítő szöveg. Rákeresve kiderül, hogy ez már 2012 szeptemberében felkerült a netre, mégsem lett forradalom belőle. Aztán az is kiderül, hogy a beszédet 1970 novemberében írták meg, és mégis itt tartunk ma - de eddig a nézők és lelkesen továbbosztók pirinyó töredéke jut csak el.
Lehet igaz, logikus, lelkesítő dolgokat mondani - de vajon miért lehet, hogy ezt már 40 (vagy épp kétezer, ötezer) éve tudjuk, mégis ezt a balfék világot építettük a sok okosságból? Na ezt a kérdést a jelek szerint EGYEDÜL feszegetem húsz éve olyan módszerekkel (például bűnbakok helyett motivációk, harc helyett együttműködés keresésével), amelyekkel objektív környezetben hosszú távon működő informatikai rendszereket is tudok létrehozni.
Takács Gyula szerintem nem csan mester. Bocs.
@tesz-vesz: Szerencsére a gondolkodás imitációd is ezer éves, azért van erre is történet.
Csü-ti remetelakában szolgált egy siheder.Neked ez egyelőre nem sikerült - nekem meg nem sikerül az újévi fogadalmam betartása, felemelem újra az ujjamat, bemásolok még egy történetet:
- Milyen módszerrel tanít a mestered? - kérdezgették tőle.
A szolgalegény felemelte a mutatóujját.
Ám a dolog egyszer Csü-ti fülébe jutott, nosza kést ragadott, és levágta legénye ujját. Üvöltve rohant el kínjában szegény, de amikor Csü-ti utánaszólt, megállt és visszanézett.
Csü-ti felemelte a mutatóujját.
A legény magához tért.
- Milyen eszmékre tanítod majd az embereket? - kérdezte Ma-cu Paj-csangtól.
Paj-csang szó nélkül feltartotta a légycsapóját.
- Ez minden?
Paj-csang földhöz vágta a légycsapót.
Számomra ez tökéletesen egybevág a már idézett yourlogicalfallacyis.com/ honlappal, amit láthatóan továbbra sem voltál hajlandó végiggondolni; továbbá mindazzal, amit az álmodás REM fázisáról, illetve a legújabb tanuló memória fejlesztésről tudok.
Jópofa mesék, szerinted? Ezek a gondolkodás alapszabályai, ha még ez sincs meg, nyilván számodra lila gőz minden mondatom, mert nem beszéled azt a nyelvet, amin válaszolok.
IQ teszt, csak nem óvodás szinten. A képzelt közönségnek való kiszólogatás után meg csodálkozol, hogy a kocsmai bunyóbajnok kategóriába soroltalak? :-D
2014.01.05. 06:33:54
@tesz-vesz: nos, a válaszok igen egyszerűek.
Azért válaszolok, mert számomra elfogadhatatlan módon szóltál utánam, amikor megpróbáltam kiszállni (2014.01.03. 07:30:30).
Azért, mert gondolkodásomat nem tudom irányítani, és az a terület, amely előre visz (hajnal kettő és négy között, félálomban újradolgozza az ismereteket), nem programozási problémákon pörög, hanem az itteni párbeszéden. Ha végre abbahagynánk, ha végre megelégednél azzal, hogy sznob bunkónak nevezel (ad hominem hiba), végre tudnék tovább dolgozni, de nem, te egy veszélyes téveszmét ismételsz folyamatosan, ami mellett nem vagyok képes elmenni.
Abból indulsz ki, hogy komoly erőfeszítés nélkül képes vagy megérteni, amit mondok, és ha valamit nem értesz belőle, akkor a hiba nálam van (hitetlenkedés érvelési hiba).
Azt nem vagy hajlandó elfogadni, hogy ha én húsz éve abból élek, hogy másoknál jobban látok át problémákat, akkor lehet, hogy a te kedvenc témáidban is olyan gondolataim vannak, amelyek számodra idegenek, újak lehetnek. Ezt te személyes támadásnak tekinted, és abból indulsz ki, hogy butának tartalak. Nem fogod fel, hogy ezt csak te képzeled bele a szavaimba (mivel én pont az ellenkezőjét írom egyébként), magadat húzod fel rajtuk a szándékaimtól teljesen függetlenül (strawman hiba). Nagyon meglepnél, ha szó szerinti idézetben, belemagyarázás nélkül ezt képes lennél alátámasztani. Az pedig, hogy 20000 (több nyilván "idióta" által trollkodásnak minősített, ha már a közönségnél tartunk) kommented során nem találkoztál hasonlóval, nem lep meg. Én is úgy érzem, hogy rendkívül egyedül vagyok ebben a korban, sokkal jobban érzem magam a Csan buddhista mesterek (meg persze Buddha, Lao-ce, Jézus, Marcus Aurelius, stb.) társaságában, mint mondjuk veled. De ez nem az én közérzetemről szól...
A kedvedért, Bős-Nagymaros.
Azért nem válaszolok erre, mert 1: NEM ÉRTEK HOZZÁ, a véleményem IRRELEVÁNS. Nem rendelkezem a szükséges szakismerettel ahhoz, hogy objektív módon megítéljem a hosszú távú környezeti hatásokat pro és kontra (az egész egy orbitális beavatkozás, de a klímaváltozás miatt ma már nem hagyhatjuk "csak úgy" folyni a folyókat sem, főleg így fél-állapotban), mellétéve az erőmű és folyami szállítás energiamérlegét.
Nem is fogom felszedni a szükséges tudást, mert sokkal kisebb problémának látom, mint az atomenergia ügyet, amellyel valóban a pusztulás szélére sodortuk magunkat. Baromira nem szeretnék ma Japánban élni, és rettenetes vékony az a szalmaszál amely minket attól elválaszt, hogy itt is bekövetkezzen hasonló. Ráadásul a mai globális rendszer Fukushimát sem volt képes kezelni, pedig igen "mázlista" baleset; a következő sokkal rosszabb lehet, és a statisztika azt mondja, lesz következő. Tehát 2: Bős-Nagymaros SZÁMOMRA mellékes kérdés, az időm kevés, nem foglalkozom vele.
A te szakértelmedről nem tudok nyilatkozni, de (komolyan elnézést kérek ezért) 3: nem vagy az a személyiség, akivel akár szakmai vitát is szívesen folytatnék.
És végül, 4: ez az egész ezen a lapon off-topic - de ezen már sajnos régen túl vagyunk.
Amivel viszont nagyon sokat foglalkoztam, az őrületes pazarlás, amit az erőforrásainkkal végrehajtunk, közöttük az energiával. Bős-Nagymaros egy TÜNET, ahogy a paksi bővítés is TÜNET, a fukushimai katasztrófa és annak ma is életveszélyes, gyilkos bagatellizálása is TÜNET.
Az ok a rossz kérdés: "hogyan termeljünk a fejlődéshez szükséges még több energiát?"
A jó kérdés: "Mit nevezünk fejlődésnek, jövőnek? Mennyi energiára (erőforrásra, időre) van valóban szükségünk, mennyi az, amit a mai gazdasági alapfogalmaink légvárait építgetve, ordítva elpazarlunk?"
Rávezető kérdés: "Hány pohár vízre van szükség ahhoz, hogy megtöltsünk egy szitát?"
Csak hát a valódi OK MEGLÁTÁSÁHOZ is dobozon kívüli, ugyanakkor őrületesen precíz gondolkodásra van szükség. Ezt keresem, próbálom felpiszkálni benned, még akkor is, ha emiatt dühöngsz rám. És nem tudom abbahagyni, mert te sem hagyod: az asztalcsapkodás mellett mindig írsz valamit, ami nem hagy dolgozni. Bár ne tennéd.
Mutatok egy másik példát, épp ma láttam Facebook-on. Matt Damon olvasott fel egy igen jó, mai napra tökéletesen aktuális beszédet, feltételezem, hogy neked is tetszeni fog:
Lelkesítő szöveg. Rákeresve kiderül, hogy ez már 2012 szeptemberében felkerült a netre, mégsem lett forradalom belőle. Aztán az is kiderül, hogy a beszédet 1970 novemberében írták meg, és mégis itt tartunk ma - de eddig a nézők és lelkesen továbbosztók pirinyó töredéke jut csak el.
Lehet igaz, logikus, lelkesítő dolgokat mondani - de vajon miért lehet, hogy ezt már 40 (vagy épp kétezer, ötezer) éve tudjuk, mégis ezt a balfék világot építettük a sok okosságból? Na ezt a kérdést a jelek szerint EGYEDÜL feszegetem húsz éve olyan módszerekkel (például bűnbakok helyett motivációk, harc helyett együttműködés keresésével), amelyekkel objektív környezetben hosszú távon működő informatikai rendszereket is tudok létrehozni.
Takács Gyula szerintem nem csan mester. Bocs.
2014. január 1., szerda
Újévi fogadalom
2013.12.30. 04:46:46
@calabria007: @tesz-vesz:
Azt hiszem ez a legjobb végszó ahhoz, hogy kiszálljak ebből az egyébként is rendesen "szétoffolt" csevegésből, mert minden válaszom feljebb olvasható.
Na jó, egy kivételével.
Kérdés: "bős-nagymarosról mi a véleményed? aktuális a zöldenergia kérdésében."
Válasz: Hány pohár vízre van szükség ahhoz, hogy megtöltsünk egy szitát?
Ha rájössz, hogy ez nem mellébeszélés, hanem a lehető legjobb válasz egy rossz kérdésre, akkor érdemes lehet elkezdeni újraolvasni a korábbi írásaimat.
Boldog új évet mindenkinek.
2013.12.30. 05:47:38
2013.12.31. 05:33:20
@tesz-vesz: "ne ne ne ne! te olvasd el újra az én írásaimat.
bős-nagymarosról mi a véleményed? akkor le hagyom a végét ha zavar
bár nem sikerült felfognom miért szita, és szerintem a válasszal van a baj, nem az én agyam ködös"
2014.01.01. 05:45:11
@tesz-vesz: próbálj meg legalább egyszer a kérdésre koncentrálni. ha bős-nagy a kérdés, akkor nem jópofa meséket várok, és nem az argentív rezsicsökkentésről várok cikkeket. igen, vmi zöld környezeti probléma volt argentínoknál is. és?
akkor mikor rendezzük végre a bősi kérdést? a szlovákok mikor rendezik?
én értem hogy te szereted bölcsnek beállítani magadat, de attól még, hogy te ezt gondolod magadról, még nem leszel bölcs.
Újévi fogadalom következik: 2013 volt az utolsó év, amikor időt pazaroltam olyan emberre, aki a minimális erőfeszítést sem fekteti mondataim megértésébe.
Rendszertervezői fogalmaim szerint konkrét válaszomat leírtam, segítséget adtam a megértéséhez. Gondolkodni helyetted nem tudok, gondolkodni nem hajlandó emberhez tovább fecsegni szintén nem fogok. Elnézést kérek, de ennél az én időm legalább nekem többet ér.
Nem azért beszélgetek, hogy valaki valamilyennek lásson, hanem azért, mert segítséget kérek. De olyantól, aki duzzogó óvodásként a szerelőcsarnok közepén ácsorog, aki ahelyett, hogy odavonszolná a hátsóját és megnézné, amit mutatok neki, inkább valamilyen vizsgáztató szerepbe álmodja magát, ilyesmire nyilván nem számíthatok. Köszönöm a segítségedet, melynek lényegét itt olvashatod:
Én megyek tovább. Üdv.
Az idézetek forrása Terebess Gábor: Folyik a híd
Azt hiszem ez a legjobb végszó ahhoz, hogy kiszálljak ebből az egyébként is rendesen "szétoffolt" csevegésből, mert minden válaszom feljebb olvasható.
Na jó, egy kivételével.
Kérdés: "bős-nagymarosról mi a véleményed? aktuális a zöldenergia kérdésében."
Válasz: Hány pohár vízre van szükség ahhoz, hogy megtöltsünk egy szitát?
Ha rájössz, hogy ez nem mellébeszélés, hanem a lehető legjobb válasz egy rossz kérdésre, akkor érdemes lehet elkezdeni újraolvasni a korábbi írásaimat.
Boldog új évet mindenkinek.
2013.12.30. 05:47:38
Egy napon Lu Keng kormányzó a következő történetet mesélte Nan-csüannak:
- Egyszer egy ember a fejébe vette, hogy palackban fog libát nevelni. Telt az idő, és a liba akkorára nőtt, hogy nem fért ki többé a palack száján. Az ember nem akarta, hogy a libának bántódása essék, de a palackot is sajnálta széttörni. Mit tennél a helyében, mester?
- Kormányzó! - szólította őt Nan-csüan.
- Tessék.
- Kinn van!
2013.12.31. 05:33:20
@tesz-vesz: "ne ne ne ne! te olvasd el újra az én írásaimat.
bős-nagymarosról mi a véleményed? akkor le hagyom a végét ha zavar
bár nem sikerült felfognom miért szita, és szerintem a válasszal van a baj, nem az én agyam ködös"
Lu Keng, Hszüan-cseng kormányzója tanácsot kért Nan-csüantól:index.hu/kulfold/2013/12/31/az_argentin_ellenzek_szerint_hiba_volt_a_rezsicsokkentes/
Egy kő lakik a házamban, és mást se tesz, csak ül vagy fekszik. Lehet Buddhát faragni belőle?
- Lehet.
- Tényleg nem lehetetlen?
- Most már az - mondta a mester. - Lehetetlen.
2014.01.01. 05:45:11
@tesz-vesz: próbálj meg legalább egyszer a kérdésre koncentrálni. ha bős-nagy a kérdés, akkor nem jópofa meséket várok, és nem az argentív rezsicsökkentésről várok cikkeket. igen, vmi zöld környezeti probléma volt argentínoknál is. és?
akkor mikor rendezzük végre a bősi kérdést? a szlovákok mikor rendezik?
én értem hogy te szereted bölcsnek beállítani magadat, de attól még, hogy te ezt gondolod magadról, még nem leszel bölcs.
Újévi fogadalom következik: 2013 volt az utolsó év, amikor időt pazaroltam olyan emberre, aki a minimális erőfeszítést sem fekteti mondataim megértésébe.
Rendszertervezői fogalmaim szerint konkrét válaszomat leírtam, segítséget adtam a megértéséhez. Gondolkodni helyetted nem tudok, gondolkodni nem hajlandó emberhez tovább fecsegni szintén nem fogok. Elnézést kérek, de ennél az én időm legalább nekem többet ér.
Nem azért beszélgetek, hogy valaki valamilyennek lásson, hanem azért, mert segítséget kérek. De olyantól, aki duzzogó óvodásként a szerelőcsarnok közepén ácsorog, aki ahelyett, hogy odavonszolná a hátsóját és megnézné, amit mutatok neki, inkább valamilyen vizsgáztató szerepbe álmodja magát, ilyesmire nyilván nem számíthatok. Köszönöm a segítségedet, melynek lényegét itt olvashatod:
Csao-csou elcsúszott a behavazott gyalogúton:
- Segítség, segítség! - kiáltozta.
Egy szerzetes odasietett és lefeküdt mellé a hóba. Csao-csou feltápászkodott és ment tovább.
Én megyek tovább. Üdv.
Az idézetek forrása Terebess Gábor: Folyik a híd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)