@tesz-vesz: Szerencsére a gondolkodás imitációd is ezer éves, azért van erre is történet.
Csü-ti remetelakában szolgált egy siheder.Neked ez egyelőre nem sikerült - nekem meg nem sikerül az újévi fogadalmam betartása, felemelem újra az ujjamat, bemásolok még egy történetet:
- Milyen módszerrel tanít a mestered? - kérdezgették tőle.
A szolgalegény felemelte a mutatóujját.
Ám a dolog egyszer Csü-ti fülébe jutott, nosza kést ragadott, és levágta legénye ujját. Üvöltve rohant el kínjában szegény, de amikor Csü-ti utánaszólt, megállt és visszanézett.
Csü-ti felemelte a mutatóujját.
A legény magához tért.
- Milyen eszmékre tanítod majd az embereket? - kérdezte Ma-cu Paj-csangtól.
Paj-csang szó nélkül feltartotta a légycsapóját.
- Ez minden?
Paj-csang földhöz vágta a légycsapót.
Számomra ez tökéletesen egybevág a már idézett yourlogicalfallacyis.com/ honlappal, amit láthatóan továbbra sem voltál hajlandó végiggondolni; továbbá mindazzal, amit az álmodás REM fázisáról, illetve a legújabb tanuló memória fejlesztésről tudok.
Jópofa mesék, szerinted? Ezek a gondolkodás alapszabályai, ha még ez sincs meg, nyilván számodra lila gőz minden mondatom, mert nem beszéled azt a nyelvet, amin válaszolok.
IQ teszt, csak nem óvodás szinten. A képzelt közönségnek való kiszólogatás után meg csodálkozol, hogy a kocsmai bunyóbajnok kategóriába soroltalak? :-D
2014.01.05. 06:33:54
@tesz-vesz: nos, a válaszok igen egyszerűek.
Azért válaszolok, mert számomra elfogadhatatlan módon szóltál utánam, amikor megpróbáltam kiszállni (2014.01.03. 07:30:30).
Azért, mert gondolkodásomat nem tudom irányítani, és az a terület, amely előre visz (hajnal kettő és négy között, félálomban újradolgozza az ismereteket), nem programozási problémákon pörög, hanem az itteni párbeszéden. Ha végre abbahagynánk, ha végre megelégednél azzal, hogy sznob bunkónak nevezel (ad hominem hiba), végre tudnék tovább dolgozni, de nem, te egy veszélyes téveszmét ismételsz folyamatosan, ami mellett nem vagyok képes elmenni.
Abból indulsz ki, hogy komoly erőfeszítés nélkül képes vagy megérteni, amit mondok, és ha valamit nem értesz belőle, akkor a hiba nálam van (hitetlenkedés érvelési hiba).
Azt nem vagy hajlandó elfogadni, hogy ha én húsz éve abból élek, hogy másoknál jobban látok át problémákat, akkor lehet, hogy a te kedvenc témáidban is olyan gondolataim vannak, amelyek számodra idegenek, újak lehetnek. Ezt te személyes támadásnak tekinted, és abból indulsz ki, hogy butának tartalak. Nem fogod fel, hogy ezt csak te képzeled bele a szavaimba (mivel én pont az ellenkezőjét írom egyébként), magadat húzod fel rajtuk a szándékaimtól teljesen függetlenül (strawman hiba). Nagyon meglepnél, ha szó szerinti idézetben, belemagyarázás nélkül ezt képes lennél alátámasztani. Az pedig, hogy 20000 (több nyilván "idióta" által trollkodásnak minősített, ha már a közönségnél tartunk) kommented során nem találkoztál hasonlóval, nem lep meg. Én is úgy érzem, hogy rendkívül egyedül vagyok ebben a korban, sokkal jobban érzem magam a Csan buddhista mesterek (meg persze Buddha, Lao-ce, Jézus, Marcus Aurelius, stb.) társaságában, mint mondjuk veled. De ez nem az én közérzetemről szól...
A kedvedért, Bős-Nagymaros.
Azért nem válaszolok erre, mert 1: NEM ÉRTEK HOZZÁ, a véleményem IRRELEVÁNS. Nem rendelkezem a szükséges szakismerettel ahhoz, hogy objektív módon megítéljem a hosszú távú környezeti hatásokat pro és kontra (az egész egy orbitális beavatkozás, de a klímaváltozás miatt ma már nem hagyhatjuk "csak úgy" folyni a folyókat sem, főleg így fél-állapotban), mellétéve az erőmű és folyami szállítás energiamérlegét.
Nem is fogom felszedni a szükséges tudást, mert sokkal kisebb problémának látom, mint az atomenergia ügyet, amellyel valóban a pusztulás szélére sodortuk magunkat. Baromira nem szeretnék ma Japánban élni, és rettenetes vékony az a szalmaszál amely minket attól elválaszt, hogy itt is bekövetkezzen hasonló. Ráadásul a mai globális rendszer Fukushimát sem volt képes kezelni, pedig igen "mázlista" baleset; a következő sokkal rosszabb lehet, és a statisztika azt mondja, lesz következő. Tehát 2: Bős-Nagymaros SZÁMOMRA mellékes kérdés, az időm kevés, nem foglalkozom vele.
A te szakértelmedről nem tudok nyilatkozni, de (komolyan elnézést kérek ezért) 3: nem vagy az a személyiség, akivel akár szakmai vitát is szívesen folytatnék.
És végül, 4: ez az egész ezen a lapon off-topic - de ezen már sajnos régen túl vagyunk.
Amivel viszont nagyon sokat foglalkoztam, az őrületes pazarlás, amit az erőforrásainkkal végrehajtunk, közöttük az energiával. Bős-Nagymaros egy TÜNET, ahogy a paksi bővítés is TÜNET, a fukushimai katasztrófa és annak ma is életveszélyes, gyilkos bagatellizálása is TÜNET.
Az ok a rossz kérdés: "hogyan termeljünk a fejlődéshez szükséges még több energiát?"
A jó kérdés: "Mit nevezünk fejlődésnek, jövőnek? Mennyi energiára (erőforrásra, időre) van valóban szükségünk, mennyi az, amit a mai gazdasági alapfogalmaink légvárait építgetve, ordítva elpazarlunk?"
Rávezető kérdés: "Hány pohár vízre van szükség ahhoz, hogy megtöltsünk egy szitát?"
Csak hát a valódi OK MEGLÁTÁSÁHOZ is dobozon kívüli, ugyanakkor őrületesen precíz gondolkodásra van szükség. Ezt keresem, próbálom felpiszkálni benned, még akkor is, ha emiatt dühöngsz rám. És nem tudom abbahagyni, mert te sem hagyod: az asztalcsapkodás mellett mindig írsz valamit, ami nem hagy dolgozni. Bár ne tennéd.
Mutatok egy másik példát, épp ma láttam Facebook-on. Matt Damon olvasott fel egy igen jó, mai napra tökéletesen aktuális beszédet, feltételezem, hogy neked is tetszeni fog:
Lelkesítő szöveg. Rákeresve kiderül, hogy ez már 2012 szeptemberében felkerült a netre, mégsem lett forradalom belőle. Aztán az is kiderül, hogy a beszédet 1970 novemberében írták meg, és mégis itt tartunk ma - de eddig a nézők és lelkesen továbbosztók pirinyó töredéke jut csak el.
Lehet igaz, logikus, lelkesítő dolgokat mondani - de vajon miért lehet, hogy ezt már 40 (vagy épp kétezer, ötezer) éve tudjuk, mégis ezt a balfék világot építettük a sok okosságból? Na ezt a kérdést a jelek szerint EGYEDÜL feszegetem húsz éve olyan módszerekkel (például bűnbakok helyett motivációk, harc helyett együttműködés keresésével), amelyekkel objektív környezetben hosszú távon működő informatikai rendszereket is tudok létrehozni.
Takács Gyula szerintem nem csan mester. Bocs.
