Molnár Miklós, a Lift Instinct blogon egy teljes bejegyzést szentelt nekem, és erről küldött is egy levelet.
2013. július 21. 7:35
Nos, ez felhívás keringőre, a legigényesebb fajtából :-) Igyekszem "tömörített formában" válaszolni.
Kolléga - a megjelölés talán azóta is áll, használtam például házi adatkockát spam aktivitás figyelésre mail szerver logban (Telekom, Java), meg statisztikai GUI modulhoz iOS Tablet alkalmazásban. Jelenleg egy workflow management rendszerből és a vele párhuzamos verziókövetőben tárolt xml/pdf/xls … dokumentumokból nyert adatokból generálok homogén struktúrát, hogy azon konzisztencia vizsgálatot végezzek. Sajnos erről csak terjengősen tudok beszélni :-)
Szubkultúra – nem tudtam, hogy ilyesminek része vagyok. Látom az ezzel foglalkozó (környezetvédő, önszervező közösség alkotó, pénzreformer, ...) csoportokat, de a gondolataimmal bármelyikhez képest idegen vagyok. Pedig „belegondolásnál” többet nem is kérek, örülök, hogy ezt írtad.
Gondolkodásmód, kommunikáció – évekkel ezelőtt, „keresőként” folyamatosan kínlódva fogalmazódott meg bennem, hogy gyakorlatilag „spárgázom az agyammal”, kényszerítem arra, hogy az igen távol álló jelenségek között, mögött kapcsolódó, használható analógiákat találjon. Ez kódolásban (refactor) szerencsére tesztelhető és fejleszthető képesség. Nem várom el senkitől, hogy egyből belássa azt, amit csinálok; azt is csak remélhetem, hogy lesz türelme és szándéka a felszín mögé nézni. Ennek szólt a „Felszín. Válasz. Érdektelen.” szöveg, és ha megnézed, utána sokkal mélyebb és értékesebb tartalmat is felhozott a címzett…
Érdemes-e olyan dologgal foglalkozni, amit csak szűk kör érthet? Az én szavaim szerint ez egyenértékű azzal, hogy érdemes-e mesterévé válni valaminek, és a válasz egyértelműen igen. Egyszer le fogom írni a (munkában és elmélkedésben egyaránt igen hatékonynak bizonyuló) 90/9/1 szabályomat rendesen is, addig lásd itt a többször is használt „hűtőszekrény-hasonlatot” a cikk végén.
Amikor pedig kivételes esetben „az olvasónak írok”, ilyen lesz, hogy tetszik?
A vita célja mindig a belső átalakulás, nem a meggyőzés. Lásd: A vita matematikája.
Ez az én oldalamra is igaz. Tibor bá blogján, vele „értelmetlenül” kommunikálva iszonyú sokat tanultam, az itteni minősítéssel sem értek egyet. Kognitív disszonancia, nem „unintelligencia”. Szerintem.
Ötlet / hatékony megvalósítás – én nem így bontom. Ötlet + megvalósítás + hatékonyság, három láb. Elsőre minden ötlet rossz, a (működő!) megvalósítás tapasztalatai segítenek a finomításban. A hatékonyságot az ötlet szintjén figyelembe kell venni, de a (mondjuk első öt…) refactor során még nem kell reszelgetni. Csak akkor, amikor már a struktúra elég stabil (a szolgáltatások összeálltak), akkor érdemes változatlan szolgáltatás mellett a hatékonyság alapján refactorolni (elvi szinten akár). Szóval nem vagy-vagy, csak megvalósítási sorrend.
És végül: „személyes figyelem”. Ne az ujjamat nézd, hanem a Holdat, amire mutatok. Amikor nevet adtam ennek a történetnek, két lehetőségem volt: Hajnal világa vagy Hajnalvilág (gondolkodásom "vezérfogalma" a hajnal). Az utóbbi a helyes változat, mert nem az „én világomról” van szó, hanem arról, hogy én ezért az álomért létezem.
Nem biztos, hogy helyes következtetéseket vonok le, ezért nem „követőket” keresek (tényleg egyre nyersebben marok el maga mellől bárkit, akiben nem érzem a konstruktív kritika élét). Leírom a következtetési utat a tőlem telhető részletességgel, hogy tőlem független véleményt alkothasson róla bárki, akinek van türelme megfigyelni az utamat.
A magam részéről viszont levonom a következtetéseket, és megteszem, amit tudok. Minden munkakörnyezetben két vád áll velem szemben: „túl sokat beszélek” aztán meg „egyeztetés nélkül, önfejűen dolgozom” – ez csak az én fejemben üti egymást? Viszont amit csinálok, működik; ha pedig valakinek beleugatok a munkájába és megfogadja a tanácsaimat, meglepődve tapasztalja, hogy mennyire hatékonyan dolgozik. Ez számomra elég visszajelzés.
2013. július 21., vasárnap
2013. július 11., csütörtök
Újabb vita-féle a vitáról
Antalffy Tibor: Gyorsabban
...
A globális társadalmi változás eredménye a folyamatos elidegenedés, mint a gyorsulás közvetlen következménye. Ez magával hozza az értékek, életstílus, és emberi kapcsolatok megváltozását. Ezeket valamennyien érezhetitek, legfeljebb nem tudtátok magatoknak konkrétan megfogalmazni.
Mindez a társadalmon belül komoly konfliktusokat eredményez, egyszerűen azért, mert egyesek már nem képesek megérteni az egyre bonyolultabb világot, ami oda hat, hogy az emberek menekülnek a múltba (azok a boldog idők).
A folyamat úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, lelassíthatatlan. Csupán néhány, kapcsolódó kérdést hagy nyitva, végül hová fogunk megérkezni, és ez mikorra várható?
2013.július.8th. at 05:53
“A folyamat úgy tűnik, hogy megállíthatatlan, lelassíthatatlan. Csupán néhány, kapcsolódó kérdést hagy nyitva, végül hová fogunk megérkezni, és ez mikorra várható?”Ez önellentmondás: az első mondatod még feltételes, a másodikban viszont már tényként kezeled és alkalmazkodsz hozzá. Pedig van még egy megoldás: ha annyira megcsömörlünk saját elidegenedettségünktől és rohanásunktól, hogy vesszük a bátorságot és megállunk, körülnézünk.
Akkor visszanyerhetjük a szabadságunkat, és ahelyett, hogy a rohamosan közeledő falon (naná, hisz tiszta erővel rohanunk felé) keresnénk a becsapódási helyet és a “túlélés esélyét”, kereshetnénk más irányt is.
Ez utóbbi lehetőség az előbbi, általad ezen a blogon egyetlen valósként tárgyalt kérdést értelmetlenné teszi. Bár persze a dolog ennél sokkal összetettebb, de emlékeztet a viccre nyuszikáról és a medve halállistájáról...
2013.július.9th. at 05:11
3, Jani: Kétséges, hogy kritikus tömeget alkotnak-e valaha, és új irányt tudnak-e szabni. Akik megküzdöttek a döntési szabadságukért, azok nem szívesen tagozódnak hierarchiákba, nehéz őket kormányzati munkába befogni, nem egyirányba mutat a tevékenységük. ...Ugyan már. Aki valóban szakértő egy területen, pontosan ismeri egyéni képességeinek határát, és állandóan közösség építésre, a tudás átadásra, újrahasználásra, illetve mások példájának, tudásának megismerésére törekszik. A kérdés csak az, hogy a hierarchia milyen értékek mentén épül fel és mennyire transzparens.
Szerintem az is logikus, hogy állami pávatáncmesterek és fórumos kibicek szemszögéből egyaránt öntörvényű Rambóknak látszanak. Le kell tenni valamit az asztalra, vagy legalább figyelni és jól kérdezni ahhoz, hogy ne legyintsenek…
4, Tibor bá: Badarság. Te, meg én, meg ők… mi nem számítunk bármennyire is nézünk körül. Akik számítanak, akik rendezik a világot, megszabják a dolgokat. Nos, azok nem néznek körül, mert pontosan tudják, hogy mi akarnak, és az van. Wishful thinking a neve annak, amit csináltok.Sokadszor ismétlem: kettőnk közül én élek abból, hogy ismeretlen feladatokat mérek fel elég gyorsan, és “hihetetlen” terveket, majd azokból (hosszú távon) működő rendszereket állítok elő. Szerencsére egy működő informatikai rendszerrel szemben nem áll meg a kedvenc érved velem szemben: “Nem lehet jó, mert nem értem…” Ja, majdnem elfelejtettem a másikat: “Jobban ismerlek, mint te saját magadat, és tudom, hogy miért csapod be magad” :-)
Súlyos tévedés továbbá, hogy az általad démonizált “irányítóknak” megfelelő a mostani helyzet. Dehogy. Megfelelő az lenne, ha mindenki boldog mosollyal az arcán dolgozna nekik. Lásd még Aldous Huxley: Szép új világ. Sajnos ugyanaz a (gazdasági/politikai) rendszer, ami korábban ezt lehetővé tette, mára egyszerű matematikai törvények miatt a körmükre (és mindannyiunk körmére) égett.
Visszatérnék az eredeti kérdésemre: szerinted megállíthatatlannak tűnik (ahogy írod) – vagy megállíthatatlan (ahogy hivatkozol rá) a folyamat?
2013.július.10th. at 06:41
13, Jani: Az emberek a megismerés különböző útjait járják be, más-más távolságokba jutottak azon. A kulturális háttér és a személyes élmények is különbözőek. Emiatt különböző dolgokat neveznek ki a problémák fő forrásának, különböző megoldási lehetőségeket látnak. Mást látnak szükségesnek és megvalósíthatónak. ...Igen, pont ez a lényeg, hogy különbözőnek tapasztaljuk meg ugyanazt a dolgot, mindenki a saját részleges, szubjektív megismerőképességén keresztül. Ez az alapja annak, hogy közös tudásunk magasabbra emelkedjen az ősközösség és a kőbalta szintjén, feltéve, hogy “az egész több, mint a részek összessége”. Az összeillesztést az egymás mellé hányástól a módszer különbözteti meg: a logikus, önreflexív gondolkodás és a vita tudománya. Itt írom le ezt részletesen: A vita matematikája.
Talán most elnézi Tibor bá egy saját link beillesztését, és nem fog újra az önreklám miatti köteles tiszteletről, meg arról, hogy ez nekem milyen jó, lapokon át papolni, mint a múltkor…
A felsorolt listáddal egyetértek, ahogy nyilván te is elfogadod azt az állításomat, hogy ezen szervezetek folyamatos működése és eredménytelensége utalhat arra, hogy rossz rendszerben keresik a megoldást. Egyébként már megtalálták volna ennyi melóval, nem? Kedvenc példám: tudod, mi a Világbank egymondatos mottója? “Egy szegénység nélküli világért dolgozunk”. Ha ekkora erőforrással ilyen szánalmas eredményt mutatnak fel, akkor ez jelentheti azt, hogy a mai gondolkodási rendszerünk nem teszi lehetővé a szegénység felszámolását. (A margóra: Gödel nemteljességi tétele pont ezért fontos: egy zárt rendszer hordozhat a saját fogalmaival megoldhatatlan problémákat, ettől még teljesen logikus és zárt, a bűnbak is csak szerep a rendszeren belül.)
Aztán ezt persze tudom matematikailag is bizonyítani, meg még sok minden mást is levezetni belőle, de ez már tényleg hosszabb, mint amennyire bárkit is érdekel jelenleg.
15, Tibor bá: Imádom, amikor magyar anyanyelvű rosszul értelemezi a szavaimat. Ha nekem egy gépkocsi a félhomályban sárgának tűnik, akkor úgy fogok eljárni, mintha sárga lenne. Mert ez adja a legnagyobb valószínűséggel bíró jó megoldást.Nem értelmezgetlek, hanem terellek, abban bízva, hogy a saját szavaiddal kíméletesebben bánsz, mint az enyémekkel. Ott tartunk, hogy
neked egy kocsi a félhomályban sárgának tűnik, te annak tekinted, és eszerint jársz el.
Ebben a mondatban több bizonytalansági tényezőt ismertél el:
1: félhomály van, külső objektív okok nehezítik az észlelést;
2: neked tűnik sárgának, vagyis az állításod a saját szubjektív értékelő rendszered által keletkezett – akár teljesen téves is lehet;
3: viszont kikerülhetetlen és folyamatos hatást gyakorol arra, amit a továbbiakban gondolsz, mondasz és teszel.
Ha ezt az állításomat vitatni szeretnéd, most tedd meg. Ha nem vitatod, azzal elfogadod magadra nézve kikerülhetetlen ténynek, hogy bármilyen gondolatod bármilyen messze lehet a valóságtól. (A deja vu nem véletlen, már ezt is kérdeztem tőled korábban, akkor nem válaszoltál.) Ezzel léphetsz be arra a küzdőtérre, ahol én az egész életemet töltöm, és számomra csak ekkor van értelme veled tovább beszélgetni. Ha nem, akkor csak bátran “terjeszd a népnek az ismereteidet…”
2013.július.10th. at 21:33
21, Tibor bá: Szóval, te vagy az én puli kutyám, terelgetsz? Gondolom nem egy helyen voltak a gyerekszobáink. Én ilyet sose írtam volna nálam néhány évtizeddel idősebbnek, vagyis messze vagy te még a tökéletes emberhez, csupán feltételezed azt...Én pedig senkinek, semmilyen körülmények között nem írtam volna olyan dolgokat, mint amikkel te kínáltál engem korábban. Ez számomra lényegtelen, ettől még nyugodt lélekkel kísérletezem azzal, hogy általam is kommunikációnak nevezhető dolgot hozzunk itt létre. A válaszod viszont egyértelműen jelzi, hogy értelmetlen folytatnom. Köszönöm.
De nézzük csak, én azt tapasztaltam, hogy amit én sárgának látok, azt a színvakok kivételével mindenki más is sárgának lát. Ha neked az vörös és elefánt (szabadon Avatar után), akkor valami nagyon rossz dolog történt a percepcióddal.
...
Csak a baj az, hogy a sárga gépkocsit csak te látod piros elefántnak, esetleg még néhány betegesen reménykedő ember.
2013.július.11th. at 07:03
Bocs, a többiek lemaradtak…
19, Avatar: Mivel a szegénység egy relatív fogalom, ezért ez egy eleve lehetetlen küldetés. Régen, ha volt autód, akkor már biztos volt, hogy (relatív) gazdag vagy, még ha az a kocsi 10-20 éves volt is. Ma egy 10-20 éves autóval még simán tartozhat az ember a szegények közé.A lényeg elsikkadt: nem Rózsi néni adománygyűjtő vonaláról beszélek.
Persze a szegények támogatására hivatkozva prímán lehet egy csomó pénzt lenyúlni, aminek aztán egy töredékét esetleg tényleg megkapnak a szegények, a többi pedig elmegy a szervezet tagjainak. Sok segélyszervezet és egyház nagyon jól megél ebből.
A Világbankról van szó, arról a bizonyos überalles pénzügyi intézményről, a főgonoszok egyik fedőintézményéről (egyesek szavajárása szerint). Akik például egy 32 millió dolláros beruházásba 20 millió dollárt adtak Budapestnek és a gemenci erdő rehabilitációjára azért, hogy kevesebb szerves anyagot toljunk a Dunába, és azon keresztül a Fekete-tengerbe. A gonoszok…
Ezen a szinten azért definiálható objektíve szegényként a naponta hasmenésben meghaló gyerekek serege. Szerintem.
Te meg azt mondod Tibor bának, hogy nem sárga és nem is kocsi, hanem piros elefánt, de vajon miért neked hinne, ha egyszer a te véleményed is lehet teljesen téves, pláne hogy Tibor bá ismeretei szerint az elefántok nem szoktak pirosak lenni?Na, megint egy pont, ahol piros elefántról beszélek: mérlegelésről, nem pedig a ti sárga kocsitokról, a “hitről” (amin persze megint gyökeresen mást értek). Ezért én nem söpröm le gondolkodás nélkül a saját véleményemmel ellentétes állítást, és személyeskedés helyett érvelek: megmutatom azokat a külső forrásokat, amelyekre támaszkodom, és a következtetés menetét. Akkor hallgatok el, ha ez az egyoldalú erőfeszítés végképp bohózatnak tűnik.
Ezért lenne releváns példa a munkám: a tesztelt elemző képességre és nem az eredményre gondolok. Ott is jellemzően ugyanez a helyzet: én piros elefántot (megoldható feladatot) látok ott, ahol nagyon sokan csak káoszt (sárga kocsit). Csakhogy ha valaki hajlandó figyelni is, akkor meg tudom mutatni, miért lehet az piros elefánt (igaz, hogy sárga kocsi van az oldalára festve). És bocs: meg is oldom a feladatot. Ami jó eséllyel azt jelenti, hogy tényleg piros elefánt volt. Vagy zöld zsiráf, de ez csak akkor derül ki.
Vagy tényleg sárga kocsi, de én tudok menet közben váltani, és azt a feladatot megoldani. Viszont ilyen nagyon régen volt utoljára.
20, Jani: Alapvetően egyetértek a vitamódszereddel, de én alulról építkezem. A hatalmasok ellenérdekeltek egy ilyen nyilvános vita megrendezésével szemben. Üzleti érdeket, pártot, vallást, vagy egyéb ideológiát véd a legtöbb döntéshozó. Álláspontot képvisel, nem feltétlenül meggyőződésből. Kevés az olyan ember, aki képes és hajlandó olyan vitát lefolytatni, amit a belinkelt posztodban fejtegettél. Érdekeket képviselnek, inkább alku, mint eszmecsere. ...Meglep, ha azt állítom, hogy mindezt tudom? Továbbá nyilván rám is hatással van, hiszen ugyanitt élek, nem mentem világgá (néha erős érvek szólnak mellette)- de miért befolyásolja a hozzáállásomat? Ahogy egyébként az üres “egyetértés” is érdektelen, mert ez nem szavazós kérdés. Az egyetlen számomra fontos kérdés: hogyan csinálom én. Nem az állandó mentségként, takaróként előrángatott “többiek”, meg tömeg, meg többség. Én, az egyetlen, akinek minden egyes pillanatáért, döntéséért valóban teljes felelősséggel tartozom. Tud ám szorítani ez a gúnya, nem véletlenül próbálunk helyette másokkal takarózni.
Szóval attól, hogy mások a sárban fürdenek (ami egyébként bizonyára szórakoztató és egészséges is egy bizonyos szintig), nekem miért kéne oda bemásznom? Legfeljebb azért, hogy segítsek annak, aki hajlandó lenne abbahagyni. Nyilván nincs ilyen, mert a buli a dagonyában van, mindenki ezt csinálja. Persze úgy már kicsit felemás, ha közben panaszkodik miatta, de kimászni nem akar… Mindegy.
Szóval én csak arról írtam, hogy számomra ezt jelenti a fogalom, én így vitázom, mert ennek látom értelmét. Ha van értékelhető partner, és látható, hogy haladunk is valahová. Hála Istennek, most alakul is egy ilyen környezet. Remélem, nem lesz sok időm csacsogni.
Milyen szomorú, hogy nem megy át a lényeg.
A vita ez a küzdelem Morpheus és Neo között. Ne a mozdulatokat figyeld, az egy egyébként szépen koreografált balett, hanem a gesztusokat, a szöveget, a szerepek változását, az arckifejezéseket, a hangsúlyokat. Minden egyes mondat kulcsfontosságú.
Neo győz a végén, gondolnánk felületesen. Dehogy. Neo a végére képessé válik bevinni az első komoly ütést az addig sérthetetlen Morpheusnak (aki addigra számtalan sikeres támadást hajtott végre) - az eredmény mondjuk 10-1 Morpheusnak. De az egész nem azért van, hogy az egyik felülkerekedjen, hanem hogy Neo végre legyűrje saját hitetlenségét, és rájöjjön, hogy az elméjén valóban úrrá lehet, ha képes megszabadulni a megszokott korlátoktól. Tényleg képes lenne legyőzni Morpheust ebben a pillanatban? Nem valószínű. De van rá valós esélye, amit korábban nem hitt el, és ezért játéknak tekintette a dolgot. Most fogja fel, hogy ez komoly. Hogy "mestere" nem minőségi, csak mennyiségi szempontból több, mint ő maga, hogy Morpheus az általa folyamatosan vívott lehetetlennek tűnő harcban ugyanolyan sérülékeny, mint Neo.
Mindketten győztesek - Neo az önmagába vetett hitet szerezte meg, Morpheus egy társ-jelöltet kapott.
2013. július 6., szombat
Alkalmazott tudomány
Emiksz blog: A fél fül effektus
2013.07.06. 07:51:56
Még valamit el szoktunk felejteni: az emberi agy nem számítógép, nincsenek egymással szigorúan logikus módon kapcsolódó kis dobozok, racionalitás. Az egész létezésünk egy kis fazéknyi szürke trutyi, egymással félelmetesen bonyolult kapcsolatban álló idegsejt halmaz, amelyben a "gondolataink", "véleményünk" sem más, mint a sejtek közötti hálózat. Ennek változása pedig kapcsolatok létrejötte, megerősödése, megszűnése csupán. Még egy adalék: ezt a hálózatos gondolkodást a saját bejáratott pályáiról kilökni már szinte lehetetlen, az idegennek tűnő gondolatokat zsigeri (neurológiai) szinten zárja ki (kognitív disszonancia).
Ezt a hálózatot (ahogy egyébként az informatikai neuronhálókat is) ismétléssel és jutalmazással/büntetéssel tanítják. Máshogy nem is lehet. Szóval amit leírsz, valóban nem véletlen, de nem is csupán a félfüllel hallgatóknak szóló etetés, hanem alkalmazott tudomány. Olyan embercsoport létrehozása és fenntartása, amely a "jobboldal" mesterséges világképét sajátjaként éli meg, és teljesen süket bármilyen kritikus megjegyzésre (arra is beégetett mintákkal reagál).
Ez azonban nem közvetlenül a "jobboldal" hibája, hanem a "modern demokrácia" rendszeréből fakadó probléma, így a "más oldalak" számára sincs egyéb lehetőség, mint a saját legendárium megteremtése. A valódi gondolkodás pedig, megfelelő táptalaj nélkül kihal a babonaháború viharában.
Kár, hogy ökológiai, társadalmi problémákat, erőforrásválságot és hasonló dolgokat még a magasztos népvezér sem tud hosszú távon megoldani a megfelelő nyilatkozattal és szigorú de szeretetteljes nézéssel. Ahhoz saját felelősségtudattal és önálló gondolatokkal rendelkező sok-sok emberre lenne szükség. Akik most halnak ki, menekülnek el vagy állnak be jobb híján valamelyik oldal mellé, hogy megéljenek.
...
A brüsszeli roadshow eredménye a hírekben a Tavares - Szovjetúnió, Tavares - baloldal, Tavares - kommunizmus kapcsolatok nyüzsgése, amit a híreket fél füllel hallgató, a 2014-es választást eldöntő bizonytalan szavazó úgy raktároz el, hogy igen, a kommunisták ránk akarnak törni, de csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.
...
2013.07.06. 07:51:56
Még valamit el szoktunk felejteni: az emberi agy nem számítógép, nincsenek egymással szigorúan logikus módon kapcsolódó kis dobozok, racionalitás. Az egész létezésünk egy kis fazéknyi szürke trutyi, egymással félelmetesen bonyolult kapcsolatban álló idegsejt halmaz, amelyben a "gondolataink", "véleményünk" sem más, mint a sejtek közötti hálózat. Ennek változása pedig kapcsolatok létrejötte, megerősödése, megszűnése csupán. Még egy adalék: ezt a hálózatos gondolkodást a saját bejáratott pályáiról kilökni már szinte lehetetlen, az idegennek tűnő gondolatokat zsigeri (neurológiai) szinten zárja ki (kognitív disszonancia).
Ezt a hálózatot (ahogy egyébként az informatikai neuronhálókat is) ismétléssel és jutalmazással/büntetéssel tanítják. Máshogy nem is lehet. Szóval amit leírsz, valóban nem véletlen, de nem is csupán a félfüllel hallgatóknak szóló etetés, hanem alkalmazott tudomány. Olyan embercsoport létrehozása és fenntartása, amely a "jobboldal" mesterséges világképét sajátjaként éli meg, és teljesen süket bármilyen kritikus megjegyzésre (arra is beégetett mintákkal reagál).
Ez azonban nem közvetlenül a "jobboldal" hibája, hanem a "modern demokrácia" rendszeréből fakadó probléma, így a "más oldalak" számára sincs egyéb lehetőség, mint a saját legendárium megteremtése. A valódi gondolkodás pedig, megfelelő táptalaj nélkül kihal a babonaháború viharában.
Kár, hogy ökológiai, társadalmi problémákat, erőforrásválságot és hasonló dolgokat még a magasztos népvezér sem tud hosszú távon megoldani a megfelelő nyilatkozattal és szigorú de szeretetteljes nézéssel. Ahhoz saját felelősségtudattal és önálló gondolatokkal rendelkező sok-sok emberre lenne szükség. Akik most halnak ki, menekülnek el vagy állnak be jobb híján valamelyik oldal mellé, hogy megéljenek.
2013. június 30., vasárnap
A Mi Hazánk - 4 (salak)
2013.06.29. 06:22:16
Egy újabb szép példáját mutatod fel a „hogyan nem érdemes gondolkodni” problémának.
2013.06.29. 07:41:04
Szóval szerinted akár csak az itteni írásaim primitív gondolkodásra utalnak - egyébként elég komoly logikai hibát vétesz (ismét) az általánosítás során. Arról nem tehetek, hogy nincs türelmed megismerkedni mindazzal, amire állításaimat alapozom - persze megértem: kényelmesebb, mint a megközelítéseddel szemben felhozott érveimet komolyan venni. Kognitív disszonancia, ismét.
Több időt nem kívánok a tartalmi kommunikáció teljes mellőzésére és személyeskedő feltételezésekre, amit eddig felhozni képes voltál. Szerénytelennek hangozhat, de ez nem az én színvonalam. Elnézést kérek érte.
2013.06.29. 08:03:09
Az előzőre: teljesen érdektelen, hogy "minek tartalak" (egyébként ebben is ugyanolyan megalapozott a feltételezésed, mint eddig folyamatosan?). Az észrevételeid használhatatlanok a számomra.
2013.06.30. 07:37:47
Egy ilyen rendszernek az általános elérhetősége kritikus, ami ellenkezik az IT ipar alapvető motivációival (újabb, jobb, más, vedd meg). Ennek felülírásához nagyon fel kell kötni a nadrágot. Ha érdekel, itt az én kísérletem.
Másrészt, ez a rendszer kizárólag „érzékeny adatokat” kezelne. Ahhoz, hogy ez ne váljon azonnal (hivatalos és magánjellegű; hozzáférést, felülírást és használhatatlanná tételt célzó), összességében kivédhetetlen támadások célpontjává, ahhoz gyökeresen más egyéni és közösségi motivációs rendszerre lenne szükség. Ilyesmiről írtam itt.
Szóval szerintem technikailag megvalósítható – a környezetet is figyelembe véve jelenleg "nem értelmezhető".
… és ha már megint itt vagyok:
Képes vagyok különbséget tenni egy ember gondolkodása és az általa alkotott vélemény között. Tekinthetem a véleményedet számomra haszontalannak – ez még semmilyen állítást nem tartalmaz a képességeidről, hozzáállásodról. Ajánlom figyelmedbe Dr. Aczél Petra előadását szubjektum és identitás különbségéről:duftv.duf.hu/?q=node/44
Remélem ennél többet nem vársz tőlem.
Egy újabb szép példáját mutatod fel a „hogyan nem érdemes gondolkodni” problémának.
@pocaklakó minimanó: Legenda és rettegés Boborjáncsömörön.Mi is történt? Tettem egy állítást, amely nem egyezik a te állításoddal. Értelmes és konstruktív lépés: megkérdezem, hogy mire alapozod a kijelentésedet. Értelmetlen és destruktív lépés: ítéletet mondok. Te az utóbbit választottad. Pedig lehet, hogy én nem csak a számomra szimpatikus tájékoztatás szócsövének látom magam, hanem igyekszem minden oldal véleményét megismerni, értékelni, és SAJÁT véleményt alkotni. Lehet, hogy nem csak olvastam azt, amit utána kritika nélkül továbbmondok, hanem személyes ismerőseim, kollégáim, volt osztálytársaim történetét, államirányítással kapcsolatos közvetlen tapasztalataimat adom tovább.
@pocaklakó minimanó: Érdekes, hogy amikor csődöt jelentett a szocialista módszer, akkor sem játszódtak le ezek az apokaliptikus vízióban megálmodott jelenetek. Pedighát és desőt...Azon pedig végképp nem tudok segíteni, ha nem tudsz olvasni (ez nem leszólás, hanem a kognitív disszonancia hatására való utalás). NEM csak erről a helyi pofonpartiról beszélek, hanem globális jelenségekről. Abban teljesen igazat adok neked, hogy erről a te hozzáállásoddal nem érdemes beszélni, mert (jelenség szinten) rendkívül bonyolult. Ebből azonban még nem feltétlenül következik, hogy senki nem foglalkozhat vele, és az sem, hogy nekem sem érdemes. Állításom szerint tényleg nagy a gond, ezt az állításomat szerintem jól alátámasztják mind a bel-, mind pedig a külpolitikai, gazdasági történések. Amit pedig alátámasztottnak tekintek, arra talán érdemes odafigyelni, ugyanis én a minőségi gondolkodásomból élek. Emiatt NEM elhinni kell, csak érdemben belegondolni, értékelni és érvekkel vitatni. A "desőt" nem az.
2013.06.29. 07:41:04
@1001nappal: "ugyanis én a minőségi gondolkodásomból élek"Nem vagyok szerény, első helyre a felelősségtudatomat és a hitemet tenném.
Ha valamire büszke vagy, az a szerénységed? :-)
(Én is hasonlóból éltem sokáig, de én sohasem gondoltam, hogy minőségi lenne ettől a gondolkodásom. A kreativ gondolkodást igénylő programozói munkakörökről én azt gondoltam, hogy speciális gondolkodásmódot igényelnek, de azt sohasem gondoltam, hogy ez bármiben is felette álna más gondolkodásmódoknak. Mivel a fél szakmát ismertem, éppen azt tapasztaltam, hogy például a politikai vagy a praktikus gondolkodásuk ezeknek a "minőségi gondolkodású" embereknek igencsak egyszerű, némelyeknek kifejezetten primitív. Tudom, hogy minden szakmához kell az önbizalom, de azért a realitásérzék sem árt.)
Szóval szerinted akár csak az itteni írásaim primitív gondolkodásra utalnak - egyébként elég komoly logikai hibát vétesz (ismét) az általánosítás során. Arról nem tehetek, hogy nincs türelmed megismerkedni mindazzal, amire állításaimat alapozom - persze megértem: kényelmesebb, mint a megközelítéseddel szemben felhozott érveimet komolyan venni. Kognitív disszonancia, ismét.
Több időt nem kívánok a tartalmi kommunikáció teljes mellőzésére és személyeskedő feltételezésekre, amit eddig felhozni képes voltál. Szerénytelennek hangozhat, de ez nem az én színvonalam. Elnézést kérek érte.
2013.06.29. 08:03:09
@1001nappal: Azzal ne törődj, hogy nem rólad írtam, hanem a szekmabeliekről szerzett általános tapasztalatomról. Téged nem ismerlek ahhoz eléggé, hogy bármit is mondjak a szellemi képességeidről. A programozókra is jellemző a szép nő szindróma. Ha az iskolában a mosolyukra megkapják az ötösöket olyankor, amikor a többiek csak a hármast, minek strapálják magukat. Ennek ellenére sok szép és okos nőt ismertem, de sok olyat is, akinél a szépség szellemi igénytelenséggel járt az említett okból.Oké, és kérlek nézd el nekem, hogy ez a csacsogás meg így számomra érdektelen időpocsékolás. Inkább megyek kaszálni.
Az pedig, hogy ide csak zsenik járnak, nyilvánvaló a fölényeskedésük alapján, ennek ellenére az eddigi politikai produktumuk nulla.
Az előzőre: teljesen érdektelen, hogy "minek tartalak" (egyébként ebben is ugyanolyan megalapozott a feltételezésed, mint eddig folyamatosan?). Az észrevételeid használhatatlanok a számomra.
Nekik ugyanis a hatalom a kábítószerük...Bűnbakkeresés, megértés szándékának hiánya. Egyes esetekben bizonyára igaz, rendszerszinten haszontalan megállapítás.
... hallottál már Maslow munkásságáról? ...Természetesen igen, sok minden más mellett. Ezért nem is tekintem avatott szakértőjének magam, de engedelmeddel továbbgondoltam és rendszerbe illesztettem az általa felhozott szempontokat.
2013.06.30. 07:37:47
@ggaborx: > Egy nagyon primitív informatikai rendszerrel valósítható meg - hidd el nekem mert ez nagyjából az én szakterületem, de akár kérdezz meg bármely rendszertervezőt, akinek hiszel.Átfutottam a korábbi hozzászólásokat, és örömmel találtam rá az írásaidra. Ezzel is egyetértek – félig. Ha csak az építgetős, szimulációs játékok fejlesztésébe ölt emberévek töredékét venném, már kész lenne. A gond az, hogy nem megfelelő a környezet.
Egy ilyen rendszernek az általános elérhetősége kritikus, ami ellenkezik az IT ipar alapvető motivációival (újabb, jobb, más, vedd meg). Ennek felülírásához nagyon fel kell kötni a nadrágot. Ha érdekel, itt az én kísérletem.
Másrészt, ez a rendszer kizárólag „érzékeny adatokat” kezelne. Ahhoz, hogy ez ne váljon azonnal (hivatalos és magánjellegű; hozzáférést, felülírást és használhatatlanná tételt célzó), összességében kivédhetetlen támadások célpontjává, ahhoz gyökeresen más egyéni és közösségi motivációs rendszerre lenne szükség. Ilyesmiről írtam itt.
Szóval szerintem technikailag megvalósítható – a környezetet is figyelembe véve jelenleg "nem értelmezhető".
… és ha már megint itt vagyok:
@1001nappal: > Sohasem lesz az értelmes emberek között párbeszéd, ha mindenki csak saját magát tartja értelmesnek.Megint egy burkolt, alaptalan állítás: szerinted nem tartalak értelmesnek. Téves. Ugyan miről tanúskodik az, hogy egy bekezdésedre hússzal válaszolok?
Képes vagyok különbséget tenni egy ember gondolkodása és az általa alkotott vélemény között. Tekinthetem a véleményedet számomra haszontalannak – ez még semmilyen állítást nem tartalmaz a képességeidről, hozzáállásodról. Ajánlom figyelmedbe Dr. Aczél Petra előadását szubjektum és identitás különbségéről:duftv.duf.hu/?q=node/44
@pocaklakó minimanó (2013.06.29. 09:53:52, 2013.06.29. 09:55:52, 2013.06.29. 09:58:51, 2013.06.29. 10:00:18)Kénytelen vagyok elismerni: nem vagyunk egy súlycsoportban. Ezt mindketten vehetjük önmagunkra nézve dicséretnek. :-D
Remélem ennél többet nem vársz tőlem.
2013. június 29., szombat
A Mi Hazánk - 3
2013.06.28. 05:45:26
Szóval elvárod, hogy mint "egy a millió megváltó-jelöltből", "alátámasztott gazdasági programmal" kopogjanak nálad, és majd te eldöntöd, hogy ez jó-e. Tekintsünk el attól, hogy rendelkezel-e elég szaktudással, háttérismerettel (de akár türelemmel és idővel!) egy ilyen kérdés eldöntéséhez, felületesen nézve akár jogosnak is tűnhet – viszont szerintem egy alapvető tévedést hordoz. Köszönöm a kérdést, segítségével nagyszerűen bemutatható, mire mondom azt, hogy ez a gondolkodás maga a probléma.
Komolyan úgy véled, hogy csak mi keressük a megoldást arra, hogy a gazdagok legyenek megint "csak kicsit gazdagok", és éldegéljenek gazdagon, miközben mi eltartjuk őket, de legalább lehetnek reális terveink, jövőképünk, hiszünk egymásban meg gyermekeink boldogulásában? Szerintem viszont ugyanezzel foglalkozik egy egész rakás gazdasági és politikai szakértő, óriási tudással, iszonyat tömegű elemezhető adat birtokában, hátuk mögött pedig ott áll gyakorlatilag minden politikai és gazdasági erő! Hiszen NEKIK lenne a legfontosabb, hogy végre megint hátradőlve irányítgathassanak minket, miközben mi mosolyogva és nyugodtan nekik dolgozunk.
Szerintem kényelmes, de végtelenül alaptalan abból kiindulni, hogy "dilettánsok vezetik az országot, és még nagyobb dilettánsok kiabálnak ellenük"; bár igazad lenne. Sokkal nagyobb esélyt adok arra, hogy ha létezne az általad elvárt gazdasági program, akkor az már kitalálták volna, az alkotó megkapta volna a Nobel díját, és mindnyájan ezen az úton járnánk. Valójában azonban nem nálunk, de a világon nem létezik a jelen fogalmainkkal leírható megoldás, csak a tűzoltás különböző módjai, és az egyre növekvő feszültség Amerikától Kínáig, Németországtól Görögországig és Ciprusig.
Ha viszont hajlandóak vagyunk elszakadni gondolkodásunk korlátaitól, akkor végtelenül abszurd folyamatokat láthatunk fellengzős rizsába csomagolva. A nyugat-európai államok "megmentik" a görög gazdaságot, olyan feltételekért cserébe, amelyek tovább rontják a teljesítőképességét – azért, hogy a görögök ezt a pénzt azonnal visszapakolják nyugat-európai bankok számláira, hogy azok képesek legyenek kamatot fizetni a nyugat-európai polgárok által nálunk fialtatott pénzre. Modern és demokratikus politikusaink elsődleges célja, hogy minket meggyőzzenek saját nagyszerűségükről, és ezért megválasszuk őket – tehát hatalmas pénzeket szednek össze a gazdasági elittől, aztán VISSZAADJÁK nekik médiafelületért, szakértőkért cserébe. Logikus, de miért kell meglepettnek látszani, ha végül mégsem a mi érdekeinket képviselik, csak egy igen drága színdarabot adnak elő? Vagy a kedvencem: az "adósság elnövéséhez" exponenciális gazdasági növekedés kell – szemben azzal, hogy az ökológiai ellátórendszerünk természetesen képtelen kezelni az ezzel párhuzamos globális népesség, energia és erőforrásigény, illetve szeméttermelés növekedését.
Klasszikust idézve: "és akkor ez így most hogy…?" :-)
De akár feltehetjük a te kérdésedet is piac-orientáltan. Panaszolod, hogy minden oldalról csak a parasztvakítás folyik. Igaz, de ez egy piacgazdaság, az jelenik benne, amire igény van: következésképpen a paraszt akarja, hogy elvakítsák! Valójában EZ a Fidesz nagy felfedezése és elmúlt húsz évének története, alapvető hiba pont ezt a tanulságot a szőnyeg alá söpörni.
HA létezik egyáltalán megoldás, akkor annak egyrészt tartalmaznia kell a mai folyamatok logikus magyarázatát, választ arra a kérdésre, hogy milyen alapvető változásra épül, ami miatt valóban új pályát jelenthet, és hogyan képes egymás mellé rendelni a bennünk lévő motivációkat (nem új törvények, hanem rendszerszintű működési mechanizmusok formájában). Szóval gazdasági programot nem adok neked, mert a fentiek alapján szerintem nincs ilyen és hiába vársz rá. Viszont ha érdekel, szerintem milyen mély a nyúl ürege, mondjuk itt egy bejárat (további linkekre kattintani is szabad).
Persze garanciát nem vállalhatok a megállapítások helyességére, de arra sem, hogy találsz értelmet benne: kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy sokak számára "túl hálózatos", és a kognitív disszonancia jelenségébe ütközik a gondolkodásom. Ahogy a stílusomra, erre is csak ezt mondhatom: ez van. Mindig magasabbra teszem a lécet, mint amit át tudtam ugrani korábban, mert…
2013.06.29. 07:12:08
Egyébként, amikor a Bajnai-csoport még alapítvány volt, megpróbáltam kérdésekkel zaklatni őket. Nulla válasz. Modern demokráciában nem beszélgetőtársat, hanem híveket keresnek, mert az hatékonyabb. Az LMP megpróbálta azt, amit te szeretnél. Még LMV korukban próbáltam beszélni velük, de nekik is elegük lett belőlem. Kábé a mai történetet festettem fel.
Számomra érdektelen, hogy mi a neve a vezetőnek és milyen mértékben kábítja el azokat, akik kábításra vágynak. A jólét fogalmát ugyanis kizárólag sokgenerációs, civilizációs szinten vagyok hajlandó értelmezni, és ennek szó szerint semmi köze nincs ahhoz, amit ma egy „gazdasági programba” bele lehet írni. Általános iskolai matematikai eszközökkel bebizonyítható, hogy a mai klisékkel lehetetlen a hosszabb távú jövőre vonatkozó helyes állítást megfogalmazni. Ismétlem: ez teljesen független a jó szándéktól, ez elemi matek.
Az megint más kérdés, hogy abban a világban, amit én megvalósíthatónak tartok, a mai félistenek is boldogabbak lennének, pedig velünk egy szintre kerülnének. Pont úgy, ahogy egy középkori uralkodó minden pompa ellenére is csak álmodozhatott volna a ma megszokott létbiztonságról, orvosi ellátásról, tudásról. Csak sajnos a „mai gondolkodás” számára leírhatatlan, komolyan vehetetlen fogalmakra, „lehetetlen” lépésekre épül (amelyeket azonban én a napi munkámban eredményesen használok).
Gondolom, abban egyetértünk, hogy egy „jobb világ” kialakítására, működtetésére alkalmas rendszer talán kicsit bonyolultabb, mint egy hűtőszekrény. De egy hűtőszekrény tervét sem lehet „a tömeg számára érthetően” előadni, a tömeg képtelen nyolc, képregény-szintre egyszerűsített terv közül a legjobbat kiválasztani. Ez még a szakértők számára is lehetetlen, mert a különbségek pont az „érthetetlen részletekben” vannak, abban mindenki egyetért, hogy legyen bent hideg, kint meg meleg. Viszont ahogy az itteni párbeszéd is jól mutatja, nem mindegy, hogy ki melyik hőmérőt nézi. Ezen lehet pofozkodni, de minek?
Szóval az én véleményem az, hogy ez a mozgalmi felvetés ugyanolyan értelmetlen, mint a te elvárásaid vele szemben. A tiéd pedig az, hogy az én véleményem értelmetlen, mert nem lehet választást nyerni vele – és ezzel egyet is értek. Örülök, hogy ezt tisztáztuk, de az alapvető nézetkülönbség miatt ennek a párbeszédnek nincs értelme. Ahogy az itteni „szereplésemnek” sem, de nem is azért tépem a szám. Péter szavait kicsit átírva: „Menjünk előre, amíg még tehetjük. Ha már nem mehetünk, tudni fogjuk, ennyi volt az élet, és legalább nyugodtan halunk meg: megcselekedtük, amit megkövetelt az emberbe vetett hit.”
@1001nappal: Magyarországon az egy választópolgárra eső világmegváltók száma kettő.Kedves "1001"!
Akkor lesz itt normális ország, ha végre a világmegváltóink rájönnek, hogy nem alkalmasak sem a politikai vezetésre, sem az ország jövőjének meghatározására. Azért nem alkalmasak, mert minden produktumuk, minden gondolatuk saját hatalmas egojukból származik, miközben vakok és süketek arra a társadalomra, amiben élnek.
Láttam már világmegváltókat párrtá összeállni. Ugyanolyan semmitmondó, alkalmatlan választási programokat írtak, mint lenézett vetélytársaik. Mert a politika teljesen más képességeket, tehetségeket igényel, mint a hivatásuk, amelyben sikereiket elérték, amelyben hatalmasra nőhetett az egojuk.
A világmegváltók ugyanolyan károsak, mint a bajnaisták. Azt az illúziót keltik, hogy elég lesz majd szavazni 2014-ben, nem kell saját kezünkbe venni a sorsunk.
Tessék végre letenni kellően részletes és alátámasztott gazdasági programokat, anélkül ugyanis a világmegváltás nem több, mint egoerősítő parasztvakítás.
Szóval elvárod, hogy mint "egy a millió megváltó-jelöltből", "alátámasztott gazdasági programmal" kopogjanak nálad, és majd te eldöntöd, hogy ez jó-e. Tekintsünk el attól, hogy rendelkezel-e elég szaktudással, háttérismerettel (de akár türelemmel és idővel!) egy ilyen kérdés eldöntéséhez, felületesen nézve akár jogosnak is tűnhet – viszont szerintem egy alapvető tévedést hordoz. Köszönöm a kérdést, segítségével nagyszerűen bemutatható, mire mondom azt, hogy ez a gondolkodás maga a probléma.
Komolyan úgy véled, hogy csak mi keressük a megoldást arra, hogy a gazdagok legyenek megint "csak kicsit gazdagok", és éldegéljenek gazdagon, miközben mi eltartjuk őket, de legalább lehetnek reális terveink, jövőképünk, hiszünk egymásban meg gyermekeink boldogulásában? Szerintem viszont ugyanezzel foglalkozik egy egész rakás gazdasági és politikai szakértő, óriási tudással, iszonyat tömegű elemezhető adat birtokában, hátuk mögött pedig ott áll gyakorlatilag minden politikai és gazdasági erő! Hiszen NEKIK lenne a legfontosabb, hogy végre megint hátradőlve irányítgathassanak minket, miközben mi mosolyogva és nyugodtan nekik dolgozunk.
Szerintem kényelmes, de végtelenül alaptalan abból kiindulni, hogy "dilettánsok vezetik az országot, és még nagyobb dilettánsok kiabálnak ellenük"; bár igazad lenne. Sokkal nagyobb esélyt adok arra, hogy ha létezne az általad elvárt gazdasági program, akkor az már kitalálták volna, az alkotó megkapta volna a Nobel díját, és mindnyájan ezen az úton járnánk. Valójában azonban nem nálunk, de a világon nem létezik a jelen fogalmainkkal leírható megoldás, csak a tűzoltás különböző módjai, és az egyre növekvő feszültség Amerikától Kínáig, Németországtól Görögországig és Ciprusig.
Ha viszont hajlandóak vagyunk elszakadni gondolkodásunk korlátaitól, akkor végtelenül abszurd folyamatokat láthatunk fellengzős rizsába csomagolva. A nyugat-európai államok "megmentik" a görög gazdaságot, olyan feltételekért cserébe, amelyek tovább rontják a teljesítőképességét – azért, hogy a görögök ezt a pénzt azonnal visszapakolják nyugat-európai bankok számláira, hogy azok képesek legyenek kamatot fizetni a nyugat-európai polgárok által nálunk fialtatott pénzre. Modern és demokratikus politikusaink elsődleges célja, hogy minket meggyőzzenek saját nagyszerűségükről, és ezért megválasszuk őket – tehát hatalmas pénzeket szednek össze a gazdasági elittől, aztán VISSZAADJÁK nekik médiafelületért, szakértőkért cserébe. Logikus, de miért kell meglepettnek látszani, ha végül mégsem a mi érdekeinket képviselik, csak egy igen drága színdarabot adnak elő? Vagy a kedvencem: az "adósság elnövéséhez" exponenciális gazdasági növekedés kell – szemben azzal, hogy az ökológiai ellátórendszerünk természetesen képtelen kezelni az ezzel párhuzamos globális népesség, energia és erőforrásigény, illetve szeméttermelés növekedését.
Klasszikust idézve: "és akkor ez így most hogy…?" :-)
De akár feltehetjük a te kérdésedet is piac-orientáltan. Panaszolod, hogy minden oldalról csak a parasztvakítás folyik. Igaz, de ez egy piacgazdaság, az jelenik benne, amire igény van: következésképpen a paraszt akarja, hogy elvakítsák! Valójában EZ a Fidesz nagy felfedezése és elmúlt húsz évének története, alapvető hiba pont ezt a tanulságot a szőnyeg alá söpörni.
HA létezik egyáltalán megoldás, akkor annak egyrészt tartalmaznia kell a mai folyamatok logikus magyarázatát, választ arra a kérdésre, hogy milyen alapvető változásra épül, ami miatt valóban új pályát jelenthet, és hogyan képes egymás mellé rendelni a bennünk lévő motivációkat (nem új törvények, hanem rendszerszintű működési mechanizmusok formájában). Szóval gazdasági programot nem adok neked, mert a fentiek alapján szerintem nincs ilyen és hiába vársz rá. Viszont ha érdekel, szerintem milyen mély a nyúl ürege, mondjuk itt egy bejárat (további linkekre kattintani is szabad).
Persze garanciát nem vállalhatok a megállapítások helyességére, de arra sem, hogy találsz értelmet benne: kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy sokak számára "túl hálózatos", és a kognitív disszonancia jelenségébe ütközik a gondolkodásom. Ahogy a stílusomra, erre is csak ezt mondhatom: ez van. Mindig magasabbra teszem a lécet, mint amit át tudtam ugrani korábban, mert…
2013.06.29. 07:12:08
@1001nappal: Elolvashatok tőled többszáz oldalnyi eszmefuttatást a világ felépítéséről, az embermilliárdok hibáiról és ostobaságáról, de ezzel nem jutunk előbbre.Nem, ha számodra az olvasás célja csak az, hogy érveket keress a következő kritikai megjegyzéshez. Én nem ezt értem alatta, és ez annyira fontos számomra, hogy amikor másfél évvel (és sok csalódással) ezelőtt a Milla kampányában a tiédhez hasonló lelkesedéssel megfogalmaztam a számomra fontos szempontokat, ez volt az egyik. Azóta leírtam kockanyelven is.
Én azzal a céllal regisztráltam néhány napja a blog.hu-ra, hogy politikus-, sőt miniszterelnök jelöltekkel vitathassam meg...Értem. És mondd, szerinted a „jelöltek” szintén regisztrálnak, hogy veled megvitathassanak? Nem, a következő nyertes is azok közül kerül ki, akiket a többség megszavaz. A többség alapvetően minta-követő egyszerű ember (ez nem lenézés, hanem objektív különbségtétel egy rendszeresen sportoló és egy „hétköznapi” ember között).
Egyébként, amikor a Bajnai-csoport még alapítvány volt, megpróbáltam kérdésekkel zaklatni őket. Nulla válasz. Modern demokráciában nem beszélgetőtársat, hanem híveket keresnek, mert az hatékonyabb. Az LMP megpróbálta azt, amit te szeretnél. Még LMV korukban próbáltam beszélni velük, de nekik is elegük lett belőlem. Kábé a mai történetet festettem fel.
Amikor írásaidban gyakorlatilag kijelented, hogy mindenki ostoba, csak te vagy vizibicikli, akkor beállsz a világmegváltó felelőtlenek sorába.Pontosítok: SZERINTED jelentek ki ilyesmit, mert számodra az, hogy én valóban profi rendszerelemző vagyok, az olvasók többsége meg nem az, az rögtön azt jelenti, hogy rajtam kívül mindenki ostoba. Te is ítéletet mondasz ahelyett, hogy kérdeznél, egyébként oda sorolsz, ahová akarsz, én viszont még senkit nem látok abban a „sorban”, ahová álltam :-)
Egyetlen dologban értek egyet Orbánnal. Azzal, hogy a kormányzás végső célja az emberek jólétének növelése.Ez szerintem óriási tévedés, és épp ezért annak, amiről én próbálok beszélni, semmi köze a te elvárásaidhoz.
Számomra érdektelen, hogy mi a neve a vezetőnek és milyen mértékben kábítja el azokat, akik kábításra vágynak. A jólét fogalmát ugyanis kizárólag sokgenerációs, civilizációs szinten vagyok hajlandó értelmezni, és ennek szó szerint semmi köze nincs ahhoz, amit ma egy „gazdasági programba” bele lehet írni. Általános iskolai matematikai eszközökkel bebizonyítható, hogy a mai klisékkel lehetetlen a hosszabb távú jövőre vonatkozó helyes állítást megfogalmazni. Ismétlem: ez teljesen független a jó szándéktól, ez elemi matek.
Az megint más kérdés, hogy abban a világban, amit én megvalósíthatónak tartok, a mai félistenek is boldogabbak lennének, pedig velünk egy szintre kerülnének. Pont úgy, ahogy egy középkori uralkodó minden pompa ellenére is csak álmodozhatott volna a ma megszokott létbiztonságról, orvosi ellátásról, tudásról. Csak sajnos a „mai gondolkodás” számára leírhatatlan, komolyan vehetetlen fogalmakra, „lehetetlen” lépésekre épül (amelyeket azonban én a napi munkámban eredményesen használok).
Telebeszélheted a fejüket a szegénység globális hasznáról, egyet is érthetnek veled, de nem rád fognak szavazni. Ugyanis minden sejtjükben érzik, hogy csak saját anyagi felemelkedésükön keresztül vezet az út egy jobb világhoz.Tökéletesen egyetértünk. Egyebek mellett éppen azt állítom, hogy civilizációs kérdések megoldására, de még útkeresésre sem alkalmas a mai irányítási rendszer, amely logikus, önvizsgáló gondolkodás hiányában a „sejtjeiben érző” tömeg előtt parádézó színészekre épül, és teljesen érdektelen, hogy milyen jelszavakat skandáltatnak velük.
Gondolom, abban egyetértünk, hogy egy „jobb világ” kialakítására, működtetésére alkalmas rendszer talán kicsit bonyolultabb, mint egy hűtőszekrény. De egy hűtőszekrény tervét sem lehet „a tömeg számára érthetően” előadni, a tömeg képtelen nyolc, képregény-szintre egyszerűsített terv közül a legjobbat kiválasztani. Ez még a szakértők számára is lehetetlen, mert a különbségek pont az „érthetetlen részletekben” vannak, abban mindenki egyetért, hogy legyen bent hideg, kint meg meleg. Viszont ahogy az itteni párbeszéd is jól mutatja, nem mindegy, hogy ki melyik hőmérőt nézi. Ezen lehet pofozkodni, de minek?
Szóval az én véleményem az, hogy ez a mozgalmi felvetés ugyanolyan értelmetlen, mint a te elvárásaid vele szemben. A tiéd pedig az, hogy az én véleményem értelmetlen, mert nem lehet választást nyerni vele – és ezzel egyet is értek. Örülök, hogy ezt tisztáztuk, de az alapvető nézetkülönbség miatt ennek a párbeszédnek nincs értelme. Ahogy az itteni „szereplésemnek” sem, de nem is azért tépem a szám. Péter szavait kicsit átírva: „Menjünk előre, amíg még tehetjük. Ha már nem mehetünk, tudni fogjuk, ennyi volt az élet, és legalább nyugodtan halunk meg: megcselekedtük, amit megkövetelt az emberbe vetett hit.”
2013. június 27., csütörtök
A Mi Hazánk - 2
2013.06.26. 20:35:26
Kedves Péter!
Több, mint tizenöt éve mondhatom magam szakmai szempontból sikeres rendszertervező programozónak – vagyis abból élek, hogy objektív mérésre alkalmas környezetben igen hatékonyan gondolkodom. Ráadásul gyerekkorom óta szenvedélyesen érdekel az emberi gondolkodás, interakció, közösségek és társadalmak működése, az emberi civilizáció. Meglepne, ha a "kommentelők lelkivilágának ismerete" alapján helyes következtetéseket tudnál levonni rám nézve (ahogy meglepett az is, hogy szerinted a tiéddel foglalkoztam, amikor szakmai hibákra igyekeztem rámutatni). De ez nem lényeges. Kérdéseket tettél fel:
1: koherencia. Ezek szerint nem volt világos, hogy én a Fidesz "élettörténetét" vázoltam fel, nem a jelen pillanatképet kritizáltam. Szerintem sokkal többet mond, ahogy a szép reményekkel induló, demokráciában és liberális gondolkodásban hívő, valóban fiatal és demokrata csoportból a mai Fidesz keletkezett. A jelenség magyarázatát is leírtam.
2: mi az érték? Éppen az, amit a legkevésbé szeretünk benne: személyes függéseken alapuló hálózatos rendőrállamot épít, tömegmédiával butított népet teremt, az értékes gondolkodókat megosztja, illetve a határon kívülre tereli. Csúnyán hangzik, tudom. Viszont egy gazdasági és ökológiai káosz esetén, (amely ha nagyon gyorsan, nagyon nagyot nem fordítunk a SAJÁT gondolkodásunkon, be is fog következni) ez alkalmasabb a népesség rendezett működtetésére, mint bármi más, jelenleg futó alternatíva. Ebbe az általad javasolt mozgalmat (és számtalan testvérét, például minden őszinte tiszteletem ellenére Ángyán József küzdelmét) is beleértem.
Állításom: mai gondolkodásunk, világképünk, fogalmaink (beleértve az általad felsorolt, nyilván szép célokat is), nem a megoldás részei, hanem maga a probléma. Ha nem vagyunk képesek megszabadulni tőlük, és a dobozon kívül keresni a megoldást, akkor csúnyán ráfaragunk. Nem kötelező ezzel egyetérteni, de válaszként csak a tárgyra vonatkozó érveket tudok elfogadni, amelyek tükrözik azt, hogy a megértés szándékával olvasol. Sajnos, túl sokat írtam már a levegőbe, és emiatt türelmetlen vagyok, ha ez bosszant téged, akkor valóban nem érdemes sok időt pazarolnod rám, és nekem se élet-halál…
Sok sikert!
2013.06.27. 03:33:47
A magyar társadalom Gulliver, mi egyénenként lilliputi törpék vagyunk körülötte. Mindnyájan látjuk, hogy Gulliver igen rossz bőrben van. Az általam kritizált kezdeményezések arról szólnak, hogy itassunk vele gyógyteát, csillapítsuk a lázát, kérdezzük meg, mi a baja, stb. Én viszont azt látom, hogy ütőeres vérzése van, és piszkosul mindegy, hogy mit érez vagy szeretne: perceken belül elájul, és ha ez bekövetkezik, akkor esélyünk nincs a megmentésére.
Lefordítva: mai megszokott világunk alapja hatalmas emberi közösségek szervezett együttműködése, amely fenntartja az egyének által beláthatatlan méretű infrastruktúrát (közrend, kommunikáció, egészségügy, szállítás, oktatás, ...) Ez az egész szerkezet mára a fennmaradás peremére sodródott, ami nem magyar, hanem globális állapot: hosszú távú jövőkép nélkül, egyéni túlélésre játszunk, viszont van egy összeomló kultúránk, gazdasági rendszerünk, erőforrás szerkezetünk, ökoszisztémánk. Ekkora problémával csak akkor tudunk megbirkózni, ha szervezettségünk (lokális közösségeink, a belőlük épülő állam, az államok által alkotott emberi civilizáció EGYÜTTMŰKÖDÉSE) fennmarad – ha nem, akkor lehúztuk a rolót. Végleg, és nagyon csúnyán.
A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom. Ezt veri szét kalapáccsal a mai vezetés, minden Varga-csomag, minden trafik ügy, minden ordító hazugság egy újabb vértócsa, és nem lehet tudni, melyik az utolsó: mikor megy nálunk is utcára a tömeg, mikor jön a könnygáz, mikor hal meg az első ember az utcán. Onnan borzasztó nehéz lesz visszajönni, a félelem és gyász mellett ésszerűnek maradni.
Káosz pedig mindenképpen lesz, mert gazdasági, politikai rendszerünk csődbe ment, alkalmatlan arra, hogy a mai világot irányítsa – az új rendszer kialakításához viszont gyökeresen új gondolkodásra van szükség EGYÉNI szinten. Nem minden emberben, de az irányításra vállalkozók, tervezők, szervezők fejében a valós helyzetnek kell megjelenni, nem a mai, elavult kliséknek. Ennek hiányában még egy (katasztrofálisan alacsony erkölcsi színvonalú) diktatúra is jobb, mint egy összeomló társadalom. Ennyit a NER dicséretéről.
Én erről beszélek, és nagyon szeretném, ha nem lenne igazam – de ez a vágyam nem elég ahhoz, hogy a becsukjam a szemem és (szerintem) álmodozni kezdjek (szerintem megalapozott) gondolkodás és cselekvés helyett. Nyilván senkinek nem akarom megmondani, mit csináljon és mit ne – de még beleszólok egy-egy társalgásba, meg írogatok néha. Például: hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/a-vegso-kerdes_15.htmlvagy hajnalvilag.blogspot.hu/2011/09/98-geza-tokeletesen-egyetertek-veled.html
Tudom, rossz a stílusom, de ez van. Nem vagyok író vagy színész, nem ezt tanultam, nem ez a legjobb oldalam.
2013.06.27. 05:16:12
Én is a kézben tartható átmenetről beszélek, az "összeomlás után" éppen számomra jelenik meg menthetetlen katasztrófaként. Az eltérés az "okosan" definíciójában van, eltérő tapasztalataink és világlátásunk miatt. Ha ezt minden törekvésem ellenére sem sikerült számodra egyértelmű formában közölnöm, akkor nincs sok értelme tovább sportolnunk rajta.
Adalék: szoftver projektek csúszása, bukása esetén (komoly tanulmányok szerint) az ok 80%-ban NEM programozási, megvalósítási hiba, hanem a követelmények és körülmények felületes elemzése, félreértése, kommunikációs és szervezési problémák. Ez nagyszerűen követhető a Fidesz példáján, de nem látok senkit, aki a folyamatból tanulni próbálna, csak a "jobban csinálás" célja létezik. Ez persze jogos, csak nekem kevés... de ki vagyok én, hogy ez számítana? :-)
Tedd azt, amit jónak látsz, én is teszem, amit én jónak látok. Aztán majd kiderül, miből lesz a cserebogár... Nekem sokkal jobb lenne, ha bejönne a te változatod, ezért sok sikert kívánok hozzá, ha nem is hiszek benne.
@HaFr: Hát ha te ismered a hamis megváltók és mozgalmárok lelkét, én meg ismerem a kommentelőkét. De provizórikusan elhiszem, hogy van alapod, lássuk!
...
Föntebb úgy tűnt egy pillanatig, hogy a Fidesz at LMP egyik fiókpártja aka lenni, aztán kiderült, szerencsétlenül elszámította magát (nem jön az összeomlás), aztán egy sorral lejjebb csupán amatőröknek látszanak, akik belekerültek egy olyan játszmába, amelyet a "nagyok" már évszázadok óta játszanak.
Hát először is, milyen koherencia ez? Melyikkel szemben érveljek akkor? Másodszor is, abból a herdálásból és l'art pour l'art hatalomépítéséből, amit a Fidesz folytat semmi de semmi még csak nyomaiban sem emlékeztet egy 19. közepi liberál- kapitalizmusra, egy 20. század közepi welfare fordulatra, egy 20. század végi posztmodern tech fordulatra, amelyből a mai válsága ellenére a mai világ lett, amelyben csak a hozzáadott érték számít, igaz, azt manipulatívan és kegyetlenül teremtik meg, de OV ebben a világban a viszonylagos fiatalsága ellenére egy dinoszaurusz -- mi akkor itt a megértendő? Mi az a hozzáadott érték pontosan, amit Orbán állama teremt? Erről egy büdös szó nincs az önmutogatásban.
Helyette van a részedről a cikken áthúzódó feneketlen ego, néha zavaros, máskor csak rossz stílus (nem gond, ebből mindenkinek kijut, na de ilyen egóval?), köszönjükemesézés, generation gap-es humor, serdülőkri szájtépés. Én meg azt mondom erre, nem leleplezed a mozgalmi stb. retorika csődjét, hanem te vagy a motiváció mögötte.
Kedves Péter!
Több, mint tizenöt éve mondhatom magam szakmai szempontból sikeres rendszertervező programozónak – vagyis abból élek, hogy objektív mérésre alkalmas környezetben igen hatékonyan gondolkodom. Ráadásul gyerekkorom óta szenvedélyesen érdekel az emberi gondolkodás, interakció, közösségek és társadalmak működése, az emberi civilizáció. Meglepne, ha a "kommentelők lelkivilágának ismerete" alapján helyes következtetéseket tudnál levonni rám nézve (ahogy meglepett az is, hogy szerinted a tiéddel foglalkoztam, amikor szakmai hibákra igyekeztem rámutatni). De ez nem lényeges. Kérdéseket tettél fel:
1: koherencia. Ezek szerint nem volt világos, hogy én a Fidesz "élettörténetét" vázoltam fel, nem a jelen pillanatképet kritizáltam. Szerintem sokkal többet mond, ahogy a szép reményekkel induló, demokráciában és liberális gondolkodásban hívő, valóban fiatal és demokrata csoportból a mai Fidesz keletkezett. A jelenség magyarázatát is leírtam.
2: mi az érték? Éppen az, amit a legkevésbé szeretünk benne: személyes függéseken alapuló hálózatos rendőrállamot épít, tömegmédiával butított népet teremt, az értékes gondolkodókat megosztja, illetve a határon kívülre tereli. Csúnyán hangzik, tudom. Viszont egy gazdasági és ökológiai káosz esetén, (amely ha nagyon gyorsan, nagyon nagyot nem fordítunk a SAJÁT gondolkodásunkon, be is fog következni) ez alkalmasabb a népesség rendezett működtetésére, mint bármi más, jelenleg futó alternatíva. Ebbe az általad javasolt mozgalmat (és számtalan testvérét, például minden őszinte tiszteletem ellenére Ángyán József küzdelmét) is beleértem.
Állításom: mai gondolkodásunk, világképünk, fogalmaink (beleértve az általad felsorolt, nyilván szép célokat is), nem a megoldás részei, hanem maga a probléma. Ha nem vagyunk képesek megszabadulni tőlük, és a dobozon kívül keresni a megoldást, akkor csúnyán ráfaragunk. Nem kötelező ezzel egyetérteni, de válaszként csak a tárgyra vonatkozó érveket tudok elfogadni, amelyek tükrözik azt, hogy a megértés szándékával olvasol. Sajnos, túl sokat írtam már a levegőbe, és emiatt türelmetlen vagyok, ha ez bosszant téged, akkor valóban nem érdemes sok időt pazarolnod rám, és nekem se élet-halál…
Sok sikert!
2013.06.27. 03:33:47
@HaFr: Eszem ágában sincs megszabadulni tőled, csak -- bevallom -- 15 év filozófia tanulmányok :) után sem értem, mit akarsz mondani azon túl, hogy a rendszerek kötöttek akkor is, hanem ismerjük egy adott álláspontból az elefánt farkát és a fülét is; azt is értem, hogy OV-t nem szereted, de próbálod megérteni; de akkor miért nem szervezhetünk mi mozgalmat, és miért vagyunk maga a probléma? Bocs, biztos lassú vagyok.Nem mondtam olyat, hogy "nem szervezhettek" – dehogynem, és természetesen minden jobbító kísérlet már a szándék miatt is tiszteletre méltó. Az egy másik kérdés, hogy "nem középiskolás fokú" szaktudás birtokában egyelőre úgy látom, nincs értelme ilyen módon tenni. Nyitott vagyok az ellenérvekre, de tényleg éveket töltöttem a helyzet elemzésével, nem ok nélkül és nem jókedvemben mondok ilyeneket. Az alábbi hasonlattal ébredtem (hajnal kettőkor, a fene a prófétálásba).
A magyar társadalom Gulliver, mi egyénenként lilliputi törpék vagyunk körülötte. Mindnyájan látjuk, hogy Gulliver igen rossz bőrben van. Az általam kritizált kezdeményezések arról szólnak, hogy itassunk vele gyógyteát, csillapítsuk a lázát, kérdezzük meg, mi a baja, stb. Én viszont azt látom, hogy ütőeres vérzése van, és piszkosul mindegy, hogy mit érez vagy szeretne: perceken belül elájul, és ha ez bekövetkezik, akkor esélyünk nincs a megmentésére.
Lefordítva: mai megszokott világunk alapja hatalmas emberi közösségek szervezett együttműködése, amely fenntartja az egyének által beláthatatlan méretű infrastruktúrát (közrend, kommunikáció, egészségügy, szállítás, oktatás, ...) Ez az egész szerkezet mára a fennmaradás peremére sodródott, ami nem magyar, hanem globális állapot: hosszú távú jövőkép nélkül, egyéni túlélésre játszunk, viszont van egy összeomló kultúránk, gazdasági rendszerünk, erőforrás szerkezetünk, ökoszisztémánk. Ekkora problémával csak akkor tudunk megbirkózni, ha szervezettségünk (lokális közösségeink, a belőlük épülő állam, az államok által alkotott emberi civilizáció EGYÜTTMŰKÖDÉSE) fennmarad – ha nem, akkor lehúztuk a rolót. Végleg, és nagyon csúnyán.
A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom. Ezt veri szét kalapáccsal a mai vezetés, minden Varga-csomag, minden trafik ügy, minden ordító hazugság egy újabb vértócsa, és nem lehet tudni, melyik az utolsó: mikor megy nálunk is utcára a tömeg, mikor jön a könnygáz, mikor hal meg az első ember az utcán. Onnan borzasztó nehéz lesz visszajönni, a félelem és gyász mellett ésszerűnek maradni.
Káosz pedig mindenképpen lesz, mert gazdasági, politikai rendszerünk csődbe ment, alkalmatlan arra, hogy a mai világot irányítsa – az új rendszer kialakításához viszont gyökeresen új gondolkodásra van szükség EGYÉNI szinten. Nem minden emberben, de az irányításra vállalkozók, tervezők, szervezők fejében a valós helyzetnek kell megjelenni, nem a mai, elavult kliséknek. Ennek hiányában még egy (katasztrofálisan alacsony erkölcsi színvonalú) diktatúra is jobb, mint egy összeomló társadalom. Ennyit a NER dicséretéről.
Én erről beszélek, és nagyon szeretném, ha nem lenne igazam – de ez a vágyam nem elég ahhoz, hogy a becsukjam a szemem és (szerintem) álmodozni kezdjek (szerintem megalapozott) gondolkodás és cselekvés helyett. Nyilván senkinek nem akarom megmondani, mit csináljon és mit ne – de még beleszólok egy-egy társalgásba, meg írogatok néha. Például: hajnalvilag.blogspot.hu/2013/03/a-vegso-kerdes_15.htmlvagy hajnalvilag.blogspot.hu/2011/09/98-geza-tokeletesen-egyetertek-veled.html
Tudom, rossz a stílusom, de ez van. Nem vagyok író vagy színész, nem ezt tanultam, nem ez a legjobb oldalam.
2013.06.27. 05:16:12
@HaFr: Szerintem a lényegben teljesen egyetértünk: A szervezettség valódi alapja pedig nem a "jó törvények és programok", pénz, vagy katonai erő, hanem a jövőbe vetett hit, a másik ember és a befoglaló közösségek iránt érzett bizalom.Na ezért reklamáltam a "megértés szándékának hiánya" miatt: a kérdésednek semmi köze az írásomhoz!
Már csak az nem világos, miért ne tegyünk a helyzet ellen okosan, amíg fennáll és az átmenet kézben tartható? Miért várjuk meg, míg összeomlik sokkal súlyosabb konzekvenciákkal?
Én is a kézben tartható átmenetről beszélek, az "összeomlás után" éppen számomra jelenik meg menthetetlen katasztrófaként. Az eltérés az "okosan" definíciójában van, eltérő tapasztalataink és világlátásunk miatt. Ha ezt minden törekvésem ellenére sem sikerült számodra egyértelmű formában közölnöm, akkor nincs sok értelme tovább sportolnunk rajta.
Adalék: szoftver projektek csúszása, bukása esetén (komoly tanulmányok szerint) az ok 80%-ban NEM programozási, megvalósítási hiba, hanem a követelmények és körülmények felületes elemzése, félreértése, kommunikációs és szervezési problémák. Ez nagyszerűen követhető a Fidesz példáján, de nem látok senkit, aki a folyamatból tanulni próbálna, csak a "jobban csinálás" célja létezik. Ez persze jogos, csak nekem kevés... de ki vagyok én, hogy ez számítana? :-)
Tedd azt, amit jónak látsz, én is teszem, amit én jónak látok. Aztán majd kiderül, miből lesz a cserebogár... Nekem sokkal jobb lenne, ha bejönne a te változatod, ezért sok sikert kívánok hozzá, ha nem is hiszek benne.
2013. június 25., kedd
A Mi Hazánk - 1
Érdekes írás/felhívás jelent meg Béndek Péter blogján A Mi Hazánk címmel. Beszálltam, egész tanulságos beszélgetés lett belőle.
2013.06.25. 05:30:09
@Khonsu: Jó reggelt...
A HaHa fórumon ígért párbeszéd végül nem jött össze - és talán nem is olyan nagy baj, mert a "majd indítandó valamid" itteni felsorolás alapján ugyanúgy az érdektelen kategóriába tartozónak tűnik (számomra!), mint a HaHa körei.
Az itteni felvetés szerintem jól használható arra, hogyan nem érdemes gondolkodni.
- "Szimpatikus célokat" fogalmaz meg. Minek? Tele vagyunk "jóra vágyó" emberekkel, véleményem szerint beleértve a jelenlegi kormányt is. A különbség közöttünk ELSŐSORBAN az, amit látunk a világból, utána pedig az, hogy ezen látásunk hatására milyen kompromisszumokat vállalunk. Talán nem voltak elég szimpatikusak a Fidesz céljai? Dehogynem. Ez azonban SEMMIT sem jelent.
- Nem hajlandó tanulni. A kiindulópont: "Majd én jobban tudom. Ma azért nem jól mennek a dolgok, mert a vezetők rosszul csinálják." Nem kézenfekvő, hogy a vezetők is "jól csinálnák" ám, ha a mozgásterük ezt lehetővé tenné? Nem kellene a korlátokat is figyelembe venni a jövő tervezésénél? Jó, mi "nem láthatjuk ezeket" - de a helyzetük elég jól felmérhető azáltal, hogy a támogatásunkra ácsingózó jelenlegi vezetők hol kénytelenek minket mégis pofon vágni. (segítek: mindenhol...)
- Nem veszi figyelembe azt, hogy a jelen helyzet milyen mértékben kritikus (klíma, társadalmi feszültségek, csőd), állandósuló "vészhelyzet" most éppen a törököknél, braziloknál: bármelyik apró rezzenés lehet az utolsó csepp, és jön a könnygáz. Indítsunk országos mozgalmat a ház áttervezésére! Kit érdekel, hogy éppen most dől a fejünkre?
Mindez kicsit részletesebben itt is elolvasható (ha ezek után még érdekel valakit).
Márciusban írtam, azóta elkezdődött annak beetetése, hogy "külföldi pénzügyi körök" megpróbálják majd a választás eredményét hiteltelenné tenni. Teccik érteni? Óriásplakátokon visszaverjük az IMF-et, megvédjük a hazát az EU-tól, ha meg esetleg nemzetközi megfigyelők ugatnának bele a magyar választás tisztaságába, az már mindennek a teteje lenne! És vajon mit is jelent ez pontosan az, hogy Orbán Viktor támogatja a török kormány problémakezelését?
Értem én, hogy a kifestőkönyvek világa átláthatóbb, de nem kéne lassan mégis félretenni őket, kedves "gondolkodók"?
Kedves Loránd x 2013.06.25. 05:54:23
Azt valóban nem szeretném, ha felületes vagy alapvetéseiben inkompatibilis kijelentésekkel feleslegesen rabolnánk egymás idejét. HA számodra a felsorolt szempontok nem számítanak, akkor valóban nem érdekel.
Ha viszont vitatod a szempontjaim jogosságát, vagy téves feltételezéssel éltem a terveiddel kapcsolatban, alig várom, hogy meggyőzz róla. De javaslom, hogy előtte olvass bele a dolgaimba, mert az ismételgetés igen alacsony prioritású tevékenység nálam, túl sok olyan dolog van, amiben éppen "úttörök" :-)
Peace? ;-)
2013.06.25. 05:30:09
@Khonsu: Jó reggelt...
A HaHa fórumon ígért párbeszéd végül nem jött össze - és talán nem is olyan nagy baj, mert a "majd indítandó valamid" itteni felsorolás alapján ugyanúgy az érdektelen kategóriába tartozónak tűnik (számomra!), mint a HaHa körei.
Az itteni felvetés szerintem jól használható arra, hogyan nem érdemes gondolkodni.
- "Szimpatikus célokat" fogalmaz meg. Minek? Tele vagyunk "jóra vágyó" emberekkel, véleményem szerint beleértve a jelenlegi kormányt is. A különbség közöttünk ELSŐSORBAN az, amit látunk a világból, utána pedig az, hogy ezen látásunk hatására milyen kompromisszumokat vállalunk. Talán nem voltak elég szimpatikusak a Fidesz céljai? Dehogynem. Ez azonban SEMMIT sem jelent.
- Nem hajlandó tanulni. A kiindulópont: "Majd én jobban tudom. Ma azért nem jól mennek a dolgok, mert a vezetők rosszul csinálják." Nem kézenfekvő, hogy a vezetők is "jól csinálnák" ám, ha a mozgásterük ezt lehetővé tenné? Nem kellene a korlátokat is figyelembe venni a jövő tervezésénél? Jó, mi "nem láthatjuk ezeket" - de a helyzetük elég jól felmérhető azáltal, hogy a támogatásunkra ácsingózó jelenlegi vezetők hol kénytelenek minket mégis pofon vágni. (segítek: mindenhol...)
- Nem veszi figyelembe azt, hogy a jelen helyzet milyen mértékben kritikus (klíma, társadalmi feszültségek, csőd), állandósuló "vészhelyzet" most éppen a törököknél, braziloknál: bármelyik apró rezzenés lehet az utolsó csepp, és jön a könnygáz. Indítsunk országos mozgalmat a ház áttervezésére! Kit érdekel, hogy éppen most dől a fejünkre?
Mindez kicsit részletesebben itt is elolvasható (ha ezek után még érdekel valakit).
Márciusban írtam, azóta elkezdődött annak beetetése, hogy "külföldi pénzügyi körök" megpróbálják majd a választás eredményét hiteltelenné tenni. Teccik érteni? Óriásplakátokon visszaverjük az IMF-et, megvédjük a hazát az EU-tól, ha meg esetleg nemzetközi megfigyelők ugatnának bele a magyar választás tisztaságába, az már mindennek a teteje lenne! És vajon mit is jelent ez pontosan az, hogy Orbán Viktor támogatja a török kormány problémakezelését?
Értem én, hogy a kifestőkönyvek világa átláthatóbb, de nem kéne lassan mégis félretenni őket, kedves "gondolkodók"?
Kedves Loránd x 2013.06.25. 05:54:23
@Khonsu: Nem felejtettem el, meglesz a párbeszéd, bár ahogy olvasom már nem érdekel.Ha így olvasol, tényleg nem lesz hosszú. EZT írom: "az érdektelen kategóriába tartozónak tűnik". Majd leírom, hogy miért.
Azt valóban nem szeretném, ha felületes vagy alapvetéseiben inkompatibilis kijelentésekkel feleslegesen rabolnánk egymás idejét. HA számodra a felsorolt szempontok nem számítanak, akkor valóban nem érdekel.
Ha viszont vitatod a szempontjaim jogosságát, vagy téves feltételezéssel éltem a terveiddel kapcsolatban, alig várom, hogy meggyőzz róla. De javaslom, hogy előtte olvass bele a dolgaimba, mert az ismételgetés igen alacsony prioritású tevékenység nálam, túl sok olyan dolog van, amiben éppen "úttörök" :-)
Peace? ;-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)