Bocs: "L"Kedves, mint Kedves Loránd.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. december 3., péntek
korszellem-110
Persze, miért is várnám el, hogy megpróbáld megérteni, amit írok, esetleg feltételezések helyett utánanézni, hogy "mire hivatkoznék". Korábban gondoltam rá, hogy veled is érdemes lenne beszélgetni, de könnyen lebeszéltél róla. Sajnos, amit meglepetésnek szántál, azt tudom és egyetértek vele, amivel vitatkoznék, azt pedig már unnám megismételni, belső ellentmondásokat, rövidlátó gondolkodást felhánytorgatni. Erre pedig semmi késztetést nem érzek, inkább repülök egy kört az új Gripenemmel (az előzőt kidobtam, sáros lett a kereke)...
Bocs: "L"Kedves, mint Kedves Loránd.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Bocs: "L"Kedves, mint Kedves Loránd.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
korszellem-109
De ugye azért nem tekintjük példának Oroszországot (ahol normális, hogy megöletnek tényfeltáró újságírókat, vagy azt állapítják meg, hogy a szenzáció kedvéért önmagát verette nyomorékká), vagy Kínát (mondjuk Tibet, vagy bármilyen "pártellenes" gondolat kezelése)?
Persze nem mintha menőbb lenne halállal fenyegetni a "demokratikus hatalom isteneinek leleplezőjét", illetve ezen nem felhördülni a "szabad sajtóban", ahol ugyanakkor nyafogni kellett, amikor az iszlám vallási törvényeinek megsértése miatt történt hasonló.
Igen, szerintem is jönnek az "érdekes idők" - csak egy gyors válogatás szintén az indexről: élelmiszer árak a plafonon, portugálok és belgák, az USA megint pénzt varázsolna, talán az olaszok is csődközelben - és egyelőre nincs versenyképes globális erőforrás elosztó rendszer arra az időre, amikor a gonosz monetáris rendszer (egyébként persze jól megérdemelt módon, elkerülhetetlenül) kipukkan. Ja, ma reggeli rádió hír, hogy itt Magyarországon is a vártnál kevesebb gabonát, kukoricát, ... vetettek a gazdák.
Egyelőre még addig sem jutottunk el, hogy bevalljuk magunknak, miért maradt tökéletesen hatástalan évtizedeken keresztül (így valójában: értéktelen, kevés) például mindaz az egyébként tiszteletre méltó okosság, amelyeket a blogodról ide beidézel.
Nem szeretem ezt a mai rendszert, magam is a pusztulására számítok - de egyelőre inkább aggodalommal, mint örömmel figyelem a rossz híreket. A dollár/euro közeledő bukásának sem tudok örülni egyelőre.
Eredeti hely
Válaszul erre
Persze nem mintha menőbb lenne halállal fenyegetni a "demokratikus hatalom isteneinek leleplezőjét", illetve ezen nem felhördülni a "szabad sajtóban", ahol ugyanakkor nyafogni kellett, amikor az iszlám vallási törvényeinek megsértése miatt történt hasonló.
Igen, szerintem is jönnek az "érdekes idők" - csak egy gyors válogatás szintén az indexről: élelmiszer árak a plafonon, portugálok és belgák, az USA megint pénzt varázsolna, talán az olaszok is csődközelben - és egyelőre nincs versenyképes globális erőforrás elosztó rendszer arra az időre, amikor a gonosz monetáris rendszer (egyébként persze jól megérdemelt módon, elkerülhetetlenül) kipukkan. Ja, ma reggeli rádió hír, hogy itt Magyarországon is a vártnál kevesebb gabonát, kukoricát, ... vetettek a gazdák.
Egyelőre még addig sem jutottunk el, hogy bevalljuk magunknak, miért maradt tökéletesen hatástalan évtizedeken keresztül (így valójában: értéktelen, kevés) például mindaz az egyébként tiszteletre méltó okosság, amelyeket a blogodról ide beidézel.
Nem szeretem ezt a mai rendszert, magam is a pusztulására számítok - de egyelőre inkább aggodalommal, mint örömmel figyelem a rossz híreket. A dollár/euro közeledő bukásának sem tudok örülni egyelőre.
Eredeti hely
Válaszul erre
korszellem-108
A "sokminden" alatt ugye te is a következő világi hívságokat érted: közbiztonság, egészségügyi ellátás, oktatás, kommunikáció, közlekedés, ipari termelés (pl ruha, szerszámok, ...) - soroljam? Ezek ugyanis mind nincsenek, ha minden időnk elmegy a katasztrofális hatékonysággal, kézi erővel végzett földművelésre.
Darwin díjra érdemes hiba feltételezni, hogy nincs elemi szükségünk mindarra a tudásra, technológiára és szervezettségre, amelyet sok ezer éves fejlődésünk során óriási áldozatokkal megszereztünk. Ugyanilyen Darwin-díjas hiba persze mindezt olyan ostobán használni, mint ahogy ma tesszük. Ugyanilyen hiba azt feltételezni, hogy valamiért "okosabbak" vagyunk, és jobban csinálnánk, mint elődeink, vagy a mostani hatalmasok.
Mem az eszközökben és a tudásban van a gond, hanem a motivációban, a szervező struktúrában. A spanyolviaszt már feltalálták - a helyes használatához szükséges bölcsességért viszont egyenként kell megküzdenünk.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Darwin díjra érdemes hiba feltételezni, hogy nincs elemi szükségünk mindarra a tudásra, technológiára és szervezettségre, amelyet sok ezer éves fejlődésünk során óriási áldozatokkal megszereztünk. Ugyanilyen Darwin-díjas hiba persze mindezt olyan ostobán használni, mint ahogy ma tesszük. Ugyanilyen hiba azt feltételezni, hogy valamiért "okosabbak" vagyunk, és jobban csinálnánk, mint elődeink, vagy a mostani hatalmasok.
Mem az eszközökben és a tudásban van a gond, hanem a motivációban, a szervező struktúrában. A spanyolviaszt már feltalálták - a helyes használatához szükséges bölcsességért viszont egyenként kell megküzdenünk.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 30., kedd
2010. november 25., csütörtök
korszellem-106
Ezt találtam a kalákáról. Nem ellensége magának az állam abban, hogy segítsen neked a saját hivatalai megkerülésével megoldani bármit - még ha bele is döglik "a vidék". A végén kiderülne, hogy a rettentő bonyolult dolgok azért rettentő bonyolultak, hogy sok komoly, képzett embernek legyen fizetése...
Eredeti hely
Válaszul erre
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. november 23., kedd
korszellem-105
OK, tisztázzunk néhány dolgot.
Ahogy a múltkor kezdtem: nincs "harag" vagy bántódás, egyszerűen úgy érzem, megszűnt bennem a motiváció a beszélgetés folytatására. Ez azért van, mert bizonyára sejted, az itteni írások nem zsigerből születnek, hosszú belső beszélgetés előzi meg őket - és most erre az időre más feladatok megoldása miatt szükségem van. Pontosabban: úgy érzem, most többet ér azokkal akár eredménytelenül kínlódnom, mint ilyen szövegeket írogatnom. Nem "miattad", hanem "miattam".
Ennyi a tény, ezt próbáltam meg a saját szempontjaim ismertetésével kicsit kibogozni, mert szerencsésebbnek láttam ezt a megoldást, mint azt, hogy egyszer csak elhallgatok.
Természetesen tisztelem és nagyra tartom azt a látásmódot, amit képviselsz, szurkolok neked, hogy legyen erőd a folytatásához. Nézd el nekem, hogy én nem tudom értékén kezelni a földművelést, nem értek hozzá. Viszont ha egyszer lesz helyi termék elosztó rendszer, bizonyára szívesen csatlakozol majd hozzá, és nem zaklatásnak, hanem a te saját érdekedben történő védelemnek tekinted majd a szükséges ellenőrzéseket, tanácsokat, illetve részt veszel majd benne a saját tapasztalataid, lelkesedésed terjesztésével. Bízom benne, hogy így rövid időn belül újra valódi értékén tudjuk majd kezelni hihetetlen kincseinket: a magyar termőföldet, vizet, élővilágot. Ehhez én érdemben hozzátenni nem sokat tudok, és nagyon örülök, hogy te igen. A magad területén nyilvánvalóan már messzebbre jutottál, mint én az enyémen.
Ítélet? Nos, tükröt emlegettél, amikor még nem mutattam meg - és ritkán esik meg, hogy valakivel ilyen szinten személyes meglátásaimat közlöm. Természetesen minden megállapításomat alá tudom támasztani a mondataiddal, de feleslegesnek látom: ha igazam van, úgyis rájössz; ha tévedek, minek pazarolnám az időnket. Remélem, pontosan fogalmaztam: meglátást és megállapítást mondok, vagyis személyes véleményemet közlöm, amiben természetesen én is benne vagyok - nem "az igazságot".
Reklám? Nos, sok "profitra" nem számítok egy ingyenesen elérhető könyv hirdetéséből - de nem erről van szó. A Hajnalvilág ismét nem "az igazság", a szerintem tuti szép új világ. Ez egy elemzés és egy megoldási javaslat, amit a magam részéről tehetségemhez mérten követek mindaddig, amíg valaki meg nem cáfolja alapállításaimat vagy következtetéseimet - tiszteletben tartva persze a "hitemet", amit igyekszem minimalizálni és nyilvánvaló módon elkülöníteni a "tudástól", következtetésektől. Értő kritikát és vitát várok a leírtakkal kapcsolatban, nem egyetértést - viszont nem látom értelmét olyan "megoldásokról" beszélgetni, amelyek alapfeltevéseit cáfoltam. Itt az én elemzésem, ami azt mondja, hogy az általam látott problémák megoldásához a valóban tiszteletre méltó jó szándékod KEVÉS, a VP KEVÉS, a "vissza a magyar gyökerekhez" KEVÉS, a vegyük ki a pénzünket a bankból KEVÉS, a csapjuk agyon a zsidókat, cigányokat, kazárokat, burzsujokat, stb pedig MARHASÁG. Természetesen örömmel beszélgetek olyasvalakivel, aki ezeket megoldásnak látja - ha előzőleg megértette és érdemben cáfolta azt a gondolati struktúrát, amelynek alapján a fentieket állítom. Azért "reklámozom", hogy ne raboljuk feleslegesen egymás idejét.
"Jézus a kereszten" Folytatom a hasonlatot. Attól, hogy tudok különbséget tenni Jézus és a kereszt között, még nem kerül le a gerendáról. Igen, az első lépés, hogy gondolatban vegyük le, nézzük meg, hogy mi tartja ott. Aztán jön az, hogy: tehát most, hogy még ott van, vegyünk létrát, csípőfogót, találjuk ki, milyen sorrendben kell kihúzni a szögeket, hogyan kell a testet alátámasztani ahhoz, hogy bár fájdalmat okozunk, de ne verjük nyomorékká, ne öljük meg a legjobb szándék mellett. Nekem nem jön be az a megközelítés, hogy "tegyük fel, hogy már nincs a kereszten", még ha optimistábbnak is tűnik az enyémhez képest.
Következő lépésem? Igyekeztem nem írni semmi olyat, ami miatt újabb köröket kellene futnunk, és kultúremberek módjára léphetünk le a pástról. Becsszó jelentkezem, ha sikerül valamit érdemben "tennem a jövőért"; hiszen e nemes versenyben egyelőre te állsz jobban :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Ahogy a múltkor kezdtem: nincs "harag" vagy bántódás, egyszerűen úgy érzem, megszűnt bennem a motiváció a beszélgetés folytatására. Ez azért van, mert bizonyára sejted, az itteni írások nem zsigerből születnek, hosszú belső beszélgetés előzi meg őket - és most erre az időre más feladatok megoldása miatt szükségem van. Pontosabban: úgy érzem, most többet ér azokkal akár eredménytelenül kínlódnom, mint ilyen szövegeket írogatnom. Nem "miattad", hanem "miattam".
Ennyi a tény, ezt próbáltam meg a saját szempontjaim ismertetésével kicsit kibogozni, mert szerencsésebbnek láttam ezt a megoldást, mint azt, hogy egyszer csak elhallgatok.
Természetesen tisztelem és nagyra tartom azt a látásmódot, amit képviselsz, szurkolok neked, hogy legyen erőd a folytatásához. Nézd el nekem, hogy én nem tudom értékén kezelni a földművelést, nem értek hozzá. Viszont ha egyszer lesz helyi termék elosztó rendszer, bizonyára szívesen csatlakozol majd hozzá, és nem zaklatásnak, hanem a te saját érdekedben történő védelemnek tekinted majd a szükséges ellenőrzéseket, tanácsokat, illetve részt veszel majd benne a saját tapasztalataid, lelkesedésed terjesztésével. Bízom benne, hogy így rövid időn belül újra valódi értékén tudjuk majd kezelni hihetetlen kincseinket: a magyar termőföldet, vizet, élővilágot. Ehhez én érdemben hozzátenni nem sokat tudok, és nagyon örülök, hogy te igen. A magad területén nyilvánvalóan már messzebbre jutottál, mint én az enyémen.
Ítélet? Nos, tükröt emlegettél, amikor még nem mutattam meg - és ritkán esik meg, hogy valakivel ilyen szinten személyes meglátásaimat közlöm. Természetesen minden megállapításomat alá tudom támasztani a mondataiddal, de feleslegesnek látom: ha igazam van, úgyis rájössz; ha tévedek, minek pazarolnám az időnket. Remélem, pontosan fogalmaztam: meglátást és megállapítást mondok, vagyis személyes véleményemet közlöm, amiben természetesen én is benne vagyok - nem "az igazságot".
Reklám? Nos, sok "profitra" nem számítok egy ingyenesen elérhető könyv hirdetéséből - de nem erről van szó. A Hajnalvilág ismét nem "az igazság", a szerintem tuti szép új világ. Ez egy elemzés és egy megoldási javaslat, amit a magam részéről tehetségemhez mérten követek mindaddig, amíg valaki meg nem cáfolja alapállításaimat vagy következtetéseimet - tiszteletben tartva persze a "hitemet", amit igyekszem minimalizálni és nyilvánvaló módon elkülöníteni a "tudástól", következtetésektől. Értő kritikát és vitát várok a leírtakkal kapcsolatban, nem egyetértést - viszont nem látom értelmét olyan "megoldásokról" beszélgetni, amelyek alapfeltevéseit cáfoltam. Itt az én elemzésem, ami azt mondja, hogy az általam látott problémák megoldásához a valóban tiszteletre méltó jó szándékod KEVÉS, a VP KEVÉS, a "vissza a magyar gyökerekhez" KEVÉS, a vegyük ki a pénzünket a bankból KEVÉS, a csapjuk agyon a zsidókat, cigányokat, kazárokat, burzsujokat, stb pedig MARHASÁG. Természetesen örömmel beszélgetek olyasvalakivel, aki ezeket megoldásnak látja - ha előzőleg megértette és érdemben cáfolta azt a gondolati struktúrát, amelynek alapján a fentieket állítom. Azért "reklámozom", hogy ne raboljuk feleslegesen egymás idejét.
"Jézus a kereszten" Folytatom a hasonlatot. Attól, hogy tudok különbséget tenni Jézus és a kereszt között, még nem kerül le a gerendáról. Igen, az első lépés, hogy gondolatban vegyük le, nézzük meg, hogy mi tartja ott. Aztán jön az, hogy: tehát most, hogy még ott van, vegyünk létrát, csípőfogót, találjuk ki, milyen sorrendben kell kihúzni a szögeket, hogyan kell a testet alátámasztani ahhoz, hogy bár fájdalmat okozunk, de ne verjük nyomorékká, ne öljük meg a legjobb szándék mellett. Nekem nem jön be az a megközelítés, hogy "tegyük fel, hogy már nincs a kereszten", még ha optimistábbnak is tűnik az enyémhez képest.
Következő lépésem? Igyekeztem nem írni semmi olyat, ami miatt újabb köröket kellene futnunk, és kultúremberek módjára léphetünk le a pástról. Becsszó jelentkezem, ha sikerül valamit érdemben "tennem a jövőért"; hiszen e nemes versenyben egyelőre te állsz jobban :-)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. november 22., hétfő
korszellem-104
Az is érdekes, hogy mennyire másként látjuk ezeket a dolgokat. Azt mondod, számodra ez egy érdekes beszélgetés - én meg megint elveszítettem a motivációt, hogy folytassam. Nézőpontjaink között nagyon vékonynak tűnik a határ, ez azonban nálam megint az "olyan" és "az" közötti vonal. Azért leírom pár szóban, mire is gondolok.
Folyamatosan "az olvasóknak adsz" - nekem ez érdektelen, ahogy korábban írtam, ha valamit csinálok, akkor az mentegetés és nem reklámozás. Nem célom mások gondolatainak megváltoztatása, nem hirdetek, nem térítek, nem másokon mérem le, hogy értelmes volt-e időt töltenem valamivel. Ha ennyire nem sikerült megfogalmaznom két - vagy ha úgy tetszik, tíz év alatt, akkor itt sincs sok teteje keringeni rajta.
Magamból indultam ki és nem számoltam az általad említett és felsorolt hibákra. Lefordítva: "ó, el is felejtettem, a többiek nincsenek olyan magas szinten, mint én" - ez nálam távol áll az önkritikától. Ennek a vonalnak általam ismert legmagasabb szintű képviselője Gandhi, aki bár valódi alázattal fordult a feladataihoz, önfeláldozóan aszkétikus életet élt, önmagából kiindulva mesze túllőtt az emberi célokon. Mozgalma megszabadította hazáját az angol elnyomástól - amely aztán vallási alapon kettészakadt, részei azóta is háborúban állnak egymással, a szegények katasztrofális sorsa pedig nem sokat változott.
Ebben az irányban nem érdemes messzire menni, "been there, done that". Az általad említett ál-egyszerűsítés ellenében írtam meg a könyvemet, mert alapvetően értelmetlen kiindulópontnak tartom azt, hogy jobb lennék bármilyen szempontból bárki másnál - ahelyett, hogy megértenénk, miért vagyunk (!!! érted, nem "a zemberek", hanem MI) ilyenek.
Az alapvető probléma a saját motiváció félreértése. Tudod, mi a fő baj? Az, hogy utáljuk a világot, ezért verjük szét. Ennyire egyszerű, és ezt nem lehet okoskodással rendbe rakni.
Tudod mi a bajunk a Maldív szigetekkel, a Kilimandzsáróval, a Tadzs Mahallal, a ...? Az, hogy úgy fogunk meghalni, hogy soha nem láttuk, nem érintettük, nem ... Tök mindegy, hogy bármelyikünk mennyi pénzt tud szerezni az utazgatásra, csak annyit ér el vele, hogy még jobban tudatosul: mérhetetlenül apró porszemek vagyunk egy hatalmas világban. Tudod mi a baj a 2050-es dátummal? Nem évmilliók a múltban, vagy a jövőben, amikor a Nap megeszi a Földet, stb. Csak pár évtized, de 2050-ben talán beteg, talán megtört öreg emberek leszünk. Mi a gond 2100-zal? Csak annyi, hogy mindnyájan, akik most ezt olvassuk, akiket szeretünk, ismerünk - már mind halottak leszünk. ERRE kell őszintén, legmélyebb szinten nyugodtan bólintanunk, szeretettel elfogadnunk - addig bármit teszünk, szemétté válik.
A korábbi emberi civilizációban az volt a szerencsés, hogy mindezt jótékony lepellel takarta: a mai nap munkája, a saját föld művelése stb. mindig fontosabb volt, mint a fenti gondolatok; a közvetlen környezetben élő és a többség számára elfogadható minták voltak a közösségi szempontból helyes viselkedésre: gyerekként, felnőttként és öregként egyaránt. Egyfajta "rendben van" érzés lengte be a történetet, amely azonban minden egyénben szült kisebb-nagyobb konfliktusokat, és amely alól a kreatív emberi gondolkodás folyamatosan kereste a kibúvót. Most megvan, minden egyes ember meztelen tudattal szembesül a meztelen valósággal - és nem tudunk vele mit kezdeni: egyéni szintű bölcsességre van szüksége mindnyájunknak, amely egyszerre kompatibilis a tudással és törékeny gondolkodásunkkal. Ha ezt nem szerezzük meg, egy generáció alatt megfosztjuk magunkat attól a látványtól, aminek elviselésére képtelenek vagyunk. Ez az evolúció törvénye a maga valóságában.
De ezt is minek írom le, amikor itt van ezer éve - Lao ce Tao te king, 47 (Tőkei Ferenc fordítása):
(A bölcs) ki sem lép az ajtón, s megismeri az égalattit [a világot]. Ki sem pillant az ablakon, mégis látja az égi tao-t [a természet törvényét]. Minél messzebbre kalandozik valaki, annál kevesebbet ismer meg. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) nem járkál, mégis megismeri (a dolgokat); nem nézelődik, mégis megnevezi (a dolgokat); nem tevékenykedik, mégis beteljesíti (művét).
Viszont gyorsan ellent is mondok magamnak: írok egy általam érdektelennek tartott irányról (összeomlás) olyanoknak, akik véleményét nem akarom befolyásolni (az "olvasóknak").
Gondolkodott már bárki a "sajnos a pusztulás elkerülhetetlen" sóhaja mellett arra, hogy kik lesznek az áldozatok? Üzenem: MI leszünk azok, akik ma önsajnálattól nyavalyogva szállításra, utazgatásra, kozmetikumokra, vezetésélményre, utca fűtésre csesszük el azt az erőforrást; pillanatnyi érdekeinktől vezéreltetve szétromboljuk azt az infrastruktúrát (oktatás, egészségügy, ...), amire az utódainknak szüksége lenne.
A ma megszokott életkörülmények biztosításának erőforrásmérlege súlyosan negatív: kizsákmányoljuk a fenti rendszereket, ennek révén az önfenntartáshoz szükséges munka részaránya a marhaságokhoz mérve hihetetlenül alacsony. Amikor ez a helyzet megszűnik, a közösségekben valódi értéke az önfenntartásban aktív, (a jelenlegi "nyugati világ" szaporodási rátáját figyelembe véve túlságosan kis létszámú) fiatal, erős, szaporodó rétegnek lesz. A mi tudásunkat könyvekkel helyettesíthetik, tapasztalataink (amelyeknek minősége elég gyatra) nem lesznek lényegesek. Nem is kell utálniuk minket: nem lesz erőforrásuk arra, hogy ápoljanak, fenntartsanak minket, akiknek ráadásul a bajaikat köszönhetik. Az 50% nem véletlenszerű, hanem az addigra "fejnehéz" korfán megrajzolható vízszintes vágás lesz. Nem a világot ítéljük halálra, talán nem is az emberi civilizációt, hanem ÖNMAGUNKAT. Íme a természet igazságossága.
De ha úgy tetszik, egyszerű tükör. Mi a gond? Utáljuk a megöregedés, a vele járó veszteségek gondolatát, a "Nagy Generáció" ifjú titánjai ledobták az "öregek igáját" - de ezzel elvesztettük a tisztességben megöregedés, a méltóságteljes elmúlás mintáit is, és inkább meghalni, mint megöregedni akarunk. Ennyire egyszerű: ezen dolgozunk.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Folyamatosan "az olvasóknak adsz" - nekem ez érdektelen, ahogy korábban írtam, ha valamit csinálok, akkor az mentegetés és nem reklámozás. Nem célom mások gondolatainak megváltoztatása, nem hirdetek, nem térítek, nem másokon mérem le, hogy értelmes volt-e időt töltenem valamivel. Ha ennyire nem sikerült megfogalmaznom két - vagy ha úgy tetszik, tíz év alatt, akkor itt sincs sok teteje keringeni rajta.
Magamból indultam ki és nem számoltam az általad említett és felsorolt hibákra. Lefordítva: "ó, el is felejtettem, a többiek nincsenek olyan magas szinten, mint én" - ez nálam távol áll az önkritikától. Ennek a vonalnak általam ismert legmagasabb szintű képviselője Gandhi, aki bár valódi alázattal fordult a feladataihoz, önfeláldozóan aszkétikus életet élt, önmagából kiindulva mesze túllőtt az emberi célokon. Mozgalma megszabadította hazáját az angol elnyomástól - amely aztán vallási alapon kettészakadt, részei azóta is háborúban állnak egymással, a szegények katasztrofális sorsa pedig nem sokat változott.
Ebben az irányban nem érdemes messzire menni, "been there, done that". Az általad említett ál-egyszerűsítés ellenében írtam meg a könyvemet, mert alapvetően értelmetlen kiindulópontnak tartom azt, hogy jobb lennék bármilyen szempontból bárki másnál - ahelyett, hogy megértenénk, miért vagyunk (!!! érted, nem "a zemberek", hanem MI) ilyenek.
Az alapvető probléma a saját motiváció félreértése. Tudod, mi a fő baj? Az, hogy utáljuk a világot, ezért verjük szét. Ennyire egyszerű, és ezt nem lehet okoskodással rendbe rakni.
Tudod mi a bajunk a Maldív szigetekkel, a Kilimandzsáróval, a Tadzs Mahallal, a ...? Az, hogy úgy fogunk meghalni, hogy soha nem láttuk, nem érintettük, nem ... Tök mindegy, hogy bármelyikünk mennyi pénzt tud szerezni az utazgatásra, csak annyit ér el vele, hogy még jobban tudatosul: mérhetetlenül apró porszemek vagyunk egy hatalmas világban. Tudod mi a baj a 2050-es dátummal? Nem évmilliók a múltban, vagy a jövőben, amikor a Nap megeszi a Földet, stb. Csak pár évtized, de 2050-ben talán beteg, talán megtört öreg emberek leszünk. Mi a gond 2100-zal? Csak annyi, hogy mindnyájan, akik most ezt olvassuk, akiket szeretünk, ismerünk - már mind halottak leszünk. ERRE kell őszintén, legmélyebb szinten nyugodtan bólintanunk, szeretettel elfogadnunk - addig bármit teszünk, szemétté válik.
A korábbi emberi civilizációban az volt a szerencsés, hogy mindezt jótékony lepellel takarta: a mai nap munkája, a saját föld művelése stb. mindig fontosabb volt, mint a fenti gondolatok; a közvetlen környezetben élő és a többség számára elfogadható minták voltak a közösségi szempontból helyes viselkedésre: gyerekként, felnőttként és öregként egyaránt. Egyfajta "rendben van" érzés lengte be a történetet, amely azonban minden egyénben szült kisebb-nagyobb konfliktusokat, és amely alól a kreatív emberi gondolkodás folyamatosan kereste a kibúvót. Most megvan, minden egyes ember meztelen tudattal szembesül a meztelen valósággal - és nem tudunk vele mit kezdeni: egyéni szintű bölcsességre van szüksége mindnyájunknak, amely egyszerre kompatibilis a tudással és törékeny gondolkodásunkkal. Ha ezt nem szerezzük meg, egy generáció alatt megfosztjuk magunkat attól a látványtól, aminek elviselésére képtelenek vagyunk. Ez az evolúció törvénye a maga valóságában.
De ezt is minek írom le, amikor itt van ezer éve - Lao ce Tao te king, 47 (Tőkei Ferenc fordítása):
(A bölcs) ki sem lép az ajtón, s megismeri az égalattit [a világot]. Ki sem pillant az ablakon, mégis látja az égi tao-t [a természet törvényét]. Minél messzebbre kalandozik valaki, annál kevesebbet ismer meg. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) nem járkál, mégis megismeri (a dolgokat); nem nézelődik, mégis megnevezi (a dolgokat); nem tevékenykedik, mégis beteljesíti (művét).
Viszont gyorsan ellent is mondok magamnak: írok egy általam érdektelennek tartott irányról (összeomlás) olyanoknak, akik véleményét nem akarom befolyásolni (az "olvasóknak").
Gondolkodott már bárki a "sajnos a pusztulás elkerülhetetlen" sóhaja mellett arra, hogy kik lesznek az áldozatok? Üzenem: MI leszünk azok, akik ma önsajnálattól nyavalyogva szállításra, utazgatásra, kozmetikumokra, vezetésélményre, utca fűtésre csesszük el azt az erőforrást; pillanatnyi érdekeinktől vezéreltetve szétromboljuk azt az infrastruktúrát (oktatás, egészségügy, ...), amire az utódainknak szüksége lenne.
A ma megszokott életkörülmények biztosításának erőforrásmérlege súlyosan negatív: kizsákmányoljuk a fenti rendszereket, ennek révén az önfenntartáshoz szükséges munka részaránya a marhaságokhoz mérve hihetetlenül alacsony. Amikor ez a helyzet megszűnik, a közösségekben valódi értéke az önfenntartásban aktív, (a jelenlegi "nyugati világ" szaporodási rátáját figyelembe véve túlságosan kis létszámú) fiatal, erős, szaporodó rétegnek lesz. A mi tudásunkat könyvekkel helyettesíthetik, tapasztalataink (amelyeknek minősége elég gyatra) nem lesznek lényegesek. Nem is kell utálniuk minket: nem lesz erőforrásuk arra, hogy ápoljanak, fenntartsanak minket, akiknek ráadásul a bajaikat köszönhetik. Az 50% nem véletlenszerű, hanem az addigra "fejnehéz" korfán megrajzolható vízszintes vágás lesz. Nem a világot ítéljük halálra, talán nem is az emberi civilizációt, hanem ÖNMAGUNKAT. Íme a természet igazságossága.
De ha úgy tetszik, egyszerű tükör. Mi a gond? Utáljuk a megöregedés, a vele járó veszteségek gondolatát, a "Nagy Generáció" ifjú titánjai ledobták az "öregek igáját" - de ezzel elvesztettük a tisztességben megöregedés, a méltóságteljes elmúlás mintáit is, és inkább meghalni, mint megöregedni akarunk. Ennyire egyszerű: ezen dolgozunk.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)