Hát, akkor egy valami tuti: nem szabad úgy csinálni, mint ők, hiszen csaknem harminc éve "dolgoznak" negatív eredménnyel...
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. szeptember 3., péntek
korszellem-77
Azért mert azon dolgoznak, hogy megtudjuk: Mindennek ára van, a fejlett nyugat, csak rabszolgasággal tudja biztosítani saját 'előrehalladását'...! (1982).
Hát, akkor egy valami tuti: nem szabad úgy csinálni, mint ők, hiszen csaknem harminc éve "dolgoznak" negatív eredménnyel...
Eredeti hely
Válaszul erre
Hát, akkor egy valami tuti: nem szabad úgy csinálni, mint ők, hiszen csaknem harminc éve "dolgoznak" negatív eredménnyel...
Eredeti hely
Válaszul erre
korszellem-76
Hohó, ez már igazi vita! 
"A szeretet építő erő ? A gyűlölet romboló erő ?"
Te nem láttál még olyat, hogy valaki a másik embert a szeretetével nyomorít meg, elfogva előle a levegőt, a szabadságot, az önálló gondolkodás és felelősségvállalás esélyét? Nem tartod elképzelhetőnek, hogy a gyermek gyűlölettel lázad ez ellen, abból meríti az erejét? Majd utólag ráébred, hogy emberi, erkölcsi tartását éppen ennek a gyermeki gyűlöletnek köszönheti, és megtanulja valóban szeretni azt, akitől mindezt megkapta? (... nekem nem kell messzire mennem érte)
Talán tényleg nem leszek képes érthetően elmondani: nem az értékrendi elveket kérdőjelezem meg, hanem minket, akik ezeket az elveket látni, követni, nevében cselekedni igyekszünk - ugyanis bár fizikailag, biológiailag azonos világban élünk, a gondolkodásunkat teljes mértékben körülveszi az érzékelésünk és világképünk, utóbbival még azt is megszűrjük, ami a már eleve szegényes érzékelésünkön átjutott. Az a minimum, hogy a saját gondolataimmal szemben kritikus vagyok, relatívnak fogom fel, mert belőlem származnak - és nyitni törekszem a másik ember "igazságára". Ezt nevezik tiszteletnek, ami nélkül nem érdemes kommunikálni, nem azért, mert "megsértem" a másikat, hanem azért, mert önmagam számára lehetetlenné teszem, hogy bármit is tanuljak tőle. Az egész mögött pedig ott figyel a HIT egy abszolút értékrendben, amelynek minél teljesebb megismerésére törekszem minden tapasztalatom - így a többi emberrel való kapcsolatom - révén.
Az én olvasatomban az abszolút értékrend nem olyasmi, amit bármikor teljes mértékben ismerhetek, a nevében kinyilatkoztathatok vagy cselekedhetek - hanem egy élethosszig tartó út, törekvés felé, amelynek során számtalanszor kell szembesülnöm saját félreértéseimmel, ostobaságommal - például hibás magabiztossággal, romboló szeretettel, építő gyűlölettel. Ezek mind nem az "abszolút elvekről" szólnak, hanem a saját életemről és korlátaimról, merthogy hitem szerint nekem, mint halandónak csak ez van! Semmi csillagokból szívott abszolút bölcsesség...
A pusztulásról... én is tartok tőle, két okból. Egyrészt, a saját jövőképemnek töredék százalék esélyt sem adok, ha racionálisan nézem, illetve azért, mert az itt elhangzottakhoz képest sokkal nagyobb veszélyt érzek: szerintem egy mai globális összeomlás nem "csak" az emberi népesség akár 90 feletti százalékát vinné el, hanem a fejlődésünk sok száz évét, és mivel az alapját képező könnyen elérhető energiaforrásokat gyakorlatilag feléltük, már nincs meg az a lépcső sem, amin újra visszamászhatnánk.
Viszont nem vagyok hajlandó önmagam ellen fogadni, én akkor akarok boldog lenni, ha a jövő engem igazol! Tehát, felteszem a sorsomat arra a töredék százalékra, annak érdekében igyekszem haladni. Elismerem: megkérdőjelezhető, sőt ostoba döntés - számomra viszont az egyetlen elfogadható választás.
A salamoni döntésről... amikor gida anno ezt írta, bennem is megmoccant, hogy leírjam a saját stratégiámat. Három fiam van, korban közel egymáshoz, eleinte sok összezördüléssel, de erről leszoktak. A hülye apjuk ugyanis, amikor sírás volt, minden szereplőt arról kérdezte meg, hogy "miért sír a másik?" És leüvöltötte a fejüket, ha magyarázni kezdtek, az egyetlen kérdés az volt, hogy "mit csináltál te, ami miatt ő sír?" - mindegyik szereplőhöz, elkerülhetetlenül, állandóan. Ha pedig muszáj volt köztük "igazságtalanságot tenni", akkor egyformán, életkor szerinti méretű taslit adtam.
Mi ennek az értelme? Isten, az élet, a sors szerintem nem kér tőlünk semmilyen magyarázatot, okoskodást, nincs értelme a hatalmat keresni és neki panaszkodni, tőle kérni. Annak van értelme, ha minden erőnkkel az általunk ismert legjobbra törekszünk, meghallgatunk mindenkit, aki ezért minket lehülyéz - mert lehet, hogy neki van igaza! Igyekszünk együtt, sírás és kiszorítósdi nélkül leélni a bosszantóan rövid élet néha kegyetlenül hosszú perceit, megérteni, elfogadni, jót és jókor adni vagy éppen megtagadni.
"Két ember vitatkozik, hol kel a Nap"... a példa szerintem nem téged igazol. Ha a két embert megkérdezem, mutassa meg, hol kel a Nap, ugyanoda fognak mutatni (bár lehet, hogy közben mindketten zavarba jönnek...) Nem az abszolútumon vitatkoznak, hanem a fogalmaik értelmezésén: "én ezt nevezem nyugatnak" - "én viszont ezt keletnek hívom"... Abszolút és relatív ismét, illetve értelmes vita és acsargás különbsége...
A társadalmi szintű vitathatatlan és kikezdhetetlen alappillérekkel az a baj, hogy társadalmak között feloldhatatlan feszültségekhez vezetnek - nyilván nem kell magyarázni: a vallásháborúk, vagy a 20. század második felének történelmét ebben a mentalitásban kell keresni, és szerintem jobb, hogy a közeledő rázós időszaknak nem egymás torkának szegezett késekkel megyünk neki.
Na, ez így is hosszú lett, gyorsan abbahagyom...
Ja, gida... nem tudod, mennyi nyavalygásba került nekem, amíg képes lettem elfogadni ezt az alapelvet...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
Válasz 4
"A szeretet építő erő ? A gyűlölet romboló erő ?"
Te nem láttál még olyat, hogy valaki a másik embert a szeretetével nyomorít meg, elfogva előle a levegőt, a szabadságot, az önálló gondolkodás és felelősségvállalás esélyét? Nem tartod elképzelhetőnek, hogy a gyermek gyűlölettel lázad ez ellen, abból meríti az erejét? Majd utólag ráébred, hogy emberi, erkölcsi tartását éppen ennek a gyermeki gyűlöletnek köszönheti, és megtanulja valóban szeretni azt, akitől mindezt megkapta? (... nekem nem kell messzire mennem érte)
Talán tényleg nem leszek képes érthetően elmondani: nem az értékrendi elveket kérdőjelezem meg, hanem minket, akik ezeket az elveket látni, követni, nevében cselekedni igyekszünk - ugyanis bár fizikailag, biológiailag azonos világban élünk, a gondolkodásunkat teljes mértékben körülveszi az érzékelésünk és világképünk, utóbbival még azt is megszűrjük, ami a már eleve szegényes érzékelésünkön átjutott. Az a minimum, hogy a saját gondolataimmal szemben kritikus vagyok, relatívnak fogom fel, mert belőlem származnak - és nyitni törekszem a másik ember "igazságára". Ezt nevezik tiszteletnek, ami nélkül nem érdemes kommunikálni, nem azért, mert "megsértem" a másikat, hanem azért, mert önmagam számára lehetetlenné teszem, hogy bármit is tanuljak tőle. Az egész mögött pedig ott figyel a HIT egy abszolút értékrendben, amelynek minél teljesebb megismerésére törekszem minden tapasztalatom - így a többi emberrel való kapcsolatom - révén.
Az én olvasatomban az abszolút értékrend nem olyasmi, amit bármikor teljes mértékben ismerhetek, a nevében kinyilatkoztathatok vagy cselekedhetek - hanem egy élethosszig tartó út, törekvés felé, amelynek során számtalanszor kell szembesülnöm saját félreértéseimmel, ostobaságommal - például hibás magabiztossággal, romboló szeretettel, építő gyűlölettel. Ezek mind nem az "abszolút elvekről" szólnak, hanem a saját életemről és korlátaimról, merthogy hitem szerint nekem, mint halandónak csak ez van! Semmi csillagokból szívott abszolút bölcsesség...
A pusztulásról... én is tartok tőle, két okból. Egyrészt, a saját jövőképemnek töredék százalék esélyt sem adok, ha racionálisan nézem, illetve azért, mert az itt elhangzottakhoz képest sokkal nagyobb veszélyt érzek: szerintem egy mai globális összeomlás nem "csak" az emberi népesség akár 90 feletti százalékát vinné el, hanem a fejlődésünk sok száz évét, és mivel az alapját képező könnyen elérhető energiaforrásokat gyakorlatilag feléltük, már nincs meg az a lépcső sem, amin újra visszamászhatnánk.
Viszont nem vagyok hajlandó önmagam ellen fogadni, én akkor akarok boldog lenni, ha a jövő engem igazol! Tehát, felteszem a sorsomat arra a töredék százalékra, annak érdekében igyekszem haladni. Elismerem: megkérdőjelezhető, sőt ostoba döntés - számomra viszont az egyetlen elfogadható választás.
A salamoni döntésről... amikor gida anno ezt írta, bennem is megmoccant, hogy leírjam a saját stratégiámat. Három fiam van, korban közel egymáshoz, eleinte sok összezördüléssel, de erről leszoktak. A hülye apjuk ugyanis, amikor sírás volt, minden szereplőt arról kérdezte meg, hogy "miért sír a másik?" És leüvöltötte a fejüket, ha magyarázni kezdtek, az egyetlen kérdés az volt, hogy "mit csináltál te, ami miatt ő sír?" - mindegyik szereplőhöz, elkerülhetetlenül, állandóan. Ha pedig muszáj volt köztük "igazságtalanságot tenni", akkor egyformán, életkor szerinti méretű taslit adtam.
Mi ennek az értelme? Isten, az élet, a sors szerintem nem kér tőlünk semmilyen magyarázatot, okoskodást, nincs értelme a hatalmat keresni és neki panaszkodni, tőle kérni. Annak van értelme, ha minden erőnkkel az általunk ismert legjobbra törekszünk, meghallgatunk mindenkit, aki ezért minket lehülyéz - mert lehet, hogy neki van igaza! Igyekszünk együtt, sírás és kiszorítósdi nélkül leélni a bosszantóan rövid élet néha kegyetlenül hosszú perceit, megérteni, elfogadni, jót és jókor adni vagy éppen megtagadni.
"Két ember vitatkozik, hol kel a Nap"... a példa szerintem nem téged igazol. Ha a két embert megkérdezem, mutassa meg, hol kel a Nap, ugyanoda fognak mutatni (bár lehet, hogy közben mindketten zavarba jönnek...) Nem az abszolútumon vitatkoznak, hanem a fogalmaik értelmezésén: "én ezt nevezem nyugatnak" - "én viszont ezt keletnek hívom"... Abszolút és relatív ismét, illetve értelmes vita és acsargás különbsége...
A társadalmi szintű vitathatatlan és kikezdhetetlen alappillérekkel az a baj, hogy társadalmak között feloldhatatlan feszültségekhez vezetnek - nyilván nem kell magyarázni: a vallásháborúk, vagy a 20. század második felének történelmét ebben a mentalitásban kell keresni, és szerintem jobb, hogy a közeledő rázós időszaknak nem egymás torkának szegezett késekkel megyünk neki.
Na, ez így is hosszú lett, gyorsan abbahagyom...
Ja, gida... nem tudod, mennyi nyavalygásba került nekem, amíg képes lettem elfogadni ezt az alapelvet...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
Válasz 4
2010. szeptember 2., csütörtök
korszellem-75
Hehejj, Krisztián!
Te elolvastad(!) Penge(!) írását, fogtad a benne rejlő jó szándékot(!), hozzátetted saját nézetedet ahhoz, amit ő mondott! Ezzel ritka példát mutatsz az általam itt érzékelt két véglet közötti kommunikációra, és feleslegessé teszel egy jó hosszú, félkész postot. Ráadásul, most egy szavam nincs az Ave és a Béke közötti tartalomra, mert ez valóban méltó hozzájuk - nehogy visszatartsd!
Ugyanakkor nem értek egyet veled abban, hogy "hulljon a férgese". Van egy régi, talán kínai mondás, amit bizonyára pontatlanul idézek: a bölcs vezető el tudja érni, hogy a nép helyesen viselkedjék, de soha nem érheti el, hogy meg is értse azt.
Van, aki erős - van aki gyenge. Van okos, és van egyszerű elme; van szilárd és van befolyásolható gondolkodás. Valóban, ezek nem "eleve elrendelt" dolgok, bizonyos mértékben változhatnak, de sok tanulástól sem lesz bárkiből Einstein. Szerintem a szilárd, magas szintű gondolkozás nem az ítélkezés szabadságát, hanem a mindnyájunk sorsáért vállalt felelősséget jelenti. Nyilván nem kell megváltani a világot - de a lehető legjobbat tenni érte, értünk, utódainkért kötelesség.
Nem állítom, hogy ez működik, de azt mondom: másban nem vagyok hajlandó gondolkozni. Ma felettem ítélnek - de nem azért küzdök, hogy inkább én ítélhessek, hanem azért, hogy megszűnjenek a minket szembe fordító, egymás alá és fölé rendelő gondolati minták. Abban hiszek, hogy mindenkinek megvan a szerepe a világban, nem tartom helyesnek egy új kort tömegpusztulásra építeni. Az tény, hogy ma egy kifordított motivációs rendszer vezérelte globális struktúra dolgozik azon, hogy a lehető legnagyobb embertömeget kábítson el hamis mintákkal, és tény, hogy erre a kábulatra mi magunk vágyunk, azért vagyunk fogékonyak rá - végső soron éppen ezért építettük és tartjuk fenn mi magunk, minden pillanatban. De ez egy másik történet.
Gondolom, az "igazság relatív baromságot" tőlem idézed(?) Ha jobban megfigyeled: nem azt mondom, hogy nincsenek abszolút értékek, sőt, ezek forrását sem helyezem máshová, mint te. Csupán azt állítom, "halandótól", így önmagamtól sem várhatom el ennek teljes megismerését. Az igazság fogalma számomra az általunk befogható rendszeren kívül esik, a hazugság ellentéte az őszinteség... Lehet, hogy az abszolút igazsághoz adott pillanatban egy hazugság közelebb áll, ezt nem tudhatom. Én csak arról beszélhetek, hogy legjobb tudásom, hitem szerint milyen a világ. Így aztán nem gondolhatok, mondhatok vagy tehetek semmit teljes magabiztossággal, "az IGAZSÁG nevében" - csupán aszerint, amit én igaznak hiszek, és amely hitre felteszem az időmet, erőmet - életemet.
Kemény dolog ez, mert nincs mögötte sem a "csillagokból olvasás", sem "az abszolút megbízható forrásból tudom".
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Te elolvastad(!) Penge(!) írását, fogtad a benne rejlő jó szándékot(!), hozzátetted saját nézetedet ahhoz, amit ő mondott! Ezzel ritka példát mutatsz az általam itt érzékelt két véglet közötti kommunikációra, és feleslegessé teszel egy jó hosszú, félkész postot. Ráadásul, most egy szavam nincs az Ave és a Béke közötti tartalomra, mert ez valóban méltó hozzájuk - nehogy visszatartsd!
Ugyanakkor nem értek egyet veled abban, hogy "hulljon a férgese". Van egy régi, talán kínai mondás, amit bizonyára pontatlanul idézek: a bölcs vezető el tudja érni, hogy a nép helyesen viselkedjék, de soha nem érheti el, hogy meg is értse azt.
Van, aki erős - van aki gyenge. Van okos, és van egyszerű elme; van szilárd és van befolyásolható gondolkodás. Valóban, ezek nem "eleve elrendelt" dolgok, bizonyos mértékben változhatnak, de sok tanulástól sem lesz bárkiből Einstein. Szerintem a szilárd, magas szintű gondolkozás nem az ítélkezés szabadságát, hanem a mindnyájunk sorsáért vállalt felelősséget jelenti. Nyilván nem kell megváltani a világot - de a lehető legjobbat tenni érte, értünk, utódainkért kötelesség.
Nem állítom, hogy ez működik, de azt mondom: másban nem vagyok hajlandó gondolkozni. Ma felettem ítélnek - de nem azért küzdök, hogy inkább én ítélhessek, hanem azért, hogy megszűnjenek a minket szembe fordító, egymás alá és fölé rendelő gondolati minták. Abban hiszek, hogy mindenkinek megvan a szerepe a világban, nem tartom helyesnek egy új kort tömegpusztulásra építeni. Az tény, hogy ma egy kifordított motivációs rendszer vezérelte globális struktúra dolgozik azon, hogy a lehető legnagyobb embertömeget kábítson el hamis mintákkal, és tény, hogy erre a kábulatra mi magunk vágyunk, azért vagyunk fogékonyak rá - végső soron éppen ezért építettük és tartjuk fenn mi magunk, minden pillanatban. De ez egy másik történet.
Gondolom, az "igazság relatív baromságot" tőlem idézed(?) Ha jobban megfigyeled: nem azt mondom, hogy nincsenek abszolút értékek, sőt, ezek forrását sem helyezem máshová, mint te. Csupán azt állítom, "halandótól", így önmagamtól sem várhatom el ennek teljes megismerését. Az igazság fogalma számomra az általunk befogható rendszeren kívül esik, a hazugság ellentéte az őszinteség... Lehet, hogy az abszolút igazsághoz adott pillanatban egy hazugság közelebb áll, ezt nem tudhatom. Én csak arról beszélhetek, hogy legjobb tudásom, hitem szerint milyen a világ. Így aztán nem gondolhatok, mondhatok vagy tehetek semmit teljes magabiztossággal, "az IGAZSÁG nevében" - csupán aszerint, amit én igaznak hiszek, és amely hitre felteszem az időmet, erőmet - életemet.
Kemény dolog ez, mert nincs mögötte sem a "csillagokból olvasás", sem "az abszolút megbízható forrásból tudom".
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. augusztus 22., vasárnap
korszellem-74
Kedves Krisztián,
bár továbbra sem kívánok belezavarni a harsogásodba, azért mivel áttételesen kérdést intéztél hozzám, válaszolok. Hátha egyszer... mindegy.
Nem foglalkozom az "igazsággal", mert érdektelennek tartom azt a felvetést, hogy "Az Igazságot" a rendelkezésemre álló gondolkodási képességgel megismerhetném. Néhány felvetés helyette:
1: mindannyian igyekszünk a magunk szintjén logikusan gondolkodni, a rendelkezésünkre álló, általunk hitelesnek tartott tényekből helyes következtetéseket levonni, az eredményt azonban nem szerencsés "igazságnak" nevezni, vagy akként hangoztatni. Nem kell messzire menni innen ahhoz, hogy erre (és értelmetlenségére) példát találjunk.
2: gondolkodásunk "önmagától" nem logikus, egyszerűen azért, mert arra alkalmatlan berendezéssel, az agyunkkal végezzük - igen kemény, és kevesektől látott erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy legalább emlékeztessen arra. Én is csak az "alkalmazott logika" embere vagyok programozó lévén - majd ha elég időt töltöttem a görögökkel, talán többet látok, addig ez is csak jámbor vélemény.
3: megismerőképességünk (érzékeink, véges létidőnk és korlátolt áteresztőképességünk miatt) sehol nem érintkezik a "valósággal", hiába áltatjuk magunkat az ellenkezőjével. Magyarul: a leglogikusabb gondolkodás alapja sem több, mint a saját világkép, más néven a hit - akár valamilyen magasabb szintű rendbe, akár a tudományba és annak eszközeibe vetjük.
A fentiek természetesen nem vonatkoznak senki más állításaira, lehetséges, hogy éppen te vagy birtokában az abszolút igazságnak (semmi piszkálódó felhang) - az én ismereteimből az én gondolkodásmódom szerint más következtetéseket vonok le, ezek egy részéről beszél Zoltán.
Az pedig ismét az én véleményem, hogy stílusod és szavaid alkalmatlanok arra a tevékenységre, amit én beszélgetésnek vagy vitának nevezek. Ebben is hibázhatok természetesen, de egyelőre nem "veled" beszélek (hiszen te sem hozzám szólsz), csak reagálok egy "felém" intézett, számomra megalapozatlannak tűnő felhorkanásra. Kicsit sajnálom a rá fordított időt, de ez meg az én gyengeségem.
Szóval, nyilván okkal mondasz véleményt a gondolataimról, és a magad módján képes vagy kihámozni az újabb kirohanásra valót ezekből a szavakból is - ez a te igazságod, kívánom, hogy adjon neked annyi hasznos feladatot és megmérettetést az életedben, ahogy az én hitem és világlátásom tesz próbára engem nap mint nap, most például általad. Adja meg neked, hogy az "Üdv!" és a "Béke!" ne hangozzék oly idegenül a közöttük szereplő szavaid tükrében.
... kedves Zoltán, semmilyen áldozatot nem hoztam, a Hajnalvilág megírása vegytiszta önzés a részemről: csupán arról van szó, hogy ezt az élet nevű játékot igyekszem valóban azok szerint a szabályok szerint játszani, amikben hiszek - ez ugyan mitől lenne kunszt? Nincs értelme annak az összehasonlításnak sem, hogy "mélyebb", meg hasonlók, simán lehet, hogy hülyeségeket beszélek. Az talán szokatlan manapság, hogy igyekszem végigvinni a gondolataimat és őszintén beszélni, vagy hogy a dühös és/vagy átgondolatlan vagdalkozás helyett a műtétben hiszek.
Ha pedig a "tűzre vetés" szándékát olvasod ki belőle, akkor az én írásomból csináld a gyújtóst, és csak személyes könyvtárra használd - de akkor egyetlen könyvet sem hagyhatsz ki. Onnantól csak azt hidd el, amire a saját életedet, minden perccel fogyó idődet és erődet hajlandó vagy feltenni, és nyugodt lélekkel tudsz a tükörbe vagy bárki más szemébe nézni. Viszont ha egy olyan könyved is van, amit megtartanál (legyen ez a Biblia, Korán, Tóra, Buddha beszédei, Lao-ce, ...), akkor fogadd el, hogy mindenkinek megvan a magáé, és ne játssz tovább a tűzzel, elég baj, hogy oly sokan tesszük.
A külvilág olyan, amilyen - a bennünk keletkező reakció viszont tükör, ha valakit/valamit meg akarunk változtatni, vagy éppen "tűzre vetni", "megnevelni", olyan, mintha a tükrön akarnám kinyomni a pattanásomat, és haragudnék rá, mert csúnya.
Khm... Krisztián, mielőtt megfújnád a harsonát: mindez személyes véleményem, nem olvastam hozzá csillagokat, és nem állítom, hogy bárki másnak így kellene gondolkodni, vagy akár hogy én mindig képes lennék rá - mondjuk inkább... szamárvezetőnek önmagam számára, és tiszteletteljes kérésnek azok felé, akik a szavaimra hivatkozni kívánnak.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
bár továbbra sem kívánok belezavarni a harsogásodba, azért mivel áttételesen kérdést intéztél hozzám, válaszolok. Hátha egyszer... mindegy.
Nem foglalkozom az "igazsággal", mert érdektelennek tartom azt a felvetést, hogy "Az Igazságot" a rendelkezésemre álló gondolkodási képességgel megismerhetném. Néhány felvetés helyette:
1: mindannyian igyekszünk a magunk szintjén logikusan gondolkodni, a rendelkezésünkre álló, általunk hitelesnek tartott tényekből helyes következtetéseket levonni, az eredményt azonban nem szerencsés "igazságnak" nevezni, vagy akként hangoztatni. Nem kell messzire menni innen ahhoz, hogy erre (és értelmetlenségére) példát találjunk.
2: gondolkodásunk "önmagától" nem logikus, egyszerűen azért, mert arra alkalmatlan berendezéssel, az agyunkkal végezzük - igen kemény, és kevesektől látott erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy legalább emlékeztessen arra. Én is csak az "alkalmazott logika" embere vagyok programozó lévén - majd ha elég időt töltöttem a görögökkel, talán többet látok, addig ez is csak jámbor vélemény.
3: megismerőképességünk (érzékeink, véges létidőnk és korlátolt áteresztőképességünk miatt) sehol nem érintkezik a "valósággal", hiába áltatjuk magunkat az ellenkezőjével. Magyarul: a leglogikusabb gondolkodás alapja sem több, mint a saját világkép, más néven a hit - akár valamilyen magasabb szintű rendbe, akár a tudományba és annak eszközeibe vetjük.
A fentiek természetesen nem vonatkoznak senki más állításaira, lehetséges, hogy éppen te vagy birtokában az abszolút igazságnak (semmi piszkálódó felhang) - az én ismereteimből az én gondolkodásmódom szerint más következtetéseket vonok le, ezek egy részéről beszél Zoltán.
Az pedig ismét az én véleményem, hogy stílusod és szavaid alkalmatlanok arra a tevékenységre, amit én beszélgetésnek vagy vitának nevezek. Ebben is hibázhatok természetesen, de egyelőre nem "veled" beszélek (hiszen te sem hozzám szólsz), csak reagálok egy "felém" intézett, számomra megalapozatlannak tűnő felhorkanásra. Kicsit sajnálom a rá fordított időt, de ez meg az én gyengeségem.
Szóval, nyilván okkal mondasz véleményt a gondolataimról, és a magad módján képes vagy kihámozni az újabb kirohanásra valót ezekből a szavakból is - ez a te igazságod, kívánom, hogy adjon neked annyi hasznos feladatot és megmérettetést az életedben, ahogy az én hitem és világlátásom tesz próbára engem nap mint nap, most például általad. Adja meg neked, hogy az "Üdv!" és a "Béke!" ne hangozzék oly idegenül a közöttük szereplő szavaid tükrében.
... kedves Zoltán, semmilyen áldozatot nem hoztam, a Hajnalvilág megírása vegytiszta önzés a részemről: csupán arról van szó, hogy ezt az élet nevű játékot igyekszem valóban azok szerint a szabályok szerint játszani, amikben hiszek - ez ugyan mitől lenne kunszt? Nincs értelme annak az összehasonlításnak sem, hogy "mélyebb", meg hasonlók, simán lehet, hogy hülyeségeket beszélek. Az talán szokatlan manapság, hogy igyekszem végigvinni a gondolataimat és őszintén beszélni, vagy hogy a dühös és/vagy átgondolatlan vagdalkozás helyett a műtétben hiszek.
Ha pedig a "tűzre vetés" szándékát olvasod ki belőle, akkor az én írásomból csináld a gyújtóst, és csak személyes könyvtárra használd - de akkor egyetlen könyvet sem hagyhatsz ki. Onnantól csak azt hidd el, amire a saját életedet, minden perccel fogyó idődet és erődet hajlandó vagy feltenni, és nyugodt lélekkel tudsz a tükörbe vagy bárki más szemébe nézni. Viszont ha egy olyan könyved is van, amit megtartanál (legyen ez a Biblia, Korán, Tóra, Buddha beszédei, Lao-ce, ...), akkor fogadd el, hogy mindenkinek megvan a magáé, és ne játssz tovább a tűzzel, elég baj, hogy oly sokan tesszük.
A külvilág olyan, amilyen - a bennünk keletkező reakció viszont tükör, ha valakit/valamit meg akarunk változtatni, vagy éppen "tűzre vetni", "megnevelni", olyan, mintha a tükrön akarnám kinyomni a pattanásomat, és haragudnék rá, mert csúnya.
Khm... Krisztián, mielőtt megfújnád a harsonát: mindez személyes véleményem, nem olvastam hozzá csillagokat, és nem állítom, hogy bárki másnak így kellene gondolkodni, vagy akár hogy én mindig képes lennék rá - mondjuk inkább... szamárvezetőnek önmagam számára, és tiszteletteljes kérésnek azok felé, akik a szavaimra hivatkozni kívánnak.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
2010. augusztus 20., péntek
korszellem-73
A "kísérlettel" az a baj, hogy nem "vak": tudom, hogy "ez az a hét, amikor nem eszem húst azért, hogy kipróbáljam, nyugodtabb vagyok-e." Tehát nem lehet objektív, és feltehetőleg azt fogom érezni, amit tudat alatt elvárok magamtól.
Saját tapasztalat: több, mint 20 éve nem eszem húst (a pontosság kedvéért: hal és tejtermékek beleférnek, füst, bogyó, por nulla, alkohol elhanyagolható, koffein-függés időnként erős) - de aki látott már dühösnek...
Így aztán sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az állításodat
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Saját tapasztalat: több, mint 20 éve nem eszem húst (a pontosság kedvéért: hal és tejtermékek beleférnek, füst, bogyó, por nulla, alkohol elhanyagolható, koffein-függés időnként erős) - de aki látott már dühösnek...
Így aztán sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom az állításodat
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. augusztus 18., szerda
korszellem-72
Kedves gida972, én Gyulai Iván (ökológus, a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa tagja, akiktől a Jövőkereső jelentést nem lehet elégszer ajánlani) előadásában hallottam, hogy az ijesztő mennyiségű, a gyomrunkban, beleinkben ráadásul keveredő "engedélyezett élelmiszeripari adalék" miatt az emberi ürülék ma nem alkalmas komposztálásra, és jobban járunk, ha egyáltalán nem tesszük olyan helyre, ahol élelmiszert szeretnénk termelni.
Például nekem még rémlik az a média-ugribugri, ami a vizelettel a vízbe kerülő ösztrogén tartalmú fogamzásgátlók és a békák? krokodilok? szaporodási problémái közötti kapcsolat körül volt pár éve. Vajon azóta kevesebb fogamzásgátlót fogyasztunk, jobban szűrünk - vagy nem változott semmi, csak lépett egyet a lobbi?
Szóval, a komposztálás szerintem is nagyon fontos, a "bemenet" ilyen kezelésére szerencsére nekünk módunk van - de ahhoz, hogy a "kimenet" is a kiskertbe kerülhessen végül, sok mindenről le kéne mondani. Persze az is igaz, hogy ezzel végül jobban járnánk. Sajnos azok a szervezetek, amik miatt az élelem pár nap alatt csúnya, büdös és ehetetlen lesz, minden ellenkezésünk dacára rendkívül hasonlítanak a mi belsőnkre. Ami nekik a kezelések révén nem kell, az jó eséllyel nekünk sem ideális...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Például nekem még rémlik az a média-ugribugri, ami a vizelettel a vízbe kerülő ösztrogén tartalmú fogamzásgátlók és a békák? krokodilok? szaporodási problémái közötti kapcsolat körül volt pár éve. Vajon azóta kevesebb fogamzásgátlót fogyasztunk, jobban szűrünk - vagy nem változott semmi, csak lépett egyet a lobbi?
Szóval, a komposztálás szerintem is nagyon fontos, a "bemenet" ilyen kezelésére szerencsére nekünk módunk van - de ahhoz, hogy a "kimenet" is a kiskertbe kerülhessen végül, sok mindenről le kéne mondani. Persze az is igaz, hogy ezzel végül jobban járnánk. Sajnos azok a szervezetek, amik miatt az élelem pár nap alatt csúnya, büdös és ehetetlen lesz, minden ellenkezésünk dacára rendkívül hasonlítanak a mi belsőnkre. Ami nekik a kezelések révén nem kell, az jó eséllyel nekünk sem ideális...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. augusztus 14., szombat
korszellem-71
Hát... szerintem nem mindegy, hogy "mond" vagy "szajkóz". Nem mindegy, hogy "hirdet", vagy gondolkodik és kiutat keres. Nem mindegy, hogy vitatkozik, vagy kötözködik és elbeszél a másik mellett. Nem mindegy, hogy látjuk-e a különbséget.
Ez a "világvégés" videócslipp, vagy a harcos nemzetmentés, az álomvilág-hajhászás, Isten fantomképének helyszínelős körberajzolása; a számtalan, saját gondolatok nélkül/helyett megjelenő "okos link" számomra majdnem ugyanolyan (szerintem többre érdemes emberek által közvetített) értéktelen, érdektelen médiaszemét, mint ami ellen a tartalma szerint elméletileg szót emel.
Tudom, nem kötelező olvasni... elnézést kérek, hogy másra számítottam.
Bocs ric23, semmi személyes, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem. Legjobbakat mindenkinek.
Eredeti hely
Válasz 1
Ez a "világvégés" videócslipp, vagy a harcos nemzetmentés, az álomvilág-hajhászás, Isten fantomképének helyszínelős körberajzolása; a számtalan, saját gondolatok nélkül/helyett megjelenő "okos link" számomra majdnem ugyanolyan (szerintem többre érdemes emberek által közvetített) értéktelen, érdektelen médiaszemét, mint ami ellen a tartalma szerint elméletileg szót emel.
Tudom, nem kötelező olvasni... elnézést kérek, hogy másra számítottam.
Bocs ric23, semmi személyes, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem. Legjobbakat mindenkinek.
Eredeti hely
Válasz 1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)