Kedves "x",
szerintem sok újat nem tudunk mondani egymásnak... írásaid tartalmával általában egyetértek, vagy mélyebb ismeretek hiányában elfogadom őket - a vérmérséklet pedig nem vita tárgya. Amit hiányolok (nem csak nálad), a következtetések végigvitele.
Amit a gondolkodási rendszerek eltéréséről, történetükről írsz, elfogadom. A gondom azzal van, ahogy ez vallási, genetikai, akármilyen köntösbe öltözik, örök és feloldhatatlan ellentétként jelentkezik - ezzel ugyanis nincs mit kezdeni, nem sugall semmilyen értelmes kiutat. Mi a jó megoldás? Folytassuk ugyanazt az oda-vissza pofozkodást, amit évszázadok, évezredek óta csinálunk? Rúgjuk ki "őket"? Hová, amikor belaktuk a bolygót? Csináljunk gettókat, numerus clausus-t? Vagy a béke nevében öljünk meg mindenkit, aki nem "szervesen gondolkodik", különben "ők" nyomorítanak meg és pusztítanak el minket? Kérlek, ne érts félre, ez nem "vérmagyaros cseszegetés", csupán az a kérdés, hogy ha valóban képtelenség együtt élni "azokkal" (zsidók, cigányok, nyugatiak, globalisták, liberálisok, nemragozók, ...), akkor mi legyen velük (velünk)?
Tényleg ez az a világkép, amiben hinni érdemes? Ennyire nem vagyunk képesek kilépni egy pusztulásra ítélt mókuskerékből?
Nem vethetek szelet, ha nem akarok vihart aratni - inkább keresek sokszínűbb, megengedőbb megközelítéseket. Egyetlen globális, sokszínű faj vagyunk, sok szempont szerint vagyunk csoportosíthatóak, képességeink és hajlamaink szerint más-más feladatra vagyunk igazán alkalmasak. Mára (szintén nem ok nélkül) egy olyan irányítási rendszert alkottunk magunknak, amely hibás motivációkat teremt, rosszul kapcsolja össze a képességeket és az erőforrásokat. Mintha az emberi szervezet az izmokkal próbálna gondolkodni, a vesével meg mondjuk ládát felemelni.
Szerintem a "hódító" életelvnek ugyanúgy megvan a maga helye, mint a "megtartónak". Bár nem tudok sokat erről sem, de Visnu, Brahma és Siva, a Teremtés, Fenntartás, Felbontás isten-hármasa nem egymás ellen küzd, és csak együtt képesek a világot mozgásban tartani. Nem az a baj, hogy azok az aspektusok, amiket te mondjuk Hun és Sémi címkével jelölsz, léteznek - az a gond, hogy nem a helyükön vannak, nem a sajátosságaik kihasználásával segítik egymást, hanem különbözőségük okán harcolnak egymás ellen.
Nem állítom, hogy a megközelítésem jobb, megalapozottabb, igazabb, stb lenne, mint a te "vonalas" hozzáállásod - viszont számomra ez hordozza a reményt egy élhetőbb világban. Több értelmét látom, mint egy örök és reménytelen harc víziójának - és mivel hitem szerint álmainkkal teremtjük meg a jövőt, én ilyen jövőt szeretnék teremteni. Uff.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Válasz 2
