Kedves "x",
egyetértek veled sok mindenben (bár a gondolkodásom "fejlettségét" talán nem emelném ki annyira, szerintem elég primitív megállapításokat teszek) - arról az örökségről, amiről beszélsz, talán soha nem fogok annyit tudni, mint te. Viszont... az a világ elmúlt.
Ha egy harcművész mester vereséget szenved, nem takarózik azzal, hogy az ellenfelek többen voltak, nem játszottak szabályosan. "Vesztettem, mert nem voltam elég jó. Viszont még mindig élek, lehetőséget kaptam arra, hogy értékeljem a tanulságot és jobbá legyek általa." Talán egy új stílust fejleszt ki a tapasztalat segítségével, ami korábban eszébe sem jutott volna. Talán segítséget kér a legyőzőitől ennek során... Ez rettentő nehéz, de ez tesz különbséget "mester" és "oktató" közt(!)
A "régi világ" nem volt elég jó a benne élő embereknek, megtagadták, elszakadtak tőle - talán túl szakrális, túl kötött volt, ugyanúgy, ahogy a VP elmélete túl liberális, túl üres, túl materiális. Ne menjünk messzire az időben: mivé lett a Gandhi által megálmodott szabad India? Két, egymással harcban álló részre szakadt, atomfegyverekkel fenyegetőző és iszonyú korrupcióval megvert országgá, amelyet a tőke újra gyarmatosít. Gandhi nagyon jó volt - talán túl jó ehhez a világhoz, de akkor vajon elég jó?
Neked kéne mondanom, hogy az egyen-súly feltétele az ellen-tét - szemben mindazzal, ami egy-oldalú? Hogy az "ellenség" nem a másik ember, az ellen-ség a köztük lévő viszony? Hogy vajon külső vagy belső harcról szól a fohász: "nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel"? Vajon mit tesz az a kar: megöli a másikat, vagy egymáshoz öleli a harcolókat? Hogy az egész-ség feltétele az ellen-felek közötti harmónia?
Én úgy látom, a mai kor egyetlen, nagyon halvány esélyét az jelenti, hogy a nagyon jó szándékkal, hittel képviselt régi bölcsesség, és a nagyon jó szándékú, a mai őrülettel lassan szembeforduló modern tudás végre egymásra talál. Ha ez jelent valamit, kérlek benneteket (mondjuk: -x-fegyver és Penge... nem kiáltó a hasonlóság? a két hit lovagja, és most nem viccelek), fogadjátok el a másik jó szándékát és tudását; amikor a másikban lévő hiányt nézitek, ne a hibát lássátok benne, hanem a helyet, lehetőséget, amit ti adhattok hozzá egy közösen épített, rajtunk egyenként (egyéni tudásunkon, véleményünkön) túlmutató világhoz. Én legalábbis így látom.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. február 26., péntek
2010. február 23., kedd
korszellem-16
Kedves "x",
a kérdésed nagyon jó, kidolgozatlan területet érintesz. Sajnos, kevés a "lopott idő", előkotrom, ami most hirtelen eszembe jut, bár biztos lesznek benne hibák.
Kezdjük egy talán meglepő megállapítással: a "magyarság", mint gyűjtőfogalom, szerintem is pusztulásra van ítélve - nem a tartalma, hanem annak hiánya, definiálatlansága miatt. Ez ma ugyanolyan veszekedési alap, mint a vallás: én magyar, te nem magyar, te milyen magyar, én nem olyan magyar - és közben elvész a lényeg.
Én úgy látom, hogy a mai világunk teljesen felesleges rohanása, iszonyú erőforrás-pocsékolása mögött hatalmas, csak a mai rendszerben kiaknázhatatlan tartalékok rejlenek - bár, ellentétben a VP elméleteivel, szerintem több fizikai munkát kell majd végeznünk azokon a területeken, ahol valójában nem hatékony, vagy nem szükséges a gépesítés. Összességében viszont én is úgy gondolom, a jó fizikai-lelki közérzetet biztosító szintet meg tudjuk teremteni úgy, hogy többen dolgozunk érte, de kevesebbet (a vízfej izommá válik, nem szégyen az...)
A közösség három területre osztja fel a rendelkezésre álló erőforrást (az emberi képességet és élet-időt): a fenntartásra, a megőrzésre és a fejlesztésre, ebben a sorrendben. A fenntartás az első, párhuzamosan az egyén motivációival: (extrém esetek kivételével) első az életben maradás - addig nem szép dolog ezer méteres felhőkarcolót vagy LHC-t építeni, amíg éhezéstől vagy gyomorrontástól halnak meg emberek. A második a megőrzés, a régebbi korok tudásának ápolása, mesterségek, kultúra, életmód, stb., egyebek között ennek segítségével lehet elkerülni a történelemben már előfordult hibák ismételt elkövetését (pl forradalmak...) - de ugyanúgy visszacsatolódik a fenntartáshoz is: táplálkozás, életmód, mesterségek. Csak a harmadik a fejlődés, ugyanis szemben a mai előre menekülő hozzáállással (amit egyébként szintén a monetáris rendszer diktál), egy egyensúlyban lévő rendszerben a fejlesztés sokkal óvatosabb munka, alapos átgondolást igényel.
(Ezért nem kritizálom túl erősen a mai rendszert: az a hihetetlen sebességű fejlődés, ami a mai lehetőségeinket megteremtette, egy globalizált, halálfélelem által hajtott rendszer terméke, máshogy nem jöhetett volna létre - viszont ha folytatjuk a sprintet, abba halunk bele. Másrészt, szerintem a "megőrzés" témakörben felkutatható régi tudáshoz mi ma túl kapkodó, gyerekes gondolkodással bírunk, közösségileg meg kell érnünk arra, hogy "felnyithassuk" ezeket a ládákat - a jövőben a "felfedezés" iránya nem biztos hogy csak előrefelé fog mutatni.)
Na és a következtetés? Minden közösség elsődleges feladata a fennmaradás, az ehhez szükséges infrastruktúra kialakítása és fenntartása: élelem, energia, oktatás, gyógyítás, kommunikáció, ... - ez globálisan igaz. Az egy területen élő közösség ezen túl okosan használja adottságait, pl a Magyarország területén élő emberek elsődleges feladata a föld, a vizek művelése lesz. Amennyiben jól végezzük a dolgunkat, ez az ország éléskamra lehet, és ezzel tartozunk a világnak: ajándékba egy csodálatos kertet kaptunk, de a virágai nem csak a miénk, hanem közös kincsünk - míg más vidékek mással gyarapítják majd a közös vagyont. (Ma ezt mi nem látjuk, de mások igen, és nem csoda, ha mindent megtesznek azért, hogy elvehessék: nekünk hamis álmokat adnak, amelyek kergetésében elszegényedünk, dühünkben egymás ellen fordulunk - ők pedig "megmentenek" minket, és megveszik olcsón azt a kincset, amit mi nem is veszünk észre...)
Még így is "sokan" leszünk (ennyien egyszerre el sem férnénk a földeken és a valóban szükséges fenntartó struktúrában) - így a Magyarországon élő emberek közösségének lesz erőforrása a "megőrzésre". Lesznek, akik csak eljárnak néptáncot, éneket, mesterségeket, barantát, íjászatot, lovaglást, ... tanulni; és lesznek olyanok, akiket a közösség eltart azért, hogy a megőrzésben teljes életre elmélyülhessenek.
Aki tehát azt mondja, hogy "ő magyar", azt jelenti majd, hogy hosszú ideje támogatja és részt vesz olyan közösségek munkájában, akik a magyar nyelvet, kultúrát kutatják és gyakorolják, íjászatra jár egy mesterhez, lovagol, helyi kézművesek által készített hagyományos ruhákat visel, ilyen házban, ilyen bútorok között él - sőt beáll néha egy-egy műhelybe segíteni, tanulni. És nagyon helyes, ha az ugyanitt élő roma, zsidó, szlovák, ... nem asszimilálódva a magyar hagyományokat, hanem saját népe, kultúrája értékeit őrzi ugyanígy, mert az szintén megőrzésre érdemes érték - ugyanakkor mindnyájan egyforma felelősséggel veszünk részt az első helyen álló fenntartás feladataiban, illetve eltérő tapasztalatainkat, bölcsességünket visszük be a fejlődés munkájába.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
a kérdésed nagyon jó, kidolgozatlan területet érintesz. Sajnos, kevés a "lopott idő", előkotrom, ami most hirtelen eszembe jut, bár biztos lesznek benne hibák.
Kezdjük egy talán meglepő megállapítással: a "magyarság", mint gyűjtőfogalom, szerintem is pusztulásra van ítélve - nem a tartalma, hanem annak hiánya, definiálatlansága miatt. Ez ma ugyanolyan veszekedési alap, mint a vallás: én magyar, te nem magyar, te milyen magyar, én nem olyan magyar - és közben elvész a lényeg.
Én úgy látom, hogy a mai világunk teljesen felesleges rohanása, iszonyú erőforrás-pocsékolása mögött hatalmas, csak a mai rendszerben kiaknázhatatlan tartalékok rejlenek - bár, ellentétben a VP elméleteivel, szerintem több fizikai munkát kell majd végeznünk azokon a területeken, ahol valójában nem hatékony, vagy nem szükséges a gépesítés. Összességében viszont én is úgy gondolom, a jó fizikai-lelki közérzetet biztosító szintet meg tudjuk teremteni úgy, hogy többen dolgozunk érte, de kevesebbet (a vízfej izommá válik, nem szégyen az...)
A közösség három területre osztja fel a rendelkezésre álló erőforrást (az emberi képességet és élet-időt): a fenntartásra, a megőrzésre és a fejlesztésre, ebben a sorrendben. A fenntartás az első, párhuzamosan az egyén motivációival: (extrém esetek kivételével) első az életben maradás - addig nem szép dolog ezer méteres felhőkarcolót vagy LHC-t építeni, amíg éhezéstől vagy gyomorrontástól halnak meg emberek. A második a megőrzés, a régebbi korok tudásának ápolása, mesterségek, kultúra, életmód, stb., egyebek között ennek segítségével lehet elkerülni a történelemben már előfordult hibák ismételt elkövetését (pl forradalmak...) - de ugyanúgy visszacsatolódik a fenntartáshoz is: táplálkozás, életmód, mesterségek. Csak a harmadik a fejlődés, ugyanis szemben a mai előre menekülő hozzáállással (amit egyébként szintén a monetáris rendszer diktál), egy egyensúlyban lévő rendszerben a fejlesztés sokkal óvatosabb munka, alapos átgondolást igényel.
(Ezért nem kritizálom túl erősen a mai rendszert: az a hihetetlen sebességű fejlődés, ami a mai lehetőségeinket megteremtette, egy globalizált, halálfélelem által hajtott rendszer terméke, máshogy nem jöhetett volna létre - viszont ha folytatjuk a sprintet, abba halunk bele. Másrészt, szerintem a "megőrzés" témakörben felkutatható régi tudáshoz mi ma túl kapkodó, gyerekes gondolkodással bírunk, közösségileg meg kell érnünk arra, hogy "felnyithassuk" ezeket a ládákat - a jövőben a "felfedezés" iránya nem biztos hogy csak előrefelé fog mutatni.)
Na és a következtetés? Minden közösség elsődleges feladata a fennmaradás, az ehhez szükséges infrastruktúra kialakítása és fenntartása: élelem, energia, oktatás, gyógyítás, kommunikáció, ... - ez globálisan igaz. Az egy területen élő közösség ezen túl okosan használja adottságait, pl a Magyarország területén élő emberek elsődleges feladata a föld, a vizek művelése lesz. Amennyiben jól végezzük a dolgunkat, ez az ország éléskamra lehet, és ezzel tartozunk a világnak: ajándékba egy csodálatos kertet kaptunk, de a virágai nem csak a miénk, hanem közös kincsünk - míg más vidékek mással gyarapítják majd a közös vagyont. (Ma ezt mi nem látjuk, de mások igen, és nem csoda, ha mindent megtesznek azért, hogy elvehessék: nekünk hamis álmokat adnak, amelyek kergetésében elszegényedünk, dühünkben egymás ellen fordulunk - ők pedig "megmentenek" minket, és megveszik olcsón azt a kincset, amit mi nem is veszünk észre...)
Még így is "sokan" leszünk (ennyien egyszerre el sem férnénk a földeken és a valóban szükséges fenntartó struktúrában) - így a Magyarországon élő emberek közösségének lesz erőforrása a "megőrzésre". Lesznek, akik csak eljárnak néptáncot, éneket, mesterségeket, barantát, íjászatot, lovaglást, ... tanulni; és lesznek olyanok, akiket a közösség eltart azért, hogy a megőrzésben teljes életre elmélyülhessenek.
Aki tehát azt mondja, hogy "ő magyar", azt jelenti majd, hogy hosszú ideje támogatja és részt vesz olyan közösségek munkájában, akik a magyar nyelvet, kultúrát kutatják és gyakorolják, íjászatra jár egy mesterhez, lovagol, helyi kézművesek által készített hagyományos ruhákat visel, ilyen házban, ilyen bútorok között él - sőt beáll néha egy-egy műhelybe segíteni, tanulni. És nagyon helyes, ha az ugyanitt élő roma, zsidó, szlovák, ... nem asszimilálódva a magyar hagyományokat, hanem saját népe, kultúrája értékeit őrzi ugyanígy, mert az szintén megőrzésre érdemes érték - ugyanakkor mindnyájan egyforma felelősséggel veszünk részt az első helyen álló fenntartás feladataiban, illetve eltérő tapasztalatainkat, bölcsességünket visszük be a fejlődés munkájába.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
korszellem-15
egy tejes dobozban van fém, van műanyag és van papír
Ezen kívül van még benne denaturált (elnézést, szóval homogénezett) tej, amit nem biztos, hogy érdemes meginni
Ha viszont sikerül találni olyan embert vagy helyet, ahova tejgazdaságból hozzák a tejet, hozzánk hasonló módon két legyet ütsz egy csapásra:
- TEJET iszol,
- ugyanazt a műanyag flakont forgatod (kimosod, megtöltik neked)
Nálunk (elnézést, ha pontatlan lennék az adatokkal, de én is dobtam egy hátast) egy Zirc környéki tejgazdaságból teríti a srác egy kis furgonnal. Az ott termelt napi 25 ezer liter tej jelentős része hűtőkamionokban Olaszországba indul (miből lesz a prémium olasz sajt?) - ahelyett, hogy pl. magyarországi bolti tejautomatákba, óvodákba, iskolákba kerülne, minimális szállítással és nulla csomagolási hulladékkal. Logikus, nem?
Eredeti hely
Válaszul erre
Ezen kívül van még benne denaturált (elnézést, szóval homogénezett) tej, amit nem biztos, hogy érdemes meginni
Ha viszont sikerül találni olyan embert vagy helyet, ahova tejgazdaságból hozzák a tejet, hozzánk hasonló módon két legyet ütsz egy csapásra:
- TEJET iszol,
- ugyanazt a műanyag flakont forgatod (kimosod, megtöltik neked)
Nálunk (elnézést, ha pontatlan lennék az adatokkal, de én is dobtam egy hátast) egy Zirc környéki tejgazdaságból teríti a srác egy kis furgonnal. Az ott termelt napi 25 ezer liter tej jelentős része hűtőkamionokban Olaszországba indul (miből lesz a prémium olasz sajt?) - ahelyett, hogy pl. magyarországi bolti tejautomatákba, óvodákba, iskolákba kerülne, minimális szállítással és nulla csomagolási hulladékkal. Logikus, nem?
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. február 22., hétfő
korszellem-14
Kedves "x",
a Hajnalvilág nyomtatásra előkészített pdf, az "örökkévalóság" is fent van Word doc formátumban - tehát mindkettő nyomtatható is. Az itteni témákhoz inkább a Hajnalvilág kapcsolódik, ennek elején írom is, hogy nincs kifogásom a kinyomtatása ellen, ha utána (amennyiben tetszett), továbbadod valaki másnak is
Örülök, hogy érdekel a dolog, kivonatot sajnos mégsem tudok készíteni belőle, két okból:
- igyekeztem tömören fogalmazni, mégis ennyi lett... hát kérem, a világ elég bonyolult
- nincs rá kapacitás - 3 gyerek, programozói munkák, némi civil aktivitás után maradó időt szeretném egyre inkább a Hajnalvilág megvalósításával (és nem népszerűsítésével) tölteni...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
a Hajnalvilág nyomtatásra előkészített pdf, az "örökkévalóság" is fent van Word doc formátumban - tehát mindkettő nyomtatható is. Az itteni témákhoz inkább a Hajnalvilág kapcsolódik, ennek elején írom is, hogy nincs kifogásom a kinyomtatása ellen, ha utána (amennyiben tetszett), továbbadod valaki másnak is
Örülök, hogy érdekel a dolog, kivonatot sajnos mégsem tudok készíteni belőle, két okból:
- igyekeztem tömören fogalmazni, mégis ennyi lett... hát kérem, a világ elég bonyolult
- nincs rá kapacitás - 3 gyerek, programozói munkák, némi civil aktivitás után maradó időt szeretném egyre inkább a Hajnalvilág megvalósításával (és nem népszerűsítésével) tölteni...
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. február 21., vasárnap
korszellem-13
Sok sikert a gyerek-projekthez. A mosható pelenka készlet (pótlással) nálunk három kölköt élt túl, tehát még jórészt örökölhető is volt. Viszont a lelkivilágot kicsit rá kell készíteni, kell egy nagy csukható szennyestartály, amiben áztató víz van, ahová a pelust (a tartalom kezelése után) egyből be lehet rakni. Meg hát nem árt gyorsan észrevenni az eseményeket, mert azért a külső réteg nem nejlonzacskó, és lassan átázik. Eldobós pelust is használtunk valamennyit, mert utazás, családlátogatás, doktornéni, stb. során nincs mese, kell az is. De valóban, nem tonnákban mérhető a történet.
A hulladék-kérdésben két apróság: szerves konyhai hulladék komposztálása, amennyiben van rá lehetőség, sok helyet spórol a szemetesben. A szelektív gyűjtés jó dolog, de azt az anyagot is energiába kerül előállítani, szállítani, újrafeldolgozni - igazán az a szerencsés, ha a teljes anyagforgalmat sikerül mérsékelni (vásárlás piacon csomagolás nélkül, csapvíz, teafőzés, ...) Vicces, hogy gyakran nem is jön be elénk a kukásautó, a csóka idesétál és kiveszi az egyetlen 20l-es szemetes zsákot a kukából, amit egy héten termelünk (2 felnőtt, 3 iskolás gyerek). A szelektívet úgy kéthavonta pakoljuk ki, mert nagyon kevés eldobós csomagolású terméket veszünk.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
A hulladék-kérdésben két apróság: szerves konyhai hulladék komposztálása, amennyiben van rá lehetőség, sok helyet spórol a szemetesben. A szelektív gyűjtés jó dolog, de azt az anyagot is energiába kerül előállítani, szállítani, újrafeldolgozni - igazán az a szerencsés, ha a teljes anyagforgalmat sikerül mérsékelni (vásárlás piacon csomagolás nélkül, csapvíz, teafőzés, ...) Vicces, hogy gyakran nem is jön be elénk a kukásautó, a csóka idesétál és kiveszi az egyetlen 20l-es szemetes zsákot a kukából, amit egy héten termelünk (2 felnőtt, 3 iskolás gyerek). A szelektívet úgy kéthavonta pakoljuk ki, mert nagyon kevés eldobós csomagolású terméket veszünk.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. február 20., szombat
korszellem-12
Kedves Penge,
az "egymás mellett elbeszélés" azt is tartalmazza, hogy lényegében párhuzamos dolgokat mondunk, amelyek valahogy nem tudnak találkozni.
"Valami mindenképp fog ott állni." Igen, teljesen egyetértünk: én ezt úgy fogalmazom, hogy a saját életem struktúráját logikusan építem fel, ám a legalján mindig hézag lesz: ez a struktúra egy végletesen rövid élettartamú, korlátozott megismerési és értékelőképességgel rendelkező egyedhez tartozik, semmiképp nem abszolút, örökkévaló vagy igaz. Ezért elkerülhetetlen, hogy a külvilággal egyfajta hiten, értékrenden, világképen keresztül érintkezzen, mint ahogy a vízcsepp gurul a saját gőzén a forró vaskályha tetején. (A megállapítás és az analógia mögött még sok minden van, de ez messzire vezetne.)
Viszont: nem látok különbséget a vallási és a tudományos babona (amikor a vallásos hitet tudományos köntösbe igyekszünk bújtatni - vagy ellenkezőleg, a szükségképpen gyenge lábakon álló emberi ismeretekből faragunk bálványt) között. Az általam nagyra becsült hit a tárgyától független, lényege az a felismerés, hogy a hitem saját döntésemen alapul, és felelős vagyok érte - akár Istent, akár a VP-t, a humanizmust, Buddhát, stb. tettem arra a helyre. Továbbá egy személyben teljes mértékben felelős vagyok az életemért: minden egyes döntésemért, szavamért és tettemért, nem tolhatok át semmit a hitre, semmilyen nagy cél nem szentesíti az eszközt. Mondom ezt én, ezt egy magát hívőnek valló ember.
"Azt ne várd már el tőlem" ... kérlek, olvasd el újra azt a bekezdést. Pontosan arra kérlek, hogy ne érvelj ilyenek mellett, mert akárhogy próbálkozol, az ellenkezőjét mondod, vagyis pont azt amit gondolsz: fogadd el, hogy kihalásra váró csökevénynek, értelmetlen erőforrás pazarlásnak tartod azt, amit én az életem közepének nevezek. Azt állítod, hogy a kultúrában nincs megőrzendő érték - én meg azt, hogy eddig az összes, a végén erőszakba, vérbe, borzalmas pusztulásba torkolló, a kiinduló eszméket végül megcsúfoló világot olyan gondolkodásra építették, amiről azt hitték, hogy "meghaladja" a korábbi nemzedékek tapasztalatán alapuló bölcsességet. A szavaid, a hited, a VP-ben leírt "szép új világ" számomra ugyanolyan, mint a francia forradalom felvilágosulása, a kommunisták eszményei, stb. Eredetileg ők is úgy képzelték, hogy együtt tudnak élni a másféle gondolkodással, csak amikor rájöttek, hogy a hit, a gyökerek ellenállnak a darálónak, akkor kezdték a képviselőket kényszeríteni, majd irtani.
"Már látom kezded megérteni a lényeget." Nem akarom megváltoztatni a gondolkodásodat, csak szeretném elérni, hogy megértsd: pontosan értem, hogy mit mondasz, biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal hiszed és mondod - ennek ellenére tartom szűk látókörűnek és hosszú távon veszélyesnek a hozzáállásodat. Én tudok veled együtt élni, a te gondolkodásod viszont történelmi ismereteim és személyes tapasztalataim szerint hosszú távon el fog pusztítani engem.
"triviális kérdések" - erre a kérdésre nem a keresztények válaszolnak, hanem egy Gödel nevű matematikus, a nemteljességi tételében, nézz utána. A kérdés logikailag ekvivalens a "megállíthatatlan ágyúgolyó és az áttörhetetlen fal" esetével, Isten lététől vagy nemlététől függetlenül önmagában paradoxon. Ez, hogy egy logikai rendszer lehetőséget teremt hülyeségek megfogalmazására, nem igazol és nem cáfol semmit - az pedig, hogy egy zárt rendszerben képtelen vagyok bizonyítani vagy cáfolni egy olyan entitás létét vagy nemlétét, amely definíció szerint kívül áll rajta, számomra sem meglepőnek nem tűnik, sem olyasminek, amire érdemes lenne ennél több szót vesztegetni :-)
Mégis megtettem, amikor ezelőtt tizenpár évvel megírtam Az örökkévalóság pillanatait. A VP-t sem szórakozásból kritizálom, hanem azért, mert a Hajnalvilág nevű megoldáson dolgozom. Ha van hozzá türelmed, sok szerencsét.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
az "egymás mellett elbeszélés" azt is tartalmazza, hogy lényegében párhuzamos dolgokat mondunk, amelyek valahogy nem tudnak találkozni.
"Valami mindenképp fog ott állni." Igen, teljesen egyetértünk: én ezt úgy fogalmazom, hogy a saját életem struktúráját logikusan építem fel, ám a legalján mindig hézag lesz: ez a struktúra egy végletesen rövid élettartamú, korlátozott megismerési és értékelőképességgel rendelkező egyedhez tartozik, semmiképp nem abszolút, örökkévaló vagy igaz. Ezért elkerülhetetlen, hogy a külvilággal egyfajta hiten, értékrenden, világképen keresztül érintkezzen, mint ahogy a vízcsepp gurul a saját gőzén a forró vaskályha tetején. (A megállapítás és az analógia mögött még sok minden van, de ez messzire vezetne.)
Viszont: nem látok különbséget a vallási és a tudományos babona (amikor a vallásos hitet tudományos köntösbe igyekszünk bújtatni - vagy ellenkezőleg, a szükségképpen gyenge lábakon álló emberi ismeretekből faragunk bálványt) között. Az általam nagyra becsült hit a tárgyától független, lényege az a felismerés, hogy a hitem saját döntésemen alapul, és felelős vagyok érte - akár Istent, akár a VP-t, a humanizmust, Buddhát, stb. tettem arra a helyre. Továbbá egy személyben teljes mértékben felelős vagyok az életemért: minden egyes döntésemért, szavamért és tettemért, nem tolhatok át semmit a hitre, semmilyen nagy cél nem szentesíti az eszközt. Mondom ezt én, ezt egy magát hívőnek valló ember.
"Azt ne várd már el tőlem" ... kérlek, olvasd el újra azt a bekezdést. Pontosan arra kérlek, hogy ne érvelj ilyenek mellett, mert akárhogy próbálkozol, az ellenkezőjét mondod, vagyis pont azt amit gondolsz: fogadd el, hogy kihalásra váró csökevénynek, értelmetlen erőforrás pazarlásnak tartod azt, amit én az életem közepének nevezek. Azt állítod, hogy a kultúrában nincs megőrzendő érték - én meg azt, hogy eddig az összes, a végén erőszakba, vérbe, borzalmas pusztulásba torkolló, a kiinduló eszméket végül megcsúfoló világot olyan gondolkodásra építették, amiről azt hitték, hogy "meghaladja" a korábbi nemzedékek tapasztalatán alapuló bölcsességet. A szavaid, a hited, a VP-ben leírt "szép új világ" számomra ugyanolyan, mint a francia forradalom felvilágosulása, a kommunisták eszményei, stb. Eredetileg ők is úgy képzelték, hogy együtt tudnak élni a másféle gondolkodással, csak amikor rájöttek, hogy a hit, a gyökerek ellenállnak a darálónak, akkor kezdték a képviselőket kényszeríteni, majd irtani.
"Már látom kezded megérteni a lényeget." Nem akarom megváltoztatni a gondolkodásodat, csak szeretném elérni, hogy megértsd: pontosan értem, hogy mit mondasz, biztos vagyok benne, hogy jó szándékkal hiszed és mondod - ennek ellenére tartom szűk látókörűnek és hosszú távon veszélyesnek a hozzáállásodat. Én tudok veled együtt élni, a te gondolkodásod viszont történelmi ismereteim és személyes tapasztalataim szerint hosszú távon el fog pusztítani engem.
"triviális kérdések" - erre a kérdésre nem a keresztények válaszolnak, hanem egy Gödel nevű matematikus, a nemteljességi tételében, nézz utána. A kérdés logikailag ekvivalens a "megállíthatatlan ágyúgolyó és az áttörhetetlen fal" esetével, Isten lététől vagy nemlététől függetlenül önmagában paradoxon. Ez, hogy egy logikai rendszer lehetőséget teremt hülyeségek megfogalmazására, nem igazol és nem cáfol semmit - az pedig, hogy egy zárt rendszerben képtelen vagyok bizonyítani vagy cáfolni egy olyan entitás létét vagy nemlétét, amely definíció szerint kívül áll rajta, számomra sem meglepőnek nem tűnik, sem olyasminek, amire érdemes lenne ennél több szót vesztegetni :-)
Mégis megtettem, amikor ezelőtt tizenpár évvel megírtam Az örökkévalóság pillanatait. A VP-t sem szórakozásból kritizálom, hanem azért, mert a Hajnalvilág nevű megoldáson dolgozom. Ha van hozzá türelmed, sok szerencsét.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. február 19., péntek
korszellem-11
Nos, igen. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a bunkó jobbos / lakáj balos szöveg nem más, mint az "oszd meg és uralkodj" elv működés közben, alulnézetből: mi vagyunk megosztva, és rajtunk uralkodnak, ahogyan, és amíg ezt lehetővé tesszük azáltal, hogy egymásra morgunk. A zavarosban könnyebb halászni - lásd Sukorót, vagy az engem is érintő Veszprém-Szentkirályszabadjai Repülőteret. Akit esetleg érdekel az utóbbi téma, íme a szép emlékű Szempont című műsor első és második része, illetve Sólyom László elnök úr helyszíni sajtótájékoztatója.
Eredeti hely
Válaszul erre
Eredeti hely
Válaszul erre
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)