Eszembe jutott egy hasonlat, ami nagyon ide illőnek tűnik. Sokszor zavar a gravitáció. Mindennek súlya van, minden leesik, nem tudok repülni, elesek és megütöm magam, stb. Bosszantó, idegesítő dolog, ó, milyen jó is lenne súlytalanul lebegni.
Aztán, a valódi súlytalanságban hirtelen kiderül: itt csak lebegni lehet, mert minden mozgásunkhoz alapvetően szükséges a saját súly, amely a földhöz tapaszt, amely révén el tudunk mozdulni. Ha meggondolatlan mozdulatot teszünk, elszállunk, mert nem érünk a következő lépésnél a földhöz, hogy lefékezhessük magunkat. Nem tudunk inni, enni, de még pisilni, borotválkozni sem speciális szerkezetek nélkül, mert nem csak mi, de semmi sem működik úgy, ahogy megszoktuk. Ó igen, súlytalanná lettünk, de vajon ez lenne a szabadság definíciója?
És végül: testünk képtelen feldolgozni a súly hiányát, egyensúlyérzékünk (ez is milyen jó kis szó :-) ) felborul, bajban vagyunk az alapvető irányokkal, vérkeringésünk megzavarodik, csontjaink a terhelés hiányában lassan leépülnek. Nehézkedés hiányában képtelenek vagyunk élni. Lehet szép álom, lehet gyönyörködni a madarak repülésében - de ezt nem nekünk találták ki, mi nem erre vagyunk kitalálva.
Igen, a világon bárhol betérhetek a mekibe, és ehetek ugyanolyan hambi-kólát - de vajon megkapom-e tőle azt, amikor a meglehetősen karcos stílusú szomszéd bácsi meghív egy pohár saját termésű borra? Vannak a heló, buli haverok - és van, amikor egy kézfogásban erő, tisztelet, felelősségvállalás, és kölcsönös áldozatkészség van. Amikor egy Mester veszi a fáradságot és leszid, mert hisz benne, hogy meg tudod csinálni jól is. A szerelem, ami egyetlen társhoz köt holtomiglan-holtáiglan, a gyerekek (ha úgy tetszik, a legnagyobb kötöttség), akiket együtt indítunk útnak, és akkor is menni fognak, amikor mi már nem leszünk.
Lehet élni mindezen kötöttségek nélkül is - de vajon élet-e az egyáltalán, vagy inkább csak létezés? (... és valójában ez az, amit a VP leírásaiból, terveiből is hiányolok: beszél a tökéletes, tudományos létezés feltételeiről és eszközeiről, de nem az emberi életről...)
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. február 19., péntek
2010. február 18., csütörtök
korszellem-7
Kedves Penge,
érdekes, mennyire másként látjuk a dolgokat - íme az én véleményem.
Magyar nyelv: az én anyanyelvem a magyar, ennek a fogalmait használva tanultam meg gondolkodni, ami valószínűleg visszahat rám. Gyakran kapom magam azon, hogy egy-egy szóban rejlő tartalmon, a benne legalábbis általam felfedezett bölcsességen merengek - csak például: "él" vagy "öl" - vagy a legfrissebb: "válasz". Milyen távolinak tűnő, mégis, hosszú köröket befutva mennyire összetartozó jelentéseket fejez ki azonos hangsor. Számomra ez azt jelzi, hogy a nyelvünket megalkotó őseink bölcsességet hagytak ránk általa, és ahogy az egyiptomi szövegekről mondják, hogy ugyanaz a felirat több módon olvasható és más jelentést hordoz, szerintem ez igaz a mi nyelvünkre is.
Nem állítom, hogy csak a magyar nyelv ilyen - lehet ez igaz bármely más nyelvre is, én viszont magyar vagyok, ennek mélységei nyitottabbak számomra, mint más nyelveké.
Angol nyelv: ha a "világnyelvet" az egyszerűség vagy a logika határozná meg, már régóta létezik a helyes válasz, az eszperantó: sokkal logikusabb és egyszerűbb, mint bármely természetes nyelv, ugyanis mesterségesen hozták létre éppen ezen kritériumok előtérbe helyezésével direkt arra a célra, hogy a kultúrális örökséget, gondolkodásmódot IS hordozó nemzeti nyelvek helyett egy "célszerszámot" használjunk a globális kommunikációban. Az angol nyelv a hódítók nyelve, ma az amerikai életstílust, gondolkodásmódot, felfogást is hozza magával - sajnos ez nem kompatibilis a véges erőforrásokkal, és úgy önmagában az értékes emberi élettel. A "többen beszélik"-re kézenfekvő válasz a millió légy hasonlata... :-)
Hozzátéve: az angolt állandóan használom a munkám során, míg az eszperantót csak most tanulom, ám mégis...
Haza: korábban én is "globalistább" voltam, mint ma. Nem tudok azonosulni a zászlólobogtatással és a harci indulókkal, fekete ruhákkal - ugyanakkor szeretném, ha képes lennék szemem előtt tartani a Himnusz vagy a Szózat minden sorát, amíg élek. A haza számomra azokat a fákat jelentik, amiket szüleim, őseim ültettek, és ma nekem adnak árnyékot. Azokat a fákat, amiket én ültetek, hogy a gyermekeimnek, utódaimnak legyen hol megpihenni. A helyi pék által sütött kenyeret, amibe hiszem, hogy csak azt teszi bele, amit nyugodt lélekkel ő maga is megeszik, hiába vannak "olcsóbb megoldások". Azt a bizalmat, amivel a gyermekeimet elküldöm iskolába, hogy mások segítsék a fejlődésüket, amivel itt, ebben az országban, ebben a közösségben hasznos, értékes, öntudatos és boldog emberekké lesznek. Ezt szerintem nem lehet, nem érdemes "bolygószintre" emelni.
Globalizáció: a mai "amerikánus szellemben" működő, hódító, átalakító hozzáállást elhibázottnak tartom. Ez a forrása a monetáris szemléletnek, de ez jelenik meg szerintem a VP homogenizáló, terraformáló elméleteiben is. Ma az az irány, hogy ledarálni az eltéréseket, minden kőből sódert majd betont csinálni, és abból építeni fel a szép új világot. Nem tetszik, nem emberi, nem igaz. Én abban hiszek, hogy a globalizáció el tud szakadni a "hódítás" képzetétől, megőrzi a köveket és csak mint "malter" jelenik meg. Nem lesz cél, hogy mindenki egy nyelvet beszéljen, egyformán gondolkodjon, homogén masszát alkosson - inkább az, hogy megőrizze, elmélyítse azt az egyedi, különleges bölcsességet, ismeretkört, képességeket, amelyeket saját élőhelye, közössége, nemzete hordoz, és ezzel gazdagítsa, tegye teljessé a globálissá nőtt emberiséget.
Eredeti hely
Válaszul erre
érdekes, mennyire másként látjuk a dolgokat - íme az én véleményem.
Magyar nyelv: az én anyanyelvem a magyar, ennek a fogalmait használva tanultam meg gondolkodni, ami valószínűleg visszahat rám. Gyakran kapom magam azon, hogy egy-egy szóban rejlő tartalmon, a benne legalábbis általam felfedezett bölcsességen merengek - csak például: "él" vagy "öl" - vagy a legfrissebb: "válasz". Milyen távolinak tűnő, mégis, hosszú köröket befutva mennyire összetartozó jelentéseket fejez ki azonos hangsor. Számomra ez azt jelzi, hogy a nyelvünket megalkotó őseink bölcsességet hagytak ránk általa, és ahogy az egyiptomi szövegekről mondják, hogy ugyanaz a felirat több módon olvasható és más jelentést hordoz, szerintem ez igaz a mi nyelvünkre is.
Nem állítom, hogy csak a magyar nyelv ilyen - lehet ez igaz bármely más nyelvre is, én viszont magyar vagyok, ennek mélységei nyitottabbak számomra, mint más nyelveké.
Angol nyelv: ha a "világnyelvet" az egyszerűség vagy a logika határozná meg, már régóta létezik a helyes válasz, az eszperantó: sokkal logikusabb és egyszerűbb, mint bármely természetes nyelv, ugyanis mesterségesen hozták létre éppen ezen kritériumok előtérbe helyezésével direkt arra a célra, hogy a kultúrális örökséget, gondolkodásmódot IS hordozó nemzeti nyelvek helyett egy "célszerszámot" használjunk a globális kommunikációban. Az angol nyelv a hódítók nyelve, ma az amerikai életstílust, gondolkodásmódot, felfogást is hozza magával - sajnos ez nem kompatibilis a véges erőforrásokkal, és úgy önmagában az értékes emberi élettel. A "többen beszélik"-re kézenfekvő válasz a millió légy hasonlata... :-)
Hozzátéve: az angolt állandóan használom a munkám során, míg az eszperantót csak most tanulom, ám mégis...
Haza: korábban én is "globalistább" voltam, mint ma. Nem tudok azonosulni a zászlólobogtatással és a harci indulókkal, fekete ruhákkal - ugyanakkor szeretném, ha képes lennék szemem előtt tartani a Himnusz vagy a Szózat minden sorát, amíg élek. A haza számomra azokat a fákat jelentik, amiket szüleim, őseim ültettek, és ma nekem adnak árnyékot. Azokat a fákat, amiket én ültetek, hogy a gyermekeimnek, utódaimnak legyen hol megpihenni. A helyi pék által sütött kenyeret, amibe hiszem, hogy csak azt teszi bele, amit nyugodt lélekkel ő maga is megeszik, hiába vannak "olcsóbb megoldások". Azt a bizalmat, amivel a gyermekeimet elküldöm iskolába, hogy mások segítsék a fejlődésüket, amivel itt, ebben az országban, ebben a közösségben hasznos, értékes, öntudatos és boldog emberekké lesznek. Ezt szerintem nem lehet, nem érdemes "bolygószintre" emelni.
Globalizáció: a mai "amerikánus szellemben" működő, hódító, átalakító hozzáállást elhibázottnak tartom. Ez a forrása a monetáris szemléletnek, de ez jelenik meg szerintem a VP homogenizáló, terraformáló elméleteiben is. Ma az az irány, hogy ledarálni az eltéréseket, minden kőből sódert majd betont csinálni, és abból építeni fel a szép új világot. Nem tetszik, nem emberi, nem igaz. Én abban hiszek, hogy a globalizáció el tud szakadni a "hódítás" képzetétől, megőrzi a köveket és csak mint "malter" jelenik meg. Nem lesz cél, hogy mindenki egy nyelvet beszéljen, egyformán gondolkodjon, homogén masszát alkosson - inkább az, hogy megőrizze, elmélyítse azt az egyedi, különleges bölcsességet, ismeretkört, képességeket, amelyeket saját élőhelye, közössége, nemzete hordoz, és ezzel gazdagítsa, tegye teljessé a globálissá nőtt emberiséget.
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. február 5., péntek
korszellem-6
Kedves julius, Wizek
köszönöm a válaszokat, és mivel ezzel a szellemmel tudok azonosulni, kicsit kezdem "belakni" a fórumot.
1. Wizek, a bemutatkozásomban megtalálod a Hajnalvilág linket és a Kulacs Projektet is, mint induló kísérletet. Nagyobb szabású - épp ezért szükségképpen elnagyolt útitervet a Hajnalvilág 101. oldalától kezdődően találhatsz, de az értelmezéshez félek, szükség lehet az előzmények ismeretére is - amiből kiderül, hogy teljesen egyetértek az erőforrás-bőség, illetve a pénzrendszer eltávolításának gondolatával. Utóbbival csak az a bajom, hogy a VP "lázcsillapító módszerként" tűnik fel számomra, ami (a számomra kezeletlennek tűnő) betegséget nem gyógyítja.
2. Itt nem értünk egyet. Én úgy látom, fájdalmaim, félelmeim, boldogtalanságom elől menekülök - ennek nem csak forrása, de terméke is a mai fantáziavilág. Hibás mintának azt nevezem, amikor... hmm, nem is egyszerű röviden összefoglalni. Na próbáljuk meg ezt: a problémámat nem mindig tudom megoldani, a vele való állandó küszködésbe bele lehet hülyülni. Szükség van a pihenésre, lazításra, fantáziákra, más tevékenységekre - de ezekbe belekötődni (ezek a felsorolt minták, és még ezer más, egyáltalán nem szélsőséges, ma abszolút megszokott viselkedés) szintén hiba. A kettő között húzódik a vékony ösvény: fight the good fight, ahogy Charlie mondja, vagy a Békés harcos útja, stb. A pénzvilág mai mumusa azért olyan erős, mert önteremtő: gyakorlatilag a hibás minták, látszat-igények kielégítéséből él, és mindig újakat teremt. Nélküle is nehéz azt a bizonyos ösvényt járni, ő pedig minden alkalmat megragad, hogy letérítsen róla, nem "gonoszságból", hanem egyszerűen ebből él...
A 90%/10% sem stimmel nekem. Én inkább úgy mondanám, a mai "északnyugati" ember megoldotta a 200 évvel ezelőtti (vagy: a velünk egy időben, szerencsétlenebb földrészeken élő) ember problémáinak 99%-át: tovább él, biztonságban van, hatalmas tudással bír, stb. - mégis, folyton lelki beteg, és nyavalyái miatt éppen önmagát és környezetét teszi tönkre. Mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, minden probléma lehet 100%-os. Ami ezen át tud segíteni, az a hit önmagamban (hogy ha van még tennivalóm, akkor túlélem és jobb leszek általa) és közösségemben (átsegít, és "jól segít" azon a szakaszon, amikor padlón vagyok).
100%-ban vidám embert nem ismerek - viszont boldognak tartom magam, és amikor ez eszembe is jut, vidám leszek tőle :-) Nem vagyok mindig vidám, fájnak, idegesítenek dolgok, és lehet, hogy halálom percében sem leszek túl laza - de mondom, nem ez a cél, hanem a boldogság, nyugalom önmagamban. Nyilván ez most önreklám-féleség, és józan kritikával kezelendő, de nem érzem akkora hülyeségnek, hogy vigyorogva kitöröljem...
Én ezt látom garanciának, ezt nevezem "helyes motivációk alapján" való tevékenykedésnek - mert nem lehet cél az állandó helyes döntés, de a hibák nyugodt elfogadására, elismerésére és a megoldás keresésére nyitottnak lenni elengedhetetlen. Csak példa: balesetek mindig lesznek, és keletkeznek nyomorékok és halottak, mert nincs tökéletes megoldás. Az az ember, aki megírja az erőforrás elosztó (jelen esetben segélyküldő rendszert), felelős annak működéséért és hibáiért: egy számításba nem vett útvonal, egy nem tökéletes optimalizáció, egy korábban hozott döntés, ami miatt az életmentő csapat éppen egy szálkát piszkál ki egy szenvedő kisfiúból és már csak halottat talál az új helyszínen.
Egyébként mondom, programozó vagyok, és nem hiszek abban a rendszerben, amit a VP leír, szerintem az optimális megoldás egy teljes informatikai hálózat, és az azt átlátó, jó lelkiállapotban levő, tapasztalt, felelős ember egyéni döntése. Nem először kerülök abba a helyzetbe, hogy a mesterségemtől mások többet várnak, mint én, aki ismerem belülről - de az orvostól is mindig a gyógyulást várjuk és nem a rossz híreket :-)
3. Értem, és itt mély eltérés van köztünk. Én alapvetően és megváltoztathatatlanul bizonytalan alapnak tartom az embert, önmagamat: nem látom értelmét, és ezért nem is pazarlom arra az időmet, hogy biztos alapokat keressek. A kiutat abban látom, hogy önmagam átalakításával jobban lássam és tudjam lehetőleg objektív módon értékelni képességeimet, lehetőségeimet és motivációimat, majd ennek birtokában és tudatában a leghelyesebben cselekedni. A többi a közösség és az evolúció dolga - vagy Istené, az Erőé, stb. A VP-re alkalmazott "szilárd" és "biztos" jelzőket ugyanakkor nem az előzőek miatt kérdőjelezem meg, hanem azért, mert a saját logikám, ismereteim és tapasztalatom szerint nem bizonyítja ezek meglétét, bár jólesik hinni bennük.
4+. Ismét részben egyetértünk: szerintem is összeomolhat - viszont az rettentő drága mulatság lenne. A jelenlegi intenzív, iparosított, távolsági szállításokon, magas technológián, energiabőségen alapuló civilizáció eltartóképessége sokszorosa a korábbinak. Egy tartós összeomlás és az azt törvényszerűen követő anarchia még a meglévő lehetőségek kiaknázását is lehetetlenné teszik - az eredmény véleményem szerint emberi ésszel nehezen felfogható katasztrófa. Valahol olvastam, hogy az ember olyan, mint a patkány: a populáció első 10%-ának kiirtása rendkívül egyszerű - az utolsó 10%-é viszont csaknem lehetetlen. Tartok tőle, hogy egy összeomlás vesztesége inkább az utóbbihoz lenne közel. Ha megtörténik, nem az a kérdés, hogy mikor valósul meg a VP, hanem az, hogy tudok-e enni és enni adni a gyerekeimnek, belehalok-e egy sérülésbe, hogyan szabadulok meg egy fájó fogtól, stb... nem lesz szabad kapacitás elmélkedni. Csak egy példa: tudtommal ma a "szünetmentes informatikai szolgáltatások" fenntartási ideje 3 nap. Ha azon túl nincs áram a rendszerben, akkor a népnek úgyis sokkal több baja lesz, minthogy ezzel foglalkozzon: meleg, víz, étel, ... Ha ez tartós, hát az gáz.
Végül, idő és energia: az elmúlt másfél év szabadidejének jó részét (gyerekek + munka mellett nem sok ilyen van) a Hajnalvilággal töltöttem - de idő mindig van arra, amire rászánom; ez megérte, mert értelmet ad a megelőző éveknek és feladatot ad a hátralévő időre. Ugyanakkor, bár érdekes a beszélgetés, pontonként lényegében kivonatolni a már leírtakat - nos, kevesebb motivációt jelent... Ma sem vagyok időmilliomos, ráadásul az "új gép építése" számomra most is konkrét feladatokat jelent (programozóként!), lehet, hogy nem leszek túl gyors a válaszadásban... A kulacs-téma csak 5 oldal és részemről is csak egy délelőtt, míg a programozós feladat lassan tizenöt éve érik, és kicsit több erőforrást igényel.
Eredeti hely
Válaszul erre
köszönöm a válaszokat, és mivel ezzel a szellemmel tudok azonosulni, kicsit kezdem "belakni" a fórumot.
1. Wizek, a bemutatkozásomban megtalálod a Hajnalvilág linket és a Kulacs Projektet is, mint induló kísérletet. Nagyobb szabású - épp ezért szükségképpen elnagyolt útitervet a Hajnalvilág 101. oldalától kezdődően találhatsz, de az értelmezéshez félek, szükség lehet az előzmények ismeretére is - amiből kiderül, hogy teljesen egyetértek az erőforrás-bőség, illetve a pénzrendszer eltávolításának gondolatával. Utóbbival csak az a bajom, hogy a VP "lázcsillapító módszerként" tűnik fel számomra, ami (a számomra kezeletlennek tűnő) betegséget nem gyógyítja.
2. Itt nem értünk egyet. Én úgy látom, fájdalmaim, félelmeim, boldogtalanságom elől menekülök - ennek nem csak forrása, de terméke is a mai fantáziavilág. Hibás mintának azt nevezem, amikor... hmm, nem is egyszerű röviden összefoglalni. Na próbáljuk meg ezt: a problémámat nem mindig tudom megoldani, a vele való állandó küszködésbe bele lehet hülyülni. Szükség van a pihenésre, lazításra, fantáziákra, más tevékenységekre - de ezekbe belekötődni (ezek a felsorolt minták, és még ezer más, egyáltalán nem szélsőséges, ma abszolút megszokott viselkedés) szintén hiba. A kettő között húzódik a vékony ösvény: fight the good fight, ahogy Charlie mondja, vagy a Békés harcos útja, stb. A pénzvilág mai mumusa azért olyan erős, mert önteremtő: gyakorlatilag a hibás minták, látszat-igények kielégítéséből él, és mindig újakat teremt. Nélküle is nehéz azt a bizonyos ösvényt járni, ő pedig minden alkalmat megragad, hogy letérítsen róla, nem "gonoszságból", hanem egyszerűen ebből él...
A 90%/10% sem stimmel nekem. Én inkább úgy mondanám, a mai "északnyugati" ember megoldotta a 200 évvel ezelőtti (vagy: a velünk egy időben, szerencsétlenebb földrészeken élő) ember problémáinak 99%-át: tovább él, biztonságban van, hatalmas tudással bír, stb. - mégis, folyton lelki beteg, és nyavalyái miatt éppen önmagát és környezetét teszi tönkre. Mindenkinek a saját fájdalma a legnagyobb, minden probléma lehet 100%-os. Ami ezen át tud segíteni, az a hit önmagamban (hogy ha van még tennivalóm, akkor túlélem és jobb leszek általa) és közösségemben (átsegít, és "jól segít" azon a szakaszon, amikor padlón vagyok).
100%-ban vidám embert nem ismerek - viszont boldognak tartom magam, és amikor ez eszembe is jut, vidám leszek tőle :-) Nem vagyok mindig vidám, fájnak, idegesítenek dolgok, és lehet, hogy halálom percében sem leszek túl laza - de mondom, nem ez a cél, hanem a boldogság, nyugalom önmagamban. Nyilván ez most önreklám-féleség, és józan kritikával kezelendő, de nem érzem akkora hülyeségnek, hogy vigyorogva kitöröljem...
Én ezt látom garanciának, ezt nevezem "helyes motivációk alapján" való tevékenykedésnek - mert nem lehet cél az állandó helyes döntés, de a hibák nyugodt elfogadására, elismerésére és a megoldás keresésére nyitottnak lenni elengedhetetlen. Csak példa: balesetek mindig lesznek, és keletkeznek nyomorékok és halottak, mert nincs tökéletes megoldás. Az az ember, aki megírja az erőforrás elosztó (jelen esetben segélyküldő rendszert), felelős annak működéséért és hibáiért: egy számításba nem vett útvonal, egy nem tökéletes optimalizáció, egy korábban hozott döntés, ami miatt az életmentő csapat éppen egy szálkát piszkál ki egy szenvedő kisfiúból és már csak halottat talál az új helyszínen.
Egyébként mondom, programozó vagyok, és nem hiszek abban a rendszerben, amit a VP leír, szerintem az optimális megoldás egy teljes informatikai hálózat, és az azt átlátó, jó lelkiállapotban levő, tapasztalt, felelős ember egyéni döntése. Nem először kerülök abba a helyzetbe, hogy a mesterségemtől mások többet várnak, mint én, aki ismerem belülről - de az orvostól is mindig a gyógyulást várjuk és nem a rossz híreket :-)
3. Értem, és itt mély eltérés van köztünk. Én alapvetően és megváltoztathatatlanul bizonytalan alapnak tartom az embert, önmagamat: nem látom értelmét, és ezért nem is pazarlom arra az időmet, hogy biztos alapokat keressek. A kiutat abban látom, hogy önmagam átalakításával jobban lássam és tudjam lehetőleg objektív módon értékelni képességeimet, lehetőségeimet és motivációimat, majd ennek birtokában és tudatában a leghelyesebben cselekedni. A többi a közösség és az evolúció dolga - vagy Istené, az Erőé, stb. A VP-re alkalmazott "szilárd" és "biztos" jelzőket ugyanakkor nem az előzőek miatt kérdőjelezem meg, hanem azért, mert a saját logikám, ismereteim és tapasztalatom szerint nem bizonyítja ezek meglétét, bár jólesik hinni bennük.
4+. Ismét részben egyetértünk: szerintem is összeomolhat - viszont az rettentő drága mulatság lenne. A jelenlegi intenzív, iparosított, távolsági szállításokon, magas technológián, energiabőségen alapuló civilizáció eltartóképessége sokszorosa a korábbinak. Egy tartós összeomlás és az azt törvényszerűen követő anarchia még a meglévő lehetőségek kiaknázását is lehetetlenné teszik - az eredmény véleményem szerint emberi ésszel nehezen felfogható katasztrófa. Valahol olvastam, hogy az ember olyan, mint a patkány: a populáció első 10%-ának kiirtása rendkívül egyszerű - az utolsó 10%-é viszont csaknem lehetetlen. Tartok tőle, hogy egy összeomlás vesztesége inkább az utóbbihoz lenne közel. Ha megtörténik, nem az a kérdés, hogy mikor valósul meg a VP, hanem az, hogy tudok-e enni és enni adni a gyerekeimnek, belehalok-e egy sérülésbe, hogyan szabadulok meg egy fájó fogtól, stb... nem lesz szabad kapacitás elmélkedni. Csak egy példa: tudtommal ma a "szünetmentes informatikai szolgáltatások" fenntartási ideje 3 nap. Ha azon túl nincs áram a rendszerben, akkor a népnek úgyis sokkal több baja lesz, minthogy ezzel foglalkozzon: meleg, víz, étel, ... Ha ez tartós, hát az gáz.
Végül, idő és energia: az elmúlt másfél év szabadidejének jó részét (gyerekek + munka mellett nem sok ilyen van) a Hajnalvilággal töltöttem - de idő mindig van arra, amire rászánom; ez megérte, mert értelmet ad a megelőző éveknek és feladatot ad a hátralévő időre. Ugyanakkor, bár érdekes a beszélgetés, pontonként lényegében kivonatolni a már leírtakat - nos, kevesebb motivációt jelent... Ma sem vagyok időmilliomos, ráadásul az "új gép építése" számomra most is konkrét feladatokat jelent (programozóként!), lehet, hogy nem leszek túl gyors a válaszadásban... A kulacs-téma csak 5 oldal és részemről is csak egy délelőtt, míg a programozós feladat lassan tizenöt éve érik, és kicsit több erőforrást igényel.
Eredeti hely
Válaszul erre
2010. február 2., kedd
korszellem-5
Engedelmetekkel egy kis reklám: Csalán Egyesület - fogyasztóvédelmi program
Várják a kérdéseket, ügyvéd is van, aki az érdekesebb esetekben segíteni tud. Az egyesület Veszprémben működik, de nem hiszem, hogy ez gátolná őket a válaszadásban
Eredeti hely
Válasz 1
Várják a kérdéseket, ügyvéd is van, aki az érdekesebb esetekben segíteni tud. Az egyesület Veszprémben működik, de nem hiszem, hogy ez gátolná őket a válaszadásban
Eredeti hely
Válasz 1
korszellem-4
Kedves sergi2, remélem még csak a "Jelenségek" témánál tartasz - sajnálnám, ha ezt a következtetést lehetne kiolvasni az elemzésemből.
Egyrészt, mivel éppen ellenkezőleg, nagyra tartom az embert, és tisztelem a küzdelmet, amit folytat(unk) - másrészt, mivel a diktatúra is rossz megoldás: akármilyen eszmék nevében születik, szükségszerűen korrumpálódik a különféle motivációk miatt.
Ha kulcsszavakat kellene mondani, az inkább így hangzik: önismeret - felelősségvállalás - szövetség.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Egyrészt, mivel éppen ellenkezőleg, nagyra tartom az embert, és tisztelem a küzdelmet, amit folytat(unk) - másrészt, mivel a diktatúra is rossz megoldás: akármilyen eszmék nevében születik, szükségszerűen korrumpálódik a különféle motivációk miatt.
Ha kulcsszavakat kellene mondani, az inkább így hangzik: önismeret - felelősségvállalás - szövetség.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
korszellem-3
Kedves julius,
köszönöm a válaszodat. El kell ismernem, első olvasásra ingerült lettem miatta - olyasmit mormogva, hogy "legalább egy kicsit akarnád megérteni, amit mondok, mielőtt kérdezel..." - aztán leesett, hogy még mindig mennyire elvárás-alapú a kommunikációm, milyen nehezen látom meg a pillanat lehetőségét... a válasz megfogalmazása során érdekes dolgokat találtam, remélem, sikerül érthetően leírnom.
Motivációk: a beidézett linken több, mint 100 oldalon írok le egy alternatív elemzést, és a belőlük levont következtetéseket - a 116.oldalon a Motivációk fejezetben remélem megtalálod a választ a kérdésedre (elvégre, nem én vagyok a lényeg, hanem az elemzés, annak értékeléséhez viszont szükséges a háttér ismerete). Röviden: a halál fogalmával való hosszú, sok szempontból történő ismerkedés jelent számomra motivációt, és ennek fényében tűnik kevésnek a VP. Igazából a Hajnalvilág gondolatmenet kritikája, értelmezése érdekelne mások nézőpontjából - illetve, ha tetszik, azon gondolkodni, hogy mit csináljunk (ma, holnap, ...). Sajnos igen nehéz olyan emberekre bukkanni, akiktől visszajelzést kapok, a legutóbbira pedig eddig nem volt példa.
Igyekeztem világosan fogalmazni a kérdéseimet is.
1: az elemzés "végső ok"-ként tekint a pénzre, mondván, ha ezt kivonjuk a társadalomból, akkor minden szép és jó lesz. No de... a pénz az emberiség történetében mindenütt felbukkan, az ember teremti meg. Funkcióit és működését alaposabban körbejártam már, mint egy szükségképpen szűk másfél órás előadás. Problémám: szerintem alapvetően a pénzzel nincs baj, az valójában absztrakt erőforrás-reprezentáció, csupán néhány jellemzője (név szerint: a kamat, illetve a tartalék/adósság fogalmára való kiterjesztés) rontja el. A történelemben voltak idők, amikor helyrerakták ezeket a tulajdonságokat, aminek fantasztikus fellendülés lett az eredménye - azonban a hibák idővel visszatértek, és újra a ma ismert rendszer lett az úr. Szóval, első állítás: a pénz csupán eszköz, önmagában nem rossz, de mi mindig elrontjuk - a hiba oka mélyebben keresendő.
2: aki házi gyorsulási versenyeken rohangál, aki szteroidot nyom magába a gyúrás mellé, aki kitalált világokba vagy kábítószeres bódulatba menekül, nem a pénz motiválja (persze a kiszolgálóit már igen), mégis hibás mintát követ. A hatalmi harcokban a pénz eszköz, a cél a másik legyűrése. Az elmélet azt mondja, a Szép új világban (nem véletlenül linkeltem be, tényleg érdemes elolvasni, mielőtt megrészegülnénk egy utópiától - bocs, ezt nem bírtam kihagyni...) nincs "hiány". Dehogy nincs! Az erőforrás-gazdálkodás megoldja a viszonzatlan szerelmet? Az érzelmek változását, szeretteink elvesztését? A sérüléseket, betegségeket? Az élet-idő nem lesz rövid? Röviden: téves az állítás, hogy az emberek automatikusan boldogok lesznek a VP-ben, pedig az ő boldogságukra, harmóniájukra alapozódik az a feltevés, hogy tudományosan, helyes motivációk alapján vesznek részt a tevékenységekben, döntésekben. Erre nem látok garanciát.
3: a tudat-forradalom: valószínűleg ez bosszant az egészben leginkább, és téged is megkérdezlek: benned lezajlott? Mit tudsz mondani róla? Mivel igen kevés információt találtam eddig ezzel kapcsolatban. Mint minden esetben, azért mérgelődöm, mert majdnem egyetértünk. Szerintem is az egyetlen és nagyon vékony reménysugár az, hogy az ember tudata megváltozik, nem gondolatai, hanem legmélyebb motivációi szintjén harmonizálódik önmagával, közösségeivel, környezetével. Ez a Hajnalvilág gondolatának a lényege, a legtöbb időt ennek az átalakulásnak a leírásával (illetve annak magyarázatával, hogy miért nem zajlott le eddig) töltöm. Röviden: az út félelmeinken, gyengeségünk és halandóságunk megismerésén, elfogadásán át vezet, ezért szívesebben kreálunk magunknak bármilyen rossz álomvilágot, még mindig inkább küzdünk a csinált mumusokkal, minthogy elfogadjuk önmagunkat. Szóval, nekem a tudat átalakulása a kulcs, a középpont - itt meg ripsz-ropsz megtörténik, mert robotok gyártják a robotokat.
4: megvalósíthatóság. Gyerekkoromban olvastam egy ismeretterjesztő könyvben (elnézést, ha pontatlan lenne), hogy egy pohár víz teljes elektromos töltésének taszításával az egész Balaton víztömege felemelhető. Ezt biztos kiszámolták, igaz - viszont ennek alapján helytelen azt mondani, hogy fel tudjuk emelni a Balatont, amíg nem válaszolunk a hogyan kérdésére. Igen, hatalmas erőforrás-tartalék van, mint pohár vízben a töltés, csak nem nyerhető ki belőle. Ma az energiaszolgáltató rendszerek üveghangon fütyülve dolgoznak, hogy működjön minden lakásban a hajszárító, a kenyérpirító, a TV; fusson az autó, utazzon az áru, stb. HA ezt racionalizálni tudnánk, igen, sok LENNE a felesleg. Mégsem elhanyagolható a kérdés: HOGYAN? Ezért keresek én választ, feladatokat ma, holnap, holnapután; ezért tartom zsákutcának a "ma inkább csináljunk nemtommilyen tudatforradalmat", és majd akkor minden megoldódik.
Eszembe jutott egy hasonlat. Fekszik egy beteg az ágyon, mellette egy hatalmas, zörgő, fújtató, csörömpölő berendezés: a lélegeztető gép. Vagyunk néhányan, akik úgy gondoljuk, a gép rosszul működik, ki itt, ki ott javítgatja folyton. Mi itt egyetértünk abban, hogy már az energiabekötésnél is baj van, egész máshogy kellene csinálni - de most jön a különbség. Én azt mondom, a feladat: megismerkedni azokkal a csókákkal, akik hosszú idő óta szerelgetik ezt a gépet, mi az ő véleményük, tapasztalatuk? Keresni olyan csatornákat, amikbe bele lehet nyúlni anélkül, hogy a gép működését veszélyeztetnénk, és megnézni, hogy a jónak tűnő átkötések tényleg működnek-e - nem "megjavítani", hanem szép sorban átépíteni a gépet olyanra, hogy optimálisan működjön, közben folyton figyelni a beteget és remélni, hogy rendbe jön.
A VP olyan, mint egy újabb színes amerikai képeskönyv: Hogyan építsünk lélegeztető gépet? Első lap: húzzuk ki a régi romot és rúgjuk odébb... Szerintem ez nem az a szituáció, amiben kísérletezni lehet, mert az ágyon fekszik valaki, aki esetleg belehal az ötletelésbe (a "rabbi esete a libavésszel" vicc megvan, remélem).
Remélem, sikerült elég konkrét módon megfogalmazni az aggályaimat.
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
köszönöm a válaszodat. El kell ismernem, első olvasásra ingerült lettem miatta - olyasmit mormogva, hogy "legalább egy kicsit akarnád megérteni, amit mondok, mielőtt kérdezel..." - aztán leesett, hogy még mindig mennyire elvárás-alapú a kommunikációm, milyen nehezen látom meg a pillanat lehetőségét... a válasz megfogalmazása során érdekes dolgokat találtam, remélem, sikerül érthetően leírnom.
Motivációk: a beidézett linken több, mint 100 oldalon írok le egy alternatív elemzést, és a belőlük levont következtetéseket - a 116.oldalon a Motivációk fejezetben remélem megtalálod a választ a kérdésedre (elvégre, nem én vagyok a lényeg, hanem az elemzés, annak értékeléséhez viszont szükséges a háttér ismerete). Röviden: a halál fogalmával való hosszú, sok szempontból történő ismerkedés jelent számomra motivációt, és ennek fényében tűnik kevésnek a VP. Igazából a Hajnalvilág gondolatmenet kritikája, értelmezése érdekelne mások nézőpontjából - illetve, ha tetszik, azon gondolkodni, hogy mit csináljunk (ma, holnap, ...). Sajnos igen nehéz olyan emberekre bukkanni, akiktől visszajelzést kapok, a legutóbbira pedig eddig nem volt példa.
Igyekeztem világosan fogalmazni a kérdéseimet is.
1: az elemzés "végső ok"-ként tekint a pénzre, mondván, ha ezt kivonjuk a társadalomból, akkor minden szép és jó lesz. No de... a pénz az emberiség történetében mindenütt felbukkan, az ember teremti meg. Funkcióit és működését alaposabban körbejártam már, mint egy szükségképpen szűk másfél órás előadás. Problémám: szerintem alapvetően a pénzzel nincs baj, az valójában absztrakt erőforrás-reprezentáció, csupán néhány jellemzője (név szerint: a kamat, illetve a tartalék/adósság fogalmára való kiterjesztés) rontja el. A történelemben voltak idők, amikor helyrerakták ezeket a tulajdonságokat, aminek fantasztikus fellendülés lett az eredménye - azonban a hibák idővel visszatértek, és újra a ma ismert rendszer lett az úr. Szóval, első állítás: a pénz csupán eszköz, önmagában nem rossz, de mi mindig elrontjuk - a hiba oka mélyebben keresendő.
2: aki házi gyorsulási versenyeken rohangál, aki szteroidot nyom magába a gyúrás mellé, aki kitalált világokba vagy kábítószeres bódulatba menekül, nem a pénz motiválja (persze a kiszolgálóit már igen), mégis hibás mintát követ. A hatalmi harcokban a pénz eszköz, a cél a másik legyűrése. Az elmélet azt mondja, a Szép új világban (nem véletlenül linkeltem be, tényleg érdemes elolvasni, mielőtt megrészegülnénk egy utópiától - bocs, ezt nem bírtam kihagyni...) nincs "hiány". Dehogy nincs! Az erőforrás-gazdálkodás megoldja a viszonzatlan szerelmet? Az érzelmek változását, szeretteink elvesztését? A sérüléseket, betegségeket? Az élet-idő nem lesz rövid? Röviden: téves az állítás, hogy az emberek automatikusan boldogok lesznek a VP-ben, pedig az ő boldogságukra, harmóniájukra alapozódik az a feltevés, hogy tudományosan, helyes motivációk alapján vesznek részt a tevékenységekben, döntésekben. Erre nem látok garanciát.
3: a tudat-forradalom: valószínűleg ez bosszant az egészben leginkább, és téged is megkérdezlek: benned lezajlott? Mit tudsz mondani róla? Mivel igen kevés információt találtam eddig ezzel kapcsolatban. Mint minden esetben, azért mérgelődöm, mert majdnem egyetértünk. Szerintem is az egyetlen és nagyon vékony reménysugár az, hogy az ember tudata megváltozik, nem gondolatai, hanem legmélyebb motivációi szintjén harmonizálódik önmagával, közösségeivel, környezetével. Ez a Hajnalvilág gondolatának a lényege, a legtöbb időt ennek az átalakulásnak a leírásával (illetve annak magyarázatával, hogy miért nem zajlott le eddig) töltöm. Röviden: az út félelmeinken, gyengeségünk és halandóságunk megismerésén, elfogadásán át vezet, ezért szívesebben kreálunk magunknak bármilyen rossz álomvilágot, még mindig inkább küzdünk a csinált mumusokkal, minthogy elfogadjuk önmagunkat. Szóval, nekem a tudat átalakulása a kulcs, a középpont - itt meg ripsz-ropsz megtörténik, mert robotok gyártják a robotokat.
4: megvalósíthatóság. Gyerekkoromban olvastam egy ismeretterjesztő könyvben (elnézést, ha pontatlan lenne), hogy egy pohár víz teljes elektromos töltésének taszításával az egész Balaton víztömege felemelhető. Ezt biztos kiszámolták, igaz - viszont ennek alapján helytelen azt mondani, hogy fel tudjuk emelni a Balatont, amíg nem válaszolunk a hogyan kérdésére. Igen, hatalmas erőforrás-tartalék van, mint pohár vízben a töltés, csak nem nyerhető ki belőle. Ma az energiaszolgáltató rendszerek üveghangon fütyülve dolgoznak, hogy működjön minden lakásban a hajszárító, a kenyérpirító, a TV; fusson az autó, utazzon az áru, stb. HA ezt racionalizálni tudnánk, igen, sok LENNE a felesleg. Mégsem elhanyagolható a kérdés: HOGYAN? Ezért keresek én választ, feladatokat ma, holnap, holnapután; ezért tartom zsákutcának a "ma inkább csináljunk nemtommilyen tudatforradalmat", és majd akkor minden megoldódik.
Eszembe jutott egy hasonlat. Fekszik egy beteg az ágyon, mellette egy hatalmas, zörgő, fújtató, csörömpölő berendezés: a lélegeztető gép. Vagyunk néhányan, akik úgy gondoljuk, a gép rosszul működik, ki itt, ki ott javítgatja folyton. Mi itt egyetértünk abban, hogy már az energiabekötésnél is baj van, egész máshogy kellene csinálni - de most jön a különbség. Én azt mondom, a feladat: megismerkedni azokkal a csókákkal, akik hosszú idő óta szerelgetik ezt a gépet, mi az ő véleményük, tapasztalatuk? Keresni olyan csatornákat, amikbe bele lehet nyúlni anélkül, hogy a gép működését veszélyeztetnénk, és megnézni, hogy a jónak tűnő átkötések tényleg működnek-e - nem "megjavítani", hanem szép sorban átépíteni a gépet olyanra, hogy optimálisan működjön, közben folyton figyelni a beteget és remélni, hogy rendbe jön.
A VP olyan, mint egy újabb színes amerikai képeskönyv: Hogyan építsünk lélegeztető gépet? Első lap: húzzuk ki a régi romot és rúgjuk odébb... Szerintem ez nem az a szituáció, amiben kísérletezni lehet, mert az ágyon fekszik valaki, aki esetleg belehal az ötletelésbe (a "rabbi esete a libavésszel" vicc megvan, remélem).
Remélem, sikerült elég konkrét módon megfogalmazni az aggályaimat.
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
2010. február 1., hétfő
korszellem-2
Kedves Bandzsaw,
a szerepjátékos körökön túl kicsit beleástam magam a "nem-játék" részébe is - filozófia, vallások, ezotéria, halálközeli élmény, spirituális mester, ilyesmik. A történelmet és a jelen kor eseményeit pedig nem úgy olvasom, mint valami "meghaladott" dolgot, hanem mint kísérleti jegyzőkönyveket az ember, társadalom és környezet témakörben - persze figyelembe véve, hogy mindig a győztesek írják, és minden kor, így a mai is a saját szájíze szerint hirdeti. Nade, ez belefér, csak ésszel kell szűrni - és ezt a szűrést nem kapcsolom ki akkor sem, ha a "jövőről" olvasok...
Tudok tehát valamit az állandóan, minden korban meglevő "aktuális megváltó tervekről". Az "ész forradalma" is régi nóta, lásd a francia forradalmat - és igen durva vérengzés lett belőle. Nem a szép (és elképesztően "forradalmi", szerintem a kor szintjén a VP-vel ekvivalens) eszmék miatt, hanem azért, mert idealizált képet festett önmagának a megvalósító szerkezetről: az emberről - és a megvalósítás első pillanatában felbukkant minden vezető személyiségének tagadni vágyott oldala. Ennyi. Vagy: Gandhi is hatalmas dolgot csinált - de nézd meg ma Indiát, kölcsönös atomfenyegetőzéssel Pakisztán felé, pedig szegény Móhandász halálra böjtölte magát azért, hogy békében éljenek... Vagy ne menjünk messzire: rendszerváltás Magyarországon, ehhehe... brühühü.
Eddig nem láttam itt olyan mondást, ami erről szólt volna, egyáltalán foglalkozott volna a tapasztalatokkal - nekem meg az, hogy egyszer sem sikerült ugyan, de most varázsütésre máshogy fog viselkedni, mint eddig minden egyes alkalommal, mégpedig azért, mert most "elég okosak" vagyunk... nos, ez kevés, főleg, hogy minden korábbi kísérletnél is ugyanezt hittük.
Nem tudom, te mennyi idős vagy. Amikor én 17 voltam, sok határozott meggyőződésem volt, például akkor írtam a pénzről ezt - bizonyára ráharaptam volna a VP-re. Azóta húsz év telt el, a világmegváltós, majdénmegmondomhogykellazt elképzelések nagy része elkopott a személyes megtapasztalásokon. A maradék viszont csontkemény, és ilyen vagy olyan formában az életemet teszem rá. Nem azért kritizálom a VP-t mert nem értem - és mivel az elmúlt évek javát programozással töltöttem (talán "nem középiskolás fokon"), van némi képem a jelenlegi fejlettségi szintünkről is, továbbá arról, hogy mi a különbség az elméletileg lehetséges és a gyakorlatban megvalósítható között. Ennek figyelmen kívül hagyása gyakori, nem "hülyeség", hanem katasztrofális hiba, személyes tapasztalatból mondom. Ugyanúgy hiba figyelmen kívül hagyni az emberi élet azon részét, ami a "roboton" kívül esik, mert mi, "szolgák" szeretünk, törődünk egymással, erőnktől telhetően törekszünk a jóra, felelősséget érzünk számtalan dologért - fenntartjuk a civilizációt, igaz, nem a mai rendszer segítségével, hanem annak ellenére. Szerintem nem lehet megoldani "a civilizáció" problémáját - nélkülünk...
Azért kritizálom, mert amit eddig láttam belőle, számomra kevés, és nem ad annyi motivációt, hogy nagyon beleássam magam. Nekem a saját elképzeléseim bőven elég tennivalót adnak - itt és most, nem X év múlva, meg valami homályos motivációk mentén varázsütésre lezajló, az emberi oldalról semmit nem mondó tudatforradalom után. Mondom, ilyet láttam eleget.
Az arrogancia sem a film stílusára vonatkozott, hanem a környezettel, emberrel való viszonyra, a számomra kulcsfontosságú tényezőknek a "meghaladottság nevében" tudatos figyelmen kívül hagyására. Kit érdekel, mi van az Alföldön, hogy éltek ott az emberek évezredeken keresztül? Mi okosabbak vagyunk, odanyomunk öt kupolavárost, termelünk hidroponikusan algát. Kit érdekel, ki vagy? Bedugunk a közösségi konnektorba, esző, iszó, örűsz. Szép új világ, Fresco után 632-ben? Elolvastam a mondataidat, eszmét látok, hitet látok, de ez nekem kevés... benned már lezajlott a tudati forradalom, megtaláltad a végső megoldást, minden csak annak része lehet? Elnézést a személyeskedésért, de ez számomra megint egy fontos kérdés.
Ezért dobtam fel ide a Hajnalvilág linket, hogy ha valaki (akár te) veszi a fáradságot, átnézi és tud olyan konkrét pontokat mondani, ahol 1: a VP valódi választ ad a kérdésemre (meg fogom nézni a videót, remélem, megéri); 2: hibát talál a gondolatmenetemben vagy 3: tetszik neki az aktuális kulacs-ötletem, vagy tud hasonlót mondani (nálam is érik a következő ötlet), amivel itt és most elkezdhetnénk máshogyan csinálni a dolgokat. Merthogy sajna, "egyedül nem megy...".
Szóval igen, én most egy házi teafőzési módszerről szeretnék beszélgetni a "mindennél jobb a RedBull" portálon, amiért elnézést kérek, illetve sértődés nélkül távozom, ha a moderátorok (Mr. Borg?
) úgy látják jónak.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
a szerepjátékos körökön túl kicsit beleástam magam a "nem-játék" részébe is - filozófia, vallások, ezotéria, halálközeli élmény, spirituális mester, ilyesmik. A történelmet és a jelen kor eseményeit pedig nem úgy olvasom, mint valami "meghaladott" dolgot, hanem mint kísérleti jegyzőkönyveket az ember, társadalom és környezet témakörben - persze figyelembe véve, hogy mindig a győztesek írják, és minden kor, így a mai is a saját szájíze szerint hirdeti. Nade, ez belefér, csak ésszel kell szűrni - és ezt a szűrést nem kapcsolom ki akkor sem, ha a "jövőről" olvasok...
Tudok tehát valamit az állandóan, minden korban meglevő "aktuális megváltó tervekről". Az "ész forradalma" is régi nóta, lásd a francia forradalmat - és igen durva vérengzés lett belőle. Nem a szép (és elképesztően "forradalmi", szerintem a kor szintjén a VP-vel ekvivalens) eszmék miatt, hanem azért, mert idealizált képet festett önmagának a megvalósító szerkezetről: az emberről - és a megvalósítás első pillanatában felbukkant minden vezető személyiségének tagadni vágyott oldala. Ennyi. Vagy: Gandhi is hatalmas dolgot csinált - de nézd meg ma Indiát, kölcsönös atomfenyegetőzéssel Pakisztán felé, pedig szegény Móhandász halálra böjtölte magát azért, hogy békében éljenek... Vagy ne menjünk messzire: rendszerváltás Magyarországon, ehhehe... brühühü.
Eddig nem láttam itt olyan mondást, ami erről szólt volna, egyáltalán foglalkozott volna a tapasztalatokkal - nekem meg az, hogy egyszer sem sikerült ugyan, de most varázsütésre máshogy fog viselkedni, mint eddig minden egyes alkalommal, mégpedig azért, mert most "elég okosak" vagyunk... nos, ez kevés, főleg, hogy minden korábbi kísérletnél is ugyanezt hittük.
Nem tudom, te mennyi idős vagy. Amikor én 17 voltam, sok határozott meggyőződésem volt, például akkor írtam a pénzről ezt - bizonyára ráharaptam volna a VP-re. Azóta húsz év telt el, a világmegváltós, majdénmegmondomhogykellazt elképzelések nagy része elkopott a személyes megtapasztalásokon. A maradék viszont csontkemény, és ilyen vagy olyan formában az életemet teszem rá. Nem azért kritizálom a VP-t mert nem értem - és mivel az elmúlt évek javát programozással töltöttem (talán "nem középiskolás fokon"), van némi képem a jelenlegi fejlettségi szintünkről is, továbbá arról, hogy mi a különbség az elméletileg lehetséges és a gyakorlatban megvalósítható között. Ennek figyelmen kívül hagyása gyakori, nem "hülyeség", hanem katasztrofális hiba, személyes tapasztalatból mondom. Ugyanúgy hiba figyelmen kívül hagyni az emberi élet azon részét, ami a "roboton" kívül esik, mert mi, "szolgák" szeretünk, törődünk egymással, erőnktől telhetően törekszünk a jóra, felelősséget érzünk számtalan dologért - fenntartjuk a civilizációt, igaz, nem a mai rendszer segítségével, hanem annak ellenére. Szerintem nem lehet megoldani "a civilizáció" problémáját - nélkülünk...
Azért kritizálom, mert amit eddig láttam belőle, számomra kevés, és nem ad annyi motivációt, hogy nagyon beleássam magam. Nekem a saját elképzeléseim bőven elég tennivalót adnak - itt és most, nem X év múlva, meg valami homályos motivációk mentén varázsütésre lezajló, az emberi oldalról semmit nem mondó tudatforradalom után. Mondom, ilyet láttam eleget.
Az arrogancia sem a film stílusára vonatkozott, hanem a környezettel, emberrel való viszonyra, a számomra kulcsfontosságú tényezőknek a "meghaladottság nevében" tudatos figyelmen kívül hagyására. Kit érdekel, mi van az Alföldön, hogy éltek ott az emberek évezredeken keresztül? Mi okosabbak vagyunk, odanyomunk öt kupolavárost, termelünk hidroponikusan algát. Kit érdekel, ki vagy? Bedugunk a közösségi konnektorba, esző, iszó, örűsz. Szép új világ, Fresco után 632-ben? Elolvastam a mondataidat, eszmét látok, hitet látok, de ez nekem kevés... benned már lezajlott a tudati forradalom, megtaláltad a végső megoldást, minden csak annak része lehet? Elnézést a személyeskedésért, de ez számomra megint egy fontos kérdés.
Ezért dobtam fel ide a Hajnalvilág linket, hogy ha valaki (akár te) veszi a fáradságot, átnézi és tud olyan konkrét pontokat mondani, ahol 1: a VP valódi választ ad a kérdésemre (meg fogom nézni a videót, remélem, megéri); 2: hibát talál a gondolatmenetemben vagy 3: tetszik neki az aktuális kulacs-ötletem, vagy tud hasonlót mondani (nálam is érik a következő ötlet), amivel itt és most elkezdhetnénk máshogyan csinálni a dolgokat. Merthogy sajna, "egyedül nem megy...".
Szóval igen, én most egy házi teafőzési módszerről szeretnék beszélgetni a "mindennél jobb a RedBull" portálon, amiért elnézést kérek, illetve sértődés nélkül távozom, ha a moderátorok (Mr. Borg?
) úgy látják jónak.Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)