Kedves julius,
köszönöm a válaszodat. El kell ismernem, első olvasásra ingerült lettem miatta - olyasmit mormogva, hogy "legalább egy kicsit akarnád megérteni, amit mondok, mielőtt kérdezel..." - aztán leesett, hogy még mindig mennyire elvárás-alapú a kommunikációm, milyen nehezen látom meg a pillanat lehetőségét... a válasz megfogalmazása során érdekes dolgokat találtam, remélem, sikerül érthetően leírnom.
Motivációk: a beidézett linken több, mint 100 oldalon írok le egy alternatív elemzést, és a belőlük levont következtetéseket - a 116.oldalon a Motivációk fejezetben remélem megtalálod a választ a kérdésedre (elvégre, nem én vagyok a lényeg, hanem az elemzés, annak értékeléséhez viszont szükséges a háttér ismerete). Röviden: a halál fogalmával való hosszú, sok szempontból történő ismerkedés jelent számomra motivációt, és ennek fényében tűnik kevésnek a VP. Igazából a Hajnalvilág gondolatmenet kritikája, értelmezése érdekelne mások nézőpontjából - illetve, ha tetszik, azon gondolkodni, hogy mit csináljunk (ma, holnap, ...). Sajnos igen nehéz olyan emberekre bukkanni, akiktől visszajelzést kapok, a legutóbbira pedig eddig nem volt példa.
Igyekeztem világosan fogalmazni a kérdéseimet is.
1: az elemzés "végső ok"-ként tekint a pénzre, mondván, ha ezt kivonjuk a társadalomból, akkor minden szép és jó lesz. No de... a pénz az emberiség történetében mindenütt felbukkan, az ember teremti meg. Funkcióit és működését alaposabban körbejártam már, mint egy szükségképpen szűk másfél órás előadás. Problémám: szerintem alapvetően a pénzzel nincs baj, az valójában absztrakt erőforrás-reprezentáció, csupán néhány jellemzője (név szerint: a kamat, illetve a tartalék/adósság fogalmára való kiterjesztés) rontja el. A történelemben voltak idők, amikor helyrerakták ezeket a tulajdonságokat, aminek fantasztikus fellendülés lett az eredménye - azonban a hibák idővel visszatértek, és újra a ma ismert rendszer lett az úr. Szóval, első állítás: a pénz csupán eszköz, önmagában nem rossz, de mi mindig elrontjuk - a hiba oka mélyebben keresendő.
2: aki házi gyorsulási versenyeken rohangál, aki szteroidot nyom magába a gyúrás mellé, aki kitalált világokba vagy kábítószeres bódulatba menekül, nem a pénz motiválja (persze a kiszolgálóit már igen), mégis hibás mintát követ. A hatalmi harcokban a pénz eszköz, a cél a másik legyűrése. Az elmélet azt mondja, a Szép új világban (nem véletlenül linkeltem be, tényleg érdemes elolvasni, mielőtt megrészegülnénk egy utópiától - bocs, ezt nem bírtam kihagyni...) nincs "hiány". Dehogy nincs! Az erőforrás-gazdálkodás megoldja a viszonzatlan szerelmet? Az érzelmek változását, szeretteink elvesztését? A sérüléseket, betegségeket? Az élet-idő nem lesz rövid? Röviden: téves az állítás, hogy az emberek automatikusan boldogok lesznek a VP-ben, pedig az ő boldogságukra, harmóniájukra alapozódik az a feltevés, hogy tudományosan, helyes motivációk alapján vesznek részt a tevékenységekben, döntésekben. Erre nem látok garanciát.
3: a tudat-forradalom: valószínűleg ez bosszant az egészben leginkább, és téged is megkérdezlek: benned lezajlott? Mit tudsz mondani róla? Mivel igen kevés információt találtam eddig ezzel kapcsolatban. Mint minden esetben, azért mérgelődöm, mert majdnem egyetértünk. Szerintem is az egyetlen és nagyon vékony reménysugár az, hogy az ember tudata megváltozik, nem gondolatai, hanem legmélyebb motivációi szintjén harmonizálódik önmagával, közösségeivel, környezetével. Ez a Hajnalvilág gondolatának a lényege, a legtöbb időt ennek az átalakulásnak a leírásával (illetve annak magyarázatával, hogy miért nem zajlott le eddig) töltöm. Röviden: az út félelmeinken, gyengeségünk és halandóságunk megismerésén, elfogadásán át vezet, ezért szívesebben kreálunk magunknak bármilyen rossz álomvilágot, még mindig inkább küzdünk a csinált mumusokkal, minthogy elfogadjuk önmagunkat. Szóval, nekem a tudat átalakulása a kulcs, a középpont - itt meg ripsz-ropsz megtörténik, mert robotok gyártják a robotokat.
4: megvalósíthatóság. Gyerekkoromban olvastam egy ismeretterjesztő könyvben (elnézést, ha pontatlan lenne), hogy egy pohár víz teljes elektromos töltésének taszításával az egész Balaton víztömege felemelhető. Ezt biztos kiszámolták, igaz - viszont ennek alapján helytelen azt mondani, hogy fel tudjuk emelni a Balatont, amíg nem válaszolunk a hogyan kérdésére. Igen, hatalmas erőforrás-tartalék van, mint pohár vízben a töltés, csak nem nyerhető ki belőle. Ma az energiaszolgáltató rendszerek üveghangon fütyülve dolgoznak, hogy működjön minden lakásban a hajszárító, a kenyérpirító, a TV; fusson az autó, utazzon az áru, stb. HA ezt racionalizálni tudnánk, igen, sok LENNE a felesleg. Mégsem elhanyagolható a kérdés: HOGYAN? Ezért keresek én választ, feladatokat ma, holnap, holnapután; ezért tartom zsákutcának a "ma inkább csináljunk nemtommilyen tudatforradalmat", és majd akkor minden megoldódik.
Eszembe jutott egy hasonlat. Fekszik egy beteg az ágyon, mellette egy hatalmas, zörgő, fújtató, csörömpölő berendezés: a lélegeztető gép. Vagyunk néhányan, akik úgy gondoljuk, a gép rosszul működik, ki itt, ki ott javítgatja folyton. Mi itt egyetértünk abban, hogy már az energiabekötésnél is baj van, egész máshogy kellene csinálni - de most jön a különbség. Én azt mondom, a feladat: megismerkedni azokkal a csókákkal, akik hosszú idő óta szerelgetik ezt a gépet, mi az ő véleményük, tapasztalatuk? Keresni olyan csatornákat, amikbe bele lehet nyúlni anélkül, hogy a gép működését veszélyeztetnénk, és megnézni, hogy a jónak tűnő átkötések tényleg működnek-e - nem "megjavítani", hanem szép sorban átépíteni a gépet olyanra, hogy optimálisan működjön, közben folyton figyelni a beteget és remélni, hogy rendbe jön.
A VP olyan, mint egy újabb színes amerikai képeskönyv: Hogyan építsünk lélegeztető gépet? Első lap: húzzuk ki a régi romot és rúgjuk odébb... Szerintem ez nem az a szituáció, amiben kísérletezni lehet, mert az ágyon fekszik valaki, aki esetleg belehal az ötletelésbe (a "rabbi esete a libavésszel" vicc megvan, remélem).
Remélem, sikerült elég konkrét módon megfogalmazni az aggályaimat.
Eredeti hely
Válasz 1
Válasz 2
Válasz 3
2010. február 2., kedd
2010. február 1., hétfő
korszellem-2
Kedves Bandzsaw,
a szerepjátékos körökön túl kicsit beleástam magam a "nem-játék" részébe is - filozófia, vallások, ezotéria, halálközeli élmény, spirituális mester, ilyesmik. A történelmet és a jelen kor eseményeit pedig nem úgy olvasom, mint valami "meghaladott" dolgot, hanem mint kísérleti jegyzőkönyveket az ember, társadalom és környezet témakörben - persze figyelembe véve, hogy mindig a győztesek írják, és minden kor, így a mai is a saját szájíze szerint hirdeti. Nade, ez belefér, csak ésszel kell szűrni - és ezt a szűrést nem kapcsolom ki akkor sem, ha a "jövőről" olvasok...
Tudok tehát valamit az állandóan, minden korban meglevő "aktuális megváltó tervekről". Az "ész forradalma" is régi nóta, lásd a francia forradalmat - és igen durva vérengzés lett belőle. Nem a szép (és elképesztően "forradalmi", szerintem a kor szintjén a VP-vel ekvivalens) eszmék miatt, hanem azért, mert idealizált képet festett önmagának a megvalósító szerkezetről: az emberről - és a megvalósítás első pillanatában felbukkant minden vezető személyiségének tagadni vágyott oldala. Ennyi. Vagy: Gandhi is hatalmas dolgot csinált - de nézd meg ma Indiát, kölcsönös atomfenyegetőzéssel Pakisztán felé, pedig szegény Móhandász halálra böjtölte magát azért, hogy békében éljenek... Vagy ne menjünk messzire: rendszerváltás Magyarországon, ehhehe... brühühü.
Eddig nem láttam itt olyan mondást, ami erről szólt volna, egyáltalán foglalkozott volna a tapasztalatokkal - nekem meg az, hogy egyszer sem sikerült ugyan, de most varázsütésre máshogy fog viselkedni, mint eddig minden egyes alkalommal, mégpedig azért, mert most "elég okosak" vagyunk... nos, ez kevés, főleg, hogy minden korábbi kísérletnél is ugyanezt hittük.
Nem tudom, te mennyi idős vagy. Amikor én 17 voltam, sok határozott meggyőződésem volt, például akkor írtam a pénzről ezt - bizonyára ráharaptam volna a VP-re. Azóta húsz év telt el, a világmegváltós, majdénmegmondomhogykellazt elképzelések nagy része elkopott a személyes megtapasztalásokon. A maradék viszont csontkemény, és ilyen vagy olyan formában az életemet teszem rá. Nem azért kritizálom a VP-t mert nem értem - és mivel az elmúlt évek javát programozással töltöttem (talán "nem középiskolás fokon"), van némi képem a jelenlegi fejlettségi szintünkről is, továbbá arról, hogy mi a különbség az elméletileg lehetséges és a gyakorlatban megvalósítható között. Ennek figyelmen kívül hagyása gyakori, nem "hülyeség", hanem katasztrofális hiba, személyes tapasztalatból mondom. Ugyanúgy hiba figyelmen kívül hagyni az emberi élet azon részét, ami a "roboton" kívül esik, mert mi, "szolgák" szeretünk, törődünk egymással, erőnktől telhetően törekszünk a jóra, felelősséget érzünk számtalan dologért - fenntartjuk a civilizációt, igaz, nem a mai rendszer segítségével, hanem annak ellenére. Szerintem nem lehet megoldani "a civilizáció" problémáját - nélkülünk...
Azért kritizálom, mert amit eddig láttam belőle, számomra kevés, és nem ad annyi motivációt, hogy nagyon beleássam magam. Nekem a saját elképzeléseim bőven elég tennivalót adnak - itt és most, nem X év múlva, meg valami homályos motivációk mentén varázsütésre lezajló, az emberi oldalról semmit nem mondó tudatforradalom után. Mondom, ilyet láttam eleget.
Az arrogancia sem a film stílusára vonatkozott, hanem a környezettel, emberrel való viszonyra, a számomra kulcsfontosságú tényezőknek a "meghaladottság nevében" tudatos figyelmen kívül hagyására. Kit érdekel, mi van az Alföldön, hogy éltek ott az emberek évezredeken keresztül? Mi okosabbak vagyunk, odanyomunk öt kupolavárost, termelünk hidroponikusan algát. Kit érdekel, ki vagy? Bedugunk a közösségi konnektorba, esző, iszó, örűsz. Szép új világ, Fresco után 632-ben? Elolvastam a mondataidat, eszmét látok, hitet látok, de ez nekem kevés... benned már lezajlott a tudati forradalom, megtaláltad a végső megoldást, minden csak annak része lehet? Elnézést a személyeskedésért, de ez számomra megint egy fontos kérdés.
Ezért dobtam fel ide a Hajnalvilág linket, hogy ha valaki (akár te) veszi a fáradságot, átnézi és tud olyan konkrét pontokat mondani, ahol 1: a VP valódi választ ad a kérdésemre (meg fogom nézni a videót, remélem, megéri); 2: hibát talál a gondolatmenetemben vagy 3: tetszik neki az aktuális kulacs-ötletem, vagy tud hasonlót mondani (nálam is érik a következő ötlet), amivel itt és most elkezdhetnénk máshogyan csinálni a dolgokat. Merthogy sajna, "egyedül nem megy...".
Szóval igen, én most egy házi teafőzési módszerről szeretnék beszélgetni a "mindennél jobb a RedBull" portálon, amiért elnézést kérek, illetve sértődés nélkül távozom, ha a moderátorok (Mr. Borg?
) úgy látják jónak.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
a szerepjátékos körökön túl kicsit beleástam magam a "nem-játék" részébe is - filozófia, vallások, ezotéria, halálközeli élmény, spirituális mester, ilyesmik. A történelmet és a jelen kor eseményeit pedig nem úgy olvasom, mint valami "meghaladott" dolgot, hanem mint kísérleti jegyzőkönyveket az ember, társadalom és környezet témakörben - persze figyelembe véve, hogy mindig a győztesek írják, és minden kor, így a mai is a saját szájíze szerint hirdeti. Nade, ez belefér, csak ésszel kell szűrni - és ezt a szűrést nem kapcsolom ki akkor sem, ha a "jövőről" olvasok...
Tudok tehát valamit az állandóan, minden korban meglevő "aktuális megváltó tervekről". Az "ész forradalma" is régi nóta, lásd a francia forradalmat - és igen durva vérengzés lett belőle. Nem a szép (és elképesztően "forradalmi", szerintem a kor szintjén a VP-vel ekvivalens) eszmék miatt, hanem azért, mert idealizált képet festett önmagának a megvalósító szerkezetről: az emberről - és a megvalósítás első pillanatában felbukkant minden vezető személyiségének tagadni vágyott oldala. Ennyi. Vagy: Gandhi is hatalmas dolgot csinált - de nézd meg ma Indiát, kölcsönös atomfenyegetőzéssel Pakisztán felé, pedig szegény Móhandász halálra böjtölte magát azért, hogy békében éljenek... Vagy ne menjünk messzire: rendszerváltás Magyarországon, ehhehe... brühühü.
Eddig nem láttam itt olyan mondást, ami erről szólt volna, egyáltalán foglalkozott volna a tapasztalatokkal - nekem meg az, hogy egyszer sem sikerült ugyan, de most varázsütésre máshogy fog viselkedni, mint eddig minden egyes alkalommal, mégpedig azért, mert most "elég okosak" vagyunk... nos, ez kevés, főleg, hogy minden korábbi kísérletnél is ugyanezt hittük.
Nem tudom, te mennyi idős vagy. Amikor én 17 voltam, sok határozott meggyőződésem volt, például akkor írtam a pénzről ezt - bizonyára ráharaptam volna a VP-re. Azóta húsz év telt el, a világmegváltós, majdénmegmondomhogykellazt elképzelések nagy része elkopott a személyes megtapasztalásokon. A maradék viszont csontkemény, és ilyen vagy olyan formában az életemet teszem rá. Nem azért kritizálom a VP-t mert nem értem - és mivel az elmúlt évek javát programozással töltöttem (talán "nem középiskolás fokon"), van némi képem a jelenlegi fejlettségi szintünkről is, továbbá arról, hogy mi a különbség az elméletileg lehetséges és a gyakorlatban megvalósítható között. Ennek figyelmen kívül hagyása gyakori, nem "hülyeség", hanem katasztrofális hiba, személyes tapasztalatból mondom. Ugyanúgy hiba figyelmen kívül hagyni az emberi élet azon részét, ami a "roboton" kívül esik, mert mi, "szolgák" szeretünk, törődünk egymással, erőnktől telhetően törekszünk a jóra, felelősséget érzünk számtalan dologért - fenntartjuk a civilizációt, igaz, nem a mai rendszer segítségével, hanem annak ellenére. Szerintem nem lehet megoldani "a civilizáció" problémáját - nélkülünk...
Azért kritizálom, mert amit eddig láttam belőle, számomra kevés, és nem ad annyi motivációt, hogy nagyon beleássam magam. Nekem a saját elképzeléseim bőven elég tennivalót adnak - itt és most, nem X év múlva, meg valami homályos motivációk mentén varázsütésre lezajló, az emberi oldalról semmit nem mondó tudatforradalom után. Mondom, ilyet láttam eleget.
Az arrogancia sem a film stílusára vonatkozott, hanem a környezettel, emberrel való viszonyra, a számomra kulcsfontosságú tényezőknek a "meghaladottság nevében" tudatos figyelmen kívül hagyására. Kit érdekel, mi van az Alföldön, hogy éltek ott az emberek évezredeken keresztül? Mi okosabbak vagyunk, odanyomunk öt kupolavárost, termelünk hidroponikusan algát. Kit érdekel, ki vagy? Bedugunk a közösségi konnektorba, esző, iszó, örűsz. Szép új világ, Fresco után 632-ben? Elolvastam a mondataidat, eszmét látok, hitet látok, de ez nekem kevés... benned már lezajlott a tudati forradalom, megtaláltad a végső megoldást, minden csak annak része lehet? Elnézést a személyeskedésért, de ez számomra megint egy fontos kérdés.
Ezért dobtam fel ide a Hajnalvilág linket, hogy ha valaki (akár te) veszi a fáradságot, átnézi és tud olyan konkrét pontokat mondani, ahol 1: a VP valódi választ ad a kérdésemre (meg fogom nézni a videót, remélem, megéri); 2: hibát talál a gondolatmenetemben vagy 3: tetszik neki az aktuális kulacs-ötletem, vagy tud hasonlót mondani (nálam is érik a következő ötlet), amivel itt és most elkezdhetnénk máshogyan csinálni a dolgokat. Merthogy sajna, "egyedül nem megy...".
Szóval igen, én most egy házi teafőzési módszerről szeretnék beszélgetni a "mindennél jobb a RedBull" portálon, amiért elnézést kérek, illetve sértődés nélkül távozom, ha a moderátorok (Mr. Borg?
) úgy látják jónak.Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
2010. január 31., vasárnap
korszellem-1
Üdv!
Erre a környékre tévedve nagy örömmel néztem végig a Zeitgeist előadás első részét, a pénz és jelenlegi világunk felépítésének, motivációinak elemzését. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, aki a pénzben sok probléma okát és nem a megoldás eszközét látja?
Utána viszont egyre inkább elszomorodtam. Adottnak tekinti a "rossz társadalmi struktúrát", elfelejtve, hogy ezt mi magunk alakítottuk ki és tartjuk fenn. Sikerül figyelmen kívül hagynia a tényt, hogy a pénz számtalan egymástól független társadalomban kialakult, hasonló pályát járt be és hasonló viselkedési formák övezik. Vagyis: a pénz maga is csupán jelenség, az ok pedig mélyebben, szerintem bennünk keresendő. Amíg pedig a forrás szintjén nem sikerül változtatni, nincs sok esély megalapozott, hosszú távú megoldást találni.
A Vénusz Projekt pedig szerintem (abszolút szubjektív vélemény, és elnézést, ha bárkit is megbántok vele), katasztrofális gondolkodási hiba. Ahelyett, hogy az emberi gondolkodást igyekeznék "terra-kompatibilissé" tenni, visszatérni a megismerés > alkalmazkodás > szimbiózis gondolatmenetéhez, inkább "terraformálni" (sőt, "Tudomány-O-Formálni"...) szeretné a Föld bolygót, kvázi marsi kupolavárosokat képzel ide... Minek? Jó, ma afelé tartunk, hogy pár évtized múltán kénytelenek legyünk ilyesmit csinálni, de most még nem tartunk ott, és szerintem fordulhatunk más irányba.
Őszintén szólva, ha én a pénzügyi rendszert szeretném védeni, és aggasztana a Zeitgeist alapgondolata, keresve sem találnék jobb eszközt az ellehetetlenítésére, mint az élére tenni egy sci-fi mesét (VP), és rávenni a kritikus embereket, hogy ne csináljanak semmit, csak "népszerűsítsék a gondolatot". A VP nem arról szól, hogy ma, holnap, holnapután mit tehetek azért, hogy megszabaduljunk a pénzvilág rabságából, hanem egy, a mai élettől, világtól, hétköznapoktól teljesen idegen álmot tűz a szabadulni vágyók elé. Nem elég, hogy a változást vágyó kisebbséget eltérítik az aktuális feladatoktól, de a többség szemében a pénz kritikáját összekötik egy totális sci-fi képpel: "á, ez az én életemben már úgysem fog megvalósulni..." Lásd: Eurythmics - Sweet Dreams
Akit ezután a felvezető után is érdekel még egy alternatív elemzés, itt elolvashatja; illetve itt megtalálható egy hirtelen felindulásból elkövetett javaslat is. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá...
Eredeti hely
Válasz 1
Erre a környékre tévedve nagy örömmel néztem végig a Zeitgeist előadás első részét, a pénz és jelenlegi világunk felépítésének, motivációinak elemzését. Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, aki a pénzben sok probléma okát és nem a megoldás eszközét látja?
Utána viszont egyre inkább elszomorodtam. Adottnak tekinti a "rossz társadalmi struktúrát", elfelejtve, hogy ezt mi magunk alakítottuk ki és tartjuk fenn. Sikerül figyelmen kívül hagynia a tényt, hogy a pénz számtalan egymástól független társadalomban kialakult, hasonló pályát járt be és hasonló viselkedési formák övezik. Vagyis: a pénz maga is csupán jelenség, az ok pedig mélyebben, szerintem bennünk keresendő. Amíg pedig a forrás szintjén nem sikerül változtatni, nincs sok esély megalapozott, hosszú távú megoldást találni.
A Vénusz Projekt pedig szerintem (abszolút szubjektív vélemény, és elnézést, ha bárkit is megbántok vele), katasztrofális gondolkodási hiba. Ahelyett, hogy az emberi gondolkodást igyekeznék "terra-kompatibilissé" tenni, visszatérni a megismerés > alkalmazkodás > szimbiózis gondolatmenetéhez, inkább "terraformálni" (sőt, "Tudomány-O-Formálni"...) szeretné a Föld bolygót, kvázi marsi kupolavárosokat képzel ide... Minek? Jó, ma afelé tartunk, hogy pár évtized múltán kénytelenek legyünk ilyesmit csinálni, de most még nem tartunk ott, és szerintem fordulhatunk más irányba.
Őszintén szólva, ha én a pénzügyi rendszert szeretném védeni, és aggasztana a Zeitgeist alapgondolata, keresve sem találnék jobb eszközt az ellehetetlenítésére, mint az élére tenni egy sci-fi mesét (VP), és rávenni a kritikus embereket, hogy ne csináljanak semmit, csak "népszerűsítsék a gondolatot". A VP nem arról szól, hogy ma, holnap, holnapután mit tehetek azért, hogy megszabaduljunk a pénzvilág rabságából, hanem egy, a mai élettől, világtól, hétköznapoktól teljesen idegen álmot tűz a szabadulni vágyók elé. Nem elég, hogy a változást vágyó kisebbséget eltérítik az aktuális feladatoktól, de a többség szemében a pénz kritikáját összekötik egy totális sci-fi képpel: "á, ez az én életemben már úgysem fog megvalósulni..." Lásd: Eurythmics - Sweet Dreams
Akit ezután a felvezető után is érdekel még egy alternatív elemzés, itt elolvashatja; illetve itt megtalálható egy hirtelen felindulásból elkövetett javaslat is. Kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá...
Eredeti hely
Válasz 1
2010. január 30., szombat
Kapcsolatkeresés - pszichiáter
Régi gyermekklinikás barátom, pszichológus és pszichiáter, akinek szintén elküldtem a Hajnalvilág könyvet véleményezésre, hiszen az emberi gondolkodás és motivációk kiemelt szerepet játszanak benne. Megtaláltam, válaszolt is - de magára a könyv tartalmára már nem kaptam visszajelzést. Pedig arra is kíváncsi lettem volna, hogy én "az orvostudomány jelen állása szerint" alkalmas vagyok-e egyáltalán ilyen elemzés végrehajtására.
Sajnos, ezt továbbra sem tudom külső forrással alátámasztani.
Sajnos, ezt továbbra sem tudom külső forrással alátámasztani.
2010. január 25., hétfő
Kapcsolatkeresés - személyes ismerős
Egyik ismerősöm a Légtérvédő Egyesülettől, akinek elküldtem a könyvet, és azóta is folyamatos kapcsolatban vagyunk.
Ő az egyetlen élő példa arra, hogy amit írtam, megérthető. Nagyon sok segítséget kaptam tőle, neki köszönhető, hogy az eszperantó fordítás irányában elindulhattam, és egy nagyszerű fordítót találtunk, aki ráadásul a magyar szöveget is lektorálta számomra.
Ő az egyetlen élő példa arra, hogy amit írtam, megérthető. Nagyon sok segítséget kaptam tőle, neki köszönhető, hogy az eszperantó fordítás irányában elindulhattam, és egy nagyszerű fordítót találtunk, aki ráadásul a magyar szöveget is lektorálta számomra.
2009. szeptember 17., csütörtök
Kapcsolatkeresés - Tóta W. Árpád
Kedves Árpád,
már egy ideje kacérkodom azzal a gondolattal, hogy olvasásra ajánlom Hajnalvilág című könyvemet, egyszerűen azért, mert érdekelne, hogy mit gondolsz róla. Az "Aki nem lép egyszerre" című blog írásod volt az utolsó csepp. Szóval, házi gyártmányú jövőképem itt található: http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf - megtisztelnél, ha elolvasnád, és (ha kérhetem, inkább így, magánban - de persze rajtad áll) jól megkritizálnád
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Azt kaptam válaszul, hogy ha lesz elég toner, ki fogja nyomtatni...
már egy ideje kacérkodom azzal a gondolattal, hogy olvasásra ajánlom Hajnalvilág című könyvemet, egyszerűen azért, mert érdekelne, hogy mit gondolsz róla. Az "Aki nem lép egyszerre" című blog írásod volt az utolsó csepp. Szóval, házi gyártmányú jövőképem itt található: http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf - megtisztelnél, ha elolvasnád, és (ha kérhetem, inkább így, magánban - de persze rajtad áll) jól megkritizálnád
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Azt kaptam válaszul, hogy ha lesz elég toner, ki fogja nyomtatni...
2009. szeptember 8., kedd
Kapcsolatkeresés - Dr. Gyulai Iván
Kedves Iván,
nemrég fejeztem be a Hajnalvilág című könyvet, amelyben azt igyekeztem a tőlem telhető alapossággal körbejárni (programozó matematikus vagyok...), hogy miért tesszük tönkre ennyire egyértelmű módon saját környezetünket, illetve ha van kiút, akkor azt hogyan és hol kell keresni. Feleségem révén (Kiss Renáta, Csalán Egyesület, Veszprém) kapcsolatban vagyok a környezetvédelem, újabban a klíma kérdéskörrel (Zulu tartott nálunk képzést); itt többször felmerült az ön neve, mindezt mélységében látó szakértőként.
Kérem, amennyiben ideje engedi, olvasson bele a könyvbe, örömmel vennék bármilyen felvetést, esetleg együttműködési lehetőséget. Elérhető az alábbi címen: http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Valóban, a könyv nem tudományos igényű - én ilyet legfeljebb a programozásról írhatnék...
Gyerekkorom óta keresem az okát annak, hogy tetteink, főként közösségek és faj szintjén, a történelmet figyelve miért nem követik azokat az alapelveket, amelyek több ezer éve közismertek, és amelyeket elvileg tisztelünk is. Mai korunk (már a világ azon részén, ahol tényleg beköszöntött a 21. század) különösen élénk példája ennek, hiszen mérhetetlen információtömeg vált elérhetővé számunkra.
A történet megfigyelésből következtettem arra, hogy pusztán szabályozással semmi esély nincs a folyamatok megváltoztatására, mert ezek nem "ásnak elég mélyre", és szükségképpen elsodorja őket az idő. Az egyetlen esélyt abban látom, hogy az emberi motivációk helyes irányba fordulhatnak - de ehhez meg kell találni a helytelenségük forrását, és ott megfelelő lépéseket tenni.
Tulajdonképpen ezért merészkedem ki ilyen messzire a saját ismeretkörömből (ahol egyébként ugyanezen folyamatok kicsinyített mása ellen hadakozom, de ha arról írnék, nagyon kevesen értenék meg - és még én sem hiszem teljesen, hogy jól látom a dolgot...), és igyekszem végigvezetni a logikai fonalat, amelynek végén oda jutok, hogy hibás fogalomrendszert alkottunk önmagunk és a világ modellezésére. Az ezekre épülő rendszer szükségképpen és gyógyíthatatlanul "beteg"; menekülésre csak az ad esélyt, ha helyes, az élet alapvető és ránk is érvényes törvényeivel "kompatibilis" fogalomrendszert alkotunk, és arra építjük a globális civilizációt.
Ami leginkább érdekel:
- azok a pontok, ahol vitába szállnál a feltevéseimmel és a következtetésekkel. Magam is próbának, tóba dobott kőnek gondolom ezt a könyvet, nem "A" spanyolviasznak; szerencsés lenne, ha tanulhatnék általa;
- a kiút megfogalmazása és esetleg konkrét lépések kitalálása a későbbiek során. Nagyon keresem a helyem mostanában, mert sajnos a történet megváltoztatására érzésem szerint nagyon kevés idő van, ahhoz képest túl kevés, amit most tenni tudok.
Remélem, sikerül a közeljövőben személyesen is találkozni, több közös ismerősünk is javasolta már... Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ivánnal azóta többször összefutottunk már a hasonló érdeklődés miatt, de nem sikerült elég meggyőzően érvelnem amellett, hogy van értelme kiutat keresni. Az pedig, hogy megoldási javaslatként a Vénusz Projekt is említésre került, számomra elég lehangoló.
nemrég fejeztem be a Hajnalvilág című könyvet, amelyben azt igyekeztem a tőlem telhető alapossággal körbejárni (programozó matematikus vagyok...), hogy miért tesszük tönkre ennyire egyértelmű módon saját környezetünket, illetve ha van kiút, akkor azt hogyan és hol kell keresni. Feleségem révén (Kiss Renáta, Csalán Egyesület, Veszprém) kapcsolatban vagyok a környezetvédelem, újabban a klíma kérdéskörrel (Zulu tartott nálunk képzést); itt többször felmerült az ön neve, mindezt mélységében látó szakértőként.
Kérem, amennyiben ideje engedi, olvasson bele a könyvbe, örömmel vennék bármilyen felvetést, esetleg együttműködési lehetőséget. Elérhető az alábbi címen: http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Valóban, a könyv nem tudományos igényű - én ilyet legfeljebb a programozásról írhatnék...
Gyerekkorom óta keresem az okát annak, hogy tetteink, főként közösségek és faj szintjén, a történelmet figyelve miért nem követik azokat az alapelveket, amelyek több ezer éve közismertek, és amelyeket elvileg tisztelünk is. Mai korunk (már a világ azon részén, ahol tényleg beköszöntött a 21. század) különösen élénk példája ennek, hiszen mérhetetlen információtömeg vált elérhetővé számunkra.
A történet megfigyelésből következtettem arra, hogy pusztán szabályozással semmi esély nincs a folyamatok megváltoztatására, mert ezek nem "ásnak elég mélyre", és szükségképpen elsodorja őket az idő. Az egyetlen esélyt abban látom, hogy az emberi motivációk helyes irányba fordulhatnak - de ehhez meg kell találni a helytelenségük forrását, és ott megfelelő lépéseket tenni.
Tulajdonképpen ezért merészkedem ki ilyen messzire a saját ismeretkörömből (ahol egyébként ugyanezen folyamatok kicsinyített mása ellen hadakozom, de ha arról írnék, nagyon kevesen értenék meg - és még én sem hiszem teljesen, hogy jól látom a dolgot...), és igyekszem végigvezetni a logikai fonalat, amelynek végén oda jutok, hogy hibás fogalomrendszert alkottunk önmagunk és a világ modellezésére. Az ezekre épülő rendszer szükségképpen és gyógyíthatatlanul "beteg"; menekülésre csak az ad esélyt, ha helyes, az élet alapvető és ránk is érvényes törvényeivel "kompatibilis" fogalomrendszert alkotunk, és arra építjük a globális civilizációt.
Ami leginkább érdekel:
- azok a pontok, ahol vitába szállnál a feltevéseimmel és a következtetésekkel. Magam is próbának, tóba dobott kőnek gondolom ezt a könyvet, nem "A" spanyolviasznak; szerencsés lenne, ha tanulhatnék általa;
- a kiút megfogalmazása és esetleg konkrét lépések kitalálása a későbbiek során. Nagyon keresem a helyem mostanában, mert sajnos a történet megváltoztatására érzésem szerint nagyon kevés idő van, ahhoz képest túl kevés, amit most tenni tudok.
Remélem, sikerül a közeljövőben személyesen is találkozni, több közös ismerősünk is javasolta már... Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ivánnal azóta többször összefutottunk már a hasonló érdeklődés miatt, de nem sikerült elég meggyőzően érvelnem amellett, hogy van értelme kiutat keresni. Az pedig, hogy megoldási javaslatként a Vénusz Projekt is említésre került, számomra elég lehangoló.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)