Kedves Iván,
nemrég fejeztem be a Hajnalvilág című könyvet, amelyben azt igyekeztem a
tőlem telhető alapossággal körbejárni (programozó matematikus
vagyok...), hogy miért tesszük tönkre ennyire egyértelmű módon saját
környezetünket, illetve ha van kiút, akkor azt hogyan és hol kell keresni.
Feleségem révén (Kiss Renáta, Csalán Egyesület, Veszprém) kapcsolatban
vagyok a környezetvédelem, újabban a klíma kérdéskörrel (Zulu tartott
nálunk képzést); itt többször felmerült az ön neve, mindezt mélységében
látó szakértőként.
Kérem, amennyiben ideje engedi, olvasson bele a könyvbe, örömmel vennék
bármilyen felvetést, esetleg együttműködési lehetőséget. Elérhető az
alábbi címen: http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Valóban, a könyv nem tudományos igényű - én ilyet legfeljebb a programozásról írhatnék...
Gyerekkorom óta keresem az okát annak, hogy tetteink, főként közösségek és faj szintjén, a történelmet figyelve miért nem követik azokat az alapelveket, amelyek több ezer éve közismertek, és amelyeket elvileg tisztelünk is. Mai korunk (már a világ azon részén, ahol tényleg beköszöntött a 21. század) különösen élénk példája ennek, hiszen mérhetetlen információtömeg vált elérhetővé számunkra.
A történet megfigyelésből következtettem arra, hogy pusztán szabályozással semmi esély nincs a folyamatok megváltoztatására, mert ezek nem "ásnak elég mélyre", és szükségképpen elsodorja őket az idő. Az egyetlen esélyt abban látom, hogy az emberi motivációk helyes irányba fordulhatnak - de ehhez meg kell találni a helytelenségük forrását, és ott megfelelő lépéseket tenni.
Tulajdonképpen ezért merészkedem ki ilyen messzire a saját ismeretkörömből (ahol egyébként ugyanezen folyamatok kicsinyített mása ellen hadakozom, de ha arról írnék, nagyon kevesen értenék meg - és még én sem hiszem teljesen, hogy jól látom a dolgot...), és igyekszem végigvezetni a logikai fonalat, amelynek végén oda jutok, hogy hibás fogalomrendszert alkottunk önmagunk és a világ modellezésére. Az ezekre épülő rendszer szükségképpen és gyógyíthatatlanul "beteg"; menekülésre csak az ad esélyt, ha helyes, az élet alapvető és ránk is érvényes törvényeivel "kompatibilis" fogalomrendszert alkotunk, és arra építjük a globális civilizációt.
Ami leginkább érdekel:
- azok a pontok, ahol vitába szállnál a feltevéseimmel és a következtetésekkel. Magam is próbának, tóba dobott kőnek gondolom ezt a könyvet, nem "A" spanyolviasznak; szerencsés lenne, ha tanulhatnék általa;
- a kiút megfogalmazása és esetleg konkrét lépések kitalálása a későbbiek során. Nagyon keresem a helyem mostanában, mert sajnos a történet megváltoztatására érzésem szerint nagyon kevés idő van, ahhoz képest túl kevés, amit most tenni tudok.
Remélem, sikerül a közeljövőben személyesen is találkozni, több közös ismerősünk is javasolta már...
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ivánnal azóta többször összefutottunk már a hasonló érdeklődés miatt, de nem sikerült elég meggyőzően érvelnem amellett, hogy van értelme kiutat keresni. Az pedig, hogy megoldási javaslatként a Vénusz Projekt is említésre került, számomra elég lehangoló.
