Kedves Petra,
köszönöm a bátorító szavakat és a gyors választ - bár nem szeretnék tolakodó lenni, közben megint másként látok dolgokat, és ezt megosztanám önnel.
A magam módján hívő ember vagyok, mégis megdöbbenve állok, amikor a világ elrendezettségével találkozom. Önnel virtuálisan az EchoTV-ből elcsípett pár percben találkoztam először, ez elég volt ahhoz, hogy felvetessem a beltéri egységgel az előadást. Utána kerestem rá a névre, ezután írtam az előző levelet, majd megtaláltam az Újmédia-kultúra előadást. Érzésem szerint lényegében egybevágó dolgokon gondolkodunk.
A Hajnalvilág a mai ember válságáról szóló elemzés: jelenségek, a mögöttük meghúzódó félreértések, a szabályok valódi értelme és a kiút. Ez utóbbit előrefelé keresem, dióhéjban: globális és egyidejű fajjá váltunk, így azok a motivációk, amelyek minket eddig juttattak, ma már nem alkalmazhatók - új világot teremtettünk, csak ennek lehetőségeit felismerve és kihasználva léphetünk (élhetünk) tovább. Az első szükséges feltételt én "virtuális identitásnak" neveztem, ami a jelenlegi számtalan felett/helyett egy és csak egy példányban létező reprezentációja kell legyen fizikai lényemnek a virtuális / informatikai / újmédia-világban. És íme, mielőtt ezt a szót leírtam volna, a megfelelő pillanatban megkaptam a tanítást: amiről beszélek, annak neve virtuális szubjektum, hiányának oka pedig éppen az általam oly lelkesen boncolgatott probléma: a valós világban is jó okunk van menekülni önmagunk elől.
Másrészt valószínűleg a jelenségek fejezetben célszerű lenne az ön által vizsgált (szerintem is súlyos következményekkel járó) folyamatról írni - arról, hogy az egyidejűvé váló és fizikai korlátokat háttérbe szorító kommunikációs lehetőségeket rosszul (pontosabban a világról és önmagunkról kialakított nem túl szerencsés képnek megfelelően) használjuk: nem én jelenek meg a határtalan virtuális térben, hanem ezernyi környezetfüggő identitás-darabból összerakott mozaik-interfészt készítek, és lassan ahhoz hasonulok magam is.
Bevallom, korábban úgy gondoltam, hogy ha tetszik az Örökkévalóság pillanatai, akkor megemlítettem volna, hogy a Hajnalvilágról is szeretnék hasonló véleményt kapni - most úgy érzem, ez utóbbi sokkal fontosabb. Amennyiben a most elmondottak (esetleg a másik könyvben olvasottak) alapján érdekelné önt egy ilyen közös gondolkodás, kérem, jelezze. Szólni fogok, amikor (remélem napokon belül) fel tudom tenni a honlapomra a Hajnalvilág első változatát.
Tisztelettel
Kedves Loránd
(elnézést kérek, nem szoktam saját levelemre válaszolni valakinek - abba is hagytam ezennel, de ez most vis major:) örömmel jelentem: fent van a neten a Hajnalvilág nyers változata (1.0-nak akkor fogom nevezni, ha a megkérdezettek válaszai befutnak, és annak alapján még valószínűleg lesznek kisebb változtatások).
Elérhetőség: http://hajnalvilag.hu/books/hajnalvilag.pdf ; a szubjektum/indentitás kérdéssel a 16. és 99. oldalon kezdődő fejezetekben foglalkozom - remélem, az ön szakértő szeme sem talál benne súlyos szakmai hibát.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Erre a levelemre már nem kaptam választ.
2009. augusztus 20., csütörtök
2009. augusztus 13., csütörtök
Kapcsolatkeresés - Dr. Aczél Petra 1.
Tisztelt Tanárnő!
Szeretném megköszönni a Civil Akadémián elhangzott kitűnő előadást, és a honlapján olvasható üdvözlettől felbátorodva egy ezzel kapcsolatos kérdéssel fordulnék önhöz.
Ha jól értettem az elhangzottakat, akkor bizonyos formában én is részt veszek a közéletben: 1995-98 között írtam egy könyvet (Az örökkévalóság pillanatai), amit feltettem az internetre. Az írással kapcsolatos "hitvallásomat" igyekeztem a legelején deklarálni: http://hajnalvilag.hu/books/ovp/bev.htm (a honlapon az egész könyv elérhető) - és erős hasonlóságot vélek felfedezni az ön által elmondottakkal.
Végzettségem szerint programozó matematikus vagyok, a könyvírás igen távol esik tanult és művelt szakmámtól - ennek dacára erős belső késztetést éreztem rá, jelenleg pedig egy második könyv (Hajnalvilág) befejezéséhez közeledem... Megtisztelő lenne számomra, ha belepillantva a könyvbe, adna néhány tanácsot, amit érdemes lenne szem előtt tartanom írás közben, illetve az új könyv áttekintése során. Ilyen jellegű visszajelzést ugyanis még nem kaptam, de szeretném, ha a Hajnalvilág, amennyire tőlem telik, jobb lenne, mint az előző.
Köszönöm
Kedves Loránd
PS: gyorsan belekukkantva a régi írásba, azt hiszem, szikárabb lettem azóta, nincs ez az állandó (mostani szemmel zavaró) kiszólogatás.
A levélre gyors és bátorító választ, benne a kért kritika ígéretét kaptam.
Szeretném megköszönni a Civil Akadémián elhangzott kitűnő előadást, és a honlapján olvasható üdvözlettől felbátorodva egy ezzel kapcsolatos kérdéssel fordulnék önhöz.
Ha jól értettem az elhangzottakat, akkor bizonyos formában én is részt veszek a közéletben: 1995-98 között írtam egy könyvet (Az örökkévalóság pillanatai), amit feltettem az internetre. Az írással kapcsolatos "hitvallásomat" igyekeztem a legelején deklarálni: http://hajnalvilag.hu/books/ovp/bev.htm (a honlapon az egész könyv elérhető) - és erős hasonlóságot vélek felfedezni az ön által elmondottakkal.
Végzettségem szerint programozó matematikus vagyok, a könyvírás igen távol esik tanult és művelt szakmámtól - ennek dacára erős belső késztetést éreztem rá, jelenleg pedig egy második könyv (Hajnalvilág) befejezéséhez közeledem... Megtisztelő lenne számomra, ha belepillantva a könyvbe, adna néhány tanácsot, amit érdemes lenne szem előtt tartanom írás közben, illetve az új könyv áttekintése során. Ilyen jellegű visszajelzést ugyanis még nem kaptam, de szeretném, ha a Hajnalvilág, amennyire tőlem telik, jobb lenne, mint az előző.
Köszönöm
Kedves Loránd
PS: gyorsan belekukkantva a régi írásba, azt hiszem, szikárabb lettem azóta, nincs ez az állandó (mostani szemmel zavaró) kiszólogatás.
A levélre gyors és bátorító választ, benne a kért kritika ígéretét kaptam.
2009. március 6., péntek
Kapcsolatkeresés - MAGOSZ
Kedves Balázs,
az imént beszéltem Budai Gyulával, aki érzésem szerint úgy értelmezte a felvetésemet, hogy megpróbálom megszerezni a MAGOSZ gazdák listáját, és konkurenciát kívánnék teremteni a szociális bolthálózatnak azzal, hogy bizonyos esetekben közvetlen kapcsolatot teremtek a vásárlók és a termelők között. Ehhez nekem sem erőm, sem gyomrom nincs, a helyzet éppen az ellenkező: nagyon megörültem, amikor értesültem arról, hogy egy általam igen jónak tartott irányban valódi lépések történnek, és örülnék, ha segíteni tudnék - ha erre nincs mód, akkor tárgytalan a dolog. Nem akartam viszont Budai úr idejét rabolni azzal, hogy győzködni igyekszem erről...
Mellékelem az általam összeállított rendszer-ötletet, ami azóta még annyit finomodott, (sokat beszélgettünk erről Szalay Timivel (Csalán)), hogy a gazdák számára nem jelentene előnyt a rendszer közvetlen használata, hanem egyfajta "diszpécserközpontra" lenne szükség, amely a termékek lefoglalását és adott esetben szállítását intézné. Súlyos hiánya ugyanakkor a tervemnek, hogy nincs fizikailag létező bolt, ahová be lehet menni és válogatni, ahol nincs az utazás, szervezés mizériája. Pont ez a kettő, továbbá valódi beszállítói bázis, kapcsolatok és tapasztalatok, amivel a MAGOSZ rendelkezik - miért kéne ezzel "versenyezni", ha egyszer megvan?
Én a magam részéről továbbra is összehangolhatónak érzem a két megközelítést. Az informatikai rendszer gondoskodik arról, hogy a termelők és a boltok kapcsolatban legyenek egymással, könnyebben bonyolítsák a megrendeléseket, tartsák nyilván az árukészletet és várható behozatalt. Igen, a rendszer valóban támogatja azt is, hogy a gazda akár önállóan értékesítse a terményét (ez a lehetősége most is megvan), ugyanakkor nem érzem jogosnak azt az érvet, hogy ez a lehetőség a szociális bolt vásárlói körét csökkentené. Én legalábbis, városi emberként nem venném a fáradságot, hogy autóba üljek, ha ugyanazt a terméket kilónként húsz forinttal drágábban ugyan, de egy olyan boltban vehetem meg, ahol ezzel együtt sok minden mást is vásárolhatok (ugyanakkor jobbat és olcsóbban, mint egy nagy áruházban). Ráadásul, ami már "klímás" téma, és elég nehézkes felvetés, de: bevehető a rendszerbe az a kötelezettség is, hogy a szállítás környezeti terhelésének felárát akkor is bele kell építeni a termék árába, ha a vevő megy el érte! Ami nyilván azt jelenti, hogy ha én megyek érte, drágább lesz, mint a boltban, mert velem 10kg krumpli utazik, a boltba egy fuvar 5 mázsát visz...
Az én álmom egy olyan informatikai rendszer, ami nem csak a mezőgazdasági termékekre terjed ki, hanem magába foglalhatja az élet minden olyan területét, amelyre ma hatalmas ipar épül, bár csak arra lenne szükség, hogy az adott területen élő, különféle képességekkel rendelkező emberek egymásra találjanak (helyi ipar, közösségi célok szervezése, stb.). A rendszer célja a szereplők tárolása és kapcsolatok létrehozása, a "szakmai tartalmat" az adott területen dolgozók teszik bele (és birtokolják), a mezőgazdasági termelők és a szociális boltok szempontjából akár MAGOSZ.
Mit ad a rendszer cserébe? Először is a létezését. Véleményem szerint egy valóban országos bolthálózat üzemeltetése nem megoldható más módon, mint egy meglehetősen komoly informatikai támogatással - például egy új bolt a nyitás pillanatában ugyanazt a rendszert látja és használja, mint az összes többi. Másodszor, olyan szolgáltatást, amit ma elvárunk, ami több, mint amit az áruházak tudnak. Értem ezalatt azt, hogy meg tudom nézni, hol vannak a boltok, előre tudok rendelni termékeket, hogy csak be kelljen érte mennem. Megtehetem, hogy a boltba rendelek olyan termékeket, amik éppen ott nincsenek, de az országos terméklistában látom őket - mindezt akár otthonról, de ugyanígy a boltban is, az eladó segítségével, aki nem kockás papírra írja fel a kérésemet, hanem a beírás után azt is mondja, hogy mikor lesz ott és honnan származik. Ugyanígy szervezhető házhozszállítás is... Harmadszor: védelmet. Ha a szociális bolthálózat valódi versenyre kényszeríti a nagyokat, akkor sok mindenre fel kell készülni - például adott területen termények felvásárlása, és a hálózat szállításra kényszerítése, árharc, média. Nem fog innen magától kimenni a Tesco, Auchan, stb, a multik nem fogják könnyen feladni az élelmiszerpiacot - nagyon sok pénzük van benne. Ezt csak akkor lehet megnyerni, ha valódi közösséget alkotnak a gazdák, a vásárlók és az őket összekötő hálózat, és figyelmen kívül hagyják a pillanatnyi anyagi érdekeiket, amiken keresztül valószínűleg támadásnak lesznek kitéve. Ha úgy tetszik: biztonságot, valódi 21. századi jövőképet ad a rendszer (mondjuk, ebből a szempontból a "szociális bolt" elnevezésnél talán kifejezőbb lenne a "helyi termék hálózat"...)
A mellékelt leírás gyakorlatilag egy ismerősömnek összerakott "ötletbazár", nem tartalmaz méretbecsléseket, és nem feltétlenül egyezik a MAGOSZ igényeivel sem - de az például érezhető benne, hogy én sem tekintettem a termelők személyes adatait publikusnak. A Hajnalvilág Alapítvány pedig az a "cég", amit azért hoztam létre, hogy az üzleti megközelítésű világba nem illeszthető reménybeli alkotásaim birtokosa legyen - ilyennek képzelem a helyi termék rendszert is. Jelen állapotban még csak nagy terveket tartalmaz... (azért, hogy ne lógjon ennyire a levegőben a történet, magamról annyit, hogy négy éven át vezető fejlesztőként vettem részt például az országos Gazdarendszer és IIER létrehozásában - bár nem tudom, ez mekkora érdem a gazdák körében, viszont elég komplex programozói feladat volt).
Mivel a terv megvalósítására és működtetésére semmilyen technikai, időbeli vagy pénzügyi feltétel nem tisztázott, nevezzük mindezt egy "hirtelen felindulásból elkövetett magánjellegű gondolatébresztőnek". Köszönöm a türelmét, és sok sikert kívánok munkájukhoz.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ez volt a rendszerterv. A megkeresésre választ nem kaptam.
az imént beszéltem Budai Gyulával, aki érzésem szerint úgy értelmezte a felvetésemet, hogy megpróbálom megszerezni a MAGOSZ gazdák listáját, és konkurenciát kívánnék teremteni a szociális bolthálózatnak azzal, hogy bizonyos esetekben közvetlen kapcsolatot teremtek a vásárlók és a termelők között. Ehhez nekem sem erőm, sem gyomrom nincs, a helyzet éppen az ellenkező: nagyon megörültem, amikor értesültem arról, hogy egy általam igen jónak tartott irányban valódi lépések történnek, és örülnék, ha segíteni tudnék - ha erre nincs mód, akkor tárgytalan a dolog. Nem akartam viszont Budai úr idejét rabolni azzal, hogy győzködni igyekszem erről...
Mellékelem az általam összeállított rendszer-ötletet, ami azóta még annyit finomodott, (sokat beszélgettünk erről Szalay Timivel (Csalán)), hogy a gazdák számára nem jelentene előnyt a rendszer közvetlen használata, hanem egyfajta "diszpécserközpontra" lenne szükség, amely a termékek lefoglalását és adott esetben szállítását intézné. Súlyos hiánya ugyanakkor a tervemnek, hogy nincs fizikailag létező bolt, ahová be lehet menni és válogatni, ahol nincs az utazás, szervezés mizériája. Pont ez a kettő, továbbá valódi beszállítói bázis, kapcsolatok és tapasztalatok, amivel a MAGOSZ rendelkezik - miért kéne ezzel "versenyezni", ha egyszer megvan?
Én a magam részéről továbbra is összehangolhatónak érzem a két megközelítést. Az informatikai rendszer gondoskodik arról, hogy a termelők és a boltok kapcsolatban legyenek egymással, könnyebben bonyolítsák a megrendeléseket, tartsák nyilván az árukészletet és várható behozatalt. Igen, a rendszer valóban támogatja azt is, hogy a gazda akár önállóan értékesítse a terményét (ez a lehetősége most is megvan), ugyanakkor nem érzem jogosnak azt az érvet, hogy ez a lehetőség a szociális bolt vásárlói körét csökkentené. Én legalábbis, városi emberként nem venném a fáradságot, hogy autóba üljek, ha ugyanazt a terméket kilónként húsz forinttal drágábban ugyan, de egy olyan boltban vehetem meg, ahol ezzel együtt sok minden mást is vásárolhatok (ugyanakkor jobbat és olcsóbban, mint egy nagy áruházban). Ráadásul, ami már "klímás" téma, és elég nehézkes felvetés, de: bevehető a rendszerbe az a kötelezettség is, hogy a szállítás környezeti terhelésének felárát akkor is bele kell építeni a termék árába, ha a vevő megy el érte! Ami nyilván azt jelenti, hogy ha én megyek érte, drágább lesz, mint a boltban, mert velem 10kg krumpli utazik, a boltba egy fuvar 5 mázsát visz...
Az én álmom egy olyan informatikai rendszer, ami nem csak a mezőgazdasági termékekre terjed ki, hanem magába foglalhatja az élet minden olyan területét, amelyre ma hatalmas ipar épül, bár csak arra lenne szükség, hogy az adott területen élő, különféle képességekkel rendelkező emberek egymásra találjanak (helyi ipar, közösségi célok szervezése, stb.). A rendszer célja a szereplők tárolása és kapcsolatok létrehozása, a "szakmai tartalmat" az adott területen dolgozók teszik bele (és birtokolják), a mezőgazdasági termelők és a szociális boltok szempontjából akár MAGOSZ.
Mit ad a rendszer cserébe? Először is a létezését. Véleményem szerint egy valóban országos bolthálózat üzemeltetése nem megoldható más módon, mint egy meglehetősen komoly informatikai támogatással - például egy új bolt a nyitás pillanatában ugyanazt a rendszert látja és használja, mint az összes többi. Másodszor, olyan szolgáltatást, amit ma elvárunk, ami több, mint amit az áruházak tudnak. Értem ezalatt azt, hogy meg tudom nézni, hol vannak a boltok, előre tudok rendelni termékeket, hogy csak be kelljen érte mennem. Megtehetem, hogy a boltba rendelek olyan termékeket, amik éppen ott nincsenek, de az országos terméklistában látom őket - mindezt akár otthonról, de ugyanígy a boltban is, az eladó segítségével, aki nem kockás papírra írja fel a kérésemet, hanem a beírás után azt is mondja, hogy mikor lesz ott és honnan származik. Ugyanígy szervezhető házhozszállítás is... Harmadszor: védelmet. Ha a szociális bolthálózat valódi versenyre kényszeríti a nagyokat, akkor sok mindenre fel kell készülni - például adott területen termények felvásárlása, és a hálózat szállításra kényszerítése, árharc, média. Nem fog innen magától kimenni a Tesco, Auchan, stb, a multik nem fogják könnyen feladni az élelmiszerpiacot - nagyon sok pénzük van benne. Ezt csak akkor lehet megnyerni, ha valódi közösséget alkotnak a gazdák, a vásárlók és az őket összekötő hálózat, és figyelmen kívül hagyják a pillanatnyi anyagi érdekeiket, amiken keresztül valószínűleg támadásnak lesznek kitéve. Ha úgy tetszik: biztonságot, valódi 21. századi jövőképet ad a rendszer (mondjuk, ebből a szempontból a "szociális bolt" elnevezésnél talán kifejezőbb lenne a "helyi termék hálózat"...)
A mellékelt leírás gyakorlatilag egy ismerősömnek összerakott "ötletbazár", nem tartalmaz méretbecsléseket, és nem feltétlenül egyezik a MAGOSZ igényeivel sem - de az például érezhető benne, hogy én sem tekintettem a termelők személyes adatait publikusnak. A Hajnalvilág Alapítvány pedig az a "cég", amit azért hoztam létre, hogy az üzleti megközelítésű világba nem illeszthető reménybeli alkotásaim birtokosa legyen - ilyennek képzelem a helyi termék rendszert is. Jelen állapotban még csak nagy terveket tartalmaz... (azért, hogy ne lógjon ennyire a levegőben a történet, magamról annyit, hogy négy éven át vezető fejlesztőként vettem részt például az országos Gazdarendszer és IIER létrehozásában - bár nem tudom, ez mekkora érdem a gazdák körében, viszont elég komplex programozói feladat volt).
Mivel a terv megvalósítására és működtetésére semmilyen technikai, időbeli vagy pénzügyi feltétel nem tisztázott, nevezzük mindezt egy "hirtelen felindulásból elkövetett magánjellegű gondolatébresztőnek". Köszönöm a türelmét, és sok sikert kívánok munkájukhoz.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ez volt a rendszerterv. A megkeresésre választ nem kaptam.
2008. július 2., szerda
Kapcsolatkeresés - LMP 2.
Kedves Gábor,
Úgy látszik, közös nevezőn vagyunk: egyet is értünk, meg nem is. :-) Szerintem ugyanis az "egykori" és a mostani politika gyökeresen más környezetben van, azok a szabályok és elvárások, amelyek régen működtek, ma nem érvényesek.
Egyik kedvenc vesszőparipám (ezért sajnos túl sokat tudok róla beszélni), az alapvető formális logika gyakran elfelejtett szabálya: amennyiben egy következtetés alapfeltételei megkérdőjelezhetők, a belőle akármilyen alapossággal levezetett rendszer igazságáról semmi nem állítható, igaznak feltételezni pedig megengedhetetlen tévedés (egy egyetemi hallgató legalábbis komoly retorziókra számíthat érte).
Az, hogy a politika korábban működött, és ahogy működött (mondjuk az előszeretettel idealizált görögöknél), gyökeresen más feltételek között zajlott: helyi, zárt rendszerek, közvetlen emberi kapcsolatok, "emberi szinten limitált" és alig mozgatható erőforrások, megkerülhetetlen spiritualitás. A mai feltételek között (globális kapcsolatrendszerek és externalizálható mellékhatások, média által befolyásolható, tudományos módszerekkel analizálható "embertömeg", a pénzügyi rendszer által teremtett, gyakorlatilag korlátlan erőforrások, eszmei/erkölcsi kavalkád) az akkori tapasztalatok, eszközök egész egyszerűen nem érvényesek, ennek feltételezése önbecsapás.
Csak egy példa az egyik feltételre: 500 milliárd forint, "mint olyan", csak ma létezik. Persze korábban is le lehetett írni ilyesmit, de az, hogy a világon bárhová elvihető és beváltható; ismert módokon (offshore ügyek, banki és ügyintézési trükkök, stb) megcsapolható, és ami a fő: egyénileg elkölthető, mert lehet venni belőle palotát, szigetet, repülőt, cégbirodalmat, magánhadsereget - bármit... ez csak ma van. Persze, létezhet olyan ember, akit ez nem korrumpál. Nade az irányítása alatt álló teljes hierarchiáról, illetve a felelősséget esetleg lazábban értelmező összes lehetséges vetélytársról feltételezni, hogy csupa tökéletes ember? Ezt már megtették a történelemben, kommunizmusnak hívták, és nem jött be...
"Nem szabad, hogy a politika egyet jelentsen a korrupcióval" - ez egy szép elvárás, viszont ismereteim szerint a világon sehol nem igaz (vegyük akár az EU, az ENSZ, vagy bármely "nyugati", "keleti" vagy "déli" állam idevágó történeteit). Jó, a nagyobb hatalommal rendelkező országok a korrupciójuk egy részét "exportálják", és a kenések, csúsztatások, titkos alkuk másol, más érdekkörökben történnek meg - például nálunk. Meg persze, lévén a legnagyobb gazdasági erőközpontok között az államokkal szemben lassan túlsúlyba kerülnek a nemzetközi cégek, amelyek feletti társadalmi kontroll szintén a mesék világába tartozik nem csak itt, hanem mindenhol a világon. A pontosság kedvéért: nem azt mondom, hogy lehetetlen sikert elérni egyes konkrét esetekben, mert igen, lehet. Viszont állítom, hogy ezek a sikerek átmenetiek, tüneti kezelések. Lehet sikeresen fellépni egy-egy korrupt személy, szervezet, stb. ellen, de a korrupcióra való motivációt, a rendelkezésre álló eszköztárat és a korrupt megoldásból származó előnyöket - tehát azokat a tényezőket, amelyek az evolúció ismert törvényei szerint szelektálják, kinevelik, éltetik majd megbuktatják a korrupt embereket - mindez nem érinti, a rendszer vidáman üzemel tovább.
Szerintem ez teljesíti a "konzekvens működésképtelenség" kritériumait, és mint ilyen, a vizsgálat szintjén túli, strukturális hibára utal. Mint amikor egy program minden toldozgatás ellenére folyamatosan rosszul működik: ilyenkor a hiba forrását a közös rétegben, a konkrét implementáció körén kívül kell keresni: mondjuk eszköztárak, oprendszer, hardver. Vagy még inkább: ha egy rendszert a felhasználói konzekvensen hibásan használnak minden tapasztalat és oktatás ellenére, akkor nem a felhasználóban kell keresni a hibát, hanem a rendszert kell áttervezni a valós működésnek megfelelően, hogy a jó és ne a rossz megoldások felé vezesse használóit.
Szóval, félreértés ne essék: nem nyugodtam bele ezekbe az embert és bolygót pusztító folyamatokba, viszont nem tartom magam okosabbnak, felkészültebbnek, tisztábbnak, stb. mindazoknál, akik előttem ringbe szálltak, és helyenként látványos sikereik ellenére e rendszer teljes gőzzel üzemel.
A mai politika egy olyan hadszíntér, amit az embert óhatatlanul kibelező, osztályozó és felhasználó mechanizmusok építettek fel és irányítanak. Itt "rendes embernek" helye nincs: a legtöbb, amit elérhet, néhány zajos siker, amivel kitűzőkre lehet kerülni, majd besodródni valamely áramlatba vagy peremre kerülni és onnan időnként bekiabálni. A honlapon felsorolt, általam valóban "rendesnek" érzett emberek az utóbbi kategóriába tartoznak, és ebben a piac-orientált rendszerben (sajnos) ott is a helyük - jelenlétükkel valójában erősítve azt, hiszen lehet hivatkozni arra, hogy lám, őket sem tapossa el senki, beszélhetnek, véleményük lehet, sőt szabad velük egyetérteni. Mindez nem számít, mert amikor megjelennek mondjuk az üdítőgyártók a környezetvédelmi ööö... "elveikkel" és gazdasági erejükkel, ellenállni képtelenek lévén maguktól állnak fel az asztaltól, és mindig lesz valaki, aki a helyükre ül.
Szerintem egyébként a "közügy" egy hatalmas lufi, "mémtőzsde" :-) , amely ezerszeresére fújja fel és misztikus hablatyba csomagolja azokat a viszonylag egyszerű igényeket, amelyek segítségével működésben lehetne tartani egy alapvetően decentralizált, helyi erőforrások kiaknázására és kizárólag a szükséges mértékű transzferekre épülő civilizációt. Az oszmán birodalomnak állítólag sikerült valami ilyesmi, csak a selyemzsinór intézményére volt szükség hozzá... :-)
Nekünk viszont van informatikánk! Hiszem, hogy képesek lennénk jól csinálni, csak jelenleg rosszak a motivációink...
Elnézést a hosszú levélért, csak jólesett, hogy válaszoltál (ha tegeződhetünk)
KL
Na, erre már nem kaptam választ...
Úgy látszik, közös nevezőn vagyunk: egyet is értünk, meg nem is. :-) Szerintem ugyanis az "egykori" és a mostani politika gyökeresen más környezetben van, azok a szabályok és elvárások, amelyek régen működtek, ma nem érvényesek.
Egyik kedvenc vesszőparipám (ezért sajnos túl sokat tudok róla beszélni), az alapvető formális logika gyakran elfelejtett szabálya: amennyiben egy következtetés alapfeltételei megkérdőjelezhetők, a belőle akármilyen alapossággal levezetett rendszer igazságáról semmi nem állítható, igaznak feltételezni pedig megengedhetetlen tévedés (egy egyetemi hallgató legalábbis komoly retorziókra számíthat érte).
Az, hogy a politika korábban működött, és ahogy működött (mondjuk az előszeretettel idealizált görögöknél), gyökeresen más feltételek között zajlott: helyi, zárt rendszerek, közvetlen emberi kapcsolatok, "emberi szinten limitált" és alig mozgatható erőforrások, megkerülhetetlen spiritualitás. A mai feltételek között (globális kapcsolatrendszerek és externalizálható mellékhatások, média által befolyásolható, tudományos módszerekkel analizálható "embertömeg", a pénzügyi rendszer által teremtett, gyakorlatilag korlátlan erőforrások, eszmei/erkölcsi kavalkád) az akkori tapasztalatok, eszközök egész egyszerűen nem érvényesek, ennek feltételezése önbecsapás.
Csak egy példa az egyik feltételre: 500 milliárd forint, "mint olyan", csak ma létezik. Persze korábban is le lehetett írni ilyesmit, de az, hogy a világon bárhová elvihető és beváltható; ismert módokon (offshore ügyek, banki és ügyintézési trükkök, stb) megcsapolható, és ami a fő: egyénileg elkölthető, mert lehet venni belőle palotát, szigetet, repülőt, cégbirodalmat, magánhadsereget - bármit... ez csak ma van. Persze, létezhet olyan ember, akit ez nem korrumpál. Nade az irányítása alatt álló teljes hierarchiáról, illetve a felelősséget esetleg lazábban értelmező összes lehetséges vetélytársról feltételezni, hogy csupa tökéletes ember? Ezt már megtették a történelemben, kommunizmusnak hívták, és nem jött be...
"Nem szabad, hogy a politika egyet jelentsen a korrupcióval" - ez egy szép elvárás, viszont ismereteim szerint a világon sehol nem igaz (vegyük akár az EU, az ENSZ, vagy bármely "nyugati", "keleti" vagy "déli" állam idevágó történeteit). Jó, a nagyobb hatalommal rendelkező országok a korrupciójuk egy részét "exportálják", és a kenések, csúsztatások, titkos alkuk másol, más érdekkörökben történnek meg - például nálunk. Meg persze, lévén a legnagyobb gazdasági erőközpontok között az államokkal szemben lassan túlsúlyba kerülnek a nemzetközi cégek, amelyek feletti társadalmi kontroll szintén a mesék világába tartozik nem csak itt, hanem mindenhol a világon. A pontosság kedvéért: nem azt mondom, hogy lehetetlen sikert elérni egyes konkrét esetekben, mert igen, lehet. Viszont állítom, hogy ezek a sikerek átmenetiek, tüneti kezelések. Lehet sikeresen fellépni egy-egy korrupt személy, szervezet, stb. ellen, de a korrupcióra való motivációt, a rendelkezésre álló eszköztárat és a korrupt megoldásból származó előnyöket - tehát azokat a tényezőket, amelyek az evolúció ismert törvényei szerint szelektálják, kinevelik, éltetik majd megbuktatják a korrupt embereket - mindez nem érinti, a rendszer vidáman üzemel tovább.
Szerintem ez teljesíti a "konzekvens működésképtelenség" kritériumait, és mint ilyen, a vizsgálat szintjén túli, strukturális hibára utal. Mint amikor egy program minden toldozgatás ellenére folyamatosan rosszul működik: ilyenkor a hiba forrását a közös rétegben, a konkrét implementáció körén kívül kell keresni: mondjuk eszköztárak, oprendszer, hardver. Vagy még inkább: ha egy rendszert a felhasználói konzekvensen hibásan használnak minden tapasztalat és oktatás ellenére, akkor nem a felhasználóban kell keresni a hibát, hanem a rendszert kell áttervezni a valós működésnek megfelelően, hogy a jó és ne a rossz megoldások felé vezesse használóit.
Szóval, félreértés ne essék: nem nyugodtam bele ezekbe az embert és bolygót pusztító folyamatokba, viszont nem tartom magam okosabbnak, felkészültebbnek, tisztábbnak, stb. mindazoknál, akik előttem ringbe szálltak, és helyenként látványos sikereik ellenére e rendszer teljes gőzzel üzemel.
A mai politika egy olyan hadszíntér, amit az embert óhatatlanul kibelező, osztályozó és felhasználó mechanizmusok építettek fel és irányítanak. Itt "rendes embernek" helye nincs: a legtöbb, amit elérhet, néhány zajos siker, amivel kitűzőkre lehet kerülni, majd besodródni valamely áramlatba vagy peremre kerülni és onnan időnként bekiabálni. A honlapon felsorolt, általam valóban "rendesnek" érzett emberek az utóbbi kategóriába tartoznak, és ebben a piac-orientált rendszerben (sajnos) ott is a helyük - jelenlétükkel valójában erősítve azt, hiszen lehet hivatkozni arra, hogy lám, őket sem tapossa el senki, beszélhetnek, véleményük lehet, sőt szabad velük egyetérteni. Mindez nem számít, mert amikor megjelennek mondjuk az üdítőgyártók a környezetvédelmi ööö... "elveikkel" és gazdasági erejükkel, ellenállni képtelenek lévén maguktól állnak fel az asztaltól, és mindig lesz valaki, aki a helyükre ül.
Szerintem egyébként a "közügy" egy hatalmas lufi, "mémtőzsde" :-) , amely ezerszeresére fújja fel és misztikus hablatyba csomagolja azokat a viszonylag egyszerű igényeket, amelyek segítségével működésben lehetne tartani egy alapvetően decentralizált, helyi erőforrások kiaknázására és kizárólag a szükséges mértékű transzferekre épülő civilizációt. Az oszmán birodalomnak állítólag sikerült valami ilyesmi, csak a selyemzsinór intézményére volt szükség hozzá... :-)
Nekünk viszont van informatikánk! Hiszem, hogy képesek lennénk jól csinálni, csak jelenleg rosszak a motivációink...
Elnézést a hosszú levélért, csak jólesett, hogy válaszoltál (ha tegeződhetünk)
KL
Na, erre már nem kaptam választ...
2008. július 1., kedd
Kapcsolatkeresés - LMP honlap 1
Kedves Gábor,
Gyermekkorom óta (és ez nem vicc) foglalkoztat a világ alakulása, ennek iránya és várható következményei. Ráadásul programozó vagyok, nem hiszek a véletlenül ismétlődő hibákban: ha valami folyamatosan téves irányba tart, akkor ott strukturális okokat kell keresni, nem elég "javítgatni" (erről szól az emberi történelem, amelynek a végét éppen mi írjuk)...
Éppen ezért tiszteletre méltónak tartom a "Lehet más a politika?" kérdés felvetését, de a válaszom az, hogy a "politika" nem lehet "más". Az embernek kell mássá lennie ahhoz, hogy olyan rendszert legyen képes teremteni maga köré, amely valóban képes harmóniában létezni önmagával és környezetével. Másként: emberi diszharmóniánk tükörképe a világ, és képtelenek vagyunk jobb tükröt csinálni, mint önmagunk - pontosabban: a rendszerrel szembeni dühünk fő oka az, hogy saját, nem szeretett arcunk jelenik meg minden cserepében, miközben törögetjük... :-)
Én csak egy sokkal mélyebbről induló változásban tudok hinni, amely először emberek, aztán kicsi, majd egyre nagyobb közösségeknek a piac-orientált gazdasági és társadalmi környezet felett álló közvetlen együttműködésén alapul. Hitem szerint ez a mai piaci rendszerek mesebeli (valójában a járulékos költségek externalizálásán alapuló) hatékonyságával szemben jóval sikeresebb tud lenni (amennyiben a politika nem veri agyon...)
Folyamatos frusztrációimat könyvírással próbáltam levezetni (Az örökkévalóság pillanatai, 1998, az interneten szabadon elérhető), illetve a hajnalvilag.hu honlapra írogattam frissebb ötleteimet. Jelenleg egy újabb könyvön törpölök, aminek A Gyűrű világa címet adtam. Ezen túl pedig olyan álmokat dédelgetek, hogy programozói tudásomat egyszer, a nem túl távoli jövőben a fenti célok támogatására is tudom fordítani - ehhez egy alapítványt is létrehoztam, mert tartok tőle, hogy "túl jók" is lehetnek az ötleteim. Persze az is lehet, hogy nem létezik a Grál, amit keresek - node mi másért érdemes élni, ha már megjelent előttem a képe? :-)
Mi a célom ezzel a levéllel? Lényegében semmi - jelezni szeretném örömömet, hogy problémáimmal nem vagyok egyedül, és mivel a honlap címe kérdést tett fel, nem tudtam magamban tartani saját válaszomat.
Sok sikert kívánok
Kedves Loránd
Az LMP honlapot olvasva írtam ezt a levelet. Még aznap este komoly választ kaptam, amely a politika megváltozásának lehetőségéről szólt.
Gyermekkorom óta (és ez nem vicc) foglalkoztat a világ alakulása, ennek iránya és várható következményei. Ráadásul programozó vagyok, nem hiszek a véletlenül ismétlődő hibákban: ha valami folyamatosan téves irányba tart, akkor ott strukturális okokat kell keresni, nem elég "javítgatni" (erről szól az emberi történelem, amelynek a végét éppen mi írjuk)...
Éppen ezért tiszteletre méltónak tartom a "Lehet más a politika?" kérdés felvetését, de a válaszom az, hogy a "politika" nem lehet "más". Az embernek kell mássá lennie ahhoz, hogy olyan rendszert legyen képes teremteni maga köré, amely valóban képes harmóniában létezni önmagával és környezetével. Másként: emberi diszharmóniánk tükörképe a világ, és képtelenek vagyunk jobb tükröt csinálni, mint önmagunk - pontosabban: a rendszerrel szembeni dühünk fő oka az, hogy saját, nem szeretett arcunk jelenik meg minden cserepében, miközben törögetjük... :-)
Én csak egy sokkal mélyebbről induló változásban tudok hinni, amely először emberek, aztán kicsi, majd egyre nagyobb közösségeknek a piac-orientált gazdasági és társadalmi környezet felett álló közvetlen együttműködésén alapul. Hitem szerint ez a mai piaci rendszerek mesebeli (valójában a járulékos költségek externalizálásán alapuló) hatékonyságával szemben jóval sikeresebb tud lenni (amennyiben a politika nem veri agyon...)
Folyamatos frusztrációimat könyvírással próbáltam levezetni (Az örökkévalóság pillanatai, 1998, az interneten szabadon elérhető), illetve a hajnalvilag.hu honlapra írogattam frissebb ötleteimet. Jelenleg egy újabb könyvön törpölök, aminek A Gyűrű világa címet adtam. Ezen túl pedig olyan álmokat dédelgetek, hogy programozói tudásomat egyszer, a nem túl távoli jövőben a fenti célok támogatására is tudom fordítani - ehhez egy alapítványt is létrehoztam, mert tartok tőle, hogy "túl jók" is lehetnek az ötleteim. Persze az is lehet, hogy nem létezik a Grál, amit keresek - node mi másért érdemes élni, ha már megjelent előttem a képe? :-)
Mi a célom ezzel a levéllel? Lényegében semmi - jelezni szeretném örömömet, hogy problémáimmal nem vagyok egyedül, és mivel a honlap címe kérdést tett fel, nem tudtam magamban tartani saját válaszomat.
Sok sikert kívánok
Kedves Loránd
Az LMP honlapot olvasva írtam ezt a levelet. Még aznap este komoly választ kaptam, amely a politika megváltozásának lehetőségéről szólt.
2008. május 17., szombat
Kapcsolatkeresés - Index kínai bojkott
Kedves János,
"Egyetért a bojkottal? Ellenzi? Ön sem használ kínai terméket? Csak azt használ? Vagy azt gyárt? Írja meg!"
Először is: a kezdeményezés példaértékű, üdítő színfolt, mert személyes gondolkodásra készteti az olvasót. A feltett kérdés is jó, mert a válasz felemás.
- Egyetértek, mert ismerős az az alapkérdés, hogy ostobaság az ismeretlen kínai (vagy akár vietnami, bangladesi, stb., mellesleg éhbérért robotoló) segédmunkás termékével kiváltani azt, amit a szomszédom is meg tudott csinálni valamikor, amikor az iparágát még nem "szervezték ki" Kínába (...) - hizlalni lényegében azt, aki kiszervezte az ipart... és hihetetlen hatalommá emelni Kínát, ami rövidesen lényegében azt csinál a világgal, amit akar (esetleg már most is ennek előszelét érezzük?)
- Nem értek egyet, mert ez a széllel szemben való kisdolgozás tipikus esete. Azért söpör el mindent a kínai import, mert a gazdaság törvényeinek ez a folyamat tökéletesen megfelel. Attól, hogy befogom a fülem/szemem és leguggolok az autópálya közepén, még nem biztos, hogy bármit is megváltoztatok, vagy hogy egyáltalán megúszom a dolgot.
Ha tényleg komoly ez a szándék, szerintem szerencsésebb lenne azzal foglalkozni, hogy keresni a még működő hazai termelőket, megnézni, megdícsérni azt ami megérdemli - megszidni, ami nem... Tehát nem azzal foglalkozni, hogy "kínait nem!" - hanem hogy a bojkott miatt a következő hiányok vannak: .... - ki, mennyiért tud magyar(!) terméket, hogyan jut el önhöz, kifizetni, kipróbálni, véleményezni. (Az indexen egyébként is láttam már fenyőfa, rövidital, sör, stb. teszteket - miért ne lehetne ugyanezt a játékot bevonni?) Olyan lenne ez, mint a házasságkötésnél az ajándéklista, csak kicsit másként; a források fent maradhatnának a neten, bárki követhetné a példát - illetve kedvet kapna hazai gyártóvá válni.
... én sajnos mezei programozó vagyok, valószínűleg ebben az akcióban felajánlóként nem tudnék részt venni, de szívesen látnám az eredményt, és valószínűleg sok téren magam is kipróbálnám a felmerülő forrásokat.
Sok sikert és hasonló érdekes "projektet" kívánok
Kedves Loránd
Erre a cikkre írtam a levelet. Választ nem kaptam.
"Egyetért a bojkottal? Ellenzi? Ön sem használ kínai terméket? Csak azt használ? Vagy azt gyárt? Írja meg!"
Először is: a kezdeményezés példaértékű, üdítő színfolt, mert személyes gondolkodásra készteti az olvasót. A feltett kérdés is jó, mert a válasz felemás.
- Egyetértek, mert ismerős az az alapkérdés, hogy ostobaság az ismeretlen kínai (vagy akár vietnami, bangladesi, stb., mellesleg éhbérért robotoló) segédmunkás termékével kiváltani azt, amit a szomszédom is meg tudott csinálni valamikor, amikor az iparágát még nem "szervezték ki" Kínába (...) - hizlalni lényegében azt, aki kiszervezte az ipart... és hihetetlen hatalommá emelni Kínát, ami rövidesen lényegében azt csinál a világgal, amit akar (esetleg már most is ennek előszelét érezzük?)
- Nem értek egyet, mert ez a széllel szemben való kisdolgozás tipikus esete. Azért söpör el mindent a kínai import, mert a gazdaság törvényeinek ez a folyamat tökéletesen megfelel. Attól, hogy befogom a fülem/szemem és leguggolok az autópálya közepén, még nem biztos, hogy bármit is megváltoztatok, vagy hogy egyáltalán megúszom a dolgot.
Ha tényleg komoly ez a szándék, szerintem szerencsésebb lenne azzal foglalkozni, hogy keresni a még működő hazai termelőket, megnézni, megdícsérni azt ami megérdemli - megszidni, ami nem... Tehát nem azzal foglalkozni, hogy "kínait nem!" - hanem hogy a bojkott miatt a következő hiányok vannak: .... - ki, mennyiért tud magyar(!) terméket, hogyan jut el önhöz, kifizetni, kipróbálni, véleményezni. (Az indexen egyébként is láttam már fenyőfa, rövidital, sör, stb. teszteket - miért ne lehetne ugyanezt a játékot bevonni?) Olyan lenne ez, mint a házasságkötésnél az ajándéklista, csak kicsit másként; a források fent maradhatnának a neten, bárki követhetné a példát - illetve kedvet kapna hazai gyártóvá válni.
... én sajnos mezei programozó vagyok, valószínűleg ebben az akcióban felajánlóként nem tudnék részt venni, de szívesen látnám az eredményt, és valószínűleg sok téren magam is kipróbálnám a felmerülő forrásokat.
Sok sikert és hasonló érdekes "projektet" kívánok
Kedves Loránd
Erre a cikkre írtam a levelet. Választ nem kaptam.
2008. március 21., péntek
Kapcsolatkeresés - Élőfalu Hálózat
Az Élőfalu Hálózat hírlevele járt nekünk, egy ottani cikkre írtam válaszként és küldtem el a szerkesztőnek. Érdemes megfigyelni a dátumot, a "nagy bukta" előtt fél évvel vagyunk... Mordor trombitásai
Semmilyen választ nem kaptam.
Semmilyen választ nem kaptam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)