Kedves Balázs,
az imént beszéltem Budai Gyulával, aki érzésem szerint úgy értelmezte a felvetésemet, hogy megpróbálom megszerezni a MAGOSZ gazdák listáját, és konkurenciát kívánnék teremteni a szociális bolthálózatnak azzal, hogy bizonyos esetekben közvetlen kapcsolatot teremtek a vásárlók és a termelők között. Ehhez nekem sem erőm, sem gyomrom nincs, a helyzet éppen az ellenkező: nagyon megörültem, amikor értesültem arról, hogy egy általam igen jónak tartott irányban valódi lépések történnek, és örülnék, ha segíteni tudnék - ha erre nincs mód, akkor tárgytalan a dolog. Nem akartam viszont Budai úr idejét rabolni azzal, hogy győzködni igyekszem erről...
Mellékelem az általam összeállított rendszer-ötletet, ami azóta még annyit finomodott, (sokat beszélgettünk erről Szalay Timivel (Csalán)), hogy a gazdák számára nem jelentene előnyt a rendszer közvetlen használata, hanem egyfajta "diszpécserközpontra" lenne szükség, amely a termékek lefoglalását és adott esetben szállítását intézné. Súlyos hiánya ugyanakkor a tervemnek, hogy nincs fizikailag létező bolt, ahová be lehet menni és válogatni, ahol nincs az utazás, szervezés mizériája. Pont ez a kettő, továbbá valódi beszállítói bázis, kapcsolatok és tapasztalatok, amivel a MAGOSZ rendelkezik - miért kéne ezzel "versenyezni", ha egyszer megvan?
Én a magam részéről továbbra is összehangolhatónak érzem a két megközelítést. Az informatikai rendszer gondoskodik arról, hogy a termelők és a boltok kapcsolatban legyenek egymással, könnyebben bonyolítsák a megrendeléseket, tartsák nyilván az árukészletet és várható behozatalt. Igen, a rendszer valóban támogatja azt is, hogy a gazda akár önállóan értékesítse a terményét (ez a lehetősége most is megvan), ugyanakkor nem érzem jogosnak azt az érvet, hogy ez a lehetőség a szociális bolt vásárlói körét csökkentené. Én legalábbis, városi emberként nem venném a fáradságot, hogy autóba üljek, ha ugyanazt a terméket kilónként húsz forinttal drágábban ugyan, de egy olyan boltban vehetem meg, ahol ezzel együtt sok minden mást is vásárolhatok (ugyanakkor jobbat és olcsóbban, mint egy nagy áruházban).
Ráadásul, ami már "klímás" téma, és elég nehézkes felvetés, de: bevehető a rendszerbe az a kötelezettség is, hogy a szállítás környezeti terhelésének felárát akkor is bele kell építeni a termék árába, ha a vevő megy el érte! Ami nyilván azt jelenti, hogy ha én megyek érte, drágább lesz, mint a boltban, mert velem 10kg krumpli utazik, a boltba egy fuvar 5 mázsát visz...
Az én álmom egy olyan informatikai rendszer, ami nem csak a mezőgazdasági termékekre terjed ki, hanem magába foglalhatja az élet minden olyan területét, amelyre ma hatalmas ipar épül, bár csak arra lenne szükség, hogy az adott területen élő, különféle képességekkel rendelkező emberek egymásra találjanak (helyi ipar, közösségi célok szervezése, stb.). A rendszer célja a szereplők tárolása és kapcsolatok létrehozása, a "szakmai tartalmat" az adott területen dolgozók teszik bele (és birtokolják), a mezőgazdasági termelők és a szociális boltok szempontjából akár MAGOSZ.
Mit ad a rendszer cserébe? Először is a létezését. Véleményem szerint egy valóban országos bolthálózat üzemeltetése nem megoldható más módon, mint egy meglehetősen komoly informatikai támogatással - például egy új bolt a nyitás pillanatában ugyanazt a rendszert látja és használja, mint az összes többi. Másodszor, olyan szolgáltatást, amit ma elvárunk, ami több, mint amit az áruházak tudnak. Értem ezalatt azt, hogy meg tudom nézni, hol vannak a boltok, előre tudok rendelni termékeket, hogy csak be kelljen érte mennem. Megtehetem, hogy a boltba rendelek olyan termékeket, amik éppen ott nincsenek, de az országos terméklistában látom őket - mindezt akár otthonról, de ugyanígy a boltban is, az eladó segítségével, aki nem kockás papírra írja fel a kérésemet, hanem a beírás után azt is mondja, hogy mikor lesz ott és honnan származik. Ugyanígy szervezhető házhozszállítás is... Harmadszor: védelmet. Ha a szociális bolthálózat valódi versenyre kényszeríti a nagyokat, akkor sok mindenre fel kell készülni - például adott területen termények felvásárlása, és a hálózat szállításra kényszerítése, árharc, média. Nem fog innen magától kimenni a Tesco, Auchan, stb, a multik nem fogják könnyen feladni az élelmiszerpiacot - nagyon sok pénzük van benne. Ezt csak akkor lehet megnyerni, ha valódi közösséget alkotnak a gazdák, a vásárlók és az őket összekötő hálózat, és figyelmen kívül hagyják a pillanatnyi anyagi érdekeiket, amiken keresztül valószínűleg támadásnak lesznek kitéve. Ha úgy tetszik: biztonságot, valódi 21. századi jövőképet ad a rendszer (mondjuk, ebből a szempontból a "szociális bolt" elnevezésnél talán kifejezőbb lenne a "helyi termék hálózat"...)
A mellékelt leírás gyakorlatilag egy ismerősömnek összerakott "ötletbazár", nem tartalmaz méretbecsléseket, és nem feltétlenül egyezik a MAGOSZ igényeivel sem - de az például érezhető benne, hogy én sem tekintettem a termelők személyes adatait publikusnak. A Hajnalvilág Alapítvány pedig az a "cég", amit azért hoztam létre, hogy az üzleti megközelítésű világba nem illeszthető reménybeli alkotásaim birtokosa legyen - ilyennek képzelem a helyi termék rendszert is. Jelen állapotban még csak nagy terveket tartalmaz... (azért, hogy ne lógjon ennyire a levegőben a történet, magamról annyit, hogy négy éven át vezető fejlesztőként vettem részt például az országos Gazdarendszer és IIER létrehozásában - bár nem tudom, ez mekkora érdem a gazdák körében, viszont elég komplex programozói feladat volt).
Mivel a terv megvalósítására és működtetésére semmilyen technikai, időbeli vagy pénzügyi feltétel nem tisztázott, nevezzük mindezt egy "hirtelen felindulásból elkövetett magánjellegű gondolatébresztőnek". Köszönöm a türelmét, és sok sikert kívánok munkájukhoz.
Üdvözlettel
Kedves Loránd
Ez volt a rendszerterv. A megkeresésre választ nem kaptam.
