Kamu érdekességek a magyar nyelvről
...
Tömörítő hatása maximum a WinRAR-nak, vagy más tömörítőprogramnak van, ez egy nyelvnél értelmezhetetlen fogalom. Ez pont ugyanaz a tudományosnak tűnő, de rossz szövegkörnyezetben alkalmazott kifejezés, mint amit az áltudományok terjesztői alkalmaznak, és így születnek olyan elképesztő sületlenségek, mint pl a nanoantennák, vagy a biorezonancia, esetleg a fantomenergia. Nem nagyon érdemes ennél többet foglalkozni ezzel az állítással, lényegében teljesen értelmezhetetlen.
...
2014.05.25. 06:00:52
A cikk jelentős részével egyetértek, de a tréfa kedvéért jelezném, hogy szerintem a "tömörítés" fogalma (egy veterán programtervező szemével) igenis értelmezhető a nyelvre, és ilyen módon vizsgálva a magyar nyelv több "érdekességgel" szolgál, mint amennyit a véletlen számlájára tudnék írni.
Mivel nem vagyok összehasonlító nyelvész, természetesen nem mondom, hogy a magyar nyelv kilóg a sorból. Viszont szerintem, ha elgondolkodunk agyunk felépítésén, a nyelv gondolkodásban betöltött szerepén és nyitott gondolkodás fontosságán, akkor érdemes megismerni és használni a magyar nyelv csodálatos eszköztárát. Nem a ma divatos ordító felszínesség szintjén.
Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.25. 07:31:41
A szerző kimondottan a magyar nyelv "tömörítő képességét" említette, ami messze nem ugyanaz, miint amiről a hivatkozott posztban szó van. Allegória, metafora, szinekdohé stb. minden nelvben van.
Az összehasonlításban a magyar nem jön ki kivételesen jól. Ugyanazt a szöveget különböző nyelvekre lefordítva a legrövidebb szöveget általában az angol produkálja, a magyar nem jobb az átlagnál. Az összehasonlítás természetesen nem az eredeti szöveggel történik, hanem a célnyelvek között.
2014.05.25. 08:33:35
A cikk írója által kritizált szöveg vonatkozott egyértelműen a terjedelemre; a válasz általánosabb állítást fogalmazott meg, mely szerint a "tömörítő képesség" egy nyelv esetében teljesen értelmezhetetlen. Ezért jeleztem, hogy a "tréfa kedvéért" szólok hozzá, nem cáfolva a cikk állítását, hanem továbbgondolva az értelmezhetőséget egy szélesebb kontextusban.
Ha megfigyeli, a felszínen beszélek a nyelvi eszközök működéséről és hatásáról, ennek segítségével mutatom meg, hogy az emberi agy szerkezete és felfogóképessége miatt a hangsúly nem a precíz ("bináris jellegű", a szöveg karakterszámával mérhető) adatátvitelen, hanem a befogadóban megmozduló kapcsolatrendszeren van. Ez természetesen nyelvfüggetlen.
A háttérben viszont utalok a nyelv által hordozott, a tudatos vizsgálatot általában elkerülő kapcsolatokra. Ez egyrészt az "építkező" modellből fakadnak, amely az új tárgyat nem új hangsorral "nevezi meg", hanem a meglévő nevek kombinációjával "leírja", ezáltal az agyat folyamatosan ezen halmazok elemzésére sarkallja.
Másrészt (és ez az igazán ütős szerintem): az azonos alakú szavak, amelyek "teljesen eltérő" gondolatköröket neveznek meg azonos hangsorral. Figyelembe véve az agy működését, a hangsor "illeszkedik" mindegyik fogalomra, az ingerek megmozdulnak az összes irányában - a tudat törli a szövegkörnyezettől idegen jelentéseket.
No itt kezd érdekessé válni, hogy a magyar nyelv milyen fogalomköröket "ránt össze" minden egyes alkalommal az agyunkban, amikor olyan szavakat használunk, mint pl: él, ég, szív, ér, vár. Nem rosszabbak a belőlük épített kedvencek, mint pl: kincs/becs; közösség vagy udvarias.
Nem értek a nyelvészethez, a többi nyelvről nem sokat tudok (munkámból kifolyólag angolul írok, tárgyalok és gondolkozom gyakran, de az "tanult nyelv"). Viszont elég jól ismerem azt a rendszert, amely egy vödör trutymóból, kb 60 milliárd villanydrótból logikus gondolkodást alkot. Véleményem szerint a magyar nyelv tudatformáló eszközei nagyon komolyak, vizsgálatra érdemesek.
Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.05.25. 12:03:16
"hanem a befogadóban megmozduló kapcsolatrendszeren van."
Bár a strukturalista nyelvészet és Chomsky " mélyszerkezete" manapság nem divatos elmélet, úgy látom, te is ismered vagy legalábbis hallottál róla.
Az egész gondolkodásunk asszociatív alapokon működik (nem véletlen, az információ a neurális kapcsolatokban tárolódik, nem az egyes neuronokban, nem bitekben, ahogy te is írod), meglepő lenne, ha épp a nyelv nem ilyen lenne.
"Ez egyrészt az "építkező" modellből fakadnak, amely az új tárgyat nem új hangsorral "nevezi meg", hanem a meglévő nevek kombinációjával "leírja", ezáltal az agyat folyamatosan ezen halmazok elemzésére sarkallja. "
Ez nyelvenként változó, még egyazon nyelvcsaládon belül is. A magyar és pl. a német jellemzően szóösszetétellel alkot új szavakat új fogalmak vagy tárgyak megjelölésére, míg az angol sokkal gyakrabban alkot új szavakat, vagy - ami a nyelvtanulóknak igen zavaró - meglévő szavaknak az új jelentést. Ezért van az angolban sokkal több homoníma, mint a németben vagy a magyarban. Bár éppen az angolban nem annyira egyértelműen mindig homonímák, gyakran poliszémiáról van szó, és a határ gyakran elmosódott.
"az azonos alakú szavak, amelyek "teljesen eltérő" gondolatköröket neveznek meg azonos hangsorral"
Ezek a homonímák.
"pl: él, ég, szív, ér, vár."
Ilyenek más nyelvekben is vannak. A valódi homonímák esetlegesek, ezért szerintem nem kell komoly jelentőséget tulajdonítani nekik és az általuk felölelt jelentéseknek. Nem hiszem, hogy e téren különleges lenne a magyar nyelv.
Amiben viszont feltétlenül különleges és kiemelkedően szép, az a költészetre, ezen belül is főképp a lírára való csodálatos alkalmassága. Elég jól tudok németül és angolul ahhoz, hogy eredetiben is olvassam az irodalmukat. Elterjedt közhely, de igaz, hogy igen sok magyar versfordítás sokkal szebb magyarul, mint eredetiben. És nem azért, mert az ember az anyanyelvén jobban érti/érti a finomságokat.
Ez az a különlegesség, amelyet érdemes lenne alaposabban kutatni.
2014.05.25. 15:55:39
Őszinte leszek. Chomsky neve ismerős, Wikipédián botlottam már bele, de azt nem tudtam, hogy hasonlóan közelítem meg a dolgot. Én rendszertervező vagyok, abból élek, hogy átlátok dolgokat, működő struktúrákat építek - valahol az emberi és a gépi intelligencia határán. Éppen ezért foglalkoztam nagyon sokat azzal, hogy mennyire idegen az emberi "hardvertől" a rajta futó "szoftver": a racionális gondolkodás, személyiség; elég tudatosan alakítottam a saját felfogásomat a mai formájába.
Ennek az útnak vastagon része a vallások és filozófiai irányzatok megismerése, az Újszövetségtől a Csan buddhizmusig. Természetesen nem vallom magam szakértőnek egyikben sem, de nem is gyúrok belőlük valami divatos koktélt. Mindegyiket a maga teljességéért, koherenciájáért tisztelem, más-más dolgokat tanulok belőlük.
Éppen ettől válik nagyon komollyá a magyar nyelv. Az a tény nyilván nem különleges, hogy azonos hangsorral eltérő fogalmakat jelölünk, hanem hogy milyen fogalmakat köt össze a nyelvünk.
Él... létezik, illetve a penge éle - a pillanat döntési lehetősége a múlt és a jövő között.
Öl - anyaöl, ölelés, ölés - élet és halál kapcsolata, körforgás. Túl szoros öleléssel ölni, egyéni kibontakozást megakadályozni.
Szív - vérpumpa és beszívás, befogadás... pedig a pumpáról mindenkinek a fújás, kilövellés a természetes asszociáció, a magyar mégis az ellentétét köti hozzá, az együtt létezés, empátia személyes hatását érzékelteti.
Stb...
Persze, tudom, "túlgondolkodom". Ebből élek. Egyre jobban ;-)
