175, Tibor bá: Mazochista csúcs teljesítmény, hogy rosszul érzed itt magad, de hajnalban az első dolgod, hogy idekapcsolj, ahelyett, hogy oda mennél, ahol jól érzed magad, és meghatározd tulajdoinképpen mi is az, ami szánalmas.“Első dolgom” :-)
Jobb időszakaimban hajnali 4-5 között kezdődik a “munkaidőm”. Ez az előnye annak, ha az ember programtervező, vezető fejlesztő, ráadásul kutatóként tekint magára: nem kell iroda és ébren lévő munkatársak ahhoz, hogy haladjak. Sőt…
Ekkor is már úgy egy órája ébren fekszem az ágyban és ebben az ellazult állapotban kergetik egymást a gondolataim: mit tapasztaltam, esetleg mit álmodtam, és ezek hogyan segítik az előrehaladásomat egy konkrét probléma megoldásában. Na ilyenkor nem csak programozási feladatok kerülnek elő, hanem egy “évértékelő” gondolata, vagy a “végső kérdés” – vagy az itt folyó beszélgetés és tanulságai. EZÉRT írok időnként a blogodra (is): hogy ezt a kapacitást felszabadítsam.
Amikor leírtam, nyilván a te érvelésedet tekintettem szánalmasnak, viszont a hajnali elmélkedés mást sugall. Inkább az ironikus, hogy én milyen mértékben vagyok képes elfelejteni a gondolkodás alapvető törvényeit, amelyek működésének következménye a te reakciód. A tény, hogy csak formai és feltételezett szándékaimra épülő kritikát fogalmazol meg, azt jelzi, hogy a saját tudati felszíned alatt tisztában vagy a leírtak értékével és súlyával, csak a kognitív disszonancia nem engedi, hogy elfogadd. Következésképpen a lelövendő kutya/nyafogó kislány besorolás a maximum, amit kaphatok tőled, de ezt felfoghatom elismerésnek is. Szerintem, de persze te nem értesz egyet ezzel a megállapítással.
A témához kapcsolódó, és szerintem meglehetősen fontos hír viszont az alábbi: “A csőd az egyetlen valós megoldás az eurózóna adósságválságával kapcsolatban, – nyilatkozta a CNBC-nek a világ egyik legnagyobb befektetési alapkezelőjének, a Templetonnak a feltörekvő piacokért felelős vezetője, Mark Möbius. – A mentőcsomagok soha nem oldják meg a problémát, ugyanis végül úgyis csődöt kell jelenteni…” –http://www.investor.hu/news/20130328-a-csod-lehetne-a-megoldas-az-adossagvalsagra-mark-mobius-szerint.html
Szóval vannak azért “híres emberek”, akik szintén csupán felszíni jelenségként tekintenek aktuális eseményekre (görögök, ciprus, olaszok, németek, …), és hajlandóak a hosszabb távú, mélyben zajló folyamatokat figyelembe venni. A dologban a vicces, hogy ez az a bizonyos Möbius és Templeton befektetési alap, akik bő egy éve komoly bevásárlást végeztek az akkor (is) éppen gyengélkedő magyar államkötvényekben. Erre született akkor a “Kell egy ország” című bejegyzésem (jó fiú vagyok, nem linkelem), amelyet továbbra sem sikerült cáfolnom a bekövetkezett események tükrében. Persze, akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz… :-)
2013.március.31st. at 07:33
193, Tibor bá: Nem kell közgazdasági zsenialitás, hogy az ember belássa, az adósságcsapdából az egyetlen kivezető út a csőd. Mert már visszafizethetetlen mennyiségű tartozás van felhalmozva. De ki akar a csapdából kikerülni? Mindig az, aki a csapdában van. De az, aki a csapdát lefektette ezzel nem ért egyet. Amíg az áldozat a csapdában vergődik, addig lehet fejni. Ez az állapot az oligarcháknak megfelel...Nem is “közgazdasági zsenialitásról” próbálok beszélni, hanem arról, hogy az elemi matematika törvényei és a tömeg általad is képviselt gondolkodása elkerülhetetlenül vezet a jelen helyzethez. Ennek ma már nincsenek igazi nyertesei, míg az összeomlásnak csak vesztesei vannak: először mi magunk, utána a kialakuló káoszban az összes “oligarcha”, amit ők sokkal jobban látnak, mint mi alulról: ők továbbra is nyírni szeretnék a juhokat, nem levágni… Arra pedig, hogy a jelenlegi zsibbadt agyú tömeggel hogyan lehet elkerülni a káoszt, az általad hevesen (általam egyre kevésbé) kritizált Fidesz pontosan a te hozzáállásodból levezethető választ adja. Csak hát így “mi” a rossz végén vagyunk a botnak. A helyzet megoldásához viszont “dobozon kívüli” gondolkodásra lenne szükség, érdemi vitára és szakértelemre, amelyből az utóbbi talán nyomokban megvan, előbbinek viszont híre nincs nálad.
Konkrétan arról van szó, hogy pimasz hangot ütsz meg, amivel párhuzamosan belinkeled a honlapod. Magyarul: szívességet kérsz párhuzamosan a pimaszkodásoddal. EZ NEM MEGY. A társadalmi elvárás szerint, ha szívességet kérsz, akkor udvariasnak kell lenned. Ezt az országban mindenki tudja, a te kivételeddel. Mert te egy ilyen csodabogár vagy, amit persze egy pszichiáter másképp tudna megfogalmazni. Az általad bemutatott jelenség létezik, amire kitalálták a tanmesét, ami szerint a kutyát etető kéz megmarása a kutya lelövéséhez vezet. Ezt a mondást az országban mindenki ismeri, és csak te tartod degradálónak. A közmondásokat nem szokás zokon venni. Aki másnak vermet ás….. nem azt jelenti, hogy kubikosnak fokozlak le.Láthatóan képtelen vagy szabadulni attól a rögeszmétől, hogy “szívességet teszel nekem”, pedig többször és pontosan leírtam, miért vagyok itt. Van egy működő, a rendszer általam ismert oldalait tartalmazó elemzésem, amelyet a leírása óta elmúlt lassan négy év eseményei szerintem jócskán alátámasztanak. Saját szakterületemen az ezzel kapcsolatos részfeladatom megoldásán dolgozom (amennyit bírok), azonban nem látok senkit, aki képes és hajlandó lenne használni – vagy legalább elgondolkodni rajta. A kulcskérdések szerintem is azok, amiket te itt felvetsz – viszont ha(!) az általad képviselt szinten tárgyaljuk őket, helyzetünk pontosan olyan reménytelen, amilyennek te látod. Ezért írok ide, ahogy írok más helyre is, ugyanilyen zajos némaságba.
Tudom, hogy te nem tervezel hosszú távra, de én igen, amibe az emberi faj és a földi életközösség sok-sok generációját is beleértem. Gondolkodásnak és vitának csak azt tartom, amibe ez beletartozik, a többi nálam mentségkeresés. Íme, egy áthidalhatatlan eltérés a hozzáállásaink között. Szerinted az elméletem követhetetlenül bonyolult. Szerintem pedig a régi vicc áll: “Mi az abszolút lehetetlen? Egy intelligens embernek elmagyarázni valamit, amit nem akar megérteni.” Ezért darálod mantraként a csak általad vélt pimaszságomat (ez valóban emlékeztet egy nyafogó kislányra). A közmondások valóban értéket hordoznak, mégis megütközést kelt bennem a fizikai elpusztításra való utalás. Cserébe tessék, mire emlékeztet engem a mi párbeszédünk (beleértve a kutyás hasonlatodat is), és tartsd észben kérlek: “nem fokozlak le kubikosnak”!
Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.
Nem véletlenül idéztem az eredeti szöveget a köznapi változat helyett. Máté evangéliuma igen elgondolkodtató szöveg, ha nem a szokásos babonás szemüvegen át nézzük. Remélem, nem ellenkezik eme “kvázi közösségi oldal” olvasóinak érdekeivel egy kultúrtörténeti forrás belinkelése, amelynek számos tanácsa a jelen politikai-gazdasági helyzet értékelésére is használható lenne:
http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=40&c=7&v=13&vs=13-14#v11
2013.április.1st. at 04:06
195, Tibor bá: Nagyon sok helyről lehet(ne) idézni nagyon bölcs emberek mondásait. Millió van belőlük, de a kutya ugat, a karaván halad. De nyisd ki a szemed. Orbán kitalálta a 10 százalékos rezsi csökkentést (ami a népnek minimum 20 százalék rejtett emelkedést jelent) és máris felugrott a népszerűsége. Találkoztál te már a “néppel”? Úgy értem a NÉPPEL? Nem a barátaidról, munkatársaidról, volt élfolyamtársaidról van szó, hanem a 95 százalékról? Előbb találkozz velük, és utána legyenek elképzeléseid és terveid.Ebben tökéletesen egyetértünk, és pontosan erről beszélek. Orbán Viktor szerintem találkozott ezzel a néppel, ismeri a lehetőségeit és ezek alapján pontosan azt kell csinálnia, amit csinál. Azt is elmesélhetem, mi az a “gazdasági csoda”, amit tíz-húsz éves időtávon megvalósítani tervez, a “nyugati típusú jóléti demokrácia” bukása után. Az én gondom az, hogy a jelen problémáit (klímaváltozás és társai) NEM lehet a 95% “véleménye” alapján szavazósdival megoldani, hanem a jóval 1% alatti valódi szellemi elit (amely képes és hajlandó lenne felfogni az összefüggéseket) önfeláldozó, minta-értékű és alkotó erőfeszítésével, amely talán képes lehet a 99% motivációit összefésülni ennek érdekében.
Mindjárt mondok is egy példát. Most nem azért ülök itt a gép előtt, mert programozhatnékom van, hanem mert nagypénteken elkezdett fájni a fogam, és ez képes gátolni a “magasabb szintű” agyműködésemet. Nem tudom, mihez kezdtem volna fájdalomcsillapító, szájöblítő cuccok nélkül, és nagyon várom azt, amikor beülhetek végre a fogorvosi székbe, ahol érzéstelenítő injekció és egy profi szakember vár, nem a szomszéd aranykezű lakatos. Nagyon apró dolog ez, de jól mutatja az emberi esendőséget.
Állítom, hogy velem együtt a 95% is boldogan dolgozna azért, hogy szükség esetén szakértő orvosi kezelést kapjon, illetve hogy megtartsa ennek lehetőségét gyermekei, unokái számára. Sőt akár azért is, hogy az általam látogatott magánrendelő profi berendezései, szolgáltatási színvonala ünnepek alatt is elérhető legyen mindannyiunk számára, ne kelljen napokig várni rá (mert annyira nagy ember azért nem vagyok)… Az egyetlen gond az, hogy ma ez a kérdés nem tehető fel közvetlenül, hanem adókról, oktatási rendszerről, kormányprogramról és egyebekről – végső soron viszont folyton pénzről beszélünk, a lényeg pedig elsikkad. Ugyanúgy, ahogy Curix kérdése a klímaváltós oldalon: “PZuj a konklúzió az, hogy idén kib…ott drága lesz minden alapvető élelmiszer. Az őszi vetés most rohad ki, a tavaszit el sem tudják vetni, és ha száraz nyár lesz, abból sem lesz semmi.” Nem az a lényeges kérdés, hogy drága-e, hanem elég-e, és ha nem, a lokális illetve globális elosztó rendszereink vajon képesek (és hajlandóak) megoldani a problémát, vagy nem.
Az én fogalmaim szerinti megoldás azon múlik, hogy újra feltehetővé tudjuk-e tenni a valós kérdéseket, és hajlandóak vagyunk-e szervezett formában válaszokat keresni rájuk. Ez technikai szempontból egy igen összetett, de megoldható informatikai feladat. A felhasználói oldal belátóképességéről nem tudok gondoskodni, de reménykedhetem benne, és az én hozzáállásomnak ez felel meg. A remény feladására épülő, szükségszerűen lokális, ezért szerintem túlzottan esendő diktatórikus verzió (pontosabban: különböző szinteken eltérő, versengő verziók) megvalósítására már van jelentkező, folyamatban van. Ezen töprengeni, vagy a kapcsolódó jelenségeken mérgelődni: “válságok” és kezelésük, bankok, politikusok, “oligarchák”, “orbánisztán”… nincs sok motivációm.
Köszönöm a lényegre vonatkozó kérdést. Remélem nem csak én érzem azt, hogy a tényeket hasonlóan látjuk és értékeljük, eltérés a következtetés módjában, a célközönségben és a “hitben” van.
2013.április.1st. at 18:08
197, Tibor bá: Akkor foglaljuk össze. Te úgy gondolod, hogy az emberiség megmentése logisztikai probléma, és dolgozol rajta, mert azt feltételezed, hogy a tömegek nem tudnak róla, tehát meg kell őket nyerni magadnak. Én úgy gondolom, hogy az emberiség megmentése (megoldhatatlan)pszichológiai probléma. Az emberek a kollektív jövőre egyénileg készülnek fel, mert tapasztalataik szerint a közös felkészülés csak egy álom. Ezért mindenki megy a saját érdekei után még akkor is, ha az szembe megy a kollektív érdekkel. Ezt nevezem én az ember belső tulajdonságának a megnyilvánulásának.Orbánnal meg az a bajom, hogy retorikailag az országért harcol, valójában a saját hatalmát betonozza be, aminek a ára hidegen hagyja, mi meg fizetjük, amíg bele nem döglünk.Itt kicsit kezdünk szétcsúszni. Abban teljesen egyetértünk, hogy a probléma magva az emberi gondolkodás! Állítom, hogy ma az emberiség töredék százaléka képes 1: saját emberi mivoltával szembenézni, és 2: ezután is megtartani pozitív világképét, tenni akarását. Mondjuk
– aki egyáltalán nem, az a 90% “tömeg” (ebbe jócskán beleesik a gazdasági, politikai “elit”!);
– aki igen, de kiakad a végesség tudatán, a 9% “kiábrándult másként gondolkodó”,
– és utána jön az 1% “valódi szellemi elit”.
Félek, az arányok még így is túl optimisták.
A “tömeg” megnyerhetetlen, és egyáltalán nem erre törekszem, a cél az “elit” öntudatra ébresztése lenne. Hasonlat: az emberiség ma a telepes élőlény másolataként működik: minden egyed azt hiszi magáról, hogy egyedként működőképes, rühelli a hierarchia gondolatát. Valójában azonban egyedül semmi: a szavak, gondolatok, elvek és tárgyi tudás is a közösségtől származik (tanulás); az “egyéni hatalom” sem más, mint nagyobb jog a közösen fenntartott(!) globális infrastruktúra használatára (leszámítva persze a szükségképpen rövid távú “spájzolást”).
Állítom viszont, hogy HA a másként, és magasabb szinten gondolkodó “elit” hajlandó lenne átláthatóvá tenni a valós folyamatokat és igényeket, a 95% boldogan venne részt a rendszer fenntartásában, mert pontosan látja a saját szerepét és hasznát benne. Ez egy fejlett, hierarchikus “lény” működése, ahol a döntéseket az agy hozza meg, az idegrendszer továbbítja, és az izmok hajtják végre – az “összes sejt többségi szavazása” értelmetlen, értelmezhetetlen.
Az átláthatóság viszont lehetetlen mindaddig, amíg a pénz fogalmát és működését nem vagyunk képesek megérteni, majd e megértés birtokában végre elengedni.
Na ez azt hiszem megint túl “hálózatos” és homályos lett, én viszont nem tudom képszerűbben és tisztábban elmondani, sajnálom. Ezért hozom (szerintem teljesen hétköznapi gondolkodással felfogható) példaként a fogorvost. A mai szintű ellátásra NINCS “egyéni” recept: országnyi méret alatt az egyetemi képzés, a technikai felszerelés, gyógyszerek előállítása értelmezhetetlen feladat. Ha mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy ezt a szintet fenyegeti veszély, hogy az összeomlás valóban minden tizedik embert hagy csak életben katasztrofális körülmények között, a kilábalás reménye nélkül, és hogy ennek a szélén tántorgunk – de VAN megoldás, csak értelmes szervezést igényel… szerintem lenne rá érdeklődés. Csak akkor nincs, ha megrekedünk a felületesség és a reménytelenség szintjén.
Az én “hívő” hozzáállásommal szemben Orbán Viktor a 95% zsibbadt tömeg és 5% felületes gondolkodó réteg ismeretében és elfogadásával az egyetlen lehetséges “racionális” megoldás felé halad: diktatúrát épít. Természetesen, szükségszerűen(!) hazudik a tömegnek, ha az erre vevő. A Fidesz TÜKÖR, és nincs sok értelme a benne látható csúnya képre haragudni. Régebben én is haragudtam ezért, éppen a reménytelen párbeszéd kísérletek ébresztettek rá arra, hogy ez is lehetséges válasz: ha az “elit” nem képes valós alternatívával előállni, akkor ez még mindig jobb, mint a káosz.
198, RJ: Szaporítod a betűket, de – legalábbis miattam – feleslegesen!“…jóval 1% alatti valódi szellemi elit…”Nem létezik elit! Legfeljebb csak a mesében. Mindenkinek egyformán szaros a segge, finomabban -> porból és hamuból vagyunk mindannyian. Persze mindenki az élre tör, igyekszik első lenni. Ez természetes, de a realitásoktól való elszakadás akár orvosi segítséget is igényelhet.Ne aggódj miattam. Ha jönnek a szavak, leírom őket – ha nem, nem. És hiszek a változásban, a tiédben is!
:-)
Az elit létezik, csak én ezen a szón a fenti “pici maradékot” értem: akiket (bár ugyanolyan halandó és esendő emberek) a képességeik és gondolkodásuk emel ki, nem a törtetés. Akár te is lehetsz “elit”, mert ez első sorban személyes döntés kérdése!
Hála Istennek (bocs, ez nekem így kényelmes) volt, van szerencsém kiemelkedő emberekkel találkozni. Olyan asztalossal, programozóval vagy karate mesterrel, akinek a legapróbb részletek is pontosan illeszkednek egy rendbe, amit ha utánozni nem is tudok, de legalább elég jó vagyok ahhoz, hogy felfogjam (ehhez is nagyon sok idő és elmélyültség kell). Van, akikkel fizikailag nem találkozhatom, de felismerhetem a zsenialitásukat – legyen az Jézus, Lao-ce, Buddha, Marcus Aurelius, vagy a Mátrix első részének megírói. Minden erőmmel törekszem arra, hogy a saját területemen meglássam és befogadjam ezt a rendet; úgy látom, egész jól haladtam az elmúlt húsz-egynéhány év alatt.
Nagyon okos emberek dolgoznak ezeken, és minden agyamra szükségem van ahhoz, hogy jobbat, tömörebbet, általánosabbat alakítsak ki, pedig erre törekszem, bármilyen konkrét feladaton dolgozom éppen. Ez nem megy, ha fáj a fogam – ugyanezért van szükségem egy ma talán furcsának tűnő, szigorú és zárt életrendre is. Nem álmokról beszélek, hanem működő rendszerekről, amelyek mögött álló elvi szerkezeteket ugyanolyan lehetetlen elmagyarázni a kollégáimnak, mint a megoldási javaslataimat nektek. A “meta-meta” szinten az én agyam is ledobja az ékszíjat, van olyan terület, ahol még mindig csukott szemmel verekszem át magam. De a végén működik, és már “majdnem jó” is!
A “valósághoz” tapasztalataim szerint elég közel vagyok – csak az arról alkotott megszokott, “köztudott” képtől kerültem feldolgozhatatlan távolságra. Az alternatív válasz (egyszerűen megbuggyantam) az objektív eredmények tükrében nehezen védhető. Szerintem.
2013.április.2nd. at 09:07
HA egy kérdésre már kaptam választ, AKKOR nem teszem fel újra.
Mire utal az, hogy te mégis ezt teszed?
Nem tudom többször leírni: tisztában vagyok azzal, hogy a megoldás esélye a jelen gondolkodás fenntartása mellett NEM “konvergál”, hanem pontosan nulla! Éppen ezért foglalkozom a szabályrendszer által rögzített alapvető hibák okával és megoldásával ahelyett, hogy a következményeiken mérgelődnék, és a szabályrendszeren belül keresgélnék.
Minden ostoba reklám ellenére számtalan ember képes “racionális érdekei” ellenében emberi értékeket követni, lásd akár a hófúvásos történeteket. Ami viszont szinte lehetetlen: “normális”, a megszokott szabályok által irányított helyzetekben “értékes, emberi” módon viselkedni, mint különleges esetekben. Vajon mire utal ez?
Jöjjön most néhány kérdés tőlem:
HA van a jelen helyzetnek egyszerű, különösebb erőfeszítés nélkül felfogható, “tömegek” számára átadható, velük megszavaztatható megoldása, amit például egy ilyen fórum látogatói minimális háttérismeret birtokában kitalálhatnának, AKKOR nyilván azon az úton járnánk.
Vajon mire utal az, hogy mégsem ez történik?
HA a “tömeg” létbiztonsága garantálható a jelen feltételek között, AKKOR kényelmesen irányítható, “fejhető”. Következésképpen az általatok misztikus óriásokként kezelt “oligarchák”, politikai és gazdasági háttérhatalom birtokosainak ELEMI ÉRDEKE a “nép” jó közérzetének biztosítása.
Vajon mire utal, hogy erre láthatóan képtelenek?
Konkrétabban: HA Orbán Viktor, a rendszerváltozás óta példátlan hatalom-koncentráció birtokosa, “szép és demokratikus” eszközökkel képes lenne az egészségügy, oktatás, … rendszerének üzemeltetésére, AKKOR ezt is tenné, és mindenki imáiba foglalná a nevét, örökös miniszterelnök lenne, stb.
Vajon mire utal, hogy ehelyett furcsa hazárdjátékokba kényszerül?
—
És hogy mit látok én valóban értelmetlennek?
HA abból indulok ki, hogy az emberek többsége ostoba, fejlődésre képtelen nyafogó óvodás, AKKOR vezetésükre a legalkalmasabb egy érzéketlen, önhitt, bármilyen eszközt felhasználó, minden erkölcsi elvtől elrugaszkodó óvóbácsi.
Ez egyszerű logika, MI EZZEL A PROBLÉMA???
Mégis volt ember, aki eltöprengett a “hogyan” kérdésén, és megszületett az első hűtött szoba (1%). Aztán voltak olyanok, akik bár eredetileg (jogosan) hülyeségnek tartották a gondolatot és nem foglalkoztak vele, a működő példa láttán viszont számtalan részterületen az eredetinél jobb megoldásokat adtak, és megszületett a mai hűtőszekrény (9%). A maradék 90% jó része azt sem tudja, hogyan működik az egész – de ettől függetlenül képes biztonságosan és rendeltetésének megfelelően HASZNÁLNI.
Egész mai civilizációnk és ellátó rendszerünk ilyen, eredetileg “nyilvánvaló hülyeségek” egymásra épülő rendszerén alapul; és attól hogy létezik, a “tömeg” majdnem ugyanolyan, mint ezer éve – csak most abban az illúzióban él, hogy alkalmas döntéshozatalra és irányításra, pedig NEM az. Arra alkalmas, hogy értékelje a saját helyzetét, igényeket fogalmazzon meg, kitermelje és fenntartsa azt a vékony réteget, amely (a tömeg erejét irányítva) ezeket az igényeket kiszolgálni, megvalósítani képes.
A kérdés csupán az, hogy vissza tudunk-e térni a valódi kérdések feltételéhez, amelyek a közösen meghatározott célok érdekében végzett rendezett, hierarchikus EGYÜTTMŰKÖDÉSHEZ, szerintem az egyetlen megoldáshoz vezetnek? Vagy maradunk a pénz-alapú, egy stabil rendszer fenntartására alapelvei miatt képtelen, állandó versengésre és szembenállásra kényszerítő gondolkodás mellett, és tényleg eljutunk-e az összeomlásig.
Ha igen, onnan csak a romantikus ábrándokban van visszaút: valójában ma elképzelhetetlen nyomorra és korai halálra ítéljük utódainkat. A döntés ideje MOST van, pár év múlva vagy “már dolgozunk” a megoldáson, vagy átmeneti “egyéni előnyökért” egymást taposva, reménytelenül sodródunk lefelé.
Az elit létezik, csak én ezen a szón a fenti “pici maradékot” értem: akiket (bár ugyanolyan halandó és esendő emberek) a képességeik és gondolkodásuk emel ki, nem a törtetés. Akár te is lehetsz “elit”, mert ez első sorban személyes döntés kérdése!
Hála Istennek (bocs, ez nekem így kényelmes) volt, van szerencsém kiemelkedő emberekkel találkozni. Olyan asztalossal, programozóval vagy karate mesterrel, akinek a legapróbb részletek is pontosan illeszkednek egy rendbe, amit ha utánozni nem is tudok, de legalább elég jó vagyok ahhoz, hogy felfogjam (ehhez is nagyon sok idő és elmélyültség kell). Van, akikkel fizikailag nem találkozhatom, de felismerhetem a zsenialitásukat – legyen az Jézus, Lao-ce, Buddha, Marcus Aurelius, vagy a Mátrix első részének megírói. Minden erőmmel törekszem arra, hogy a saját területemen meglássam és befogadjam ezt a rendet; úgy látom, egész jól haladtam az elmúlt húsz-egynéhány év alatt.
“…a “magasabb szintű” agyműködésemet…”Messze vagy a valóságtól? Talán nem ezt akartad mondani?Hát legyen. Neked valószínűleg nem sokat mond a Design pattern, IoC, OSGI, late binding, Google guice, XAML/XUL/…, Core Data, … lista. Ezek programozáselméleti fogalmak, keretek; a többségükkel nincs is tisztában kollégáim túlnyomó többsége, ennek ellenére vidáman állít elő működő kódokat. Én viszont átlátom őket, többségükre úgy találtam ki és írtam megoldásokat, hogy a nevüket sem hallottam, vagy még nem is léteztek jelen formájukban.
Nagyon okos emberek dolgoznak ezeken, és minden agyamra szükségem van ahhoz, hogy jobbat, tömörebbet, általánosabbat alakítsak ki, pedig erre törekszem, bármilyen konkrét feladaton dolgozom éppen. Ez nem megy, ha fáj a fogam – ugyanezért van szükségem egy ma talán furcsának tűnő, szigorú és zárt életrendre is. Nem álmokról beszélek, hanem működő rendszerekről, amelyek mögött álló elvi szerkezeteket ugyanolyan lehetetlen elmagyarázni a kollégáimnak, mint a megoldási javaslataimat nektek. A “meta-meta” szinten az én agyam is ledobja az ékszíjat, van olyan terület, ahol még mindig csukott szemmel verekszem át magam. De a végén működik, és már “majdnem jó” is!
A “valósághoz” tapasztalataim szerint elég közel vagyok – csak az arról alkotott megszokott, “köztudott” képtől kerültem feldolgozhatatlan távolságra. Az alternatív válasz (egyszerűen megbuggyantam) az objektív eredmények tükrében nehezen védhető. Szerintem.
2013.április.2nd. at 09:07
200, Curix: Ha azt a csúnya elavult pascal nyelvet nézzük, akkor ugye itt a kódolásod így kezdődne: IF…….THEN……ELSETedd a szívedre a kezed és ne Tibor bának, hanem magadnak valld be, hogy melyik végkimenetnek van jóval nagyobb esélye. Tibor báénak, vagy a tiédnek? Na és ugye még a programozás is megenged egy harmadik eshetőséget is. (illetve helyesbítek, végtelen lehetőséget)Szóval azzal játszunk, hogy HA… AKKOR… EGYÉBKÉNT… Ez felhívás keringőre, lássuk, hogy tartod a lépést! Először nézzük a te kérdéseidet.
HA egy kérdésre már kaptam választ, AKKOR nem teszem fel újra.
Mire utal az, hogy te mégis ezt teszed?
Nem tudom többször leírni: tisztában vagyok azzal, hogy a megoldás esélye a jelen gondolkodás fenntartása mellett NEM “konvergál”, hanem pontosan nulla! Éppen ezért foglalkozom a szabályrendszer által rögzített alapvető hibák okával és megoldásával ahelyett, hogy a következményeiken mérgelődnék, és a szabályrendszeren belül keresgélnék.
A másik nagy hiba pedig itt van, közvetlenül utána:” Ez egy fejlett, hierarchikus “lény” működése, ahol a döntéseket az agy hozza meg, az idegrendszer továbbítja, és az izmok hajtják végre”Az agy melyik féltekéjére gondolsz? Te miért gondolkodsz másképpen napközben, és miért másként éjjel, hajnalban?De nem is ez a lényeg, ha kicsit spirituális szemszögből nézzük, akkor az agy az mindig az EGO lesz.Nem esik le, hogy tisztában vagyok a gondolkodásom működésével? Ezért keresem a jó kérdéseket, alternatív utakat félálomban, és dolgozom a konkrét megoldáson éber állapotban. Nem keverem a kettőt. Ezért vagyok képes különbséget tenni a személyes felelősségtudaton és hiten alapuló DÖNTÉS és a racionális MÉRLEGELÉS között. Van olyan helyzet, ahol a felelősségteljes, emberhez méltó döntés ellentmond a racionális mérlegelésnek! Ezek egyébként életünk legfontosabb, legértékesebb döntései.
Minden ostoba reklám ellenére számtalan ember képes “racionális érdekei” ellenében emberi értékeket követni, lásd akár a hófúvásos történeteket. Ami viszont szinte lehetetlen: “normális”, a megszokott szabályok által irányított helyzetekben “értékes, emberi” módon viselkedni, mint különleges esetekben. Vajon mire utal ez?
Jöjjön most néhány kérdés tőlem:
HA van a jelen helyzetnek egyszerű, különösebb erőfeszítés nélkül felfogható, “tömegek” számára átadható, velük megszavaztatható megoldása, amit például egy ilyen fórum látogatói minimális háttérismeret birtokában kitalálhatnának, AKKOR nyilván azon az úton járnánk.
Vajon mire utal az, hogy mégsem ez történik?
HA a “tömeg” létbiztonsága garantálható a jelen feltételek között, AKKOR kényelmesen irányítható, “fejhető”. Következésképpen az általatok misztikus óriásokként kezelt “oligarchák”, politikai és gazdasági háttérhatalom birtokosainak ELEMI ÉRDEKE a “nép” jó közérzetének biztosítása.
Vajon mire utal, hogy erre láthatóan képtelenek?
Konkrétabban: HA Orbán Viktor, a rendszerváltozás óta példátlan hatalom-koncentráció birtokosa, “szép és demokratikus” eszközökkel képes lenne az egészségügy, oktatás, … rendszerének üzemeltetésére, AKKOR ezt is tenné, és mindenki imáiba foglalná a nevét, örökös miniszterelnök lenne, stb.
Vajon mire utal, hogy ehelyett furcsa hazárdjátékokba kényszerül?
—
És hogy mit látok én valóban értelmetlennek?
HA abból indulok ki, hogy az emberek többsége ostoba, fejlődésre képtelen nyafogó óvodás, AKKOR vezetésükre a legalkalmasabb egy érzéketlen, önhitt, bármilyen eszközt felhasználó, minden erkölcsi elvtől elrugaszkodó óvóbácsi.
Ez egyszerű logika, MI EZZEL A PROBLÉMA???
201, buza: Ha a 90% tömeg nem képes emberi mivoltával szembenézni, akkor mégis hogyan fog szembenézni, érteni? Ha valamire nem képes valaki, akkor , akkor sem lesz képes, ha átláthatóbbá teszik neki. Hisz az csak az 1 %-nak átlátható,érthető szerinted. Pont te állítod, a 90% képtelen az átlátásra. Itt van nekem a bukta a gondolatmenetedben. És most a tömeggel akarsz valamit kezdeni, vagy mégsem? Hisz azt írod, nem a tömeget akarod megnyerni, hisz az megnyerhetetlen. Közben meg a megoldás, az ő átalakulásuk?Mennyivel nem telepes növény lesz, ha csak látja, hogy mi a szerepe a telepben? de nem magát irányítja ?és ugyanolyan vezetés alatt van, csak innentől te hierarchikus lénynek nevezed. Mindegy, hogy telepes, vagy hierarchikus, vezetés alatt van, még mindig vezetve lesz, tehát megint maradt minden a 90+9+1% százaléknál szerintem.Oké, vegyünk egy példát: “fogjunk egy motort és a segítségével szivattyúzzuk ki a meleget egy helyiségből”. Az ötlet “nyilvánvaló hülyeség”, ahogy a napfényt sem vékával hordjuk be a házba.
Mégis volt ember, aki eltöprengett a “hogyan” kérdésén, és megszületett az első hűtött szoba (1%). Aztán voltak olyanok, akik bár eredetileg (jogosan) hülyeségnek tartották a gondolatot és nem foglalkoztak vele, a működő példa láttán viszont számtalan részterületen az eredetinél jobb megoldásokat adtak, és megszületett a mai hűtőszekrény (9%). A maradék 90% jó része azt sem tudja, hogyan működik az egész – de ettől függetlenül képes biztonságosan és rendeltetésének megfelelően HASZNÁLNI.
Egész mai civilizációnk és ellátó rendszerünk ilyen, eredetileg “nyilvánvaló hülyeségek” egymásra épülő rendszerén alapul; és attól hogy létezik, a “tömeg” majdnem ugyanolyan, mint ezer éve – csak most abban az illúzióban él, hogy alkalmas döntéshozatalra és irányításra, pedig NEM az. Arra alkalmas, hogy értékelje a saját helyzetét, igényeket fogalmazzon meg, kitermelje és fenntartsa azt a vékony réteget, amely (a tömeg erejét irányítva) ezeket az igényeket kiszolgálni, megvalósítani képes.
A kérdés csupán az, hogy vissza tudunk-e térni a valódi kérdések feltételéhez, amelyek a közösen meghatározott célok érdekében végzett rendezett, hierarchikus EGYÜTTMŰKÖDÉSHEZ, szerintem az egyetlen megoldáshoz vezetnek? Vagy maradunk a pénz-alapú, egy stabil rendszer fenntartására alapelvei miatt képtelen, állandó versengésre és szembenállásra kényszerítő gondolkodás mellett, és tényleg eljutunk-e az összeomlásig.
Ha igen, onnan csak a romantikus ábrándokban van visszaút: valójában ma elképzelhetetlen nyomorra és korai halálra ítéljük utódainkat. A döntés ideje MOST van, pár év múlva vagy “már dolgozunk” a megoldáson, vagy átmeneti “egyéni előnyökért” egymást taposva, reménytelenül sodródunk lefelé.
