65, Tibor bá: Ez annyira szép, és elegáns párhuzam, hogy kifélkövérítettem. Csak azt kellene belátnod, hogy a Viktorok is mind benne vannak az “emberi természetben”. Vágj le egyet, nő helyette három.Köszi, gondoltam, hogy jól passzol ide.
A jelenség természetességével is tisztában vagyok, ez egyben frappáns válasz is ejha (66) felvetésére ("Lehet, hogy likvidálni kéne"). A gond csak az, hogy egy kis (falu méretű) közösségben ezt a viselkedésmódot a sarki kocsmában néhány nyolc napon túl gyógyuló mozdulattal kigyógyítják bárkiből – egy “modern” “demokráciában” viszont öltönyös szakértők és bloggerek járják körbe-körbe a végtelenségig, mi meg bambán hagyjuk kiteljesedni.
67, hubab: Amit eddig elolvastam tőled, abból azt veszem ki, hogy nem vagy hajlandó figyelembe venni annak a puszta lehetőségét sem, hogy az emberiség már túlnyújtózott a maga takaróján, és a jelen népesség puszta életben tartása is csak a föld egyre csökkenő tartalékainak teljes felélése árán lehetséges, míg azok léteznek. ... Mitől vagy olyan biztos abban, hogy a hajó még nem ment el? Hogy egyáltalán létezik még elvi megoldás a pozitív kimenetre?Biztos nem vagyok semmiben. Viszont jogomban áll ELDÖNTENI, hogy miért tartom érdemesnek élni és dolgozni – és mire nem pazarolok időt.
Felvetésedre a válaszom röviden: a “civilizált ember” mai, nyugati közfelfogás szerinti definíciója természetesen tarthatatlan. Viszont szerintem HA képesek leszünk a valódi szükségleteink kielégítésére koncentrálni az idióta álomkergetés helyett, HA hajlandóak leszünk újra DOLGOZNI, közösségként gondolni önmagunkra és hinni a bennünk rejlő lehetőségben, AKKOR nyerhetünk elég időt az “újratervezéshez”. Ha nem, akkor bizony pofára esünk, és NEM lesz “csendesen eléldegélés a romokon”, meg felemelkedés.
Hosszabb választ a Hajnalvilág könyv 97. oldalától olvashatsz.
[... persze erre "hubab" már nem válaszolt.]
2012.november.9th. at 07:34
65, Tibor bá: Én csak krónikás vagyok. Én nem okozom az eseményeket, csak észlelem és közzé teszem. Ha lenne hatalmam azon lennék, hogy minden magyar a 10 százalékban legyen.Azért lefutom ezt az “én csak krónikás vagyok” kört is újra.
1: NEM vagy objektív, ahogy a világon egyetlen ember sem az, semmilyen szempontból nem vagyunk alkalmasak rá. Ezzel a megállapítással mindaddig egyet is értesz, amíg nem rád vonatkozik (a saját objektivitásodra mint abszolút jellemzőre, és nem mint szándékra hivatkozol).
2: Az objektivitás MÉRTÉKE valóban meghatározza azt, hogy mennyire pontosan látjuk a világot, és ettől függ az, hogy mire vagyunk KÉPESEK a jelen pillanatban. Például: az álmodozókat megvezetik, mert direkt ezt kívánják, és minél nagyobb a homogén álmodozók köre, annál hatalmasabb (és idiótább) vezért emelnek maguk fölé. Szimpla MATEK. Egyébként a tréfa kedvéért: a “fides” jelentése hit, latinul.
3: Viszont UGYANILYEN fontos az, hogy milyennek akarod látni a világot, milyennek hiszed a jelenségek látszata mögött. Ennek alapján hozol döntéseket, és (képességeid mértékében) ebbe az irányba MOZGATOD a világot.
—
Te “csak” krónikás vagy. De ezzel mindenkit, aki a blogodat olvassa, elriasztod a nagy közösségi, konstruktív gondolkodástól, az ember jövőjébe vetett hittől; és egyéni túlélős barkácsolásra biztatod, táplálod bennük azt az illúziót, hogy ennek bármi értelme lenne. Pedig te is leírod, hogy az ebben gondolkodók szépen állítsák sorba a szeretteiket, húzzanak ki kilenc “eldobhatót” minden egyes olyan emberért, akit szeretnének megtartani. VAGY: próbáljanak más megoldást keresni, még ha lehetetlennek látszik is.
Továbbá: HA Orbán Viktor olvasná a blogodat, és a benne leírt jövőképet, a párbeszédek tartalmát és színvonalát, szerinted elgondolkodna azon, hogy mit is csinál? Szerintem éppen ellenkezőleg: ebben is csak visszaigazolást látna. Nem is alaptalanul.
Na ezért vitáztam veled eddig – de már minden fontosat elmondtam.
2012.november.10th. at 04:35
77 Tibor bá Ez az a kitérőktől hemzsegő szöveg elkerülésének üdítő példája, amit nálad még nem volt alkalmam tapasztalni. Inspiráló!Hátulról előre: “mit csinálhat máshogy egy krónikás”?
Az objektivitásról írottakkal egyetértek. Az ember legfeljebb törekszik rá, de tökéletesen nem tudja elérni. Na de, tudsz ennél jobbat? Ráadásul ez mindenkire, tehát rád is vonatkozik. Az a tudat, hogy abszolút objektív neme lehetsz, nem béníthat le. Különben is döntéseidnél egyéni dolgokkal súlyozod a tényezőket, ami máris a szubjektivitás felé tol. Például: Túlélési stratégia esetén nekem jó, ha van hátra egy évtized, esetleg másfél. Nyilván a felkészülésnél ez egy objektív tényező számomra, de más nézete szerint szubjektív.
Krónikás ügy: Juliánusz barát időben jelezte, hogy a mongol horda nyugatra tart. Kérdésem: Ezzel elriasztotta a nagy közösségi, konstruktív gondolkodástól a magyarokat? Ellenkezőleg, inspirálhatta volna őket, ha hallgatnak rá. – persze ezt te másképp látod. Jogod van hozzá.
Például ahelyett, hogy “birkanépezik”, meg túlélő tanfolyamokat szervez (mert “nem szeretném, de úgyis minden összeomlik”), meg “mozgalmat indít a korrupció ellen (HAHAHA…) mondhat olyat, hogy
Hölgyeim és Uraim, ébresztő!
Magyarországon IGENIS VANNAK olyan emberek, akiket a felelősségtudat és személyes felelősségvállalás, a szaktudás és a jó szándék tesz vezetővé, NEM a “modern” “demokrácia” amúgy is fejre állított, majd lassan kézi távvezérlővé barkácsolt szabályai. Például:
- Államfő / miniszterelnök: Róna Péter
- Földművelésügy: Ángyán József
- Gazdaság: Demján Sándor
- Oktatás: Molnár Lajos
- Média, kisebbség: Pikó András
A sor folytatható, alternatívák kereshetők. De ahelyett, hogy a zsibbadt tömeget ekézném nyafogva, meg százalékokon töprengenék, kijelentem, hogy ÉN személyesen őket akarom vezető szerepben látni, és kérlek téged, kedves olvasó:
- gondolkodj el azon, hogy ilyen emberi minőséget akarsz-e az ország vezetésében látni – vagy azt, akik most ücsörögnek ott!
- keress további jelölteket, vitázzunk EZEN nagy szavak, zsidózás meg turulos-koronás maszlag helyett – és nézzük végre LEVEGŐNEK azokat a balfékeket, egyetlen gondolatot, egyetlen másodpercet ne pazaroljunk rájuk!
- ha van kedved, csinálhatunk akár mozgalmat is, de NEM azért, hogy MI mondjuk meg a tutit, hanem azért, hogy végre ŐK mondhassák meg!
- és végül: ÉN követni fogom őket akkor is, ha éppen kényelmetlen, amit mondanak, mert BENNÜK én személyesen megbízom!
Még akár idézhetnél is tőlem, mondjuk ilyet:
A fásultság, végtelen unalom és kiábrándultság nem kellemes érzés, de alapvetően jó. Azokról az eszközökről, amelyek igyekeznek egységes, százalékokkal és mutatókkal mérhető tömeggé formálni bennünket, egyenként kiderül, hogy mennyit érnek, ugyanakkor mibe kerülnek nekünk és a bolygónak. A király meztelen, hiába a kikiáltók hangos üvöltése, a fizetett hangulatcsinálók suttogása a tömegben – az ember újra keresni kezdi szomszédja kezét.
Tudjuk már, hogy a bennünket pirosra, narancsra, kékre vagy zöldre festő, százalékokért bármit kimondó „teamek” folyamatosan lesnek, méregetnek minket; minden óhajt és az ellenkezőjét is felírják zászlajukra – csak sajnos oly kevés már ott a hely a korábbi elvek, ígéretek mellett.
Így aztán egyre erősebben vágyunk arra, hogy valaki végre mondjon igazat, ha fáj is – és ne hagyja abba csak emiatt. Igenis szúrja a tűt, vágja a húst, fájjon, ha kell; de szeretet, felelősségtudat és hit legyen a szemében, ne tartson poharat a véremnek, és ne koccintson vele a műtőasztal alatt.
Ma mindez vágyálom csupán, és nem a szereplők miatt, mert bár ők egyénileg természetesen felelősek az általuk okozott kárért, de ha lecseréljük őket, ugyanolyanok állnak a helyükre. De talán éppen ez tesz minket elég erőssé, elhatározottá ahhoz, hogy felvállaljuk és kimondjuk: igen, én magam vagyok ez a rendszer.
Magam vágytam arra, hogy szebb világot hazudjanak nekem, én kívántam, hogy elvakítsanak, elkábítsanak, és magam is részt veszek mások becsapásában. Most viszont látni akarok, színről színre úgy, ahogy a dolgok vannak, és igazat akarok mondani akkor is, ha ez sokba kerül nekem, mert megcsömörlöttem már ettől a kusza, önmagának folyamatosan ellentmondó rendszertől, amelynek része vagyok. Leesni az ágyról nagyon kellemetlen, de ha ez szükséges ahhoz, hogy végre felébredjünk egy lázálomból, akkor megéri.
(Hajnalvilág, 2008 - 86. oldal)
—
TE mondhatnál ilyet, mert EZ valóban “inspirálhat” embereket a nagyobb közösségi összefogásra – az általad elővett témák és hangulat NEM.
Én nem mondhatok ilyet, mert szerintem a jelen helyzet következmény, az okok feltárásáért ennél jóval messzebbre kell menni.
Az objektivitásos téma:
Igen, ha sarokba szorítalak és éppen jó hangulatod van, akkor egyáltalán válaszolsz, nem küldesz elmeorvoshoz (mint korábban néhányszor) és képes vagy elismerni – de csak olvasd el ezt az egyetlen bekezdésedet. Azonnal visszatámadsz, és már azonnal elfelejted, hogy KIVEL beszélsz.
ÉN vagyok az, aki állandóan a saját szubjektivitását tekinti alapnak, ÉN vagyok az, aki csak a szóismétlés miatt nem írja bele minden mondatába, hogy “szerintem”. ÉN vagyok az, aki az egész életét azzal tölti, hogy magukat objektívnak és alaposnak képzelő emberek kósza ötleteiből egy valóban objektív világban (számítógép) működő rendszert faragjon.
Igen, képes vagyok lemenni arra a szintre, amit te szeretsz, de ott a jelen problémákra NINCS MEGOLDÁS, mert ahhoz igen távoli rendszerek közötti összefüggési hálózat ismerete és feltárása szükséges alapkövetelmény! EZT próbálom elmesélni a “kitérőktől hemzsegő” szövegeimben. És igen: baromi kemény agymunkát igényel a követése is, nem is várhatom el senkitől – tőled sem, nem hogy az “istenadta néptől”. De akkor minek és kinek beszélek?
No azt hiszem, itt volt elég, megint az ellenállhatatlan ágyúgolyó és az áttörhetetlen fal konfliktusánál járunk.
