Előre szólok, a szokásos hosszú ömlengés lesz...
124, Nim_Rod: ebben a pillanatban nem kell semmi, lásd később. Hacsak nem érted meg azt, mit a GitHub-ra MondoAurora/DustFramework alá feltettem, de ezt nem várnám el senkitől jelenleg, elmagyarázni nincs kapacitásom, és pillanatnyilag nem is ezt a változatot nyomom. Szóval: még nem.
126, Géza: a dolog kicsit messzebb ment. Emlékeim szerint annyiban maradtunk, hogy gyakorlatilag a "fennakadás" esélye nulla, az ebben az irányban kihozható maximum a te "sötét" atomos víziód, amit én nem vagyok hajlandó elfogadni. A sikertelenségre pedig számomra egyetlen válasz létezik: "Újra!" (Morpheus a Mátrixban) Különösen tőled lenne nehéz elfogadnom a feladást, aki olyan messzire jutottál az úton, oly sok tudást és türelmet gyűjtöttél.
Szép trófea vagy közös ellenfelünknek. Nem tudok erre többet mondani. Béke veled.
127, Tibor bá: na ebben igazad volt, egy napig bírtam az elcseszett hosts file-lal, és újra benéztem.
Nem a sértődéssel van a gond, hanem azzal, hogy ma fél napot kellett programozás helyett takarítással töltenem. Ez nem baj, ha közben értelmes dolgokon (jelen pillanatban az interaktor objektumok szerkezetén) gondolkodom - és nem ide fogalmazgatok fölösleges litániákat. Ez az, ami miatt bosszús tudok lenni, de irányítani nem tudom. Továbbá lásd később.
137, Szurkolo: sajnos, az egyik érzékeny pontomra tapintottál: a magabiztosságba csomagolt felületességtől a plafonra szaladok. Nyilván szó nincs arról, hogy "ne avatkozz bele", és nem érdekel, mit írsz a falra - csak a sorrend és a mód a kérdés.
Tudod, programozóként programozó fórumot is olvasok, néha írok. Ott elég sokan jönnek "kérdéssel", és a számomra értékesnek tűnő emberektől általában csak egy választ kapnak: "Meddig jutottál? Ez egy programozó fórum. Programozol, keresel, nem találsz, kérdezel. Ez a sorrend". Ez meg itt a "gondolkodó emberek fóruma" a felirat szerint... Bár igaz, láthatóan annyira mást értek gondolkodáson, mint a többség, hogy én vagyok rossz helyen.
A felületességgel az a baj, hogy a felületesen gondolkodó ember a másikról is felületességet feltételez. A jelen helyzeten "gondolkodunk", feltételezve, hogy az elődeink hülyék, az emberek hülyék, a világot valóban irányító emberek szintén hülyék: nem látják, hogy mi történik, nem készülnek képességeik szerint valamilyen megoldással.
Ugyanúgy, ahogy feltételezzük, hogy az atomerőművek miatt aggódók is alapvetően tudatlanok. Így aztán egyik vélemény olyan, mint a másik, nincs személyes képalkotás, felelősségvállalás az elfogadás mögött. Hiába említem mondjuk Tibor bának, hogy téves analógiát használ (időjárás - társadalom), számára ez válaszra sem érdemes szőrözés, míg számomra egyértelmű bizonyíték egy alapvető hibára a megközelítésében.
A teljesség kedvéért: a 156-os hozzászólásoddal maximálisan egyetértek.
149, Csont: akkor kérlek, NE olvasd el. Sőt. Felesleges is, hiszen minden számomra fontos dolgot leírtam itt is. A 120 oldal azért érdekes, mert nem említés szinten, hanem részletesen, érdemi logikai vitára felkészítve látható az a gondolati struktúra, ami számomra a mai világ jelenségeit megmagyarázza (sőt, előre vetíti), és a kiút esélyét nyújtja. Nem "támogatót" meg hívőt kerestem itt sem, hanem értékelhető kritikát. Gézával és Jancsikával jó menetek voltak, de maradtunk a saját jövőképünk mellett (amely szerintem felelősséggel választandó, szerintük elkerülhetetlen csapásként felfogandó - és ez a különbség értelmetlenné teszi a további vitát).
Igen. Esetenként arrogáns faszkalap vagyok, és amit csinálok, nem sok szart ér, főként pedig nem pihentető esti olvasmány. Sokkal rosszabb, mint amiket itt írok. Ne fáraszd magad vele.
---
Ahogy említettem is a múltkor, ahhoz, hogy végre el is olvassák az írásomat, megértsék és érdemben vitázzanak vele a hallgatás vagy szelektív visszavágások helyett, tennem kell valami "lehetetlent". Akkor talán a "gondolkodók" egy része hajlandó lesz legalább próbaképpen megkérdőjelezni abszolút igaz hittételeit, pl: "az emberiség pusztulásra ítéltetett". Talán nem feltétlenül vagyok álmodozó, agyalágyult képzelgő, lelki sérült, vagy hasonló; talán érdemes figyelembe venni a kérdéseimet, érveimet.
Mivel programozó vagyok, azt szeretném egyértelműen bizonyítani, hogy a számítástechnika mai formája egy őrületes önátverés, az itt elvégzett "munka" 99%-a felesleges, azonos feladatok ezredik ismétlése. Reményeim szerint hónapok választanak el attól a ponttól, amikor már ez értékelhető lesz (igaz, nem "felhasználói", hanem rendszertervező szinten).
A következő lehetőségek vannak:
1: nincs igazam. Ez a legegyszerűbb, végül újra kilóra gyártom majd a kódot valamilyen cégnél, és nyelem a meg nem értett zsenik önsajnálatának keserű könnyeit. Simán lehetséges. Akár mondjunk rá 99% esélyt. Ennek ellenére jelenleg nem állást keresek, hanem ezt a koncepciót kergetem, és olyan kódokat futtatok, amihez hasonlót se láttam sehol, pedig évek óta folyamatosan keresem.
2: igazam van. Ezzel a kollégáim 99%-át teszem munkanélkülivé (mert amit csinálnak, az nem "munka"), illetve nagyon-nagyon-nagyon komoly cégeknek török borsot az orra alá. Az a kérdés, hogy van-e esélyem elmagyarázni a dolgot? Vagy simán befordulok az árokba egy apró műszaki hiba miatt (egy lassan veterán korú autóval ez nem nagy ügy)? Közben meg Bongyorka11 és 3lIt3 megbeszélik a fórumon, hogy mekkora hülyeséggel foglalkoztam. Tibor bá meg megállapítja, hogy egyébként is voltak öngyilkos hajlamaim, igaz?
Az itteni tapasztalatok arra mutatnak, hogy ha az első körben meglépem az 1%-ot, akkor is gyakorlatilag nulla az esélyem, rossz esetben (ha az emberek tényleg csak olyanok, amilyennek ti látjátok őket) a szimpla túlélésre is. Mindezek tudatában ezt a minimális * minimális esélyt "etetem" minden erőmmel.
Viszont... az egész nem lenne nagy kunszt, ha bízom bárkiben is. Így viszont, hogy semmi oka, értelme nincs hinnem abban, hogy jól is elsülhet a dolog - nos így tényleg izgalmas a játék. És még így is sokkal jobban tetszik nekem ez a "mese", mint az itt felsoroltak bármelyike.
Majd látjuk, hogy alakul.
Eredeti hely
