We can sit and worry about climate change. OR, we can get up and do something about it. Here's the official trailer for THIS CHANGES EVERYTHING.
thefilm.thischangeseverything.org
Is it too weird to say that we are this system?
If that is true, "changing" comes later, after realizing WHY we build exactly this system, the understanding may change our own vision, and through us, the world we create.
http://hajnalvilag.blogspot.hu/.../a-prayer-for-human...
Luke Hancock Maybe "we" didn't build it. Maybe it was conceived for us. Have you heard of Edward bernays? 1920/30.
Lorand Kedves Luke Hancock - No, I haven't, though I knew a bit about Joseph Goebbels & Partners, and can see through most manipulation because I have a seemingly exceptional motivation to see. I have trained my brain very hard (30+ years...) to accept and process things that I don't like.
I know why there is no real chance in showing people how bad this world is. Relax, they already feel it! But it feels so bad they don't want to see and know it, so although they applaud the yet another "we gonna die" movie, book, but happy for the ad break. The next day, they will happily run away from this idea and continue what they did yesterday. And yes, they accept the propaganda, switch to Big Bang Theory and Marvel movies instead of thinking, because it feels better. So what?
I checked Edward Bernays and the Art of Public Manipulation and I must admit: it was boring and biased. To me, this is like yelling against the law of gravity.
1: cooperating community is more efficient than fighting individuals
2: human race breeded itself to work well in communities;
3: community is formed around aligned motivations;
4: creating aligned motivations is the most important element of control (be it Jesus Christ, Gandhi, Rothschild/Soros/...., Steve Jobs or Adolf Hitler).
Consequentially: a sustainable, working civilization is NOT free of patterns and their propaganda but 1: its all members are educated how to judge the propaganda and that their personal judgement, responsibility and ethics is a fundamental need of the civilization, and 2: they therefore "breed" the pattern-makers with positive motivations.
Obviously, ours is NOT a such civilization.
If one is able to read and understand Lao-ce, Platon, Gandhi, Einstein, ... or the Bible, Krishna, Buddha, ... without superstition, this is nothing new. If you prefer modern context, you may check this: http://hajnalvilag.hu/projects/TasteOfLuck.pdf as a teaser.
2015. augusztus 30., vasárnap
2015. augusztus 12., szerda
Alphabet - when a giant fights
LinkedIn - Goodbye Google! Welcome Alphabet
I have read a very interesting article lately about the artificial agent strategy of two giants, Google and Apple, here: http://www.npr.org/sections/alltechconsidered/2015/07/03/419540367/how-personal-should-a-personal-assistant-get-google-and-apple-disagree - and I think that is related to this move.
I see a great change in how we use the internet today.
When Google started its stratospheric journey, "being on the net" practically meant putting some HTML content on some servers and wait for people finding them. Google was THE perfect tool to find "all" information, rank, sort and provide it, without any extra stuff (portal, news, etc.), pure information, the quite fair illusion of truth. This had enormous marketing value, and Google used that potential very smartly, to build up a complete ecosystem.
However, now we have enormous amount of programmers, toolkits, frameworks.
Companies, businesses create their own smart applications to be present on the market directly, especially on handheld devices, native platforms. The source of data is running dry, not accessible by google indexing - consequently the "truth" is not trusted anymore. You don't look up your holiday location, your next car, your next restaurant on Google, but targeted locator applications, you prefer social media for reviews, gamification, etc.
Google has to dig deeper for data and trust.
Search is one thing, Google is associated with that, gives and will further provide fair profit, and that's good. You don't slaughter the cattle that you can milk. But Google must enter the "framework market": cloud, ERP, CRM, "?aaS" tools at the data providers, and with smart, "know it all" agents on the client side with their tools to get back the amount of raw data it once had. (I see the same behind the book digitization project as well.) Google as a company, has the resources (technologies, patents, personnel, data), and a wide portfolio to fight for it, but must act now and quickly.
That does not work "under" Google. That is Alphabet. Smart move.
My 2 cents.
I have read a very interesting article lately about the artificial agent strategy of two giants, Google and Apple, here: http://www.npr.org/sections/alltechconsidered/2015/07/03/419540367/how-personal-should-a-personal-assistant-get-google-and-apple-disagree - and I think that is related to this move.
I see a great change in how we use the internet today.
When Google started its stratospheric journey, "being on the net" practically meant putting some HTML content on some servers and wait for people finding them. Google was THE perfect tool to find "all" information, rank, sort and provide it, without any extra stuff (portal, news, etc.), pure information, the quite fair illusion of truth. This had enormous marketing value, and Google used that potential very smartly, to build up a complete ecosystem.
However, now we have enormous amount of programmers, toolkits, frameworks.
Companies, businesses create their own smart applications to be present on the market directly, especially on handheld devices, native platforms. The source of data is running dry, not accessible by google indexing - consequently the "truth" is not trusted anymore. You don't look up your holiday location, your next car, your next restaurant on Google, but targeted locator applications, you prefer social media for reviews, gamification, etc.
Google has to dig deeper for data and trust.
Search is one thing, Google is associated with that, gives and will further provide fair profit, and that's good. You don't slaughter the cattle that you can milk. But Google must enter the "framework market": cloud, ERP, CRM, "?aaS" tools at the data providers, and with smart, "know it all" agents on the client side with their tools to get back the amount of raw data it once had. (I see the same behind the book digitization project as well.) Google as a company, has the resources (technologies, patents, personnel, data), and a wide portfolio to fight for it, but must act now and quickly.
That does not work "under" Google. That is Alphabet. Smart move.
My 2 cents.
2015. augusztus 7., péntek
Világfalu
Facebook fél-beszélgetés...
Ezek egyszerű tények, az általuk hordozott információ (ha nem is pontos számokkal) a tudatunk peremén azért jelen van, az általuk keltett érzelem pillanatnyi, és összességében inkább arra ösztönzi az agyunkat, hogy elzárkózzon tőle. A probléma megoldásához viszont ez sajnos nem elég - sőt.
Mivel én szeretek a tűzzel játszani, egyszer meséltem is róla, miért van így: http://hajnalvilag.hu/projects/TasteOfLuck.pdf
Óvatosan, nagyon tömény... ;-)
Andras Kepes Loránd, elovastam az esszédet, és nagyon élveztem. Én is éppen hasonló kérdésekkel foglalkozom, csak kulturális megközelítésből, de Barabási könyvén keresztül én is eljutottam a hálózatokig, mint egyféle magyarázatig. A Seneca idézet hol található?
Touché :-) Bár sok helyen olvastam, forrásmegjelölés nincs, és az alábbi hely szerint kérdéses: https://en.wikiquote.org/wiki/Seneca_the_Younger Szóval jó eséllyel ez is csak legenda.
Viszont ihletforrásnak tökéletes volt :-)
Mondjuk kicsit sajnálom, hogy "élvezetes" besorolást kaptam. Ez nem egy irodalmi, vagy a mai katasztrofális értelmezésben "filozófiai" értekezés, hanem legjobb rendszerelemzői tudásom szerint koherens magyarázat arra, hogyan lehetséges egyszerre hinni az ember erkölcsi és intellektuális értékeiben ÉS látni a mai helyzetet, a belinkelt általános összefoglalótól Kishantosig vagy a pengekerítésig.
Andras Kepes Jó, akkor legyen: tanulságos! Bár, szerintem a szellemi izgalmak is lehetnek élvezetesek.
Természetesen, elnézést kérek érte, mindig elfelejtem, hogy elvárásaim csak önmagammal szemben lehetnek.
Mentségemre szóljon, hogy hiába járok a vízen évek óta, udvarias mosolyon és némi türelmetlenségen kívül mást nem kaptam. Most megvan a lehetőségem a bizonyításra: csak le kell futnom a legnagyobb IT cégek csatahajóit, nem gondolva arra, hogy azok lőni is tudnak, és amit csinálok, közös érdekeiket sérti.
Szellemi izgalom? Szabad belegondolni, hogy én ezt tényleg elhiszem, bár megfutottam a magam köreit a pokolban, és tisztában vagyok azzal, hogy téves úton is járhatok.
Élvezet? Ó IGEN! Látni amint megmozdul egy lehetetlen rendszer, amit én írtam de pontosan tudom miért vagyok képtelen követni, amit csinál; amely segít nekem gondolkodni olyan szinten, ahogy emberi aggyal lehetetlen.
De közben nézni a "nagyokat", "híreseket", "szépeket" és sírva röhögni azon, amit csinálnak; tudni azt, hogy mennyire törékeny vagyok, és hiába írtam le és mondtam el mindent sokszor, a megértéshez szükséges idő és odafordulás töredékét sem kaptam meg egyetlen olvasótól sem. És pontosan tudni, hogy miért.
Na ez a méreg, nem a cián, kedves András! :-D
"Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl."
Még szerencse, hogy Gandhi a közhiedelemmel ellentétben nem mondott ilyen hülyeséget (bár fél órával ezelőtt még én is azt hittem). Az esélyek nem az én oldalamon állnak - de a célkeresztbe most beáll mellém néhány barátom is. Élvezetes? Inkább Yin-Yang...
De mit csináljak? Ez életem álma: a saját fogalmaim szerint felnőtt, gondolkodó emberhez méltó életet élni. Akkor is, ha ez a mai világtól (és lakóitól) teljesen idegen.
Tom Semmel If you break it down to this level it's fascinating. But Everything is relative. Sorry, at this point in my life I'm not about to solve the worlds problems
Never mind, the problem comes to our doors for resolution :-)
Immigrants don't rot in peace where they were born as it would be comfortable for us, but come and show us the relativity and "their current point in their life" in practice...
"Aux armes!", build fences? Or accept that we cause those problems and must respond to them? We can only choose the level of our response: animal or human?
... and the three most important words, the main message of that list above, just because you were able to read it:
Not "should", not "forced", but don't deny: you are able to; of course not "solve" but improve; and not "anyone" or "people in general". You.
Ezek egyszerű tények, az általuk hordozott információ (ha nem is pontos számokkal) a tudatunk peremén azért jelen van, az általuk keltett érzelem pillanatnyi, és összességében inkább arra ösztönzi az agyunkat, hogy elzárkózzon tőle. A probléma megoldásához viszont ez sajnos nem elég - sőt.
Mivel én szeretek a tűzzel játszani, egyszer meséltem is róla, miért van így: http://hajnalvilag.hu/projects/TasteOfLuck.pdf
Óvatosan, nagyon tömény... ;-)
Andras Kepes Loránd, elovastam az esszédet, és nagyon élveztem. Én is éppen hasonló kérdésekkel foglalkozom, csak kulturális megközelítésből, de Barabási könyvén keresztül én is eljutottam a hálózatokig, mint egyféle magyarázatig. A Seneca idézet hol található?
Touché :-) Bár sok helyen olvastam, forrásmegjelölés nincs, és az alábbi hely szerint kérdéses: https://en.wikiquote.org/wiki/Seneca_the_Younger Szóval jó eséllyel ez is csak legenda.
Viszont ihletforrásnak tökéletes volt :-)
Mondjuk kicsit sajnálom, hogy "élvezetes" besorolást kaptam. Ez nem egy irodalmi, vagy a mai katasztrofális értelmezésben "filozófiai" értekezés, hanem legjobb rendszerelemzői tudásom szerint koherens magyarázat arra, hogyan lehetséges egyszerre hinni az ember erkölcsi és intellektuális értékeiben ÉS látni a mai helyzetet, a belinkelt általános összefoglalótól Kishantosig vagy a pengekerítésig.
Andras Kepes Jó, akkor legyen: tanulságos! Bár, szerintem a szellemi izgalmak is lehetnek élvezetesek.
Természetesen, elnézést kérek érte, mindig elfelejtem, hogy elvárásaim csak önmagammal szemben lehetnek.
Mentségemre szóljon, hogy hiába járok a vízen évek óta, udvarias mosolyon és némi türelmetlenségen kívül mást nem kaptam. Most megvan a lehetőségem a bizonyításra: csak le kell futnom a legnagyobb IT cégek csatahajóit, nem gondolva arra, hogy azok lőni is tudnak, és amit csinálok, közös érdekeiket sérti.
Szellemi izgalom? Szabad belegondolni, hogy én ezt tényleg elhiszem, bár megfutottam a magam köreit a pokolban, és tisztában vagyok azzal, hogy téves úton is járhatok.
Élvezet? Ó IGEN! Látni amint megmozdul egy lehetetlen rendszer, amit én írtam de pontosan tudom miért vagyok képtelen követni, amit csinál; amely segít nekem gondolkodni olyan szinten, ahogy emberi aggyal lehetetlen.
De közben nézni a "nagyokat", "híreseket", "szépeket" és sírva röhögni azon, amit csinálnak; tudni azt, hogy mennyire törékeny vagyok, és hiába írtam le és mondtam el mindent sokszor, a megértéshez szükséges idő és odafordulás töredékét sem kaptam meg egyetlen olvasótól sem. És pontosan tudni, hogy miért.
Na ez a méreg, nem a cián, kedves András! :-D
"Először nem vesznek tudomást rólad, aztán kinevetnek, aztán harcolnak ellened, aztán győzöl."
Még szerencse, hogy Gandhi a közhiedelemmel ellentétben nem mondott ilyen hülyeséget (bár fél órával ezelőtt még én is azt hittem). Az esélyek nem az én oldalamon állnak - de a célkeresztbe most beáll mellém néhány barátom is. Élvezetes? Inkább Yin-Yang...
De mit csináljak? Ez életem álma: a saját fogalmaim szerint felnőtt, gondolkodó emberhez méltó életet élni. Akkor is, ha ez a mai világtól (és lakóitól) teljesen idegen.
Tom Semmel If you break it down to this level it's fascinating. But Everything is relative. Sorry, at this point in my life I'm not about to solve the worlds problems
Never mind, the problem comes to our doors for resolution :-)
Immigrants don't rot in peace where they were born as it would be comfortable for us, but come and show us the relativity and "their current point in their life" in practice...
"Aux armes!", build fences? Or accept that we cause those problems and must respond to them? We can only choose the level of our response: animal or human?
... and the three most important words, the main message of that list above, just because you were able to read it:
YOU. CAN. HELP.
Not "should", not "forced", but don't deny: you are able to; of course not "solve" but improve; and not "anyone" or "people in general". You.
2015. augusztus 2., vasárnap
"Szeretetbomba"
Kepes András megosztása a Facebook-on
"Einstein megrendítő levele kislányához"
...
A szeretet leírására egy egyszerű helyettesítést alkottam meg, az egyik leghíresebb egyenletemben. Ha az helyett elfogadjuk azt, hogy a világot meggyógyító energia kifejezhető a szeretet és fénysebesség négyzetének szorzatával, akkor arra következtethetünk, hogy a szeretet a létező legerősebb erő, mert nincsenek határai.
...
(Hogy mi van???)
Kedves András! Ön egy menekültekről szóló videó kapcsán hosszan írt nemrég a forrás ellenőrzésének fontosságáról, a Facebook megosztásokhoz való óvatos viszonyról.
Nos, ez az idézet nekem gyanús volt, rövid kutatásom során megerősítő hivatkozást nem találtam, viszont olyat jócskán (Lieserl és Mileva történetét), amely ezt a kétségemet megerősítette. Ha van megbízhatóbb forrás, mint a Facebook, azt örömmel látnám, de addig ez a levél nálam a "városi legenda" kategóriát bővíti.
Szerintem Einstein óriási gondolkodó és ember volt, nincs szükség arra, hogy minden téren tökéletes mesehős legyen, tehát felesleges utólag ál-levelekkel "foltozgatni" az életét - még ha esetleg a legjobb szándék is van mögötte. A levél maga viszont Einstein neve nélkül csak egy lenne a Coelho-színvonalú haszontalan "bölcsességek" tengerében.
Ha már Einstein, maradjunk azoknál, amelyek 1: egyértelműen hozzá köthetők, és 2: azonnal értelmezhető feladatokat jelölnek ki a számunkra. Még ha nem is csöpögnek a sziruptól (szeretetbomba, te jó ég! Einstein saját jogon volt tudós, nem úgy, mint Morgan Freeman minden szuperhősös filmben)...
“Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel: Albert Einstein.”
(Időkapszula, 1936!)
(Vajon nem aktuális ez a gondolat éppen ma, belegondolva abba, ami felé "sodródunk"? Mennyit számított Einstein feltételezhető elkeseredett küzdelme a józan gondolkodásért, amelyet ez a rövid üzenet sejtet? Megengedhetünk-e magunknak még egy (vallási, etnikai) világháborút néhány éven belül?)
“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”
(Abban bizonyára egyetértünk, hogy a mesehős-fabrikálás, történelemhamisítás nem valószínű, hogy jó eszköz lenne, hiszen már oly sokat használtuk, használjuk ma is.)
---
... és igen, ezt meg én vettem be! :-D Ugyanis ez szintén megkérdőjelezhető Einstein idézet, és mennyivel sekélyesebb, mint az alábbi szavak (ezekből "közérthetősítették" az általam ismert változatot):
Many persons have inquired concerning a recent message of mine that "a new type of thinking is essential if mankind is to survive and move to higher levels."
Often in evolutionary processes a species must adapt to new conditions in order to survive. Today the atomic bomb has altered profoundly the nature of the world as we knew it, and the human race consequently finds itself in a new habitat to which it must adapt its thinking.
In the light of new knowledge, a world authority and an eventual world state are not just desirable in the name of brotherhood, they are necessary for survival. In previous ages a nation's life and culture could be protected to some extent by the growth of armies in national competition. Today we must abandon competition and secure cooperation. This must be the central fact in all our considerations of international affairs; otherwise we face certain disaster. Past thinking and methods did not prevent world wars. Future thinking must prevent wars.
(New York Times Magazine, 1946. június 23.)
Gyors fordítás:
Többen kértek arra, hogy pontosítsam egy korábbi üzenetemet: "egy új típusú gondolkodás elengedhetetlen az emberiség túléléséhez és magasabb szintekre lépéséhez".
Az evolúció folyamatában gyakori, hogy egy fajnak a túlélés érdekében új körülményekhez kell alkalmazkodnia. Az általunk ismert világ természetét alapjaiban változtatta meg az atombomba, így az emberi faj új környezetben találta magát, amelyhez gondolkodását igazítania kell.
Az új tudás fényében egy világméretű hatalom, végső soron egy világ-állam nem csupán óhaj a testvériség nevében, hanem létszükséglet. Eddig egy nép élete és kultúrája hadseregek növelése révén bizonyos szintig megvédhető volt a nemzetek közötti versengésben. Ma viszont el kell hagynunk a versengést, biztosítanunk kell az együttműködést. Minden nemzetközi ügy tárgyalását ez a központi tény kell meghatározza; egyébként biztos katasztrófa felé haladunk. A múlt gondolkodása és módszerei nem akadályozták meg a világháborúkat. A jövő gondolkodása meg kell akadályozza a háborúkat.
Mit mondjak? Telitalálat! Az evolúciós ugrás nekem is vesszőparipám...
"Einstein megrendítő levele kislányához"
...
A szeretet leírására egy egyszerű helyettesítést alkottam meg, az egyik leghíresebb egyenletemben. Ha az helyett elfogadjuk azt, hogy a világot meggyógyító energia kifejezhető a szeretet és fénysebesség négyzetének szorzatával, akkor arra következtethetünk, hogy a szeretet a létező legerősebb erő, mert nincsenek határai.
...
(Hogy mi van???)
Kedves András! Ön egy menekültekről szóló videó kapcsán hosszan írt nemrég a forrás ellenőrzésének fontosságáról, a Facebook megosztásokhoz való óvatos viszonyról.
Nos, ez az idézet nekem gyanús volt, rövid kutatásom során megerősítő hivatkozást nem találtam, viszont olyat jócskán (Lieserl és Mileva történetét), amely ezt a kétségemet megerősítette. Ha van megbízhatóbb forrás, mint a Facebook, azt örömmel látnám, de addig ez a levél nálam a "városi legenda" kategóriát bővíti.
Szerintem Einstein óriási gondolkodó és ember volt, nincs szükség arra, hogy minden téren tökéletes mesehős legyen, tehát felesleges utólag ál-levelekkel "foltozgatni" az életét - még ha esetleg a legjobb szándék is van mögötte. A levél maga viszont Einstein neve nélkül csak egy lenne a Coelho-színvonalú haszontalan "bölcsességek" tengerében.
Ha már Einstein, maradjunk azoknál, amelyek 1: egyértelműen hozzá köthetők, és 2: azonnal értelmezhető feladatokat jelölnek ki a számunkra. Még ha nem is csöpögnek a sziruptól (szeretetbomba, te jó ég! Einstein saját jogon volt tudós, nem úgy, mint Morgan Freeman minden szuperhősös filmben)...
“Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel: Albert Einstein.”
(Időkapszula, 1936!)
(Vajon nem aktuális ez a gondolat éppen ma, belegondolva abba, ami felé "sodródunk"? Mennyit számított Einstein feltételezhető elkeseredett küzdelme a józan gondolkodásért, amelyet ez a rövid üzenet sejtet? Megengedhetünk-e magunknak még egy (vallási, etnikai) világháborút néhány éven belül?)
“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”
(Abban bizonyára egyetértünk, hogy a mesehős-fabrikálás, történelemhamisítás nem valószínű, hogy jó eszköz lenne, hiszen már oly sokat használtuk, használjuk ma is.)
---
... és igen, ezt meg én vettem be! :-D Ugyanis ez szintén megkérdőjelezhető Einstein idézet, és mennyivel sekélyesebb, mint az alábbi szavak (ezekből "közérthetősítették" az általam ismert változatot):
Many persons have inquired concerning a recent message of mine that "a new type of thinking is essential if mankind is to survive and move to higher levels."
Often in evolutionary processes a species must adapt to new conditions in order to survive. Today the atomic bomb has altered profoundly the nature of the world as we knew it, and the human race consequently finds itself in a new habitat to which it must adapt its thinking.
In the light of new knowledge, a world authority and an eventual world state are not just desirable in the name of brotherhood, they are necessary for survival. In previous ages a nation's life and culture could be protected to some extent by the growth of armies in national competition. Today we must abandon competition and secure cooperation. This must be the central fact in all our considerations of international affairs; otherwise we face certain disaster. Past thinking and methods did not prevent world wars. Future thinking must prevent wars.
(New York Times Magazine, 1946. június 23.)
Gyors fordítás:
Többen kértek arra, hogy pontosítsam egy korábbi üzenetemet: "egy új típusú gondolkodás elengedhetetlen az emberiség túléléséhez és magasabb szintekre lépéséhez".
Az evolúció folyamatában gyakori, hogy egy fajnak a túlélés érdekében új körülményekhez kell alkalmazkodnia. Az általunk ismert világ természetét alapjaiban változtatta meg az atombomba, így az emberi faj új környezetben találta magát, amelyhez gondolkodását igazítania kell.
Az új tudás fényében egy világméretű hatalom, végső soron egy világ-állam nem csupán óhaj a testvériség nevében, hanem létszükséglet. Eddig egy nép élete és kultúrája hadseregek növelése révén bizonyos szintig megvédhető volt a nemzetek közötti versengésben. Ma viszont el kell hagynunk a versengést, biztosítanunk kell az együttműködést. Minden nemzetközi ügy tárgyalását ez a központi tény kell meghatározza; egyébként biztos katasztrófa felé haladunk. A múlt gondolkodása és módszerei nem akadályozták meg a világháborúkat. A jövő gondolkodása meg kell akadályozza a háborúkat.
Mit mondjak? Telitalálat! Az evolúciós ugrás nekem is vesszőparipám...
2015. július 23., csütörtök
... van-e jövőnk?
Antalffy Tibor: Önző egyedek vagyunk-e, avagy egy együttműködő társadalom tagjai, a válasz meghatározhatja, hogy van-e jövőnk?
... Egyszerűen kifejezve, győzött az emberi kapzsiság, a potenciálisan katasztrofális következmények ellenére, amelyek az emberiség és a Föld jövőjét megkérdőjelezik. Ha az emberi természet valóban az, amit a felvilágosodás filozófusai hirdettek, akkor halálra vagyunk ítélve. Egyszerűen elképzelhetetlen egy fenntartható globális gazdaság megteremtése. És akkor most itt be is fejezhetném a posztot….
Csakhogy itt van egy szalmaszál, amibe szerintem belekapaszkodhatunk. Az agykutatás legújabb eredményei arra ösztönöznek egyeseket, hogy átgondolják a régen dédelgetett ismertetőket az emberi természettel kapcsolatban.
...
2015.július.23rd. at 05:12
Most ez mégis mire jó, Tibor bá?
Huszadszor is felveted ugyanazt a kérdést, amelyre eldöntött válaszod van, ezért rögtön álmodozónak tekinted azt, aki máshogy közelíti meg a dolgot. Én barom meg a legkreatívabb időszakomban (hajnal 3-5 között) ahelyett, hogy fél-éber állapotban figyelném, ahogy az agyam olyan informatikai struktúrákat pörget, amelyeket nappali tudatosság mellett képtelen vagyok befogni, veled “vitatkozom”, újra, feleslegesen.
Megint kénytelen leszek elérhetetlenné tenni a honlapodat a gépemről, mert most minden agyam és minden másodpercem kell ahhoz, amit csinálok. De ha már itt vagyok, íme a probléma az egész gondolatmenetben:
“Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.”
Az általános iskolai szintű matematikai szabályok és a józan ész együttes alkalmazása (nem nagy divat manapság) egyértelművé teszi, hogy a monetáris gazdaság alapszabályai és a rendszer fenntarthatósága kölcsönösen kizáró dolgok. Tehát VAGY fenntarthatóság, bioszféra, stb. – VAGY monetáris alapon működő gazdaság. Ezen semmi empátia nem segít.
Ennek a cikknek a felvezetőjét számtalanszor megírtam én is, például itt egy 2010-ből: Kulacs Projekt. Igaz, utána nem azzal folytatom, hogy szerintem esélytelen, és aki máshogy gondolja, fizetett álmodozó, hanem mutatok egy szerintem életképes, technikai szempontból bármikor elkezdhető utat a gondolkodás megváltoztatásához. Nem is akarom végiggondolni, hogy az eltelt öt év alatt mennyi kőolajat alakítottunk egyutas palackokká, temettünk a föld alá vagy úszkál az óceánban, és annak mekkora lenne akár egy töredék százaléka, ami nem járta volna be ezt az utat…
Nyilván innen jobban fáj a pofára esés, hogy minden olvasó a saját mintarendszerén keresztül értelmezi a szöveget, így a messzebbre vezető következtetések és indoklás mintha ott se lenne. Tehát valóban egyetértek: a mai ember számára nincs kiút.
Vannak például emberek, akiknek semmi problémájuk azzal, hogy évtizedekig járnak a saját vezetőik által szolgaként kezelt embertársaikat csicskáztatni a világ szerencsétlenebb felére. Azok meg, amikor már Műkörmös Manci és Kreatív Kornél is ott lógatja a lógatnivalót, elkezdenek tömegesen úgy dönteni, hogy bakker, akkor talán én se rohadjak itt, és elindulnak akár gyalog is az ellenkező irányba. Hogy mik nem vannak?! (ajánlott olvasmány: Eric Hoffer: A változások kínjai)
Amire pedig igény van, arra megoldás is születik, ez a piacgazdaság – csak ami az egyik oldalon oda-vissza utazási iroda, mert a franc akarna ott maradni, az odaát “embercsempészet”, mert ők se akarnak visszamenni. Így aztán Kornél elkezd fegyverrel pózolni, Manci sikoltozni, a “hős vezér” meg a probléma megoldására, a “gonosz és érzéketlen” EU-tól kapott baromi sok pénzből… na jó, egy részéből, mert a haverok… hagyjuk is.
Na ezen a szinten valóban nincs megoldás, Darwin díj, nyugodjunk békében. :-)
(aki pedig empátiát keres Magyarországon, szerintem azt is talál Szegeden, vagy a Keleti környékén, csak nem mindegy, hogy melyik felére nyitott a “tényeknek”)
... Egyszerűen kifejezve, győzött az emberi kapzsiság, a potenciálisan katasztrofális következmények ellenére, amelyek az emberiség és a Föld jövőjét megkérdőjelezik. Ha az emberi természet valóban az, amit a felvilágosodás filozófusai hirdettek, akkor halálra vagyunk ítélve. Egyszerűen elképzelhetetlen egy fenntartható globális gazdaság megteremtése. És akkor most itt be is fejezhetném a posztot….
Csakhogy itt van egy szalmaszál, amibe szerintem belekapaszkodhatunk. Az agykutatás legújabb eredményei arra ösztönöznek egyeseket, hogy átgondolják a régen dédelgetett ismertetőket az emberi természettel kapcsolatban.
...
2015.július.23rd. at 05:12
Most ez mégis mire jó, Tibor bá?
Huszadszor is felveted ugyanazt a kérdést, amelyre eldöntött válaszod van, ezért rögtön álmodozónak tekinted azt, aki máshogy közelíti meg a dolgot. Én barom meg a legkreatívabb időszakomban (hajnal 3-5 között) ahelyett, hogy fél-éber állapotban figyelném, ahogy az agyam olyan informatikai struktúrákat pörget, amelyeket nappali tudatosság mellett képtelen vagyok befogni, veled “vitatkozom”, újra, feleslegesen.
Megint kénytelen leszek elérhetetlenné tenni a honlapodat a gépemről, mert most minden agyam és minden másodpercem kell ahhoz, amit csinálok. De ha már itt vagyok, íme a probléma az egész gondolatmenetben:
“Tehát nincs másra szükség, mint egy globális empátia megteremtésére, aminek segítségével egyetlen generáción belül feléleszthetjük a globális gazdaságot és újraéleszthetjük a bioszférát.”
Az általános iskolai szintű matematikai szabályok és a józan ész együttes alkalmazása (nem nagy divat manapság) egyértelművé teszi, hogy a monetáris gazdaság alapszabályai és a rendszer fenntarthatósága kölcsönösen kizáró dolgok. Tehát VAGY fenntarthatóság, bioszféra, stb. – VAGY monetáris alapon működő gazdaság. Ezen semmi empátia nem segít.
Ennek a cikknek a felvezetőjét számtalanszor megírtam én is, például itt egy 2010-ből: Kulacs Projekt. Igaz, utána nem azzal folytatom, hogy szerintem esélytelen, és aki máshogy gondolja, fizetett álmodozó, hanem mutatok egy szerintem életképes, technikai szempontból bármikor elkezdhető utat a gondolkodás megváltoztatásához. Nem is akarom végiggondolni, hogy az eltelt öt év alatt mennyi kőolajat alakítottunk egyutas palackokká, temettünk a föld alá vagy úszkál az óceánban, és annak mekkora lenne akár egy töredék százaléka, ami nem járta volna be ezt az utat…
Nyilván innen jobban fáj a pofára esés, hogy minden olvasó a saját mintarendszerén keresztül értelmezi a szöveget, így a messzebbre vezető következtetések és indoklás mintha ott se lenne. Tehát valóban egyetértek: a mai ember számára nincs kiút.
Vannak például emberek, akiknek semmi problémájuk azzal, hogy évtizedekig járnak a saját vezetőik által szolgaként kezelt embertársaikat csicskáztatni a világ szerencsétlenebb felére. Azok meg, amikor már Műkörmös Manci és Kreatív Kornél is ott lógatja a lógatnivalót, elkezdenek tömegesen úgy dönteni, hogy bakker, akkor talán én se rohadjak itt, és elindulnak akár gyalog is az ellenkező irányba. Hogy mik nem vannak?! (ajánlott olvasmány: Eric Hoffer: A változások kínjai)
Amire pedig igény van, arra megoldás is születik, ez a piacgazdaság – csak ami az egyik oldalon oda-vissza utazási iroda, mert a franc akarna ott maradni, az odaát “embercsempészet”, mert ők se akarnak visszamenni. Így aztán Kornél elkezd fegyverrel pózolni, Manci sikoltozni, a “hős vezér” meg a probléma megoldására, a “gonosz és érzéketlen” EU-tól kapott baromi sok pénzből… na jó, egy részéből, mert a haverok… hagyjuk is.
Na ezen a szinten valóban nincs megoldás, Darwin díj, nyugodjunk békében. :-)
(aki pedig empátiát keres Magyarországon, szerintem azt is talál Szegeden, vagy a Keleti környékén, csak nem mindegy, hogy melyik felére nyitott a “tényeknek”)
2015. július 13., hétfő
Embrace Your Geekness Day
Antalffy Tibor - Büszkeség – szeretet
2015.július.13th. at 10:58
Haha! Elnézést mindenkitől, de ezt most muszáj…
KL coming out! Pride! Rainbow! :-D
A magam módján hívő – ugyanakkor kutató vagyok!
Emberszerető, az emberi kultúráért, gondolkodásért, művészetekért rajongó – ugyanakkor megszállott informatikus vagyok!
Monogám, heteroszexuális, apa vagyok, és ezt önmagam számára meghatározó értéknek tekintem – ugyanakkor nem gondolom, hogy az emberi érték csak ezekhez a tulajdonságokhoz kötődik!
Június 13. Embrace Your Geekness Day!
Antalffy Tibor - Önszabályozó tudomány
2015.július.2nd. at 08:15
A kitchen-science és a jelenlegi tudományos élet kritikájával (“ipari gondolkodó” lévén, saját akadémiai karrier hiányában barátok és családtagok információira támaszkodva) alapjaiban egyetértek: a téves motivációs rendszer az eredetileg kreatív terepet alaposan a földbe döngölte, utat nyitva a mai szuperhős-űrmese-végpusztulás kliséforgatagnak. Viszont az ehhez meglehetősen lazán kapcsolódó utolsó bekezdésen nagyot mosolyogtam.
A tudósok, kutatók, hozzáértők pedig többnyire tehetetlenek. Ha valaki megpróbálja megértetni a közvetlen környezetével, hogy mi a valóság – mint például én – akkor azt kapja válaszul, hogy „túl magas lovon ül”. Lehet, de én ennek megfizettem az árát.
Hmm… Ezt sokszor idézhetném, amikor a túl bonyolult gondolataim miatt kapom az ekézést. Ki is szokott ilyesmit válaszolni nekem? Ja igen. Itt mindenki, köszönet a megerősítésért. :-D
Szóval idézhetném, ha… nem épülne egyértelműen hibás alapvetésre.
Emberi kommunikációban ugyanis nincs olyan, hogy “valóság”. Minden kornak az adott tudományos és gondolkodási szinten létezik egy fogalomrendszere, amely viszonylag koherens leírást ad a világ aktuálisan ismert működésére, és amelyet mérete miatt egyetlen ember csak nagyon kis részben birtokolhat (vagy sok mindenről alig valamit, vagy alig valamiről nagyon sokat).
A fizika a 19. század végén is “majdnem kész” volt, aztán jött néhány “őrült”, aki idióta mennyiségű munkát fektetett “nyilvánvalóan eszement” ötletekbe és érthetetlen matematikai levezetésekbe, az akkori “valóság” hirdetőinek folyamatos csesztetése közepette. A mai ismereteinkre, világképünk alapfogalmaira ugyanígy csak egyetlen dolog állítható: száz év múlva elavultak lesznek. Hacsak addig agyon nem verjük egymást, mert akkor meg egy elérhetetlenül távoli csodavilág értéktelen emlékeivé válnak. Mondjuk mint “Nicaraguában” – akitől idegen a történet lelki töltete, fókuszáljon a precíz életképre.
Szóval, aki tisztában van a logikus gondolkodás alapjaival és tudományunk fejlődésének történetével, valószínűleg nem beszél a “valóság megértetéséről”, az a Discovery Channel és Morgan Freeman (“A Tudós” egy rakás spacey-tale-ben – mert ezeket sci-fi-nek nevezni Asimov, Lem vagy Hoyle után szentségtörés) színvonala. Ugyanakkor a látóköre szélesítése érdekében nagyon alaposan elolvas egy csomó “hülyeséget”, és elfogadja, hogy a saját világképe bizonyos mértékben biztosan szintén “hülyeség”.
Na ez meg az én hülyeségem volt. ;-)
2015.július.2nd. at 11:34
Az én tapasztalatom szerint a dolog működik gonosz (vagy legalábbis önző) háttérhatalom nélkül is, szimplán 1: az emberi gondolkodás természete és 2: a monetáris rendszer által létrehozott motivációk hatására (amelyek egyébként szintén egymást formálják). Akár itt is megfigyelhető, hogyan taposódik el egy-egy megszokásoktól eltérő (természetesen nem feltétlenül helyes) felvetés érdemi érvek nélkül, pusztán a jó eséllyel gonosz manipulációtól mentes köznapi felfogás tehetetlensége és felületessége alatt. A valós (akár materiális akár szellemi) elit háttérbe húzódása és manipulatív jellege ugyanígy levezethető 1 és 2 természetes következményeként, nem kell ok-ként tekinteni rá (Occam borotvája).
Akit érdekel, itt van egy rövid morfondírozásom a témában…
2015.július.2nd. at 22:17
21, Károly
“Eltérhet e az ember egyáltalán az agyunk által diktált logikától?”
Nos, én úgy tudom, hogy az emberi agy “hardver szinten” nagyjából nyolcvanmilliárd egyszerű logikai kapcsolóból álló gubanc, amelyben minden elem folyamatosan reagál a hozzá kapcsolódó többi elem állapotára. Célja a környezet mintáinak, eseményeinek rögzítése a kapcsolatok folyamatosan változó struktúrájában, annak érdekében, hogy a jövőbeli eseményekre való reagálásnál a korábbi tapasztalatok segítségével nagyobb eséllyel hozzon előnyös döntést.
Hol itt a logika? Sehol. Az emberi agy nem “diktál logikát”, éppen ellenkezőleg: semmi nem áll távolabb tőle, mint a logikus, lineáris következtetés. Szóval a kérdés szerintem téves feltételezésen alapul. Gondolkodásunk valójában nem logikus; érzékelésünk, “kutatásunk” élményeken, érzelmeken, empátián és ellenszenven alapul, eredendően szubjektív és elkerülhetetlenül hiányos.
Akkor miért érdekes mégis a logika? Éppen azért, mert döntéseink során 1: nem vagyunk képesek minden mintát felhasználni, mindig csak részleges egyezések lesznek, amelyeket valószínűségük szerint, “érzésre” súlyozunk, és 2: nem tudunk mindent személyesen megtapasztalni.
Egy mai civilizált ember a világról alkotott fogalmainak és élményeinek túlnyomó többségét nem személyesen szerzi meg vagy alakítja ki, hanem készen kapja (nyelv, család, iskola, média, stb.). Az iszonyú információtömeg rendezésére, egyszerűsítésre, általánosításra, következtetésre; összehangolt tevékenységhez szükséges tervek készítésére nem alkalmas az agy természetes (szimpla egyéni/kis csoportos túlélésre, igen szűk adatkészlet kezelésére optimalizált) működése. A logika ezeket a műveleteket teszi ellenőrizhetővé, az eredményeket értékelhetővé, az eltérő látásmódokat kiértékelhetővé és összehangolhatóvá.
Fontos hangsúlyozni: az eredmény nem feltétlenül helyes, mert a kiinduló adatok pontossága és teljessége nem garantálható (éppen ellenkezőleg, a hiányosságuk bizonyos) – viszont a műveletek helyes alkalmazása esetén jobb eséllyel vezet hasznos eredményre, illetve rámutat a bizonytalan területekre.
Az, hogy ez milyen mértékben “nem természetes” működés, pontosan lemérhető akár az itt folyó kommunikáción. Többször olvastam már róla, de nem tanulmányoztam még Arisztotelész Organonját és további írásait, így formálisan nem állíthatom, hogy logikusan gondolkodom. Ugyanakkor csupán az, hogy igyekszem elkerülni a legegyszerűbb hibákat, és húsz éve csiszolom a gondolkodásomat egy meglehetősen objektív környezetben, a jelek szerint teljesen idegenné tesz engem bármilyen “normális társaságban”…
Szóval nem “eltérni érdemes”, hanem észrevenni, hogy mennyire fontos lenne akár csak kis mértékben újra közelebb kerülni a (nem csak marketing szinten) logikus gondolkodáshoz, még mielőtt ebben a mai bábeli zűrzavarban végleg kirúgjuk magunk alól a sámlit.
Antalffy Tibor - Mi, Mikor?
...
És akkor mégis mi várható, és mikor? Felejtsük el, hogy az elit kezében a sorsunk, de ettől se az időpont nem válik nyilvánvalóvá, se pedig a jövőnk nem lesz fényesebb. Nos, szerintem három lehetséges jövő között “válogathatunk”.
1) klíma, 2) termonukleáris háború, 3) társadalmi katasztrófa.
...
2015.július.13th. at 09:57
Érdekes. Csak nekem tűnik úgy, hogy például a jelen kommunikációnk (közös nyelv és fogalomkészlet, világkép, háttér tudás; informatikai infrastruktúra) szó szerint több ezer évnyi egymásra épülő tudás, és több millió ember jelenbeli együttműködésének eredménye (kutatás, oktatás, gyártás, ellátórendszerek)? Ez szerintem egyértelműen ellentmond a kiinduló állításnak, a jelenség magyarázata nélkül a következtetés megalapozatlan.
Az egy másik kérdés, hogy a fejlődés folyamatába beletartoztak háborúk, a “teljes együttműködés” pedig a diktatúrák kiváltsága volt. A valódi fejlődést viszont olyan időszakok hordozták, amelyekben közösen betartott, úgynevezett “játékszabályok” voltak. Ezek voltak képesek többé-kevésbé összehangolni az egyébként sosem teljesen párhuzamos motivációkat, és természetesen folyamatosan változtak. Ez egyébként a biológiai evolúció helyes modellje (nem a “piaci verseny”).
Most végtelen egyszerű okokból a lefelé haladó ágban vagyunk, és ha nem vagyunk képesek az alapvetően megváltozott játszótér feltételeihez alkalmazható szabályokat kialakítani, akkor pofára esünk. De remélem feltűnt: ez egy feltételes mondat.
Tibor bá' 2015.július.13th. at 11:52
Mi a kiinduló állítás?
2015.július.13th. at 12:26
Ha az én kiértékelésem, vagyis, hogy ez az Emberi psziché egy mélyen ülő tulajdonsága, akkor erősen megkérdőjelezhető, hogy 300 (nem 3) család össze tud-e fogni egy bizonyos közös cél érdekében, ami a “közhiedelem” szerint az emberiség létszámának számukra legkedvezőbb értékre való visszametszését jelentené? A válaszom az, hogy talán, de azt teljesen kizártnak tartom, hogy éveken, évtizedeken keresztül töretlenül fennmaradjon a közös cél, eredeti állapotában, hogy ne legyenek egyéni oldalérdekek, hogy ne legyenek a csoporton belül klikkek, széthúzás, megtorpedózás, a részletek egyéni átértékelése, hogy a 300 fős csapat ne essen szét darabokra. Hogy miért tarom kizártnak? Mert most már 70 éven keresztül állandóan ezzel találkozom.
A részrendszerekre az állítás jó eséllyel, és a tapasztalatok szerint helyes.
Az emberi civilizáció viszont az egymással és önmagukban is folyamatosan harcoló, széteső, átalakuló ilyen részrendszerek fölött megvalósult, globális “meta-szerkezet” (amely nélkül például nem tudnánk itt kommunikálni, tehát létezése, hasznossága és működése nem tagadható). Ennek létrejöttére nem látok magyarázatot az okfejtésben, ugyanakkor az így nem megmagyarázott, “ismeretlen okból” létrejött meta-szerkezet szükségszerű szétesésére vonatkozik a részrendszerek viselkedéséből általánosított következtetés.
A szétesés lehet igaz, de a levezetés így nem teljes, a szükségszerűség nem állítható.
A “kizártnak tartom” egyébként szintén korrekt: szubjektív véleményre utal, amelyet a személyes (szükségszerűen szelektív és korlátos) tapasztalatok miatt alkotója jogosult igaznak tekinteni, de a fentiek értelmében hiányossága miatt jócskán megkérdőjelezhető.
Tibor bá' 2015.július.13th. at 13:54
Való igaz, legfőbb ideje, hogy ezt tisztázzuk egyszer és mindenkorra. Nem vagyok se több, se kevesebb, mint egy átlagnál magasabb intelligenciával, és az átlagnál hosszabb élet alatt felcsípett tapasztalattal rendelkező tanult, magyar férfi. Nem követelek ki magamnak ki nem érdemelt előjogokat. Amiket írok, ahogy megnyilvánulok az a saját véleményem, amikért természetesen “harcolni” fogok, de helyet engedek más véleményeknek is bizonyos (de igen tág) határokon belül. A tulajdonképpeni célom a tapasztalataimnak és a nézeteimnek az átadása, mert felfogtam, hogy meglehetősen kalandos életutam nemigen ismételhető meg. Ezeket felkínálom, mint piaci kofa az almáit, aki akar vehet belőle, aki tovább áll, annak ez szíve joga.
A te megnyilvánulásod emberi és nemes, de nem egyedülálló. Például szakberkekben elfogadott nézet, hogy a klímakutatók jóval optimistábban adják elő kutatási eredményeikből származó logikus következtetéseiket. Például, amit ma belinkeltem, James Hansen úgy ismerteti a helyzetet, mintha ezen még lehetne javítani, miközben nagyon jól tudja, hogy NEM. Ritka az a tudós, aki belemondja a közönség arcába a valóságot. Te ezt egy lépéssel tovább viszed, a valóságot te magad se akarod elhinni. Sebaj, nem vagyunk egyformák. Viszont, amióta az emberiség az eszét tudja, mindig voltak “álmodozók”, akik megmondták, hogyan kellene élnünk, és igazuk volt, de az evolúció árnyékában kifejlődött ember képtelen megszabadulni saját magától. Csak egy apró magyar példa. Itt van ez az Andi Vajna. Hülyére ügyeskedi magát, hogy további forint milliárdokat tegyen zsebre, miközben elmúlt 70 éves. MINEK? Azokat a milliárdokat szegény emberek száz ezreinek a szájából veszik ki rengeteg szenvedés és nélkülözés közepette. MEGÉRI?
2015.július.13th. at 21:3
Ez a “tisztázás” nem sikerült az elmúlt években, most sincs túl nagy esélye. A példákat és felhozott szempontokat nem vitatom, de a kritikámhoz semmi közük nincs.
Már a vita fogalmán is mást értünk. Én olyan környezetben dolgozom, ahol alapértelmezett, hogy minden résztvevő felkészült, a legjobb tudását adja, alaposan ismeri a szakterületét. Mindenki hisz a saját igazában, de mindnyájan tévedhetünk, és a legfájóbb hiba, ha egy jobb válasz, vagy egy jogos kritika elhangzott, de túlzottan ragaszkodtam a saját “valóságomhoz”, és nem vettem figyelembe. Az eszköz pedig a pontos, hibátlan érvelés, mert ezzel reálisabb a prioritások és esélyek meghatározása, a gyenge pontok felderítése.
Én ezt csinálom minden egyes nap, és nem tagadom, élvezem, mert mindig újat tanulok. Ma is kukázok egy szép darabot a dolgaimból, mert egy “közvélemény-kutatás” során gyengének bizonyult, és a kritika mentén tovább haladva kiderült, hogy két fogalmat, bár logikusnak tűnt és működött, mégis tévesen kötöttem össze. Függetlenül attól, hogy mennyi tapasztalat, kaland és jó szándék volt mögötte… Az új megközelítés pedig eddig rejtett lehetőségeket is megnyit, szóval nagy az öröm (vagyis lesz, ha szétvertem és újraírtam ezt a darabot).
Bevallom, “lehetetlen” dologgal foglalkozom most is. Szerencsére a gép ezt nem tudja, és működik, függetlenül attól, hogy hányan hisznek benne, hányan képesek megérteni, vagy hogy “le tudom-e fordítani közérthető, tíz mondatos brosúrába” – mert hát… nem. Így az sem befolyásol különösebben, hogy mások szerint mit gondolok, akarok vagy nem akarok elhinni… Ez egy ilyen sport. :-)
Tibor bá' 2015.július.13th. at 21:42
Kedves Loránd!
A probléma ott kezdődik, hogy nem is értelek, pedig teli vagyok jóindulattal.
2015.július.14th. at 06:43
Én nyilván a “megértés” szón is mást értek ;-)
Az állítást úgy fogalmaznám át, hogy a ma megszokott gondolkodásmód keretei között nincs értelmes magyarázat arra, amit csinálok. Ez pedig szerintem egyáltalán nem probléma, sőt, előrelépés ahhoz képest, hogy egymásnak (és szerintem a hozzászólásaimnak is) ellentmondó skatulyákba kerülök.
Kiegyezem egy töredék százalék eséllyel arra, hogy akár értelme is lehet a dolgaimnak. Saját tevékenységem racionális értékelése számomra is pontosan ennyit enged. Ugyan mennyi esélyem van arra, hogy pl messzebbre jussak egyedül, mint az IBM elit fejlesztőgárdája? Nem sok. De nem nulla.
Vagy másként fogalmazva: ha egyáltalán létezik megoldása a mai, egyértelműen reménytelen helyzetnek, egy dolog biztos: totál idiotizmusnak kell tűnjön, mert az okosságokat okos emberek már kipróbálták.
Na erre nyugodt lélekkel jelölöm a tevékenységemet… :-D
Pugacsov elvtárs 2015.július.13th. at 22:15
Loránd az a tipikus szófosó, aki kéjes élvezettel pakolgatja a szavakat egymás után a barokk körmondataiban. De mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja. Legalább ő élvezi ezt a süketelést és elszórakoztatja magát.
Most jöhet a magázódás, aki nem “Kedves” számára, azt magázza. :-D
Ahogy óhajtja, uram :-D
Egyébként tökéletesen igaza van.
Valóban élvezem, ahogy alacsony szintű beszólogatásból, néha közvetlen fenyegetésből kihámozom azt, amivel érdemes foglalkozni, és igyekszem kultúremberhez méltó módon reagálni. Ez néha komoly kihívás.
Továbbá, körmondataim minden egyes szava mögött jó eséllyel több valódi gondolkodás áll, mint például az Ön teljes üzenetében. Nem egy pályán játszunk.
Remélem ezt inkább dicséretnek tekinti egy hozzám hasonló okoskodó balféktől…
---
De most már nagyon régen vagyok off topic, visszaadnám a terepet a világelit tényekkel alátámasztott, konstruktív ekézésének ;-)
2015.július.13th. at 10:58
Haha! Elnézést mindenkitől, de ezt most muszáj…
KL coming out! Pride! Rainbow! :-D
A magam módján hívő – ugyanakkor kutató vagyok!
Emberszerető, az emberi kultúráért, gondolkodásért, művészetekért rajongó – ugyanakkor megszállott informatikus vagyok!
Monogám, heteroszexuális, apa vagyok, és ezt önmagam számára meghatározó értéknek tekintem – ugyanakkor nem gondolom, hogy az emberi érték csak ezekhez a tulajdonságokhoz kötődik!
Június 13. Embrace Your Geekness Day!
Antalffy Tibor - Önszabályozó tudomány
2015.július.2nd. at 08:15
A kitchen-science és a jelenlegi tudományos élet kritikájával (“ipari gondolkodó” lévén, saját akadémiai karrier hiányában barátok és családtagok információira támaszkodva) alapjaiban egyetértek: a téves motivációs rendszer az eredetileg kreatív terepet alaposan a földbe döngölte, utat nyitva a mai szuperhős-űrmese-végpusztulás kliséforgatagnak. Viszont az ehhez meglehetősen lazán kapcsolódó utolsó bekezdésen nagyot mosolyogtam.
A tudósok, kutatók, hozzáértők pedig többnyire tehetetlenek. Ha valaki megpróbálja megértetni a közvetlen környezetével, hogy mi a valóság – mint például én – akkor azt kapja válaszul, hogy „túl magas lovon ül”. Lehet, de én ennek megfizettem az árát.
Hmm… Ezt sokszor idézhetném, amikor a túl bonyolult gondolataim miatt kapom az ekézést. Ki is szokott ilyesmit válaszolni nekem? Ja igen. Itt mindenki, köszönet a megerősítésért. :-D
Szóval idézhetném, ha… nem épülne egyértelműen hibás alapvetésre.
Emberi kommunikációban ugyanis nincs olyan, hogy “valóság”. Minden kornak az adott tudományos és gondolkodási szinten létezik egy fogalomrendszere, amely viszonylag koherens leírást ad a világ aktuálisan ismert működésére, és amelyet mérete miatt egyetlen ember csak nagyon kis részben birtokolhat (vagy sok mindenről alig valamit, vagy alig valamiről nagyon sokat).
A fizika a 19. század végén is “majdnem kész” volt, aztán jött néhány “őrült”, aki idióta mennyiségű munkát fektetett “nyilvánvalóan eszement” ötletekbe és érthetetlen matematikai levezetésekbe, az akkori “valóság” hirdetőinek folyamatos csesztetése közepette. A mai ismereteinkre, világképünk alapfogalmaira ugyanígy csak egyetlen dolog állítható: száz év múlva elavultak lesznek. Hacsak addig agyon nem verjük egymást, mert akkor meg egy elérhetetlenül távoli csodavilág értéktelen emlékeivé válnak. Mondjuk mint “Nicaraguában” – akitől idegen a történet lelki töltete, fókuszáljon a precíz életképre.
Szóval, aki tisztában van a logikus gondolkodás alapjaival és tudományunk fejlődésének történetével, valószínűleg nem beszél a “valóság megértetéséről”, az a Discovery Channel és Morgan Freeman (“A Tudós” egy rakás spacey-tale-ben – mert ezeket sci-fi-nek nevezni Asimov, Lem vagy Hoyle után szentségtörés) színvonala. Ugyanakkor a látóköre szélesítése érdekében nagyon alaposan elolvas egy csomó “hülyeséget”, és elfogadja, hogy a saját világképe bizonyos mértékben biztosan szintén “hülyeség”.
Na ez meg az én hülyeségem volt. ;-)
2015.július.2nd. at 11:34
Az én tapasztalatom szerint a dolog működik gonosz (vagy legalábbis önző) háttérhatalom nélkül is, szimplán 1: az emberi gondolkodás természete és 2: a monetáris rendszer által létrehozott motivációk hatására (amelyek egyébként szintén egymást formálják). Akár itt is megfigyelhető, hogyan taposódik el egy-egy megszokásoktól eltérő (természetesen nem feltétlenül helyes) felvetés érdemi érvek nélkül, pusztán a jó eséllyel gonosz manipulációtól mentes köznapi felfogás tehetetlensége és felületessége alatt. A valós (akár materiális akár szellemi) elit háttérbe húzódása és manipulatív jellege ugyanígy levezethető 1 és 2 természetes következményeként, nem kell ok-ként tekinteni rá (Occam borotvája).
Akit érdekel, itt van egy rövid morfondírozásom a témában…
2015.július.2nd. at 22:17
21, Károly
“Eltérhet e az ember egyáltalán az agyunk által diktált logikától?”
Nos, én úgy tudom, hogy az emberi agy “hardver szinten” nagyjából nyolcvanmilliárd egyszerű logikai kapcsolóból álló gubanc, amelyben minden elem folyamatosan reagál a hozzá kapcsolódó többi elem állapotára. Célja a környezet mintáinak, eseményeinek rögzítése a kapcsolatok folyamatosan változó struktúrájában, annak érdekében, hogy a jövőbeli eseményekre való reagálásnál a korábbi tapasztalatok segítségével nagyobb eséllyel hozzon előnyös döntést.
Hol itt a logika? Sehol. Az emberi agy nem “diktál logikát”, éppen ellenkezőleg: semmi nem áll távolabb tőle, mint a logikus, lineáris következtetés. Szóval a kérdés szerintem téves feltételezésen alapul. Gondolkodásunk valójában nem logikus; érzékelésünk, “kutatásunk” élményeken, érzelmeken, empátián és ellenszenven alapul, eredendően szubjektív és elkerülhetetlenül hiányos.
Akkor miért érdekes mégis a logika? Éppen azért, mert döntéseink során 1: nem vagyunk képesek minden mintát felhasználni, mindig csak részleges egyezések lesznek, amelyeket valószínűségük szerint, “érzésre” súlyozunk, és 2: nem tudunk mindent személyesen megtapasztalni.
Egy mai civilizált ember a világról alkotott fogalmainak és élményeinek túlnyomó többségét nem személyesen szerzi meg vagy alakítja ki, hanem készen kapja (nyelv, család, iskola, média, stb.). Az iszonyú információtömeg rendezésére, egyszerűsítésre, általánosításra, következtetésre; összehangolt tevékenységhez szükséges tervek készítésére nem alkalmas az agy természetes (szimpla egyéni/kis csoportos túlélésre, igen szűk adatkészlet kezelésére optimalizált) működése. A logika ezeket a műveleteket teszi ellenőrizhetővé, az eredményeket értékelhetővé, az eltérő látásmódokat kiértékelhetővé és összehangolhatóvá.
Fontos hangsúlyozni: az eredmény nem feltétlenül helyes, mert a kiinduló adatok pontossága és teljessége nem garantálható (éppen ellenkezőleg, a hiányosságuk bizonyos) – viszont a műveletek helyes alkalmazása esetén jobb eséllyel vezet hasznos eredményre, illetve rámutat a bizonytalan területekre.
Az, hogy ez milyen mértékben “nem természetes” működés, pontosan lemérhető akár az itt folyó kommunikáción. Többször olvastam már róla, de nem tanulmányoztam még Arisztotelész Organonját és további írásait, így formálisan nem állíthatom, hogy logikusan gondolkodom. Ugyanakkor csupán az, hogy igyekszem elkerülni a legegyszerűbb hibákat, és húsz éve csiszolom a gondolkodásomat egy meglehetősen objektív környezetben, a jelek szerint teljesen idegenné tesz engem bármilyen “normális társaságban”…
Szóval nem “eltérni érdemes”, hanem észrevenni, hogy mennyire fontos lenne akár csak kis mértékben újra közelebb kerülni a (nem csak marketing szinten) logikus gondolkodáshoz, még mielőtt ebben a mai bábeli zűrzavarban végleg kirúgjuk magunk alól a sámlit.
Antalffy Tibor - Mi, Mikor?
...
És akkor mégis mi várható, és mikor? Felejtsük el, hogy az elit kezében a sorsunk, de ettől se az időpont nem válik nyilvánvalóvá, se pedig a jövőnk nem lesz fényesebb. Nos, szerintem három lehetséges jövő között “válogathatunk”.
1) klíma, 2) termonukleáris háború, 3) társadalmi katasztrófa.
...
2015.július.13th. at 09:57
Érdekes. Csak nekem tűnik úgy, hogy például a jelen kommunikációnk (közös nyelv és fogalomkészlet, világkép, háttér tudás; informatikai infrastruktúra) szó szerint több ezer évnyi egymásra épülő tudás, és több millió ember jelenbeli együttműködésének eredménye (kutatás, oktatás, gyártás, ellátórendszerek)? Ez szerintem egyértelműen ellentmond a kiinduló állításnak, a jelenség magyarázata nélkül a következtetés megalapozatlan.
Az egy másik kérdés, hogy a fejlődés folyamatába beletartoztak háborúk, a “teljes együttműködés” pedig a diktatúrák kiváltsága volt. A valódi fejlődést viszont olyan időszakok hordozták, amelyekben közösen betartott, úgynevezett “játékszabályok” voltak. Ezek voltak képesek többé-kevésbé összehangolni az egyébként sosem teljesen párhuzamos motivációkat, és természetesen folyamatosan változtak. Ez egyébként a biológiai evolúció helyes modellje (nem a “piaci verseny”).
Most végtelen egyszerű okokból a lefelé haladó ágban vagyunk, és ha nem vagyunk képesek az alapvetően megváltozott játszótér feltételeihez alkalmazható szabályokat kialakítani, akkor pofára esünk. De remélem feltűnt: ez egy feltételes mondat.
Tibor bá' 2015.július.13th. at 11:52
Mi a kiinduló állítás?
2015.július.13th. at 12:26
Ha az én kiértékelésem, vagyis, hogy ez az Emberi psziché egy mélyen ülő tulajdonsága, akkor erősen megkérdőjelezhető, hogy 300 (nem 3) család össze tud-e fogni egy bizonyos közös cél érdekében, ami a “közhiedelem” szerint az emberiség létszámának számukra legkedvezőbb értékre való visszametszését jelentené? A válaszom az, hogy talán, de azt teljesen kizártnak tartom, hogy éveken, évtizedeken keresztül töretlenül fennmaradjon a közös cél, eredeti állapotában, hogy ne legyenek egyéni oldalérdekek, hogy ne legyenek a csoporton belül klikkek, széthúzás, megtorpedózás, a részletek egyéni átértékelése, hogy a 300 fős csapat ne essen szét darabokra. Hogy miért tarom kizártnak? Mert most már 70 éven keresztül állandóan ezzel találkozom.
A részrendszerekre az állítás jó eséllyel, és a tapasztalatok szerint helyes.
Az emberi civilizáció viszont az egymással és önmagukban is folyamatosan harcoló, széteső, átalakuló ilyen részrendszerek fölött megvalósult, globális “meta-szerkezet” (amely nélkül például nem tudnánk itt kommunikálni, tehát létezése, hasznossága és működése nem tagadható). Ennek létrejöttére nem látok magyarázatot az okfejtésben, ugyanakkor az így nem megmagyarázott, “ismeretlen okból” létrejött meta-szerkezet szükségszerű szétesésére vonatkozik a részrendszerek viselkedéséből általánosított következtetés.
A szétesés lehet igaz, de a levezetés így nem teljes, a szükségszerűség nem állítható.
A “kizártnak tartom” egyébként szintén korrekt: szubjektív véleményre utal, amelyet a személyes (szükségszerűen szelektív és korlátos) tapasztalatok miatt alkotója jogosult igaznak tekinteni, de a fentiek értelmében hiányossága miatt jócskán megkérdőjelezhető.
Tibor bá' 2015.július.13th. at 13:54
Való igaz, legfőbb ideje, hogy ezt tisztázzuk egyszer és mindenkorra. Nem vagyok se több, se kevesebb, mint egy átlagnál magasabb intelligenciával, és az átlagnál hosszabb élet alatt felcsípett tapasztalattal rendelkező tanult, magyar férfi. Nem követelek ki magamnak ki nem érdemelt előjogokat. Amiket írok, ahogy megnyilvánulok az a saját véleményem, amikért természetesen “harcolni” fogok, de helyet engedek más véleményeknek is bizonyos (de igen tág) határokon belül. A tulajdonképpeni célom a tapasztalataimnak és a nézeteimnek az átadása, mert felfogtam, hogy meglehetősen kalandos életutam nemigen ismételhető meg. Ezeket felkínálom, mint piaci kofa az almáit, aki akar vehet belőle, aki tovább áll, annak ez szíve joga.
A te megnyilvánulásod emberi és nemes, de nem egyedülálló. Például szakberkekben elfogadott nézet, hogy a klímakutatók jóval optimistábban adják elő kutatási eredményeikből származó logikus következtetéseiket. Például, amit ma belinkeltem, James Hansen úgy ismerteti a helyzetet, mintha ezen még lehetne javítani, miközben nagyon jól tudja, hogy NEM. Ritka az a tudós, aki belemondja a közönség arcába a valóságot. Te ezt egy lépéssel tovább viszed, a valóságot te magad se akarod elhinni. Sebaj, nem vagyunk egyformák. Viszont, amióta az emberiség az eszét tudja, mindig voltak “álmodozók”, akik megmondták, hogyan kellene élnünk, és igazuk volt, de az evolúció árnyékában kifejlődött ember képtelen megszabadulni saját magától. Csak egy apró magyar példa. Itt van ez az Andi Vajna. Hülyére ügyeskedi magát, hogy további forint milliárdokat tegyen zsebre, miközben elmúlt 70 éves. MINEK? Azokat a milliárdokat szegény emberek száz ezreinek a szájából veszik ki rengeteg szenvedés és nélkülözés közepette. MEGÉRI?
2015.július.13th. at 21:3
Ez a “tisztázás” nem sikerült az elmúlt években, most sincs túl nagy esélye. A példákat és felhozott szempontokat nem vitatom, de a kritikámhoz semmi közük nincs.
Már a vita fogalmán is mást értünk. Én olyan környezetben dolgozom, ahol alapértelmezett, hogy minden résztvevő felkészült, a legjobb tudását adja, alaposan ismeri a szakterületét. Mindenki hisz a saját igazában, de mindnyájan tévedhetünk, és a legfájóbb hiba, ha egy jobb válasz, vagy egy jogos kritika elhangzott, de túlzottan ragaszkodtam a saját “valóságomhoz”, és nem vettem figyelembe. Az eszköz pedig a pontos, hibátlan érvelés, mert ezzel reálisabb a prioritások és esélyek meghatározása, a gyenge pontok felderítése.
Én ezt csinálom minden egyes nap, és nem tagadom, élvezem, mert mindig újat tanulok. Ma is kukázok egy szép darabot a dolgaimból, mert egy “közvélemény-kutatás” során gyengének bizonyult, és a kritika mentén tovább haladva kiderült, hogy két fogalmat, bár logikusnak tűnt és működött, mégis tévesen kötöttem össze. Függetlenül attól, hogy mennyi tapasztalat, kaland és jó szándék volt mögötte… Az új megközelítés pedig eddig rejtett lehetőségeket is megnyit, szóval nagy az öröm (vagyis lesz, ha szétvertem és újraírtam ezt a darabot).
Bevallom, “lehetetlen” dologgal foglalkozom most is. Szerencsére a gép ezt nem tudja, és működik, függetlenül attól, hogy hányan hisznek benne, hányan képesek megérteni, vagy hogy “le tudom-e fordítani közérthető, tíz mondatos brosúrába” – mert hát… nem. Így az sem befolyásol különösebben, hogy mások szerint mit gondolok, akarok vagy nem akarok elhinni… Ez egy ilyen sport. :-)
Tibor bá' 2015.július.13th. at 21:42
Kedves Loránd!
A probléma ott kezdődik, hogy nem is értelek, pedig teli vagyok jóindulattal.
2015.július.14th. at 06:43
Én nyilván a “megértés” szón is mást értek ;-)
Az állítást úgy fogalmaznám át, hogy a ma megszokott gondolkodásmód keretei között nincs értelmes magyarázat arra, amit csinálok. Ez pedig szerintem egyáltalán nem probléma, sőt, előrelépés ahhoz képest, hogy egymásnak (és szerintem a hozzászólásaimnak is) ellentmondó skatulyákba kerülök.
Kiegyezem egy töredék százalék eséllyel arra, hogy akár értelme is lehet a dolgaimnak. Saját tevékenységem racionális értékelése számomra is pontosan ennyit enged. Ugyan mennyi esélyem van arra, hogy pl messzebbre jussak egyedül, mint az IBM elit fejlesztőgárdája? Nem sok. De nem nulla.
Vagy másként fogalmazva: ha egyáltalán létezik megoldása a mai, egyértelműen reménytelen helyzetnek, egy dolog biztos: totál idiotizmusnak kell tűnjön, mert az okosságokat okos emberek már kipróbálták.
Na erre nyugodt lélekkel jelölöm a tevékenységemet… :-D
Pugacsov elvtárs 2015.július.13th. at 22:15
Loránd az a tipikus szófosó, aki kéjes élvezettel pakolgatja a szavakat egymás után a barokk körmondataiban. De mint tudjuk, sok beszédnek sok az alja. Legalább ő élvezi ezt a süketelést és elszórakoztatja magát.
Most jöhet a magázódás, aki nem “Kedves” számára, azt magázza. :-D
Ahogy óhajtja, uram :-D
Egyébként tökéletesen igaza van.
Valóban élvezem, ahogy alacsony szintű beszólogatásból, néha közvetlen fenyegetésből kihámozom azt, amivel érdemes foglalkozni, és igyekszem kultúremberhez méltó módon reagálni. Ez néha komoly kihívás.
Továbbá, körmondataim minden egyes szava mögött jó eséllyel több valódi gondolkodás áll, mint például az Ön teljes üzenetében. Nem egy pályán játszunk.
Remélem ezt inkább dicséretnek tekinti egy hozzám hasonló okoskodó balféktől…
---
De most már nagyon régen vagyok off topic, visszaadnám a terepet a világelit tényekkel alátámasztott, konstruktív ekézésének ;-)
2015. július 8., szerda
Homoszexualitás
Antalffy Tibor: Büszkeség – szeretet
...
Mint minden emlősállatnál, nálunk is van egy nő és egy férfi. A két nem biológiailag erősen eltér egymástól, és funkciójukat tekintve is. A múltkoriban szó volt arról, hogyan nevelünk fiúkból férfiakat. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez helyes-e vagy sem. Jelenleg a férfi az férfi, ők pedig nem azok. Akármit csinálnak, akkor se lesznek azok. Nem akarom én elvenni a társadalmon belül gyakorolt egyenlő jogokat, de egyenlőre még a heteró férfiak vannak többségben, tehát legyenek szívesek ne akarják ránk erőltetni a nézeteiket, se azt a látványt, amit számunkra nyújtani tudnak. Ne akarjanak megdumálni minket, hogy minden úgy jó, ahogy ők látják. Ők a deviáns férfiak, nem mi. Ebből következik, hogy ha eltér a véleményünk, akkor a mienk a helyes, nem az övék.
...
A téma "forró" :-) , én mégsem ezen a szinten érvelek. Az érzelmek, lehet az akár undor vagy felsőbbrendűség, az egyéni szabadság témakörébe tartoznak, neveltetéstől és tapasztalatoktól függőek, az énkép részei és nehezen változnak.
A súlyos probléma az, amikor ezeknek sikerül "tudományos színezetet" adni, onnantól ugyanis az objektivitás illúziója elidegeníti az ítélkezőt a megítélttől, feloldozást ad a "többség", "mi", a "normális emberek" egyre erősödő agressziójára, amelynek bizonyítottan nem gátja a "másik" fizikai elpusztítása (Milgram kísérlet).
Szerencsére a tudománynak vannak a témához kapcsolódó, szerintem rendkívül fontos és tanulságos, objektív eredményei. Még ha nem is szeretjük őket...
2015. július 6. hétfő - 07:27
Érdekes. Eddig azt hittem, John B. Calhoun (figyelem!) 1947-ben kezdett, 1962-ben közismertté vált patkánykísérlete csak a vallási fanatikusok körében van tiltólistán (Rövid ismertető magyarul itt).
Akinek messze van ez is: Calhoun csinált egy patkány-paradicsomot, és hagyta őket korlátlanul szaporodni. A populációban megjelent minden ránk ma jellemző deviancia: agresszió, a normális szaporodási folyamatok összeomlása, és igen, a homoszexualitás is.
Szóval elnézést, hogy szólok, de tudományos kísérlettel bizonyított a homoszexualitás létezése az élővilág “normális menetében”, éppen a túlnépesedés ellen védekezik így az egyéb módon nem korlátozott, tehát önveszélyes mértékben szaporodó csoport. Megítélés kérdése, hogy melyik a betegesebb: a nem-reproduktív szexuális viselkedés, vagy a túlnépesedés fatalista elfogadása és az elkerülhetetlen globális összeomlás hirdetése (mellé az alternatív utak keresésének fanatikus üldözése).
2015. július 7. kedd - 21:08
Nyilván lehet civilizáltan is kezelni ezeket a dolgokat, de sajnos nem tehetek róla, ha ökölbe szorul a gyomrom a gondolatra, hogy 10 éves fiam tornatanára homokos…
Érdekes. Vajon nyugodt lehet az ember, ha a 10 éves lányának heteroszexuális tornatanára, ne adj Isten, osztályfőnöke van? ;-) (a “keresztény erkölcs” mentén érvelőket megnyugtatom, a felhozott példa egy bentlakásos egyházi kollégiumban már engem is zavarna…)
Továbbá vajon milyen háttérhatalom kellett ahhoz, hogy az egerek egy tudományos igényességgel végrehajtott kísérletsorozatban (ismétlés a tudás anyja, szerintem tényleg megéri elolvasni azt a pár bekezdést) szóról szóra minden szexuális (és “társadalmi”) elhajlást bemutassanak, amelyek ránk, de egyébként korábban minden bezárt, terjeszkedő korát túlélő emberi közösségre (ókori görögök, rómaiak, japánok, vagy a mindenkori, súlyosan idézőjeles “elit”) jellemzőek? (A “háttérhatalmi propaganda” gondolat előtt érdemes megnézni a dátumokat, felidézni a hidegháborús paranoiát, pl. McCarthy szenátor tevékenységét…)
Jövőnk 2015. július 7. kedd - 21:17
Loránd a görög példa kicsit mellé ment – mert bár elég gyomorforgató és furcsa -, de anno az idős férfi és fiatal “tanonca” nem elsősorban szexuális kapcsolat volt, hanem pedagógiai; ettől még beteges. Csak tájékoztatásul, ha az idős úr csak kekszelt a fiatallal, akkor halálbüntetés várt rá.
A deviancia mindig a bukás, összeomlás előszele.
2015. július 7. kedd - 21:36
Hát, nekem Google barátom elsőre ezt dobta ki – ami inkább az én emlékeimre hasonlít, és nem említ halálos következményeket, sőt…
(a Rubicon első pillantásra itt is “legitim”, inkább konzervatív forrásnak tűnik, bár ennek megítélésére természetesen nem vállalkozom)
… de most komolyan, senkinek nem áll bele a fejébe a “bakker, ez durva!” érzés, amikor ezt olvassa? Mert nekem valami iszonyú pontos jellemzésnek tűnik… a mai “emberi”, vagy legyünk őszinték, fogyasztói társadalomra.
Néhány idősebb domináns hím még normálisan viselkedett, de a többség az életben maradásért cserébe teljesen passzívvá vált. Nem martak vissza, ha megtámadták őket, lapítva, akarattalan masszaként, teljes alávetettségben, utódok nélkül élték le az életüket. Mellettük éldegéltek a “gyönyörű példányok” (Calhoun nevezte így őket). Fiatal egerek, egész nap csak ettek, ittak és a bundájukat tisztogatták. Gyönyörű, hibátlanul csillogó bundájukról könnyű volt felismerni őket. A területüket még védő, idősebb hímek sem bántották őket, valószínűleg azért, mert ezek a szép szőrűek már képtelenek voltak a szaporodásra vagy bármilyen szociális tevékenységre, kizárólag magukkal foglalkoztak.
2015. július 8. szerda - 05:57
Jesszusom Rubicon… Ne idegesíts már itt mindenkit.
Csak még egyszer kell “kérnie”, és többet nem szólok önhöz sem. Nekem nem ez a stílusom. Egyértelműen és szó szerint jeleztem: “a Rubicon első pillantásra itt is ‘legitim’, inkább konzervatív forrásnak tűnik, bár ennek megítélésére természetesen nem vállalkozom“.
Ezt is csak azért, mert itt a “genetic” érvelési hiba (egy információt a forrása miatt elutasítani) teljesen megszokott. Nekem meg olyan, mintha egy műtőbe kézmosás nélkül menne be a sebész, de ez egyéni szoc problémám. Talán ezért élek én ilyen fajta “sebészetből”, és nem másból.
A kérdés (mindig!) a tartalomra vonatkozik.
Az én háttérismereteim (képzőművészet, irodalom, történelem) arra utalnak, hogy a homoszexualitás részét képezte a görög hétköznapoknak. Például Zeusz (férfi főisten) és Ganümédész (szép fiú, akibe a főisten beleszeret) viszonya számukra kb olyan lehetett, mintha nálunk a katolikus szentek között lenne meleg is – és egyáltalán nem a “halálos bűn” tanítása derül ki belőle. Persze nyilván sok verziója van a történetnek, de ha a cél a homoszexualitás megbélyegzése lett volna, annak szerintem igen egyértelműnek kellene lenni.
Az idézett cikk (az én tudásomhoz mérten) megalapozottnak tűnik, és találkozik a véleményemmel. Természetesen érdekelnek azok a források, amelyek alátámasztják az ellenkező állítást – én el is szoktam olvasni az ilyeneket.
—
Számomra teljesen logikusnak tűnik az alábbi gondolatsor:
1: Egy faj számára a túlszaporodás veszélyes adaptációs hiba, amelynek hatékony kezelése fajszintű szelekciós tényező. Amelyik faj rosszabbul teljesít ;-) az önszabályozás terén, hátrányba kerül.
2: A reakciónak a szaporodási folyamat hatékonyságát kell csökkentenie; értelemszerűen nem genetikus, hanem beégetett lappangó viselkedési minták révén. A genetikai reakció nyilván önkioltó, vagyis rossz hatékonyságú lenne, és ahogy olvastam, egyáltalán nem bizonyított.
3: Egy igen hatékony reakció igazoltan megjelent egérkísérletben (egyebek mellett jelentős mértékű homoszexuális, aszexuális viselkedés), ahol semmi nem indokolt volna ilyen arányú genetikai torzulást, inkább olyan, mint egyfajta előre kódolt stressz-reakció.
4: Az akkori (1947-62!) megfigyelések igen jó egyezést mutatnak a mai emberpopuláció viselkedésével. A “jó tudomány” nem csak magyaráz ismert, hanem eredményesen jósol a jelenben nem megfigyelhető jelenségeket. [szerk: új pontba kiemeltem]
Ezek után is lehet “természetes undorra” meg “gonosz háttérhatalomra” hivatkozni, lehet egyszerre aggódni a túlnépesedés és silányodó gondolkodás miatt, ugyanakkor normálisnak nevezni a “minden elérhető fűvel de semmi fával” való közösülést.
Lehet, hogy ez csak számomra nem tűnik logikusnak.
...
Mint minden emlősállatnál, nálunk is van egy nő és egy férfi. A két nem biológiailag erősen eltér egymástól, és funkciójukat tekintve is. A múltkoriban szó volt arról, hogyan nevelünk fiúkból férfiakat. Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez helyes-e vagy sem. Jelenleg a férfi az férfi, ők pedig nem azok. Akármit csinálnak, akkor se lesznek azok. Nem akarom én elvenni a társadalmon belül gyakorolt egyenlő jogokat, de egyenlőre még a heteró férfiak vannak többségben, tehát legyenek szívesek ne akarják ránk erőltetni a nézeteiket, se azt a látványt, amit számunkra nyújtani tudnak. Ne akarjanak megdumálni minket, hogy minden úgy jó, ahogy ők látják. Ők a deviáns férfiak, nem mi. Ebből következik, hogy ha eltér a véleményünk, akkor a mienk a helyes, nem az övék.
...
A téma "forró" :-) , én mégsem ezen a szinten érvelek. Az érzelmek, lehet az akár undor vagy felsőbbrendűség, az egyéni szabadság témakörébe tartoznak, neveltetéstől és tapasztalatoktól függőek, az énkép részei és nehezen változnak.
A súlyos probléma az, amikor ezeknek sikerül "tudományos színezetet" adni, onnantól ugyanis az objektivitás illúziója elidegeníti az ítélkezőt a megítélttől, feloldozást ad a "többség", "mi", a "normális emberek" egyre erősödő agressziójára, amelynek bizonyítottan nem gátja a "másik" fizikai elpusztítása (Milgram kísérlet).
Szerencsére a tudománynak vannak a témához kapcsolódó, szerintem rendkívül fontos és tanulságos, objektív eredményei. Még ha nem is szeretjük őket...
2015. július 6. hétfő - 07:27
Érdekes. Eddig azt hittem, John B. Calhoun (figyelem!) 1947-ben kezdett, 1962-ben közismertté vált patkánykísérlete csak a vallási fanatikusok körében van tiltólistán (Rövid ismertető magyarul itt).
Akinek messze van ez is: Calhoun csinált egy patkány-paradicsomot, és hagyta őket korlátlanul szaporodni. A populációban megjelent minden ránk ma jellemző deviancia: agresszió, a normális szaporodási folyamatok összeomlása, és igen, a homoszexualitás is.
Szóval elnézést, hogy szólok, de tudományos kísérlettel bizonyított a homoszexualitás létezése az élővilág “normális menetében”, éppen a túlnépesedés ellen védekezik így az egyéb módon nem korlátozott, tehát önveszélyes mértékben szaporodó csoport. Megítélés kérdése, hogy melyik a betegesebb: a nem-reproduktív szexuális viselkedés, vagy a túlnépesedés fatalista elfogadása és az elkerülhetetlen globális összeomlás hirdetése (mellé az alternatív utak keresésének fanatikus üldözése).
2015. július 7. kedd - 21:08
Nyilván lehet civilizáltan is kezelni ezeket a dolgokat, de sajnos nem tehetek róla, ha ökölbe szorul a gyomrom a gondolatra, hogy 10 éves fiam tornatanára homokos…
Érdekes. Vajon nyugodt lehet az ember, ha a 10 éves lányának heteroszexuális tornatanára, ne adj Isten, osztályfőnöke van? ;-) (a “keresztény erkölcs” mentén érvelőket megnyugtatom, a felhozott példa egy bentlakásos egyházi kollégiumban már engem is zavarna…)
Továbbá vajon milyen háttérhatalom kellett ahhoz, hogy az egerek egy tudományos igényességgel végrehajtott kísérletsorozatban (ismétlés a tudás anyja, szerintem tényleg megéri elolvasni azt a pár bekezdést) szóról szóra minden szexuális (és “társadalmi”) elhajlást bemutassanak, amelyek ránk, de egyébként korábban minden bezárt, terjeszkedő korát túlélő emberi közösségre (ókori görögök, rómaiak, japánok, vagy a mindenkori, súlyosan idézőjeles “elit”) jellemzőek? (A “háttérhatalmi propaganda” gondolat előtt érdemes megnézni a dátumokat, felidézni a hidegháborús paranoiát, pl. McCarthy szenátor tevékenységét…)
Jövőnk 2015. július 7. kedd - 21:17
Loránd a görög példa kicsit mellé ment – mert bár elég gyomorforgató és furcsa -, de anno az idős férfi és fiatal “tanonca” nem elsősorban szexuális kapcsolat volt, hanem pedagógiai; ettől még beteges. Csak tájékoztatásul, ha az idős úr csak kekszelt a fiatallal, akkor halálbüntetés várt rá.
A deviancia mindig a bukás, összeomlás előszele.
2015. július 7. kedd - 21:36
Hát, nekem Google barátom elsőre ezt dobta ki – ami inkább az én emlékeimre hasonlít, és nem említ halálos következményeket, sőt…
(a Rubicon első pillantásra itt is “legitim”, inkább konzervatív forrásnak tűnik, bár ennek megítélésére természetesen nem vállalkozom)
… de most komolyan, senkinek nem áll bele a fejébe a “bakker, ez durva!” érzés, amikor ezt olvassa? Mert nekem valami iszonyú pontos jellemzésnek tűnik… a mai “emberi”, vagy legyünk őszinték, fogyasztói társadalomra.
Néhány idősebb domináns hím még normálisan viselkedett, de a többség az életben maradásért cserébe teljesen passzívvá vált. Nem martak vissza, ha megtámadták őket, lapítva, akarattalan masszaként, teljes alávetettségben, utódok nélkül élték le az életüket. Mellettük éldegéltek a “gyönyörű példányok” (Calhoun nevezte így őket). Fiatal egerek, egész nap csak ettek, ittak és a bundájukat tisztogatták. Gyönyörű, hibátlanul csillogó bundájukról könnyű volt felismerni őket. A területüket még védő, idősebb hímek sem bántották őket, valószínűleg azért, mert ezek a szép szőrűek már képtelenek voltak a szaporodásra vagy bármilyen szociális tevékenységre, kizárólag magukkal foglalkoztak.
2015. július 8. szerda - 05:57
Jesszusom Rubicon… Ne idegesíts már itt mindenkit.
Csak még egyszer kell “kérnie”, és többet nem szólok önhöz sem. Nekem nem ez a stílusom. Egyértelműen és szó szerint jeleztem: “a Rubicon első pillantásra itt is ‘legitim’, inkább konzervatív forrásnak tűnik, bár ennek megítélésére természetesen nem vállalkozom“.
Ezt is csak azért, mert itt a “genetic” érvelési hiba (egy információt a forrása miatt elutasítani) teljesen megszokott. Nekem meg olyan, mintha egy műtőbe kézmosás nélkül menne be a sebész, de ez egyéni szoc problémám. Talán ezért élek én ilyen fajta “sebészetből”, és nem másból.
A kérdés (mindig!) a tartalomra vonatkozik.
Az én háttérismereteim (képzőművészet, irodalom, történelem) arra utalnak, hogy a homoszexualitás részét képezte a görög hétköznapoknak. Például Zeusz (férfi főisten) és Ganümédész (szép fiú, akibe a főisten beleszeret) viszonya számukra kb olyan lehetett, mintha nálunk a katolikus szentek között lenne meleg is – és egyáltalán nem a “halálos bűn” tanítása derül ki belőle. Persze nyilván sok verziója van a történetnek, de ha a cél a homoszexualitás megbélyegzése lett volna, annak szerintem igen egyértelműnek kellene lenni.
Az idézett cikk (az én tudásomhoz mérten) megalapozottnak tűnik, és találkozik a véleményemmel. Természetesen érdekelnek azok a források, amelyek alátámasztják az ellenkező állítást – én el is szoktam olvasni az ilyeneket.
—
Számomra teljesen logikusnak tűnik az alábbi gondolatsor:
1: Egy faj számára a túlszaporodás veszélyes adaptációs hiba, amelynek hatékony kezelése fajszintű szelekciós tényező. Amelyik faj rosszabbul teljesít ;-) az önszabályozás terén, hátrányba kerül.
2: A reakciónak a szaporodási folyamat hatékonyságát kell csökkentenie; értelemszerűen nem genetikus, hanem beégetett lappangó viselkedési minták révén. A genetikai reakció nyilván önkioltó, vagyis rossz hatékonyságú lenne, és ahogy olvastam, egyáltalán nem bizonyított.
3: Egy igen hatékony reakció igazoltan megjelent egérkísérletben (egyebek mellett jelentős mértékű homoszexuális, aszexuális viselkedés), ahol semmi nem indokolt volna ilyen arányú genetikai torzulást, inkább olyan, mint egyfajta előre kódolt stressz-reakció.
4: Az akkori (1947-62!) megfigyelések igen jó egyezést mutatnak a mai emberpopuláció viselkedésével. A “jó tudomány” nem csak magyaráz ismert, hanem eredményesen jósol a jelenben nem megfigyelhető jelenségeket. [szerk: új pontba kiemeltem]
Ezek után is lehet “természetes undorra” meg “gonosz háttérhatalomra” hivatkozni, lehet egyszerre aggódni a túlnépesedés és silányodó gondolkodás miatt, ugyanakkor normálisnak nevezni a “minden elérhető fűvel de semmi fával” való közösülést.
Lehet, hogy ez csak számomra nem tűnik logikusnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)