Kepes András megosztása a Facebook-on
"Einstein megrendítő levele kislányához"
...
A szeretet leírására egy egyszerű helyettesítést alkottam meg, az egyik leghíresebb egyenletemben. Ha az helyett elfogadjuk azt, hogy a világot meggyógyító energia kifejezhető a szeretet és fénysebesség négyzetének szorzatával, akkor arra következtethetünk, hogy a szeretet a létező legerősebb erő, mert nincsenek határai.
...
(Hogy mi van???)
Kedves András! Ön egy menekültekről szóló videó kapcsán hosszan írt nemrég a forrás ellenőrzésének fontosságáról, a Facebook megosztásokhoz való óvatos viszonyról.
Nos, ez az idézet nekem gyanús volt, rövid kutatásom során megerősítő hivatkozást nem találtam, viszont olyat jócskán (Lieserl és Mileva történetét), amely ezt a kétségemet megerősítette. Ha van megbízhatóbb forrás, mint a Facebook, azt örömmel látnám, de addig ez a levél nálam a "városi legenda" kategóriát bővíti.
Szerintem Einstein óriási gondolkodó és ember volt, nincs szükség arra, hogy minden téren tökéletes mesehős legyen, tehát felesleges utólag ál-levelekkel "foltozgatni" az életét - még ha esetleg a legjobb szándék is van mögötte. A levél maga viszont Einstein neve nélkül csak egy lenne a Coelho-színvonalú haszontalan "bölcsességek" tengerében.
Ha már Einstein, maradjunk azoknál, amelyek 1: egyértelműen hozzá köthetők, és 2: azonnal értelmezhető feladatokat jelölnek ki a számunkra. Még ha nem is csöpögnek a sziruptól (szeretetbomba, te jó ég! Einstein saját jogon volt tudós, nem úgy, mint Morgan Freeman minden szuperhősös filmben)...
“Kedves Utókor, ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög. Ezzel a jókívánsággal maradok (maradtam) tisztelettel: Albert Einstein.”
(Időkapszula, 1936!)
(Vajon nem aktuális ez a gondolat éppen ma, belegondolva abba, ami felé "sodródunk"? Mennyit számított Einstein feltételezhető elkeseredett küzdelme a józan gondolkodásért, amelyet ez a rövid üzenet sejtet? Megengedhetünk-e magunknak még egy (vallási, etnikai) világháborút néhány éven belül?)
“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”
(Abban bizonyára egyetértünk, hogy a mesehős-fabrikálás, történelemhamisítás nem valószínű, hogy jó eszköz lenne, hiszen már oly sokat használtuk, használjuk ma is.)
---
... és igen, ezt meg én vettem be! :-D Ugyanis ez szintén megkérdőjelezhető Einstein idézet, és mennyivel sekélyesebb, mint az alábbi szavak (ezekből "közérthetősítették" az általam ismert változatot):
Many persons have inquired concerning a recent message of mine that "a new type of thinking is essential if mankind is to survive and move to higher levels."
Often in evolutionary processes a species must adapt to new conditions in order to survive. Today the atomic bomb has altered profoundly the nature of the world as we knew it, and the human race consequently finds itself in a new habitat to which it must adapt its thinking.
In the light of new knowledge, a world authority and an eventual world state are not just desirable in the name of brotherhood, they are necessary for survival. In previous ages a nation's life and culture could be protected to some extent by the growth of armies in national competition. Today we must abandon competition and secure cooperation. This must be the central fact in all our considerations of international affairs; otherwise we face certain disaster. Past thinking and methods did not prevent world wars. Future thinking must prevent wars.
(New York Times Magazine, 1946. június 23.)
Gyors fordítás:
Többen kértek arra, hogy pontosítsam egy korábbi üzenetemet: "egy új típusú gondolkodás elengedhetetlen az emberiség túléléséhez és magasabb szintekre lépéséhez".
Az evolúció folyamatában gyakori, hogy egy fajnak a túlélés érdekében új körülményekhez kell alkalmazkodnia. Az általunk ismert világ természetét alapjaiban változtatta meg az atombomba, így az emberi faj új környezetben találta magát, amelyhez gondolkodását igazítania kell.
Az új tudás fényében egy világméretű hatalom, végső soron egy világ-állam nem csupán óhaj a testvériség nevében, hanem létszükséglet. Eddig egy nép élete és kultúrája hadseregek növelése révén bizonyos szintig megvédhető volt a nemzetek közötti versengésben. Ma viszont el kell hagynunk a versengést, biztosítanunk kell az együttműködést. Minden nemzetközi ügy tárgyalását ez a központi tény kell meghatározza; egyébként biztos katasztrófa felé haladunk. A múlt gondolkodása és módszerei nem akadályozták meg a világháborúkat. A jövő gondolkodása meg kell akadályozza a háborúkat.
Mit mondjak? Telitalálat! Az evolúciós ugrás nekem is vesszőparipám...
