Gyenge és erős reakciók a nyílt levélre

Érdekes összevetni a kritika minőségét.

"gyenge"

A Mandiner blog közönsége, ahol 97:13 arányban "nem tetszik" a levelem, igazából semmilyen érdemleges kritikát nem fogalmazott meg. Egyetlen üdítő kivétel "imres" hozzászólása, amellyel viszont lényegében egyetértek, és az "erős" oldalon idézem.

Kiemelhető "drkovax" legalább kulturált formában előadott ad hominem téves érvelése (hiszen kizárólag a személyemet kritizálta, nem a tartalmat).

Ha beosztottam lenne, most rúgnám ki, ha munkára jelentkezne elzavarnám. És nem azért mert utálja Orbánt (de gustibus non est disputandum), hanem mert teljesen tudatlan a saját állítólagos szakmájának működéséről, szervezeti rendjéről, a csapatmunka szokásos szerepeiről. (12:3 arányban "tetszik")

Az, hogy "kitűnőnek" véled a szöveget, csak azt igazolja, hogy te sem konyítasz az informatikához (de neked, nem ez lévén a szakmád, ez bocsánatos). (5:0 arányban "tetszik")

2013. november 4. 05:05
Kedves "drkovax"!

Nyilván én sem gondolom így elsőre, hogy gyümölcsöző kapcsolatot tudnék ápolni Önnel. Tekintettel például arra, hogy Önnek sem kerülhet pár percnél több időbe, hogy a nevem alapján a szakmai önéletrajzomhoz, netán a linkedIn profilomhoz eljusson, majd ennek rövid tanulmányozása után mondjon véleményt a szaktudásomról, felkészültségemről. Szerintem ugyanis éppen egy informatikustól elvárható, hogy ne beszéljen a levegőbe.

Ha viszont szakértő, akkor szabad hozzátennem még valamit. Az elmúlt húsz évemet töltöttem (nyilván normál munka mellett/mögött) azzal a kérdéssel, ami szerintem a legfontosabb: "mi a programozás". Ezen keresztül (vagy ezzel párhuzamosan) jutottam el olyan kérdésekig, hogy "mi a gondolkodás", "mi a társadalom". Nekem ma már ujjgyakorlat olyan rendszert írni, amely a deklarációk alapján maga írja meg a forráskód automatizálható részét (a még mindig megválaszolatlan kérdés a "pontosan mit").

A megálmodott, régóta kergetett rendszerről, annak civilizációs hatásairól rövid (némileg már elavult) bemelegítés olvasható itt: Dust vezetői összefoglaló.

Lehet, hogy még az Ön számára is zavaros hablaty az egész - nekem elég jól működik, ezek a koncepciók eddig minden munkahelyemen hatékony segítséget nyújtottak (adatbányászat/MI, országos mezőgazdasági rendszerek, telekom rendszerfelügyelet, home automation, minőségbiztosítás, követelménykezelés, ...) Viszont talán ezért válik kicsit paprikássá a hangulatom, amikor egy politikus (bármilyen színű zászlót is lobogtat), rendszertervezéssel példálózik.


Talán a legszomorúbb, hogy egyik hozzászólásomra sem érkezett nem hogy válasz, de kapcsolódó megjegyzés sem. Ez nem kommunikáció, végképp nem érdemi vita... pedig biztos vagyok abban, hogy a Mandiner közönségének gondolkodási színvonalát nem reprezentálja a hozzászólások szintje.

"erős"

"imres" hozzászólása a Mandineren

Szakmaiságba ágyazott politikai véleménynyilvánítás. Sok értelme nincs. Hacsak annyi nem, hogy a programozóknak is jogában áll hülyének lenni.
Brüsszelben rendszerhibák vannak. Igen, a brüsszeli intézményrendszer rosszul van összerakva. Válság idején jobban látszik.
Ha valaki figyel, a görbe uborka tilalma, vagy a most nyilvánosságra került wc-öblítési tanulmány rámutat arra, hogy elhibázott rendszerrel van dolgunk.
De említhetném a válságkezelés ad hoc módszereit, amivel egy lépéssel sem jutottunk közelebb a megoldáshoz.
Dél-Európa válságát csak konzerválta az EU.
Persze azon is lehet vitázni, hogy akkor mi is a feladata a programozónak? Az ősidőkben kódolás. Aztán elhalványult, sőt szinte megszűnt, a rendszerszervező szerepe a rendszerek kialakításában és kialakult az a helytelen gyakorlat, hogy a programozó szervezi a rendszert. Nem véletlen, hogy a - főleg a neten - kimagaslóan magas az összecsapott rendszerek aránya.
(9:0 arányban "tetszik", ezek közül az egyik az én szavazatom)

Nem tudok hozzátenni semmit. Érintő, kiegészítő megállapítások az én véleményem mellett, nem látok konfliktust közöttük, a tartalmi megállapításokkal pedig egyetértek.

---

Kaptam viszont egy komoly ellenvéleményt Facebook privát üzenetben. Kértem engedélyt a teljes terjedelemben való közlésére, addig csak a válaszomat tudom ide feltenni.

Kedves Gábor!

Természetesen "válaszra méltatlak" hiszen pontosan ilyen, tárgyi kritikát kérek minden fórumon. Az már más kérdés, hogy nem értek egyet vele, és szeretném megvitatni. :-)

Leveledet úgy összegezném, hogy Orbán Viktor nyilatkozatában az EU válság és rossz úton járás rész elemzésekor két hibát vétettem:
1: az "összefüggés" fogalom használata zavaró;
2: az EU válsága és rossz úton járása a nyilatkozatban nincs "false cause" viszonyban.


Amennyiben ez az összefoglalás helyes, az alábbi válaszokat adom.
1a: Az eredeti angol szövegben correlation szerepel, amelyet összefüggés szóra fordítottam. Ez valóban nem koherens a magyarázó szöveggel, ahol a magyar értelmezés szerint az "egybeesés" szó jobban megfelelne. Ha erre cserélem, akkor már tiszták a fogalmak?

1b: Viszont lehet, hogy a gond inkább a magyarázó szövegben van, ugyanis szerintem pont itt a lényeg. Két dolog igenis lehet összefüggő, vagyis különféle tényezők szerint kapcsolatban álló. Ebből a tényből azonban gyakran, tévesen vezetjük le, vagy sugalljuk azt az állítást, hogy az egyik a másikat okozza. Vagy ha jelölöm: A-B -ből arra jutunk, hogy A->B
Ez igen súlyos tévedés, amint azt alább megmutatom.

2: szerintem a false cause fennáll.

A két állítás:
A: az EU rossz úton jár;
B: az EU válságban van, nem oda jutott, ahová akart.

A-B fennáll, ez két önmagában helyes, és egymással kapcsolatban álló megállapítás. Viszont Orbán Viktor erre A->B kapcsolatként hivatkozik: az EU azért van válságban, mert rossz úton jár.

Érvelésében később feltételezi, hogy a válság kezelésének módja (a cél: "nem B") az, ha az EU (az általa feltételezett módon) megfordul (vagyis az eszköz: "nem A"). Ok-okozati kapcsolatban formálisan egyébként ez igaz, csak másként fordítandó a konkrét példára: "Ha az EU nincs válságban, akkor jó úton jár" - szokásos logikailag helyes de gyakorlatban értelmetlen állítás, szemben az ő kijelentésével, amely gyakorlatban értelmezhető, de logikailag helytelen... 
[utólagos szerkesztés, elsőre nagyon benéztem én is :-) ]

Azonban ezt, hogy a kapcsolat ok-okozat természetű, nem bizonyította, az én elemzéseim szerint pedig egyértelműen tévesen feltételezi (közös külső okok állnak a háttérben). A false cause érvelési hiba legsúlyosabb következménye éppen az, hogy erőinket egy olyan részprobléma megoldására fordítjuk, amely még ha sikeres is, a valós gondot nem szünteti meg.
(Kitekintés: ahogy én látom, az elmúlt évtizedekben az aktuális kormány ideológiájától függetlenül folyamatosan ez történt, de ettől még nem lesz helyesebb...)

Ha Orbán Viktor nincs tisztában a közös okokkal, következésképpen az általa megvalósítás alatt álló megoldás természetével, akkor ezzel a levezetéssel definíció szerint elkövette a false cause érvelési hibát.
Ha tisztában van vele, akkor ez nem érvelési hiba, hanem tudatos csúsztatás. Ezért írom, hogy reménykedem az előbbiben, bár józan eszem, a tevékenység mögött általam érzékelt koherencia miatt sajnos az utóbbira szavaz.

Open letter to Viktor Orbán, Prime Minister of Hungary

This open letter was an experiment on my side to use the power of https://yourlogicalfallacyis.com/ in a political topic, and also a way to let my frustration out in a hopefully moderated way.
It drew some attention to this blog, and its much more important topics, but how long it will last is yet unknown. I only got small amount of really rude responses, but it is very sad that neither "sides" understood the point. I don't criticize Mr. Orban as a person, and that my arguments are my personal view and can be questioned. I see urgent global problems that can't be solved with this political approach, and with the level of common thinking that actually creates our control systems.
For the translation I am most grateful to Ms Judit Friedrich, who volunteered making it. It is quite obvious that while I use English language as a working tool with moderate precision, she has style. Thank you very much, Judit!

---

Tuesday, 29 October 2013.

Dear Prime Minister,


My name is Loránd Kedves, I am 40 years old and I work as a software architect and programmer. It has recently come to my attention that, in a statement made on 11 October 2013, you reverted from talking about Dakotas to refer to my area of expertise – to my profession, I could say. From a summary on the government homepage I followed a link to the following video, which I watched several times. It was, I must admit, a peculiar experience.



Trying to interpret this official statement, and follow it intellectually, will be depressing in itself for a person attempting to think logically. You chose a few points of departure, which, I agree, are relevant and important (crisis, work, morals, faith), mixed in a few demagogical clichés (greedy banks, strong leader, ...), then, through a process of logical acrobatics, produced a heap of sentences which cannot really be called a text, since the points are not connected in any acceptable manner – and where there is a connection, the conclusions to be drawn from the actual words are catastrophic.

You practically train your audiences not to interpret what they hear, just to cheer or hiss. This, from the leader of a country, is irresponsible and unacceptable behaviour, in my view, and I am rather hoping that you don’t know what you are doing. Here are a few examples of logical mistakes and half-drawn conclusions (for an explanation of logical fallacies, see the end of this letter):

• The EU is in crisis, but this was not its aim, so it is on the wrong path. This logical fallacy is called “false cause”; you ignore the role of changing external factors (which, however, you keep referring to when modifying your own policies);
• In order to solve the crisis, we need to turn around. This logical fallacy is called “black-or-white”; it is as if your protractor only displayed 0° and 180°, nothing in between (although in Hungary you keep implementing “adjustments” while not acknowledging the possibility of having made a mistake);
• You point out that it is the crisis that creates the need for a “strong leader” (which seems to be the image you have of yourself); moreover, according to an earlier statement you made, this is your “historic role”; once the crisis is over there is no need for you. Could you please tell us, Mr. Prime Minister, is it in any way in your interest to solve any crisis? What follows from your argumentation is that you yourself are the reason for the continued existence of struggle and crisis, without which you would again disappear from the political stage. This sounds rather discouraging for anyone wishing to live and work in peace...
• As opposed to “greedy banks” you prefer the “strong people” of state government. What guarantees can you offer, against the experiences of a thousand years as well as our definite current experiences, that the strong people you appoint will not also prove to be greedy, and will not be, unlike banks, impervious to law, since they write the law themselves?

The list could be continued, but this kind of analysis I only use as a tool, for it is not my primary area of expertise. It really should be carried out by those humanities professionals who have been declared not to produce value [István Klinghammer, responsible leader for higher education in the Hungarian government, 13.06.2013]. They could help differentiate correct conclusions from logical fallacies and false implicatures, or could prove the existence of similar fallacies in my argumentation. It would not be very convincing to ask FIDESZ spokesperson Gabriella Selmeczi to do it :-D

All that follows from all this for me is that, based on my work experience, it would be impossible to do constructive work on the same team with you, Mr. Prime Minister, since you are only able to think in terms of power structures. As a result, if you were a co-worker I would try to get as far away from you as possible. Unfortunately, you are the premier of my country, yet the motivations are the same. I repeat: this is not a question of personal sympathy or political conviction. Your behavior and your attitude, in view of my knowledge, analyses and life as well as work experience, are simply and incorrigibly destructive.


The reasons for writing this letter, however, are professional.

I have worked for twenty-five years to develop from the level of a beginning programmer to my current tasks of software architecture and systems analysis, tasks which I have carried out with considerable independence at several places of employment. In theory, I should feel honoured that you have emphasized the importance of my professional role – but what you said is diametrically opposed to what I consider to be my job. Although some of the activities of politicians and programmers show similarities, in my opinion you have presented my profession in an unfavourable light by using it as an example in explaining your attitude. I would like to summarize for you the differences that seem significant to me, so that a mistake of this magnitude should be possible to avoid at least in this area.

1: A software engineer (in this case, a mathematician creating computer programs) will not provide “new solutions”, since, by definition, a software engineer will not be a professional in those areas for which the systems will be designed. A software engineer’s forte is to consult professional experts of the area and prospective users of the system; to find out about their needs and the underlying stable logical systems; and then to actually build the system based on these preliminary enquiries. If the personal vision of a software engineer even surfaces, it is a sign that something has been seriously messed up in the programming.

2: The aim of a software engineer is precisely to create the stable system that you, Mr. President, have mentioned with so much derision, which will serve the user by its constancy and predictability without any further intervention. You would not be very impressed if you had to find the buttons on your mail client application in a different place every week, just because at that moment that particular place seemed to be most appropriate. If a software engineer must continuously work on, and further adjust, the system once it has already been set up, then that system is fundamentally flawed.

3: Every system has crises: new questions surface, new situations arise, tools deteriorate. A good software engineer creates a system that will not reveal, even in a crisis situation, the person or personal effort of the programmer; it will merely send an error message, containing the expected length of time necessary for correction and listing potential damage.

4: A good software engineer is not indispensable, and will not fill an “historic role”. On the contrary, a good software engineer will do everything to make sure that the scope of knowledge and responsibility will be extended as much as possible, simply because the stability of the system and the service rendered to the user are too important to depend on a single person. A good software engineer never makes decisions single-handedly; and if a feature requires much explanation, it will be changed, since the operation of a good system must feel natural and obvious; the system merely provides a framework to facilitate work the users would be doing anyway.

All in all: The labours of a software engineer will not engender direct profit. Rather, they contribute to the achievements of the community by working as invisible servants, doing everything to enable the users of the system to do their work in as much comfort as possible. A software engineer will hand over all data in their raw form, without delay or interpretation, so that users can carry out their own analyses and will be able to make the best decisions within their own sphere of responsibility. Good software engineers are not “strong persons”; if they have done a good job, it is only their colleagues who know their names.


It would be difficult to doubt that you, Mr. Prime Minister, are the most effective politician currently in Hungary – but, as a direct consequence of this, you cannot understand any of what has been discussed here.

You, unlike myself, have spent your entire career assessing power relations, and fighting – and winning – power struggles. For you, the primary concern is the proportion of votes cast in your favour in the elections, rather than the long-term functionality of the entire system, or the provision of services for the people creating value within that system. For you, information technology does not mean services to be rendered efficiently to users but rather a chance for direct control and micro-management. For you, data transfer does not mean an impartial and honest transmission of information; you focus on the effect produced by your speech and on influencing the opinions of your listeners. For you, there is no honour in discovering a mistake you made, or in openly acknowledging it and drawing conclusions from it – mistakes are always committed by “others”. You cannot believe it possible that an opinion different from yours might be more useful than yours. In a debate, you will look for a chance to vanquish your opponent rather than discover the truth. You cannot imagine giving up your current role in order for the system to work better; you cannot step into service promoting a different construction. You are not living in the world of a software engineer.

You ignore the fact that problems are solved not by software systems or the engineers writing programs for them; problems are solved by the users of the system. The creativity and efficiency of these users depend, among other factors, on the extent their hands are tied by the system; on the extent the system allows them to work independently, relying on their own expertise in their areas; on the extent the system serves them by providing raw, honest, clean data; and on the amount of time they have to waste adapting themselves to a system that keeps being changed.

The “reprogramming” you envision depicts an image of the worst possible kind of information technology; it does not “manage” but continually maintains crisis. I do accept that you need this ongoing crisis in order to fulfill your historic role, and, as long as you continue to direct this country, the Hungarian population will be forced to assist you in your endeavours. But please do not compare yourself to software engineers. To the best of my knowledge and on the basis of the experience throughout a 25-year career, programmers are not like this, and the systems we build are not like this either.

I repeat, it would be difficult to doubt that you, Mr. Prime Minister, are the most effective politician currently in Hungary – but our opinions obviously diverge concerning whether this feature will enable you to manage the forthcoming period, which, I agree, is likely to be rife with crises. Hence, when I say in conclusion that, despite all experiences to the contrary, I believe in the possibility of a workable Hungarian system, the existence of which has a significance above and beyond what we can conceive today, you and I are clearly thinking of different things.


May peace be with us!

Loránd Kedves

---

A clear and easy-to-use list of logical fallacies can be reached at the following link: https://yourlogicalfallacyis.com/

The fallacies mentioned above are described there as follows:

• false cause
• black-or-white

---

Within the responses I received to this letter, I had another list of fallacies, like:

• Ad hominem: from the simplest "wish you would die" type, which is hard to forget, as I always use my own, rare name (unlike the Hungarian version of John Smith, I know of only one other person with it) and face in communication, to questioning my professional level without spending a minute on finding my CV or linkedIn profile (even if it's an ad hominem, still could be done with style...);

• Genetic: by saying I am a left-liberal - for some people this is quite close to "dangerous snot responsible for all the problems", not to mention that I don't consider myself being left-liberal and had my critics on that side too. (Yes, it's another fallacy, but it is not even true...);

• Strawman and appeal to emotion: by saying that I personally despise Mr. Orban in this letter;

• Appeal to authority: "who are you to question HIS ways..."

Yes, it is very hard to have a honest and objective debate on such topics, but I did not realize how far we are from it... and this is only politics, not real problems, like Fukushima or climate change.

Antalffy-blog, utolsó utáni utáni... :-S

2013.november.3rd. at 07:42

Úgy látom nem ment át.

Természetesen nem vitatom el Tibor bá jogát ahhoz, hogy a blogján megjelenő hozzászólásokat moderálja, számtalan esetben írtam elismeréssel arról, hogy nem nyúl bele a szövegeimbe.

– Joga van ahhoz is, hogy figyelmeztetés nélkül töröljön olyan hozzászólást, amelyet én még látok megjelenni a felületen, tehát úgy gondolhatom, válaszoltam egy kérdésre.
– Igen, hivatkoztam egy két évvel korábbi írásomra, amely már csak a saját blogomon érhető el, mert az eredeti fórum megszűnt. Joga van ezt “hirdetésnek”, engem aljasnak minősíteni.
– Joga van ahhoz, hogy elküldjön engem “a bús büdös picsába” (134), majd oktató jelleggel felvilágosítson arról, hogy ez ma már teljesen természetes része a kommunikációnak (145).

Nekem meg jogomban áll ezt komolyan venni, és végre mindnyájunk közös örömére eltakarodni innen. Mert nekem ehhez nincs közöm.

Persze ha már elolvastam, úgysem bírom megállni…

Jani: Ezen hogy változtatnál? Hogy vennéd rá őket, hogy az érdekeik ellenében cselekedjenek? Egy olyan módszert írj, kérlek, amihez nincs szükség hatalomra, hogy érvényesítsd.
Sok témában rávilágítasz problémákra (pénzhasználat, tervezett elavulás, verseny, rövidtávú érdekek,…), néhol megoldást is javasolsz, csak azt nem látom, hogyan valósítanád meg. A hatalmasokat érdekeltté kéne tenni, a tömegekhez el kéne juttatni az „evangéliumot”, meg kéne érteniük, belátniuk a szükségességét és megvalósíthatóságát.
Hogyan tudnád például motiválni az embereket, hogy a pénzhasználatot abbahagyják? Hogy biztosítanád, hogy amíg mindenki leszokik róla, addig ne kerüljenek versenyhátrányba azokkal szemben, akik még mindig használják? Ugyanezek a kérdések a versenyről az együttműködésre áttéréssel kapcsolatban. A kereszténység, kommunizmus elvileg az együttműködésről szólnak, kisközösségben működőképesek is lehetnek, de csak addig, amíg mindenki ehhez tartja magát, és mindenki mindenkit ismer. A kötelezővé tételhez diktatúra kellett eddig is, a fenntartásához terror, és a fenntartókból arisztokrácia lett, akik csak hatalmi eszközként tekintettek az ideológiára.

Megpróbálok érdemi, szabályok szerinti vitát folytatni. Nem megy. Megpróbálom kialakítani azt az informatikai rendszert, amelyben ez az átláthatóság megvalósítható. Ez akkor is baromi nehéz, ha felesleges körökkel nem rabolom a saját időmet.

tücsöktávlat: Még egyszer, arról egy szót nem írtál, hogy elméletben a pénz miért nem lehet (a megtakarítás lehetőségét fenntartva) forgásbiztosított. Ez a kérdés. Szóval miért nem lehet? (Ha ezúttal is válaszképpen egy korábbi írásodhoz adsz linket, azt nem nyitom meg.)

Ha egy vezető úgy gondolja, hogy neki, vagy valamely haverjának érdekét sérti a forgásbiztosítás érdekében létrehozott szabályrendszer, akkor meg fogja változtatni. És megteszi, mert korlátozza az általa megszerezhető hatalmat. Szóval persze, elméletben lehet. Gyakorlatban, a mai “modern demokráciában” nem működik.
Ahogy elméletben működik a kamatszedés vallási törvényekben rögzített tilalma, vagy a hétévenkénti adósság elengedés. Pontosabban: vannak, akik valószínűleg ma is tartják ezt, és gyűlölik is érte őket, mert működik… Figyelünk a kiemelt szakaszra, ugye? Mózes V. könyve 15. rész.

Bocs, kénytelen vagyok belepiszkálni a gépembe, hogy ezt a címet ne is találja meg. Majd pár hónap múlva visszaírom, ha egyáltalán… mert ez az utolsó utáni utáni már tényleg elég szánalmas, nem?

Nyílt levél hozzászólás a mandiner blogon

2013. november 3. 04:39

Sziasztok!

Természetesen többé-kevésbé tisztában voltam azzal, hogy egy ilyen írással egy elég durva kocsmai verekedésbe csöppenek - ehhez képest köszönettel tartozom azért a visszafogottságért, amit itt találtam. Nem viccelek.

A gepnarancs.hu-n is futott egy kört ez a levél, adtam választ egy támogató és egy ellenző hozzászólásra, szerintem érdemes átolvasni, mert ide is passzol: http://hajnalvilag.blogspot.hu..

Ahogy ott, úgy itt sem tudok mit kezdeni az "ad hominem", "szalmabáb", stb. típusú érvelési hibákkal, kérlek nézzétek el nekem, hogy nem foglalkozom velük. Ami ezen kívül marad:
- igen, komolyan gondolom;
- igen, az írásom csak egy vélemény a sok közül, de ez legalább a sajátom, vállalom érte a felelősséget és örömmel fogadom a rá vonatkozó tárgyi, érdemi kritikát;
- a társadalom elemzése és irányítása szerintem bonyolultabb feladat, mint a programozás, hibát elkövetni nem szégyen, viszont "felhasználói oldalról" hibátlanságot követelni irreális elvárás;
- "imres": lényegében egyetértek.

---

Nem tagadom, Orbán Viktor nem a személyes hősöm - ezért még talán nem kéne engem föld alá kívánni. Azt sem tagadom, hogy tíz éve féltem tőle, és ami miatt féltem, bekövetkezett, itt is látható (a közgondolkodás hitvitává alakult). Nemrég még haragudtam rá emiatt. Sokáig tartott, amíg megtanultam elfogadni, hogy egyszerűen jó abban, amit csinál, és nekem nem a személyével, hanem azzal a szereppel van, amelyet betölt. Nyilván mivel ő emblematikus szereplője a játéknak, és ezt büszkén vállalja is, "neki" írok. Több értelme van, mint valami sótlan áltudományos motiváció-elemzésnek.

Én a saját (aláírom, elég elvadult, de meglehetősen hatékony) gondolkodásom révén globális, azonnali reakciót követelő problémákat látok: pénzügyi rendszer lejárt szavatossága, társadalmi, gondolkodási és kommunikációs, ökológiai, népesedési, erőforrás, ... válságok. Ennek néhány kiragadott részlete épül be Orbán Viktor rendszerébe, amely ugyanakkor szerintem helytelen megoldási struktúrát vázol fel. Mára elfogadtam, hogy ez a "legkisebb rossz" - ugyanakkor még mindig nem "elég jó".

A probléma gyökerei szerintem sokkal mélyebben vannak, mint amit a mai politikai/gazdasági rendszer feltárni képes. Azt szeretném, ha végre valós kérdések körül folyna érdemi, tartalmi vita gondolkodó, felelősségvállaló emberek körében - nem pedig a mai, alapvetően indulatoktól vezérelt személyeskedő vagdalkozás. Évek óta próbálkozom kavicsokat dobálni különféle párbeszédekbe, most úgy tűnik, legalább észrevenni sikerült. Remélem idővel a lényeg is átmegy.

---

2013. november 3. 05:13

morog:"Béke legyen velünk!"
Inkább a poraidra.

Na jó. Ezt gusztustalannak tartom, és elszomorító, hogy mások is "viccesnek", vagy nem tudom minek tekintik. Tudom, hogy halandó vagyok, de engedelmeddel előbb szeretnék tisztességben felnevelni három gyereket, és amit lehet, hozzátenni mindnyájunk boldogulásához. Aztán jöhet a hamvasztás. Oké?

Nyílt levél a Gépnarancson

2013. november 1. at 04:47

Axxtro: Tévesen összeállított adatbázisra építkező fals érveléssel senkit nem lehet meggyőzni.
Tele van buta feltételezésekre alapozott következtetésekkel, – gyakorlatilag téveszmékkel – a fogalmazvány, ilyenekkel egy miniszterelnököt nem lehet meggyőzni, sem itthon sem máshol.
Javasolható a további tájékozódás, adatgyűjtés, és a falsul beszippantott téveszmék kiszűrése.
Dear Lóránd, miért gondolja, hogy bárkinek, mások téveszméit kéne bármikor cáfolniuk, vagy bizonygatniuk az ellenkezőjét.
A saját téveszméi, Lóránd, azok a maga démonai, azokat magának kell kezelnie nem másnak, főleg nem egy ország miniszterelnökének.
Ha egyedül nem megy, kérjen segítséget.
Első ránézésre értelmesnek tűnő megvezetettekkel és ostobákkal, dugig van a mai Magyarország.

Kedves Axxtro!

Személyemre és felkészültségemre vonatkozó megjegyzései legjobb tudomásom szerint megalapozatlanok. Vagy Ön ismer engem, tudja, hogy milyen területen és minőségben dolgozom?

Én nem vonom kétségbe, hogy Ön saját szakmájában alapos, felkészült, elmélyült tudással rendelkezik. Az én szakmám viszont éppen a rendszerelemzés, gondolkodás, megvalósítás. Azért fizetnek, azért dolgozhattam önállóan, több alkalommal vezető pozícióban, mert meg tudok különböztetni fals és helyes érvelést, és örömmel fogadom el, ha a sajátomról még időben derül ki annak hibás volta. Ezért tudtam sikerre vinni egy-két hajmeresztő történetet, néha komoly “szembeszélben”.

De ezt nem kívánom itt ragozni, ha akar, utánanéz.

—

Egyetlen állítás marad ezután a hozzászólásában, amelyre tudok érdemben reagálni:

“Tévesen összeállított adatbázisra építkező fals érveléssel senkit nem lehet meggyőzni.”

Dehogynem! Erről szól a marketing szinte teljes iparága. :-D

Ezért van fogyasztóvédelem, meg perek a megtévesztő hirdetések miatt. Ha ez igaz lenne, akkor most nem kellene “menteni” a “megtévesztett” devizahiteleseket, mert egy részük a sokkal kellemetlenebb feltételekkel adott forint hiteleket vette volna fel (mint mondjuk én, a “megvezethető ostoba”) – a többi meg nem adósodott volna el erején felül. Jó, akkor meg az építőipar állt volna bele a padlóba évekkel korábban… és így tovább.

Viszont sajnos pontosan erről szól a “modern demokrácia” is. Ha nem így lenne, egy választási kampányban egyetemi professzorok folytatnának késhegyig menő vitát, amelyet az országban mondjuk ezren értenének meg többé-kevésbé. Stimmel? Nem lenne “rezsiharc”, meg “elmúltnyolcév”, ahogy nem lenne “Viktátor” meg “elmúltháromév” sem. Itt azonban a “tömeg” szavazási hajlandóságáról és kíméletlen marketingről van szó, objektív kontroll nélkül.

Csak a tisztánlátás kedvéért: nem vagyok “oldali”. Rendszerelemzőként úgy látom, hogy a mindenkori kormánynak lényegében ugyanazt a szennyest kell “eladni” bármilyen csomagolásban, míg a mindenkori ellenzék megengedheti magának a valóban logikus érvelés luxusát – amíg helyet nem cserélnek. Ezért kénytelen, és él is folyamatosan a (mindenkori) kormányoldal a múltra való hivatkozással. Nemrég belenéztem fél órára az adótörvény parlamenti “vitájába”, komplett agyhalál volt eme forgatókönyv mentén. Reménytelen.

Mindez azért és addig működik, amíg van vevő a színes forgatagra, amely eltakarja előlünk a lényeget. Haldokló világban élünk és ötletünk nincs, hogyan oldjuk meg a valós problémáinkat (aminek csak a felszíne a pénzügyi válság, mögötte ott van a népesedés, ökológia, erőforrás, … problémahalmaz). Az önámítás igénye jogos, a valóság túl kellemetlen, lásd pl: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2012/03/jovo-erdeklodes-hianyaban-elmarad.html

Úgy érzem, Ön lát színeket. Piros-fehér-zöldet vagy piros-fehéret; narancsot, vöröset, zöldet, bármit. Csatajelenetet lát hősökkel és gonoszokkal, ármánnyal, dicsőséggel, jogos és álnok törekvésekkel. Kérem tekintsen engem színvaknak, aki ugyanazon a képen színek nélkül fájdalmat, halottakat, vért, beleken lakmározó keselyűket, bűzt és járványt vesz észre; aki nem hatódik meg semmilyen jelszótól, de mélyen meghajol az őszinteség előtt. Mielőtt ez előjönne: igen, magyarnak tartom magam – de ebbe azt is beleértem, hogy hazámat nem akarom megvédeni egy másik magyartól, ahogy azt sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem-magyaroktól védenem kellene. Én más szintű motivációkat látok – a közbeszédben pedig alacsony szintű, rendkívül veszélyes uszítást.

Nem várok én semmit az ország miniszterelnökétől, mert ez a látásmód természetesen nem fér össze azzal a személyiséggel, amely ma vezető szerepbe emelkedni képes, de ezt is igyekeztem érthetően leírni. Nyilván ha lennének ilyen illúzióim, nem nyílt levelet írok.

Csak az zavar, hogy a hozzám hasonló színvakokkal példálózik, én pedig ennek ürügyén arra vagyok kíváncsi, vajon vannak-e még ilyenek a magyarul tudó emberek között, vagy tényleg annyira egyedül vagyok ezen a téren, ahogy általában érzem magam?

---

2013. november 1. at 10:57

homolka: Kedves Loránd, gratula! :)
Nem itt tartanánk, ha a szakemberek mindig időben elmondták volna a véleményüket egy-egy kinyilatkoztatás után. Nem “politizálni” kell, hanem egy szakmát képviselve elemezni és bizonyítani a politikus tévedéseit, lett légyen a szakember történész, közgazdász, sportoló vagy éppen pap.

Köszönöm. Viszont a helyzet szerintem rosszabb.

1: Orbán Viktor nem “téved”. Ő jelen állás szerint Magyarország leghatékonyabb politikusa, azt teszi, amit egy modern demokráciában egy sikeres politikusnak tennie kell: nagyszerűen népszerűsíti önmagát, illetve elbizonytalanítja, megosztja azokat, akiknek nem szimpatikus. Teszi a dolgát, ahogy majdnem minden kollégája is, csak sokkal tudatosabban, aggályok nélkül.

2: Számos szakértő elmondta a véleményét, voltak kisebb-nagyobb tömeg-akciók is. Azonban a felszólalók nem tudtak kellő mélységben foglalkozni a problémák okaival, amelyre a hallgatóság nem is lett volna vevő. Így ezek akár maguktól, akár néhány ügyes PR ellenakciótól el is csendesedtek, nem álltak össze komolyan vehető struktúrává. (Lásd a béka közismert példáját: ha forró vízbe teszed, kiugrik, de ha lassan melegíted, megfőzheted.)

3: Abban is egyetértek vele, hogy a jelen és a sajnálatosan közeli jövő egyre durvább “kihívásainak” az általunk fenntartott (lassan, nyikorogva alkalmazkodó; inkább bürokratákat, mint karizmatikus vezetőket, intelligens megoldásokat kereső tisztségviselőket foglalkoztató) demokratikus intézményrendszer nem lesz képes megfelelni.

Amiben nem értek egyet: szerintem semmi nem képes helyettesíteni mindnyájunk egyéni feleszmélését, felelősségteljes és jövő-tudatos gondolkodását. Én úgy látom, ez az egyetlen esélyünk, csak így kezelhetjük elég hatékonyan a problémáinkat. A hasonlatot folytatva: tudatos, felelős felhasználókká válunk, akik a saját területeiken pontos igényekkel és feladatvállalással járulunk hozzá közösségeink fejlődéséhez. Erre is van példa, mondjuk Kishantos éppen felszámolás alatt álló példaértékű tudásközpontja.

Orbán Viktor azt az illúziót (és benne saját “programozói szerepét”) hirdeti, amely szerint az okos emberek a fejünk felett megoldják azokat a problémákat, amelyekkel nem szeretnénk szembesülni – nekünk csak lelkesedni kell és követni a (bölcs, jóindulatú, nem kapzsi) vezetést. Nos, ez annál szerintem is jobb, mintha senki nem csinál semmit, csak reménykedik a gazdasági csodában vagy az ufók eljövetelében. Viszont a tapasztalatok alapján egyáltalán nem “elég jó”, és nem képes együtt létezni az általam javasolt helyi kreativitással, önállósággal.

Tehát az, hogy én itt beszélgetek, önmagában nem jelent semmit. Az számít, hogy milyen személyes motivációk ébrednek akár ennek hatására.

Pénz és technológia

Utolsó utáni hozzászólás Tibor bá blogján...

2013.november.2nd. at 06:26

Tibor bá: Szigorúan “oktatási céllal” (mert rád fér). A “bús, büdös [szerk: tillárom haj]” hangulatilag megegyezik az angol “fuck you”-val, amivel igen gyakran találkozhatsz. Ez nem más, mint egy modern indulatszó.
Félek, hogy ezt a mondatodat: “veled nem lehet szabályok szerinti vitát folytatni, mert képtelen vagy az önreflexív gondolkodásra.” meg fogod bánni, mert alkalom adtán hivatkozni fogok rá. :-D

tücsöktávlat: Mindenesetre elolvastam.
Alapvetően érdekelt volna, hogy mit gondolsz Helmut Creutz javaslatáról, ha már egyszer hivatkozol rá, és ha már egyszer tökéletesen témába vág.
(Szerintem nyugodtan válaszolhatsz itt, ha van kedved, levelezni ilyen témában nem szoktam, meg amúgy is sok most a dolgom.)

Persze, szerinted nyugodtan válaszolhatok neked egy olyan fórumon, ahol a “gazda” jelzés nélkül törli a hozzászólásomat, amennyiben az a szeme elé kerül; neked sok a dolgod és én alkalmazkodjam ahhoz, amit te “szoktál”. Ennél egyértelműbben nem írhatnád le azt, hogy szívességet teszel nekem azzal, hogy elolvasol, de gyerekes hőzöngésnél többre nem tartod. Én meg szólok, semmi okot nem látok arra, hogy ezt elfogadjam, tehát igen, az utolsó alkalom, hogy itt válaszolok, ha neked ennyit ér. Pont elégszer kaptam már ugyanezt a reakciót egyetemi vezető, ismert világmegváltó, pénzreformer, akadémikus, szakújságíró, politikus, környezetvédő, stb. részéről, téged ugyan mi tenne érdekesebbé?
Strigula behúzva, viszlát, kösz a halakat.
(Tibor bá, én is ismerem a négybetűs angol szót, csak nem használom, mert érveim is vannak.)

Helmut Creutz. Ő az ezeregyedik, aki leírta, hogyan “kellene” szabályozni a pénzrendszert. Az egyetlen probléma, amit minden hozzá hasonló okos ember méltóztatik elfelejteni az, hogy a szabályokat mi magunk alkotjuk és változtatjuk. Ha a pillanatnyi egyéni érdekeink mást diktálnak, mint a közösség igényei vagy a fenntarthatóság hosszú távú feltételei, akkor ezeket a szabályokat mi magunk fogjuk elrontani is. Az alapvetően követhető mintákra vágyó “tömeg” és a híres mesélők ugyanis nincsenek az elméletalkotó szent akadémikusok szintjén. (Ebből vezeti le Arma tévesen, hogy én is elkövetem ezt a hibát, és ki akarnám tenyészteni az új fajt.)

Még egyszer. Bizonyítottam, hogy az egyénileg felhalmozható absztrakt értékcsere eszköz, és egy személyes biztonságának fenntartására fókuszáló lény együtt halálos kombináció, a működési szabályokat kikerülhetetlenül torzítja minden egyes alkalommal a jelen irányba. A folyamatot lassító “fékek”: a “mindent látó szem”, legyen az Isten, a párt, vagy “a kommunisták”; és az objektív erőforrás, kommunikációs, szállítási korlátok. Jelen pillanatban a meghatározó fejlett államokban ezek a fékek nem működnek. Ezt a levezetést “mindenesetre elolvastad”, de egy árva szóval nem véleményezted, nem cáfoltad.

Amíg egyértelmű kiindulási vagy levezetési hibát nem mutatsz fel, addig nyugodtan állítom, hogy Creutz könyvét végig se kell olvasni.
Helyesen elemzi a pénzválság folyamatát? Igen.
Foglalkozik azzal, hogy mi motiválta az önpusztító szabályok kialakulását? Hát ööö…
A megoldás során megtartja a pénz fogalmát? Igen.
Akkor értelmetlen.

Mellékelek még egy “promóciót”, a Dust keretrendszer elveinek ismertetését, az 1-3 és a 15. oldal kapcsolódik ide. A többi unalmas technikai rizsa, arra válaszol, hogyan kellett volna kb 15 éve jól csinálni azt, amit a “nagyok” ma rosszul csinálnak. Például friss hír a Samsung által bejelentett moduláris telefon…

:-D
Amikor a moduláris “általános informatikai végpont” (beleértve a telefon funkciót is) létrehozásához megvan mindenünk, kivéve a gyártói motivációt. Legalább öt éve írtam le a szerkezetét haveroknak.

---

2013.november.2nd. at 06:56

Ehh, bocs… nem Samsung, Motorola. Mellesleg hogy is van ez?

A Motorola, mint Google-leányvállalat talán az egyetlen szereplője a mobiltelefon-piacnak, amely nem közvetlenül érintett a jelenlegi üzleti modell fenntartásában. A nagyobb gyártók ugyanis már nem termékről termékre élnek, hanem több évre előre tervezik az egyes funkciók implementálását és igyekeznek egyenletessé tenni az újdonságok listáját. Így az Apple például idén nem épített az iPadbe integrált ujjlenyomat-olvasót, mert az új formaterv és az iPad mini nagyobb felbontású kijelzője a belső előrejelzéseik szerint elegendően nagy keresletet teremt, a Touch ID így a 2014-es tabletek egyik fő funkciója lehet. A Samsung hasonló módon évekre tervezi előre az egyes funkciókat, nehogy egy-egy termék annyira erős legyen, hogy a leváltására szolgáló modell érdektelenségbe fulladjon.

hwsw.hu: Moduláris telefont ígér a Motorola

Jól értem, hogy valaki más is azt állítja: a bevétel-vezérelt piaci szereplők természetszerűen ellenérdekeltek az egyébként megléphető alapvető technológiai újításokban?

Na cső, további hasznos munkát!

Nyílt levél Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak

Szerk: Ez itt a blogom jelenleg legnépszerűbb írása. Sajnos. Pedig ha már levél, szerintem ez fontosabb... For English readers: instead of calling google translate, please jump to the English version :-)

---

Üdvözlöm, Miniszterelnök Úr!


Kedves Loránd, 40 éves rendszertervező, programozó matematikus vagyok. Nemrég értesültem arról, hogy Ön egy 2013.10.11-én tett nyilatkozatában a dakoták emlegetéséről áttért az én szakmámra – mondhatnám, hivatásomra. A kormány honlapján szereplő összefoglalótól eljutottam az alábbi felvételig, amelyet többször megtekintettem. Sajátos élményben volt részem.


Ezt a nyilatkozatot értelmezni, intellektuálisan követni egy logikusan gondolkodni szándékozó ember számára önmagában is elszomorító. Ön választ néhány szerintem is helyes és fontos kiindulópontot (válság, munka, erkölcs, hit), kever hozzá néhány demagóg klisét (kapzsi bank, erős vezető, ...), majd ezeket sajátos logikai bakugrásokkal gyúrja mondathalmazzá, amely szövegnek nem nevezhető, mert az állításokat nem köti össze elfogadható kapcsolat – ahol pedig van ilyen kapcsolat, ott a kimondott szavakon túli következtetés katasztrofális.

Ön gyakorlatilag leszoktatja hallgatóságát arról, hogy értelmezze is az elhangzottakat, ne csak éljenezzen vagy fújoljon. Ez egy ország vezetőjétől szerintem elfogadhatatlan, felelőtlen viselkedés, és inkább abban reménykedem, hogy nem tudja, mit csinál. Csak néhány példa a hibákra és félbehagyott következtetésekre (a hibák magyarázatát lásd a levél végén):

• Az EU válságban van, de nem ez volt a célja, tehát rossz úton jár. Ez a „false cause” érvelési hiba, Ön figyelmen kívül hagyja a változó külső tényezők szerepét (amelyre ugyanakkor folyamatosan hivatkozik saját koncepciói módosítása kapcsán); 
• A válság megoldásához meg kell fordulni. Ez a „black or white” csúsztatás, mintha az Ön szögmérőjén csak a 0 és a 180 fok szerepelne, a köztes módosítás nem (pedig itthon a tévedés ismeretlen fogalom az Ön számára, szemben az állandó „igazítgatásokkal”); 
• Ön a válságot jelöli meg annak okaként, hogy „erős vezetőre” (ez a kép él Önben önmagáról) van szükség, sőt, korábbi nyilatkozata szerint ez az Ön „történelmi szerepe”, a válság elmúltával Önre nincs szükség. Mondja Miniszterelnök Úr: érdekelt Ön bármilyen válság megoldásában? Mert érveléséből az következik, hogy Ön az, aki miatt folyamatos harcra, válsághelyzetre van szükség, amely nélkül Ön újra eltűnne a süllyesztőben. Ez pedig nem hangzik túl jól egy olyan ember számára, aki békében kíván élni és dolgozni... 
• Ön a „kapzsi bankokkal” szemben az állam „erős embereit” részesíti előnyben. Milyen garanciát tud felhozni az évezredes történelmi és a jelenben is egyértelmű tapasztalattal szemben amellett, hogy az Ön által kijelölt erős emberek nem lesznek egyúttal kapzsik is, akikre a bankokkal szemben nem hatnak a törvények, hiszen ők maguk írják azokat? 

A sor folytatható lenne, de ez a fajta elemzés számomra inkább munkaeszköz, nem a szakterületem – ezt végezzék el az Önök által értéket nem teremtőnek deklarált bölcsészek. Ők segíthetnek elválasztani a helyes következtetéseket a logikai hibáktól és belemagyarázástól, vagy képesek lehetnek hasonló hibákat felfedezni az én érvelésemben. Nem lenne túl hiteles ezt Selmeczi Gabriellára bízni. :-D

Nekem mindebből csak az következik, hogy munkatapasztalatom alapján Önnel egy csoportban építő jellegű munkát végezni lehetetlen, mert csak hatalmi struktúrákban képes gondolkodni. Ha Ön a munkatársam lenne, igyekeznék Öntől emiatt a lehető legtávolabb kerülni. Sajnos Ön hazám első számú vezetője, de a motivációk ugyanazok. Ismétlem, ez nem személyes szimpátia, vagy politikai meggyőződés kérdése. Az Ön viselkedése, hozzáállása minden tudásom, élet-, és munkatapasztalatom, elemzésem szerint egész egyszerűen javíthatatlanul kártékony.


Levelem megírására azonban szakmai okok késztetnek.

Én huszonöt év folyamatos fejlődés révén jutottam el a kezdő programozó szinttől a jelenlegi programtervezői, rendszerelemzői feladataimhoz, amelyeket nagy önállósággal végeztem számos munkahelyen. Elvileg megtisztelve kellene éreznem magam attól, hogy Ön az én szerepköröm fontosságát kiemelte – csakhogy pontosan az ellenkezőjéről beszélt annak, amit én feladatomnak tartok. Bár a politikus és a programozó tevékenysége némely területen hasonlóságot mutat, véleményem szerint Ön igen kedvezőtlen fényben tüntette fel hivatásomat azáltal, hogy saját hozzáállását szemléltette vele. Szeretném a számomra lényegesnek tűnő eltéréseket összefoglalni az Ön számára annak érdekében, hogy egy ilyen mértékű tévedést elkerülhessen legalább ezen a területen.

1: A programozó matematikus nem ad „új megoldásokat”, hiszen definíció szerint nem azokon a területeken profi, amelyekre rendszert ír. Abban jó, hogy konzultáljon a terület szakértőivel: a konkrét felhasználókkal; pontosan felmérje az igényeiket, és az ezek mögött létező stabil logikai szerkezetet, ezután pedig megvalósítja felvázolt rendszert. Ha a programozó saját elképzelései egyáltalán szóba kerülnek, akkor valamit nagyon elrontott.

2: A programozó matematikus célja az Ön által lenézően emlegetett stabil rendszer létrehozása, amely további beavatkozások nélkül, állandóságával és megszokhatóságával szolgálja a felhasználót. Ön sem lelkesedne azért, ha minden héten máshol kellene keresnie a levelező rendszer gombjait, mert akkor éppen ott vannak a legjobb helyen. Ha a programozónak állandóan dolgoznia, igazítania kell az általa írt rendszeren, akkor az a rendszer alapjaiban rossz.

3: Minden rendszerben vannak válságok: új kérések, új helyzetek adódnak, eszközök mennek tönkre. A jó programozó olyan rendszert alkot, amely mögül baj esetén sem látszik ki az ő személye és erőfeszítése, csak egy hibaüzenet, amely a várható helyreállási időt és esetleges károk listáját tartalmazza.

4: A jó programozó nem nélkülözhetetlen, nem „történelmi szerep betöltője”, éppen ellenkezőleg: mindent megtesz annak érdekében, hogy tudása és felelősségi köre a lehető legszélesebb körben legyen szétterítve, egyszerűen azért, mert a rendszer stabilitása, a felhasználók kiszolgálása fontosabb annál, semhogy egyetlen emberen múljék. Soha nem dönt egyedül, ha pedig egy lépése magyarázatra szorulna, akkor inkább megváltoztatja, mert a jó rendszer működése természetes, kézenfekvő. Csupán keretet ad annak, amit a felhasználói amúgy is csinálnának.

Összességében: A programozó munkája nem jár közvetlen haszonnal. Közös eredményeinkhez azzal járul hozzá, hogy láthatatlan szolgaként dolgozik: mindent megtesz azért, hogy a rendszert használók a lehető legkényelmesebben végezhessék a munkájukat. Minden adatot késleltetés és értelmezgetés nélkül, nyers formában ad át nekik, hogy ők elemezhessék azokat, és saját felelősségi körükben a legjobb döntéseket hozhassák. A jó programozó nem „erős ember”, akkor végzi jól a munkáját, ha a nevét csak a kollégái ismerik.



Nehezen vitatható, hogy ma Ön Magyarország leghatékonyabb politikusa – de ennek egyenes következménye az, hogy Ön mindezt nem értheti.

Ön velem ellentétben egész pályafutását azzal töltötte, hogy erőviszonyokat mért fel, hatalmi harcokat vívott és nyert meg. Az Ön számára az elsődleges szempont a választásokon leadott szavazatok között az Önre szólók aránya, nem pedig a teljes rendszer hosszú távú működőképessége, a benne értéket teremtő emberek kiszolgálása. Az Ön számára az informatika nem felhasználó korrekt kiszolgálását, hanem a közvetlen ellenőrzés és kézi vezérlés lehetőségét jelenti. Az Ön számára az adatközlés nem elfogulatlan, őszinte tájékoztatás, Ön az általuk kiváltott hatásra, a hallgatóság véleményének befolyásolására koncentrál. Az Ön számára nem dicsőség egy saját hiba felfedezése, nyílt elismerése és a tanulságok levonása – a hibát mindig „mások” követik el. Ön nem tartja lehetségesnek, hogy az Önétől eltérő vélemény használhatóbb, mint az Öné. Ön egy vitában nem az igazságot, hanem az ellenfél legyőzésének lehetőségét keresi. Ön nem tudja elképzelni, hogy a rendszer jobb működésének érdekében feladja aktuális szerepét, és teljes szívvel egy másik koncepció szolgálatába álljon. Ön nem egy informatikus világában él.

Ön figyelmen kívül hagyja, hogy a problémákat nem az informatikai rendszer, vagy az azt író programozó oldja meg, hanem a rendszer felhasználói. Az ő kreativitásuk, hatékonyságuk azon is múlik, hogy mennyire köti meg a kezüket a rendszer, mennyire hagyja őket a saját szaktudásuk birtokában önállóan dolgozni, milyen mértékben szolgálja ki nyers, őszinte, tiszta adatokkal, mennyi időt kell arra fecsérelniük, hogy az állandóan változtatott rendszerhez alkalmazkodjanak.

Az Ön által elképzelt „újraprogramozás” a lehető legrosszabb informatikai rendszerek képét mutatja, nem „kezeli”, hanem folyamatosan fenntartja a válságot. Értem, hogy erre Önnek történelmi szerepe megéléséhez szüksége van, és amennyiben Ön továbbra is irányítója marad ennek az országnak, ehhez a magyar lakosság asszisztálni lesz kénytelen. De ennek során lehetőleg ne hasonlítsa magát a programozó matematikusokhoz. Legjobb tudomásom és 25 éves pályafutásom tapasztalatai szerint mi nem ilyenek vagyunk, és nem ilyen rendszereket alkotunk.

Ismétlem, nehezen vitatható, hogy ma Ön Magyarország leghatékonyabb politikusa, de arról, hogy ez a tulajdonsága alkalmassá tenné az előttünk álló, szerintem is válságos időszak kezelésére, a véleményünk nyilvánvalóan eltér. Így, amikor zárásként azt mondom, minden ennek ellentmondó tapasztalat dacára hiszek egy működőképes magyar rendszer lehetőségében, amelynek létezése mai gondolkodásunkkal felfoghatatlan jelentőséggel bír, biztosan nem arra gondolok, mint Ön.


Béke legyen velünk!

Kedves Loránd

---

Az érvelési hibák rendkívül hasznos és könnyen áttekinthető listája elérhető az alábbi címen: https://yourlogicalfallacyis.com/ A többnyelvű, magyar nyelvet is tartalmazó változat készítése folyamatban van. Az itt említett hibák leírásának magyar fordítása:

false cause - téves oksági viszony

Dolgok közötti vélt vagy valós kapcsolat alapján azt feltételezted, hogy egyik oka is a másiknak.

Sokan keverik össze az összefüggést (dolgok egyidejű vagy egymás utáni bekövetkezése) az ok-okozat kapcsolattal (amikor az egyik esemény valóban kiváltja a másikat). Néha az összefüggés csak véletlenszerű, vagy mélyebb, közös okra vezethető vissza.

Példa: Egy színes ábrán Richard bemutatja, hogy emelkedett az átlaghőmérséklet az elmúlt pár évszázadban, miközben a kalózok száma csökkent; következésképpen a kalózok hűtötték a világot, a klímaváltozás pedig téveszme.


Black-or-white - fekete-fehér

Csak két lehetséges változatot mutattál be, pedig egyéb lehetőségek is vannak.

Ez a hamis dilemmaként is ismeretes ravasz taktika logikus érvelés látszatát kelti, viszont alaposabban szemügyre véve kiderül, hogy több megoldás is lehetséges, mint a vagy egyik / vagy másik formában előadottak. Az ilyen kétértékű, fekete-fehér gondolkodás elrejti a számtalan eltérő változat, feltétel és környezet lehetőségét, amelyek között több megoldás is előfordulhat, nem csak a két bemutatott. Ez félrevezető keretet szab az érvelésnek, elhomályosítja a racionális, őszinte vitát.

Példa: A Fővezér, miközben támogatókat keresett a polgári jogokat alapvetően gyengítő terveihez, azt mondta az embereknek, hogy vagy az ő oldalán állnak, vagy az ellenségén.