Tényleg egyetértünk a rendszer hibáival kapcsolatban?
Te azt mondtad, hogy felelőtlen viselkedés radikális változásról beszélni (nem akarom visszaidézni, annál korrektebb vitapartner vagy) - én azt szerettem volna igazolni, hogy a radikális változás elkerülhetetlen, és matematikai szempontból már régóta folyamatban van. Ha ezzel egyetértesz, akkor neked is radikális irányban kell megoldást keresned, és azokat a fogalmakat, hogy "gazdasági hatástanulmány" félretenni - ha nem értesz egyet, meg kell cáfolnod a rendszer ellen felhozott vádakat, és beszélhetünk lassú, belső átalakulásról. Melyik legyen?
Tökéletesen egyetértünk abban, hogy nem látjuk a jövőt, a megvalósítás folyamatát.
Én azonban ezt nem tartom hibának, hiszen pont arról van szó, hogy egy teljes gondolkodásmód, amire egy egész világrendet alapítottunk, elérte határait, és vagy szétken minket rajta, vagy vállaljuk az utat az ismeretlenbe. Utóbbihoz pedig szerintem nem az a módszer, hogy saját elveinket üvöltözve szétrohanunk a szélrózsa minden irányába, hanem egymás kezét fogjuk, beszélgetünk, tapogatózunk, keresünk, segítünk. Egyvalamiben lehetünk biztosak: egyikünk sem látja a kiutat, hiszen ha így lenne, már azon járnánk! Együtt viszont esélyünk van rátalálni.
Értem, hogy gondolatot akarsz ébreszteni, és támogatom ezt a törekvést.
Csakhogy a módszer, az itt folyó beszélgetés alapján (nézd el nekem ezt a megállapítást) nem tűnik tökéletesnek, szelet vetsz és vihart aratsz egy olyan közegben, amely, ismétlem, a kétségbeesés határán van. Szintén csupán szubjektív vélemény, de Penge kommunikációján én komoly változást vettem észre. Ugyanúgy pontról pontra szúr vissza, de nem csak támad, hanem saját bizonytalanságot is közöl, nyit - ezt nálad hiányolom még egy kicsit, ki kell küzdeni belőled.
Mások felcsattanása nem feltétlenül azt jelenti, hogy törni-zúzni vágyó vadakkal beszélsz, még kultúremberek között is elcsattan egy-két hangos szó, ha egymás fájó pontjait érintjük. Nekik (talán mondhatom, "nekünk") FÁJ az, ami ezzel a földdel, ezzel a kultúrával, ezekkel az emberekkel történik történik. FÁJ, hogy nem tudjuk pontról pontra, napról napra levezetni, hogyan jutunk ki ebből a helyzetből, és ha folyamatosan ezt a pontot böködöd, pofont kapsz. Viszont ha azt mondod, nektek ez van, nekem ez van, mit tudunk kihozni belőle - akkor valóban gondolatok ébrednek, minden oldalon.
Hinni? Nem csak a templomban kell.
Legalábbis érdemes abban hinni, hogy az egymással itt nem ritkán virtuálisan üvöltöző emberek valójában jó szándékú, kommunikálni, megérteni, együttműködni képes egyének kiemelkedően értékes hozzáállással, tapasztalatokkal. Hinni abban, hogy a torkomnak ugró "vitapartner" félreértett valamit abban, amit írtam, keresni annak forrását, esetleg sokáig-sokáig reménykedni abban, hogy olvasni, befogadni is képes. Néha ez nem sikerül, de attól még nem "rossz", sőt, lehet, hogy neki van igaza amit én nem látok, hinni abban, hogy az ő szerepe ugyanolyan fontos, mint az enyém lehet, ha jól csinálom azt, amihez én értek.
Ejj, Locutus, a Borg... hát neked magyarázok? Asszimilálni, kolléga!
Nem tudom a pontos menetrendet, de az én jövőképem egyfajta kölcsönös asszimiláció az "organikus" és a "mechanikus" között.
Az ember nem besorolható csavar egy globális gépezetbe, organikus egység kisebb és nagyobb közösségek rendszerében, ez eleve elrendelt tulajdonsága. Ugyanakkor a technológia számtalan eszközét használja élete, tevékenysége során, így az "organikus" beépíti a "mechanikus" elemeket. Más oldalról, egy globális rendszer nem építhető fel barátságok, kalákák és hasonlók formájában, a globális közösség "idegrendszere" mechanikus struktúra, amely, ha úgy tetszik, asszimilálja az organikus egyént és közösségeit.
Ez a szerkezet arra épít, hogy mindegyikünkben más-más mértékben keveredik a mechanikus és az organikus irányultság, tudás, tapasztalat, mindegyikünknek megvan a maga helye, ahol a saját képességei a lehető legjobban használják mindannyiunk javát.
---
Kedves csenkesz...
az "organikus" csoport egyik tagját sem tudom elképzelni Budapestet felszántó, vagy éppen egy új Numerus clausust, cigánydeportálást, hadüzenetet aláíró "vadmagyarnak" (te egyébként számomra ezen képek egyikére sem adtál okot), ahogy a "mechanikus" Locutusékról is képtelen vagyok magam elé képzelni a Szép új világ és hasonló scifikben szépen megfogalmazott gépies rémálmok megalkotóit, hiába érzem, hogy az elhangzott szavakat továbbgondolva néha ide lyukadok ki.
Hinni viszont nem vagyok hajlandó benne, és ezt melegen ajánlom mindenkinek. Szerintem jobb így.
Eredeti hely
Válaszul erre
Válasz 1
